Szabad Újság, 1993. október (1. évfolyam, 14-17. szám)
1993-10-20 / 16. szám
1993. október 20 SZABAD ÚJSÁG 7 Jövedelmező ágazat — kényszerből Dunamocsi recept a túlélésre Gigant karalábé, kelkáposzta, kétfajta fejes káposzta, burgonya, sárgarépa, petrezselyem, karfiol és fekete retek teszi teljessé a Dunamocsi Mezőgazdasági Szövetkezet zöldségkertészetének októberi kínálatát. A boltok tulajdonosai, a viszonteladók és a fogyasztók még mindig ennyi zöldségféléből válogathatnak és vehetnek kisebb-nagyobb tételeket. Májustól mostanáig voltak hetek, hónapok, amikor a jelenleginél is több zöldségféle szerepelt a naprakész, illetve a több hétre szóló terményajánlatban, s ezt a zöldségkereskedelemmel foglalkozók nagyra értékelték. Egyrészt azért, mert boltjuk gazdag választékát egy helyről biztosíthatták, másrészt pedig az elkövetkező hetek kínálatának ismeretében előre tudtak tervezni. Zöldségtemesztő nagyhatalom A dunamocsi szövetkezet zöldségkertészete a viszonteladók körében fogalom lett. Nemcsak a környék elismert zöldségforgalmazói vásároltak itt zöldséget, hanem a zsolnai, bártfai, poprádi, homonnai, losonci, füleki stb. viszonteladók is egymásnak adták a kilincset. A Dunamocsi Mezőgazdasági Szövetkezet két év leforgása alatt zöldségtermesztő nagyhatalom lett. Túlzás ez vagy sem, ki-ki döntse el maga. A zöldségkertészet a szövetkezet szántójának megközelítően tizenöt százalékát foglalja el, az éves összjövedelemnek pedig legalább 30-35 százalékát adja. Ez nem kis tétel, ráadásul valós pénz. mert a zöldségkereskedelemben már piacgazdaság van. Az vehet, kap árut, aki fizetni tud — A zöldségkertészet nemcsak jövedelmező ágazata a szövetkezetnek, hanem, különösen az első félévben, amikor csak az állatokból van bevétel, napi kiadásaink fedezője is lett. A zöldségért kapott pénzből fizettük ki a számláinkat, a gázolajat, vagy pótoltuk a munkabérek hiányzó összegét. így vált kényszerágazatból a túlélést könynyítö, jövedelmező ágatattá — mondta Racska János üzemgazdász. A „kényszerágazat" hátterét Kis Sándor elnök részletezte. — Amikor az egyesített szövetkezet négy faluja különvált egymástól, s így kezdett gazdálkodni, ezer hektárunkra aránytalanul sokan maradtunk. Ha azt vesszük alapul, hogy a gazdaságos termelés az egy dolgozóra eső tíz-tizenkét hektárnál kezdődik, akkor nekünk a 170 dolgozó tagból hatvan-hetven személyt el kellene bocsátanunk. Helyesebben mondva, kellett volna, de mi más megoldást kerestünk. Nem a dolgozók számát igazítottuk a termékstruktúrához, hanem úgyszólván a semmiből létrehoztunk egy munkaigényes ágazatot. Tavaly hatvan hektáron, az idén pedig már e terület több mint kétszeresén szabadföldi zöldséget termesztettünk Ezzel az embereknek munkalehetőséget adtunk, nem kerültek az utcára Ez volt az elsődleges szempont, így induláskor már a nullszaldós eredményt is elfogadhatónak tartottuk. Titokban azonban az elnök, az üzemgazdász, az agronómus Hollósi Sándor és a kertész Fülöp Zoltán is többre számított a nullszaldós mérlegnél. Ha nyíltan nem is, de egymás között azt is latolgatták, hogy ami a könynyü, homokos talajon a háztájiban jövedelmez, annak megfelelő hozzáértés, piacpolitika és munkaszervezés mellett a szövetkezetben is jövedelmeznie kell. Nemcsak a koronákat, hanem még a filléreket is összeszedve, a lehető legolcsóbb módon oldották meg a palántanevelést, a fűtést és az öntözést. Szakmai hozzáértésben nem volt hiány; a piaci igényeket alaposan feltérképezték, a munkát, termesztést pedig úgy tették hatékonyabbá, hogy a dolgozók érdekeltsége olyan legyen, mint a háztájiban — mindenki úgy dolgozzon a szövetkezet zöldségkertészetében, mintha a sajátja lenne. Részesművelés Az érdekeltség sajátos formájáról az agronómus beszélt. — A zöldségtermesztés és -kereskedelem teljesen szabaddá vált. Mindenki azt termeszt és annyit, amennyit akar, illetve amennyit el tud adni. Az adásvétel két üzletfél, eladó és vevő magánügye. Mi a vevőt csak versenyképes árakkal, jó minőségű termékekkel tudjuk megtartani. Előnyünkre válik, ha májustól októberig folyamatosan gazdag választékot kínálunk. A kereskedő, a viszonteladó valamennyi zöldségfélét egy helyen veheti meg. Azt is joggal várja el, hogy akkor bonyolíthassa le az üzletet, amikor az neki a legjobban megfelel. Ha vasárnapról hétfőre virradóra kéri és viszi el az árut, akkor éjszaka kell a rendelkezésére állnunk. Mi az elvárásoknak eleget tettünk, s ennek is köszönhetően kialakult az állandó vevőkörünk. Kisebb-nagyobb problémával, de lényegében minden termékünket eladtuk. Az igaz, az egyiket kevesebb, a másikat több haszonnal, de ez is olyan tapasztalat, amit a jövőben hasznosítani tudunk — mikor miből s mennyivel kell, lehet többet-kevesebbet ültetni, de erről bővebben hadd ne beszéljek. Termesztési tapasztalataikról, terveikről szűkszavúan, a személyes érdekeltség elmélyítéséről viszont annál részletesebben szóltak. Ahhoz ugyanis, hogy vasárnap estéről hétfő virradóra megrakhassanak néhány tehergépkocsit zöldséggel, emberek is kellenek, akik vasárnapjukat nem sajnálva leszedik, felszedik, kivágják s ládákba rakják az érett zöldséget. Ennek titkát a kertész részletezte. — A burgonya, paradicsom és a vastaghúsú paprika kivételével minden zöldséget részesmüvelés formájában termesztettünk. A zöldségkertészetben dolgozók, de ha maradt terület, akkor bármelyik tag vállalhatott zöldséget. A kiültetés, öntözés és a növényvédelem a szövetkezet, a kapálás és a szedés pedig a részesmüvelő feladata, aki munkabérként az eladott zöldség árának előre meghatározott hányadát kapja meg. A felvállalt területet akkor műveli, amikor neki megfelel, dolgozhat egyedül, de segítségére lehet a család bármelyik tagja, ismerőse, szomszédja. Aki a szombati, vasárnapi szedést nem vállalja, az kockáztat, hiszen megtörténhet, hogy néhány nappal később ugyanazt a terméket már csak olcsóbban lehet eladni, és a kisebb bevételnek az adott százalékaránya is kevesebb Az illetékesek is segíthetnének A kormány mezőgazdaságot sújtó politikája és a pénztelenség több mezőgazdasági üzemet késztet arra, hogy elkerülve a teljes csődöt, különböző bevételi forrásokat keressen. Más szövetkezetekhez hasonlóan a dunamocsiak is felfedezték a zöldségtermesztésben rejlő pénzbevételi lehetőséget, amely megkönnyíti a (remélhetőleg átmeneti) nehéz időszak átvészelését. Joggal elvárják a zöldségtermesztő üzemek, hogy az illetékesek a segítségükre legyenek Legalább olyan dolgokban, amelyek az állami költségvetést semmiféle többletkiadással nem terhelik. Ideje lenne például következetesen felmérni, hogy miért kerül a zöldség a piacon kétszer, sőt háromszor annyiba, amennyit azért a legnagyobb rizikót vállaló termesztő kap. Ha azért van ez, mert a zöldség a termelőtől a piacig több kézen megy át, s mindegyik ráteszi a maga hasznát, akkor az érdekvédelmi szervezetek végre tehetnének valamit annak érdekében, hogy a kisebb-nagyobb városokban a zöldségtermesztő üzemek, gazdaságok nagyobb tételekben csomagolva saját maguk árulhassák termékeiket. A piacokon legalább a nagyban vásárlók olcsóbban vehetnék meg a zöldséget, közvetlenül a termesztőtől. Nem kis gondot okoznak a zöldségtermesztőknek a váratlan, dömpingszerű behozatalok, amelyeknek megfelelő piacszabályozással az illetékesek szintén elejét vehetnék. Az államkassza üres, a gyönyörűen megfogalmazott mezőgazdasági koncepció meg zöld jelentés, ellenére sincs pénz az üzemek központi megmentésére, illene tehát jobban odafigyelni a pénzt hozó helyi kezdeményezésekre. Mert az, hogy a zöldségnek is köszönhetően a dunamocsi szövetkezet „csak” annyira szenved a pénzhiánytól, hogy egyelőre nem tartozik a felszámolásra ítéltek sorába, s hogyha nehezen is, de hónapról hónapra előteremti a munkabérekre szükséges pénzt, az hogy állami segítség nélkül is elvetették a búzát, sőt többéves kényszerkihagyás után most ősszel már műtrágyát kapott a magágy, elsősorban a szövetkezet, de valahol mindannyiunk haszna: amikor elég terem idehaza, akkor a hiányzó élelmiszert nem kell drága pénzen külföldön megvásárolni, mint az idén a több százezer tonna gabonát. Mert a teljes igazság nem az, hogy szárazság volt, és kevesebb gabona termett, hanem az, hogy szárazság volt, és a szegénység kényszeréből elvetett rossz minőségű vetőmag műtrágya nélkül kis hozamot adott. EGRI FERENC A siker titka: a hozzáértés és a szorgalom Derűlátó magángazdák Kamocsa kisközségnek számít, az Érsekújvári járás déli csücskében fekszik Lakosainak száma nem haladja meg az ezret. A faluba egy jól működő farmergazdaság híre csábított. A kora esti órákban kopogtattam be a két farmerhez Gál Andráshoz és Róberthez. Éppen megbeszélést, ha úgy tetszik, munkaértekezletet tartottak. Amikor elmondtam nekik, milyen szóbeszéd járja a faluban, elmosolyodtak. — Hát nem éppen úgy van, ahogyan azt a faluban terjesztik. Igaz, amint lehetőségünk nyílt rá, kivettünk a szövetkezetből 3-3 hektár szántóföldet. Ez még 1990-ben történt. Majd kaptunk a szövetkezettől bennlévőségeink fejében 140 000 koronát és egy kombájnt. A többi családtag is kivette részesedését, így összesen húsz hektáron gazdálkodunk — mondja egymást kiegészítve András és Róbert. — Mindkettőnknek középfokú mezőgazdasági képesítése van, és 1990-ig a helyi földműves-szövetkezetben dolgoztunk. így mi ketten vagyunk főállásban mezőgazdák, vagy ha úgy tetszik, farmerek, a családtagok csak besegítenek. — Milyen növényfajtákat termesztenek? — Főleg zöldségtermesztéssel foglalkozunk. A hasznot gépekbe fektetjük, hogy minél kevesebb kézi erőt kelljen igénybe vennünk. Sajnos az ország kettéválása miatt elestünk a cseh piactól. Szerencsére a zöldségnek elég nagy a felvevőpiaca itthon is, főleg az északi országrészben. Nagy gondunk, hogy nincs telefonunk. Hiába igényeljük, az elavult telefonközpont nem teszi lehetővé, hogy vonalat kapjunk. Két teherautónkkal magunk szállítjuk az árut. Előfordult, hogy a paprika kilóját nyolc koronáért kínáltuk az „északi” partnernek, de mire visszatértünk, itthon már magasabb volt az ára. Ha telefonunk lenne, rugalmasabban alkalmazkodhatnánk a piaci viszonyokhoz. Az is probléma, hogy földjeink a kamocsai, a szímői, a gútai, illetve az ifjúságfalvai határban vannak, így a munkagépekkel nagy távolságokat kell megtennünk. Azért szeretnénk több földet venni, illetve bérbe venni egy határban, hogy gépeinket gazdaságosabban kihasználhassuk. A földhivatalba is benyújtottuk igényünket 200 hektár szántóföldre. Jó lenne, ha tervünk megvalósulhatna. Kormányunk jelenleg nem valami pozitívan viszonyul a magángazdákhoz, hiszen háromszor adóztat bennünket A szociális adót, a földadót és a nyereségadót is könyörtelenül behajtja Reméljük, ez az adóügy a közeljövőben pozitív fordulatot vesz. Hiszen az államnak is érdeke, hogy a mezőgazdaság nyereséggel termeljen. Jó érzés a két szakembert hallani. Bíznak a jövőben, saját hozzáértésükben. NAGY ANDRÁS Agrárhírek Hat hónap mérlege Tavaly a mezőgazdasági szövetkezetek és az állami gazdaságok 14,3 milliárd korona veszteséget könyveltek el. Az előzetes becslések szerint az idei mínusz 11,6, az 1994-es pedig megközelítően 9,1 milliárd korona lesz. Az év első hat hónapja az idei előrejelzést igazolni látszik. A mezőgazdasági üzemek vesztesége az első félévben, a tavalyi év azonos időszakához viszonyítva, megközelítően egy milliárd koronával volt kisebb. Az értékelt 914 mezőgazdasági szövetkezet és 131 állami gazdaság közül 1993 első félévét 33 mezőgazdasági szövetkezet és 19 állami gazdaság zárta nyereséggel. Rossz előjel a jövőre nézve, hogy az előző év azonos időszakához viszonyítva a mezőgazdasági üzemekben tovább csökkentették az anyagi ráfordításokat. A mezőgazdasági szövetkezet 17 százalékkal (6,04 milliárd koronára), az állami gazdaságok pedig 17,9 százalékkal. A felhasznált műtrágya, a vetőmag és a növényvédő szerek használata a magasabb árak miatt még nagyobb arányban csökkent, így valóban igaz, hogy az idei alacsony termésátlag nemcsak a szárazság következménye. Az értékelt időszakban az előző év első félévéhez viszonyítva az állami gazdaságokban dolgozók száma közel hatezerrel (15,7 százalék), a mezőgazdasági szövetkezetek dolgozóinak száma pedig közel húszezerrel (13 százalék) csökkent. A mezőgazdasági szövetkezetekben 1993 első félévében a havi átlagkereset 3998 korona volt (5,2 százalékkal magasabb, mint 1992 első félévében), míg a munkatermelékenység (egy dolgozóra eső bevétel alapján) az értékelt időszakokban hét százalékkal növekedett. Az állami gazdaságokban ugyanebben az időszakban az átlagbér 3960 korona (12 százalékkal több), a munkatermelékenység pedig 7,2 százalékkal lett nagyobb. Nyugtalanító tény, hogy az év első hat hónapjában tovább gyengült a mezőgazdasági üzemek fizetőképessége. Pénzkötelezettségeit csak az üzemek 0,15 százaléka tudta fizetni folyamatosan (az előző év végén még 0,26 százaléka). Az értékelt 914 mezőgazdasági szövetkezet közül 1993. január 1-jén 440, hat hónappal később pedig már 500 szövetkezet volt elsődlegesen fizetésképtelen. A fizetésképtelen állami gazdaságok száma hat hónap alatt 56-ról 73-ra emelkedett. Sokatmondó adat, hogy 1993 első felében az állami gazdaságoknak a 47 százaléka, a mezőgazdasági szövetkezeteknek pedig az 57 százaléka ért el olyan gazdasági mutatókat, amelyeknek tükrében a helyzetük kilátástalan. Ha figyelembe vesszük, hogy a szakemberek véleménye .szerint közélelmezésünk a mezőgazdasági üzemek 15-20 százalékának csődjét képes zökkenőmentesen átvészelni, akkor az utóbbi adat tükrében mi fogyasztók sem nézünk rózsás jövő elé. Segélyezési pénzalap Az SZK Nemzeti Tanácsa az 1993 júliusában elfogadott 251-es számú határozatban feladatul adja a kormánynak és a földművelésügyi minisztériumnak a segélyezési pénzalap létrehozását. Az alapot egy kijelölt pénzintézmény fogja kezelni, az adminisztratív teendőket pedig a minisztérium látja majd el. A pénzalap egyrészt lehetővé teszi hitelek-kölcsönök folyósítását, másrészt kezesség átvállalását a kereskedelmi bankok hiteleiért. A műszaki és a technológiai fejlesztést célzó hitelek kamata megközelítően nyolc százalék lesz, de még ettől is kedvezőbb feltételek mellett lehet majd kölcsönhöz jutni föld vásárlásakor. Az elképzelést csak dicsérni lehet, bár önkéntelenül is felmerül a kérdés, lesz-e hozzá pénz. A tervek szerint az alap a reszort állami költségvetésből kapott pénzéből, a földművelésügyi minisztérium hatáskörébe tartozó vállalatok privatizációja és felszámolása során befolyt pénzösszegekből, a reszort korábbi kölcsöneinek kamataiból, a Szlovák Földalapnak az állami ingatlanok eladásából származó bevételeiből, valamint az Európa- és Világbank élelmiszerprogramunkat támogató kölcsöneiből állna össze. Privatizáció Kelet-Európábán Oroszországban 260 ezer magángazdaságot tartanak nyilván, átlagos nagyságuk 38 hektár, miközben a 25 ezer állami gazdaság és szövetkezet átlagos területe 15 ezer hektár. Az elképzelések szerint 1995-ben 650 ezer orosz farmergazdaság működik majd, s az átlagos földterület legalább 75 hektár lesz. Romániában mintegy 4 millióan váltak földtulajdonossá. A „földosztás” révén (melynek során mindenki legfeljebb tíz hektárt kaphatott vissza, s külföldi állampolgárok nem lehettek a „kedvezményezettek” között) a kijelölt földterületnek több mint a kilencven százaléka került vissza eredeti tulajdonosához vagy annak leszármazottaihoz. Számos egykori nagy szövetkezet privatizálását azonban még mindig nem sikerült végrehajtani, s ez igencsak megnehezíti a földek művelését. Fordított a helyzet Lengyelországban, ahol a hatékonyabb gazdálkodás érdekében a hagyományosan nagy számú, apró magángazdaságokat kellene nagyobb egységekbe összevonni. Bulgáriában, ahol a szövetkezetek rendeleti úton való megszüntetése kaotikus állapotokat eredményezett, a földterületek negyedének tulajdonjogát nem sikerült teljesen tisztázni, noha gyakorlatilag a teljes földterület magánkézbe került. A mezőgazdaság gépesítése talán itt a legelmaradottabb a térségben, a gépek többsége a gépállomásokon porosodik, a földeket ismét lóval és kezdetleges ekékkel művelik. Érdemes kopogtatni Az SZK Földművelésügyi Minisztériuma korábbi ígérete szerint október 12-én feloldotta a dotációk folyósításának tilalmát. Párhuzamosan lehetővé tette a regionális földügyi és tájékoztatási hivataloknak, hogy a körzet igényei szerint az éves pénzkereten belül átcsoportosítsák az egyes részkeretek összegeit. Ilyen összefüggésben különösen a rendelkezés harmadik pontja az, amiért a mezőgazdasági üzemeknek és a magángazdáknak is érdemes bekopogtatniuk a minisztérium regionális hivatalába. A hivatalnak a szárazság okozta pénzkiesések ellensúlyozása céljából lehetősége van arra, hogy indokolt esetben megemelje az őszi vetések (vetőmag) dotálásának mértékét — járási átlagban a korábbi harminc százalékról nyolcvanra, de egyes esetekben ennél nagyobb arányú is lehet a támogatás. Ez olyan intézkedés és kedvezmény, amit nem érdemes figyelmen kívül hagyni. Élelmiszereink minősége... A Mezőgazdasági és Élelmiszer-ipari Felügyelőség 1993 első félévében 9095 mintát elemzett, s ezek 16 százaléka nem felelt meg a szabványnak. A húskészítmények tipikus hiányossága, hogy az előírtnál több zsiradékot tartalmaznak. Az alkoholok esetében külföldről behozott, nem minőségi koncentrátumokat használnak. A vizsgált 270 zöldségminta 21 százalékát nem találták megfelelőnek. Az esetek többségében a raktározási, szállítási és az eladási körülmények sem voltak kielégítőek. Hasonló negatívumokat fedtek fel a Kereskedelmi Felügyelőség szeptemberi ellenőrzései. Az 1826 próbavásárlás során 1013 esetben 100 koronánként átlagosan 3,15 koronával károsították meg a vevőt. Az ellenőrök 185 boltban találtak rossz minőségű árut, 368 boltban pedig olyan élelmiszer-ipari terméket árultak, amelynek már lejárt a szavatossági ideje. Huszonhét helyen összesen ötven termék beszerzési dokumentumai hiányoztak Az észlelt hiányosságokért a felügyelőség ellenőrei 1251 esetben összesen 525 ezer korona bírságot róttak ki.-ef-
