Szabad Újság, 1993. szeptember (1. évfolyam, 9-13. szám)
1993-09-29 / 13. szám
7 1993. szeptember 29. SZABAD ÚJSÁG A kalászos gabonák idei termése és a további évek kilátásai SZAKSZERŰ TRÁGYÁZÁS, KISEBB VÍZIGÉNY Az idén, már az aratás előtt mindenki tudta, hogy a várható kisebb termés oka az aszály. A hírközlésben megjelentek a jó tanácsok is: hogy szárazságtűrőbb növényeket kell termeszteni, meg hogy olcsóbban kell termelni. Az aszály meghatározás fedné is a valóságot ha ez alatt nemcsak a csapadék, illetve vízhiányt értenénk. Az aszálynál a vízhiányt rendszerint több tényező hozza össze, mint például a termőtalaj, a felvehető növényi tápanyagok, hőmérséklet napfényes, illetve borús napok száma, a levegő relatív páratartalma, az alkalmazott agrotechnika stb. A csapadékhiányt, mint az aszály leggyakoribb és legszembetűnőbb okozóját részben lehet csak elfogadni. Tegyünk összehasonlítást az utolsó húsz év legcsapadékszegényebb, 1973—74- es évével a Csallóközijén a kalászosok termesztése szemszögéből. 1973-ban október elejétől — december végéig 58,3 mm csapadék esett. 1974. január elsejétől június végéig 233,6 mm, ami összesen 291,9 mm. Az idei termesztési évben 1992. október elejétől december végéig 178,3 mm, amihez jött 1933. január elsejétől június végéig 124.5 mm, vagyis a kalászosok 302,8 mm csapadékot kapuk. Az összehasonlított két év csapadékában a különbség csak elenyésző, 10 mm volt. A csaknem azonos csapadék mellett nagy eltérés volt a kalászosok termésében, mégpedig az 1974-es év javára. 1974-ben őszi búzából országszerte az addigi legnagyobb termést takarították be (a Csallóközben 5.8 tormát hektáronként), az ideit pedig tudjuk. A két összehasonlított évben mégis mi határozhatta meg a terméskülönbséget az 1974. év javára? Ha röviden akarnánk meghatározni, azt kellene mondani, hogy' az uralkodó hőmérséklet (a kalászosok szempontjából) és a növényi tápanyagok. Áz 1974. év januári átlaghőmérséklete, ami nagyon ritkán fordul elő + 1,4 °C volt. Februárban + 4, márciusban + 3.5 °C-kal volt melegebb, mint a sokévi átlag. A meleg téli hónapok előrehozták az ősziek fejlődését, a bokrosodást és a másodlagos gyökerek képződését. A tavasziakat is korábban lehetett verni, és korábbra került a kezdeti fejlődésük, mindkettőnél arra az időre, amikor magasabb volt a levegő páratartalma, és a nappalok is rövidebbek voltak. A növények vízfogyasztása ebben az időben jóval alacsonyabb volt Abban az évben a kalászosok szempontjából továbbra is kedvezően alakult a havi átlaghőmérséklet; májusban 1,37, júniusban 0.89, júliusban pedig 1,42 °C-kal volt alacsonyabb a sokévi átlagnál, amellett gyakori volt a borús napok száma, ami szintén csökkentette a növények felesleges vízpárologtatását. Megközelítőleg három héttel hosszabbodot meg a magképzés időszaka. Az idén jóval később tavaszodon. Az őszieket, ha szerényebben is, de a tél megviselte, vontatottan tértek magukhoz. A vetési időtől és az átteleléstől függően gyengébb volt a gyökérfejlődés. A gyenge tavaszi fejlődés után átlagon felüli meleg következett, ami kikényszerítette a fényszakasz idő előtti megkezdését, s ez egyenesen hátráltatta az adventív gyökerek képződését. Sok növényállomány hiányos gyökérzettel indult a kalászolásba. Az átlagosnál nagyobb melegek megtették káros hatásukat a termés mennyiségére. Már áprilisban 1,73 °C-kal, májusban 2,58 °C-kal, júniusban 0,25 °C-kal magasabb volt a havi átlaghőmérséklet, mint a sokévi átlag. A meleg hatását még fokozta a napfényes napok nagyobb száma, amitől a növényeknek fokozniuk kellett a hűtő párologtatást, s ehhez már sok helyütt nem volt elegendő felvehető víz. Talajmüveléssel a szárazság ellen tavasztól őszig, de legfőképpen nyáron kell védekezni. A száraz jellegű talajokon sima morzsalékos réteget kell kialakítani, illetve azzal lezárni, hogy a talaj vízkészletének elpárolgását minél jobban korlátozzuk. Á nyári tűző nap és még inkább a szelek a ritka üreges felső talajréteget hamar kiszárítják, és szabad utat adnak a mélyebb rétegekből jövő vízpára eltávozásának. 10-20 mm-nyi talajnedvesség egypár óra alatt elillanhat Egy-két nap alatt akár 60-70 mm-nek megfelelő mennyiség is, elpárologhat ami a végtermék kialakításánál már érzékenyen hiányozhat ugyanúgy a felvehető tápanyagok képzésénél és a talajszerkezet kialakításánál. A növények vízigényét nemcsak az időjárás módosítja, hanem az általuk felvehető növényi tápanyagok mennyisége is. A század elején, kezdetleges talajművelés mellett az őszi búza átlagtermése hektáronként 1 tonna körül mozgott. Ebben az időben a növényfiziológusok (Brigg és Stanz, Hellriegel, Stocker) 1 kg növényi szárazanyag kitermeléséhez az őszi búzánál 450-580 1 vízszükségletet állapítottak meg. Azt is megállapították, hogy trágyázott körülmények között ugyanarra a termésre csak 350-400 1 vízre volt szükség. Az 1960-as évek vizsgálatai szerint (W. Frekmann, Duchoft, Remy), amikor a trágyázást az őszi búza alá 4-5 tonna körüli hektáronkénti magterméshez adták, az 1 kg szárazanyag termeléséhez már csak 250-300 1 vízre volt szükség. A nyolcvanas évek végén a Sósszigeti Nemesítő Állomás mérési adatai és az írás szerzőjének számításai szerint — ahol 8 t hektáronkénti terméshez trágyáztak — az 1 kg szárazanyag terméséhez 200 I alatti (170-190 1) vízfogyasztás szükségeltetett. A leírtakból az következtethető ki, amit már a növényélettanosok korábban jeleztek: hogy a szakszerű trágyázás növelésével csökken az egységnyi szárazanyag terméséhez szükséges víz mennyisége. Természetesen, nem szabad azt gondolni, hogy egy tápanyagban szegény talajra sok műtrágyát szórva, azonnal nagy terméseket kapunk. Számos kísérleti eredménnyel lehetne igazolni, hogy a talajok tápanyag-feltöltődéséhez évek kellenek (legalább 5-6 év). A mezőgazdaságban nincs pénz, azért ott takarékoskodnak, ahol pénzt kellene kiadni. A műtrágya-, és a vetőmagvásárlásnál, pedig a földművelők is tudják, hogy ez önámítás. Az idei terméseredmények azt mutatják, hogy nem adtunk több műtrágyát átlagosan 100-200 kg-nál hektáronként, ezért — ha az időjárást is figyelembe vesszük — 3,5 t-nál nagyobb átlagtermések nem is lehettek. Ahol szakszerűen trágyáztak, vagy ahol öntöztek, ott a 7 tonnát is elérték hektáronként. Az alacsonyabb terméshez az is hozzájárult, hogy az előző 2-3 évben is keveset trágyáztunk, és a talajok tápanyagtartalékát meglehetősen kimerítettük. Mivel alacsony volt a talajok felvehető tápanyagkészlete, sokkal több vízre volt szükségük az egységnyi termés termeléséhez. Szemléltető példával úgy magyarázhatjuk, hogy csak az ősi termőerő szintjén, trágyázás nélkül termelt hektáronkénti 2,5-3,0 t őszi búza terméséhez annyi víz kell, mint hasonló minőségű, de rendszeresen és szakszerűen trágyázott talajon 5-6 t terméséhez. Igaz az is, hogy- a nálunk lehullott csapadék mennyisége folyamatosan csökkenő mértéket mutat. 1901 és 1950 között a Csallóközben a lehullott csapadék átlaga 565 mm volt. Az utolsó 30 évben 500 mm, az utolsó 10 évben már csak átlagban 460 mm. Ha szakszerűen trágyáznánk — a sekély termőrétegű kavicsos és sovány homoktalajokat kivéve —, akkor még az utóbbi 10 év átlaga is elegendő lenne 5-61 hektáronkénti őszi búza terméséhez. A mi viszonyaink között szakszerű és elégséges tápanyagellátás mellett termelhetünk legolcsóbban. Ahol sok az egy lakosra jutó szántó, ott az ugarolás mellett lehet legolcsóbban termelni. Az ugarolásnál nem kell külön trágyázni, csak összevámi két év természetes tápanyagfeltáródását és csapadékát, és egyszeri termesztési költséggel — szántás, vetés, gyomirtás, aratas — nagy termést takaríthatunk be. Nálunk ez nem jöhet számításba. A növényi tápanyagok fontosságára számos példa felhozható. N. Borlaug, a Mexikói Kutató és Nemesítő Intézet megalapítója által elindított úgynevezett „Zöld Forradalom” kezdetben csodákat művelt a fejlődő országokban. A csoda csak egypár évig tartott. Ugyanis a bőtermö mexikói buzafajták kimerítették a talajok természetes tápanyagkészletét, utána a termések visszaestek a kiindulási szint alá Ez a jelenség a legmarkánsabban Indiában mutatkozott meg, ahol azonban gyorsan feleszméltek, és javítottak a tápanyagellátáson. Á szárazságtűrőbb növények és fajták termesztésének kívánalma és tanácsolása nem új keletű, ez rendszerint az aszályos években kerül előtérbe, és olyanoktól ered, akik nem dolgoznak a termesztésben. A kutatás és a nemesítés ennek a megoldásán munkálkodik már egy évszázada. A mai gyakorlati tudomány azokat a növényeket és fajtákat keresi, amelyek az adott körülmények között a rendelkezésre álló tápanyagból és vízből a legnagyobb hasznos termést adják. A növénystruktúra is ehhez igazodott. A búza átvette a vezető szerepet. A búzánál már sikerült a szalma—mag arányát 1:1-hez megközelíteni, esetenként túllépni a mag javára. Ezen a téren világszerte folyik a munka, amit az utóbbi évek eredményei is igazolnak. A nagyobb, biztonságosabb és az olcsóbb termelés nyitja —jelenleg és a jövőben — a tápany agellátásban és a jó talajművelésben rejlik. Ehhez pénz kellene, mert pénz nélkül a termelők nem tehetnek mást, mint hogy bedobják a törülközőt. Dr. BARTALOS MENYHÉRT, ny. növénynemesítő Az országos tények ismertek, s enyhén szólva fejbekólintóak. Az idei kampány során a szlovákiai gyárak a szükségesnél mintegy 40 ezer tonna cukorral gyártanak majd kevesebbet. Az össztermés várhatóan 1,1 millió tonna lesz, és az előzetes számítások szerint ilyen mennyiségű cukorrépából az idei cukortartalom mellett 125-130 ezer tonna cukor főzhető. A minimális éves szükséglet viszont 175-185 ezer tonna között mozog. Az illetékesek szerint aggodalomra a kevesebb cukorrépatermés ellenére sincs ok, mivel a kereskedelmi szervezetek lerakataiban van elég cukor. Ha ez igaz, akkor hiánytól valóban nem kell tartani, a kevesebb cukorrépa viszont így is elgondolkodtató. Például olyan összefüggésben, hogy a kisebb vetésterület megművelése kevesebb munkaerőt igényel, s a mezőgazdaságban feleslegessé lett dolgozók a vidék munkanélküliéinek táborát szaporítják. Egyéb okok mellett ilyen szempontból sem mellékes, hogy az idei, lényegében már adott cukorrépamérleg után mi várható a jövőben. További leépülés vagy fokozatos visszafejlődés? Bár a várható fejlemények megjósolása nagyon nehéz feladat. Kántor Zoltán, a dunaszerdahelyi Juhocukor Rt. répaosztályának vezetője beszélgetésünk során a kilátások mérlegelésétől sem zárkózott el. A helyzet reális elemzésében segítségére van, hogy munkakörét több mint másfél évtizede tölti be, tehát sokéves gyakorlati tapasztalattal rendelkezik. Ugyanakkor a gyár célkitűzései határozottak, a termesztést és a feldolgozást is bővíteni akarják. — Napokon belül — mondta egy héttel ezelőtt — megkezdjük a cukorrépa felvásárlását, és ha minden a tervek szerint alakul, akkor október 5-én kezdetét veszi a feldolgozás. Az idei kampány keretében ugyanannyi répából főzünk cukrot, mint tavaly. De ezt a mennyiséget nagyobb területről vásároljuk fel. Amíg tavaly a gyár kapacitásának hetven százalékos kihasználásához hagyományos körzetünk, a Dunaszerdahelyi, a Komáromi, a Galántai, az Érsekújvári és a Pozsony-vidéki járás cukorrépatermése is elég volt, addig az idén gyárunk kapacitásának azonos méretű kihasználásához további három járásból kell répát vásárolnunk. Azokból a körzetekből, ahol a cukorgyár leállása miatt felszabadult a termés. Meg kell szoknunk, hogy a piacgazdaságban üzem-, illetve közgazdasági jellegű kérdésekről már egyik gyárban sem beszélnek szívesen. Viszont tonnák és hektárok nélkül is egyértelmű, hogy amennyiben öt körzet tavalyi répatermésének mennyiségét az idén már nyolc körzet répatermése adja ki, akkor a termesztés visszaesett. Az történt, amit a Juhocukor legkevésbé akart, és amit szeretne visszafordítani. Akár olyan mértékben, hogy a jövő kampányra az ideinél harminc százalékkal több répát tudjon felvásárolni. Tehát szó sincs visszafejlesztésről, hanem éppen fordítva: a gyártás és az ezt megalapozó termesztés bővítésével számolnak. Ennek érdekében megadják mindazt a segítséget, amivel már korábban is fokozták a cukorrépa-termesztési kedvet. — Fejlesztési elképzeléseinket bizonyítja, hogy az idén ismét nyújtottunk anyagi segítséget gépek megvételére. Nemcsak hagyományos körzetünkben, hanem az azon kívül gazdálkodóknak is. Ez három-négy évre szóló kölcsön, s akinek nincsenek távlati tervei, az ilyet nem tesz. Kiemelt feladat marad a szaktanácsadás, a legújabb technológiai eljárások elterjesztése, és a termesztők egyéb formájú anyagi segítése, például úgy, hogy megelőlegezzük a vetőmagot. Reményeink szerint sokat jelent majd, hogy a Mezőgazdasági Központi Ellenőrző és Minőségvizsgáló Intézettel együttműködve bebizonyítottuk, miszerint egyes körzetekben létezik a cukortartalmat akár hét százalékkal is csökkentő rizománia. A betegség ellen vegyszeres védekezési lehetőség nincs, egyedüli megoldás külföldi, toleráns fajták behozatala. Körzetünkben kétezer hektáron már ilyen fajta cukorrépát vetettek. További pozitívum, hogy jövedelemkiegészítési céllal egyre több gazdálkodó, illetve magángazda termeszt cukorrépát. Amíg tavaly az öt járásból hat kistermesztővel volt szerződésünk, idén már harmincnál több magángazdától, illetve gazdálkodótól kapunk répát. Tény viszont, hogy mindezek ellenére a cukorrépa-termesztési kedv visszaesett, s ennek háttere anyagi jellegű. Bár a kérdés összefügg a bankok hitelnyújtási képességével és készségével, s nem sajátosan dunaszerdahelyi, hanem szlovákiai probléma, ezt is igyekeznek megoldani. — A termesztők a tavalyi répáért járó pénzt már megkapták, és azt az összeget, amit az idei gazdasági szerződésekben vállaltunk, szintén kifizetjük. Ezt tavasszal még nem hitték, így egyesek csökkentették a répa vetésterületét, de olyanok is akadtak, akik felhagytak a termesztéssel. Megrendült a bizalmuk, amit szeretnénk visszaállítani. A termesztők nélkül a gyár nem tud létezni, s amint már említettem, fejlesztési terveink vannak. Szeretnénk a répáért olyan reális árat fizetni, hogy a termesztés és a feldolgozás is meghozza a szükséges hasznot. Ha reális árakról beszélünk, akkor azt is hangsúlyozni kell, hogy a hasznot hozó ár és a hektárhozam szorosan összefügg. A cukorrépa nem gabona, termesztése során nagy törődést és szakmai hozzáértést igényel. Körzetenként és helyenként az átlaghozamokban az idén is nagyok lesznek az eltérések. Többek között a szárazság miatt. Ahol több esett, illetve öntözték a répát, ott a bevételi kilátások is jobbak, míg másutt, főleg a Komáromi és a Lévai járás egyes részeiben gyengébb termés mutatkozik. Elgondolkodtató viszont a magángazdák növekvő termesztési kedve. Köztudott tény, hogy a magángazda a piaci igényekre gyorsan reagál, s mivel saját bőrét viszi vásárra, aligha kezd olyasmibe, ami — ha jól csinálják is — eleve ráfizetéses. Nem véletlen, hogy a déli járásokban máris vannak körzetek, ahol a cukorrépa a magángazdaságok tipikus növénye lett. Annak ellenére, hogy a magángazdák és a gazdálkodók nem rendelkeznek megfelelő betakarítógépekkel, s ezt a munkát bérben kell elvégeztetniük. Ha a jövőben megmarad a termesztési kedv, sőt még több magángazda, illetve gazdálkodó termeszt majd cukorrépát, akkor érdemes lenne megszívlelni Kántor Zoltán észrevételét, javaslatát. A répaosztály munkatársai a hagyományos szaktanácsadás keretében egyetlen cukorrépaföldet sem mellőztek, bármilyen kicsi volt is. Még az osztályvezető is végignézte valamennyit, hogy útmutatással, tanácsadással segítsék a termesztőket. Ez a jövőben is így lesz, de könnyebb lenne az együttműködés, ha egyegy körzet, falu cukorrépa-termesztői saját kezdeményezés alapján összefognának. Tapasztalataikat, észrevételeiket egymással is megbeszélnék, és a csoport keretében a gyár illetékes osztályával is minden bizonynyal rugalmasabb lenne a kapcsolat. Ez persze az együttműködésnek nem feltétele, hanem csak egyik lehetséges formája. EGRI FERENC „Szedd magad” — almasport A jelek szerint jó és bőséges almaterméssel számolhatunk, de — ahogy ez már lenni szokott — nemcsak a kevés, hanem a sok is gondokat okoz. Az almatermesztők attól tartanak, hogy a mintegy százezer tonna terméssel majd nem tudnak mit kezdeni. Az elmúlt hónapok piaci kínálata alapján jogos a felelmük, hogy a kereskedők a hazai bő termés ellenére az őszi hónapokban is további almaszállítmányokat hoznak be az országba, s ezzel az árakat a termelési költségek alá csökkentik. Almabehozatali korlátozást kérnek amely január végéig lenne érvényben. A tavaszi és a nyári almabehozatallal már fejbekólintott termesztők a piaci bonyodalmaktól való félelmükben, na csak egy mód vgn rá, azonnal túladnak a termésen. így arra is van példa, hogy adott üzem gyümölcskertészetében annyi almát szed magának a fogyasztó, amennyit akar. Annak tehat, akinek van tárolási lehetősége, érdemes a legközelebbi almakertészetben megérdeklődnie, nincs-e lehetőség „szedd magad” sportolásra. Ha igen, és kihasználja a lehetőséget, akkor a későbbiekben napi almaadagjának megvételére nem kell a korábbinál mélyebbre nyúlnia a pénztárcájába. Ha nincs ilyen lehetőség, még mindig nyitható ideiglenes afmabolt, ahol a piaci áraknál olcsóbban vehető meg a téli almakészlet. Olvasóink tájékoztatására néhány mezőgazdasági szövetkezetben rákérdeztünk a lehetőségekre. Vásárúton a szövetkezet hűtőtárolójában reggel 8-tól délután négyig árulják az almát. Az osztályon felüli — /-//. osztályú kilója 10-8-6 koronába kerül. Bárki, bármilyen tételt vehet. A faluban lévő boltjában és a hűtőtárolóban is a nyárasdi szövetkezet a válogatlan alma kilóját nagyban öt koronáért, kis tételekben valamivel drágábban árulja. Ugyanígy az eperjesi szövetkezet, ahol az 1 osztályú alma kilója 6 koronába (plusz adó) kerül. A csenkei szövetkezet nemcsak almát, hanem mozgási lehetőséget is kínál a fogyasztóknak Aki sportolni akar, az hétfőtől péntekig előzetes bejelentés nélkül, szombaton-vasárnap pedig előzetes megegyezés alapjan jelentkezhet a gyümölcsösben almát szedni. A munkáért (a leszedett alma mennyisége szerint) fizetést kap, keresetéért pedig (6 korona egy kilogramm) almát vásárolhat. Aki nem szed, csak vesz, az kilónként 7-8 koronát fizet az almáért. —ef— A dunaszerdahelyi Juhocukor célkitűzései Kampány a termesztők bizalmáért
