Szabadság, 1908 (2. évfolyam, 1-9. szám)
1908-03-08 / 5. szám
2-ik oldal. Szatmár, 1908. márczius 8. téri jelentés előtt fog más alkalommal az in- terpelláczió elintéztetni. Következett ezután a rendőrfogalmazói és a netalán megürésedő állások betöltése. A rendőrfogalmazói állásra a jelölő bizottság Székely Endrét, Oláh Miklóst, Nagy József joghallgatót és Maruska Jánost jelölte. Egyhangúlag Székely Endre lett megválasztva. Az ekkép megüresedett rendőrtiszti állásra a következők jelöltettek: Horváth Sándor, Fűrész Pál, Nagy József írnok., Oláh Miklós, Maruska János és Nagy József joghallgató. Szavazás utján Horváth Sándor 29, Fűrész Pál 0, Nagy József írnok. 10, Oláh Miklós 15, Maruska János 0, Nagy József jogh. 14, Kö- rösmezey Béla 1 szavazatot kapott. E szerint Horváth Sándor lett II. o. rendőrtisztté megválasztva. Horváth Sándor megválasztása folytán megüresedett irnoki állás betöltésére a következők jelöltettek: Maruska János, Nagy József rendőrirnok, Bodnár Lajos, Dőry László és Oláh Miklós. Szavazat utján Maruska János 22, Nagy József 16, Bodnár Lajos 11, Dőry László 5, Oláh Miklós 15 szavazatot kapott. E szerint Maruska János lett I. o. Írnokká megválasztva. A szavazatok leadásánál egy kis hiba történt, ugyanis több szavazó-lap találtatott az urnában, mint ahányan leszavaztak, miért is elnöklő főispán megsemmisítette az első szavazást. A fent jelzett szavazás a második szavazás eredménye. Következett a közgyűlés legérdekesebb pontja, a szinigazgató-választás. Ez a kérdés hónapok óta izgatja a kedélyeket s végre ma eljutott a befejezéshez. Ferencz Ágoston ismerteti a szinügyi bizottság által megállapított szerződési feltételeket. Dr. Kelemen Samu szólal fel -ezután, felszólalásában kiemeli, hogy a múlt közgyűlés határozata szerint Krémer szerződése nem' fogadtatott el. Azon a közgyűlésen egy oly egyén neve került szóba, akiben minden garanczia meg volt ahoz, hogy a színház neki adassék. A szinügyi bizottság azonban másként határozott, a színházat Heves Bélának adta ki bérletbe. Nem óhajt a szinügyi bizottság iránt bizalmatlansággal viseltetni, hajlandó a színházi uj szerződést elfogadni, különösen azért is, mert a múlt ülésen szóban forgó pályázó oly szokatlan, sőt ízléstelennek mondható eszközökhöz folyamodott, amit felszólaló maga is megengedhetetlennek tart. Indítványozza, hogy a közgyűlés hagyja jóvá a szerződést azzal a kijelentéssel, hogy ha Heves az első évben a tőle feltételezhető kívánságoknak meg nem felelne a szerződés felbontottnak tekintetik. Közgyűlés egyhangúlag elfogadta dr. Kelemen Samu indítványát. Tehát a nagy harcz •után mégis csak Heves Béla a mi színigazgatónk. És pedig egyhangúlag lett megválasztva. A közgyűlés többi pontja gyorsan pergett le, egymásután lett elfogadva minden, csakhogy mihamarabb vége legyen az ugyancsak hosszúra nyúlt közgyűlésnek. Választás. Vasárnap délelőtt zajlott le a szatmári kér. munkásbiztositó pénztárnál üresedésben álló ellenőri állás betöltése. Hetek óta folyt ezirányban a korteskedés, pályázó volt bőven : összesen 14. A pályázók között lehetett válpgatni, volt azok között minden rendii és rangú aspiráns, meg is lett mozgatva az atyafiságos összeköttetés és mint rendesen ezúttal is meglepetéssel végződött a választás. Annyira meglepetéssel, hogy az érdekelt pénztári tagok túlnyomó zöme bosszanko- dással, a másik része mosolygó szatírával fogadja a „nagy“ eredményt, némelyek a kocsikenőcs elavult, de mindig aktuális zenéjéről regélnek, szóval: Néma Lajos József kávébehozatala elérte a reklámok netovább„SZABADSAG“ ját, mert ezután már több reklám nem szükséges, meglett ő is és most nyugodhatnak érdemes babéraikon azok a bölcs igazgató- sági tagok, akik bár valamennyien iparosok, de keresztülvitték azt a lehetetlen dolgot, amelylyel ismét bizonyságát szolgáltatták annak, hogy saját magukat nem tudják megbecsülni, akik nagyon szeretnek vezető szerepet játszani és ennek eléréséhez iparos emberek támogatására reflektálni, de amikor náluknál kisebb iparos ember támogatásáról van szó, akkor már nem ismerik az iparosokat. No de hát haladunk a korral, lesz még szőlő és lágy kenyér. Elfeledték, vagy jobban mondva nagyon is emlékezetükben van ezeknek az uraknak a legutóbb lefolyt iparkamarai tagválasztás. E választásnál mutatta meg először Szatmáron a kisiparos osztály, hogy nem lehet vele sokat játszadozni. El is bukott Litteczky, Bölönyi, Szentiványi, akik évek hosszú során viselték ezt a tisztséget. Ugylátszik nagyon megfeküdte ezeknek az uraknak a gyomrát a kamari választás, mert ha nem ügy volna, nem tudjuk azt elképzelni mikép volt az lehetséges, hogy az iparos osztály jelöltje még csak ne is kandidál- tassék. Tegyék szivökre a kezöket a kandidáló urak, mondják meg: volt-e az összes pályázók között értelmesebb, az ellenőri állásra alkalmasabb ember a tizennégy pályázó között, mint az egyedüli iparos pályázó Polo- nyi Albert. Persze a kandidálóknak az már mindegy, akár alkalmas, akár nem az iparos, nekik más szempont az irányadó, azt hiszik, hogy a pénztár az ő domíniumok, azt tesznek — mint ezelőtt — amit akarnak. De hát mi mást hiszünk. Annak a kandidáló bizottságnak lejár egyszer a mandátuma és pedig mihataarábfcv- A kisiparos osztály pedig tudni fogja kötelességét. Egyébiránt is elég népszerűtlen egyik-másik igazgatósági tag. Az elnök? Hát ő miért elnök?- Iparát nem gyakorolja, alkalmazottai nincsenek. A pénztárnak csak kétféle tagja van: munkaadó és alkalmazott. Litteczky se nem munkaadó, se nem alkalmazott. Akinek pedig kötelessége nincs, joga sem lehet, ha más egyebekért nem, már ezért is érvénytelen ez a választás, mert Litteczkynek elnökölni ott nem szabad lett volna. Vagy: milyen jogon történt a kandidá- ,lás ? Erre is feleletet kérünk az országos pénztártól. Vagy: a pályázók kérvényeit miért nem mutatták be okmányaikkal? Több igazgatósági tag kérte és az elnök azt egyszerűen nem tartotta szükségesnek megtenni. Vagy: milyen czimen rendelte el az elnök az ismételt szavazást ? Szavazategyenlőség esetén sorshúzás van a törvényben. Vagy: miért nem lett az az igazgató- sági ülés az előirt négy nappal előre meghirdetve? Miért tették azt csak IVa nappal I előbb? Vagy: ifj. Dorkát miért törülték ki az igazgatósági tagok sorából olyan gyorsan. Erre is feleletet kérünk majd az országos pénztártól. És ha végül a több oldalról beadott fellebbezéseknek nem lenne foganatja, jön egy pár hó múlva a végleges, ’ megalakulás, amikor ez az ellenőri állás ismét pályázat alatt leszen. Természetesen az uj igazgató- sági tagok fognak ebben határozni, addig pedig a talmi iparos-barátok neveit számon tartjuk, hogy ne történhessék meg az a botrány, hogy iparos intézménynél az iparos számba nem jön még akkor sem, ha figyelemre méltó egyén a pályázók sokaságában. Nem az elbukás fáj itt, ennél a fran- czia bohózatba illő választásnál, hanem egyedül csak az, hogy az öt kandidátus közzé egy iparos sem lett felvéve. A bemutatott képesítésekről jobb hallgatni. Az előjelekből ítélve, az elbukott pályázók közül öten-hatan meg is felebbezik a választást. Ünnepi gondolatok. — Irta: Turvölg'yi Jenő. — Nagy időknek, nagy eseményeknek az emlékezete ébred újra a mi lelkeinkben. És ezen a szent napon egybeforraszt minden magyar szivet a honszerelem lelkesedése, a nagyok iránt érzett hála és kegyelet. Megilletődéssel ünnepeljük az újjászületés napját; jólesik nekünk visszapillantást vetni a nemzet tavaszának azon napjára, .melyen megszületett a magyar szabadság egyenlőség és testvériség, emlékezni azon időre, mikor kiderült a magyar nemzet egén a fényes nap: Márczius 15-ike!' Légy üdvöz szabadság hajnala! Hálás neked a nemzet apraja, nagyja, mert uj életet adtál, mert letépted a szolgaság bilincseit, cserébe adád helyébe a szabadság zászlaját. E zászlóval, az ismert igék mellett, a remény és a hit közepette indult meg a nemzet egy közös céllal: győzni a szabadságért, vagy meghalni a hazáért! A mindeneket vezérlő Ur, a magyarok Istenének áldása kisérte önvédelmi harczunkat. A sok fényes diadal után az ármány és cselszövés, ha foszlányokká szaggatta is reményeinket, az igazság és a jog mégsem engedte elrabolni ami ezeréves kincsünket és megtanította az ellenséget arra, hogy tisztelni kell a mi szabadságunkat. Volt idő, mikor a magyar „nem leié honját e hazában“, mikor az állatnak is több szabadsága volt, mint nekünk, mert — a költő szavaival élve — „az üldözött vad a rengetegben kínjának hangot ad, magát az eltiport magyarnak kisírni sem szabad“, mégis feledtünk, igyekeztünk fátyolt borítani á múltnak keserű, fájó emlékére. Ilyen körülmények között, is békésen munkálkodtunk a haza, a társadalom és egyesek javára. Az idők jöttek, az idők mentek, de a czél megmaradt és megmarad, amíg csak egy fegyverfogható fia lesz e sokat, de nagyon sokat szenvedett hazának. Hiszen tudjuk, érezzük, hogy eltörölhetni mindent a föld színéről csak egyet nem: u hazaszeretetei 1 Méltatlanok volnánk ezerszer a mi dicső őseink nevére. Megtagadnék az Istent, önmagunkat, fejlődési múltúnkat. Mert az a sok bitófa, amelyen a magyar hősök leheltek utolsót, az a sok penészes börtön, mely láncz- csörömpölésüknek néma tanúja volt, az a vértenger, mely á csatamezők földjét öntözé: az az hozott a világra minket. Ezt nem szabad felednünk, ennek örökké lelki szemeink előtt kell lebegnie. És ha mégis akadna közöttünk — bár Isten mentsen tőle, — aki nem erezné át egy szabad hazának magasztosságát: az menjen el a magyar nemzet Kálváriájához, merítsen onnan magának. ébredést. Ott találkozik majd a „Tizenhárom“ vértanú szellemeivel, azok megsúgják, hogy kell e és miképen kell hazát szeretni! Ebben a pillanatban a lelkesült öröm, de egyszersmind a nehéz fájdalom borúja vonul át a múltba tekintő lelkemen. Szememből kö- nyeket is érzek fakadni, mert jelemünk kétségéi, - a jövő bizonytalansága fölött aggodalmaim gyötörnek. Nem mintha az ezeréves ősiromok viharában kipróbált hazának fennállását félteném, hiszen e honnak, e nemzetnek élnie kell, mig e világ világ lesz. De nyugtalanít az az undorító akna munka, melyet imádott Hazánknak hóhérai, a „nemzetközi“ izgatok annyi ezer és ezer munkás testvérünk lelkében véghez visznek. Utálat fog el, amikor ezt feltárni akarom. Szemétdombon piszkálhatni nem adatott mindenkinek. De a honfiúi keserűség belőlünk is kitör, mikor halljuk, mit tanítanak ezek a szoL galelkek a hazáról a mai szent napon is. Te- leüvöltik a világot: „világ ploretárjai tagadjátok
