Szabolcs, 1874 (3. évfolyam, 39-52. szám)

1874-12-13 / 50. szám

Kellő tájékozás szempontjából szükséges* * nek látjuk itt felemlíteni a lakosok számát az 1873-ik érről, mely is az elnöki jelentés sze­rint: L Szabolcsmegyében: 259,774. II. Hajdúkerületben: 63373. Kimutatja továbbá tanfelügyelő azon ál­dozatokat, melyeket egyfelől a kormány, más­felől a tanker öletek, illetőleg vallásfelekezetek 5 év alatt tettek a népnevelés ügyében, u. m.: I. A közoktatási magy. kir. minisztérium adott készpénzben 45853 frt, ezenkívül tanesz­közökben 3319 példányt. II. A Szabolcs negyei összes vallásfeleke­zetek tanítók fizetésére s egyéb iskolai költ­ségekre kiadtak 5 év alatt félmillió irtot, a hajdúkerület pedig részére 200,000 frtot. Ily áldozatkészség eszközlé azon örvende­tes haladást, melyszerint a tiszta magyarajku Hajdúkerület Szabolcsmegyével együtt kivétet­hetett azon szomorú helyzetből, melyben nép­iskolai és közértelmi miveltségi állapotát te­kintve, az 1868-ki XXXVIII-ik törvényczikk ta­lálta. Majd a népnevelés fejlődésének s haladá­sának fényoldalai mellett feltünteti tanfelügyelő az árnyoldalakat is, kimutatván egyenként a hiányokat a népnevelés terén; jelesen szüksé­geltetik még I. Szabolcsmegyében 89 iskola 104 taní­tóval. II. A Hajdúkerületben 53 iskola ugyan­annyi tatitóval; kimutatja továbbá községen­ként s vallásfelekezetek szerint, hol vannak jó, roBZ és tarthatatlan rósz iskolai épületek, hol vannak az iskolák taneszközökkel egészben, részben felszerelve; kiterjeszti figyelmét a ta­nyai iskolákra is, a már meglevőkre, és még hiányzókra; kiemeli főleg mint egyik leg­főbb szüksége a tanítók fizetésének fel­emelését. Végül több rendbeli táblás kimuta­tást csatol a tanfelügyelő elnöki jelentésé­hez, melyek egy tekiotetre kimutatják közsé­genként és vallásfelekezetek szerint a haladást is hiányt, — a népiskolák anyagi és szel­lemi állapotát. Szóval ezen 9 ivre terjedő el­nök jelentés oly gonddal és szakavatottsággal van összeállítva, hogy méltán fejezhetjük ki tanfelügyelő irányában őszinte elismerésünket, annyival inkább, mert ezen elnöki jelentés an­nak világos bizonysága, hogy Szabolcsmegyében és a Hajdúkerületben a népnevelés örvendetes előhaladása részben tanfelügyelő érdeme, ki egész odaadással s lelkiismeretes buzgósággal igyekszik hivatalának megfelelni, s kinek hiva­taloskodása ideje alatt a felügyelete körébe eső két kerületben 13052-vel kevesbedett áz írni, olvasni, számolni nem tudó fel nőttek száma. Ajánljuk ezen müvet minden nevelési ügy­barátnak. Különös örömünkre szolgál, hogy a nevelés­ügy terén épen Szabolcsmegye és a Hajdúkerület tanfelügyelője az. a ki ily kimerítő munkálat ké­szítésével első lépett a nyilvánosság színpadára. Fogadja őszinte üdvözletünket! A fővárosból­Budapest, deczember 8. („Kornélia “ Síinmü négy felvonásban. Irta Toldy litván. Először adatott a nemzeti színházban deczem­ber 7-én.) Szokatlan nagy közönség gyűlt ma este egybe a nemzeti színházban. Feszülten várták sokan előadását azon darabnak, melytől néhány szigorú moralista azt hirdette, hogy az erköl- csiséget sérti s a nemzeti színpadon közmeg­botránkozást fog szülni. A mai előadás megha­zudtolta a hü erkölcsőröket. Igaz ugyan, hogy a második felvonás alkalmával volt egy kis pisszegés, sőt egy-két fütyentést is lehetett hallani; mindezt azonban teljesen megsemmi­sítik azon dús tetszési nyilatkozatok, melyekben a közönség hatalmas többsége az uj darabot ré­szesítő. ládja is távozott a házból, de nem egyedül, mig a dolog jobbra vagy balra eldőlne, meg­hívták s magukkal vitték a tiszteletemét s gyermekeit is. * * * De micsoda czélja és kilátása lehetett e buta, de különben alattomos és ravasz jegy­zőnek, hogy a becsületes köztiszteletben álló lelkészt és annak családját ily kellemetlenül, aggasztó helyzetbe sodorja, holott e családnál majdnem mindennapos volt, s a családtagok bár nem rokonszenvből, de mert a családfő úgy kívánta, ktllő tisztelettel viseltettek iránta, számtalanszor evett és ivott a lelkész asztalá­nál, sokszor hónapokon keresztül, mintha ál­landó kosztos lett volna?! Mert hogy ő volt a kellemetlen helyzet előidőzője, azt már min­denki sejtette, csak jelek és bizonyítékok hi­ányzottak; ő azonban, ha itt, vagy ott társa­ságban e tény felmerült, úgy viselte magát, mintha sajnálkoznék az egész esemény felett. Aligha dolgozott nála más, mint az, hogy hűséges szolgálatokat akart tenni, talán hogy magasabb hivatalba juthasson, talán érdeme­ket akart szerezni egy zsíros konczra?! Ezen feltevésünk világosabban is fel fog derülni. ..... Mint említők, a jegyző csüggete- gen tért haza, komoron, csak úgy ruhástól ve­tülte magát divánjára; de álom sehogy sem Kornélia egy kitünően nevelt, erényes, jószivü nemes angyali lény, kinek szive lángra lobban egyike iránt azon két fővárosi gavallér­nak, ki őt kocsija feldülésekor támadt kelle­metlenségeiből lovagiasan kisegíti. Ürügyet ke­resve a két fővárosi fiatal ember — Temesi és Dunay — Kornélia gyámanyjának házába tér be, hol meg nem tudván egyezni a felett, hogy kié legyen a szép leány, sorsot húznak — mely Temesinek kedvez. — Temesi, mint­hogy minden más utat a leány birtokába jut­hatni lehetetlennek talál, megkéri s meg is nyeri Kornélia kezét. De már a megkérés al­kalmával is vad szenvedélye rohamában oly módon csókolja Temesi menyasszonyát meg, hogy ez szemérme megsértett önérzetében pa­naszolja azt gyámanyjának el. Kornélia félje, — Temesi, — lassan-las- san régi könnyelmű életébe süljed vissza. Egy este alkalmával nejét a redouteból barátja kí­séretében haza küldi, ő maga pedig régi kollé­gák viszontlátásának ürügye alatt továbbra is ott marad. Kornélia — Dunay által kisérve — álarczozottan visszamegy a redouteba és ime — férjét itt a legkicsapongóbb s legalja­sabb társaságban, elvetemült ledér nők körében találja. E percztől fogva az eddig lángolón sze­rető Kornélia megveti s megutálja aljas férjét. Szive fájdalmát azonban a nemes lény vigyázva titkolja a világgal szemben és boldog megelé­gedettséget színlel mindenki előtt; csupán egy hü barátját Dunay Zoltánt — avatja be boldogtalansága titkaiba. Később azon­ban e baráti vonzalma Dunay iránt szen­vedélyes szerelemmé fejlődik; de ekkor lelke nincs még annyira feldúlva, hogy magáról egé­szen megfeledkeznék: küzdve ugyan, de mégis erőt vesz szenvedélyén, lemond szerelméről. Midőn pedig véletlenül még azon viszonyra -is rájön, mely férje s szobaleánya közt van, elha­tározza, hogy férjét^örökre itt hagyva, vissza utazik beteg anyjához. E kétségbeeső állapot­nak közepette egy táviratot kap, mely anyja halálát hozza hírül. — Most tehát már itt sem kereshet menedéket... Az utolsó felvonás Sorrentóban játszik. Itt a tengerparton, félre vonulva a világ zajá­tól, éli törvénytelen szerelmét Kornélia Dunay- val. Ide siet Temesy, hogy boszut álljon Du­náin a férj megsértett becsülete miatt. Korné­lia azonban — megmentendő kedvesét — Te­mesy életének fegyverrel véget vet. Midőn pe­dig a haldokló e szóthörgé: „gyilkos,“ Kor­néliában felébredt a lelki furdalás és a ten­gerbe ugrik. M. M. A nagyváradi jogakadémia ünnepélyes megnyitása. — A „Szabolcs ‘ tudósítása. — Nagy-Várad, decz. 3. (Decz. hó 2-án */« 9 órakor az if­júság a plébániai templomban az isteni szolgálatot hallgatja, ezt követi dr. Hová- nyi L'jos megnyitó beszéde; dr. Bozóki Alajos a nagyv. jogakadé uia rövid törté­netének vázlatát fejtegeti. Dr. Sípos Ár­pád ünnepi beszédet tart. Dr. Kiirty az akadem. tanári kara által kitűzött pálya- dijakat hirdeti. Felköszöntő beszéd Tury Ignácz 4 év. joghallgatótól, végfii az épü­let megtekintése; díazebéd.) Ez volt programmja az ünnepélyes meg­nyitásnak, a mit is, mint lelkiismeretes tudósitó szükségesnek tartok dióhéjba vont közleményem elején közölni. A ki szerdán reggel Nagy-Várad szűk utczáin végig haladt, azt gyaníthatta, hogy ma itt vajmi ritka eseménynek kell történnie. Ka­tonák „en blanc parade“ cilinderes urak, frakkos uracsok, egy-két magyar kabát (horribile dictu) ünnepi arczok, a kocsik ide-oda ügetése és mindezek felett a hullámzó tömeg, — mely egyenesen a plébánia templom felé halad — az, mi figyelmünket igénybe veszi. A templomba érkezve, Kümer Henrik apát-kanonok tartja fényes segédlet mellett az ünnepélyes „veni sancte“-t, számos notabilitás jelenlétében. — Pont 10 órakor indult a menet az egyházból jött szemére. Felkelt tehát, s érthetlen mono­logokat mormogott magában mosdatlan szit­kokkal keverve. „Es még is győznöm kell! Még is? . . . De mit tehetek? . . . Lássuk csak!“ Ismét egy hosszúséta következett 1 Miközben öszsze- veszett tüskés bajuszával, homlokát megmeg lökte gorombán mutató ujjával; de egy ked­vére való gondolat csak sehogy se tudott elő teremni. Végre is leült és a következő sorokat irta: „Mélyen tisztelt Nagyságos uraml“ Kutatásom sikerhez nem vezetett, mindent összevissza hánytam, titkos fiókokat felnéztem, de egyetlen betűt sem találtam, mely terhelő lehetne; pedig meg vagyok erősen győződve, hogy vannak, még pedig számosán ilyenek 1 A lelkészt csak fogságban kell tartani, majd utána látok még, s hacsak lehet felderítek mindent! Es ha valamihez juthatok; önfeláldozó hűsége­met magas kegyeibe ajánlom stb.“ Ez volt az egyik levél. A szegletes homlok alig volt képes ennyit is hirtelen kiizzadni. Most ismét felállt székéről. . . Hosszas séta következett ismét I A bajusz harcz bekö­vetkezett újra, vegyítve koronkénti csavargá­sokkal, s volt egy szokása még a dominének, midőn mély gondolatokba volt merülve, megállt, y-féle lábait térdcsuklóiabn hátra görhitettekezét az ujonan épült akadémiához, hol annak dísz­termében a következő notabihtások foglaltak helyet. Biharmegye főispánja b. Dőry József, Beöthy alispán, a polgármester, az összes ta­nári kar, a gör. kath. püspök helyettese, szá­mos főpap, köztök az izr. hitközség nagytudo- mányu főpapja dr. Rosenberg, a tanfelügyelő a közöshadseregbeli tisztikar, élén b. Pulsz al- tábornagygyal, a honvéd tisztikar, a debreczeni jogakadémia képviselője Kovács jogtanár, a tűzoltó-egylet parancsnokai egyenruhában, az akadémia polgárok, az összes értelmiség és a városi polgároknak disze. A zsúfolásig megtelt teremben harsány „éljenek“ közt a jog- és ál­lamtudományi kar ezidei igazgatója dr. Hoványi Lajos ur lépett a katedrára (ez keresi párját), hogy az egybegyült vendégeket üdvözölje. Ne kívánja tólem senki, hogy e valóban ünnepi, megható és nagyszerű beszédet egész terjedel­mében közöljem. Beszéde közben felolvasta Trefort őmlts. és Pauler őmlts. üdvözlő iratait, — kik orszá­gos ügyekkel el vannak foglalva, az ünnepélyre meg nem jelenhettek. Felolvasta továbbá a deb­reczeni testvér akad. üdvözlő iratát. (Ez kép­viselőt is küldött — a többi jogakadémia persze aluszik.) Dörgő „éljenek* közt lépett le a szószékről az ősz tudós és helyét elfog­lalta dr. Bozóky Alajos ur. Az akadémia ala­pításáról, annak rósz és jó napjairól beszélt; elmondá, miszerint az akadémiát b. e. M. Te­rézia alapitá; elmondá, mily nehéz napok vol­tak azok, az itt működő tanárokra nézve, mi­dőn bizonyos utasítások értelmében kellett a vizsgálatokat megtartani, — megemlékezett azon tudós férfiakról, kik ez akadémiát láto­gatták és végül örömét fejezé ki a felett, hogy végre a nagyváradi jogakad. is szép jövőnek néz elé. Beszéde általános tetszésben része­sült. Ezek után dr. Sipos Árpád ur lépett a szószékre. A ki megszokta a tanár ur előadá­sait, vagy őt bármely alkalommal hallotta, az előre tudta, hogy ... et nunc. Csengő hangon tartott beszéde laikust és tudóst egyaránt lebilincselt. Pártolólag szólt a : felállítandó protestáns egyetemről, sajnálatát 1 fejezé ki a felett, hogy a törvényhozás a ta­nárok független állását, mivel sem biztosítja, és azon reménynek ad helyet, miszerint ez nem soká fog magára váratni. Beszéde harsogó éljenekkel fogadtatott. — A lelépőt többen sietnek üdvözölni. Dr. Kürthy lép most a szószékre, hogy a jógák, tan. kara által kitűzött pályadijakat kihirdesse 2 50—50 o. é. frtos dijak ezek. Lelkes szavak­ban hívja fel az akad. polgárokat (csakis az idevalók pályázhatnak) a versenyre. — Végű Tury Ignácz 4 év. joghallgató szólt helylyel- közel túlzott képletekben ugyan — de igazsá­gos vagyok és szónok lármázó hangja daczárá is meg kell vallanom, hogy szépen, hévvel és tűzzel beszélt. Következett az épület megtekintése; ehez sok szó férne, — és azért hallgatok. Az épület felszereléséről azonban csak dicsérőleg kel emlékeznem. Az ünnepélyt a diszebéd zárta be. — Miután nem minden halandó oly szerencsés egy ebédért 3 frt 50 krt fizethetni, azért megbocsát a t. olvasó, ha erről csakis a helybeli lapok nyomán közölhetek valamit. A „Nagyvárad“ a következőket Írja. „Ha máskor banquettre mégy a „Sas--ba, lakjál előbb jól otthon.“ A „Bihar“ pedig következőt ir: „Komornyik ebédje bár 3 frt 50 kr. — de jó volt.“ Tessék okoskodni! Ezzel kapcsolatban meg kell említenem még, miszerint az akadémiai ifjúság ez ünne­pélyt megelőzőleg decz. 1-én egy minden te­kintetben sikerült és fényes „zene-estélyt“ rendezett. Egyéb helybeli és vidéki híreinkről jövő­len többet. Ernyei Mór. íasán összekulcsolta, karjait hónaaljában és íönyökével szárny gyanánt libegtette, mialatt apró macska szemeit lefele forditva, czéltala- nul a semmibe nézett! Ez a helyzet volt az, melyben legjobban feltudta csigázni azt a kis észbeli tehetségét, mely idomtalan kaponyájába belesült. — így állott körülbelül egy fél ne­gyed óráig. Ha valaki e csudálatos helyzeté­ben látja, minden bizonynyal őrültnek hiszi őt. Végre nagy gyorsasággal rohant iró asz­talához, felragadta ismét a tollat s irta a mint következik; „Kedves barátom 1 Eredeti ötletem támadt! Azt hiszem, hogy nyomon vagyok 1 Az irományokat. kiku­tatom 1 Más helyen nem lehetnek azok, mint a templomban. Egyet kell kivinni csak, és ez az, hogy erre felhatalmazást nyerjek, s addig a pap haza ne jöjjön 1 Aztán majd ott is ma­rad talán örökre, barátod stb.“ Az igy elkészített leveleket zsebébe rejté, aztán csendesült kedélylyel csak úgy ruhástól levetette magát kanapéjára és elaludt. * * Épen vasárnap délután volt 1 Ki látta már mily örömteli ünnep ez falun? Ti városiak, kikre nézve egy forma a hétnek minden napja, mindennap ünnepi disz és hétköznapi lélek; mosolygó arczok, kaján szi­A debreczeni nöegyleti árvaház javára rendezett Ills? f. 1874. évi deczember 1-én d. u. 3 órakor, a városháza nagy tanácstermében megtartatott húzásának eredménye. A nyerő sorsjegy A nyerő sorsjegy sorozata száma sorozata száma 6 49 8 719 2 57 21 899 2 491 26 593 10 60 26 757 28 81 21 980 11 292 18 753 30 770 6 959 11 955 4 893 17 888 22 841 19 74 11 52ö 1 702 7 234 8 116 27 464 29 328 22 236 11 753 1 783 2 409 27 192 27 166 7 84 14 745 4 849 4 347 19 . 880 9 8 22 '':fi29 19 356 14 841 12 826 4 780 28 559 13 545 25 337 1 764 13 585 12 804 1 497 10 686 23 930 22 639 4 49 23 924 18 883 23 977 28 585 25 46 13 124 15 181 15 785 12 220 26 243 11 813 11 946 9 243 24 197 11 928 17 863 20 203 30 454 1 664 4 844 20 690 4 486 15 232 25 316 2 78 29 54 23 95 1 866 21 424 30 965 28 205 15 879 5 923 15 948 20 857 10 875 12 £33 17 45 8 982 14 100 20 4 I 23 522 27 49/ 2 628 21 53 15 605 21 773 ÚJDONSÁGOK. ** A „szabólesmegyei lap kiadó tár­sulat“ f. hó 27-ikén gyűlést tart, melyre a tagok az igazgatóság által ezennel meghivatnak. H- Görömbei Pétert, lapunk szép tehet­ségű munkatársát, eperjeskei ref. lelkészt ér­zékeny csapás érte. Forrón szeretett nejét, a példátlanul hü, önfeláldozó szelid nőt, elvesz­tette f. hó 7-én. A fiú megmaradt, de az anya a halál áldozatául esett. A korán elhunyt, fe­lejthetetlen nő temetései.hó 8-kán délután ment végbe Epeijeskén, Koporsója felett az udvaion Lukács Ödön nyíregyházai ref. lelkész bészélt, a temetőben Porzsolt József mándoki helyet­tes lelkész. A vidékről szép számú közönség gyűlt össze, a falu lakossága pedig kivétel nélkül igazán osztakozott szeretett ifjú lelké­sze mély gyászában. Ki ismerte a boldogságot, mely az egymást forrón szerető ifjú pár kö­zött létezett, az felfogja a majdnem elviselhe­tetlen csapást, mely a nemes lelkű ifjú lei­vek, „kívül arany, belől hamu,“ mint a holt- tengervidélri alma. —Üzlet a végtelenségig 1. . divatban, becsületben, elv- s jellemszilárdság- ran, barátságban, irodalomban; — ti kik a szerint cserélitek barátaitokat, a mint hitvány, szennyes érzelmeitek hozza magával; kik ma az erény oltára körül tömjéneztek, holnap ke­zet fogtok az ördöggel, mert azt kívánja Ön emeltetéstek. Ti, kik nyíltan a szabadelvűek­kel kaczérkodtok, titokban pedig eladjátok eze­ket az ellenfél csillogó aranyáért: — jérték falura felifjulni, kedélyt, melegséget, ártatlan­ságot szívni a falusi élet tiszta, egésséges le­vegőjéből I . . . . — A falu szüzei egyszerű bájos öltözetben hosszúra lebocsátott páros pántlikába font hajjal, körben karikában járják végig a falunak minden utczáit, sajátságos me- lodiáju dalt zengve, melynek szövege valami értelmetlen bohóság; mindössze is ennyiből áll: „Hajlik a meggy fa; Nagy az árnyéka; . . Alatta van egy Barna menyecske A kit szeretsz, kapd be.* És mégis hány ártatlan szív tud ezen az egyszerű dalon elmulatni évről évre minden vasárnap délutáni Nem csak, hanem élvezni oly ártatlan és zavartalan örömöt, aminőhez ogható csak a szűzies szív tiszta templomá- >an pihenhet meg. (Folytatás.)

Next

/
Thumbnails
Contents