Szabolcs, 1874 (3. évfolyam, 39-52. szám)
1874-12-13 / 50. szám
Kellő tájékozás szempontjából szükséges* * nek látjuk itt felemlíteni a lakosok számát az 1873-ik érről, mely is az elnöki jelentés szerint: L Szabolcsmegyében: 259,774. II. Hajdúkerületben: 63373. Kimutatja továbbá tanfelügyelő azon áldozatokat, melyeket egyfelől a kormány, másfelől a tanker öletek, illetőleg vallásfelekezetek 5 év alatt tettek a népnevelés ügyében, u. m.: I. A közoktatási magy. kir. minisztérium adott készpénzben 45853 frt, ezenkívül taneszközökben 3319 példányt. II. A Szabolcs negyei összes vallásfelekezetek tanítók fizetésére s egyéb iskolai költségekre kiadtak 5 év alatt félmillió irtot, a hajdúkerület pedig részére 200,000 frtot. Ily áldozatkészség eszközlé azon örvendetes haladást, melyszerint a tiszta magyarajku Hajdúkerület Szabolcsmegyével együtt kivétethetett azon szomorú helyzetből, melyben népiskolai és közértelmi miveltségi állapotát tekintve, az 1868-ki XXXVIII-ik törvényczikk találta. Majd a népnevelés fejlődésének s haladásának fényoldalai mellett feltünteti tanfelügyelő az árnyoldalakat is, kimutatván egyenként a hiányokat a népnevelés terén; jelesen szükségeltetik még I. Szabolcsmegyében 89 iskola 104 tanítóval. II. A Hajdúkerületben 53 iskola ugyanannyi tatitóval; kimutatja továbbá községenként s vallásfelekezetek szerint, hol vannak jó, roBZ és tarthatatlan rósz iskolai épületek, hol vannak az iskolák taneszközökkel egészben, részben felszerelve; kiterjeszti figyelmét a tanyai iskolákra is, a már meglevőkre, és még hiányzókra; kiemeli főleg mint egyik legfőbb szüksége a tanítók fizetésének felemelését. Végül több rendbeli táblás kimutatást csatol a tanfelügyelő elnöki jelentéséhez, melyek egy tekiotetre kimutatják községenként és vallásfelekezetek szerint a haladást is hiányt, — a népiskolák anyagi és szellemi állapotát. Szóval ezen 9 ivre terjedő elnök jelentés oly gonddal és szakavatottsággal van összeállítva, hogy méltán fejezhetjük ki tanfelügyelő irányában őszinte elismerésünket, annyival inkább, mert ezen elnöki jelentés annak világos bizonysága, hogy Szabolcsmegyében és a Hajdúkerületben a népnevelés örvendetes előhaladása részben tanfelügyelő érdeme, ki egész odaadással s lelkiismeretes buzgósággal igyekszik hivatalának megfelelni, s kinek hivataloskodása ideje alatt a felügyelete körébe eső két kerületben 13052-vel kevesbedett áz írni, olvasni, számolni nem tudó fel nőttek száma. Ajánljuk ezen müvet minden nevelési ügybarátnak. Különös örömünkre szolgál, hogy a nevelésügy terén épen Szabolcsmegye és a Hajdúkerület tanfelügyelője az. a ki ily kimerítő munkálat készítésével első lépett a nyilvánosság színpadára. Fogadja őszinte üdvözletünket! A fővárosbólBudapest, deczember 8. („Kornélia “ Síinmü négy felvonásban. Irta Toldy litván. Először adatott a nemzeti színházban deczember 7-én.) Szokatlan nagy közönség gyűlt ma este egybe a nemzeti színházban. Feszülten várták sokan előadását azon darabnak, melytől néhány szigorú moralista azt hirdette, hogy az erköl- csiséget sérti s a nemzeti színpadon közmegbotránkozást fog szülni. A mai előadás meghazudtolta a hü erkölcsőröket. Igaz ugyan, hogy a második felvonás alkalmával volt egy kis pisszegés, sőt egy-két fütyentést is lehetett hallani; mindezt azonban teljesen megsemmisítik azon dús tetszési nyilatkozatok, melyekben a közönség hatalmas többsége az uj darabot részesítő. ládja is távozott a házból, de nem egyedül, mig a dolog jobbra vagy balra eldőlne, meghívták s magukkal vitték a tiszteletemét s gyermekeit is. * * * De micsoda czélja és kilátása lehetett e buta, de különben alattomos és ravasz jegyzőnek, hogy a becsületes köztiszteletben álló lelkészt és annak családját ily kellemetlenül, aggasztó helyzetbe sodorja, holott e családnál majdnem mindennapos volt, s a családtagok bár nem rokonszenvből, de mert a családfő úgy kívánta, ktllő tisztelettel viseltettek iránta, számtalanszor evett és ivott a lelkész asztalánál, sokszor hónapokon keresztül, mintha állandó kosztos lett volna?! Mert hogy ő volt a kellemetlen helyzet előidőzője, azt már mindenki sejtette, csak jelek és bizonyítékok hiányzottak; ő azonban, ha itt, vagy ott társaságban e tény felmerült, úgy viselte magát, mintha sajnálkoznék az egész esemény felett. Aligha dolgozott nála más, mint az, hogy hűséges szolgálatokat akart tenni, talán hogy magasabb hivatalba juthasson, talán érdemeket akart szerezni egy zsíros konczra?! Ezen feltevésünk világosabban is fel fog derülni. ..... Mint említők, a jegyző csüggete- gen tért haza, komoron, csak úgy ruhástól vetülte magát divánjára; de álom sehogy sem Kornélia egy kitünően nevelt, erényes, jószivü nemes angyali lény, kinek szive lángra lobban egyike iránt azon két fővárosi gavallérnak, ki őt kocsija feldülésekor támadt kellemetlenségeiből lovagiasan kisegíti. Ürügyet keresve a két fővárosi fiatal ember — Temesi és Dunay — Kornélia gyámanyjának házába tér be, hol meg nem tudván egyezni a felett, hogy kié legyen a szép leány, sorsot húznak — mely Temesinek kedvez. — Temesi, minthogy minden más utat a leány birtokába juthatni lehetetlennek talál, megkéri s meg is nyeri Kornélia kezét. De már a megkérés alkalmával is vad szenvedélye rohamában oly módon csókolja Temesi menyasszonyát meg, hogy ez szemérme megsértett önérzetében panaszolja azt gyámanyjának el. Kornélia félje, — Temesi, — lassan-las- san régi könnyelmű életébe süljed vissza. Egy este alkalmával nejét a redouteból barátja kíséretében haza küldi, ő maga pedig régi kollégák viszontlátásának ürügye alatt továbbra is ott marad. Kornélia — Dunay által kisérve — álarczozottan visszamegy a redouteba és ime — férjét itt a legkicsapongóbb s legaljasabb társaságban, elvetemült ledér nők körében találja. E percztől fogva az eddig lángolón szerető Kornélia megveti s megutálja aljas férjét. Szive fájdalmát azonban a nemes lény vigyázva titkolja a világgal szemben és boldog megelégedettséget színlel mindenki előtt; csupán egy hü barátját Dunay Zoltánt — avatja be boldogtalansága titkaiba. Később azonban e baráti vonzalma Dunay iránt szenvedélyes szerelemmé fejlődik; de ekkor lelke nincs még annyira feldúlva, hogy magáról egészen megfeledkeznék: küzdve ugyan, de mégis erőt vesz szenvedélyén, lemond szerelméről. Midőn pedig véletlenül még azon viszonyra -is rájön, mely férje s szobaleánya közt van, elhatározza, hogy férjét^örökre itt hagyva, vissza utazik beteg anyjához. E kétségbeeső állapotnak közepette egy táviratot kap, mely anyja halálát hozza hírül. — Most tehát már itt sem kereshet menedéket... Az utolsó felvonás Sorrentóban játszik. Itt a tengerparton, félre vonulva a világ zajától, éli törvénytelen szerelmét Kornélia Dunay- val. Ide siet Temesy, hogy boszut álljon Dunáin a férj megsértett becsülete miatt. Kornélia azonban — megmentendő kedvesét — Temesy életének fegyverrel véget vet. Midőn pedig a haldokló e szóthörgé: „gyilkos,“ Kornéliában felébredt a lelki furdalás és a tengerbe ugrik. M. M. A nagyváradi jogakadémia ünnepélyes megnyitása. — A „Szabolcs ‘ tudósítása. — Nagy-Várad, decz. 3. (Decz. hó 2-án */« 9 órakor az ifjúság a plébániai templomban az isteni szolgálatot hallgatja, ezt követi dr. Hová- nyi L'jos megnyitó beszéde; dr. Bozóki Alajos a nagyv. jogakadé uia rövid történetének vázlatát fejtegeti. Dr. Sípos Árpád ünnepi beszédet tart. Dr. Kiirty az akadem. tanári kara által kitűzött pálya- dijakat hirdeti. Felköszöntő beszéd Tury Ignácz 4 év. joghallgatótól, végfii az épület megtekintése; díazebéd.) Ez volt programmja az ünnepélyes megnyitásnak, a mit is, mint lelkiismeretes tudósitó szükségesnek tartok dióhéjba vont közleményem elején közölni. A ki szerdán reggel Nagy-Várad szűk utczáin végig haladt, azt gyaníthatta, hogy ma itt vajmi ritka eseménynek kell történnie. Katonák „en blanc parade“ cilinderes urak, frakkos uracsok, egy-két magyar kabát (horribile dictu) ünnepi arczok, a kocsik ide-oda ügetése és mindezek felett a hullámzó tömeg, — mely egyenesen a plébánia templom felé halad — az, mi figyelmünket igénybe veszi. A templomba érkezve, Kümer Henrik apát-kanonok tartja fényes segédlet mellett az ünnepélyes „veni sancte“-t, számos notabilitás jelenlétében. — Pont 10 órakor indult a menet az egyházból jött szemére. Felkelt tehát, s érthetlen monologokat mormogott magában mosdatlan szitkokkal keverve. „Es még is győznöm kell! Még is? . . . De mit tehetek? . . . Lássuk csak!“ Ismét egy hosszúséta következett 1 Miközben öszsze- veszett tüskés bajuszával, homlokát megmeg lökte gorombán mutató ujjával; de egy kedvére való gondolat csak sehogy se tudott elő teremni. Végre is leült és a következő sorokat irta: „Mélyen tisztelt Nagyságos uraml“ Kutatásom sikerhez nem vezetett, mindent összevissza hánytam, titkos fiókokat felnéztem, de egyetlen betűt sem találtam, mely terhelő lehetne; pedig meg vagyok erősen győződve, hogy vannak, még pedig számosán ilyenek 1 A lelkészt csak fogságban kell tartani, majd utána látok még, s hacsak lehet felderítek mindent! Es ha valamihez juthatok; önfeláldozó hűségemet magas kegyeibe ajánlom stb.“ Ez volt az egyik levél. A szegletes homlok alig volt képes ennyit is hirtelen kiizzadni. Most ismét felállt székéről. . . Hosszas séta következett ismét I A bajusz harcz bekövetkezett újra, vegyítve koronkénti csavargásokkal, s volt egy szokása még a dominének, midőn mély gondolatokba volt merülve, megállt, y-féle lábait térdcsuklóiabn hátra görhitettekezét az ujonan épült akadémiához, hol annak dísztermében a következő notabihtások foglaltak helyet. Biharmegye főispánja b. Dőry József, Beöthy alispán, a polgármester, az összes tanári kar, a gör. kath. püspök helyettese, számos főpap, köztök az izr. hitközség nagytudo- mányu főpapja dr. Rosenberg, a tanfelügyelő a közöshadseregbeli tisztikar, élén b. Pulsz al- tábornagygyal, a honvéd tisztikar, a debreczeni jogakadémia képviselője Kovács jogtanár, a tűzoltó-egylet parancsnokai egyenruhában, az akadémia polgárok, az összes értelmiség és a városi polgároknak disze. A zsúfolásig megtelt teremben harsány „éljenek“ közt a jog- és államtudományi kar ezidei igazgatója dr. Hoványi Lajos ur lépett a katedrára (ez keresi párját), hogy az egybegyült vendégeket üdvözölje. Ne kívánja tólem senki, hogy e valóban ünnepi, megható és nagyszerű beszédet egész terjedelmében közöljem. Beszéde közben felolvasta Trefort őmlts. és Pauler őmlts. üdvözlő iratait, — kik országos ügyekkel el vannak foglalva, az ünnepélyre meg nem jelenhettek. Felolvasta továbbá a debreczeni testvér akad. üdvözlő iratát. (Ez képviselőt is küldött — a többi jogakadémia persze aluszik.) Dörgő „éljenek* közt lépett le a szószékről az ősz tudós és helyét elfoglalta dr. Bozóky Alajos ur. Az akadémia alapításáról, annak rósz és jó napjairól beszélt; elmondá, miszerint az akadémiát b. e. M. Terézia alapitá; elmondá, mily nehéz napok voltak azok, az itt működő tanárokra nézve, midőn bizonyos utasítások értelmében kellett a vizsgálatokat megtartani, — megemlékezett azon tudós férfiakról, kik ez akadémiát látogatták és végül örömét fejezé ki a felett, hogy végre a nagyváradi jogakad. is szép jövőnek néz elé. Beszéde általános tetszésben részesült. Ezek után dr. Sipos Árpád ur lépett a szószékre. A ki megszokta a tanár ur előadásait, vagy őt bármely alkalommal hallotta, az előre tudta, hogy ... et nunc. Csengő hangon tartott beszéde laikust és tudóst egyaránt lebilincselt. Pártolólag szólt a : felállítandó protestáns egyetemről, sajnálatát 1 fejezé ki a felett, hogy a törvényhozás a tanárok független állását, mivel sem biztosítja, és azon reménynek ad helyet, miszerint ez nem soká fog magára váratni. Beszéde harsogó éljenekkel fogadtatott. — A lelépőt többen sietnek üdvözölni. Dr. Kürthy lép most a szószékre, hogy a jógák, tan. kara által kitűzött pályadijakat kihirdesse 2 50—50 o. é. frtos dijak ezek. Lelkes szavakban hívja fel az akad. polgárokat (csakis az idevalók pályázhatnak) a versenyre. — Végű Tury Ignácz 4 év. joghallgató szólt helylyel- közel túlzott képletekben ugyan — de igazságos vagyok és szónok lármázó hangja daczárá is meg kell vallanom, hogy szépen, hévvel és tűzzel beszélt. Következett az épület megtekintése; ehez sok szó férne, — és azért hallgatok. Az épület felszereléséről azonban csak dicsérőleg kel emlékeznem. Az ünnepélyt a diszebéd zárta be. — Miután nem minden halandó oly szerencsés egy ebédért 3 frt 50 krt fizethetni, azért megbocsát a t. olvasó, ha erről csakis a helybeli lapok nyomán közölhetek valamit. A „Nagyvárad“ a következőket Írja. „Ha máskor banquettre mégy a „Sas--ba, lakjál előbb jól otthon.“ A „Bihar“ pedig következőt ir: „Komornyik ebédje bár 3 frt 50 kr. — de jó volt.“ Tessék okoskodni! Ezzel kapcsolatban meg kell említenem még, miszerint az akadémiai ifjúság ez ünnepélyt megelőzőleg decz. 1-én egy minden tekintetben sikerült és fényes „zene-estélyt“ rendezett. Egyéb helybeli és vidéki híreinkről jövőlen többet. Ernyei Mór. íasán összekulcsolta, karjait hónaaljában és íönyökével szárny gyanánt libegtette, mialatt apró macska szemeit lefele forditva, czéltala- nul a semmibe nézett! Ez a helyzet volt az, melyben legjobban feltudta csigázni azt a kis észbeli tehetségét, mely idomtalan kaponyájába belesült. — így állott körülbelül egy fél negyed óráig. Ha valaki e csudálatos helyzetében látja, minden bizonynyal őrültnek hiszi őt. Végre nagy gyorsasággal rohant iró asztalához, felragadta ismét a tollat s irta a mint következik; „Kedves barátom 1 Eredeti ötletem támadt! Azt hiszem, hogy nyomon vagyok 1 Az irományokat. kikutatom 1 Más helyen nem lehetnek azok, mint a templomban. Egyet kell kivinni csak, és ez az, hogy erre felhatalmazást nyerjek, s addig a pap haza ne jöjjön 1 Aztán majd ott is marad talán örökre, barátod stb.“ Az igy elkészített leveleket zsebébe rejté, aztán csendesült kedélylyel csak úgy ruhástól levetette magát kanapéjára és elaludt. * * Épen vasárnap délután volt 1 Ki látta már mily örömteli ünnep ez falun? Ti városiak, kikre nézve egy forma a hétnek minden napja, mindennap ünnepi disz és hétköznapi lélek; mosolygó arczok, kaján sziA debreczeni nöegyleti árvaház javára rendezett Ills? f. 1874. évi deczember 1-én d. u. 3 órakor, a városháza nagy tanácstermében megtartatott húzásának eredménye. A nyerő sorsjegy A nyerő sorsjegy sorozata száma sorozata száma 6 49 8 719 2 57 21 899 2 491 26 593 10 60 26 757 28 81 21 980 11 292 18 753 30 770 6 959 11 955 4 893 17 888 22 841 19 74 11 52ö 1 702 7 234 8 116 27 464 29 328 22 236 11 753 1 783 2 409 27 192 27 166 7 84 14 745 4 849 4 347 19 . 880 9 8 22 '':fi29 19 356 14 841 12 826 4 780 28 559 13 545 25 337 1 764 13 585 12 804 1 497 10 686 23 930 22 639 4 49 23 924 18 883 23 977 28 585 25 46 13 124 15 181 15 785 12 220 26 243 11 813 11 946 9 243 24 197 11 928 17 863 20 203 30 454 1 664 4 844 20 690 4 486 15 232 25 316 2 78 29 54 23 95 1 866 21 424 30 965 28 205 15 879 5 923 15 948 20 857 10 875 12 £33 17 45 8 982 14 100 20 4 I 23 522 27 49/ 2 628 21 53 15 605 21 773 ÚJDONSÁGOK. ** A „szabólesmegyei lap kiadó társulat“ f. hó 27-ikén gyűlést tart, melyre a tagok az igazgatóság által ezennel meghivatnak. H- Görömbei Pétert, lapunk szép tehetségű munkatársát, eperjeskei ref. lelkészt érzékeny csapás érte. Forrón szeretett nejét, a példátlanul hü, önfeláldozó szelid nőt, elvesztette f. hó 7-én. A fiú megmaradt, de az anya a halál áldozatául esett. A korán elhunyt, felejthetetlen nő temetései.hó 8-kán délután ment végbe Epeijeskén, Koporsója felett az udvaion Lukács Ödön nyíregyházai ref. lelkész bészélt, a temetőben Porzsolt József mándoki helyettes lelkész. A vidékről szép számú közönség gyűlt össze, a falu lakossága pedig kivétel nélkül igazán osztakozott szeretett ifjú lelkésze mély gyászában. Ki ismerte a boldogságot, mely az egymást forrón szerető ifjú pár között létezett, az felfogja a majdnem elviselhetetlen csapást, mely a nemes lelkű ifjú leivek, „kívül arany, belől hamu,“ mint a holt- tengervidélri alma. —Üzlet a végtelenségig 1. . divatban, becsületben, elv- s jellemszilárdság- ran, barátságban, irodalomban; — ti kik a szerint cserélitek barátaitokat, a mint hitvány, szennyes érzelmeitek hozza magával; kik ma az erény oltára körül tömjéneztek, holnap kezet fogtok az ördöggel, mert azt kívánja Ön emeltetéstek. Ti, kik nyíltan a szabadelvűekkel kaczérkodtok, titokban pedig eladjátok ezeket az ellenfél csillogó aranyáért: — jérték falura felifjulni, kedélyt, melegséget, ártatlanságot szívni a falusi élet tiszta, egésséges levegőjéből I . . . . — A falu szüzei egyszerű bájos öltözetben hosszúra lebocsátott páros pántlikába font hajjal, körben karikában járják végig a falunak minden utczáit, sajátságos me- lodiáju dalt zengve, melynek szövege valami értelmetlen bohóság; mindössze is ennyiből áll: „Hajlik a meggy fa; Nagy az árnyéka; . . Alatta van egy Barna menyecske A kit szeretsz, kapd be.* És mégis hány ártatlan szív tud ezen az egyszerű dalon elmulatni évről évre minden vasárnap délutáni Nem csak, hanem élvezni oly ártatlan és zavartalan örömöt, aminőhez ogható csak a szűzies szív tiszta templomá- >an pihenhet meg. (Folytatás.)
