Szabadság, 1908 (2. évfolyam, 1-9. szám)
1908-03-08 / 5. szám
IPAROS LAP. ELŐFIZETÉSI ÁR: Egész évre — — — — — — — 4 K — f Fél évre — — — — — — — 2 K — f Negyed évre — — — — — — — 1K — f Á szatmárnémeti önál iparosok közlönye. Felelős szerkesztő és laptulajdonos: Megjelenik havonként kétszer. POLONYI ALBERT. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Szatmár, Zrinyi-utcza 46. szám, ahova úgy az előfizetési pénzek, hirdetések, valamint a lap szellemi részét illető levelek küldendők. Díjemelés a mimkásbiztositásnál. A szatmári kér. - munkásbiztositó pénztár az elmúlt hét folyamán hirdetményileg értesítette az összes munkaadókat és biztosított tagokat, hogy az 1907. évi XIX. t.-cz. 25. szakasz s az országos munkásbetegsegélyző és balesetbiztosító pénztár 620—1907. számú körrendeleté értelmében ez évi február hó 1-től kezdve a tagsági járulékokra vonatkozó százalék a rendszerint ötnél kevesebb munkást foglalkoztató kisiparosokra nézve megváltozik, vagyis a fenti kelettől számítva a kisiparosok kétszázalékos, a többi munkaadók ezután azonban háromszázalékos kulcs szerint fizetik a tagsági járulékot. — Ugyancsak ez évi február hónap 1-től kezdve a biztosítottakra nézve az eddigi öt napibér- osztály helyett hat napibérosztály lép életbe és pedig az I. osztályba tartoznak azok, akiknek napikeresetük 1 koronáig-terjed, a II. osztályba 1—2 korona napikeresettel, a III. osztályba 2—3, a IV. osztályba 3—4, az V, osztályba 4—6 és a VI. osztályba 6—8 kor. napikeresfitteL A járulékok felecészót ,a munkaadók alkalmazottaik keresetéből levonhatják. Szükségesnek véljük e sérelmes intézkedéssel bővebben foglalkozni és rámutatni arra a lehetetlen állapotra, amely elő áll jövőben a vidéken a munkásbetegsegélyzés és balesetbiztosítás terén. Rámutatni igyekszünk arra az ideges kapkodásra, amit az országos munkásbetegsegélyző és balesetbiztosító pénztár tanúsít a törvény életbeléptetése óta. Első sorban is a vidéki pénztárak február hó vége felé kapták a körrendeletét, amely úgy szól, hogy február 1-töl tartozik mindenki fizetni a felemelt illetéket. A vidéki pénztárak, igy a szatmári is, most már mit tehet mást, mint az elkésve érkezett körrendeletét visszamenőleg -érvényesíteni, vagyis február hó 1-től behajtani olyan illetéket, amelyről előzőleg senkinek sem volt tudomása. Mi következik ebből? Az, hogy az iparos kénytelen saját zsebéből fizetni meg'azt is, amit különben a munkásnak kellett volna fizetni, mert az iparos utólagosan azt a munkás béréből le nem vonhatja, legtöbb esetben már csak azért sem, mert esetleg az illető segéd már nem is dolgozik nála. A körrendelet második sérelmes pontja abban áll, hogy vidéken ugyszólva lehetetlen azt megállapítani, ki dolgozik ötnél kevesebb avagy négynél több munkással. Az ötnél kevesebb munkással dolgozó munkaadók 2 %-ot, a négynél több munkással dolgozó iparosok 3 %-ot fizetnek. Ez a tragikomikus intézkedés nagyon is mutatja azt, hogy az országos pénztár vezetősége nem ismeri a vidéket. Ugyanis: a . vidéki iparosság túlnyomó része az év egyes időszakában dolgozik csak segédekkel. Jön például egy sürgős, avagy ha nem is sürgős;" de az átlagos munkakörénél valamivel nagyobb szabású vállalata, akkor beállít 3—5—6 munkást, akik 1—2 hónapig dolgoznak, amikor pedig bevégezte a vállalt munkát) elbocsátja a felesleges munkaerőt. Ez aíz es.et rendkívüli gyakori. A pénztár vezetősége látja azt, hogy: ni-ni, ez a munkaadó 5—6* segéddel is szokott dolgozni, tehát' az illető munkaadót 3 %-os kulcs szerint kell megterhelni. És aztán később, vagyis egy évben 8—9 —10 hónapig 1—2 munkás mellett fizet állandóan mindig 3 %-ot azért, mert’egy évben előfordul 2—3 hónapig, hogy négynél több munkás dolgozik műhelyében. Azt sem hihetjük, hogy a pénztár vezetősége egy év alatt 2—3 I féle kulcs szerint, vagyis a munkaadó ihűhelyében variálódó munkás szám szerint • szedje a tagsági jutalékot, mert akkor nem győzi hivatalnokkal ellátni a pénztárt, a munkaadó pedig állandóan bizonytalanságban fog lenni, hogy melyik hét számára 3 °/o és melyik 2 %. Továbbá vita tárgyát képezi még az is, hogy kiket nevezünk a műhelyben munkásoknak és kiket nem. Az,iparos üzemeknél tudvalevőleg segédek és tanonczok vannak. A segéd az fl2ététf~1f&írkáS) -aki -saját két karjára van utalva, rászorul arra, hogy betegség és baleset ellen biztosítva legyen. A tanoncz az már csak annyiban munkás, hogy szintén dolgozik, de nemhogy fizetése nincs, hanem 1—2 évig hasznavehetetlen munkát végezvén, szakismeret elsajátítás végett lábatlankodik a műhelyben. Első tanoncz éveiben több kárt, mint hasznot okoz, miért is a tanonczról szülei gondoskodnak, gyakran a szülők fizetnek tandijat a mesternek, szóval a tanoncz egy- olyan individium, aki se nem munkás, se nem ur, egy olyan közben eső terület, amely se nem szoroz, se nem oszt, aki csak akkor válik érdemessé a munkás elnevezésre, ha tanoncz éveit becsületesen letöltötte, iparát elsajátította, felszabadul, segéddé válik. Elismerjük, hogy sok esetben a tanoncz is rászorul a munkásbiztositó pénztár gondoskodására, de hogy a ^tanoncz miért számit olyan munkásnak, mint a segéd és miért kell a kisiparos helyzetét súlyosbítani azzal, hogy 1—2 segéd mellett lábatlankodó 2—3 tanonezot összefogunk a munkásokkal és igy 4—5 munkást alapul veszünk azért, hogy az iparos 3 %-os kulcs szerint terheltessék meg, ezt nem értjük. Végre a legérdekesebb része ennek az elhamarkodott körrendeletnek az, hogy a segéd, aki ma itt, holnap ott dolgozik — bár mindig egyenlő napibérért — különfélekép fizeti a tagdijjárulékot. X segéd például ma olyan iparosnál dolgozik, aki rendesen két munkást foglalkoztat. Napibére a segédnek 4 kor., tehát hetenkint 28 fillért fizet a pénztárba. (28 fillért a munkaadó.) Elmegy X segéd egy másik iparoshoz^ dolgozni; ez az iparos már 6—8 segéddel dolgozik, napibére a segédnek itt is 4 korona, de itt már 3 %-os arányt fizet, vagyis hetenként 42 fillért. A segély nagysága mindkét esetben egyenlő. Hol van itt az igazság ? Miért kell annak a munkásnak egyik műhelyben többet fizetni, mint a másikban ? Miért kell egyik kis iparosnak többet fizetni minta másiknak? Az 5 segéddel dolgozó iparos éppen olyan kisiparos, mint a 4 segéddel dolgozó. Ez az intézkedés egyformán izgatja a munkaadót és a munkást. Vidéken az iparosok 99%-a kisiparos. Ha kevés a 2%, tessék egyenlően 3%-ot szedni mindenkitől, habár elég kellemetlen dolog kisiparosainkra a járulék emelése, mégis csak beletörődik és nem teszi ki magát annak, hogy 4 munkás mellett húzódozzék az 5-ik bejelentésétől és belovagolja magát az esetleges büntetésbe. A nagyipar szerintünk 10—15 állandó munkás foglalkoztatásánál kezdődik és pedig nem számítva a munkáslétszámba a tanon- czokat, hanem az önnálló keresettel biró szak- és segédmunkásokat. Abban a nézetben vagyunk, hogy az országos pénztár mielőbb be. fogja látni intézkedésének helytelenségét és ha egyebet nem, de annyit meg fog tenni, hogy nem 5 munkás alkalmaztatásához, hanem 10—15 munkás számához köti a 3%-ot, be fogja látni, hogy 4—5 munkással foglalkozó iparos még nem nagy iparos. A 10—15 munkással dolgozó iparos már jobban kibírja a 3%-ot, viszont ezek a műhelyek már gépekkel vannak legtöbbnyire felszerelve a pénztár esélye is nagyobb, tehát itt indokolt a nagyobb hozzájárulás is. Mindenesetre az iparosokon a sor, hogy ez irányban felírjanak az illetékes helyre. Városi közgyűlés. Szatmárnémeti szab. kir. város törvény- hatósági bizottsága f. hó 9-én tartotta rendes havi közgyűlését dr. Falussy Árpád főispán elnöklete alatt. > Elnöklő főispán megnyitván a közgyűlést, felolvastatott a polgármester havi jelentése, melyet a közgyűlés tudomásul vett. Mátray Lajos biz. tag interpellácziót intézett a polgármesterhez a városi adójavaslat ügyében. Interpellácziójában hangsúlyozza azokat az anomáliákat, amelyek az adóügyben fennállanak. Polgármester megnyugtató választ ad, kijelenti, hogy általános óhaj az, miszerint az adóügyet rendezni kell és pedig a közönség javára, erre vonatkozólag már meg is indult az országos mozgalom. Dr. Kelemen Samu szintén ez irányban szólal fel, kijelenti, hogy alig hiszi azt, miszerint volna valaki úgy az ország lakossága, mint a parlament tagjai között, aki e kérdést rendezni nem óhajtaná, a polgármesteri jelentést kielégítőnek véli. Mátray Lajos szintén tudomásul veszi a polgármester jelentését, azonban kifogást émel az ellen, hogy a polgármesteri jelentés már formális választ ad interpellácziójára akkor, amikor még el sem mondta interpelláczióját. Kölcsönös magyarázatok után az ügy oly formán nyert elintézést, hogy a polgármes-
