Szabadság, 1907 (1. évfolyam, 26-36. szám)

1907-10-20 / 28. szám

2-ik oldal. „SZABADSÁG“ Szatmár, 1907. október 20. sebességét, a tüntetés után hideg arczczal, szótlanul vonultak el: ki­halt a szavuk, elhült a tüzük. Ez az országos munkabeszün­tetés nem javított a munkásosztály sorsán semmit. Keresztény socialisták értekezlete. Szatmár, 1907. okt. 18. Ha a pokol ördögei valameny- nyien Összeesküsznek ellenünk, még­is megalakítjuk Szatmáron a kér. sociális-egyesületet. Dühönghetnek, tombolhatnak a farizeusok és az ezek által el vakított gyöngeelmé- jüek, mégis lobog ma a kibontott zászló, melyre Isten-, Haza- is fe- lebaráti-szeretet van felírva. Aki részt vett vasárnap délután a szatmári kér. socialisták értekez­letén, az láthatta, hogy e város fiatalsága és becsületben megöre­gedett iparos polgársága megértett bennünket. Részt vett ez értekezleten fele­kezeti? ülönbség nélkül oly szép számú, a kér. socialis elvekért lel­kesedő tömeg, amilyet még alig lá­tott az utóbbi évek alatt iparos egyesület. A katholikus legényegyesület szép nagy terme zsúfolásig megtelt. Az összesereglett hallgatóság áhí­tattal, gyakran szűnni nem akaró éljenzések és helyeslések mellett hallgatta az előadók beszédeit. Ünnep volt ez a nap. A kér. sociális eszmék igazi ünnepe, olyan, amilyenre magunk sem voltunk el­készülve. Az elvetett mag kikelt. Élet- erős talajba lett az inteTí^mria-hdl- nap terebélyes fa lesz belőle, csak tovább! Részletes tudósításunk a kö­vetkéz/) : Lapunk felelős szerkesztője, Polonyi Albert hetek óta fáradozik azon, hogy Szat­máron egy oly munkásegyesület létesittes- sék, amely munkásegyesület nemcsak ott­hona legyen a socialdemokrata elvekért nem lelkesedő munkásosztálynak, hanem egy olyan védő egyesület, amely hivatva legyen egy­részről megvédeni a munkásérdekeket, más­részről elősegitője legyen megteremteni azt — Ez a képviselőház a hivatása ma­gaslatán áll, — hangsúlyozta az elnök. — Ez szépen hangzik, de nem igaz! — udvariatlankodott közbe Bokányi Dezső, a socialisták egyik vezére. Justh keményen leintette a zajongókat, majd rövidesen befejezve mondókáját, sarkon fordult és ott hagyta a socialista urakat. A függetlenségiek éljene kisérte Justhot. . . . Hát bizony kicsit furcsán pergett le ez a küldöttség-járás. De manapság már hozzászokhattunk ahoz, hogy a küldöttségek tisztelgése tiszteletlenséggé fajul. Van már egy pár praecedens rája. Napirendre is tért csakhamar mindenki az incidens fölött, me­lyet különben jóvátettek a keresztény so­cialisták. Markos Gyula képviselő is fölvezetett tudniillik egy socialista küldöttséget a ma­gyar képviselőház elnökéhez. A negyvennyol- czas keresztény socialistákat, kereszt-jelvény- nyel a gomblyukban. Nyolczan voltak, Schődl Gyula munkás volt a szónok. Ezek nem tiszteletlenkedtek, nem feleseltek, hanem szépen üdvözölték Justhot, aki szépen is fe­lelt nekik. Hála Istennek elmúlt a vörös csütörtök is és pedig elég rózsás hangulatban, úgy va­gyunk vele, mint egy rósz álommal: feléb­redtünk és nem látunk semmit. az utat, ahol a munkás és munkaadó össze­találkozva a mai fennálló, kiegyenlithetet- lennek látszó diferencziákat eloszlassa, elő­segítse a békés megérthetést, egyformán ne­velje a kölcsönös egymásra utaltság érzetét. Politikai és felekezeti czélzatosság nélkül. Ez egyesület első értekezlete folyó hó 13-án, délután 3 órakor volt megtartva a kath. legényegyesület helyiségében. Bármennyire agitáltak is a szervező Polonyi Albert személye ellen éppen úgy, mint maga a kér. socialis egyesület eszméje ellen, az aknamunka nem sikerült, mert az érdeklődő iparos fialalság és iparos polgár­ság szine-java zsúfolásig megtöltötte a kath. legényegyesület nagytermét. Jól esőleg konstatáltuk, hogy a keresz­tény jelző nem rémitette el a nem katholi­kus elemeket, volt ott minden felekezetű egyén, aki magát a keresztény socialis elvek hívének vallotta. , Az értekezlet első szónoka Polonyi Al­bert volt, aki ismertette a mai értekezlet czélját, megmagyarázta a nemzetközi socia­lista párt eddigi xpüködését és eredményeit, majd rámutatott az uj egyesület szükségessé gére, végiila kér. socialis egyesület programm ját ismertette. A hallgatóság zajosan megélje­nezte az előadót. Az értekezlet vezetésére elnökül Zaho- ránszky István, a katholikus legényegyesület elnöke kéretett fel, jegyzőül pedig Szűcs János iparos. < Zahoránszky István köszönetét mond a szép számban megjelent iparos közönségnek beléje helyezett bizalmáért, aztán remek be­szédben ismertette a kér. socialis egyesületet vallási és társadalmi szempontból. Kijelenti — úgymond — hogy ennek az alakítandó egyesületnek felekezeti színe­zete nincs. TaguL óhajtunk megnyerni fele­kezet különbség nélkül mindenkit, akire a keresztény j^lző [ráillik; k^^qj^kust. gör. ke- letit, gör. nem egyesültet, protestánst, unitá­riust egyformán, sőt a zsidót is, ha alkal­mazza magát szabályainkhoz. Sajnálattal ve­heti tehát tudomásul a . „Szatmár-Németi“ lap kirohanását, sőt erélyesen utasítja visz- sza azt a botrányos vádat, hogy az alakí­tandó egyesület r,Lueger párt“ volna, vagy hogy a gyűlölt 4usztriával akarunk konspi- rálni. Nekünk semmi közünk Luegerhez, sem Ausztriához, mi a magyar haza ellenségeit látjuk mindenben a mi német, mi hazafias alapon akarunk és fogunk működni, állan­dóan szemünk előtt fog lebegni a magyar haza iránti kötelességünk. Vérrel szerezték meg őseink e darab földet, mi is, ha kell, vérünk árán fogjuk azt megvédelmezni úgy a kül, mint a belellenséggel szemben.. Zász­lónkra a vallásosság és hazafiság van írva a nélkül, hogy bármely felekezetbeli egyén vallási meggyőződését kifogásolnók. Mi nem a felekezeti türelmetlenséget irtuk zászlónkra, hanem a különböző felekezetekhez tartozó egyének vallásának ápolását, mert a nem­zetközi socialdemokrata párt nemcsak a ka­tholikus vallásnak, hanem minden vallásnak hadat üzent, már pedig akinek sem hazája sem vallása nincs, az nem lehet becsületes polgára a társadalomnak. Fájdalommal említi meg majd Biky Károly esperes űr kirohanását a kér. socialis egyesület ellen, aki azt mondta a 48-as párt egyik értekezletén: „tiltsátok el küszöbötök­ről a hamis prófétákat.“ Ez a kirohanás ke­resztény pap szájáról hangzott el, ami fáj­dalommal tölti el a szólót, de biztosítja ar­ról Biky esperes urat, hogy ha ő lett volna az, aki Szatmáron kér. socialis egyesületet szervez, daczára hogy katholikus pap, olda­lára állott volna az esperes urnák és részt kért volna a munkából. De úgy látja ezút­tal, hogy az esperes ur hazafiságánál sokkal nagyobb a katholikusok iránt táplált gyű­lölete. v A hallgatóság szűnni nem akaró zajos helyesléssel kisérte Zahoránszky István be­szédét, aki remek vonásokban ecsetelte a socialdemokraták működését, a munkások és munkaadók bajait s az ezeknek javítására szolgáló eszközöket. Majd az alapszabálytervezet olvastatott, fel végül pedig a következő határozati javas­latot fogadták el egyhangúlag: Kimondja a mai értekezlet, hogy szük­ségesnek tartja a kér. socialis egyesület meg­alakítását és felkéri a szervezőket, hogy mi­előbb hívjanak egybe alakuló közgyűlést, e gyűlésről értesítsék a budapesti központi orsz. kér. socialis egyesületet, hogy az ala­kuló közgyűlésen képviseltesse magát. Ezután Szűcs János kádár iparos emel­kedett szólásra és tömör szép beszédben mondott köszönetét úgy Polonyi Albertnek, a szatmári kér. socialis egyesület első har- czosának, valamint Zahoránszky Istvánnak, az eszme lelkes támogatójának. Régen kel­lett volna ezt az egyesületet — úgymond — megcsinálni, de ugylátszik csak akkor esz­méltünk fel, amikor a baj már teljesen nya­kunkba szakadt. 0 volt az, aki annak idején lelkes támogatója volt a nemzetközi social­demokrata pártnak, de belátta, hogy a sza­badság, egyenlőség, testvériség szép gszméit sárba tiporták az álpróféták; undorral fordul el ma tőlük és Ígéri, hogy ezt az igazi so­cialis egyesületet, ahogy csak erejéből kite­lik, támogatni fogja. Lelkes éljenzés kisérte szavait. Az elnök záró szavai után a kér. so­cialis egyesület első értekezlete lelkes han­gulatban oszlott szét. Merész hazudozás. Többször megírtuk már, hogy a kör- mösök lapja, a „Népszava“ soha sem szo­kott igazat Írni. Annyit irtunk már e drága lap- hazudo^ásáyól.. hogy az . utóbbi időben nem is tartottuk érdemesnek vele foglalkozni, beláttuk azt, hogy hamis prófétáknak, hamis ideáljaival állunk szemben, meddő munkát végzünk | czáfolgatásokkal. Ezeknek az em­bereknek hiába mondja valaki, hogy ügyel­jenek tudósítóikra, ugylátszik az a fő, hogy hazudjanak azok is, hazudjanak valameny- nyien, tehát megértik egymást. Ezúttal egy kézzel fogható arczátlan hazugságot akarunk bemutatni a Népszavá­ból, szól pedig a következőképen: „Szatmáron, október 10-én délelőtt tün­tető sétát tartottak elvtársaink.Délután riép- gyülés volt a Kossuth-kertben 2500 mun­kás jelenlétében. A népgyülésen Babies Lajos elvtárs ajánlatára elnöknek Goldstein Ferencz elvtársat, jegyzőnek Kulcsár László elvtársat választották meg. Az általános választójog ügyének állását Páll János (Debreezen) és Goldstein Ferencz elvtár­sak ismertették. Devecska Kálmán elvtárs szavalta még el Petőfi „A nép nevében“ czimü költeményét, mire a lelkes hangu­latban lefolyt népgyülés véget ért. A mun­kaszünet általános volt.“ A nagyközönség és a munkások nagy része nem ismerős annyira a körmösök vi­selt dolgaival, ha megczáfoltuk valamely ha­zugságukat, ha akarta elhitte, ha akarta nem hitte, nem ismerte a tényállást. Ezúttal az október 10-iki munkaszüne­tet ismerte mindenki, a város közönségének szeme előtt folyt le és mondja valaki azt, hogy Szatmáron általános volt a munkaszü­net? Változtatott-e valamit a város képén a vörös csütörtök. Hisz a tüntető sétán nem láttunk a főtereken több munkást egyszerre 8—10-nél, de ezeket is úgy két óránként, ami annak volt a jele, hogy a munkások zöme dolgozott, a másik rész pedig, ha fé­lelemből nem dolgozott is, de nem ment ki az utczára magát mutogatni.

Next

/
Thumbnails
Contents