Szabadság, 1908 (2. évfolyam, 1-9. szám)
1908-04-05 / 7. szám
ELŐFIZETÉSI ÁR: Egész évre — — — — — — — 4K Fél évre — — — — — — — — 2 K Negyed évre — — — — — '' — 1 K Megjelenik havonként kétszer. A szatmárnémeti öoió iparosok közlönye. Felelős szerkesztő és,' laptulajdonos : POLONYI ALBERT. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Szatmár, Zrinyi-utcza 46. szám, ahova úgy az előfizetési pénzek, hirdetések, valamin a lap szellemi részét illető levelek küldendők. Mozgalom a „szeretet törvénye“ ellen! Akkor, amikor a lapok vezérczikkekben elmélkednek egyes törvényjavaslatok jó, vagy rósz oldala felett, az olvasó már olyan, hogy nem törődik vele, legtöbb esetben el sem olvassa, sőt kineveti a bolondot, aki ilyen „unalmas“ dolgokkal traktálja olvasóit. Mi a napi politikával csak ritkán törődünk, lapunk nem a politikai élet zsivajában született, iparos érdekek istápolására, a fenálló közgazdasági szocziális bajok érájában látott napvilágot, zászlónkra az iparos osztály érdekeinek képviselete van Írva, ezt igyekeztünk mindenkor érvényre juttatni mindenütt, minden irányban, sokszor az eszközökben való válogatás nélkül. Amikor a szeretet jelében induló törvény, az 1907. évi XIX. országos munkásbetegsegélyző és balesetbiztosító törvény még csak törvényjavaslat volt, amikor az ország iparos társadalma csak hangzatos czik- kekből ismerte e törvényt; mi ellene voltunk, vagyis a tervezett törvény formájával sehogy sem voltunk megelégedve, rögtön láttuk azt, hogy -ez veszedelmet rejt magában, kis- és nagy-iparosra egyaránt. Nem hallgatott mi reánk senki, egyszerű pusztában elhaló szó volt a mi szavunk, pedig ha akkor talpra áll az ország iparos társadalma és felvilágosítja a kormányt épről a szerencsétlen alkotásáról, ma nem volna arra .szükség, hogy a már szentesített törvény elleti.fellessen síkra szállanL De hiába, az iparosok közönyösek. Aki közülük kezd valamit, az iránt nem viseltetnek bizalommal, hanem az illető vezető egyéni hiúságára alapított ténykedést keresnek, inkább rábízzák sorsuk elintézését a „magasabb körökre“, akik aztán lehúzzák bőrét ennek a jó médiumnak: az iparos közönségnek. Mi nem csüggedünk. Magunkra vállaltunk egy nehéz feladatot, bárhogyan gondolkoznak is a rövidlátók, az igazságnak, a becsületes munkának egyszer elismerésre kell találni, csak attól félünk, akkor már késő lesz. Lapunk szerkesztőségének eddig minden idejét a szocziális mozgalmak vették igénybe. Most egy másik és harmadik fontos esemény kell, hogy figyelmünket lekösse: az országos munkásbetegsegélyző és balesetbiztosító törvény, továbbá az ipartörvény revíziója. Az egyik szentesítve van már, a másik még csak tervezet. Iparosok! Fel egy nagy erőteljes küzdelemre, Lapunk kibontotta a harczi lobogót. A munkásbetegsegélyző és balesetbiztosító törvényen reparáljunk annyit, amennyit még lehet, az ipartörvény revíziójához pedig még szavunk lehet, akaratunk érvényesülhet, ha a kibontott zászló alá tömörül a város és megye ip a ros társadalma. Az érdeklődés meg van. Az első lépés megtörtént, márczius hó 26-án mutattuk be tiltakozó memorandumunkat előbb egy nagy gyűlésnek, azután a különböző ipartársulatok képviselőiből alakult bizottságnak. E memorandum a következőleg szól: Nagy méltóságú Kossuth Ferencz keresi, m. kir. minszter úrhoz Budapesten. Magyarország iparos társadalma, tehát mi szatmári iparosok is, mélyen át vagyunk hatva a nemzeti kormány, különösen Nagyméltóságod ipari politikájától, jóleső érzéssel és igazi ha- zafiu lelkesedéssel viseltetünk azon nagy figyelemért, melyben az utóbbi évek alatt része van hazánk iparos társadalmának. Engedtessék meg azonban nekünk vidéki kisiparosoknak az, hogy felhívjuk Nagyméltóságod nagybecsű figyelmét arra a rettenetes helyzetre, melyet az 1907. évi XIX. t.-cz.: a munkásbetegsegélyző és balesetbiztositó törvény zúdított az ország kisiparos társadalmának a nyakába. Az 1907. évi XIX. t.-cz., mely a múlt év julius hó 1-én lépett életbe, ma is végrehajtatla- nul vacillál, 8 hónap alatt még oda sem jutott el, hogy a kerületi pénztárak alapszabálylygl bírnának, igy tájékozatlan az egész ország iparossága, sőt a törvény végrehajtásának ez elhanyagolt állapota a balesetbiztosításnál azt a helyzetet fogja eredményezni, hogy a munkaadók visszamenőleg egy egész évi balesetbiztosítást lesznek kötelesek fizetni, amit a kisiparos osztály elviselni képtelen. Az egész ország zúgolódik a teljes végrehajtás rettentő késedelmessége végett s ezt a késedelmességet már indokolni is alig lehetséges. Az 1907. évi XIX. t.-cz. a maga egészében sérelmes az iparosságra. Sérelmes különösen azért, mert a pénztárak szervei paritásos alapon kell, hogy álljanak. Mi munkaadók a betegsegélyzésnél felerészben, a baleset biztosításnál pedig egészen viseljük a terhet, de mit kapunk ellenértékűi? Semmit! A munkás kap orvost, gyógyszert, fürdőt, segélyt stb. A munkaadónak csupán a fizetés osztályrésze. A legkevesebb, amit ez a szeretet jelében induló törvény adhatott volna drága pénzükért a munkaadóknak az lett volna, ha a pénztárak vezetésében a jelentékenyebb rész a munkaadóknak biztósittatott volna. Legnagyobb sérelem érte pedig az iparos társadalmat az országos munkásbetegsegélyző és balesetbiztositó pénztár f. évi 620. sz. körrendeletével, amely valósággal próbája akar lenni az iparos osztály türelmének. Az országos munkásbetegsegélyző és balesetbiztositó pénztár 620/1907. sz. körrendeleté értelmében f. évi február hó 1-től kezdve Pir Csakis kipróbált legjobb gyártmányú gyapjúszövetet a legolcsóbban ^ fii VII lift posztó és gyapjúszövet kereskedőnél w SZATMÁR Deák-tér 21. szám alatt szerezhetők be. ^
