Szabad Újság, 1993. október (1. évfolyam, 14-17. szám)

1993-10-27 / 17. szám

1993. október 27.

SZABAD ÚJSÁG

7

Szárított vitaminok Marcelházáról

Idehaza nem kellenek?

Napfényes őszi délelőtt. A határ csendje lenyűgöző. A falu utolsó házát már régen magunk mögött hagytuk, de még mindig rójuk a kilométereket. Varga Pál elnök a helyszínen akarja megmutatni azt, ami többletbevételt jelent, s erősíti a reményt, hogy a Marcelházai Mezőgazdasági Szövetkezet talpon marad, átvészeli a mezőgazdaság jelenlegi válságát.

Ragaszkodnak a szövetkezethez

— A tulajdonosok a két és fél ezer hektárunknak csak elenyésző hányadát vették saját művelésükbe A túlnyomó többség földjével együtt a szövetkezetben maradt, közösen akar gazdálkodni Ez arra kötelez bennünket, hogy a piaci igények alapján újabb és újabb lehetőségeket próbáljunk ki, amelyek révén több pénz áll a házhoz. Legalább annyival, amennyi a többletkiadások fedezésére kell.

Ha mindezt fotelban ülve, az irodában mondja el az elnök, másként hat, mint kinn a határban, például a magról termesztett vöröshagyma táblájánál. Hetekkel ezelőtt vetették el, látogatásom napján már szépen sorolt. Az első ilyen jellegű próbálkozás. Ha nem fagy ki, abban a hónapban lesz szedésre érett, amikor a hazai piacon, sőt a csehországin is, már hagyományosan hiánycikk a vöröshagyma.

Kilométerekkel távolabb gyommentes, üdén zöldellő petrezselyemtábla mellett parkolunk le.

— Dús a levélzet, néhány napon belül az idén már harmadszor fogjuk vágni. Gépszerelőink ismét jeleskedtek, bebizonyították, hogy egy kis talákékonyságért nem kell okvetlenül a szomszédba menniük. Úgy átalakították a répafejelöt, mintha az már eredetileg is a petrezselyemzöldje vágására készült volna.

Azt, hogy miért van szükség Marcelházán a müvelöutas rendszerben termesztett petrezselyem levelére, már ismét távolabb, az egykori lucernaszárítóban mondja el az elnök.

— Jelenlegi pénzhelyzetünkben és az új energiaárak mellett a lucerna meleglevegős szárítása szóba sem jöhet, az egykori beruházás kihasználatlanul állt Egészen addig, amíg átalakítottuk. A volt berendezéseket leszereltük, s helyükre német és holland gépeket vettünk — előnyös feltételek mellett, lízingre, ötéves lefizetési időtartamra.

A gépek nemcsak tetszetősek, hanem sokat is tudnak. Az egyik például nagynyomású víz és levegő felhasználásával megtisztítja, majd szeletekre vágja a hagymát A másik gép kicsumázza a paprikát, és .1x1 centiméteres darabokra aprítja. A továbbiak kimagozzák a kajszibarackot, a petrezselyem száráról leszedik és apróra vágják a levelet, majd mindezt megfelelő tisztítás, mosás után leszállítják a meleglevegös kemencébe, ahol szárított zöldség, gyümölcs, (petrezselyem, kapor, spenót) levélzöldje lesz belőle. A német, osztrák, holland, szlovén háziasszonyok (ahová szállítják) lecsót, pörköltet, vitaminokkal dúsított levest főznek belőle, illetve az említett országok élelmiszeripara adalékként használja fel egyes készítményeibe.

— A szárított zöldség és levélzöld

iránt hazai érdeklődés egyelőre nincs, ezért csak nagybani csomagolásra rendezkedtünk be. Húszkilós tételekben, feketefólia zsákba, papirzsákba csomagoljuk a termékeket, de mindössze egy további gép kérdése, hogy kis, konyhakész csomagokat is készítsünk. Olyanokat, amelyek tartalma egy, illetve néhány főzéshez elegendő — folytatja az elnök már a raktárban, ahol egymás hátán tornyosulnak a degeszre tömött zsákok.

Csak tehetetlen emberek vannak

Amíg a Marcelházán készül szárított zöldség, gyümölcs és levélzöld a kereskedőket közvetlenül érdekli, addig a mezőgazdasági szövetkezetek számára a termék gyártásában rejlő tanulságok figyelemre méltóak. Például olyan szempontból, hogy jelenleg már egy mezőgazdasági alaptevékenységet folytató üzem sem él meg állandó piackutatás nélkül. A piac mindig kínál újabb és újabb lehetőségeket. Az is fontos, hogy a termékek egyre nagyobb hányadát ne alapformájukon, hanem egy bizonyos feldolgozottsági fokon adják el. Aki nem rest, s meglovagolja a kínálkozó alkalmat, az pluszbevételhez jut, s a nehéz időszakot könnyebben átvészeli. Pluszbevételt jelenthet az a bizonyos vöröshagyma, amit a kínálat szempontjából gyenge hónapban lehet majd eladni, de a zöldségszárító is, amely a szövetkezet összebevételének máris 15-16 százalékát adja. Nem kis dobg az sem, hogy hetven személynek biztosít munkalehetőséget még a téli időszakban is, amikor a mezőgazdasági munkákban uborkaszezon van.

— Mindössze egy év tapasztalata áll mögöttünk, így még javában kísérletezünk, mikor mit vessünk, hogy a szárító évente legalább kétszáz napon át üzemelhessen. Olyan növényeket, zöldségféléket is termesztenünk kell, amelyekkel nincs tapasztalatunk. Ez azonban nem akadály, elvünk ugyanis, hogy lehetetlen nincs, csak tehetetlen emberek vannak. Az állandó próbálkozástól, kísérletezéstől az sem veheti el a kedvünket, ha esetenként egy új próbálkozás nem hozza meg a várt sikert. Aki vállalja a kockázatot, aki nem topog egy helyben, hanem kezdeményez, az a földművelőre nehezedő terheket könnyebben elviseli. Ha nem vállaltuk volna a zöldségszárítóval járó gondokat, növénytermesztési újszerűségeket, akkor most jóval szegényebbek lennénk.

Az elnök ezúttal sem maradt a puszta szavaknál. Sorra vette azokat a dolgokat, amelyeknek köszönhetően náluk nincs gond a fizetésekkel, tavasszal és most, ősszel is volt pénzük az új termés megalapozására, és van rá lehetőség (vajon hány helyen mondhatják el „legalább" ezt), hogy az évet nem zárják veszteséggel.

— A szövetkezetét több egységre osztottuk fel, ezek önállóan dolgoznak, és érdekeltek a nyereséges gazdálkodásban. Előrelátásunknak köszönhetően az irreális árak ellenére az első félévben nem csökkentettük anyasertésállományunkat, aminek most hasznát láthatjuk. Csökkentettük viszont a tehénállományt, 720-ról fokozatosan 480 darabra — ezzel jobb minőségi szintet értünk el. Tejtermelésünk így jelenleg

nem ráfizetéses. Viszont még mindig ráfizetünk a hízóbikákra. Az élősúly kilójának 29 koronás ára a termelési költségeket nem fedezi. Ez egyelőre nagy probléma, de nem kizárt, hogy a piac, a kereslet-kínálat fokozatosan ezt az árat is helyre teszi. Úgy, ahogy azt a vágósertések esetében már megtette.

Damoklész kardja

Nem érdektelen kérdés, hogy a zöldségszárítónak és a szövetkezet többi gazdasági kezdeményezésének milyen emberi vonatkozásai vannak. Az újszerűségek ugyanis nemcsak a vezetőkkel szemben támasztanak nagyobb igényeket, hanem minden egyes dolgozótól új hozzáállást követelnek a munkafeladatokhoz. Az elnök szerint ez (lesz) a szövetkezeti transzformáció legnehezebb része. Az ember gondolkodásmódjának az átalakítása, hogy a szövetkezetét mindenki valóban a sajátjának tekintse.

— Ha azt veszem alapul, hogy 1989-hez viszonyítva a dolgozók száma mintegy kétszáz személlyel csökkent, hogy a tavalyi 65 millióval szemben az idén kevesebb dolgozóval 95- 100 millió korona értékű összteljesítményt érünk el, akkor bizonyos pozitívumokat a munkához való viszonyban is elkönyvelhetünk. Ez azonban még mindig kevés, a követelményeket fokozni kell. Olyan mértékben, és cserébe annyit adva, hogy a többi munkát, a megnövekedett igényeket az emberek elfogadják.

A példák ezúttal sem maradnak el. A szövetkezet az idén zöldségfelvásárló központot létesített A tagok háztájiban termesztett zöldségét vásárolták fel, ami a jövedelemkiegészités szempontjából nem kis dolog. A szövetkezet a faluban élelmiszert, piperecikkeket és tisztítószereket, valamint húst és húskészítményeket árusító boltokat üzemeltet A boltok a falu lakosságának és a szövetkezet dolgozóinak is előnyt jelentenek.

— A mi boltjainkban, mivel kisebb nyereséggel is beérjük, alacsonyabbak az árak. Ezen túlmenően a szövetkezetben dolgozók még további kedvezményt is kapnak. Fizetéskor ötszáz korona ellenében vásárlási utalványt adunk. Ez a szövetkezet boltjaiban tíz százalékkal többet ér. Dolgozóink az utalványt egyesével vagy több hónapon át összegyűjtve, egyszerre is levásárolhatják Kedvezményes áron akár hasított félsertést is vehetnek.

Kevés mezőgazdasági szövetkezet van, amelyik nemhogy rendszeresen fizet a dolgozóinak, hanem a marcelházaihoz hasonló kedvezményeket is adni tud. A dolgozók — más mezőgazdasági szövetkezetek szegénységéről, pénztelenségéről szóló hírek hallatán — a rendszeres fizetést és a további kedvezményeket is pozitívumként könyvelik el; azt pedig, hogy az elnök feje még mindig fáj, mert nem tudja, mit hoz a holnap, meddig bírja a Damoklész kardját tartó lószőr, úgy istenigazából talán el sem hiszik.

— Ha pénz dolgában valamivel jobban állunk, mint mások, az a mi érdemünk. Mindenkié, aki a szövetkezetben dolgozik. A szövetkezet jövőjét megalapozó központi segítség ugyanis még mindig várat magára. A fő termékekre, tejre, húsra, gabonára okvetlenül kellene a garantált ár. Ne fordulhasson elő az, ami az év első felében, hogy a hízósertés kilóját áron alul, nem kis ráfizetéssel tudjuk csak eladni. A földadót és a bértömegadót a jelenlegi mezőgazdaság egyszerűen nem bírja el. Ugyanez érvényes a hitelek 18-19 százalékos kamataira. Húsz százalék nyereséget a mezőgazdaság a magas költségek miatt képtelen kigazdálkodni. S mindennek tetejébe az idén már azokért a földekért is haszonbért fizettünk, amelyeknek tulajdonosa ismeretlen, és ezért a Szlovák Földalap kezelésébe kerültek. Ez nekünk tavalyhoz képest megközelítően negyedmillió korona többletkiadást jelent. Tehát nemhogy enyhülnének, hanem éppen fordítva, nehezednek a terhek. Ilyen helyzetben ember legyen a talpán, aki képes megjósolni, hogy az újabb és újabb megpróbáltatásokat még ki és meddig bírja. Szerintem az történik, hogy amelyik üzem ősszel és tavasszal megalapozza az új termést, elveti a vetnivalót, talán már fennmarad.

Kérdés viszont, lesznek-e annyian, hogy terményeikkel 1994-ben is jóllakhassunk.

EGRI FERENC

Minőségellenőrzés a fogyasztó védelmében

Semmi okunk a derűlátásra

A Szlovák Kereskedelmi Felügyelőség dolgozói vizsgálataik során számos hiányosságra bukkantak az állami, szövetkezeti, illetve magán részlegegységekben. Egyes gyártók és kereskedők továbbra sem tartják be a fogyasztó védelmét biztosító, törvénybe iktatott előírásokat a termékek áráról, minőségéről, minőségi határidejéről. A szeptember folyamán elvégzett szúrópróbaszerű ellenőrzések azt igazolták, hogy a helyzet az előző hónapiakhoz viszonyítva tovább romlott.

A kereskedők „becsületességét" nyolcvanhét ellenőr vizsgálta több mint kétezer helyen, és 1826 vásárlás közül 667 esetben helyesen, 146 esetben kevesebbet, 1013 esetben pedig többet számláztak a kereskedők. A meghatározott árakat 58 vásárlási részlegen 91 árufajta esetében nem tartották be. A kereskedelmi felügyelőség dolgozói a fogyasztók tájékoztatására szolgáló árcédulákat 399 boltban több mint háromezer árufajtánál nem biztosították. Étlapokat 42 vendéglőben kerestek hiába, és 185 élelmiszerboltban három és fél ezer korona értékű minőségileg nem megfelelő terméket találtak. Egészségi szempontból káros élelmiszereket összesen 145 boltban semmisítettek meg az ellenőrök.

Nemcsak az élelmiszerboltokban tiltották be a lejárt szavatossági Idejű árut: s kimutatások szerint 112 boltban 841 olyan árut kínáltak a vásárlóknak, melynek már lejárt a szavatossága. Sajnos, nagyon sok az olyan ,Kereskedő", aki vásárlási engedély nélkül igyekszik túladni portékáján.-csuport-Agrárhírek

Akar egy állami gazdaságot?

A mezőgazdasági állami vállalatok privatizációjának meggyorsítását szolgálják a regionális privatizációs tanácsok (a továbbiakban rpt), amelyek a mai napon megkezdték tevékenységüket. Az rpt-k a földművelésügyi minisztérium szakmai és privatizációs bizottságának tanácsadó szerveiként a regionális földügyi és tájékoztatási hivatalok (a mindennapi gyakorlatban használt nevükön: RPIS) keretében fognak működni. A bizottság elnöke a regionális hivatal igazgatója, tagjai a Szlovák Földalap, a regionális mezőgazdasági és élelmezésügyi kamara és a minisztérium szakmai bizottságának képviselője, valamint az érdekelt (a privatizáció előtt álló) mezőgazdasági állami vállalat igazgatója.

Az állami gazdaságok és más mezőgazdasági állami vállalatok nyilvános versenytárgyalás formájában történő privatizációját szabályozó minisztériumi rendelet több mint egy éve ismert. A rendelet értelmében elkészített s beadott privatizációs alap- s ellentervezeteket véleményezni kell, s ugyancsak fel kell mérni, hogy a tervezetek mögött álló csoportok (egyének) elhatározásai mennyire konkrétak. Ez is az rpt-k feladata lesz. Az rpt ülésére mindenkit meghívnak, aki az adott mezőgazdasági állami vállalat privatizációja iránt érdeklődést tanúsított. Sőt ezen túlmenően — mivel az rpt ülései nyilvánosak — a tanácskozáson olyan személyek (érdeklődők) is részt vehetnek, akik eddig ellentervezetet nem adtak be, sőt semmiféle kezdeményező lépést sem tettek. Az ilyen egyének az rpt ülésének időpontjáról a regionális földügyi és tájékoztatási hivatalban, az érintett mezőgazdasági állami vállalatban (gazdaságban), illetve a vállalat székhelye szerinti községi hivatalban érdeklődhetnek.

Néhány regionális privatizációs tanács első ülését már október 27-én megtartja. Galántán nyolc órai kezdettel a vágtornóci, délután egy órától pedig az úrföldi állami gazdaság, Dunaszerdahelyen a Kvetoslavovi Kísérleti-Nemesítő Állomás, a Pozsony-vidéki regionális hivatalban a Semex pozsonyi üzemének, Besztercebányán pedig a predajnái és a polomkai állami gazdaságok privatizációs alaptervezetét vitatják meg.

Burgonyából lesz elég

Az előzetes becslések szerint (a szemes kukoricát is számítva) a gabona össztermése az idén 3,1 millió tonna lesz. A hiányzó mennyiséget — megközelítően 700 ezer tonnát — külföldről kell behozni. Az idei cukorrépatermésből készíthető cukor az éves szükségletnek (megközelítően 170 ezer tonna) 73 százalékát fedezi majd, így ebből is behozatalra szorulunk.

Nem kell viszont behozni második kenyerünket, a burgonyát, sőt éppen fordítva, a Piacszabályozási Alap máris meghirdette 100 ezer tonna étkezési burgonya külföldre szállítására a versenypályázatot, mivel a hazai fogyasztásra még ezen felül is bőven marad. Az idei burgonyatermés ugyanis olyan, amilyenre már régen nem volt példa. Észak-Szlovákia termesztői hektáronként 25 tonnás átlagtermést értek el. Az előzetes számítások szerint az össztermés 672 ezer tonna lesz, ami megközelítően 270 ezer tonnával több, mint a hazai szükséglet.

Mindez az árakban is megmutatkozik. Sajnos nem a piacon, hanem a termelőknél Már szeptember közepétől a téli tárolásra alkalmas burgonya kilóját (a hozzáadottérték-adót nem számítva) három koronáért árulják. Mindazok a magánszemélyek és vállalatok, akik s amelyek tehetik, burgonyaügyben közvetlenül a termelő üzemekhez vagy a hatvanhat burgonyatermesztőt tömörítő Vefká Lomnica-i érdekeltségű Slovsolanum társuláshoz fordulhatnak.

Nem érdektelen a kérdés, hogy a burgonyát mivel tálalhatjuk? Marhahússal (ha futja pénzünkből) tetszésünk szerint, mivel úgy mutatkozik, hogy a 139 ezer tonna éves fogyasztás mellett 27 ezer tonna lesz a felesleg A jövő kilátásai is jók, 1994-ben a túltermelés megközelítően 10 ezer tonna lesz. Sertéshúsból már más a helyzet. Az első félév alacsony felvásárlási árai miatt a vágósertések száma jelentős arányban csökkent, így a sertéspiacon a kereslet-kínálat csak 1994-ben egyenlítődik ki. Úgy néz ki, hogy az éves személyenkénti átlagos húsfogyasztásunk

1993- ban a tavalyi évhez viszonyítva megközelítően egy+három kilogramm mínuszt mutat majd. Az egy a drága marhahús, a három az ugyancsak drága sertéshús lesz. Erre vigasztalásul elmondhatnánk, hogy a kevesebb sertéshúsfogyasztás egészségesebb életmódot jelent, mégsem mondhatjuk, mivel az elmúlt évhez viszonyítva az idén baromfihúsból is kevesebbet fogyasztunk.

Dotáció ’94 — akárcsak az idén

A mezőgazdasági—élelmiszer-ipari komplexumnak az erdőgazdaság és vízgazdálkodás 1994. évi céltámogatására vonatkozó kerettervei az ellenvélemények és kritikai észrevételek sorát váltották ki, s tegyük hozzá, sajnos, nem alaptalanul.

Minden érdekelt egyetért abban, hogy a megközelítően 1993-as szinten maradó pénzösszeg az idei és a jövő évi infláció mértéke után a valóságban már csak feleannyi segítséget jelent majd. A Mezőgazdasági Szövetkezetek Szövetsége köztársasági tanácsának október elején megtartott ülésén az állami támogatás tervezett mértékét ezért is éles kritika érte. A pénzcsomag nagysága mellett a régi probléma is napirendre került. A kevés pénz elosztásának a tavalyival azonos módja a földművesek körében jogosan vált ki ellenvéleményt, vitát. A termékenyebb déli körzetek szerint a kevésbé termékeny területekbe „injekciózott" támogatás nem hatékony. A hegyvidéki és a hegyaljai körzetek viszont azzal védekeznek, hogy a földadó és a gázolaj adójának tervezett elengedésecsökkentése egyértelműen a déli régió üzemeinek lenne kedvező.

A kerettervek alapján ítélve a reszortot nem zavarja a mezőgazdászok tiltakozása, vitája. A kedvezőtlenebb természeti feltételek melletti mezőgazdasági vállalkozás hátrányainak mérséklésére az idei hárommilliárd koronával szemben

1994- ben csak 2,9 milliárd koronát szánnak. A közvetett támogatásokra — hiteltörlesztések, illetve hitelkamatok megtérítése — másfél milliárd koronát terveznek, míg a harmadik keret (megközelítően 1,6 milliárd korona) közvetlen támogatások formájában a termelés stabilitását, intenzitásának és hatékonyságának növelését szolgálná. E tételnél példaként említik a tejért járó prémiumot, vetőmagvak, ültetöanyagok és vegyszerek vásárlását, új növényfajták és gazdasági állatok új fajtáinak fenntartását segítő hozzájárulást, az öntözés támogatását. A Piacszabályozási Alap 1994-ben megközelítően 1,3 milliárd koronát költ majd a marhahús és a szezonjellegű túlkínálatok (tej, gabona) interveniális felvásárlására.

Csehországi gondok és árak

A gondot a cukorrépa okozza. Az előzetes becslések szerint az idei termésből készíthető mennyiség eléri az 581 ezer tonnát. A hazai szükséglet 450 ezer tonna, így a tavalyról megmaradt 35 ezer tonna cukorral együtt rekordfelesleget érnek el. A cukorgyárak között máris megkezdődött az árháború. A túltermelési gondot a föderáció szétesése is fokozza, mivel Szlovákia évente megközelítően 100 ezer tonna „cseh” cukrot fogyasztott el.

A Cseh Statisztikai Hivatal október 12-i felmérése szerint a sertéshús kilójának átlagára 104,12 cseh korona, ezen belül a karaj kilója 96,52, az oldalasé pedig 60,01 cseh korona. A szakemberek véleménye szerint az október eleji árak már az idei csúcsot jelentik, mivel a vágósertések felvásárlási ára a 35 cseh korona/1 kilogramm (élősúlyban) szinten megállapodott. A marhahús kilójának átlagára 87,68 cseh korona. A tizes sör üvegenként átlagosan 5,82, a burgonya kilója pedig 4,11 cseh koronába kerül. -ef-