Szabadság, 1908 (2. évfolyam, 1-9. szám)
1908-02-23 / 4. szám
Szatmár, 1908. február 23. zett válságos helyzet oka három dologban rejlik. Úgymint: 1. a módfelett növekedő gyáriparban, 2. a törvényesített iparszabadságban, 8. az iparszabadsággal űzött visszaélésekben. Az iparszabadság fejlesztette nagyra a gyáripart, tette tönkre a kisipart. A kapitalisták gyárakba fektették tőkéjűket, hogy azt az iparezikkek produktumával megkétszerezzék. A gyáripar terméke silányabb ugyan, de olcsóbb, mint a kézműiparé s épen ezen épül fel a gyárosok spekulácziója. Mit törődik a pénzzel rendelkező vállalkozó a közönség károsodásával, a kisiparos rohamos bukásával, ő a törvényesített iparszabadság korlátái között mozog, midőn majd ilyen, majd amolyan iparágat vesz üzembe. A liberális kormányok beczézgetett gyermeke, az iparszabadság megtermé a maga gyümölcsét: a pénz feltétlen hatalmát. A XX-ik században már a kvalifikáczió nem jön tekintetbe az ipar terén sem, mert a tőkepénzesnek annyi képzett emberanyag áll rendelkezésére, amennyi kel1. így aztán ne csodálkozzunk azon, hogy a magyar kisipar élete milliomosokból alakult részvénytársaságok kezében van. Ezeket a bajokat feltétlenül orvosolni kell. Épen itt van az ideje I Az ipartörvény-revizió tervezete a közeljövőben a képviselőház asztalára kerül. A kisiparosoknak résen kell lenniök és feltétlenül állást kell foglalniok a javaslattal szemben, hacsak nem akarják maguknak megásni a sirt. A budapesti keresztényszocziá- lista kisiparosok ez irányban már értekezletet tartottak. Elhatározták, hogy országos mozgalmat indítanak, szövetkezésre hívják fel a magyar kisiparosokat, mert él bennük a tudat, hogy az ipartörvényben rejlő sérelmek ellen az iparos — mint egyén — szavát fel nem. emelheti, de mint hatalmas szervezet, kívánságainak érvényt szerezhet. Itt az ideje, hogy mi is komolyan gondolkozzunk és tegyünk. Első és legfőbb teendő az együvé tartozók szövetségbe való gyors tömörítése iparági különbség nélkül. Az egyesült erő hatalmat képvisel. Csak ilyen hatalom állíthatja meg a szabadversenyt szédelgésében s törheti le a piszkos önzés féktelen hatalmát. Az iparosszövetségek képezik a beszüntetendő iparválságnak alapfeltételét, a „conditio sine qua non“-ját. A szöveíkezési jog az iparosok természetjogához tartozik, melyet még az abszolutisztikus államhatalomnak sem szabad korlátozni! Ha ilyeténképen crelekszünk, alkalmunk lesz a kormányt figyelmeztetni kötelességeire! Vonjon a megállapítandó, uj ipartörvény egy vörös vonalat, mely elválassza a nagyipartól a kisipart. Jelölje meg pontosan a határt és tiltsa el a határsértést. Alkalmas vámokkal tegye lehetővé az állam a kisipar fellendülését. Szövetségekbe egyesült iparosokat segítse, részesítse megrendelésekben. Iparfejlesztés czéljából gondolkodjék szakoktatás ról, kiállításokról, jutalmazásokról. Tájékoztassa az iparost a piaczi viszonyokról, a kereslet és kínálat nagyságáról. Ekként kezére fog járni a kisiparosnak és kifejti benne az ambicziót. Ebből a küzdelemből a tisztes iparnak győzedelmesen kell kikerülnie! Lépjenek hát az iparosok a szervezkedés útjára. Ehhez joguk van, ez már kötelességük, mert rajtuk áll, hogy megvédjék saját érdekeiket. A szocziáldemokráczia védelmére nem számíthatnak, de ha felajánlanák is, méltó utálattal kellene visszautasitaniok. A keresz- tényszocziálisták azonban minden igyekezetüket latba vetik, hogy a kisipar újra virágzó legyen ! A törvényhozók pedig lássák be, hogy a munkásokkal egy utón haladó iparososztály volt minden időkben, minden államnak egyik támasza, fentartó eleme. Annak jólététől függ a nemzet jóléte, annak pusztulása 2-ik oldal. _________ előb b-utóbb maga után vonja az ország létalapjának összedőlését. A romokon pedik csak nyomor üthet tanyát. Ezt a kormány nem akarhatja, nem szabad akarnia. Ezt akarják azonban előidézni a hazátlan szocziáldemok- rata izgatók, de épen ezt nem fogjuk engedni mi, magyar keresztényszocziálisták — soha I Inkább pusztuljanak a veszély helyéről „ügyesen megugró“ izgatók, ezek a nyul- szivü hiénák. Még a hősvértől megszentelt föld is vesse meg őket, ha egy nemzet sírját akarják megásni piszkos körmeikkel! A munkásság pedig lásson már tisztán. Ne tűrje, üsse le nyakáról a vérét vesztő, piócza hadat! Turvölgyi Jenő. „SZABADSÁG“ Sztrájkolnak az ügyvédek is. Valami három éve annak, hogy Szabadkán fényes nappal agyonütöttek egy ügyvédet. Ugyanazon időtájban, pár hónappal előbb hasonló módon expediálták a másvilágra Nagykikindán Erenits bankigazgatót. Megírták róla a lapok, hogy egyike volt a legvadabb vérszopó és irhanyuzó fiskálisoknak. Ha az ügyvédek jutnak kátyúba, az a humorok-humora. Ügyvédet Hezitálni elsőrangú élvezet, valamint a legakasztófább humor az a humor, ha a hóhért akasztják. Azért bocsátjuk mindezt előre, hogy önt — a zord pénzviszonyok és stájgerolás következtében — nyájtalan olvasó, kaczajra készítsük elő. Igenis, fogódzkodjék bele valamibe, hogy le pe forduljon székéről, nevessen, gunykaczagjon, hahó- és hehétezzék, mert megtörtént Romániában az a csoda, hogy az ügyvédeknek oly rosszul megy a sorsuk, hogy sztrájkba léptek. Csakhogy beléptek és maradnának az idő végtelenségéig sztrájkban, a kutya se áhítozna utánuk^ p Okot a sztrájkra az adott, hogy a román igazságügyminiszter megszorításokat tartott czélszerünek rendszeresíteni. (Képzelhető, hogy nyúznak otjt, ha a miniszter megszorításokat volt kénytelen behozni.) Ez aztán nem tetszik a fiskusoknak és — sztrájkolnak, akár csak a. szabó, vagy csizmadia legények. Itt aztán álljunk meg egy kissé. Minden sztrájknak alapja nem a muij- kabeszüntető tömeg összetartása, hanem a közönség rokonszenvébe és méltánylásába vetett erős bizalom. Nem bírom elképzelni, hogyan gondolják ezt a román fiskusok. Hiszen ők éppen a közönséggel szemben sztrájkolnak,' nem a miniszterrel szemben. Azt tudni kell nekik, hogy a miniszter intézkedése rokonszenvet talál a közönség körében, botorság tehát azt képzelniük, hogy rokonszenvet találnak a közönségnél, amelynek kileneztizedrésze okvetlen alperes és csak egytized része felperes. Legfeljebb a felperesek érdeke van kissé veszélyeztetve, de nem tartalmaz végzetes lehetőségeket, mert a tartozások az ország határain belül maradnak, nem megj tönkre az ország, legfeljebb némely felperes, de ezek helyett éldegélnek az alperesek. Ez egy kis váltógazdaság. Meg aztán aki hitelez, azt úgy osztja be, hogy a jófizetőknél behozza azt, amit koczkára tész a roszfizetőknél. És rendszerint a peres utón beszerzett kintlevőségnek java része az ügyvéd zsebében marad. Szóval : a roszfizetőnél a pénz még akkor is rósz, ha az peres utón be is hajtható. Az ügyvédek sztrájkja azonban sokkal fontosabb tünet, semhogy egy kis humorral napirendre térjünk felette. Tessék meghinni, hogy ez kihalóban levő foglalkozási ág, csakúgy mint a bélpoklosság, a bölénység, vagy mondjuk: a prófétaság, a jövendőmondási pálya, a csillagjósi állás. Na, ne tessék örvendeni! Egyelőre még messzi vagyunk attól, hogy az utolsó ügyvédet panoptikumban mutogassák. Az időben, amikor még keletkeztek, természetszerű szükség volt rájuk. Az csak az utóbbi időben állott be, hogy az ügyvé- deskedés túltengett. Ma már annak is vége, még pedig Romániában. Ma már az emberekben a jogi érzék kellőképen ki van fejlődve, alig van ember, aki apró-cseprő minőségű jogi ügyeit el ne tudná látni. Tartozom pl. a szabónak 80 koronával, nem fizetek. Az eset roppant egyszerű. Eszem ágában sincs tagadni, tehát el sem megyek a tárgyalásra. Azt megtudom érteni, hogy miért kell bélyeget fizetni, hiszen ebből kapják a bírák, jegyzők stb. fizetésüket. De azt már nem vagyok képes ■ megérteni, hogy miért fizessek én egy harmadik személynek a logika szerint ez ügyben semmi szerepet nem játszó közömbös egyének, az ügyvédnek negyven koronát. Ott volt-e ő, amikor a ruhát rendeltem, resz- kirozott-e valamit a ruha kihitelezésénél, járult-e hozzá valamivel? Hogy sok esetben indokolt a legegyszerűbb perekben és az ügyvédi képviselet, azt megérteni, bár a tömegpéldákban nem perről van szó, csak Ítéletről. Még azt is megérteném, ha a szabó évi fizetéssel fogadna magának jogi képviselőt. De azt sem én, sem kortársaim nem akarjuk belátni, hogy egy közömbös, sokszor éhes idegen a törvény nevében és törvényesen kirabolhatja zsebünkből az utolsó fillért is azért, mert a hitelezőnek ügyvédre van szüksége. A logika azt mondja: akinek ügyvédre van szüksége, fizesse ő maga és ne fizettesse mással. A román ügyvédek sztrájkja első tünete oly körülmények tarthatatlanságának, amelyek az ügyvédi foglalkozást a mai alkatában beszüntetni c’zélózzák. És ez élőbb- utóbb be kell, hogy következzék. Az államnak magának kell erről gondoskodni. Tiszti ügyészekkel kellene végeztetni az olyan ügyeket, amelyek feltétlen ügyvédeket igényelnek. Nálunk, $hol az ügyvédségnek csaknem történelmi múltja és ebből következőleg a jelenben auktoritása van — nem csekély gaHbát és forrongást okozna, ha egyszer az alperesek sztrájkolnak. Pedig — ne tessék nevetni — sztrájkolni fognak egyszer ezek is. A könynyelmü emberek kihalóban vannak és köztudatba rftegy végül az is, hogy akár alperes, akár felperes valaki, akár megnyeri perét, akár elveszti, mindig csak egy a nóta vége: ráfizet a perelésre. Egy lehet a nyertes: ez pedig nem más, mint az ügyvéd. M. H. Színház. Hiába minden, maholnap megírhatjuk a Krémer tata nekrológját, búcsúzik színházunktól, elbuktatta őt a polgári radikális párt, amely bár hivatalosan meg nem alakult, de azt hisszük, nagyon meg fog gyűlni a baja a magisztrátusnak e nem létező, de mégis meglevő pártiak . Furcsa dolog is ez a mai koaficziós világban. Mindenki 48-as, mindenki kormányképes kormánypárti, de azért nemzeti' demokrata is, sőt ha kell klerikális, antikleri- kális, liberális azért, hogy egy fő dologban tömörülhessenek. Ez pedig nem más, mint á la Vázsonyi-párt a fővárosban, leszavazni, megbuktatni a magisztrátust. A megboldogult szabadelvű párt sírját egy nagy kormányférfiunak becsületessége ásta meg azzal, hogy tisztás-választás utján akarta összehozni a parlamentet. Ez a tiszta választás megbuktatta őt is, pártját is, de nem azért, mintha az ország tekintélyes többsége akarta volna, hanem azért, mert szó-
