Szabolcs, 1874 (3. évfolyam, 39-52. szám)
1874-10-25 / 43. szám
rj Nyíregyháza, október 25. 45. szám. III. évfolyam. 1874. Él Elii/izrl*1*1' árok Egész' ívre Fíl ívre . Negyed ívre Szerke^ztíil ■ 'A ’''i: ■: lau j/allomi »laü nvek intízöiidftk: rff. Irlki-wzi >«k |HH uvelok cxnk Hunért:kezek- | Bérmen fogadtatnak el. A Iratok nem adatnak viaaaa. Kindó-hivntnl, I ! SÍI az «ldflzotísi pénzek, a lapba azint II nirdetéadt é. felazéntntlizdk küldendők: Ninytrr 136. az *• ■■ fk“"i fl* SZABOLCS hegyes tartalmú hetilap. Megj^iJ ik minden vasárnapon. K i a «I ii - f u I a J «I o ti o a : a z a b o I «• » in e g y v i I a p k I a d é • t á r a n | a t«u 1 tj ' tu Vt Hirdet «Mt dijak: m I Minden 9 hasábos patit-nor fl h!r- ! I detdmiél a kr., többsr.ilrlii«H 4 kr. i Terjedelmet hirdetitek többtzörl belk- B tartidt. kedvecübb fbltítelek ilfttt etz- közülhetö. Minden egye* beiktatás után kincstár- llletdk 30 kr. A nyilt-tdrben minden bírom hasábos garmond-sor Süt Í0 kr. As előfizetők, a hirdetések megszabásánál, 20V,-nyi kedáezmény- ben részesülnek. '' A honatyák. Jel'-ge: „Köztapasztalás szerint alázat A nagyravágyás lépeseié, A melyhez arczezál áll a felmenő, De hátat fordít végfokára jutva A lajtorjának; fellegekbe néz Megvetve, melyen feljutott, az aljas Lépcsőt .............“ Sh akespeare. Mily boldogtalan az árva, a kinek atyja nincs! . . . De még boldogtalanabb az, kinek kegyetlen mostohája van. Hazánk, mely oly sok, hosszú, kinos éveken ette az árvaság Ínséges kenyerét, vájjon mikor volt kedvezőbb helyzetben, akkor e, az árvaság napjaiban, vagy most, midőn sarsát, atyai kezek vezérlik?! Ér demes volna, ha a tudományos akadémia ezt tűzné pályakérdésül legközelebb; érdekes értekezésre adna alkalmat a történelmi osztályban! Atya, mily mélységes és magasztos jelentősége van e rövidke szónak! Gondoskodni egy lényről, ki alkotására nézve erősen állati ugyan, de arczán egy letörölhetlen vonás erősen hirdeti, hogy az Istenséggel rokon! Őrködni lelkiismeretesen, hogy e vonást be ne Bzenynyezze az idő pora; de évről évre határozottabb fényt és ragyogást nyerjen ! gondoskodni annak anyagi és szellemi fejlődéséről, jövőjéről, hogy egykor az öntudat tiszta világításánál áldást könyörögjön a kezekre, melyek sorsát oly boldogitőan vezették.- Nemzetünk, hazánk is egy ily elha gyatott árva volt! Könynyel ette kenyerét! ..... A fájdalom tövisei szurdalák lábait! .......... Ruh áját az Ínség vihara szakgatá!....... Vé réből való vér verte lábaira a szolgaság bilincseit!.......... Eg yszer azonban megszánta a minden árvák Istene, és adott neki atyákat! . . . Ezek majd le fogják törleni könnyeit! ...Ezek majd kiszedik szivéből a fájdalom töviseit! ...Ezek majd felépítik az óltalom bástyáját, s békés nyugalmat készítenek számára, hol kipihenheti majd iszonyú kínait, halálos vergődéseit! . . Igen! Ha ez atyák édes atyák volnának! . . . . Mostohák ők legnagyobb részt! Nem gondolnak az árvák vagyonával! Aztán mehetnek majd koldulni — egy falat kenyeret !! Midőn megválasztattak, mindent Ígértek a szegény árvának! . . . Láttuk mint nyilait fel egy szebb jövő reménye a könytelt szemekben, mint mozdult mosolyra az ajak, mely évtizedeken kérész tűi csak panaszt és sóhajt hallatott! . . . Terhes lett a szív, a levegő a fényes Ígéretektől . . . . „Én visszaszerzem szabadságtokat!“ „Én könyiteni fogom a nyommasztó teliért, mely alatt görnyedeztek „Én egy hajszálnyit sem engedek a „48“-ból!“ „Én éretted szivemet, véremet fel- áldozandom „0 h nép“!.... „Én helyre hozandum azt, mit évtizedek elrontottak.“! Én magasan lobogtatandom a népjogok zászlaját“ ! ... Btb. .. . „Hanem akkor volt az“! Most mi az eredmény ?: Nézzétek meg a népet, mely sereges- től vándorol keresztiU-kaaul az országon munkát keresni „egy falat kenyérért“ „hátán háza — kebelében kenyere“ ! Nézzétek meg a rablók sokaságát, kik nőnek támadnak mindenfelé, mint a gomba, a nyomor kezökbe adta a testvér gyilkot, kiirtá szivökből az emberi érzelmet. Hallgassátok a dobpergést napról napra; „Egy kettő, ki ád többet érte“ ?! Az ólból kivonják a tinót, a házból a párnát. Sokaknak utólsó remény az öngyilok ! . . . Es most oda fent a honatyák uj adónemről álmodoznak! Epén most van rá jó idő ! Hiszen a föld alig birta az áldást; tele a verem és a pincze! Eret kell vágni, mert különben saját zsírunkban fogunk megfutni! Yrtgy talán erős a vád, melyet a honatyák nagy többségére alkalmazunk ? Lássuk csak! ? Kiben bizhatunk hát ? A jobboldalnak legnagyobb része nem gondol semmivel, csak szavaz ! Az ellenzék?! Azok, kik leghangosabban szónokolták a mézes Ígéreteket, mig emelkedni kelletett, hátat fordítottak az alj us lépcsőnek, egymást bántják, kisebbítik, s midőn az árva nemzet életbe vágó kérdéseiben kellene határozni, ntt- honn aluszszák az édes déli álmot. Te pedig ó nép fizesd a n*pi dijat! Hiszen teérted veszekszenek és alusznak ! Tudjuk, hogy állam nem létezhet, adóztatás nélkül; tudjuk, hogy az állam terheit minden egyes honpolgárnak aránylag viselni kell; de nem kellene feledni, hogy a mi sok, mind az mégárt! Ha ti honatyák, valóban édes apjai akaf'*. tatok volna lenni ez árva nemzetnek : akkor azon kellett vala gondoskodnotok, hogy előbb fejlesztettétek volna kellő fokra az ipart s kereskedelmet, hogy lett volna miből fizetni! Eszközölni kellett volna azt az olcsó pénzt, mely oly régi óhaja a nemzetnek. Mi segíthet hát rajtunk ?! Midőn üres a pénztár, a nép szegény, keserű és el kényszeredett? Önzetlenebb, szeretőbb szivü honatyák, kik e nemzetnek valóban édes atyjai lennének, kik a mit Ígérnek, meg is tudnák tartani, kiket nem ejtene el a felülről jövő nyomás a síkos talajon... . Csak hogy ilyenekre az újabb választási törvények korlátái között nem igen lehet kilátás! Azért tehát csak hallgassunk s fizessünk mig lehet! . . . Azontúl pedig majd fizetend a nagy.............! Csá k Jenő. KÖZÜGYÉ K. Válasz nagyságos Kiss József tanfelügyelő ur „feleletére/(Folytatás.) Most már az általánosságban mondott meg jegyzések után térjünk a részletezésre, az elvek feletti vitára. Itt mindenek előtt megemlitf azon czikkét berekesztő tételét a tanfelügyelő urnák, hogy ő vitatkozni nem akar, — pedig állításai, nézetei nagyon is megvitatni valók ám Aztán meg igen furcsa világot vet valakinek gondolkozásmódjára, sőt jellemére is, egy más valakit megtámadni, az olvasó közönség előtt hanyagsággal stb. vádolni s aztán vádoló czikke végére odabiggyeszteni, hogy: polemizálni nincs időm; e tárgy felett hírlapi vitákba bocsátkozni nem fogok. Hahó 1 uram, nem oda Buda l Ha kész volt a támadásra és vádaskodásra, tessék helyt állani. A viszszavonulást amolyan szólamokkal, hogy „nincs időm hírlapi vitákra“ fedezni nem lehet. A ki támadni és vádolni mást elég bátor, legyen bátorsága magát védeni is. — Én nem félek a köztünk fenforgó kérdésekben a vitától, azaz, az igazság kiderítésétől; mindig szakitok rá időt, hogy a népnevelés ügye érdekében síkra száljak; sohasem restelkedem, akármintfitymálja aztán ön bátorságomat. Nekem a vezérelvek, az igazság keresésében különös kedvem telik; mert mint protestáns embernek — bitelvem az, bogy: „a tiszta igazság csak istennél van; nekem embernek csak az igazság utáni mindig eleven vágy adatott és azon őszinte fáradozás, hogy az igazságnak nyomára jussak“, mint ezt egy szabadelvű theologus az ember értékéről megjegyzi. Miután elv nélküli czikke bő anyagot nyújt rá, hogy ne csak egymás bátorságát fitymálgassuk, hanem arra törekedjünk, hogy eljárásainknál az elveket szemünk előtt tartsuk s azok szerint Írjunk és beszéljünk s cselekedjünk, egy nehány elvi jelentőségű kérdést vetek fel czikkéböl s elmondom felette elveimet, egyéni nézeteimet. Először is panaszos hivatalát, melynek ter- heiről érzékenyen emlékezik meg czikkében, veszem elő. Ha a tanfelügyelőséget azon elvből kiindulva veszszük vizsgálat alá, hogy szükséges és hasznos-é ezen intézmény ? Erre én azt felelem még ma is, midőn e hivatal oly sok óldalról volt megtámadva, hogy elvben e hivatal szükségességét elismerem, be mai alakjában, hatáskörével, díjazásával stb. egy drága, de íosz, még pedig majd félmillióba kerülő rósz iutézmény; majd nem luxushivatal, mint volt a „boldogulni kezdő“ városi főispánság. A nagyságos czirn, k. tanácsosi méltóság § ennek megfelelő díjazás mire való a néptanítók főfelügyelőjének ? r) Legyen egyszerűen tanfelügyelő, igazgdtótanári fizetéssel**) s taapdij, — vagy utazási átalánynyal. Tehát nem eltörlést, hanem módosítást óhajtok s hatalom- körének tágítását, ez utóbbit annálinkább, mivel ma a tanf. kezei úgyszólván meg vannak kötve. A szegényes, rósz" iskolákat megnézi, de segíteni nem bir, mert az országnak ilyenre pénze nem telik; végrehajtani nem képes semmit; mert intései. fenyegetésétől nem fél még a légy sem; mivel mindenki tudja, hogy ha a rósz iskolát bezáratná, még olyat se tudna helyébe állítani, a fentebbi ok miatt. Ha valamit mégis ki akar vinni, kénytelen untalan a közigazgatási szolga- birákhoz járni egy kis segítségért. Nagy fennen dicsekszik tanfelügyelő ur azzal, hogy hát van hozzá érzéke mit, mikor tegyen és hogy mit és mennyit képes elvégezni. Szép, nagyon szép dolgok ezek, csak az a kár. hogy nem egészen látszanak valószinüeknek lenni. Mert alighogy leírja ama fennhéjázó sorokat, azonnal utána teszi panaszos hangon, hogy tankerülete oly terjedelmes, hogy nem képes teendőit a törvény kivánalmai szerint elvégezni és másod tanfelügyelőt kér. Panaszolja igen ér zékenyen, — magamnak is megesett rajta a lelkem —, hogy a nagy melegben való utazás miatt beteg lett; hogy a nyári nap forró heve eltik kasztá iskolalátogatás közben. Igen furcsa dolog az ilyeket, ha nem egészen gyermekes, a nyilvánosság elé hurczolni! Mert hát ez az olvasóra igen kevéssé tartozik. Ha nem panaszoljuk egyenként, de a nyár hévségét mindnyájan érez tűk, szenvedtük s bizony, de igazán, én is voltam beteg, ha nem éppen a meleg miatt is ... De hát közhivatalban vagyunk mindketten, azt mond hatja panaszos sorainkra az olvasó; közhivatal nők pedig nem azért szedi fel a fizetést, hogy „közérdekből“ a sóstón, a nagy-erdőn, Ma rienbádhan vagy Füi’eden hüseljen; hanem hog dolgozzék, kiki a saját munkakörében. Ha pedig szándéka volt ‘ czikkében a tan felügyelő urnák másodt infelügyelőt kérni, vagyis állását helyezni kilátásba: akkor nem kell vala arra hivatkoznia, hogy van érzéke hozzá, hogy mit bírnak vállai; mert az olvasó azon követkéz tetésre juthat, hogy vagy érzékeinek létezésé vagy legalább is azoknak épségét vonja kétségbe mivel olyat vállalt el, melynek megfelelni, mint maga panaszolja, nem képes. Forduljunk ezzel az iskolák látogatásához Az 1868 évi XXXVHI. t. ez. egy §-a igenis azt rendeli, hogy a tanfelügyelő a kerületében lévő iskolákat évenként meglátogassa. Mégis valami az t. olvasóm, hogy a tanfelügyelő ur még most harmadfél év múlva sem tudja, hogy 60 iskola, az ő felügyelete alatt: hogyan néz ki V !***) Olyan törvény volna bizony itt szükséges, melyet végr tudunk hajtani, ezt már nem a tanf. urnák mon dóm, vagy semmilyen I be azért ezekből éppen nem azon következtetést huzom ki, hogy ha a je lenlegi tanfelügyelő a törvénynek reávonatkozó pontjait végre nem hajthatja, hagyja el állását mert ez csak személy változás lenne; én pedig nem személy, hanem intézmény ellen, az elv a kalmazása ellen küzdők. Ott pedig, hol eszmék elvek, intézményekről foly a vita, a személy nem *) E szavakban sok igazság rejlik, de talán az állana ezen sallangokkal a lenézett nerelés ilgyuek akart tekintélyt szerezni. Szerk. **) A fizetésre nézve nem vagyok czikkiróval egy véleményben. Szerk. ***) E tekintetben nem a tanfelügyelőt kell vádolnunk, kinek szorgalma ismeretes, hanem az állomot mely egy emberre elviselhetlen terhet rak. Szerk. is igen jön szóba, nem vétetik számításba; vagy ha igen: akfiór sem sokat nyom a latban. Ezt ne té- veszsziik és na feledjük. Hogy jövőre „bizonyosan úgy fog történni, hogy sokkal gyakrabban meglátogathatja az iskolákat“ tanf. ur, én azt hiszem is, nem is. Tamásfiodásomnak oka a költö e szavaiban fekszik: „minden órádnak leszakaszd virágát, a jö- endőnek sivatag homályát bizd az Istenség vezető kézévé s élj az idővel.“ Más szóval: a jövő "sten kezében van. Hogy mi fog akkor történni, azt bizonyosan tudni embernek nem adatott. Ünhitség, önámitás nélkül a jövőről csak úgy beszélhetünk, hogy: ha ...... a többit tetszik tudni. Itt jött ki a sorja, hogy a látogatása alatt öszszegyüjtütt s czikke folyamán közzétett adatokért a tanfelügyelő urnák köszönetét mondjak mindazok nevében, kik ez adatokra figyelmet fordítanak és velem együtt súlyt fektetnek. Megyek tovább a legfontosabbra: a felügyeletem alatti rósz iskola ügyének szellőztetésére. Js én megint elvi kérdést hozok színre, midőn az iskolai felügyeletről beszélek. — De előbb azon vádra kell felelnem, hogy a felügyeletem alatti iskolát nsgos Kiss József kir. tanácsos és tanf. ur osznak találta. — Kemény vád arra nézve, a vit illet. Nem szeretném, ha rajtam száradna ; most egyelőre legalább igy..........tintával mossuk le. Egy körülményt el kell itt mondanom az olvasó előtt. Én, gondolom 1878. év ószefelé, egy nyílt levelet Írtam egy alföldi tanitó barátomhoz ■„Szabolcsában, melyben a vidékünkön lévő iskoláztatási viszonyokat nevezém meg. Az is benne volt egyebek közt, hogy tanfelügyelőt még nem láttunk. Él-é, hal-é ? nem tudjuk. Erre a tanf. ur csakhamar eljött vidékünkre s Epeijes- kére is, hol én lakom. Meglátogatta itt az iskolát; nem egy napig volt itt, mint ő valószinü- eg tévedésből irá, hanem csak fél napig. Ez különben nem lényeges, csak az igazmondás kedvéért igazitám meg emlékező tehetségét. Az iskolára ítélete az volt, hogy : rósz. Az esperest ur jött pár hónap múlva és az Iskolát találta di- séretesnek. Nagyon helyén lesz itt elmondanom, habár roszszul veszi is ki magit, hogy a gonosz nyelvek azt pengették akkortájban, miszerint én vagyok oka annak, hogy a tanf. ur az iskolát roszpak találta és a tanítót jól leszidta; mert ama nyílt levelemmel hittam s haragítottam meg a tanfelügyelő urat. S engem a vidéken szemben és hátmegett vádoltak vele, hogy tanítónk iskoláját boszszuból irta a tanf. ur rosz- nak. — Én senkinek szivébe be nem láthatok, veséit nem vizsgálhatom; hanem az olvasóra s kivált a tanítók és felügyelőkre bízom: lehet-é pár hónap alatt teljesen rósz iskolából dicséretest teremteni? Hogy való igaz, mit mondok, képes lennék az esperesti látogatási j. könyvből is igazolni; de csak akkori szavaira hivatkozom a fentnevezett illető látogatóknak. Ezekre csak azt kell mondanom, hogy a mi kettőnk közt, az irodalom terén történik, az kettőnk dolga és maradjon köztünk. E miatt — és ez már szives kérés, szép szó, — haragot, gyü- lölséget ne tápláljon tanf. ur se iskola, se község, se pap, se tanitó ellen; mert ez már az ügy és más személyek rovására megyen. Nézzük már a kérdés elvi oldalát. A felügyeletem alatt lévő rósz iskoláért a felelősséget K. J. ur egyenesen az én fejemre tolja. Az a kérdés: jogosan-é, vagy nem? Ép, mint iskola felügyelő és lelkész, a hitközségünkben levő iskolánál, a felügyelet elvét, következő, a paeda- gogusok által is helyeselt módon alkalmazom, valósítom. — Ellenőrzőm, baráti és tiszttársi öszIszeköttetésnél fogva, hogy a tanitó idejét az iskolában, tanítással töltse; a kiszabott tantárgyakat tanítsa; hogy a tankötelesek az iskolában legyenek; a miben lehet és hivatalos állásom parancsolja, a tanítónak segélyére vagyok I de a tanításba — a konfirmandusok oktatásán s vizsgán kívül — bele nem szólok, ha csak a tanitó akkor meg nem biz, midőn pl. hazulról eltávozik. Mert az iskolában a tanitó az ur, a fő, a tekintély, a király. — Beleszólásaim, netaláni igazit- gatássim által őt méltóságából lealacsonyítanám, hitelét rontanám. Tehát a tanitó tanít és igy övé a siker, az eredmény is. Ha az eredmény jó, dicséretes, vagy kitűnő, annak csak örülök, de részt abból jogosan nem követelhetek, de enge- delmet kérek, ha tiltakozom az ellen is, hogy a rósz eredménynyel járó megrovás engem illessen. Ha az eredmény jó: a tanítóé az érdem; ha az t eredmény rósz: a tanítóé a gyalázat is. Ez, azt tartom logika szerint, még pedig tiszta logikai okoskodás szerint, igy lehet csak és másként nem. Ellenkező okoskodás utján, ha nekem szégyen, hogy rósz az eredménv, mint alantas, helyi felügyelőnek, a főfelügyelőnek, már t. i. K. J. urnák is szégyen volna; hanem ezt én netp álli-
