Szabad Újság, 1993. november (1. évfolyam, 18-21. szám)

1993-11-10 / 19. szám

1993. november. 10. SZABAD ÚJSÁG 11 Moszkva, Lenin-múzeum, záróra A földszinten cári napló, az emeleten bőrdzseki is kapható A moszkvai Lenin-múzeum fényko­rának egyszer s mindenkorra vége. Jurij Luzskov főpolgármester ugyanis már oda is adta a világ egyik legdrágább he­lyén, a Vörös tér közvetlen közelében álló ingatlant a városi dumának. Igaz, a testület még nem létezik, de hát ez va­lószínűleg nem is fontos, a lényeg, hogy a múzeum se legyen. Aki még lát­ni akarja a huszadik századi történelem itt őrzött emlékeit, jól teszi, ha siet. Belépődíjat — mint eddig — most sem kell fizetni, szabad a belépés min­den érdeklődőnek. A ruhatár melletti könyvárusnál meg lehet kapni a névadó válogatott műveit, Marx és Engels né­hány munkáját, II. Miklós cár naplóját és egy bizonyos A. Hosking tankönyvét kezdő magánvállalkozóknak. A szép tágas, világos előcsarnokban hatalmas transzparens: „Honfitársak, ne engedjük meg az össznemzeti szégyent, a Lenin-múzeum felszámolását!” Az 1. számú kiállítási terem felé indulunk, előt­tem nyolc tíz-tizenkét éves gyerek, egy Komszomol-jelvényes, harmincas peda­gógussal. Illedelmesen hallgatják, ahogy a legelső tablónál a tárlatvezetó ecsetelni kezdi a forradalmi munkásmozgalom tár­sadalmi bázisának kialakulását. Ez után Lenin ifjúsága következik, az illegális nyomdák sora, a nagy konspi­­rátor tervei szerint készült, titkos re­keszt rejtő sakkasztalka. A kis Vologya, a kamasz Vlagyimir, az egyetemista Ul­­janov, a fiatal Lenin. Szobrok, rajzok, festmények, fényképek. Szék a genfi közkönyvtárból. Plakát 1905-ből, rajta kozáksapkás orosz paraszt kiált egyet­len szót: földet! Jó állapotban van, mintha csak 1993-ban nyomtatták vol­na. Híres szobor 1927-ből: Az utcakó — a proletariátus fegyvere. Kevesen lézengünk a szépen elren­Nem egyszer tapasztalhattuk, hogy gyermekrablások esetében a pszi­chotronikusok felajánlják segítsé­güket a rendőrségnek. Az újságokban viszont széljegyzetek jelennek meg ar­ról, hogy lehet-e, érdemes-e felülni i­­lyen „szélhámosságnak”, s útmutatása szerint keresni a gyermekeket. A hitet­lenkedés és gáncsoskodás ellenére tu­catjával előfordult már, hogy a különös „látnoki" képességekkel megáldott em­berek rátaláltak a keresett személyre, vagy legalább a keresés helyes irányát sikerült megjelölniük. A pszichotronikusok szerint egyálta­lán nem könnyű egy elrabolt gyermek, főleg csecsemő nyomára bukkanni — különösen akkor, ha elrablója jól bánik vele. Vagyis, ha a kicsit átpelenkázzák, jól tartják, ringatják, babusgatják. A gyer­mek így nyugodt marad, nem tudatosítja, hogy elrabolták, nem sugároz ki olyan biomagnetikus hullámokat, amelyekkel a szüleit keresné. így a pszichotronikus sem tudja megállapítani, merre van. Sokan azt állítják, hogy az anyát és gyermekét valamiféle láthatatlan „sugár” köti össze — egy nagyon finom „energia­­szál”, mely nem szak el egészen a halál pillanatáig. Egy ilyen energiaszálra kapcsolódott pl. a kis Tody esetében egy telepatikus képességekkel rendelkező hölgy. „Rátalált” a gyermekre, megálla­pította, hogy egy riadt nő van mellette, aki szeretetet sugároz a gyerek felé. Pon­tosan le tudta írni a környezetet, a szo­bát, ahol a kiságy volt, még a takaró szí­nét is. Csak az energiaszál irányát nem tudta behatárolni, mert az, ismeretlen okok miatt elveszett a térben. „Ha az elrabló által kibocsátott suga­rakra összpontosított volna, bizonyára több sikerrel jár" — konstatálták néhá­­nyan a „kollégák" közül. Andrej Czieslaw KUMUZSKO, fe­rences szerzetes útmutatásai szerint több tucat eltűntet — élőt és holtat — sikerült megtalálni, ám a gyermekrablá­sok esetében ő sem járt mindig sikerrel. Vízióként felidézte, hogy hogyan tör­tént a rablás, le tudta írni a gyermekrab­ló külsejét, jellemét, sőt, néha a szüle­tési dátumát is megmondta. A gyer­meket azonban nem vagy csak nehezen találta meg. Állítása szerint a szülők ál­tal kibocsátott gondolat és érzéshullá­dezett tárlók közt. A már említett gye­rekcsoporton kívül itt van még egy su­dár veterán. Túl lehet már a hetvenen, sok kitüntetést visel a szive felett. Alig­ha moszkvai, látszik, régi vágya telje­sült, amikor belépett a főbejáraton. Egy teremórrel hosszasan elbeszél­getünk. Van ideje, nem kell lesnie, ki mit csinál a tárlók közt, hiszen magunk vagyunk. — Most csak napi háromezren jön­nek el, régebben bezzeg naponta negy­ven-ötvenezer látogató is volt. Igaz, ak­kor iskolai és munkahelyi csoportokat hoztak, autóbuszokkal. Most csak az jön ide, aki tényleg kíváncsi — mondja. — A múzeumot bezárják, lehet, hogy már holnap, lehet, hogy holnapután. Kár érte, hát persze, hogy sajnálom. A legrosszabbak azok, akik két-három év­vel ezelőttig még kommunistának mondták magukat, most meg kígyót­­békát kiabálnak mindenkire, aki nem forgatja velük együtt a köpönyegét. Az a baj, hogy a fiatalok nagyon neveletle­nek, agresszívak. Főleg a szomszédos kioszkokban vodkával, cigarettával, ke­reskedő „vállalkozók”. A múzeum amúgy 1936 óta áll, és 1991 augusztusát követően is már több mint egymillió látogatót fogadott. A mostani Luzskov-rendeletet megelőző­en a Legfelsőbb Tanács egyszer már oda akarta adni a Vörös tér mentén hú­zódó GUM áruháznak, de a tervből va­lamiért nem lett semmi. Hogy miből telik a belépő nélküli, ki­világított, tiszta múzeum fenntartására, a szép számú teremőr bérére? Mint kide­rül, az MMM nevű kereskedelmi és be­fektetési cég bérel néhány helyiséget az épületben, az ezért kapott pénz állítólag mindenre elég. Még a vasárnapi komoly- és népzenei koncertek is ingyenesek. mok koncentrikus körökben terjednek a térben, esetleg pókhálóként szövik át azt, s csak ritkán terjednek sugarasan. SABINA G. pszichotronikus ezt mondta: „Az eltűnt csecsemő keresése közben jó néhány dologra rájöttem. Nem mindig tudtam azonban helyesen "megkerülni" az akadályokat, amikbe ütköztem. Olyan volt, mint amikor az ember először tekint egy ismeretlen tár­gyra valamiféle különös szemüvegen keresztül: a látványt nem tudja egy­eztetni az agyában kialakult képpel. Először az anya energiaszála segítségé­vel próbáltam megkeresni a gyermeket, de tanácstalansága, tétovázó belső „ke­resése” tévútra vitt". STEFAN F. így nyilatkozott: „Men­tálisan rákapcsolódtam az elrabolt bébi szüleinek energiakisugárzására. Ezek se­gítségével eljutottam a házba, abba a la­kásba, ahol a kisbaba volt. Ereztem a gyerek fölé hajló nő erős szívverését. Nyitott szívvonalat láttam, és azt, hogy a félelem szürkésfekete felhője veszi kö­rül. De a víziómmal tovább nem jutot­tam. Tehát újra a szülőkön keresztül kezdtem el a keresést. Akkor még nem tudtam, hogy a szülők által kibocsátott hullámok minden irányban terjednek a térben, és eltűnnek a végtelenben. Ezen az úton nem volt értelme a keresésnek.” A gyerekek, különösen az egész kicsik nem bocsátanak ki gondolat- és érzés­hullámokat. A föld feletti szférában a gyermekrablók hullámai maradnak. A pszichotronikusok tehát, úgy jártak, mint az a vevőállomás, melynek nincs kapcsolata az adóval. Csak súgás jelent­kezett, mint a rosszul beállított rádión. A tapasztalatok viszont sok új kér­désre választ adtak a pszichitronikusok­­nak. Tudják, hogy minden emberi agy központi részében egyfajta adó-vevő készülék van, amely nincs kihasználva. Vannak, akiknek az életében ez a „készü­lék" néhányszor vagy csak egyetlen egyszer aktivizálódik, a szenzitív embe­reknél viszont állandó működésben van. Impulzusokkal és gyakorlással erősítve teljesen precízzé válik, s így képes lesz fogni egy másik ember „adását" — él­ményeit, gondolatait —, mégha az az ember jelentős távolságban van is tőlük. De vajon milyen impulzus lendíti műkö­désbe ezt a „készüléket”? -si-Az MMM-ről sok mindent rebesget­nek, például azt is, hogy annak idején nem teljesen tisztázott eredetű alaptő­kével indult, és a múzeumot sem csu­pán gazdasági érdekből támogatja. Az tény, hogy az SZKP meg a KGB kasz­­szájából eltűntek bizonyos összegek, de hát ha minden erre vonatkozó pletyka igaz lenne, a brunei szultán is rongyos koldusnak számított volna a kommu­nisták mellett. A cég csupán a legfelső emelet egyik felét foglalja el, s többek között ingat­lanforgalmazással foglalkozik. Azon ér­demes egy percre elmerengeni, hogy milyen morbid ötlet egy elvileg tisztán tőkés vállalkozás ügyfeleit minden eset­leges üzletkötést megelőzően a kommu­nizmus atyja múzeumának megtekinté­sére kényszeríteni, de hát adott néző­pontból ez még ügyes fogásnak is tűn­het. Bár olcsó sem lehet az a bérleti díj, ha egyszer egy ekkora intézmény fenn­tartására elég a belőle származó jövede­lem... Arra mindenesetre még nem kény­szerült az intézmény, hogy pénzzé te­gye bizonyos relikviáit. Pedig minden bizonnyal szép összeget érhet Lenin 1920-as gyártmányú, nyitott Rolls-Roy­­ce-a, amelyen a forradalmár halála után jó évtizeden át egy halászati vállalat veze­tői utazgattak a Krim félszigeten. Hu­mor- és üzleti érzékkel megáldott ameri­kai milliomosok biztosan dollártízezreket adnának Lenin télikabátjáért, usankájá­­ért, magas szárú halinacsizmájáért is. Humorérzéknek egyébként maga az egykori államférfi sem lehetett híján. Kremlbeli dolgozószobája asztalán egy emberkoponyát nézegető majom szob­ra állt. Ami azt illeti, egyik-másik mai politikus ebben azért még vehetne pél­dát a kiátkozott proletárvezérről. A kiátkozás akár szó szerint is érthe­tő, hiszen a pravoszláv egyház „nagyon problematikusnak" tartja, vajon kaphat-e a vallás szerinti végtisztességet a díszőr­ség nélkül maradt mauzóleumból most már előbb-utóbb nyilván kikerülő holt­test. Igaz, Lenint annak idején megker­esztelték, de hát egész életével azt tanú­sította, milyen ellenségesen viszonyult az egyházhoz. Szóval meglehet, hogy Október elején betörtek a komáromi görögkeleti templomba. Hétfő múzeu­mi szünnap, így a betörés napját nem tudták pontosan megállapítani. A tettesek a tetőn át hatoltak be, és 16 ikont „emeltek el". A betörés módja amatőrökre vallott, de a 16 ikon gon­dos kiválasztása szakértőt sejtetett a hát­térben. A múzeum és a műemlékvédel­mi hivatal dolgozói attól tartottak, hogy a tettesek ennyi idő alatt már külföldre csempészték az ikonokat. Szerencsére nem igy történt. A rendőrség megtalál­ta a betörőket. Öten voltak, 18-25 éves, büntetlen előéletű fiatalok. Az ikonokat külföldön akarták értékesíteni. Arra nem gondoltak, hogy a képek sze­repelnek a nemzetközi látalógusban. A bűntény értelmi szerzői azonban nem ezek a helybeli fiatalok voltak. A „zűrös ügy” hátterében Alojz H., a Já­rási Műemlékvédelmi Hivatal egykori igazgatója bújt meg. Tisztában volt az szégyenszemre csak világi temetése lesz. * Állítólag nem is létező végrendelete értelmében Szentpétervárott, anyja mellett szeretett volna nyugodni. Szobcsak, az ottani főpolgármester fel is ajánlotta, hogy a temetőben van elég hely. Különböző javaslatok is vannak, emlékművet is lehetne állítani. Egyelőre persze még a mauzóleum is nyitva, s a halál misztériuma iránt ér­deklődők megtekinthetik a Merkulov szobrász által annak idején gondosan elkészített halotti maszkot, a gipszből kiöntött kezeket is. Lenin életének utol­só hónapjairól sok fotó, orvosi doku­mentum számol be — régen ez is titkos anyagnak minősült, még a kutatók sem igen férhettek hozzá. A húga által ké­szített fotókat is dugdosták a világ elől: a nagybeteg ember üres tekintete bi­zony jobban illett volna egy tébolydái ápolthoz, mint az eredeti gondolkodó­hoz, remek szónokhoz, briliáns vita­partnerhez, ellenségei által is megcso­dált szervezőhöz és tűrhető sakkjátékos­hoz. A legfelső emeletnek az MMM által el nem foglalt felén időszaki kiállítást láthat a látogató. Naum Gabo és a Szovjetek Palotájának tervére kiírt 1931—33-as pályázat futurisztikus ver­senyművei. Zseniális álmok, grandió­zus, mégis könnyed, soha meg nem va­lósult elképzelések. Olyanok, mint azok ott lent, egy emelettel lejjebb... A Szovjetek Palotája nem, de a Szovjetek Háza azért áll — persze nem a szárnyaiban tehetséges Gabo tervei alapján építették fel. Hatalmasra sikere­dett, igaz; nem túl kecses, nem túl szép. Viszont az utóbbi hetekben na­gyon híres lett. Az oroszországi fehér ház — ahogy nem hivatalos nevén vi­lágszerte ismerik — szétlőtt, kormos fa­lait még nem kezdték tisztára festeni. A városi szovjet helyére választandó moszkvai duma pedig hamarosan be­költözhet eredeti, 1917 előtti helyére, a Történelmi Múzeum mellé, a Vörös tér sarkára. Moszkva, 1993. október Horváth Gábor (Népszabadság) ikonok értékével, és tudta, hogyan tör­hetnek be a legkisebb kockázattal a templomba. Valószínűleg „sejtette” azt is, hogy a riasztóberendezés kijelzője nem a rendőrségen van, hanem a mú­zeumvezető irodájában. Következés­képpen: ha hétvégén, zárás után törnek be, keddig senki sem tudja meg a történ­teket. H. úr jól kalkulált, azzal azonban nem számolt, hogy a tetteseket hamaro­san kézre keríti a rendőrség, és ők el­mondják, hogy nemcsak tippet, hanem fegyvereket is kaptak tőle, arra az esetre, hogyha betörés közben valaki megzavar­ná őket. Szerencsére a fegyverek hasz­nálatára nem került sor. H. úr váltig ta­gadta búnrészességét, de — miután megtaláltak nála néhányat az eltűnt iko­nokból — nem tudta tisztázni magát. Időközben valamennyi ikon előkerült (most Pozsonyban vannak). A gyanúsí­tottak vizsgálati fogságban várják a tár­gyalást SIPOSS ILDIKÓ Természetgyógyászat A zsíros bőr kezelése 2. A rossz emésztés és a helytelen táplál­kozás hatására a vérben salakanyagok keletkeznek. A tinédzser tehát, akinek az arcbőre gyulladásban van, ne egyen túlfűszerezett, túlsütött ételeket! Ne fo­­gyasszony füstölt húst, kolbászt, sajtot, ne egyen sok tojást, ám egyen minél több nyers zöldséget és gyümölcsöt — ezek ugyanis méregtelenítést végeznek. A méregtelenítő, gyógyító növények a következők: diófalevél, nagy csalán, bojtorjángyökér, kökényvirág, fekete­­ribizli-levél, aranyvesszőfű, torma, bá­bakalács, ginszeng, fekete retek, gyer­mekláncfű (gyökér és szár), katángkó­­ró gyökér, ezerjófű, tövises iglice gyö­kere, petrezselyemgyökér, feketebod­­za-virág, keskenylevelű útifű, vörös­hagyma, medvehagyma, fokhagyma, vadárvácska, szappan fűgyökér, bors­menta. Diófa (Juglans regia L, orech krá­­íovsky) TEAKEVERÉKEK ÉS TEÁK 1. recept Diólevéltea — 1 evőkanálnyi meny­­nyiséget 2 dl vízzel leforrázunk, 15 per­cig ázni hagyjuk, leszűrjük, és naponta háromszor (kevésbé intenzív terápia esetén naponta kétszer) 2 dl-t iszunk belőle (mindig étkezés után). 2 recept Hozzávalók: 20 g diólevél, 20 g fe­­ketebodza-virág, 20 g csalánfűlevél, 20 g bojtorjángyökér, 20 g szappan­­fűgyökér (vagy ökörfarkkóró-virág). 1 evőkanálnyi mennyiséget 15 per­cig 2 dl vízben főzünk, és szűrés után naponta kétszer isszuk — 2 dl-t délelőtt 10 óra körül, 2 dl-t délután 3 óra körül. Ha a bojtoijángyökér porítva van, vagy legalábbis nagyon apróra van feldol­gozva, akkor a teát ötperces főzéssel készítjük. A 15 perces áztatási időt azonban mindig tartsuk be! 3. recept Hozzávalók: 10 g ökörfarkkóró-vi­rág, 15 g bojtorján gyökér, 20 g feke­­tebodza-virág, 25 g vadárvácska, 25 g csalánfűlevél. A teát ugyanúgy készítjük és adagol­juk, mint az előző receptnél. 4. recept Nyers növények kipréselt nedvéből készül. A növények nedvében nem csak tisztító és gyulladásgátló hatóa­nyagok vannak, hanem olyanok is, a­­melyek a hormontermelésben előfor­duló fennakadásokat is kiküszöbölik. Ezek a növények a következők: bojtorjángyökér, nyírfalevél, gyer­mekláncfű, orbáncfű. A nyers növényeket 1:1 arányban összekeverjük, turmixoljuk, és nedvüket kipréseljük. A nedvből 30-50 cseppet teszünk egy pohár vízbe, és ezt a mennyiséget naponta 2-3 alkalommal fogyasztjuk. Egyszerre egynapi adagot készítünk. A növényi nedveket hűtőszek­rényben tároljuk. 5. recept Hozzávalók: 40 g diófalevél, 20 g petrezselyemgyökér, 20 g orbáncfű, 20 g csalánfű. A tea elkészítése és adagolása azo­nos az 1. receptével. Legközelebb a vértisztító zöldségek­ről szólunk. (folytatjuk) Dr. NAGY GÉZA Pszichotronikusok a gyermekrablások felderítésében A komáromi görögkeleti templom ikonjai még nem kerültek vissza eredeti he­lyükre Ikonlopás

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents