Szabad Újság, 1993. október (1. évfolyam, 14-17. szám)
1993-10-13 / 15. szám
SZABAD ÚJSÁG 1993. október 13. Erdő! Égbenyúló rengeteg, 1,8 millió hektárnyi területen, több mint 350 millió köbméter fa. Természeti kincs, amit védeni, gyarapítani kell. Úgy, hogy a közérdek szemmel tartása mellett az egyén, a személyes tulajdonjog se szenvedjen csorbát. Nehéz és összetett feladat ez, így nem csoda, hogy az erdők reprivatizációja Szlovákia valamennyi régiójában gondokat okoz. Függetlenül attól, hogy kisebb-nagyobb területet érint. Szlovákia déli körzeteiben, a Tótmegyeri Erdőgazdálkodási Üzem dunaszerdahelyi kirendeltsége például 10 257 hektár erdőterületet gondoz. E hatalmas értékű vagyon a Dunaszerdahelyi, a Komáromi, a Galántai, a Pozsony-vidéki és a Nagyszombati járásban van, s megközelítően a fele magántulajdon. A másik fele állami, egyházi, úrbéri és közbirtokosi, illetve községi tulajdon. Az utóbbi három tulajdonforma reprivatizációja folyamatban van, sót több úrbéri és közbirtokosi erdőterület már visszakerült az időközben újjá alakult közösségek, illetve a községek tulajdonába, ha a telekkönyvi bejegyzésben korábban is így szerepelt. Akárcsak Szlovákia más vidékein, a dunaszerdahelyi erdőgazdálkodási kirendeltség körzetében is a nagy gondot és problémát a magántulajdonban lévő erdők reprivatizációja okozza. A részletekről Major Imrét, a dunaszerdahelyi kirendeltség reprivatizációs osztályának vezetőjét kérdeztem. — A magánerdők tulajdonjogának és használatának rendezésében a kezdet kezdetén tartunk. A tulajdonosoktól, pontosabban mondva a jogosult személyektől eddig kétezer ilyen jellegű kérelmet kaptunk. Ezek a beadványok mintegy 1300 hektárnyi erdőt érintenek. Ha az ötezer hektárt vesszük alapul, akkor egyértelmű, hogy a tulajdonosok nagyobb része még nem jelentkezett. Szeptember végéig tíz-egynéhány személy vette erdejét saját használatba, együttvéve megközelítően 90 hektárt. □ Milyen tényezők nehezítik a magánerdők reprivatizációját? — Elsősorban a tulajdonosok nagy száma, és az ezzel együttjáró nagyarányú felaprózottság. Az előbbivel kapcsolatosan csak tippelni lehet. Ha abból indulunk ki, hogy kétezer kérvény 1300 hektárt érint, és egy-egy beadvány tíz, esetleg ennél több tulajdonost is jelenthet, akkor nem elképzelhetetlen, hogy az ötezer hektárnyi erdőterületen érdekelt jogosult személyek száma százezer körül van, esetleg azt jóval meghaladja. Ennyi személynek kell egyértelműen igazolnia tulajdonjogát, olyan helyzetben, amikor negyven éven át a hagyatéki tárgyalásokon az erdóingatlant esetenként meg sem említették, s amikor az ilyen jellegű okmányok kiadására jogosult hivatalok, ahogy mondani szokás, alig látszanak ki a munkából. □ A kétezer beadvány tulajdonjogilag egyértelmű? — Nem. Valamennyi beadványt egyénileg bíráljuk el. Mindenekelőtt tulajdonjogi szempontból. Azt nézzük meg, hogy a beadványban szereplő erdóingatlan a kérvényhez mellékelt okiratok alapján valóban a kérdéses személy-személyek tulajdona-e. Ha ez nem egyértelmű, akkor írásban felkérjük az érdekelteket, hogy pótolják a hiányzó okiratokat. Ha a tulajdonjog igazolt, és a jogosult személy saját használatba akarja venni erdejét, akkor felmérjük ennek lehetőségeit. Mekkora a kérdéses terület, az esetleges nagyobb egységen belül hol helyezkedik el, vagyis hozzáférhetó-e. Ha az érdekelt személy nem használni akarja erdejét, hanem a használati jogot haszonbér ellenében szeretné nekünk átengedni, akkor a tulajdonost értesítjük, hogy kérelmét nyilvántartásba vettük, és a feltételeket a későbbiekben ismertetjük. □ Mi készteti az erdőgazdálkodási kirendeltséget arra, hogy a haszonbérlet részleteit egyértelmű tulajdonjog esetén is csak a későbbiekben ismertetik? — Egyrészt az, hogy a Szlovák Köztársaság Nemzeti Tanácsa az erdőkkel kapcsolatos 61/1977-es, illetve az erdőgazdálkodást szabályozó 100/1977- es törvényt csak az 1993. július 13-án elfogadott 183/1993-as számú törvénynyel módosította. Ezzel áthidalta azt a problémát, hogy az erdővel és az erdőgazdálkodással kapcsolatos korábbi jogszabályok csak az állami erdőgazdálkodási vállalat monopoljellegű erdőhasználatával számoltak. Az 1993-as júliusi módosítás már a megváltozott tulajdonjogi és használati viszonyokat is figyelembe veszi. A módosítás további pozitívuma, hogy erdőjellegűvé, vagyis az erdőgazdálkodás sajátosságaira is alkalmazhatóvá tette a 229/1991-es törvényt, közismert nevén a földtörvény és a 330/1991-es számú, a földrendezési törvény egyes paragrafusait. Ezek ugyanis az évente hasznot hozó szántóföldi gazdálkodást vették alapul, de az évente esedékes kiadások ellenében csak harminc, esetleg száz évenként hasznot hozó erdőgazdálkodás sajátosságairól megfeledkeztek. □ Jelenleg viszont már van egy 183/1993-as, az erdőkkel és az erdőgazdálkodással kapcsolatos törvényeket módosító jogszabály. Ezzel az erdők tulajdonjogi és használati kérdéseinek rendezése, valamint a bérleti díj kérdése megoldódott? — Inkább mondjuk úgy, hogy az új jogszabály lehetővé teszi néhány sajátosan erdőgazdálkodási probléma megoldását és az érdemi munka megkezdését. Különösen azt követően, hogy a földművelésügyi minisztérium közzé teszi a törvény értelmezésével kapcsolatos álláspontját. Erre nagy szükség van, mivel a magánerdők reprivatizációjának alapvető problémái és akadályai továbbra is fennállnak. Ilyen például a más összefüggésben már említett nagyarányú felaprózottság, a tulajdonosok nagy száma, és a mi körzetünkben a faanyag gyenge minősége is, amely a haszonbér megítélésében okoz problémát. □ Kezdjük a nehézségek sorát a felaprózottsággal. — Ennek áthidalására a jogszabállyal összhangban kirendeltségünk kidolgozott egy koncepciót, amelyet mint reprivatizációs formát az érdekeltek figyelmébe ajánlunk. Nem mint feltételt, hanem mint lehetőséget. Azt javasoljuk, hogy az egyes községek, vagyis kataszteri területek szerint alakuljanak erdőtársaságok. Ezek szervezési formájukkal hasonlítanának az úrbéri és a közbirtokosi közösségekhez, azzal a különbséggel, hogy amíg a közösségek törvényszerűen jogi személyek, addig a magánerdők tulajdonosainak társulása nem lenne okvetlenül jogi személy. A társulás keretében egy-egy kataszter erdőtulajdonosai a maguk választotta személy irányításával működnének együtt. Erdótulajdonukat közösen használnák és gondoznák, illetve bérbe adnák, a hasznot pedig elosztanák tulajdonrészeik arányában. Lényeges, hogy a személy tulajdona a telekkönyvi nyilvántartás szerint érintetlen maradna. Ennek több előnye közül első helyen a reprivatizáció meggyorsulását emelem ki. Ha százezer vagy még ennél is több tulajdonos erdejét kell kimérnünk, akkor meg sem merem jósolni, hogy a munkával hány év múlva végzünk. Amennyiben az erdőtulajdonosok megfogadnák tanácsunkat, és kataszterek szerint társulásba tömörülnének, akkor az öt járásban, idézőjelben értve, csak 166 kataszterben kellene kimérni az erdőt. Pontosabban mondva kitűzni a nagy és egységes terület határait, amelyek a magánterületet elválasztják az egyéb tulajdonú erdőtől. Ez mindenképpen rövidebb időt venne igénybe, mint a sok tízezer, esetenként néhány tíz négyzetméternyi erdő kimérése. □ Az előbb úgy fogalmazott, hogy a kataszterek szerint megalakuló társaságoknak csak egyik előnye a reprivatizáció, a kimérés meggyorsulása. — Azért mondtam, hogy egyik előnye, mert a társaság megalakulásának egyéb előnyei is vannak. Itt van például a haszonbér kérdése. Ilyesmi az erdőkkel kapcsolatosan sehol a világon nincs. Már említettem, hogy az erdő nem szántó, amely évente hoz hasznot, hanem 30-100 évenként egyszer. Az még ugyan kiszámítható, hogy 3-10 évtized múltán egy adott erdőrész mennyi faanyagot ad, de ember legyen a talpán, aki a sok tízezer kis részre kiszámolja, hogy annak faanyaga az adott időben milyen értékű lesz, s ennek megfelelően haszonbér fejében mennyi pénzt előlegezhet meg. Ahol viszont kataszter szerint megalakul az erdőtulajdonosok társulása, ott az egységes területre már képesek vagyunk 20-30 évre kidolgozni a komplex gazdasági felmérést, amely megmutatja, hogy a fafajtától függően két-három évtized múltán ad-e, és ha igen, megközelítően milyen hasznot a kérdéses terület. Ennek megfelelően már adhatunk haszonbért. Azért a feltételes mód, mert elképzelhető az is, hogy az adott kataszter erdőterületét nem vesszük bérbe, mivel a kiadások az esetleges bevételt többszörösen meghaladnák. □ Mindez esetleg úgy is érthető, hogy új szerepköre szerint az erdőgazdálkodási üzem elsősorban bérlő lesz? — Ha azt vesszük alapul, hogy az erdő minden négyzetméterének tulajdonosa lesz, illetve azok a részek, amelyeknek átmenetileg nem ismerjük a tulajdonosait, átkerültek a Szlovák Erdőalap kezelésében, akkor nekünk elsősorban valóban a bérlő szerepe marad. Az új jogszabály értelmében az eddig gyakorolt szakfelügyeletünket az erdők felett átveszi az erdőgazda, aki már nem jogi, hanem megfelelő képesítéssel rendelkező természetes személy. Ezzel kapcsolatos körlevelünket rövidesen minden olyan személy, községi hivatal és közösség megkapja, akik s amelyek erdőtulajdonukat saját használatba vették. Az idevonatkozó paragrafussal összhangban kötelesek egy megfelelő képesítéssel rendelkező személyt foglalkoztatni, aki ellátja az erdőgazda feladatait. E feladatkört megfelelő szakvizsga letétele után a szakképesítéssel rendelkező tulajdonos is betöltheti. Kissé leegyszerűsítve a dolgot: az erdőgazda az erdővédelem és -gazdálkodás összhangját hivatott megteremteni. Például az erdőtulajdonos szívesen termelne ki több fát, de ugyanaz a személy mint erdőgazda, ezt saját magának nem engedheti meg. Mint ahogy a tulajdonos szolgálatában álló erdőgazda sem, és ezért őt az érdekelt tulajdonos nem bocsáthatja el. □ Az elmondottak szellemében milyen konkrét lépéseket tesz a kirendeltség a magánerdők tulajdonosai felé? — Mindenkit felkérünk, hogy jogilag rendezze erdőtulajdonát. Ezt követően egy-egy kataszteren belül igyekszünk meggyőzni a tulajdonosokat, hogy tömörüljenek társaságban. Egy kataszteren belül elvégezzük társasági alapon a mintarendezést és -reprivatizációt, mintegy bizonyítékaként annak, hogy az erdők esetében ez a leggyorsabban járható út. EGRI FERENC Nehéz és összetett feladat a reprivatizáció Az erdőtulajdonosok megírták kérvényeiket Agrárhírek Kamránk kilátásai Végső szakaszához érkezett az őszi érésű mezei növények betakarítása. A pontos összegezéshez még korai az időpont, de előzetes mérlegelés már napvilágot látott. A földművelésügyi minisztérium illetékese szerint az aratási mínuszt a szemes kukorica jónak ígérkező termése sem pótolja. A vetésterület az előző évihez képest ugyan csak kétezer hektárral volt kisebb, viszont a gazdaságok a hosszan tartó szárazság miatt és a tömegtakarmányok pótlására a szemes kukorica egy részét lesilózták. A repce megközelítően 15 ezer tonnás kiesését a napraforgó pótolja, de ennek a feldolgozó ipar (esetleg a későbbiekben a vásárló) aligha örül majd. A napraforgó magjának feldolgozása ugyanis költségesebb, s ez az árakban is megmutatkozhat. „Legfájóbb" őszi betakarítású mezei termékünk a cukorrépa. Úgy mutatkozik, hogy a hektáronkénti átlagtermés 31,1 tonna lesz. Az előzetes számítások szerint 33 300 hektár összterméséből kitermelhető cukorhoz 40-50 ezer tonnát kell majd külföldről, pontosabban Csehországból behozni. Az élelmiszer-ipari biztonsághoz 175 ezer tonna kell, pánikra — Ígérik az illetékesek — ennek ellenére sincs ok. Behozni ipari (nyers) cukrot fogunk, s ezt a boltban vásárló nem érzi meg. Viszont alighanem a fogyasztó (pénztárcája) is megérzi majd, hogy a kedvezőtlen időjárásnak és a nem megfelelő fajtának köszönhetően petrezselyemből a szokásos termésmennyiség felére van kilátás, s a jelek szerint a vöröshagyma, a fokhagyma és a mák termése sem fedezi majd a szükségletet. Ezzel ellentétben túltermelés mutatkozik káposztából, burgonyából és almából. Magángazdaságok még az idén Rétestésztaként húzódik az állami gazdaságok privatizációja. A nyilvános versenytárgyalás formájában végbemenő tulajdonoscsere menetét-formáját szabályozó rendelet idestova egy éve ismert, ennek ellenére — ha minden a papírforma szerint alakul az év végéig mindössze hat állami gazdaságból lesz magángazdaság, 1994 első negyedévében pedig további harminc gazdaságban megy végbe a tulajdonoscsere. Persze csak akkor, ha az egyházi vagyon restitúciójáról most meghozott törvény nem okoz újabb egyéves halasztást. A privatizációt leginkább a restitúdós és a tulajdonjogi kérdések rendezése késlelteti. Szükség van továbbá a privatizádós törvény novellájára is, hogy a Szlovák Földalap a mezőgazdasági privatizádó során ugyanazt a szerepkört tölthesse be, amit más ágazatokban az Állami Vagyonalap. A hat állami gazdaság mellett még ugyancsak ebben az évben négy gép- és traktorállomást, a holicit, a stropkovit, a rimaszombatit és a nyitrait privatizálnak, három mezőgazdasági építővállalattal egyetemben. Őszi fejbekólintások E héten már ismerni kellene a mezőgazdaság állami támogatásának új, az eredetihez képest jócskán leszűkített kereteit. Ha valami, akkor ez most igazán érdekli a földműveseket. Sok mezőgazdasági üzem és magángazda az őszi vetést csak állami támogatással képes elvégezni. Ha nem kapnak pénzt, akkor egyéb lehetőség híján kevésbé értékes mag, esetleg saját termés kerül a földbe, ami műtrágya nélkül jövő aratáskor ismét visszaüthet. A Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Kamara ilyen megfontolásból (is) tiltakozott az állami támogatás átmeneti leállítása és a pénzkeretek leszűkítése ellen, de a jelek szerint eredménytelenül. Az elmúlt héten a Mezőgazdasági Szövetkezetek Szövetsége is hallatta hangját. Az ún. zöld jelentéssel kapcsolatos állásfoglalásában elutasítja az ágazati minisztérium javaslatát a konkrét garantált árakra vonatkozóan. A minisztérium elképzelésével ellentétben az érdekképviseleti szerv minimális árakat kér, amelyeket piaci hiány esetén emelni lehetne. Kelet-európai gabonamérleg A kelet-európai országok többségében a mezőgazdasági termelés tavaly legalább tíz százalékkal maradt el az előző évitől, s amire a térségben eddig nemigen volt példa: a hanyatlás a gazdaság általános visszaesésénél is erőteljesebb volt. A legfájdalmasabb elmaradást a gabonatermelésben regisztrálták: 1992-ben Kelet-Európában 30 százalékkal kevesebbet, azaz 58 millió tonnát takarítottak be. A gyengébb eredmény okai között említhető a rendkívüli szárazság, a tőkehiány, a földtulajdon rendezetlensége és a vontatott privatizáció. Moszkvában az idei aratás novemberi befejezését bizakodva várják. Az előrejelzések szerint a tavalyi 106,8 millió tonnás terméshez hasonló betakarításra számíthatnak. Ukrajnában már elérték a tavalyi 40 millió tonnás betakarítási eredményt, s még legalább 6-7 millió tonnára számítanak. Kazahsztánban valószínűleg a tavalyival megegyező, 28 millió tonna lesz a termés. A Független Államok Közösségében (FÁK) összességében 10 millió tonnás többletre, azaz mintegy 202 millió tonnás gabonatermésre számítanak. Az idén fedezni tudja évi 4 millió tonna körüli búzaszükségletét Románia, sőt még vetőmagra és a tavaly megdézsmált állami tartalék pótlására is futja az 5,3 millió tonnás búzatermésből. Az ország teljes gabonatermése várhatóan 5 millió tonnával haladja meg a tavalyi 16 milliót. Jócskán megugrott Lengyelország gabonatermesztése is. A tavalyi 19,5 millió tonnával szemben 23,2 millióra számítanak. Prága alig marad el tavalyi eredményétől. Az 1992-es 6,57 millió tonna után az idei termés 6,45 millió tonna. Ez azt jelenti, hogy Csehország az idén — hosszú idő óta először — gabonaimportra kényszerül. Bár az okok közt előszeretettel emlegetik az aszályt, a gabonafélék termesztését a földek tulajdonjogának rendezetlensége is visszavetette. Bulgáriában a tavalyi 6,8 millió tonna helyett az idén alig több mint 5 millió tonna lesz a gabona össztermése. Vásár Bécsben A Bécsi Vásár Nyugati Kiállítási Központjában rendezik idén október 17-19. között a Die Garten Austria ’93 kertészeti szakkiállítást. Sok hasznos látnivalót, motoros és kézi üzemű kisgépeket, öntözéstechnikai berendezéseket, kerti bútorokat és szerszámokat, kommunális gépeket, kerti házakat, mindenféle kertberendezési modelleket, hajtatóházakat és tartozékait, biológiai-kémiai termékeket és persze rengeteg szebbnél szebb zöld növényt és terményt csodálhat meg az érdeklődő közönség. Nyitvatartási idő: vasárnap és hétfőn reggel 9-től 18 óráig, kedden 9-tól 17 óráig. Gabona, hús, tej és gázolaj A mezőgazdaság pénzügyi helyzetéről már annyi elemzés látott napvilágot, hogy újat mondani szinte lehetetlen. A pénztelenség két fő oka — ami lényegében egymással szorosan összefügg — a mezőgazdasági termékek alacsony felvásárlási (értékesítési) ára, illetve a magas bemenő költségek, amelyek a termelési kiadásokat növelik. Mivel az ilyen jellegű nemzetközi összevetés a pénznemek átszámolása miatt kevésbé érzékelteti a különbséget, célravezetőbb és pontosabb a természetbeni összehasonlítás. Például az, hogy az egyes országokban a földművesnek száz liter gázolaj megvételéhez (kilogrammokban) milyen mennyiségű mezőgazdasági terméket kell kitermelnie. állam búza szarvasmarha hízósertés tej Csehország 376 59 60 213 Németország 140 18 20 72 Nagy-Britannia 149 17 20 88 Hollandia 154 17 27 76 Belgium 98 10 13 68
