Szabad Újság, 1993. október (1. évfolyam, 14-17. szám)
1993-10-06 / 14. szám
2 SZABAD ÚJSÁG 1993. október 6.-----------------— Itthon" Visszaadják az egyházi vagyont Ami annak idején nem sikerült a íamogursky vezette szlovák kormánynak, most sikerült MeCiar kabinetjének. A szlovák parlament jóváhagyta az egyházi vagyon restitúciójáról szóló törvényt. Két éve éppen az ellenzékben lévő mai kormányfő és hívei szavaztak e törvény ellen, most azonban nem kellett tartaniuk a KDM ellentámadásától. Egyedül a Demokratikus Baloldal Pártja lépett fel a törvényjavaslat ellen, kifogásolva, hogy az átlépi az 1948. február 25-ei határidőt, s precedenst teremthet további visszamenőleges kárpótlási lehetőségekre. Kifogásolta azt is, hogy a törvény visszaadja az egyházi földbirtokokat és erdőket, melyek tulajdonjoga korábban nem is mindig volt rendezett, hiszen számtalan ingatlant csak használatba kapott az egyház is. Főleg olyan iskolákról, egyéb intézményekről esett szó, melyet a Tiso-féle szlovák állam idején kapott meg a katolikus egyház a korábbi állami tulajdonból. E kifogások ellenére a honatyák többsége megszavazta a törvényt, melynek értelmében a jelenlegi használók minden kártérítési igény vagy anyagi juttatás nélkül kötelesek két éven belül visszaszolgáltatni a korábbi egyházi vagyont. Az egyházaknak egy évük lesz arra, hogy a tulajdonjogukat bizonyító okmányokat beszerezzék, vagy a bizonyítási eljárást lefolytassák. A kormányfő azt is bejelentette: az ő kormánya több restitúciós törvényjavaslatot már nem kíván előterjeszteni. Az egyház azért kapja vissza vagyonát, hogy saját anyagi eszközei legyenek az iskolák, szociális intézmények, karitatív szervezetek és egészségügyi intézmények fenntartására. Szociális résztörvények és új rendeletek A mostani parlamenti ülésről lekerült ugyan három szociális törvényjavaslat, további hármat azonban a múlt héten tárgyalt és hagyott jóvá a törvényhozás. Az egyik a munkanélküli-segély folyósítását szabályozza, mégpedig olyan értelemben, hogy drasztikusan csökkenthető legyen a segélyezettek létszáma, illetve a kifizetett segély összege. A most elfogadott törvény úgy rendelkezik, hogy azon jogosult személyek, akik a munkahivatalban úgy vetették magukat nyilvántartásba, hogy előzőleg nem volt munkahelyük, csak a mindenkori minimálbér 45 százalékának kifizetésére jogosultak. Ez elsősorban a pályakezdő fiatalokat és a háztartásbeli nőket sújtja. Sokat vitatott új rendelkezése a törvénynek az is, hogy a segély kifizetését a munkahivatal közhasznú munkavégzéshez kötheti. Számos képviselőben idézte fel a törvénycikkely a harmincas éveket, amikor tanárokat, professzorokat, a gazdasági válság esetén munka nélkül maradt felsőszintű végzettségű értelmiségieket köteleztek utcaseprésre, más megalázó munkára. A törvénymódosítás tételesen felsorolja azt is, kik vonhatók ki a nyilvántartásból, ha nem fogadják el a hivatal által nekik felkínált munkalehetőséget. Egy ilyen lépés után csak hathónapos várakozási idővel lehet újra a munkahivatalhoz folyamodni. Bár a kormány visszavonta a parlamentből a családi pótlék kifizetésének feltételeire vonatkozó törvénymódosító javaslatát, a nevelőszülői gondoskodásról rendelkező javaslatban a kormány megkísérelte jóváhagyatni a családi pótlék mellett fizetett, gyermekenkénti 220 koronás állami árkiegészitési pótlék eltörlését. Ezt a törvényhozás nem hagyta jóvá. Jóváhagyta viszont, hogy a gyermekgondozási segély 1100 korona összegéhez hozzáadják az eddig kifizetett 140 koronás pótlékot, valamint hogy a nevelőszülő a gondozásában lévő gyermekek után az eddigi fejenkénti 400 korona helyett havi 600 koronát kapjon. Felemelte e törvény a gyermekek után járó havi költségtérítés összegét is. Az ET rosszallja a névtörvény módosítását A szlovák parlamentben újratárgyalt névhasználati törvény már nem az Európa Tanács ajánlásai és az 1201-es ajánlás szellemében született meg. A július 7-én elvetett javaslat a női nevek kizárólag -ovával megtoldott Írásmódjáról az újratárgyaláskor visszakerült a törvénybe. Kikerült a törvényből az a cikkely, amely lehetővé tette volna, hogy a nem szlovák nemzetiségű állampolgárok saját nyelvi szokásaik szerint, anyanyelvűre javíttathassák nevüket az anyakönyvben. A magyar képviselők e szavazást követően tiltakozásuk jeléül kivonultak a parlamentből. A névhasználati törvény módosításának kérdését egy nappal a jóváhagyás után újra megkísérelték napirendre tűzetni a szavazás körül kialakult technikai vita miatt, s e javaslat egyik támogatója épp a Szlovák Nemzeti Párt volt. Csak a múlt hét végén derült ki: az ügy hátterében az húzódott meg, hogy az ET parlamenti ülésszakán éppen Románia felvételéről tárgyaló küldöttek órákon át vitatták, érdemes-e felvenni olyan országokat, mint Szlovákia, mivel nem teljesítik vállalt kötelezettségüket. Eubomír FogaS, a szlovák ET-küldöttség vezetője szerint maga Catharine L.alumiere főtitkár asszony jelentette ki, hogy a módosított törvény ellentétben áll az ajánlásokkal és az 1201-essel. Ion Iliescu és a magyar képviselők kivonulása Szeptember végén Pozsonyban Ion Iliescu román elnök és Michal Kováé aláírta a szlovák—román alapszerződést. A két ország nemzeti buzgalmát ismerőket nem lepte meg az „aktus” felett honoló nagy egyetértés, az azonban már diagnózisértékű, hogy Ion Iliescu volt az önálló Szlovákia első olyan külföldi vendége, aki beszédet mondott a szlovák parlamentben. A szlovák sajtó a múlt héten azután annak bűvöletében élt, hogy a magyar koalíció képviselői anynyira faragatlanok voltak, hogy a román elnök beszéde alatt kivonultak az ülésteremből. Az MKDM a jelen-nem-létet a véletlennel magyarázta. Duka-Zólyomi Árpád, az Együttélés frakcióvezetője a múlt heti sajtóértekezleten a távozást így indokolta: ők nem hajlandók megtisztelni olyan ország államfőjét, amely politikai foglyokat tart börtönben, elnyomja a kisebbségeket, és ellenük uszít. Indiagate - gyanús botrány, miniszterekkel Szlovákia indiai tartozásainak rendezésére tavasszal született egy államközi szerződés, amely szerint bizonyos, egyébként importálandó árucikkeket ad érte cserébe az ázsiai ország. Ahogy a szlovák SME napilap a múlt héten közzétette, e szerződésből máig öszszesen 100 ezer tonna cukor eladására került sor. Az ügy pikantériája, hogy a cukor nem szerepelt az adósságrendezési egyezményben. Szerepelt viszont benne, hogy a szlovák fél a szerzett árut nem adhatja el harmadik országnak, csak a volt CSSZSZK területén értékesítheti. A SME információja szerint Július Tóth pénzügyminiszter, Jaroslav Kubeéka gazdasági miniszter és Vladimír Masár, a Szlovák Nemzeti Bank kormányzója „sáros” az ügyben A cukorüzletet Szlovákia úgy bonyolította le, hogy a 100 ezer tonna cukrot eladta a VS2 Selecta Kft. prágai leányvállalatának, az pedig az indiai behajózást követően eladta az árut harmadik országnak. Az ügyben érintett kormánytagok becsületsértési eljárást kívánnak kezdeményezni, mivel 22 millió dollár elsikkasztásával vádolják meg őket. Vladimír MeCiar kormányfő politikai kampányról beszél, s védi minisztereit mondván: a vételár április óta rendszeres részletekben, dollárban folyik be a Szlovák Nemzeti Bankba. A SME által először szeptember 7-én feltett kérdésekre — hogy ki és miért hagyta jóvá a cukrot, amikor olyan árucikkek szerepeltek a listán, amelyeket mindenképpen importálnia kell Szlovákiának és dollárral kell fizetnie érte; hogy ki és milyen alapon jelölte ki a VS?. Selecta Kft.-t az üzlet lebonyolítására, s miért éppen ezt a céget jelölte, amikor az a cseh államkasszába adózik; illetve hogy hogyan lehetett a Szlovák Nemzeti Banknak bevétele az indiai cukorügyletből már áprilisban, amikor J. Kubeéka csak május 14-én írta alá Indiával az adósságtörlesztési egy ezményt — mindmáig egyetlen válasz nem született. Csupán annyi történt, hogy J. DurCót, a gazdasági minisztérium fejlődő országokkal megbízott osztályának vezetését bizalomvesztés címén azonnal leváltották, mert ő is hozzájárult az ügy nyilvánosságra kerüléséhez. -ts-Egyetem Királyhelmecen (Folytatás az első oldalról) Gilányi Istvánnak, a KVE igazgatójának tanévnyitó beszédéből érdemes bővebben is idézni: „Lehetőséget teremtünk arra, hogy sok, rátermett, tehetséges fiatal szülőföldjén folytassa tanulmányait, s ezzel meghatározza nemcsak az egyéni, hanem az egész térség szellemi, gazdasági és kulturális fejlődését. A KVE létrejötte: a kiszolgáltatottságból való kitörés! Sok, szlovák nyelvű főiskoláról és egyetemről kiszorult és kedveszegett fiatalnak adja vissza a hitét... Egyetemünk nemzetiségi közösségünk erejének, önszerveződő képességének az iskolapéldája. Létrejötte, az oktatás beindulása, sokakban eloszlatta a másodrendüség bénító érzését, s egyben — bekapcsolva Királyhelmecet a városi egyetemek láncolatába — olyan városokkal állította egy sorba, mint Kassa, Eperjes, Poprád és Komárom... Egyetemünk nem kíván idegen test lenni Szlovákia iskolarendszerében, hanem annak kiegészítője, a magyarországi juttatás előnyeivel. Tulajdonképpen egy olyan szellemi kútfő kialakítására van ’’itt és most” lehetőség, amely hosszú távra szólóan meghatározó formálója lesz a régió kulturális és gazdasági arculatának... Megküzdöttünk a hatalom lejáratási, bizalmatlanságot szító propagandájával is, bár ez folyik még napjainkban is. Nem értik vagy nem akarják tudomásul venni, hogy az intézmény létrehozásának, létének szükségessége vitathatatlan. A helyi szakemberképzéssel segít majd a gazdasági átalakulással járó nehézségek leküzdésében... Még fontosnak tartom elmondani, hogy az intézmény létrehozásával a nappali típusú közgazdasági képzés lehetősége minden érdeklődő számára nyitott. Szeretném, ha az egyetem falai között együtt tanulnának a különféle nemzetiségű fiatalok. Ezért már most szorgalmazzuk az előkészítő nyelvi tanfolyamok indítását mindazok számára, akik kevésbé bírják a magyar nyelvet. Párhuzamosan a magyar nyelvű képzéssel az alapvető szakmai területeken biztosított a szlovák nyelvű oktatás is. A helyi feltételek az angol nyelv elsajátításának kedveznek, de a német nyelv oktatása sem kizárt. Terveink között szerepel még a posztgraduális képzés megszervezése, és más, hazai és külföldi oktatási intézményekkel való kapcsolatfelvétel. A következő programpontban a polgármester — köszönetként — a városi egyetem díszoklevelét és emblémáját adta át mindazoknak, akik önzetlen segítségükkel támogatták az intézmény létrehozását. A tanévnyitó ünnepség a Szózat meghallgatásával ért véget. Utána, a polgármester és a rektorhelyettes jelképes szalagátvágással hivatalosan is átadták az egyetem épületét, amelyet máris birtokába vett az első évfolyam 26 hallgatója. * * * Az egyetem udvarán van egy kút, mellette tábla, melyen ez olvasható: Nepitná voda! Nem ivóvíz! Ám néhány lépéssel arrébb, az örökzöld fenyők vigyázásában álló, a református egyházközség részéről nagylelkűen felajánlott házban igazi szellemi kútfő buzog, melynek élő-éltető vize hamarosan kiárad arra a hallgatóseregre, amely majdan főleg a Bodrogközre és a környező régiókra sugározza ki a magasabb rendű-rangú tudás rendező, tüzes elveit. Ugyanakkor a sugárzó mágneses erőnek egyben törvényszerű vonzást is kell gyakorolnia mindazokra, akik életfeladatukká lényegítik az itt élő közösség boldogulásáért tenni nemes szándékát. Lám (az államot, a költségvetést kivéve) számolatlan támogatója akadt az Igaz Ügynek, melynek tisztaságát, törvényességét, valamint létjogosultságát épp olyan balgaság lenne kétségbe vonni, mint azt a tényigazságot, hogy az éjszakák után mindig ránkpirít a hajnal Világossága. Mert ez az országhatárokat és a bezártságot oldó — közelgő 3. évezredbe való „felvételünket” előkészítő — EGYETEMESSÉG olyan európai valóságérték, amelynek hatalom általi megkérdőjelezése egyenlő a legnagyobb Ostobasággal! De: 2000 esztendeje tudjuk, hogy a sötétség nem képes felfogni és befogadni a Világosságot... (korcsmáros) A miniszterelnök sajtónapja Még nem jön borúra derű Ha a politika a lehetőségek kihasználásának művészete, a munkájához valamit is konyító politikus tudja, mit kell tennie. Élni a kínálkozó lehetőséggel, például azzal, hogy vagy száz érdeklődő toliforgatónak úgyszólván egész napos sajtótájékoztatót tarthat, kedvére beszélhet, az igazát bizonygathatja, és önbizalmát fitogtathatja. Csakhogy mint minden, a lehetőség és kihasználása is viszonylagos. Abból, amit Meéiar miniszterelnök pénteken a Modor melletti Harmóniában a tömegtájékoztatás képviselőinek mondott kikerekedett ugyan a kormányzat önigazoló gazdaságfilozófiája, a súlyos gondok értelmezhető magyarázata, de sokkal kevésbé a bajok elfogadható okfejtése és a megoldások megnyugtató programja. A gazdasági hanyatlás még tart, folytatódni fog jövőre is (infláció 12%, munkanélküliség 20%, GDP-hanyatlás 4,5%, költségvetési hiány 16 milliárd korona), de ’95-ben már eljön a fordulat megállunk a zuhanásban, és legkésőbb ’9(Éban lendületesen elindulunk a felemelkedés útján. Sírjunk vagy nevessünk? Veleszületett gyarlóságában az ember valahogy inkább vágyik a jóra, mint a rosszra, s még hinni is tudna a jóban, Akik benne vannak, mondják: a vállalkozás olyan bonyolult, mint az élet. Igazuk lehet, hiszen a vállalkozás is része az életnek, sőt sokaknak maga az élet. Sikerek és tragédiák bizonyítják. Á kevesebb tragédia és a több siker jegyében a Szlovákiai Vállalkozók Egyesülete célszerűnek tartja, hogy világra segítse a nem lakóhelyiségek bérlőinek és tulajdonosainak érdekvédelmi társulatát. Szükség van rá, mert „a jelenlegi legiszlatív és gazdasági feltételek annyira diszkriminálják a kis- és középvállalkozókat, hogy az magában létükben veszélyezteti őket” — olvashatjuk a társulathoz való csatlakozásra kiadott felhívásban. Különösen a bérlők sérelmezik (az ún. kisprivatizációt követően a kisvállalkozók között ők vannak többségben), hogy — a 182/1993. sz. törvény szerint a tulajdonosok aránytalanul magas árat követelhetnek a nem lakás céljaira szolgáló helyiségekért, — ha a tulajdonos által diktált árat ha emlékezete és válságérzete nem intené óvatosságra. Am ha még figyelmen kívül hagyjuk is a rózsás ígéretek nyomán született eddigi csalódásainkat a felvázolt módszerekben nem meggyőző az. amit a kormányfő elérni ígér. Újra be kell indítani a privatizálást, de — nehogy meggondolatlanul járjgnk el — nem szabad elsietni. Érvényt kell szerezni a csődtörvénynek, de elővigyázatosan gondolni kell a hátrányos szociális következményekkel. Meg kell kezdeni és gyorsított ütemben folytatni a szerkezetváltást, de a pénzt csak külföldről tudjuk (ha tudjuk) megszerezni hozzá. Korszerűsíteni kell a pénz- és bankrendszert, de kevés a tőke és a szakember. Külföldi tőke segítségével kell megvalósítani az infrastruktúra nagyszabású beruházásait, de még el sem kezdtük a tervek kidolozását, sőt azt sem döntöttük el, mit ol építsünk (pedig a japánok és mások adnák is a pénzt). Ipari kapacitásunk több mint 60%-át külföldön kellene értékesíteni, de nincsenek külkereskedőink. Beindíthatjuk a készpénz nélküli, törlesztéses privatizációt, de a bankok — mert elesnek a kamatoktól — bosszút állhatnak érte. A nyugati piacokra egyre több kohászati nem fogadják el és nem fizetik ki, a Polgári Törvénykönyv szerint két hónap múlva elvesztik elővételi jogukat, — a tulajdonosok korlátlanul növelhetik a bérleti díjat, s ha azt nem fogadják el, a másik fél felmondhatja a bérleti szerződést, aminek következtében elvesztik formális elővételi jogukat is, — rosszabb lett a helyzetük azokban az épületekben, amelyek eddig a lakásszövetkezetek tulajdonában voltak, itt ugyanis még formális elővételi joguk sincs. Érdekütközések világát éljük — gondolhatnánk —, s a nagy aránytalanságok sérelmesek lesznek mindaddig, amíg a kereslet-kínálat kemény piaci törvénye el nem simítja a túlságosan kiugró érdekellentéteket. Csakhogy nálunk még nincs (és az esetenként nagyon is szegényes kínálat miatt nem is lehet) piacgazdaság, és a sérelmeket — legalábbis a bérlőkét — növeli a pénzínségtöl szenvedő állami és önigazgatási bürokrácia (és más) terméket szállíthatunk, de meddig elégszik meg a kassai munkás a német munkás bérének 9 százalékával? Az állami lakásokban a lakbéreket szociálpolitikai okok miatt nem lehetett a költségekhez igazítani, de mikor jön el az idő, amikor már nem kell tartani a lakosság szociális tűrőképességének kimerülésétől? A jövő évi költségvetés javaslatát a kormány úgy állította össze, hogy a bevételi oldalnak három, a kiadásinak négy változata van. A politikai pártok és a parlamenti képviselők feladata lesz, hogy a kreálható tizenegy változat közül válasszanak. Mi történik, ha egyik sem tetszik nekik? Mindez csak ízelítő azokból a bizonytalansági tényezőkből, amelyek a miniszterelnök mérsékelten derűlátó jövőképét is nyomatékosan megkérdőjelezik. S ha még az egyéb gondokat is fontolóra vesszük (politikai válság, idő előtti választások, mezőazdaság, kisebbségekkel szembeni ajthatatlanság, társadalmi elégedetlenség stb.), a kételkedés kérdőjelei a hiányérzet felkiáltójeleivé merevednek: az elszabott, elfaragott vagy még meg sem talált kőkockákból nem lehet megépíteni a gödörből kivezető utat. Sz. G. (tisztelet a kivételnek), amely mohóságában azt sem mérlegeli: ha tönkreteszi a vállalkozókat, honnan jut bevételhez. A bérlők felháborodása különösen akkor érthető, ha a túlságosan magas bérleti díjat vagy felkínált árat meghatározó ingatlantulajdonos túlélésre spekuláló állami szervezet, illetve pénztelenségét mohósággal orvosolni akaró közigazgatási testület. Az életösztön parancsolja, hogy a vállalkozók tiltakozzanak a vagyonukat haszonbérletbe adók kapzsisága ellen, ha kell, szélsőséges módon is, úgy, hogy a boltokat, műhelyeket hosszabb-rövidebb időre bezárják, vagy az adófizetést sérelmeik orvoslásáig megtagadják. Persze előbb szövetkezni és tárgyalni akarnak, a drasztikusabb megoldásokat csak akkor fogják alkalmazni, ha az állami és közigazgatási szervek közömbössége nem hagy más kiutat számukra. Akik velük akarnak tartani, az alakuló társulatba a Szlovákiai Vállalkozók Egyesületének központi vagy legközelebbi járási titkárságán jelentkezhetnek. Ha sokan társulnak, talán kevesebb lesz a káosz, a bürokrácia, a korrupció, és több az érdekvédelem — ahogy azt a vállalkozók egyesületének pénteki sajtótájékoztatóján mondták. (szó) Káosz, bürokrácia, korrupció van. Ami nincs: Bérlői érdekvédelem
