Szabad Újság, 1993. december (1. évfolyam, 22-26. szám)
1993-12-15 / 24. szám
1993. december 15. SZABAD ŰJSÁG mm - mm m mmmmm mmm i m wmmm, i mm wmmm mmmmmm mm Epeműtét új módszerrel Az orvosnak nem, de a betegnek kényelmesebb A köldök táján egy apró vágásba behelyezik a Veres-tűt. Rajta keresztül szén-dioxidot juttatnak a testbe, és a hasfal elválik a belső' részektől. Majd a tű helyébe szondát vezetnek, amelyben egy kisujjnyi vastagságú tévékamera van. Az orvos a képernyőn nyolc-tízszeres nagyításban ellenőrzi az egyes szervek elhelyezkedését, és dönt a másik két apró metszés helyéről, melyeken keresztül a hasfalon át bevezeti a további két munkaeszközt. így kezdődik az epeműtét legmodernebb módja, mely sokkal kényelmesebb a nagyományosnál. A műtét alatt először a beágyazott epehólyagot kell „megtisztítani" a pókhálószerű zsiradéktól és egyéb anyagoktól, majd miután a hólyag tisztán láthatóvá válik a képernyőn, az epevezetéket két helyütt apró csipeszekkel elzárják, ugyanúgy a hólyagot tápláló eret is. A munkaeszközök apró ollók vagy lézer. Ezekkel dolgoznak az egész operáció alatt. Apró ollókkal átvágják az epevezetéket és az eret. Ezután az epét a kamerát rejtő vágáshoz emelik. A kamerát eltávolítják, és az epevezeték egy részét áthúzzák a hasfalon. Ha túl nagy lenne a hólyag, akkor le lehet szívni, vagy a kövek egy részét ki lehet emelni, s így minden nehézség nélkül kihúznatók a tágítható vágaton keresztül. Az operáció érdemben véget ért. Kassán első alkalommal a katonai kórházban végeztek ilyen műtétet, majd ezt követően a vasúti kórházban. Saccán a vasgyár kórháza volt a harmadik. Ott ez év május 17-e óta végzik a cholecisztektómiát, vagyis az epehólyag eltávolítását ilyen módon. Azóta már más kórházak is alkalmazzák. Saccán Hamrák Ferenc főorvos adott felvilágosítást az új eljárásról. — Főorvos úr, először talán tisztázzuk az alapvető kérdéseket. Mire szolgál az epehólyag? — A máj termeli az epét, s az gyűlik össze az epehólyagban. Ha ételt veszünk magunkhoz, akkor a hólyag összezsugorodik, és megfelelő mennyiségű váladékot, epét présel a gyomorba, ha viszont kövek képződnek az epehólyagban, akkor az nem tud sem tágulni, sem összehúzódni — tehát funkciótlanná válik, s csak gondot okoz. Sokan úgy gondolják, hogy mi az epeköveket vesszük ki. Nem. Mi a hólyaggal együtt távolítjuk el a köveket. Hiába távolítanánk el csak a köveket, azok újratermelődnének. Ezeket a köveket nem lehet ultrahanggal szétzúzni, mert nem kristályos szerkezetűek, nem tartalmaznak számottevő mennyiségű kalciumot, hanem koleszterint. Tehát „zsírosak", kenősek, és nem lehet őket szétmorzsolni. — Hogyan tud az ember epehólyag nélkül élni? .— A szervezet alkalmazkodik. Ha nincs epehólyag, az epeutak veszik át annak szerepét. Azok tágulnak vagy húzódnak össze szükség szerint. Ezért vannak a pácienseknek gondjaik az emésztéssel. Eleinte nem bírják a tejet, vagy hasmenésük van. Tehát a szervezetnek alkalmazkodnia kell, és ez egy kis időbe telik. — Vázolja kéren ennek az eljárásnak a történetét. — A franciák kezdték 1986-ban ezzel a módszerrel műteni az epét. Amerikában azóta nagyon elterjedt. A vakbelet, gyomrot és a vastagbelet is lehet így műteni. Tehát sokfajta alkalmazása van. De igazából az epeműtét terjedt el. Ennek az az oka, hogy más operációk esetén a műszerek igen drágák. Darabjuk 10-20 000 koronába is belekerül. A mi munkacsoportunkat három orvos alkotja, mint ahogy klasszikus műtéteknél is szokás. Majdnem két évig tartott, míg sikerült meggyőzni az üzem vezetőségét, hogy megkapjuk erre a német Storz cég által gyártott berendezésre a szükséges pénzösszeget. A csoport második tagja dr. Jozef Krajniőák, akinek oroszlánrésze volt abban, hogy végül is az összeg rendelkezésünkre állt. Harmadik kollégánk dr. Vladimír Medvecky. A klasszikus műtét eltarthat negyven percig, de akár három óráig is. Az új módszerrel ideális esetben 25-30 perc alatt is elvégezhető. A műtét viszont nem olcsó, mert van olyan műszer, amelyet csak egyszer használok: bevezetem a testbe, lenyomom, lezárom, kiveszem és már el is dobhatom. És hatezer koronába kerül! — Kivétel nélkül mindenkin elvégezhető ez a műtét? — A. cholecisztektómia a betegek nyolcvan százalékán végezhető el. Ha a beteg éveken keresztül halasztgatja a műtétet, gyakori kólikái vannak, már nem műthető ilyen módon. Nem lehet terhes, vagy több mint hetven éves. Nem lehet májzsugorodása vagy sárgasága stb. Tehát minden esetben a műtétet megelőző vizsgálat dönti el, elvégezhető-e a műtét az új módszerrel. Előfordulhat az is, hogy csak a műtét alatt derül ki, az új módszert nem lehet alkalmazni. Nálunk három esetben kellett konverziót végeznünk. Ez azt jelenti, hogy az új módszerrel kezdjük, de a várható komplikációk miatt a hagyományossal fejezzük be az operációt. A műtétet minden esetben narkózis alatt végezzük. — Milyen előnyei vannak az űj módszernek? — A szén-dioxid beáramoltatása kettős célt szolgál. Egyrészt a hasfal felemelkedik, és olyan tér alakul ki, amely kamerával ellenőrizhető. Másrészt megfigyelhető az egyes szervek elhelyezkedése. Az orvos szempontjából nem könynyebb ez a fajta műtét. Aki ugyanis a klasszikus műtéthez szokott, az saját szemével ellenőrzi az egész beavatkozást. A gyomorfalon csinálok egy — mondjuk — 20 centiméteres vágást, amelyen keresztül látok, és abban dolgozom. Meg tudom közvetlenül tapintani az epét, meg tudom húzni stb., az új módszer esetén más a helyzet. A két vágaton keresztül bevezetett eszközzel dolgozom, de közben egészen más irányba kell néznem: a képernyőre. Előnyös, hogy 7-12-szeresére is felnagyíthatom a műtött területet. Hátrány viszont, hogy a képernyő a valósággal ellentétben egysíkú képet nyújt. Tehát a sebész nem látja a valóság plaszticitását. A páciens szemszögéből nézve, mindenképpen előnyösebb ez a módszer. Klasszikus operáció esetén levegő jut a hasüregbe, és ez négy-öt napra megváltoztatja a belek perisztaltikus mozgását. Az új módszer kevesebb egészségügyi nehézséggel jár, sokkal könnyebben levezethető. Rizikósabb betegeket is lehet műteni, mert ez a módszer kevésbé viseli meg a szervezetet. A műtét után a páciensek 40%ának nincsenek fájdalmai, s akinek vannak, azoknak is jóval enyhébbek, mint a klasszikus műtétek után. Az operáció utáni este a beteg akár már lábra is állhat, sétálhat, ihat néhány korty teát, és másnap már könnyebb ételt is kaphat. — Önök Saccán több mint ötven műtétet végeztek el sikeresen. Milyen tapasztalatokat szereztek? — A klasszikus műtétet követően 9-12 nap után engedjük haza a ácienst, és minimum két hétig Ottón lábadozik. Ezután jön még a gyógyfürdő. Az új eljárással műtött betegek legtöbbike már a műtétet követő negyedik-ötödik napon távozhat a kórházból, s tíz-tizennégy nap múlva már munkába állhat. Ennek eldöntése már a kezelőorvos dolga. Sajnos a biztosító még nem ismerte föl, hogy mennyire előnyös ez az operáció, s ezért még sok minden nem tisztázott az anyagiakat illetően. — Olvasóinkat bizonyára érdekli, vajon önök fogadnak-e messzebbről érkező betegeket is... — Ennek nincs semmi akadálya. A beteget kivizsgáljuk, és megbeszéljük a részleteket. A műtét időpontja csak attól függ, mennyire vagyunk leterhelve. BALASSA ZOLTÁN Az Európa Tanács első ízben rendezett konferenciát az orvosi etika kérdésköréről a volt keleti blokk egyik országában — Szlovákiában, Pozsonyban. Az orvosi bioetika azon fiatalnak számító ágazatok egyike, amelyeket ez ideig csak más etikai problémákkal együtt kutattak, alkalmaztak, illetve oktattak. Az Európa Tanács és a Pozsonyi Orvosi Etikai és Bioetikai Intézet közös szervezésében megvalósult konferencián az egészségügyi dolgozók az eddiginél is jobb szakmai felkészítésével foglalkoztak. Szlovákia a bioetika oktatásában évekkel le van maradva az európai államok többségétől. Az egyes országok bioetikai kutatásának színvonala, fejlettsége közti különbséget az orvosi etika és bioetika európai hálózata hivatott áthidalni. Az értekezleten részt vett Harding professzor Centből, aki a hálózat elnökeként elmondta, hogy az etikai kérdésekkel foglalkozó központokat többnyire az orvosi egyetemeken hozták létre, és a kutatói munka az országok közötti együttműködésen alapszik. A Komensky Egyetem orvosi tanszékén a hallgatók gyógyszerészeti etikát tanulnak, más egyetemeken pedig még be sem vezették ezt a tárgyat — nincsenek ugyanis szakképzett oktatók. A jövő évben megjelenik az a 290 oldalas tankönyv, amely az orvosi etika problémáját az emberi jogok egyetemes nyilatkozatának figyelembevételével magyarázza. Miért van erre nagy szükség? Az elméleti oktatáson, illetve a gyakorlati képzésen túl a végzett orvosok sokszor olyan helyzetbe kerülhetnek, hogy elfogultság nélkül kell komoly etikai kérdésekben döntést hozniuk. A konferencián jelen volt Vera Bolto, az Európa Tanács felsőoktatási továbbképzéssel és kutatással foglalkozó osztályának igazgatója, aki a következőképpen nyilatkozott: A konferenciának nem az a lényege, hogy végső következtetéseket vonjon le az eutanázia eddigi értelmezését, valamint a szervátültetést illetően. Célunk az, hogy az egészségügyben dolgozók jövőbeni továbbképzésének módjáról döntsünk. Pontosabban arról, milyen módon történjék a bioetika oktatása. Persze, az Európa Tanács, mint e rendezvény védnöke, nem kíván kitérni a kínos kérdések elől sem. Csakhogy Európában pluralizmus van, és nem könnyű egyeztetni a szakemberek véleményét, csakúgy mint a bioetika oktatási koncepcióját sem. Az viszont egyértelmű, hogy egyes belső szerveket nem szabadna pénzért árusítani, illetve felkínálni. Ami pedig az eutanáziát illeti, a beteg és a hozzátartozók döntésén kell hogy múljon, nem pedig az orvoson. Az egészségügyi dolgozónak nem szabad megsértenie a hippokratészi esküt. Ebben a kérdésben tehát nagyon nehéz egyöntetűen állást foglalnunk. Az orvosi etika az egészségügy gerincét alkotja, és meghatározza az orvos és a beteg közti kapcsolatot. A múltban az egészségügyben is ideológiai paternalizmus uralkodott, és ez rányomta bélyegét az orvosi etika oktatására is. A bioetika megfelelő színvonalon és képzett oktatókkal történő tanítását maguk az orvosok kezdeményezték. Mi volt korábban? Az orvosok nem szívesen tájékoztatták a beteget, sem a hozzátartozóit annak valódi egészségi állapotáról. Az európai bioetikai hálózat jóvoltából a jövőben figyelembe veszik majd a páciens emberi jogait is. A konferencia, amelyen tizenhét ország neves szakemberei mondták el ezzel kapcsolatos véleményüket, az első lépés volt a bioetika új megvilágításba állításához.-csuport-Konferencia a bioetikáról Élet és halál között Elvált apák figyelmébe Börtönviselt ártatlanok, lélekben csonkolt gyerekek... ... és a pókasszonyok csókja. Magamban ugyanis csak pókasszonyoknak nevezem azokat az asszonyokat, akik kivetik hálójukat kiszemelt áldozatukra, az „aranyos" férfiakra, akiket néhány évig vergődni hagynak házasságnak nevezett hálólabirintusukban, és megfelelő számú gyermek nemzése után ájtatos manóként falják fel lelkűket, javaikat a válásnak nevezett inkvizíciós tortúrában. Igen, vannak ilyen nők is, bár szerencsére nem túl sokan. Amíg együtt a család, mint jó apuka, a férj képes ellátni a gyermekeit, de amint válásra kerül a sor, ez a „kiváltság" azonnal megszűnik. A tárgyalások a férfiakra nézve megalázóak. A bírónő, a mindent elhappoló feleség, az uszító ügyvédnő és a gyámhatóság egyoldalúan informált képviselőnője között ott áll a férfi, mint egy kiszolgáltatott kisegér, és átéli az élveboncolás minden kínját-keservét. Évtizedeken keresztül kipróbált recept szerint osztódnak ki a szerepek, melyben a nő belebújik az anyaság mártíromságába, míg a férfi az iszákos, brutális, verekedős apakép kitalációjába kényszerül. A nő szipolyoz, tilt és tagad, a férfi meg fizet, ha van miből, ha meg nem, akár börtönbe is mehet — ártatlanul. Abban ugyanis mindkét fél megegyezik, hogy válni nem bűn. Áldozatok mégis vannak. Újkori statisztikák szerint a többségben női nevelés hatására az elvált szülők gyermekei fokozottan hajlamosak a devianciára. A harcban a felek számára semmi sem szent, legkevésbé a gyerek, akit pszichológiai vizsgálatra is kényszerítenek, ahol aztán végleg tudathasadásos állapotba kerülnek. Az így szerzett győzelem azonban egyre inkább hasonlít a vereséghez. Az egészben a legszomorúbb, hogy a témáról alig lehetett hallani, olvasni. Mintha tabu lenne, pedig beszélni kell róla. Ezért örültem meg a Magyar Televízió Kitörés című műsorának, amelyen keresztül sikerült felvennem a kapcsolatot HEGEDŰS ISTVÁN ügyvéddel, aki Magyarországon az Elvált Apák Érdekvédelmi Egyesületének elnöke, és aki készséggel adott rendkívül érdekes és biztató információkat. Mikor és milyen céllal alakult az Egyesület? — 1989-ben alakultunk, és első országos értekezletünket 1991. december 14-én tartottuk meg. Mozgalmunk lényege nem a nőellenesség. Szeretnénk elérni a korábbi törvényi megkülönböztetés, az egyértelműen apaellenes helyzet megváltoztatását, továbbá a családnak mint értéknek az újrateremtését, az új családjogi törvény hátrányok nélküli, minél gyorsabb megalkotását. Felsorolna néhányat a konkrét követeléseikből? — A család mint a társadalom alapsejtje válságának megoldása legyen kiemelt nemzeti program. A változtatások során meg kell teremteni az esélyegyenlőséget az elvált apák részére, hogy gyermekükkel kapcsolatos szülői felügyeleti jogukat gyakorolhassák, őket saját otthonukban nevelhessék. A gyermekeknek bármelyik szülőjétől, így az édesapjától való elzárása, a kapcsolattartás bárminemű akadályoztatása minősüljön gyermek- és ifjúságellenes vétségnek, illetve vezessen a vétkes szülő felügyeleti jogának korlátozásához. A bíróság csak akkor járjon el, ha a felek a házasság felbontásánál nem tudnak megegyezni, egyébként a házasságok anyakönyvvezető előtt is legyenek felbonthatóak. A családjogi ügyekben speciális (rendezett családi háttérrel rendelkező) bírák járjanak el. Amennyiben mindkét szülő egyenlő mértékben gyakorolhatja szülői felügyeleti jogát a házasság felbontása után is, a közös tulajdon megszüntetése a távozó fél részére a forgalmi érték kifizetésével történjen. Követeléseink összhangban vannak az ENSZ-dokumentumokkal. All. országos értekezlet további követeléseket is megfogalmazott... — 1993. április 17-i országos értekezletünkön újabb állásfoglalást fogadtunk el, amelyben korábbi nyilatkozatunkat fenntartva újabb követeléseinket fogalmaztuk meg. Ezekből példaként megemlíteném a következőket: A Gyermek Jogajról szóló ENSZ-DEKRÉTUMOT összhangba kell hozni a belső jogrendszerrel. Szűnjön meg a tartásdíj elmulasztása miatti büntetőjogi eljárás, mert ez alapvetően polgári jogi kötelem; legyen büntetendő a láthatás (kapcsolattartás) akadályozása is, mert ez a gyermek személyi szabadságának és az apa szülői jogainak a korlátozása. Létminimum alatti „jövedelemből" ne lehessen tartásdíjat levonni. Az állam és az anya is legyen köteles helytállni a gyermeknevelés költségeiben az eddiginél jelentősebb mértékben. Az anya, úgy mint gyám legyen köteles törvényileg elszámolni a kapott tartásdíjjal, családi pótlékkal az apa előtt. Legyen törvényben szabályozott alanyi jog a nagyszülői kapcsolattartás is. Végül, de nem utolsósorban a családjogi ügyekben is érvényt kell szerezni a hamis tanúzás, rágalmazás stb. törvényi következményeinek. A szép szavakat követték-e tettek? — Meg kell jegyeznem, hogy mi pártsemlegesek vagyunk, és szeretném, ha ezt hangsúlyozná. Ami a tetteket illeti, a témában egyesületünk az Alkotmánybírósághoz is fordult, bár válasz még nem érkezett. Most van folyamatban a családjogi törvény kisebb módosítása, ahol tudomásunk szerint követeléseink egy részét figyelembe veszik. Tavaly, szeptember 1-jén demonstrációt szerveztünk a parlament és a legfelsőbb bíróság épülete előtt, ahol átadtuk követeléseinket. Megemlítem még, hogy elemeztük a volt szocialista országok szabályozását és gyakorlatát, és kísérteties hasonlóságot fedeztünk fel. A szlovákiai viszonyokat, tapasztalatokat ismerve ezen nem is csodálkozom. Azon viszont igen, ha már volna valami eredmény... — Annyit már elértünk, hogy a témáról sajtóban, rádióban, TV-ben nélkülünk nem folytatnak vitát. Megköszönve az információkat én már annak is nagyon örülnék, ha szlovákiai sajtóban vita kezdődne erről a témáról is. Indításul álljon itt ez a rövid írás, melyhez a szerkesztőség várja a hozzászólásokat, tapasztalatokat esetleg javaslatokat. BEKE ISTVÁN
