Szabadság, 1908 (2. évfolyam, 1-9. szám)
1908-05-02 / 9. szám
SZABADSÁG“ Szatmár, 1907. május 2. 2-ik oldal. ______ % ko n, végül: a vizsganélküli iparos városon egyáltalában nem dolgozhatik* de kilátás van arra, hogy faluhelyről is kiszorítja egy miniszteri rendelet. (Folytatjuk.) Lanyhulnak a vitézek. Jól laktak a türelmses birkák a bélpoklosokkal. A nemzetközi szocziáldemokrata párt minden évben kongresszusnak nevezett gyülekezetei tart, ahol szépen eldikczióznak, jobban mondva tele hazudozzák fejét a vidéki munkásoknak. Ezekről a kongresszusokról nem is volna érdemes beszélni, ha nem történt volna ez évben valami olyan, ami más években nem fordult elő. Eddig szépen kibeszélték magukat a kürmösök, a hallgatóságot megszállta az ihlet és mint lelki üdvösségekkel telitett lény, boldogan tért haza, hirdette a megváltó szo- cziálista tanokat odahaza falujában, vagy városában. Az ez évi szoeziálista kongresszuson aztán elhagyta türelme a jó magyar népet, kíváncsiskodni kezdett: hova lesz a befizetett rengeteg pénz stb stb. A munkásvilág kezdi belátni a kormos urak hunczutságait, tehát az a hires szocziá- lista párt kezd zülleni. A ziillési folyamat megindult, ennek tulajdonítható a „Népbo- londitó“ újság következő közgyűlési tudósítása : „A munkásság tétlensége elősegíti a munkaadó szövetségek megerősödését. A főváros és a vidék között óriási különbség van. A főváros 23000 korona,pártadót fizetett, a vidék pedig csak 8000 koronát. A fővárosban a szervezett munkások 50 , százaléka fizetett pártadót, a vidéken egy- harmad része. A vidéki titkárságok sem felelnek meg hivatásuknak. Kihagyja számításából Pécset, ahol rendkívül kedvezőtlen körülmények között is 1000 koronát tudott a központhoz befizetni, a pozsonyi elvtársak pedig, akik az ország legvirágzóbb városában magas kultúrával szoktak dicsekedni, rászorulnak a vidék és a főváros támogatására. Ezernyi munkás fizet pártadót és mégis azt tartják, hogy a fővárosnak kötelessége őket támogatni. Ez a legújabb pártfölfogás. Pedig nem szabad, hogy ez igy legyen. A központ arra való, hogy a szegény vidékeken támogasson mozgalmat, nem pedig ipari központot. A pártszervezeti szabályzat szerint Pozsonynak is kötelessége beszolgáltatni a pártadót. Elkölteni nincs joga. Ha nagy égető szüksége van rá, akkor kap segítséget. A példa azt bizonyitja, hogy vannak jő vidéki és jó fővárosi szervezetek. Igaz, hogy a forradalmi érzés nem a fillérektől függ, de egyetlen szervezetnek sem szabad kitartania magát. Tíz nagyobb város, a melynek titkársága van, összesen 1458 korona pártadót szolgáltatott be. Szubvenczióban persze ötször annyit visszakaptak A tiz nagyobb városban eszerint csak 3000 szervezett munkás lenne? Ez azonban nem áll, mert háromezernél sokkal több van, de egyes vidéki városok a saját helyi mozgalmuk czéljaira használják fel a befolyt pártadót a központi pénztár rovására. Ezzel az eljárásukkal megakadályozzák a központi akcziók keresztülvitelét Lehetetlenné teszik a pártvezetőség működését, év végén azonban felelősségre vonják azon a cziroen, hogy nem tett eleget. Eszközök nélkül a pártvezetőség nem tehet semmit sem. A vidéki városok nagy része az, amely nem tesz eleget, sőt még a pártszervezeti szabályzatot sem tartja be. A kongresszus majd mondja ki, hogy a pártszervezeti szabályzatot szigorúan tartsák be. A vidéki titkárságok kezdetben csődjét jelentették a titkárság intézményének. A titkárok nem tudtak megfelelni kötelezettségüknek. Ennek okát a titkárok nehéz viszonyaiban látja. Ez azonban nem menti őket teljesen a súlyos kötelességmulasztás alól. A Népszava terjesztésével nem törődnek, pedig a helyi szervezetnek abból is volna példányonként egy-egy fillér haszna. A krajczáros polgári lapok ezerszámra fogynak a vidéki városokban, egyszerűen azért, mert nem gondoskodnak a titkárok arról, hogy a munkások rendelkezésére álljon a Népszava. Nem állítja, hogy a fővárosi viszonyok e tekintetben kielégítők, a vidék azonban, beszámítva a nehezebb viszonyokat is, nagyon mögötte áll a fővárosnak. Rámutat ezután a „Szoczializmus“ cimü lappal szemben tanúsított nagyfokú közömbösségre. Ez a folyóirat 500 példányban jelenik meg. Még az összes szakcsoportok sem tartják kötelezőniek, hogy rája előfizessenek. Ha oly keveset törődnek vele az elvtársak, mint eddig, akkor a jövő kongresszusra kénytelen lesz a párt beszüntetni. A titkárság, a könyvkereskedés deficzittel dolgozik. Ha azt akarjuk, hogy a párt életerős Jegyen, akkor a legkomolyabb munkára van szükség. * i * fj Hát biz ez baj! De azt hisszük,.lesz az még kutyábbul is. Marx, Bebel megfordul sírjában, ha ez igy megy még tovább, sőt Bokányi urat megüti a lapos gutta, ha nem fognak engedelmeskedni a birkák. A birkák pedig már nem igen hajlandók engedelmeskedni, becsületükre legyen mondva. Tanonczok a szakegyletben. Emlékezetes még bizonyára olvasóink előtt a múlt év julius hó 11-én és 20-án Polonyi Albert, szövetségi titkár által leleplezett tanonczszakpgyleti história. Tudvalevőleg a szakegylet bevonta működési körébe a tanonczokat is, akiket aztán „tudományosan“ igyekeztek kiképezni, izgatták az éretlen nemzedéket a sablon szerint vallás és háza ellen, ráadásul a kenyéradó tanítómesterük ellen azért, hogy az ugyaopsak megcsappant, szákegyleti Jövedelmet a tanonczok áltat fizettetett heti 8 fillér tagsági dijakkal szaporítsák. Akkor elmondtuk véleményünket e lelketlen munkáról, ezúttal a dolog folytatására szorítkozunk, ugyanis a kihágási bíróság ez év április hó 6-áig tartó vizsgálat és tárgyalás után meghozta az ítéletet ez ügyben, mely szerint Fülöp Samu (czipész), Gyulai János (könyvkötő), Mészáros Ferencz (nyomdász), Klein Ferencz (festő), Kaldizsár Fülöp (nyomdász), Hold Izráel (czipész), Weisz Henrik (szabó), Surányi Menyhért (asztalos), Ürge Béla (lakatos), Grosz Ármin (szabó), Grün Herman (szabó), Dávidovics József (kárpitos), Gelbman Bernát (kárpitos), Ber- vald József (bádogos), Mándi Pál (lakatos), Márton István (lakatos) tanonczokat 1—1 napi elzárásra és 5 kor. pénzbüntetésre, Ba- bucz Gábor (lakatos), Herskovies Ábrahám (szabó), Max Jenő (lakatos) tanonczokat 1—1 napi elzárásra és 10 kor. pénzbüntetésre, Varga Ferencz párttitkárt, Schwartz Mór czipészsegédet, Pollák Adolf bádogossegédet és Babucz Lajost,, a szatmári gazdasági egyesület volt raktárnokát 2—2 napi elzárásra és 25 kor. pénzbüntetésre lett elitélve. A kihágási bíróság indokolásában kifejti, hogy a kihágás tárgyát a tanonczokkal szemben az képezi, hogy az. 1875. évi 1508. sz. belügyminiszteri rendelet ellenére az „ifjú munkások szakegyletét“ megalakították, annak gyűlésein részt vettek, sőt egyesek még tisztséget is vállaltak a nélkül, hogy alapszabállyal bírtak volna. A mindenképen nagy körültekintéssel vezetett vizsgálat során a költségen beigazolódott. A négy „fő elvtárs“ pedig azért lett megbüntetve, mert bebizonyosodott, hogy ők ösztökölték a tanonczokat az egylet megalakítására, aZ egyesület gyűlésein rendszeresen részt vettek s annak működését ők irányították. Búcsú. Bezárultak Thalia kapui, a világot jelentő deszkák, a tapsot ontó páholy- és más ülések a por, a pókháló lerakodó helyévé válik, a németi polgárok szerint ezután a „Jeruzsálerni sötétség és a bezárt ajtók lesznek őszig műsoron. Meg is látszott már az Utóbbi hetekben a kapu bezárás a „házon“. Estéről-ertére kongott az ürességtől, szinte áhítozott a törzs színházlátogató a telt ház után. Hát még Krémer tata ? Hiába volt műsoron prémier, hiába hozott Krémer tata vendég művésznőt, nem ért már semmit. A szatmári közönség rogyá- sig jár színházba virágvasárnapig, aztán akár rögtön pakolhat a társulat, színház őszig nem kell. Elég is belőle hat egész hónap. Az utóbbi hetekben volt — természetesen — bucsuzkodás, már t. i. a jutalomjátékokkal fűszerezett bucsuzkodás. Járta is a gyüjtő-iv derüre-borura, a lelkes szinpárto- lók megpumpoltak mindenkit, már aktt lehetett, hogy kedvenczüknek egy kis utrava- lót hozzanak össze. És azt hisszük, hogy a társulat oszlopos tagjai nem is panaszkodnak. A közkedvelt, népszerű Tihanyi-pár Vidor, Takács Mariska, Rátkay, Verő stb. mind kapott ezt és amazt, amit a színész soha sem vet meg. Meg is érdemelték. Krémer tata is megkapta utravalóját, a „jó angyalok“ gondviselése folytán. Eltávozott és pedig véglegesen, még azt sem tudjuk érdemeinek jutalmául mondani: a viszontlátásra. Krémer hat évig volt a szatmári színház igazgatója, s a jövő fogja megmutatni, hogy érdemes igazgatója. Nem akarunk kesergésbe bocsátkozni eltávozása felett, de nem fog kelleni a hegyeknek egeret szülni, mégis vissza fogjuk őt kívánni, eljön még az idő. Társulatáról szólva most is azt hangoztatjuk, a mit a szezon közepén: a szatmári túlzott igényekhez mérten általánosságban kissé gyönge volt. De azt is hozzátesszük, hogy némely esetben csak. A vígjáték és színmű esemble magas nívón állott, rendezésük sokszor meglepetés számba ment, ami Balázsinak e kiváló rendezőnek volt érdeme. Az operett személyzet hagyott némi kívánnivalót. De ha az operett személyzet tagjait elemezzük, akkor erre is azt kell mondanunk, hogy jó volt. Komáromi, Tihanyi közönségünk dédelgetett kedveneze volt, any- nyira, hogy Komáromi már kéhyeskedési bajban szenvedett. Az operettek Krémer gavallériájából fényesen voltak kiállítva, ügyes rendezésről pedig Rátkay Sándor százkezü operett rendező és közszeretnek örvendő komikus gondoskodott. Barna szép tenorjával, Andai Terus ügyes játékával segítette, elő az operettek sikereit. A karszemélyzet sem volt gyönge, de 1 heti 8 előadás látszott meg rajta. Férfi s fiú kalapok, ingek, gallérok, kézelők es nyakkendők nagy választékban érkeztek VAJDA divatáruimban SZATMÁR, Deák-tér 10. szám. Fegylnázban kötött harisnyák különleges raktára, rendkívül olcsó árakért,
