Szabad Újság, 1993. december (1. évfolyam, 22-26. szám)

1993-12-15 / 24. szám

SZABAD ÚJSÁG 1993. december 15. 12 Letisztult tevékenységi formák Nyelvi tisztaság - nyelvi érdekvédelem Könyvbarát A hazai magyar olvasó jól ismerheti az író, költő és műfordító Monoszlóy Dezső nevét. A decemberben hetvené­ves alkotó egy ideig — a hatvanas években — Pozsonyban tartózkodott, és az Irodalmi Szemle szerkesztője volt. A hatvannyolcas események után Nyu­gatra emigrált — most Bécsben él. Ott gyűjtötte kötetbe gyermekverseit, me­lyek Vadlűdtermő ritka fa címmel a pozsonyi Madách és a bécsi magyar Sodalitas Kiadó jóvoltából a napokban jelentek meg. Monoszlóy gyermekverseit Szkuká­­lek Lajos illusztrálta. A tetszetős kötet magán viseli a kor tüneteit — a kiadók mellőzték a négyszínű borítót és a csu­paszín rajzos díszítőelemeket, hogy a kötet ne legyen méregdrága. így is örömmel forgathatják azonban a szü­lők, tanítók és a gyerekek. A Bécsben élő magyar költő szép nyelven, vá­lasztékosán fogalmaz, versei jól szaval­hatok, sorai szinte zenélnek. S&igcthy Dániel FARSANGI TRILÓGIA Bárom szU'smCí ...Ma-dadi Új magyar szerzőt ismerhetünk meg Szigethy Dániel személyében, aki szintén Nyugaton élő magyar alkotó. Farsangi trilógia címmel három szín­művét jelentette meg a Madách és a Sodalitas. A három színmű a bázeli far­sang hatására keletkezett. Szigethy Dánielről eddig nem sokat tudtunk; mint a ma már nyugdíjas korú nemzedék legtöbb tagja, ő is az 1956- os forradalom és a szabadságharc eltip­­rása után hagyta el hazáját, Magyar­­országot; Svájcban kezdett hozzá jegy­zetei feldolgozásához. A Madách Kiadó vállalkozása azért is figyelemre méltó, mert színműveket meglehetősen ritkán gondozott fennállása óta legrégibb könyvmúhelyünk. Mint köztudott, a rovatunkban be­mutatott kötetek most már a Madách- Posonium Kft. saját boltjaiban is kapha­tók, Pozsonyban, Komáromban, Kas­sán és Királyhelmecen. (Rövidesen megnyílik a rimaszombati és nagykapo­­si könyvesbolt is.) Nemcsak az udvardiakat érdekelheti Ángyéi Miklós Udvard múltja és jelene című helytörténeti monográfiá­ja, amely újabb hasznos múltidéző ösz­­szefoglalóval gyarapítja magyarságisme­retünket. Udvard az Érsekújvárt járás e­­gyik nagyközsége. Kedvező fekvése, gazdag termőföldjei megélhetést bizto­sítottak az itt lakóknak, a tavakkal, mocsarakkal tarkított határ és a Zsitva folyó pedig nemcsak hallal látta el őket bőségesen, hanem védelmet is nyújtott az esetleges támadókkal szemben. A történelem folyamán számos pusztító támadás érte a települést. Járt arra a ta­tár és a török, de sok kárt szenvedett udvard a kuruc-labanc harcok idején is. Volt, hogy elnéptelenedett, de mindig újjá tudott születni. Az Udvard múltja és jelene helytör­téneti monográfia a Madách Kiadó gondozásában jelent meg. (bt) A Csemadok korábbi tevékenységi sza­kaszain a rendszerváltás után különféle egyesülések, társulások keletkeztek, a­­melyek újszerűségük, szerkezeti és szemléleti másságuk ellenére felvállalták a Csemadok-hagyományok, azaz a mű­velődési és a művészeti program ma­gasabb szintű továbbvitelét, s a sokéves múltra visszatekintő rendezvények to­vábbi szervezését. A Csemadok központi nyelvi szakbizottsága is átala­kult — alapszabályt dolgozott ki, s lét­rehozta a Csehszlovákiai Magyarok Anyanyelvi Társaságát, amely a Cse­madok keretében működik, ám önálló jogi szubjektumként, saját tagsággal, ve­zetőséggel, munkatervvel, költségvetés­sel. Ma Szlovákiai Magyarok Anya­nyelvi Társasága néven szerepel, s hogy méltatlanul keveset lehet hallani, olvasni róla, az azért van, mert e társa­ság tevékenysége mellőz csaknem min­den látványosságot, s alig, csupán egy­néhány rendezvény jóvoltából van nyil­vánossága. A tevékenység leszámítva az évenkénti egy-két országos szintű rendezvény megvalósítását, egyre in­kább a tudományos kutatómunka felé hajlik el. A társaságról az alelnökkel, Szabó­­mihály Gizellával beszélgetünk. — Milyen tevékenységet fejt ki tulajdonképpen az anyanyelvi tár­saság? — A leglátványosabb és leginkább a közönségnek szóló rendezvényünk a Kazinczy-napok. Társrendezőként az anyanyelvi társaság szokta meghatározni, hogy a rendezvény műsorán milyen té­mák szerepeljenek. Egyéb országos ren­dezvényünk pl. a helyesírási verseny, amelynek már a harmadik évfolyamát rendezzük az idén — az érdeklődés egyre növekszik iránta, tavaly mintegy száz kö­zépiskolás diák vett részt rajta. A kutatási tevékenységünk elsősor­ban a nyelvjárások és a helynevek kuta­tásában nyilvánul meg. Ezenkívül termi­nológiai vizsgálatokat is folytatunk. A kutatás szakcsoportok keretében folyik, s habár e szakcsoportok némelyike már hosszú ideje működött a Csemadokban, tevékenységük társaságunk létrejötte után vált rendszeresebbé, intenzívebbé. Ma már eljutottunk oda, hogy a kutatá­si eredményeket publikáljuk is. A fel­gyújtott anyag, elsősorban a nyelvjá­ráskutatás területén, tetemes mennyi­séget tesz ki, de csak egy töredéke lett feldolgozva. Jelenleg tehát egyik leg­fontosabb feladatunk a kutatási anya-A Rákóczi Szövetség a Rákóczi­­szabadságharc kitörésének 290. és Zrínyi Ilona születésének 350. évfordulója alkalmából vetélkedőt szervezett a szlovákiai magyar gimná­ziumok számára „II. Rákóczi Ferenc és kora" címmel, amelynek lebonyolításá­ra december 3-án került sor a Kassai Magyar Tanítási Nyelvű Gimnázium­ban. A vetélkedőn 11 szlovákiai és egy budapesti csapat vett részt. Az utóbbi, a Koós Károly Kollégium csapata nem versenyzett a díjakért. A rendezvényt jelenlétével meg­tisztelte Nacye Güngörmüs, az an­karai magyar tanszék vezetője és Bid­­cani Hassán, a perzsa irodalom pro­fesszora. A pozsonyi Magyar Kulturális Központot Szabó László képviselte. A hatfordulós verseny, amelynek kérdéseit Tarkó Ferenc budapesti ta­nár dolgozta ki, nagyon is próbára tette a diákokat, de még a legkevésbé sze­rencsés csapat is 65%-os tudásról tett számot. Az egyik kérdés például így hangzott: Ön Rákóczi gazdasági ta­nácsadója. Milyen javaslatai vannak a szabadságharc pénzügyi alapjainak megteremtéséhez? Míg a csapatok a kérdések kidolgo­zásával foglalatoskodtak, addig egy-egy csokiért a közönség is válaszolhatott a versenyvezető kérdéseire, például hogy vajon ehetett-e a fejedelem paradi­csomot, vagy cigarettázhatott-e. A maximálisan megszerezhető 109 pontból a rimaszombati csapat 87-et szerzett, és ezzel a pontszámmal az első helyen végzett. Az első díjjal járó pla­kett és ajándékok mellé elnyerték a Tö­rök-Magyar Baráti Társaság különdíját is, egy törökországi utazást a fejedelem nyomában. Második helyen az ipoly­­ságiak végeztek, őket követte a rév­komáromi csapat. Külön tanulmányt gok rendezése, feldolgozása, majd pub­likálása. Anyanyelvi füzetek címen so­rozatot indítunk, s kiadványaink e soro­zat keretében jelennek meg. A szakcso­portokkal kapcsolatban még azt is tudni kell, hogy mindegyikük rendszeresen szervez szakmai tanácskozást, szeminá­riumot, s tagjaik külföldi, magyarországi rendezvényeken is beszámolnak a kuta­tási eredményekről. — Úgy tudom, a társaság új szakcsoportok tevékenységét is elindította a rendszerváltás után. Foglalkoznak például kétnyelvű­ség-kutatással is... > — Pár éve hoztuk létre a kétnyelvű­ség-kutató, mai nevén élőnyelvi szakcsoportot. Ezen belül nemcsak a szlovák—magyar kétnyelvűséget kutat­juk, hanem azzal is foglalkozunk, hogy a szlovákiai magyar nyelvváltozat men­nyiben tér el a magyarországitól. Kuta­tási eredményeinket elsősorban Ma­gyarországon publikáltuk, és több nyel­vészeti konferencián is felléptünk. Ta­valy Nyitrán az ottani magyar tanszék­kel közösen rendeztük meg a negyedik élőnyelvi konferenciát, amelyet minden második évben a határon túlon szer­veznek. A közbeeső években, mint pél­dául az idén is, Magyarországon került megrendezésre ez a rangos tanácsko­zás, amelyen részünkről ezúttal négy előadás hangzott el. Talán munkánk elismerését jelenti, hogy a konferencia záróülésén ismét minket kértek fel arra, hogy a konferenciát jövőre megszer­vezzük. Az anyanyelvi társaság a nem­zetközi konferencia megszervezésére szóló felkérést elfogadta, s a tudo­mányos tanácskozást jövőre minden va­lószínűség szerint Pozsonyban rendezi meg. — Ha a feldolgozásban nem is, a kutató-, gyűjtőtevékenységben úgy gondolom amatőrökre is tá­maszkodhatnak. .. — Tagjaink nagy része véleményem szerint nem tekinthető amatőrnek, mi­vel a legtöbb tagunk tanár, magyar vagy egyéb szakos pedagógus, illetőleg főiskolai vagy egyetemi diák. Kiemel­ném például azt a nagyszabású helynév­gyűjtést, amely jelenleg Teleki Tibor­­né szakmai irányításával Losonc és Ri­maszombat környékén az ottani peda­gógusok segítségével folyik. Ha az a­­nyag majd megjelenik, minden olyan ember neve szerepel majd rajta, aki a munkába besegített. Kutatásainkba te­hát elég sokan bekapcsolódnak, csak igényelne a különdíjak felsorolása, me­lyet a szlovákiai magyar és magyar­­országi politikai pártok, mozgalmak, szervezetek és társaságok ajánlottak föl. Szinte már arra gondolhattunk, hogy a Mikulás eltévesztette a dátumot. Több magyarországi lap egyéves ingyenes előfizetéssel örvendeztette meg a díja­zottakat. A Csehszlovákiai Magyar Nemzeti Bizottmány aranyplakettjét a kassai gimnáziumnak a Kaliforniában élő dr. Hites László adta át, többek között azért, mert a Pásztó Ildikó ta­nár által összeállított és megrendezett műsor, amely Rákóczi korát mutatta be a Thália Színházban, az előadott diák­produkciók közül a legérettebb volt, és katartikus élményben részesítette a köz­önséget. Elismerésben részesült a rozsnyói csoport is — ők kuruc dalokat adtak elő. A kassai és a királyhelmeci csapat meghívást kapott a sárospataki vetélkedőre. A Koós Károly Kollégium a „dobogós” csapatokon kívül a kassai­akat hívta meg a Zrínyi és kora c. ver­senyre, melyet a költő és hadvezér ha­lálának 330. évfordulóján rendeznek. A versenyző csoportoknak pálya­munkát is be kellett nyújtaniuk a ver­seny előtt. A zsűri Mészáros Évának, a komáromi gimnázium tanulójának a munkáit — Szülőfalum, Karva a ku­niékor alatt és Vak Bottyán a Felvidé­ken — találta a legjobbnak. Másnap, a résztvevők tisztelegtek II. Rákóczi Ferenc emléktáblája előtt, megkoszorúzták a Szent Erzsébet-szé­­kesegyház altemplomában nyugvó hamvakat, majd meglátogatták a rodos­­tói emlékházat. A rendezvény sikerült, eredményes és hasznos volt. Jelentem: Rákóczi vá­rosában a fiatalság adott számot ered­ményesei! arról, hogy vállalja hagyomá­nyaink továbbvitelét. -balassa­amikor a feldolgozásra kerül sor, akkor maradunk kevesen. — Hol kapcsolódhatnak be a tevékenységbe az amatőrök? — Amatőrökre támaszkodott például éveken keresztül a nyelvjárásgyűjtés. Azt a gyűjtési formát, amit korábban al­kalmaztunk, a nyelvjárásgyűjtő szakcso­port vezetője Sándor Anna megvál­toztatta, ugyanis most az a cél, hogy a már felgyújtott anyagokat lejegyezzük és ellenőrizzük — ezért jelenleg ellenőr­ző gyűjtéseket szervezünk azokon a te­rületeken, ahol a szakcsoport korábban gyűjtött. A feldolgozott anyagot szeret­nénk minél hamarabb kiadni. Amíg a feldolgozás meg nem történik, a nyári nyelvjárásgyűjtéseket szüneteltetjük . — Jelenleg a jubileumi, 25. Ka­­zinczy-napokat szervezik. Bár még hónapok választanak el a ren­dezvény időpontjától (márciusban lesz Kassán), az elnökség és az előkészítő-bizottság gondolom már körvonalazta a programot. — A jubileumi jellegre való tekintet­tel olyan tervet készítettünk — amellyel egyébként a főrendező Csemadok is egyetértett —, amely összefoglalja a rendezvény történetét, s áttekintést nyújt a nyelvművelő tevékenységről is. Lesznek tehát „visszapillantó" előadá­sok, azonkívül Jakab István az anya­nyelvi társaság elnöke tart egy átfogó előadást a szlovákiai magyar nyelvmű­velés múltjáról, jelenéről, jövőjéről. A szakcsoportok vezetői a helynévgyűjtő, nyelvjárásgyűjtő tevékenységről, a ter­minológiai vizsgálatok eredményeiről számolnak majd be. Saját magunk is érezzük és tapasz­taljuk, hogy a szlovákiai magyar nyelv­­változat lényegében eltávolodik a ma­gyarországitól — a témának átfogóbb jellegű vizsgálatára ez idáig nem került sor. Éppen ezért terveztünk egy előadás­­sorozatot, amely külföldi és hazai szak­emberek segítségével ezt a területet hiva­tott feltárni. A külföldi előadók meghívá­sában az Anyanyelvi Konferencia támo­gat bennünket, s az ezzel járó költsége­ket is fedezi. Az előadás-sorozatban az utódállamok nyelvi különfejlódésének tendenciáiról lesz szó. Természetesen egy bevezető előadásra is sor kerül, a­­mely a nyelvi különfejlódés általános vi­lágjelenségével foglalkozik, hiszen e je­lenség csaknem minden nyelvben meg­található — kevés az olyan nyelv, ame­lyet csak egy országban beszélnek. További tervünk, hogy az értelmisé-A Komáromi Városi Művelődési Központban december 4-én került megrendezésre a hagyományőrző e­­gyüttesek I. országos seregszemléje. A fesztivál főrendezői a Csemadok Orszá­gos Választmánya, a Szlovákiai Magya­rok Folklórszövetsége, valamint a Ko­máromi Városi Művelődési Központ voltak. A rendezvényen 17 hazai csoport vett részt. Rangos zsűri előtt mutatták be műsorukat. A zsűri tagjai: Tari Lujza népzenei szakértő, Méri Margit népraj­zos, a fesztivál főszervezője, Karácsony Erika néprajzos, Jókai Mária néprajzos, Pánti Gyula népzenei szakértő, Tímár Sándor koreográfus, valamint Takács András, a folklórszövetség elnöke. A hagyományőrző együttesek műsora a „karácsony estéjé­vel” kezdődött az ipolykériek előadásá­ban, majd a medves­­hidegkutiak betlehe­­mezését láthattuk. Fel­léptek a zséreiek, tar­­doskeddiek, martosi­­ak, őket követte a ma­­dariak „Tollfosztása”. Tanúi lehettünk az ipolybalogiak „Kisze­­hajtásának", láthat­tunk „Mosást a Du­nán” a dunamocsiak jóvoltából és igazi „Fa­lusi vasárnap délu­tánt” a bussaiaktól. Tizenöt perc szünet elteltével a Bódvaven­­dégi HE „Lakodalmi tréfás verbunkja” ke­rült színpadra. Ezt követte a barkaiak „Aratása”, majd a „Kukoricafosztás" a csécsiek előadásában. A kecsőiek az „kgy­giek nyelvhasználati felelősségével is foglalkozunk a rendezvényen. Ez a probléma nemcsak pedagógusainkat érinti. Én magam is elvégeztem egy fel­mérést a nyelvművelési formák haté­konyságáról. Természetes, hogy a nyelv­művelő cikkeket csak nagyon kevesen olvassák, ezért rendkívül fontos, hogy megfelelő nyelvhasználati normákat ad­junk a beszélő közösségnek; nem elég csak az iskolában helyesen beszélni, az is fontos, hogy például egy orvos ne kever­jen szlovák szavakat a beszédébe, helyes magyarsággal mondja meg a páciensé­nek, mi a baja. Azokat az értelmiségie­ket, akik a magyar nyelv használatával hatni tudnak a beszélőkre, rá szeretnénk vezetni a tudatos nyelvhasználatra. Az egyházi személyek, papok, plébánosok véleményére is kíváncsiak vagyunk. — Ha a nyelvhasználat „védel­méről” beszélünk manapság nem annyira a nyelvi tisztaság megóvá­sára, hanem inkább a nyelv­­használati érdekvédelemre gondo­lunk elsősorban. Foglalkozik-e az anyanyelvi társaság nyelvi érdek­­védelemmel? — Az anyanyelvi társaság már ré­gebben foglalkozik azzal a gondolattal, hogy meglévő szakcsoportjai mellé nyelvi érdekvédelmi szakcsoportot & létrehozzon. Ez egyelőre még nem si­került. Ennek ellenére minden olyan kérdésben, amely egyúttal nyelvészeti kérdés is, hallatjuk a szavunkat. Állást foglaltunk például a történelmi helység­nevek és az utcanevek ügyében. Annak idején mindenki politikai és egyéb szempontokkal érvelt, nyelvészeti szem­pontú értékelés nem is hangzott el. E- gyes állásfoglalásainkat, pl. a Guta ne­vével kapcsolatosat, a kormányhivatal­ba is elküldtük. A polgármesterekhez körlevelet intéztünk, amelyben felaján­lottuk segítségünket a terek, utcák nyel­vi szempontból helyes megnevezésével kapcsolatban. Legutóbb az alternatív nyelvű oktatással szemben foglaltunk ál­lást, s ezt elküldtük az oktatási minisz­tériumba is. — Végezetül megkérdezem, hogy hogyan lehet tagja valaki a társaságnak? — Bárki, aki a Csemadok OV címén jelentkezik százkoronás évi tagilletmény ellenében (diákoknak 20, nyugdí­jasoknak 50 korona) támogató vagy ak­tív tagunk lehet, s rendezvényeinket kedvezményesen látogathatja.-ferenczi­vitelt” mutatták be, amikor is a meny­asszony ágyát átviszik a vőlegényhez az asszonyok. A pogrányi Fonó után im­­regi András-esti szokásokkal ismer­kedhettünk meg. Ezután újra kará­csonyhoz érkeztünk, bényi és jánoki ka­rácsonyi szokásokat láthattunk. A fesztivál vendégeként a magyar­­országi Szanyi Bokréta HNTE lépett fel — szanyi táncokat mutattak be. A hagyományőrző együttesek Komá­romban rendezett országos seregszem­léjén a zsűri nem helyezések megállapí­tása végett ült össze — hanem hogy se­gítse, tanácsokkal lássa el a csoporto­kat. A szponzorok jóvoltából egyetlen fellépő együttes sem távozott üres kéz­zel. /siposs/ Az ipolybalogi hagyományőrzők Kiszehajtása (fotó: Czékus) Karácsonytól karácsonyig Hagyományőrző együttesek országos seregszemléje Rákóczi-verseny Kassán Jelentjük a fejedelemnek

Next

/
Thumbnails
Contents