Szabadság, 1908 (2. évfolyam, 1-9. szám)
1908-02-23 / 4. szám
IPAROS LAP. ELŐFIZETÉSI ÁR: 4 K — f 2 K — f 1 K-rf Megjelenik havonként kétszer. Egész évre Fél évre — Negyed évre Á szatmárnémeti önálló iparosok közlönye. Felelős szerkesztő és laptulajdonos : POLONY1 ALBERT. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Szatmár, Zrinyi-utcza 46. szám, ahova úgy az előfizetési pénzek, hirdetések, valamint a lap szellemi részét illető levelek küldendők. Előszó az uj ipartörvény tervezetéhez. Irta: Szterényi József államtitkár. Két évtizednél hosszabb idő óta tartja a hazai kézműves osztály állandóan napirenden egy' uj, a kézműipar érdekeivel számoló ipartörvény alkotására vonatkozó óhaját. E régi óhajnak teljesítését és erro vonatkozó régi ígéreteknek végre valóra váltását tűzte ki egyik gazdasági irányú feladatául a jelenlegi kormány és annak első sorban hivatott tagja: Kossuth Ferencz kereskedelemügyi miniszter. E feladat megoldásának első lépése kíván lenni e törvénytervezet, nyomon követve az ezen törvényalkotás ezéljaira készült tiz kötetes anyaggyüjteményt H törvénytervezet jelen alakjában még ■csak egyéni állásfoglalás, egyéni vélemény, melynek czélja alakul szolgálni a törvényalkotásnak : alapul arra, hogy az érdekeltség minden illetékes tényezője állást foglalhasson _ az őt illető kérdésekben és ez alapon foglaljon azután állast a kereskedelemügyi minisz- 1 tér és maga a kormány. A tervezet a lehetőség határain belül számol az érdekeltség óhajaival és javaslataival. Az életnek készült, annak szükségleteit és jogos igényeit akarja kielégíteni. A hazai viszonyok alapján áll, a hazai talajra kívánja intézkedéseit felépíteni és az iparilag fejlett külföldön bevált intézményekből és intézkedésekből csak azt veszi át, ami a hazai talajba termőképességgel átültethető. Radikálizmus nélkül modern ipartörvényt akarunk alkotni. A haladó kor követelményei elől Magyarország nem zárkózhatik el e téren sem. E követelményeket ki kell elégítenünk, egy uj ipartörvényben érvényesítenünk kell. Külülönösen a törvény szoeziálpolitika részében. Hármas irányt kíván a törvénytervezet különösen érvényesíteni. Az első a kézműipar védelme és fejlődése alapjainak megszilárdítása. E részben elmegy a tervezet a legmesz- szebb határig, ameddig, véleményem szerint a jövő fejlődésének mesterséges mégakasztása nélkül lehet. Gondját viselve a jelen kézmü- iparos osztálynak, nem téveszti szem elől és nem áldozza fel a jövő fejlődést. A védelemnek nem formáját, hanem lényegét igyekszik nyújtani. A kötelező társulás alapjára állva, az érdekeltség önerejébe veti hitét és erre bízza a viszonyok szabályozásának lehetőségét. Ebben nevelőleg kíván hatni kézműves osztályunkra. A második a nagyipar helyzetének biztosítása. Abban a mértékben, mely a tőkét a mai gazdasági és termelési viszonyok között méltán megilleti. A tőkeellenes irányzat lehet ideig-óráig népszerű, de egy pillanatig sem észszerű. A mezőgazdaságban, az iparban.és a kereskedelemben egyaránt megbecsülendő a tőke szerepe, elengedhetetlen kelléke a gazdasági élet és fejlődés erőteljes megnyilatkozásának. A. kis existencziák védelme és a tőkellenes- ség nem természetszerű folyományok. Amaz és a tőke jogos érdekeinek biztosítása, a vállalkozás erőteljes előmozdítása kiegészítői egymásnak a gazdasági törekvésekben. A 'harmadik az ipar és kereskedelmi kalmazottak védelme. A haladó kor követelményei szerint. A magántisztviselőknek, a kereskedelmi alkalmazottnak és az ipari munkásnak mindazt nyújtva a védelemben, amire jogosan számot tarthat A kereskedelem és ipar érdekeinek szemmel tartásával Csak az a szoeziálpolitika lehet helyes, mely az adott viszonyokkal számolva, a védelemre szorultak érdekeinek szolgálatában nem téveszti szem elől azok érdekét sem, kikkel szemben védelmet .kíván nyújtani. Csak az a szoeziálpolitika lehet helyes, mely érdekeket összeegyezett, nem pedig érdekellentéteket teremt. szempontokat tartja „»szem előtt, ez irányelvekét követi a jelen törvénytervezet. Nehéz feladat a gyakran és igenlők vonatkozásban ellentétes érdekeket kiegyenlíteni. Kielégíteni éppenséggel lehetlen. Nem ringatom magam abban a hitben, hogy ez a tervezet ki fogja elégíteni. De igyekszik kiegyenlíteni, keresve a méltányos megoldást. E méltányosság szempontját kéri alkalmazni a bírálatban is. Nem a törvény- javaslattal szemben, mely kritika kihívására készült és annyival jobb lesz végső kialakulásában, mennél érdemlegesebb elfogulatlan kritika tárgya leend, hanem a czéllal szemben, melyet elérni akarunk: minél előbb megalkotni a hazai viszonyoknak megfelelő, modern uj törvényt. A kölcsönös méltányosság az érdekek bírálatánál siettetni fogja a czél elérését. A túlzás az érdekek képviseleténél az ellenkezőt eredményezné. ' Magam e munkában jelzett czél mielőbbi elérhetését kerestem. A munka egységes, arányaiban talán kissé túlságos terjedelmű törvényjavaslat alakjában jelenik meg. Ennek czélszerüségéhez kétségkívül sok szó fér. Mellette is ellene is. Mellette: hogy ezzel egész ipari és szo- cziális törvényhozásunk idevágó része a legszorosabb kapcsolatba kerülnek: hogy hatóságok és közönség egyetlen törvényben megtalálják azt, amire nap-nap után szükségük van; hogy tehát egyszerüsittetik az eljárás és elkerülhetőkké válnak ismételt hivatkozások, melyek közigazgatásunkat sok tekintetben nehezítik; hogy ismétlések elkerültet- nek, melyek pedig külön tagolt törvények mellett itt nagy mértékben fordulnának elő. Ellene: hogy nagy terjedelme talán kissé nehezíti kezelhetőségét; hogy specziális törvények könnyebben mennek át az egyes érdekeltségi körök vérébe, tehát alkalmazásuk egyszerűbb könnyebb. Egységes törvény legyen-e az egész anyag, vagy több kissebb törvényben széttagolt: ez nem elvi kérdés. Most, hogy együtt van az egész anyag, nagyon könnyű lesz a tagolás, ha esetleg úgy dőlne el ez a kérdés. Eddigi gyakorla- tánk ugyan ellene szól ennek: ugyancsak az egységes törvényalkotás mellett szól a Jijül- föld ipari törvényhozásának példája is. De ez elvégre teljesen alárendelt. Semmi nehézsége annak, hogy külön törvény készüljön a szorosan vett ipari rendészetről, az ipari oktatásról, a munkásvédelemről, a magántisztviselők és kereskedelmi alkalmazottakról, az ipari és munkásképviseletekről, a munkásviszályokról és békéltetésről. Amint külön törvényjavaslatok készültek egyidejűleg a vasárnapi munkaszünetről és a tiszteségtelen versenyről. Ismétlem : ez nem elvi, hanem égysze- rüen czélszerüségi kérdés, mely nem érinti magát az anyagot és a tervezet rendelkezéseit. Mert magam az egységes törvényalkotás hive vagyok, a jelen tervezet is egységes. . így könnyebben áttekinthető/ egész nagy anyaga. A tervezet nem indul jelszavak után, melyek ideig-óráig csáberővel bírnak és népszerűséget biztosítanak. Sőt szembeszáll azokkal mindenütt, ahol a való élet szükségletei ezt követelik. Aki komolyan dolgozik és életképes alkotásokat akar, az életet követi és nem jelszavakat. . Ha az érdekeltség a maga állásfoglalásában is minden egyoldalú túlzástól menten csak a való élet követelményeit fogja érvényesíteni, akkor nagyon rövid idő alatt nyerhet teljes megvalósulást a hazai iparosság két évtizedet meghaladó állandó s feltétlenül indokolt, a mai kormány által teljesíteni kívánt óhaja: tényleg megalkotható lesz végre az uj ipartörvény. Gondolkozzunk... tegyünk I Szatmár, 1907. febr. 20. Az Istent, hazát megvető szocziálde- mokraták esküdtszéke régen kimondta a halálos ítéletet a kisiparos-osztály fejére. Marx, a német szocziálisták atyamestere kiadta a jelszót: a kisiparnak pusztulnia kell, mert az idők előrehaladtában elveszítette létképességének minden föltételeit. Onkényteleniil is felmerül az emberben a kérdés: hát hogyan? Lehetséges-e az, hogy a „világmegváltó“, a mindenkit „boldogító“ szocziáldemokráezia ne emelné fel szavát a végpusztulásnak indult, szegény kisiparososztály érdekében ? Igenis lehetséges, sőt tények fényesen bizonyítják, hogy igy van ! S apaikor a „nemzetközi banda“ ezt teszi, czél is lebeg előtte, taktikája is van. De mind a kettő aljas, mert egy tisztességes társadalmi osztály életére tör. Segítségére voltak neki ebben a mindenkori kormányok, mert figyelmen kívül hagyták az iparosok érdekeit. A bekövetke-
