Szabadság, 1908 (2. évfolyam, 1-9. szám)
1908-02-09 / 3. szám
2-ik oldal Szatmár, 1908. február 9. Persze, annak az idegen földrésznek az idegen országa talált azóta olyan iparválala- tot, amely huszonhat milliónyi megrendelés kedvéért megnagyobbítja a telepét; de ez az iparvállalat már nem volt magyar. Mosolyogjunk? Nevessünk? Kaczag- junk? . . • Dehogy is kérem ; szégyeljük magunkat! * * * És azt hiszi a t. olvasó, hogy ezek magukban álló esetek, akkor nagyon csalódunk! Nézzünk végig egész társadalmunkon vájjon hol találjuk meg az egészséges kereskedelmi szellemet? Hébe-hóba előfordul és ennek következménye az, hogy mig egy petroleum finomító telep létesítésénél is megijedünk annak füstjétől, avagy Budapesten a Duna rakpartot úgy osztják be, hogy a paloták ablakaiból ne lehessen látni a gabona kirakodó hajóknak pőrére vetkőzött munkásait, mert kellemesebb délelőtt a sokkal pőrébbre vetkőzött hölgyeket, vagy délután még pőrébbre vetkőzött férfiakat szemlélni az uszodákban. Az anglusnak több esze van mindéhez. London büszke arra, hogy a Themse rakpartja tele van dokokkal, ki- és berakodó kereskedelmi hajókkal, avagy ezer és ezer gyári kémény emelkedik az égnek, önti kormos füstjét, de a jólét meg is látszik e nemzeten. A választói reform perspektiváj a. A „Szamos“ hasábjain egy ciceró czikk látott napvilágot és mint a főszerkesztő igen érdekes jegyzetéből megtudjuk, Írója: dr. Ta- nódi Endre, a lap főmunkatársa. Ez a czikk foglalkozik az általános választói jog reformjával, továbbá a házszabály revízióval és mert a czikkiró már doktorátus lévén, handabandázik a levegőbe, mondván: „handlérozás ez a reform a választói esélyekkel, éppen úgy, amint az ő hitsorsosai szoktak a Hungária kávéházban.“ Ismervén a fiatal fiskusok kapkodását. Egyik befurakodik a társadalom alsóbb osztályába, brúder egy csomó olyan tisztességes polgár-emberrel, akikkel csak anyagi érdekeit akarja előbbretolatni, de az önzetlenség nagy mérvű ilyetén megnyilatkozása alól kilóg a lóláb, ha mindjárt a vályogvető czigá- nyok báli védnöke is; a másik még az iskola porát le sem verte magáról, elég merész minden lében kanál lenni, magát feltolni pl. városatyai választáskor stb. stb.; a harmadik felcsap szocziálistának és hajmeresztő módon feszeng, felcsap a társadalom megváltójának, irja a rettenetes czikke- ket, minőt pl. a dr. Tanódi, az ügyvéd. Mert hát kinek szól a „Szamos“ czikke? Ki érez Tanódi dr-ral? A „Szamos“ főszerkesztője elég értelmesen megmondja, hogy nem, mert úri ember; tehát maga a „Szamos“ sem. A város társadalma alig hisszük, hogy vele egyetértene, legfeljebb az a rész, amelyiknek se országa, se hazája, továbbá az rész, amelyik a hazát felforgató eszmetanok szolgálatában áll, (a hazátlan nemzetközibitangok, amint saját magukat nevezik,) akiknek ügyésze dr. Tanódy. Ezeknek a szája-ize szerint irta meg a Szamosban dr. Tanódy a perspektíváját, de rögtön megadta a válaszát a lap fő- szerkesztője. Mi pedig a Tanódy perspektívájából, és a főszerkesztő kijelentéséből, együtt vontuk le a magunk perspektíváját", mely abban kulminál, hogy milyen szép együtt működés dühönghet a Szamos szerkesztőségében ! De ehez nincs közünk. Czikkünket nem is azért írjuk, hanem azért, mert bosszant ezeknek a „csecsemő nagyságoknak“ merészsége, bosszant bennünket az, hogy éppen városunk legtekintélyesebb lapjában Írhatnak ilyen sociális stílusban. És pedig azért jogos bosszankodásuk, mert féljük iparosainkat az ilyen veszedelmes czikkektől, amelynek könnyen felülhetnek, nem gondolnak arra, hogy dr. Tanódy azért harczol az általános választói jogért a la „Népszava“, mert félti híveit, a hazátlan demokrata bitangokat, tudja jól, hogy nem lesz olyan hazafi, aki az utonállónak kezébe éles kést adjon. A választási reformot meggondoltan készítik elő, kiterjesztik ugyan, de csak becsületes hazafiak számára, akik nem akarják a mai társadalmat romba dönteni, hogy azon uj társadalom épüljön fel. Azért szükséges a házszabály re vízió, hogyha 10—15 olyan szá- jas honatya bekerül a parlamentbe, mint dr. Tanódi is, legyen mivel őket megzabolázni, nehogy obstruálhasson az a „tekintélyes kisebbség“, megbénítsa az egész ország lüktető erejét. Ebből mi magyarok nem kérünk. Nekünk hazánk ez az őseink vérével szerzett föld, féltve őrizzük ezt, mi nem járunk handlérozni se Palesztinába, se a Hungáriába és ha ilyen maszlagokat akar beadni Szat- márváros közönségének, ügyeljen le ne törjék a derekát. A választójog kiterjesztését mindenki kívánja, a házszabályreviziót szükséges folyománynak kell tekinteni, mert az az ember, aki a toronytetejére kúszik és mentőövet nem használ, az vagy bolond, vagy öngyilkos akar lenr>i. Akiknek érdekében pedig dr. Tanódy czikkét megírta, azoknak nem jogot, hanem botot kellene adni. K. L. „SZABADSÁG“ A szatmári kér. szocziális egyesület közgyűlése. 1908. febr. 2. A kér. szocziáli^jnozgalmak zászlójait egymásután bontogatják szerte a hazában. A szatmári keresztény társadalom is e zászló körül csopotosul s ma már mint impozáns testület működik városunkban. A kormány felismerve e mozgalom fontosságát, siet mihamarabb megerősíteni a felterjesztett alapszabályokat, hogy törvényes alapokon nyugodva, mi se gátolja e hazafias egyesületek működését. A szatmári kér. szocziális egyesület alapszabályait decz1 hó végén terjesztette fel pártolólag a hatóság s alig négy hét múlva változatlanul megrősitve érkezett vissza. Az egyesületj vezetősége azonnal közgyűlést hirdetett s e hó 2-án délután 3 órakor tartotta meg a? egyesület ideiglenes* helyiségében (Verbőc^i-utcza katli. legényegylet háza.) A közgyűlésen mintegy 150—160 tag vett részt. Akik t$mui voltak a közgyűlésnek s látták azt a rendkívüli lelkesedést, amely- lyel a tagok viseltettek a kér. szocziális eszmék iránt, akik meggyőztek arról a ha- fias törekvésről, melyről e gyönyörű közgyűlés tanúbizonyságot tett, azok előtt már nem kétséges e sokat megrágalmazott egyesület czélja és működése. E közgyűlés, valósággal ünnepély volt olyan aminőt ritkáh láthat az ember. A közgyűlés első pontját Zahoránszky István id. elnök,1 vonatkozásaiban gazdag megnyitó beszéde képezte, melyet a tagok zajos éljenzéssel kisértek mindvégig, végül tüntető óváczióban részesitették. Második pontja a közgyűlésnek Szűcs Lajos egyesületi tag szavalta volt, aki nagy hatással adta fel Szalánczy Andor „Fel, a zászlót !“ ez. költeményét. Ezután a tisztikar választása következett. Zahoránszky István id. elnök ajánlatára elnökké egyhangúlag Heinrich Viktor építész lett megválasztva. Heinrich Viktor szép beszéd kíséretében fogadta el az elnöki tisztséget, beszédében a vallási szeretetre, a hazafiui erények ápolására, és a munka iránti szeretetre buzdította a tagokat. Zajos eljenzés kisérte elnök szavait. A tisztikar igy alakult: Elnök : Heinrich Viktor; ügyvezető elnök : Zahoránszky István ; alelnökök : Bölö- nyi László, Veszelovszky Béla, Lénárd Károly, László Károly; főtitkár: Filótás Kálmán ; titkár: Polonyi Albert; főjegyző: Véber • János; jegyző: Gyöngyösi József; pénztáros : Szűcs János ; ellenőrök : Jásztor Jenő, Szent- iványi Károly, Jelenik Gusztáv; gondnokok : Nagy Lajos, Szűcs Lajos Választmányi tagolc: Vajnay Lajos, Monkhárd Gyula, Muladi József, Villon Károly, Vekler Pál, Szatmári Rajmond, Lengyel Ferencz, Hudák Mihály, Kakuszi István, Veszelovszky Géza, Ungvári Lajos, Nyisz- tor János, Fleckenstein István, Bródy Imre, Mándi Lajos, Bodnár Alajos, Petrosnyák Lajos, ifj. Nyisztor János, Farkas István, Marcicsek Ferencz, Manfrédi Gáspár, Sornak János, Litteczky Pál, Würstlein József, Simon József. Póttagok : Merk András, Dzsin- banek András, Marozsán László, Horzsa Károly. A megválasztott tisztikar nevéhez Zahoránszky István mondott a közgyűlésnek köszönetét. Ezután Bródi Imre „Fel a zászlót“ ez. költemény szavalata következett: A hallgatóság zajosan megéljenezte érte. Heinrich Viktor elnök záró szavai után a Szózatot énekelte el a közönség. Színház. A hét legnagyobb színházi eseménye a szinügyi-bizottság ülése volt. Folyó hó 4-én döntöttek a rég vajúdó színházi pályázat ügyében és pedig a közönség legnagyobb' részének teljes megelégedésére, mert a következő három évre ismét Krómer tatának Ítéltél: óda a színhazat. így van ez rendben. Azt hisszük, hogy a szinűgyi bizottság határozatával lezárult ez a kínossá vált ügy, a holnapi közgyűlés nem fog ez ellen vétót emelni. De miért is emelne ? Mi is azok közé tartozunk — ha őszinte nyilatkozatot óhajtunk tenni — akik túlságos nagy igényekkel bírunk, de e mellett belátjuk Krémernek becsületes igyekezetét is. Mondjon bárki, bármit. Krémer tata ambicziózus direktor. Akik őt ismerjük, tudjuk róla, hogy ha társulatáról egy leki-* csinylő szót hall, avagy valami gikszer történik előadás közben és tudomására hozzák, nagyobb keserűség vesz rajta erőt, mint azokon a direktorokon, akik szerencsések voltak a pályázaton elhasalni. Látva pedig azt a küzdelmet, amit anyagi áldozatok árán visz véghez csak azért, hogy sokszor méltánytalan kritikák helyett elismerésben legyen része, csak bámulni tudjuk energiáját, bámuljuk ragaszkodását, ami a mi színházunkhoz köti őt. Az ellenségei pertraktálták már Krémernek minden rósz oldalát, de a jót soha. Anélkül, hogy pártfogásunkba vennők őt, önzés nélkül állíthatjuk, hogy sokkal több jót lehet Krémerről felsorolni, mint rosszat. Sőt nem is tudunk róla rosszat mondani, legalább elfogadhatót nem Mi is a hibája Krémernek: nem kártyás, nem lump, avagy: „jövőre rósz társulatot hoz“, (?) vagy Komáromy nem leányzó, Tihanyi nem nőtlen ember, vagy: Radványi meghűl — bereked, vagy ha Krémer megöregszik, nyugdíjba megy? Ebből okosodjon ki valaki. Pedig ilyesfélék a Krémer hibái és ezért akartak a színházat valamely félistennek odaadni, aki fülig adós, aki kártyázik, pezsgőzik, társulata koplal, aki most képes bemutatni azt a társulatot, amit jövő szezonra szerződtet stb. Erre aztán Krémer tata nein
