Szabad Újság, 1993. október (1. évfolyam, 14-17. szám)
1993-10-27 / 17. szám
SZABAD ÚJSÁG 1993. október 27. KISTORONYAi furcsaságok Misebort „Isten Királyságába”! A Sátoraljaújhelynél „földre” ereszkedő Zempléni-hegység a határsorompókon túl ismét dombvonulattá magasztosul. Ez a hátság a Tokaj hegyalja Szlovákiában „maradt” nyúlványa. Ebből máris kitalálható, hogy az ország leghíresebb borvidékén járunk, annak is „legtörténelmibb” központjában, Kistoronyán. Ezt a területet már a késői kőkorszakban is lakták emberek — amit régészeti feltárások is igazolnak. Az első írott feljegyzések 1067-ből valók! Ekkor Turuny néven emlegették a települést. A 13. század elején már Tornyaként szerepel, nevét — állítólag — az itt élő pálosok templomának tornyáról kapta. II. Endre királyunk 1221-ben kolostort alapított a helységben, és a környező, szőlőültetvények telepítésére alkalmas földterületek egy részét a vallási közösségnek adományozta. Ám a „sáskajáró” tatár ennek a létesítménynek sem kegyelmezett. Nyelv-és holdfogyatkozás A későbbi századokban pestis- és kolerajárványban is része volt az itt élő népnek Lakossága — furamód — mégis az utóbbi fél évszázad alatt, a békebelinek nevezett időszakban fogyatkozott meg vészesen. A negyvenes években még mintegy ezerháromszázán lakták Kistoronyét, ma azonban a félezret sem éri el a számuk, m nemcsak létszámában, hanem anyanyelvében is megfogyatkozott II. Endre köz(ös)sége Ugyanis a majdcsaknem tisztán magyar ajkúak lakta falucskában az utóbbi népszámlálás során kiderült, hogy a számok alapján 68 százalékuk szlovák nemzetiségűnek vallotta magát. A számok, ebben az esetben nem hazudnak, hiszen a lakosság java része — legalábbis lélekben — márcsak azért sem tart(hat)ja magát anyanyelvhű érzelműnek, mert a második világháború óta szinte kivétel nélkül szlovák nyelvű iskolába jártak és járatták, járatják a gyermekeiket is... A hajdani magángazdák tulajdonát képező híres borvidék földterületének zöme állami tulajdonban van. Már a régi repubiikában (1925-ben) létesült itt egy állami kísérleti telep, amelyet később a szövetkezet, az állami gazdaságok és az állami borüzem „eltulajdonlásai" követtek. Diófák árnyékában Ottjártamkor szüretre készül(t) a falu népe. Talicskákra rakott műanyag hordókat fuvaroznak a szőlőhegy felé. Reggelre megjött a „szüretindító” első fagy, amely a községen átfutó patakparti diófák leveleit is megsárgította. A délvidéki régió munkaerőpiacán jelentős káosz uralkodik. Ez azzal magyarázható, hogy sokan még mindig korunk „betegségének” tekintik a munkanélküliséget, és megpróbálják belőle társadalmunkat a lehető legrövidebb időn belül „kigyógyítani”. A Galántai Járási Munkaügyi Hivatalban szerencsére másképpen vélekednek, készséggel vállalják a közvetítő szerepét a munkaadó, illetve az állástalanok között. Erről kérdeztük Gabriel Sykorát, az idén februárban létrehozott tanácsadó osztály vezetőjét. □ Mi tette szükségessé az osztály létrehozását: az egyes körzeteken belül nyilvántartott munkanélküliek számának jobb áttekintése, vagy pedig a munkaadók kérésének tettek eleget? — Az alábbiakban felsoroltak mellett más okunk is volt erre. Elsősorban a munkanélküliek azon panaszára reagáltunk, hogy a hivatalban nem foglalkoznak problémájukkal kellő figyelemmel. Szerintük a nyilvántartáson és a rendszeres idelátogatáson kívül valójában semmi sem történik az érdekükben. Persze, a mi helyzetünk sem irigylésre méltó! Míg a Galántai járásban 1990-ben csupán 651 munkanélkülit tartottunk nyilván, egy év leforgása alatt számuk csaknem kilencezerre nőtt. A nagyarányú növekedés felkészületlenül ért bennünket A munkahely iránt érdeklődőket tájékoztattuk a végzettségüknek megfelelő munkahelyek-A díszes, jövőnek szánt fasor mögött rendezett porták, és minden talpalatnyi földet szőlőlugasok foglalnak el. Egy idős asszony diót szed a kötényébe, tőle kérek útbaigazítást a községi hivatal merrelétét illetően. Miután ezzel megvagyunk, megkérdezem az anyókát, szerinte miért szlovákosodott így el ez az ősi magyar település. — Hja, lelkem, mi azért csak továbbra is magyarok vagyunk. Az igaz, hogy a fiatalok többnyire szlovákul beszélnek, de ennek a magyar iskola hiánya az okozója. Képzelje, a múltkor beállítottak hozzánk valamiféle szlovák népdalgyüjtők, hogy énekeljünk nekik régi szép szlovák népdalokat. Csalódottan néztek ránk, amikor megtudták, hogy mi öregek csak a magyar dalokhoz értünk Mindenesetre ők úgy értesültek, hogy ebben a faluban szlovák őslakosok élnek... Dóczy Ferenc polgármestertől az alábbi tájékoztatást kapom: — Már évtizedek óta fogyófélben vagyunk. Nagymérvű a lakosság elöregedése Jelenleg huszonkét lakatlan portát tartunk nyilván. A szlovák alapiskola 1975-ben szűnt meg, így a gyerekek most Nagytoronyára járnak. Természetesen szlovák iskolába, hisz magyar nyelvű alma mater nincs a környéken. A község kasszájába olyan kevés pénz folyik be, hogy abból bizony nemigen legénykedhetünk. Az utóbbi két esztendőben az útburkolat és a hangoshiradó felújításán kívül, csupán a műemlékként is ismert református templom rendbetételéhez tudtunk hozzájárulni kisebb pénzösszeggel Még szerencse, hogy a vízvezeték megépítésén — amelyet 1989-ben fejeztünk be — már túl vagyunk. A Bodrogszerdahelyi Állami Gazdaságtól és a „Tokaj” Állami Borüzemtől mindhiába várjuk a „járandóságunkat”, pedig a törvények szerint összességében közel 300 ezer koronát kellett volna fizetniük az általuk használt létesítmények után. Igaz, az összeg egy részét már munkával kiegyenlítették. — Mi haszna van a falunak az aranyat érő vulkanikus talajon termő szőlőből? — Az ősi telepítésű ültetvényekből, annak idején, a kollektivizáláskor egységesen 5 árnyit tarthattak meg a gazdák. A többit elvették, kiszántották, hogy helyükre új fajtákat telepítsenek. A túlságosan megbolygatott talajon, no meg a kézi munkaerő hiánya miatt, ezeken a helyeken elapadt a hegy leve. Érdemes megemlíteni, hogy amíg az állami borüzem a szőlőterületet (46 hektáron) felügyeli, addig a szántókat (333 hektárt) a bodrogszerdahelyi gazdaság műveli. A hajdanában kisajátított szőlőterületet — igaz röl, majd az átképzési tanfolyamoktól eltekintve valóban a sorsukra hagytuk őket. Az 1992-es évben stabilizálódott a nyilvántartottak száma, de az idei sorozatos elbocsátások, amelyekre elsősorban a nagyvállalatokban került sor, figyelmeztetésként hatottak ránk. A legutóbbi, szeptember 30-ai adatok szerint járásunkban 11 ezer 363 munkanélkülit tartunk nyilván, és a tanácsadó osztály létrehozásának köszönhetően ma nagyszerűen működő klubjaink vannak. Ezenkívül részletesen tájékoztatjuk ügyfeleinket a megüresedett munkahelyekről, és a munkaadó előzetes tájékoztatása után küldjük csak oda ügyfelünket. Továbbá júliustól pszichológus, jogász és számos előadó bevonásával gyakorlati oktatásban is részesítjük azokat a munkanélkülieket, akik egyedül nem képesek tájékozódni a munkaerőpiacon. A legújabb kezdeményezéseink közé a rendszeres csoportos munkaközvetítő tevékenység tartozik. □ Mennyiben tér el ez a módszer attól, amikor önök ajánlják be a munkanélkülit a munkaadóhoz? — A legutóbb például a TEMIS magánügynökség kért bennünket a munkaközvetítésre. Ez esetben kiválasztottuk, és meghívtuk a megbeszélt időre azokat a nyilvántartottakat, akik érdeklődést tanúsíthatnak e munka iránt. A találkozón, amelyre a munkaügyi hivatalban került sor, a TEMIS ügynökség képviselője tájékoztatta a jemás helyen, de — a tulajdonosaik visszaigényelhették. Tavaly még fel is vásárolták tőlük a szőlőt, a „tokaji védjegyűnek” kijáró magasabb áron, az idén azonban az „anyaborüzemünk” egyszerűen nem hajlandó átvenni a többlettermést. Emiatt nagy a szőlősgazdák felháborodása, de az önkormányzat semmit sem tehet érdekükben Nincs párja a világon Kistoronyén jelenleg a szőlő körül forog a világ. A legnagyobb töprengést most az okozza, hogy a gazdáknak kevés a tárolóedényük. Igaz ugyan, hogy a királyhelmeci borüzem két kézzel kapna az itt termő szőlő után, de csak a kevésbé értékes szőlőkhöz mért felvásárlói áron hajlandó azt átvenni. Ám a toronyai emberek sem ma estek le a „szölőfáról", hogy belemenjenek ebbe a számukra előnytelen üzletbe. Hiszen az itt termő szőlőből érlelt borok világhírnévre tettek szert. A furminból, hárslevelűből és a sárga muskotályból készült isteni Aszúnektárból akár Dionüszosz is vígan kortyolgathatna De mielőtt az idei must sorsa felől érdeklődnénk, hallgassunk meg egy idős, díjnyertes borairól híres szőlősgazdát. Egyed János bácsit... Újra jönnek a borfináncok? — Csak azt akarom mondani, hogy minálunk majdcsak ezeréves hagyománya van a szőlőművelésnek. A szájhagyományok szerint az ezemyolcszázas években a filoxéra teljesen kipusztította a direkt termő fajtákat. Ekkor a férfinép java része kitántorgott Amerikába, munka után. Az itthon maradottak pedig újrakezdték a telepítést, de immár ellenállóbb fajtákkal. Aztán meghonosodott a vad alanyba történő zöld oltás — az ilyen szőlőtőke már a második éven terméssel fizetett, ellentétben a fás oltással, amelyet még előbb be kellett iskolázni, s csak négyöt év múltán hozott hasznot. No de a mai fiatalok már nemigen értik a gondos szőlőművelés mikéntjét. Itt az államosítás után kezdték meg a nagyüzemi szőlőtelepítést, amelyet 1985-ig folytattak. A borüzem valamikor közel félezer dolgozót alkalmazott. Mostanság a nyugdíjasok el vannak tiltva a szőlőtől, melynek művelését bérmunkában, azaz bérbe adással igyekeznek megoldani. Van olyan személy vagy család, aki 10 hektárt is vállalt. Ezektől a borüzem felvásárolja a szőlőt. Nem úgy tőlünk, akik immár a lenlévőket a munkahely betöltésének feltételeiről, és végül hatvankét érdeklődő közül az első fordulót követően tizennyolcán maradtak azok, akik komolyan érdeklődtek az állás iránt. A tanácsadó osztály létrehozása óta szeptemberig összesen 1026 munkanélküli vett részt hasonló találkozón, közülük 302-en találtak ilyen módon új munkahelyet. Sajnos, 272 személyt kénytelenek voltunk kivonni a nyilvántartásunkból, mivel kiderült, hogy egyáltalán nem áll szándékukban munkát találni, illetve vállalni. Az ilyenfajta munkaközvetítés persze nem kényszer a nyilvántartottnak nem kell mindenképpen elfogadnia az állásajánlatot. Ellenkezőleg, segíteni akarunk azoknak, akik bejelentkezés nélkül sokszor feleslegesen utaznak el a megadott munkahelyre. A csoportos munkaközvetítésnek köszönhetően a munkaadó néhány óra leforgása alatt kiválaszthatja a számára megfelelő alkalmazottat, akiről a beszélgetéskor már előzetes véleményt alkotott. □ Úgy gondolom, elsősorban azoknak van szerencséjük, akik többéves gyakorlattal rendelkező mesteremberek, szakmai levelük, megfelelő ajánlásuk van. De mi vár azokra, akik nemrég fejezték be tanulmányaikat, és bár akarnak, mégsem tudnak álláshoz jutni? — A szeptemberi adatok alapján 1450 végzős fiatalt tartunk nyilván, közülük hétszázhetvenen csak az utolsó visszaigényelt területeken szüretelhetünk Bár azt is hallani, hogy a visszaigénylés még nem végleges. Tény, hogy az idei állapot sok vonatkozásban az 1935-ös esztendőre emlékeztet. Akkor 40 áron mintegy 35 hektó bornak való must termett. A falusi kádárok nem győzték a munkát, ezért Olaszországból hozattuk a hordókat. A jelenlegi helyzettel ellentétben akkor még nagy keletje volt a hírneves kistornyai bornak. Többek között nagyobb mennyiségben szállították a morvaországi egyházmegyékbe is, misebornak. Abban az időben a tulajdonosoknak 200 literig nem kellett adót fizetni a bor után. Azon a mennyiségen felül azonban 1 korona 60 fillér volt az adó literenként, ami nagy pénznek számított, ha figyelembe vesszük, hogy akkortájt egy féldeci pálinka 1 koronába került. Szüretkor mustbevallást kellett tenni írásban, majd jött a borfinánc, és pincéről pincére járva nyilvántartásba vette a termést, amivel később el kellett számolni. Bizony, akinek nem sikerült kijátszani a finánc éberségét, annak olykor a tinócskája is ráment a boradóra. Remélem, hogy ezzel nem adtam ötletet a mai bőrnyúzóknak, mert ha igen, akkor erre a vidékre is rátelepszik a gazos világ. Hagyományteremtés Ha szőlő, akkor szüreti ünnepség — mondta a Csemadok vezetősége. (Megjegyzendő: a Csemadok Kistoronyai Alapszervezete 1993 januárjában alakult, s máris száz tagja van.) Csonka Gábor, a szervezet elnöke ekként nyilatkozik a rendezvényről és egyebekről: — Úgy gondoltuk, ideje az ellapodosó jelenbe egy kis vígságot, múltbéli hagyományokat felelevenítő szépséget hozni Hiszen nem akármilyen történelemmel rendelkező település a miénk. Ha azt vesszük, még XIV. Lajos francia király is nagy kedvelője volt az e vidéken termő bornak, s éppen az ő udvarából ered az ismert mondás: „Vinum regum — Rex vinorum", vagyis a királyok bora a borok királya! Szóval ebben a faluban hosszú ideig szinte semmilyen rendezvény nem volt. Valósággal megállt az élet körülöttünk. Ebbe a nagy csendbe és nyugalomba nótáztunk bele a szüreti ünnepségünkkel. Először is a vezetésemmel megalakítottuk a kistoronyai asszonykórust, amely folklórcsoportként is szerepel. Feldolgoztuk és bemutattuk a hajdani szőlősgazdák szüret végi köszöntését. Továbbá összegyűjtöttük a borkészítés régi eszközeit (kimustrált szőlőpréseket, taposókádaszünidöt követően, szeptemberben jelentkeztek. Közülük 126 a főiskolai, illetve egyetemi végzettségű, 694 a szakképesítés nélküli középiskolás. A nyilvántartott fiatalok 40,6 százalékának csupán alapfokú végzettsége van. A gimnazisták többnyire a számítógépes továbbképzést választják, amelynek során elsajátítják a kettős könyvelést is. Három év leforgása alatt 5 millió 182 ezer koronát fordítottunk a fiatalok munkalehetőségének megteremtésére, az idén pedig már több mint kétmilliót. Szerencsére csaknem valamennyi egyéves próbaidőre felvett fiatal talált így állandó munkahelyre. A legkeresettebbek a nyelvtudást, illetve számítógépes ismereteket feltételező közgazdászszakma, valamint a varrónősködés. A pozsonyi PTK-ECHO céggel együttműködve 80 órás pszichológiai előkészítő tanfolyamot szerveztünk azok számára, akik még alapfokú végzettséggel sem rendelkeznek. Ennek elvégzése után a választott továbbképzési tanfolyamon folytatják tanulmányaikat. Ezenkívül különféle német cégeknél kínálunk munkahelyeket, ahová elsősorban azok jelentkezhetnek, akik már dolgoztak építkezésen. Ez ideig 120 munkanélküli vállalt három hónapos, huszonkettő pedig hosszabb távú munkát külföldön. Osztrák állásajánlatok iránt mintegy harminc egészségügyi nővér érdeklődik. A nyilvántartottakat természetesen tájékoztatjuk a Pozsonyi, Nyitrai és kát stb ), és a kiállításon használatukkal is megismertettük a fiatalabb generációt. Szervezetünk ezenkívül tartott már borkóstolót, sportrendezvényt és Csemadok-napot. Alig tíz hónapos működésünk után elmondhatom: a lakosság hálás támogatója lett hagyományőrző munkánknak. Armegeddon előtt és után Ittlétem alatt a kistoronyai emberektől még sok mindent megtudtam a múltat illetően, valamint az eljövendőről (Isten Királyságáról) is. Például azt, hogy a „magyar világban" meglévő községi iskolában 75-80 — református, katolikus, zsidó és cigány — gyerek is okosuk egy fedél alatt. Most pedig családok halnak ki „örökös” (ahogy itt nevezik) híján. A munkaképessé felcseperedett fiatalok java részét elnyelte a kassai vasgyár. A szőlővel kapcsolatosan még elmondták, hogy hajdanában Zemplén vármegye főispánjának 25 hold szőlője volt a Sütő-, Borsóhely-, Farkas-dűlőkben, ahová summás lányok jártak szüretelni Mezőkövesdről. Akkoriban még a szőlőhegyen épült borházakban lakott a falu lakosságának mintegy negyede Ezek a hangulatos épületek aztán Csáky szalmájának sorsára jutottak. Szerencsére a tufába vájt ősi pincetorkok és pincék java része megőrződött, és máig használatban vannak; 6-7 méteres mélységben, 8-9 fokos állandó hőmérséklet mellett, nemespenész .jelenlétében" érlelődik bennük az érdektelenséggel sújtott világhíresség Az idén bizton tele lesz valamennyi pince. S egyesek szerint az értékesítésével sem lesz gond, hiszen a falu lakosainak jelentősebb részét kitevő „Jehova-tanúinak” szűnni nem akaró hittérítő-állítása szerint Armegeddon után (egy Isten által megvívott, hamarosan bekövetkezendő igazságos háború színterére utal) az egész földön (tehát Kistoronyán is!) Isten Királysága uralkodik majd, s akkorra, a földi Paradicsom lakóinak minden mennyiségben szükségük lesz a minőségi borokra is. * * * Hát, mit is mondjunk? Kistoronyán nem is látják olyan reménytelennek a jövőt, mint ahogy azt az első megítélésünk szerint gondoltuk. Csakhogy, mit szól majd az Új Királysághoz a Vadonatúj Szlovák Kormány? Mert uralkodott már e tájon egy másik királyság is, melynek még az emlékét is igyekeztek kiirtani az istenadta tősgyökeres magyar népből... K. TISZA LÁSZLÓ Nagyszombati járásokban megüresedett helyekről is. □ A tanácsadó osztály mennyiben foglalkozik a cigány származásúak problémájával? Ugyancsak érdekelne, milyen reményük van elhelyezkedni a járás egészségkárosultjainak? — Korábban a körzeti munkaügyi hivatalban többek között Sókszelőce munkanélkülijeivel foglalkoztam. Ügyfeleim kilencven százaléka cigány származású volt. Azt tapasztaltam, hogy ezek az emberek más mentalitásúak lévén, más bánásmódot is igényelnek. Ugyanúgy vannak köztük spekulánsok, mint a jelenlegi nyilvántartottak között. Sajnos, vannak, akik tíz-tizenöt éve egy munkaadónál dolgoznak, és nem önhibájukból lettek elbocsátva. Ilyen esetben előre tájékoztatom a jövendő munkaadót az illető képességeiről, és csak ez után küldöm az adott címre. Szomorú, de sokan közülük semmilyen végzettséggel nem rendelkeznek. Ugyancsak külön nyilvántartást vezetünk az egészségkárosultakról. őket a munkaügyi hivatal beleegyezése nélkül ma már nem bocsáthatják el a munkahelyükről. November elsejétől a munkáltató köteles rendszeresen tájékoztatni bennünket a megüresedett munkahelyekről. Sokan közülük ez ideig anyagi támogatás reményében jelentették be megüresedett állásaikat. Mi azokat tartottuk érdemesnek a támogatásra, akik társadalmilag hasznos munkahelyeket hoznak létre, valamint akik munkanélküliként önálló vállalkozásba kezdenek. A tanácsadó osztály tehát arra szolgál, hogy több tisztelettel, körültekintéssel bánjunk a hozzánk segítségért fordulókkal SZÁZ ILDIKÓ Újfajta esély a munkanélkülieknek Amikor a munkaadó kér randevút
