Szabadság, 1907 (1. évfolyam, 26-36. szám)
1907-12-01 / 34. szám
2-ik oldal. SZABADSÁG“ Szatmár, 1907. deczember 1. Egyről-másról. Koldusok szervezkedéséről lőzni igyekeznek olyanok, akiknek porladó atyafiaik, nem e város határain belül nyu- gosznak, hanem messze idegenben, talán az unokák sem tudják hol, akik ma itt, holnap ott ütnek tanyát, ahol a róna áldásdusabb, ahol e föld gyümölcse kiadősabb, ahol a megélhetés biztositottabb. A szatmári polgárság becsületére legyen mondva, feltudta fogni a helyzetet. Méltó ítéletet mondott az érdemetlen aspiránsok felett, nyugodjanak habáraikon az elbukott jelölteknek az a része, akik feltolták ismeretlen személyüket, akiket nem fűz semmi e városhoz, csupán a kenyér, amit itt tudnak megszerezni. » A 48-as párt pedig levonhatja a kon- zekvencziát. Szatmár város társadalma nem engedi magát felhasználni még a Samu-párt- nak sem, arra szavazott aki arra csakugyan érdemes, de nem akit neki sugerálnak. Ne sajnálkozzunk azokon akik elbuktak, hisz érdemes egyéneket kaptunk. Bizonyára meg volt a maga oka annak is, ha olyan bukott el, aki — elfogulatlan Ítéletünk szerint — megérdemelte volna a beválasztást. Elvégre „egy fecske nyarat nem csinál.“ Mi is azt mondjuk, hogy Teitelbaum Herman rendkívül hasznos, érdemes tagja társadalmunknak, ha mindjárt zsidó is. Érdemes tagja társadalmunknak Lévay József is. De hogy elbuktak, mégsem sajnálkozunk felette, mert akiket megválasztottak, azok is érdemes polgárai e városnak. Már pedig hol van az előírva, hogy X-nek, vagy Y-nak muszáj a törvh. bizottságban helyet foglalni, mi bizonyítja azt, hogy nélkülük nem egész a törvh. bizottság? Azt sem értjük, hogy dr.. Kelemen Samu, aki oly görcsösen ragaszkodott a jelöléshez, most lemond azért, hogy Teitelbaum Hermannak helyet csináljon. Ezbizony többféle beszédre ad alkalmat, sőt bizonyos fokú türelmetlenséget idéz elő. Dr. Kelemen képviselője e városnak, de nem diktátora, köszönje meg, hogy orsz. képviselő és meghajolt mindenki az előtt a kívánság előtt, hogy az I-sö kerületben bizalmi kérdésként 290 választóból 177 rászavazott, de hogy most újabb választási hecz- czet csinál, nem valami tapintatos eljárás tőle. Mert hátterét keresi mindenki a dolognak. A választás tényleges eredménye különben a következő: I. kerület: Losonczy József 215, dr. Kelemen Samu 177,-' dr. Tanódi Márton 151, Biki Károly 158, dr. Kölcsey Ferencz. 134 szavazatot kapott. II. kerület: Litteczky Endre 197. Bölö- nyi László 196( dr. Fejes István 177, dr. Yeréczy Ernő 136 (uj), dr. Fechtel János (uj) és Papp Endre 132 szavazattal győzött. III. kerület: Tankóczi József 173, Kótai Lajos 154, Osváth Elemér 128, Mátray Lajos 125 (uj) szavazatot nyert. IV. kerület: Jákó Mihály 137, Balogh József 127, dr. Dómján János 121, dr. Harcsár Géza 104 (uj), Wallon Ede 78, Flontás Döme 75 (uj) szavazattal lett megválasztva. Ezeken kivül még következők kapták a legtöbb szavazatot: I. Demjén Sándor 102, Hartmann Mór 92, Páskuj Imre 81, Vajnay Lajos 61. II. Asztalos József 130, Makkay Elek 127, Teitelbaum Herman 126, dr. Fischer József 126, Lévay József 117, dr. Rácz Endre 114, dr. Haraszthy Béla 101. III. Virág András 120, Bakk József 119. IV. Dr. Glatz József 64, Seres István 62, Erdei István 46, Asztalos Sándor 42. Ferdítés? Lapomat kilencz hó előtt indítottam meg \és szerkesztem azóta kitartással. Iparos ember vagyok — büszkeséggel mondom — mint ilyen nem állok lapommal semmiféle érdekszférák szolgálatában, nekem első sorban és állandóan az iparosok érdeke lebeg szemem előtt. Ha pedig iparos társaim érdekeit bármely téren sértve láttam, nem néztem azt milyen Istent imád, milyen köntösben jár az ezen érdekeket sértő személyiség, hanem függetlenül, befolyásmentesen megírtam azt, amit az adott helyzet megkívánt. Szatmáron — de másutt is — a lapok ritkán Írnak úgy, ahogy a szerkesztők ére- zik, nem akarnak ellenségeket szerezni, lévén a gyakorlat: szólj igazat, betörik a fejedet. Lehet, hogy bizonyos csüggedést érzek e küzdelemben és beleunva az örökös harcba, leteszem toliam. Ezen nem is csodálkozhat az elfogulatlan ítélő, mert beláttam azt, hogy egy ember, egy ragadozó falka ellen nem bir védekezni. Engem — mint jeleztem — nem befolyásolt soha, semmi az igazság nyilvánosságra hozatalánál. Engem még pressionálni, illetve elhallgattatni sem lehetett, tehát rágalmaznak uton-utfélen, hogy pénzért teszem amit teszek, ezzel akarják nyiltszavu czik- keim hatását lerontani, mondván: kenyere az annak, aki írja. Én elhiszem, hogy lapom hangja kellemetlen sokaknak, mert Szatmáron az igazságot ritkán szokták megmondani szemébe annak, aki azt megérdemli, legtöbbször pedig ha megír valaki valami kellemetlen dolgot, az 5—6 tagú szerkesztőség háta mögé bújik és mint a napfényre nem vágyó éjjeli ragadozó, onnét lesi a hatást. Nálam ez szokatlanabb módon megy, én egyedül szerkesztem lapomat, senki háta- mögé nem búvpk, hanem amit Írtam, megírtam, tegyen róla az, akihez adressálva volt. Fél év óta küzdenek az éjjeli ragadozók azon, hogy lehetetlenné tegyenek, bizony sokszor aljas, piszkos fegyvereket használtak, de ez utamon meg nem állított, tovább harczol'lám, nem magamért, de iparos társaimért. Ezt a harczot „merényletnek“ minősítették stb. Fáj, nagyon fáj sokaknak az igazság el nem hallgatása. A „Szatntár-Németi“, a Samu lapja ismét ir rólam, arczátlanul meri megírni, hogy Sarhu „beszédét“ eltorzítottam. „Ferdítő“ úri én szóról-szóra hoztam azt a „felszólalást.“ Én ott voltam, feljegyeztem, önt pedig beugratják, mert fizetnek — úgy látszik — e beugrásokért. Samu nem mondott sem többet, sem kövesebbet, hisz az tudott dolog, hogy az ékes szavú aranyszáju szent Mózes, ha nem vágja ibe előre amit mondani akar, felszólalása, vagy legyen a Szatmárnémeti kedve: beszéde, rövid lélegzetű, de ezúttal nem is volt miért többet mondani, elég nekünk abból, hógy leszólták az iparosokat. Már pedig ne vegye rossz néven a „ferdítő“ ur, ha megírtuk az iparosokat vérig sértő kifejezését a nagy iparos barátként feltűnni akaró Samunak. Közleményünk feljegyzésen alapuló hű visszaadása volt a mondottaknak. ügy látszik fáj odaát, hogy az utóbbi időben nagyon ellenőrizve lesz Samu. Többször fején találtuk a szeget, kellemetlen vagyok tehát. Jegyezzék meg oda át, hogy én nekem nem kenyerem a lapszerkesztés, nekem ezért senki nem fizet. De oda át talán máskép áll a dolog, ugyebár! Én magam lapját szerkesztem, támogatást nem várok, mert nincs kitől, az iparos ehez szegény ember. Én ambiczióból, iparos barátaim érdekeiért teszek, amit teszek, , aki ennek ellenkezőjét állítja az magáról ítél. Ne torzítsunk, hallgassunk „ferdítő“ ur 1 Amelyikünk hazudott az inkriminált közlemények megírásánál azt tartsa a közvélemény aljas, piszkos fráternek! Amit én irok, azt bizonyítani is tudom. Polonyi Albert. írtak sokat az utóbbi hetekben a lapok, nevezetesen Curnberlandban (Amerika) egy koldus-kongresszus tartottak, ahol Amerika minden államából koldusok verődtek össze és komoly, igazán nevetséges komolysággal tárgyalták a koldusok szervezkedésének ügyét. Az elhangzott beszédek után ítélve úgy látjuk, hogy a koldulás nem is olyan rósz mesterség. Nem hiába mondja a magyar paraszt a koldusról: „több van annak sógor, mint kendnek és nekem együttvéve. Ez a hiedelem a Cumberlandi kongresszuson beigazolódott. A koldusoknak eszük ágában sem volt a társadalom igazságtalansága ellen tiltakozni, amely őket koldulásra kény- j szeritette, ellenkezőleg, a koldus érdekekről szavaltak, mintha jól megakarnák vetni lábukat ebben a koldustermő társadalomban, amely ellen csak azért emeltek kifogást, mert lenézi őket. Igazán kár, hogy Magyarországon is nem szervezkednek a koldusok ! Milyen öröm volna a Népszavánál, ha megalakíthatnák a koldusok szakszervezetét. Itt aztán lenézéstől nem kellene félni a koldusoknak, sohasem nézik le a körmösök azt, aki — fizet. Elítéltek három elvtársat, tehát vezérczikkben hördült fel a Népszava, -akik bizonyára úgy kerültek a bíróság elé, mint Pilátus a Krédóba. — A törvényszék összesen huszonhat hónapi fogházra és 2400 korona pénzbírságot Ítélt, amely a „Világszabadság“ czimmel ékeskedő papirrongy kaucziójából levonandó. Ezek a tárgyalások valóságos Röntgensugarakkal világítottak be szocziáldemokrata szervezet mélységeibe. A királyi ügyész a szavának az állásánál fogva járó nagy horderejével mutatott rá, hogy a mi szocziál istáink — értve alatta mindig a fejet — magasabb- rendű csirkefogók és kap- czabetyárok, akik ha érdekük úgy kívánja, nem riadnak vissza egy kis lopástól, rablástól, sőt még az üléstől sem. A „bitang szo- czialisták“ — ezt a Népszavából idézzük, hogy igy mondta az ügyész — követik el Párisban az aljas kéjgyilkosságokat, ugyancsak ők követték el Budapesten a szegényháztéri gyilkosságot. Egyáltalában nincs is a világon olyan bűn, amire ezek az elvetemedett emberek nem volnának képesek. Gyönyörű kis arczképesarnok ez! És hogy a jellemző szavak az igazság meggyőző erejével hatottak, mutatja az a huszonhat kis hónap és 2400 korona büntetés, amivel a bíróság lesújtott a körmös gonosztevők drága pénzen fogadott helyetteseire. Bevalljuk, hogy ■ egy részen ez az ítélet minket is fájdalmasan érint, mert a lecsukott tollbetyárok kosztját és az elkobzott kaucziót is a szegény el- bolonditott munkások izzadják ki. Színház. Múlt szombaton este a „ Szép Ilonka“ Szávay-Szabados-Vágó daljátéka került színre. A szatmári közönség a fővárosi lapokból ismerte a darab kudarczát, mindazonáltal mert premier volt, telt ház e^tt mntaták be. A darab megbukott Szatmáron is. Sem zenéje, sem nyelvezete nem elégíthette ki a mi vidéki disztingrált közönségünket, a felvonás közökben alaposan leszapulta a darabot, társulatot, zenekart, szóval mindent és mindenkit. Vasárnap : szintén a „Szép Ilonka1 ment a szombati siker mellett. Hétfőn : a „ Válás után“ franczia vígjáték került színre jó előadásban, a fél háznak mondható zónaközönség alaposan kinevette magát. Kedden : a „ Vig Özvegy “ vonult be e szezonban másodszor és telt háznak mondható közönség előtt. Dani ló szerepét régi ismerősünk Tihanyi, Glavári Hanna szerepét
