Szabad Újság, 1993. október (1. évfolyam, 14-17. szám)
1993-10-27 / 17. szám
— *— " KH7FI FTI F^ nA7nA^AHI HF í\v/tLéLm*11 Jű«0 Vj/4wJL/ZiO/*VJ 1 Jl li-í 1993. október 27. I. évfolyam Ára crde Magazinnalesycaö 5 korona J Of f rc^ " :■■■ TELE MAGAZIN Se tagság, se garancia (3) Kistoronyai furcsaságok (4) Bölcsődében, pótmamákkal (5) Növekszik az eladósodás (6) Szárított vitaminok Marcelházáról (7) Bevezetés a szlovák nemzet mitológiájába (10) A lelki béke ára (11) Legyen szabad préda (12) A nélkülözhetetlen száz könyv (13) Johan, a holland mágus (15) Koalícióra lépett a Demokratikus Szlovákiáért Mozgalom és a Szlovák Nemzeti Párt Nem szerelemből született érdekházasság A DSZM és a SZNP köztársasági választmánya, ill. központi tanácsa szombaton jóváhagyta a koalíciós szerződést. Ludovít Óernák, a SZNP elnöke nem titkolta, a párt vezetőségében némelyek kételkedtek a koalíció tartósságában, mondván, a közelmúlt tapasztalatai talán elegendőek lennének az okulásra. Mások (köztük ő is) garantálják, hogy a hibák nem fognak megismétlődni. Vladimír Meóiar kormányfő és DSZM-elnök a koalíciós szerződés jóváhagyását részükről problémamentesnek nevezte. Mivel a fél évig tartó kisebbségi kormányzás miatt társadalmi válság, nyugtalanság és feszültség keletkezett, a helyzetet meg kellett oldani. Arról, hogy a koalíció létrejötte milyen személyi változásokat idéz elő a kormányban és más szervekben, az elnökök csak újabb tárgyalások után hajlandók nyilatkozni. Meéiar valószínűnek mondta a kormányszerkezet megváltoztatását. Idő előtti választásokról csak akkor lehet szó, ha a most alakult koalíció csődött mond. A koalí-DURAY MIKLÓS, az Együttélés elnöke A DSZM-SZNP koalíciós megállapodását tulajdonképpen már régen vártam, mert meg voltam győződve arról, hogy mind Meőiar pártjának, mind a Szlovák Nemzeti Pártnak kölcsönösen érdeke, hogy egymással koalícióba lépen. A Meőiar-féle pártnak elsősorban azért, hogy megerősítse pozícióját a hatalomban, az SZNP-nek pedig presztízs-érdeke fűződött ehhez, hiszen az önálló Szlovákia létrejöttét a saját politikai programjuk sikerének könyvelték el. Meggyőződésem, azonban, hogy a Szlovák Nemzeti Párt számára ez pirruszi győzelem, mert ez a kormánykoalíció nem tud egy előremutató és a szakadékból kivezető kormányprogramot a parlament elé tárni. Attól tartok, ez a megoldás a kormányzás újabb ciós partnerek azonban a kapcsolatok olyan rendezésére törekszenek, amely garanciát jelent a 32 hónapos fennmaradásra — a következő választásokig. A kérdés most már csak az, mit jelent az országnak ez a koalíció. Képes lesz-e megfelelően reagálni az égető gazdasági és szociális gondokra, mit újít a privatizálásban, és tesz-e valamit a gazdasági hanyatlás megállításáért és megfordításáért. Bár csalódnánk, de a nemzeti színekkel erősödő kormánytól mi aligha várhatjuk el, hogy a kisebbségek ügyében előzékenységet tanúsítson. A Kereszténydemokrata Mozgalom szombati rózsahegyi közgyűlésen Ján Öarnogursky ismét megválasztott elnök kijelentette, jobban szolgálja Szlovákia érdekét, ha a KDM nem kerül közelebbi kapcsolatba a mostani kormánnyal, hanem megőrzi a más politika világos és tiszta alternatíváját. Mit mondanak a koalícióról a magyar mozgalmak és pártok? BUGÁR BÉLA, a Magyar Kereszténydemokrata Mozgalom elnöke A koalíció semmiképp sem oldja meg Szlovákia legégetőbb politikai, gazdasági és szociális problémáit. Véleményem szerint a koalíció érdekből született látszatmegoldás, amelynek megvan ugyan a jelzésértéke, ám nem orvosolja a kardinális gondokat, így hosszú életű sem lesz A legutóbbi parlamenti választásokon győztes mozgalomnak sikerült — most már nemcsak csendestársként — támogatót találni tervei és elképzelései megvalósításához. Előfordulhat azonban, hogy ez a politikai lépés az SZNP fokozatos felőrlődéséhez, esetleges beolvadásához, illetve megszűnéséhez vezet Bár a nemzeti pártiak nagy előszeretettel partnerség(Folytatás a 2. oldalon) radikalizálódásához vezethet, de nem a gazdaságpolitikában, hanem az állam- és a nemzetpolitikában hiszen tudjuk, hogy a DSZM-től nem áll messze a keménykezü politizálás, a SZNP néhány kezdeményezése pedig arra enged következtetni, hogy akár nemzeti diktatúrát is kész bevezettetni. Csak néhány jel azok körül, amelyek erre engednek következtetni: a halálbüntetés visszaállításának a szorgalmazása — ami gyakorlatilag kizárná Szlovákiát az Európai Közösségből, a másik a Matica slovenskától ered, a köztársaság védelméről szóló törvény megalkotásának támogatása. Ezek a kezdeményezések és szándékok arra engednek következtetni, hogy az új kormánykoalició az egész politikai helyzetet erősen a nemzeti jobboldal irányába fogja eltolni, amelynek lesz nemzeti szocialista vonalvezetése is. A magyar tanácsadó: Dobos László Leszavazás nem lesz A köztársasági elnök Dobos László írót, ^parlamenti képviselőt (Együttélés) kérte fel, hogy nemzetiségi tanácsadó testületében a szlovákiai magyarság szószólója legyen. Dobos László vállalta a feladatot, de nem feltétel nélkül. A testület minap megtartott első ülésén kifejtette: csak akkor látja értelmét jelenlétének és munkálkodásának a 10 tagú, többségben szlovák történésekből, politológusokból, kutatókból és tisztségviselőkből álló tanácsadói csoportban, ha ott nem szavazással döntik el, milyen javaslatok kerüljenek az elnöki asztalra, hanem a kidolgozott és előterjesztett ajánlások között minden nézet és javaslat helyet kap, tekintet nélkül arra, hányán képviselik. A testület elfogadta a feltételül szabott indítványt, tehát nem szavazással dönt az elnöknek szánt ajánlásokról, hanem azok között a többségétől eltérő javaslatoknak is helyet ad. A vélemények ezáltal egyenrangúakká válnak. (Folytatás a 2. oldalon) Az államigazgatás segítsen, ne gáncsoskodjon Szükség van a városi egyetemekre Sidó Zoltán, a Komáromi Városi Egyetem igazgatója többek között a következő tényekkel érvelt a városi egyetem létjogosultsága mellett. A Komáromi Városi Elöljáróság 1992. július 16-án a SZNT 369/90 sz. törvénye alapján létrehozta a városi egyetemet. Ez a törvény kimondja, hogy a városok vagy községek létrehozhatnak önálló művelődési intézményeket, pl. városi egyetemet, melynek alapítólevelét és az igazgató személyének kinevezését a város elöljárósága hagyja jóvá. A Szlovákiai Helsinki Polgári Társulás kezdeményezésére október 19-én a Komáromi Városházán vitát tartottak a Komáromi és a Királyhelmeci Városi Egyetem ügyéről. Jelen volt mindkét intézmény igazgatója: Sidó Zoltán (Komárom) és Gilányi István (Királyhelmec); a Nagyszombati Műszaki Egyetem dékánja: Karol Polák, a Nyitrai Pedagógiai Főiskola magyar és szlovák-, valamint az oktatási minisztérium és a kormányhivatal képviselői. A komáromi vita alapkérdése: jogos-e, avagy jogilag kifogásolható a városi egyetemek működése — mi lesz az ott tanuló diákok sorsa? A háttérben megbúvó valódi kérdést azonban valahogy így fogalmazhatnánk meg: Milyen jogon működnek kihelyezett magyarországi főiskolai tagozatok Szlovákiában? — ennek felvetése újabb kísérlet a kormány részéről, hogy a gazdasági problémákról a nemzetiségi ellentétek síkjára terelje a figyelmet. Minthogy a városi egyetemek anyagilag nem függnek a kormánytól — tehát ilyen módon nem manipulálhatók —, a lehető leggyorsabban meg kell őket szüntetni, vagy legalábbis korlátok közé szorítani a működésüket. (Folytatás a 10. oldalon) A Kárpát-medence nemzetei teremtsék meg az új politikai kapcsolatok feltételeit A Romániai Magyar Demokrata Szövetség és a szlovákiai Együttélés közös nyilatkozata Abból az alkalomból, hogy 1993. október 21-24. között az Együttélés hivatalos küldöttsége, Duray Miklós elnök, parlamenti képviselő, Kvarda József alelnök, polgármester, Pázmány Péter parlamenti képviselő, alpolgármester, Komlósy Zsolt parlamenti képviselő az RMDSZ meghívására Romániába látogatott, a küldöttség találkozott Markó Béla szövetségi elnökkel, Takács Csaba ügyvezető elnökkel, az RMDSZ ügyvezető elnökségével, az RMDSZ kolozsvári parlamenti képviselőivel, valamint az RMDSZ Bihar megyei, Maros megyei és Szatmár megyei vezetőségével. A látogatásra a jó kapcsolatok és együttműködés további mélyítése érdekében került sor. Az RMDSZ és az Együttélés célkitűzéseik és programjaik alapján érdekazonos szervezetek. Közös céljuk a hasonló sorsú magyar nemzeti közösségek társadalmi és politikai érdekképviselete, a két ország parlamenti és helyi politikájában, valamint a külkapcsolataikban az európai integráció szellemében. Meggyőződésünk, hogy az európai biztonság, integráció és folyamatos fejlődés elsődleges feltétele a társadalmi béke és a demokratikus jogállamiság megteremtése. Ennek megkerülhetetlen része a kisebbségben élő őshonos nemzeti közösségek közösségi státusának megteremtése, önkormányzati autonóm jogainak elismerése, a többségiek és a kisebbségek között kialakítandó egyenrangú partneri viszony alapjainak lefektetése és ennek következményeként az országok közötti jószomszédi kapcsolatok szerződéses megerősítése. Az ezt elutasító politika nemcsak Közép-Európára, hanem egész Európára nézve is veszélyes, mert térségünket és az európai politikát is visszavetheti a második világháborút megelőző politikai viszonyok közé. Alapvető jelentőségűnek tartjuk, hogy az európai politikában a szovjet blokk megszűnése óta a kisebbségben élő nemzeti közösségek kérdését a nemzetközi biztonság alapvető elemének tekintik, és az európai stabilitás megteremtése érdekében helyzetük rendezését sürgetik. A politikai szemlélet e pozitív változásának egyik eredménye a francia miniszterelnök által javasolt Európai Stabilitási E- gyezmény-tervezet (Balladur-terv) is, amelynek szellemében a számbeli kisebbségben élő nemzeti közösségek helyzetét a kollektív jogok elismerésével, kétoldalú szerződésekkel és az Európai Közösség által szervezett nemzetközi konferencián elfogadott garanciákkal kell rendezni. Meggyőződésünk, hogy a stabilitás elsődleges alapeleme az adott ország kormánya és az érintett nemzeti közösség közötti kiegyezés és ennek alkotmányban való rögzítése. Ezért ismételten javasoljuk, hogy az érintett kisebbségi nemzeti közösségek legitim képviselői és az adott kormányok között tárgyalásokat kell szorgalmazni, az előbbiek helyzetét méltányosan rendező egyezmények, ajánlások, valamint a már létező, európai pozitív gyakorlatok példájának szellemében. Ez képezze ezen országok Európai Közösségbe való integrálódásának, a társulási szerződések ratifikálásának a feltételét. Alapvető felelősségnek tekintjük a háromnegyed évszázada kisebbségi sorba kényszerített magyarság társadalmi és politikai életének szervezését, politikai alanyiságának kifejezését és jogi alanyisággal rendelkező közösségi státusának elismertetését. Ennek érdekében arra törekszünk, hogy minden eszközzel hozzájáruljunk országaink önkormányzati politikájának kialakításához és fejlesztéséhez, valamint az azt lehetővé tevő törvények megteremtéséhez, illetve az alkotmányos rendnek a demokratikus jogállamok mintájára való átalakításához. Megállapítottuk, hogy mind Romániában, mind Szlovákiában ezen a téren számtalan a tennivaló. Örvendetesnek tartjuk, hogy fokozatosan újjáalakulnak a közép-európai országok közötti rendszeres kapcsolatok, például azt, hogy Szlovákia és Románia megkötötte a sokoldalú együttműködést lehetővé tevő alapszerződést. Emellett azonban kifejezzük aggodalmunkat is, hogy a Románia és Szlovákia között kibontakozó hivatalos és félhivatalos kapcsolatokban megjelennek annak jelei, hogy az egykori kisantant szellemét fölélesztve újraszerveződhetnek olyan szövetségek, melyek magyarellenessége nagyban hozzájárulhat térségünk megosztásához. Ugyancsak nyugtalanító jelnek tekintjük az olyan nyilatkozatokat, hgy a két kormány egyeztetni kívánja az országaik területén élő magyarsággal szemben kialakítandó politikáját. E két országban ugyanis mostanáig a magyarság alapvető jogainak korlátozása és megsértése jellemző mind a politikai, mind a joggyakorlatban. Leszögezzük, hogy az RMDSZ és az Együttélés az adott államkeretek tiszteletben tartása mellett törekszik a magyar közösségek teljes egyenrangúságának kivívására. Ugyanakkor (Folytatás a 2. oldalon)
