Szabad Újság, 1993. szeptember (1. évfolyam, 9-13. szám)
1993-09-15 / 11. szám
1993. szeptember 15.• sz. SZABAD ÚJSÁG 13 Kassai öregdiákok találkozója A SORS JÁTÉKSZEREI A kassai Slovan Szálló különtermében találkoztak nemrégiben a volt premontrei gimnázium diákjai. A csaknem kétszáz deresedé hajú. különböző sorsú „öregdiák" jóvoltából mintha csak a közép-európai és egyben a magyar történelem élő tanúi gyűltek volna össze. Voltak, akik egyedül merengtek a történelem abszurd hullámverésén, mások beszélgettek, vagy együtt hallgattak. Túlságosan hosszú volt a kényszerszünet ahhoz, hogy ez a közösség együtt tudjon szembenézni a kitelepítéssel, reszlovakizációval, vagyonvesztéssel és asszimilációval, a soksok gerinctörö praktikával. Ennek eredményeit az is mutatja, hogy a jelenlevők gyermekei, unokái közül már sokan nem beszélnek magyarul, és így látómezejükből ez a sorsszelet kiesik — a kollektív emlékezet megszakad. Néhány néhai diákot megkértem, ossza meg olvasóinkkal gondolatait. Az összejövetel egy ik fő szervezője Czima György kassai erdőmémök volt: — 176-an jöttünk össze azok közül. akik 1938 és 1944 között voltak a gimnázium hallgatói. Azok, akik a 43/44-es évben csak egy évig járhattak velünk, nem jöttek el, mert úgy gondolják, nem tartoznak közénk. Pedig ők a „fiatalok”, akiknek át kell \enniük a stafétabotot, amikor már mi nem tudjuk folytatni. — Mikor jutott eszükbe megszervezni a találkozókat? — 1990-ben Gödöllőn jártunk, és láttuk, hogy az ottani premontrei diákok összefogtak, és így 1991-ben először, mi is összejöttünk. A gödöllőiek küldöttségét is vendégül láttuk. — Egyéni sorsa hogyan alakult? — Mi voltunk az utolsó osztály, ■........................... . .. A japán irodalomról a mi tájainkon nevelkedett olvasó mindmáig nagyon keveset tudhatott, noha kétségtelen, hogy az elmúlt harminc-negyven esztendőben ez a kevés ugyancsak megsokszorozódott, így más. kevésbé ismert irodalmakhoz viszonyítva, a japán literatúráról legalább hozzávetőleges képünk lehet. Köszönhető ez többek között az utóbbi évtizedekben világklasszis rangjára emelkedett japán filmeknek, mindenekelőtt Kurosawa müveinek. Ám az is igaz, hogy amit tudunk, azt elsősorban korunk japán műveiről tudjuk. Márpedig a japán művelődés, ha nem is olyan régi. mint a kínai vagy az indiai, mindenesetre több mint egy évezredes, s ennek az ezer évnek első harmada-negyede különösen fontos világirodalmi szempontból is. Hogy mást ne mondjunk, a reprezentatív mutatványnak általunk kiválasztott Gendzsi regénye éppen ezer esztendeje íródott, akkor tehát, amikor nálunk még írásbeli irodalom se volt, de alig-alig pislogott még az európai művelődés is. Tény és való: a magyarra Gendzsi regénye címmel fordított történet, inamely már nem érettségizett le. 1944 szeptemberében beiratkoztunk a nyolcadik osztályba, de közben az érettségire nem került sor. Be kellett vonulnunk. A fogságból 1945. szeptember 20-án jöttem haza, s akkor már magyar iskola nem létezett. Volt aki Sátoraljaújhelyen, volt aki Pozsonyban vagy Révkomáromban érettségizett — én Iglón és Lőcsén szereztem érettségi bizonyítványt, majd Kassán elvégeztem az egyetemet. Dr. Osztrák Kálmán, nyugalmazott számítástechnikai mérnök, Kassa: — Én 38/39-es premontrei diák vagyok. Nagyon örülök, hogy sikerült összehozni a diákokat. Éz igen komoly élmény. Ma már sajnos meg sem ismerjük igen egymást. Osztályunkból csak hárman vagyunk jelen. Sokan a világháborúban „maradtak”. Annak ellenére, hogy sok mindenen mentünk át, mindannyian érvényesültünk. Van, aki Erdélyben maradt vagy Csehszlovákiában és persze Magyarországon. Sokat tettünk Szlovákiáért — mint kassaiakat mindenhol, mindenféle formában „támogattak” minket, de a tudásunk felülkerekedett a bajokon. Mindenféle szempontból csak dicsőséget szereztünk a premontreieknek. — Mire emlékszik a legszívesebben az iskolából? — Az önképzőkörre, a sportkörre és egyáltalán arra a légkörre, amely a premontrei gimnáziumot jellemezte. Komoly erkölcsi alapot kaptunk, és embert neveltek belőlünk nagy E-vel, amit különösképpen értékelni kell. Amit kaptunk, az pótolhatatlan. Dr. Gacsay László, nyugdíjas állatorvos Szepsiből: kább Gendzsi regéjének nevezhető, avagy meséjének, mert az európai regény mértékével mérve bizonyosan nem nevezhető regénynek. Ám ez mit sem változtat azon a tényen, hogy épp Muraszaki Sikibi (Muraszaki asszony) történetének jóvoltából sokkal többet tudunk az ezer esztendővel ezelőtti Japán udvari életének mindennapjairól, mint bármely más, Japánnal sokkal közelebbi országról, eltekintve persze, épp a realista regénynek köszönhetően, a XIX. és a XX. századtól. A japán írásbeliség az i.u. VII. században indul, ám az ekkor lejegyzett krónika és legendairodalom majd egy évezredes mitikus és genealógiai hagyományt rögzít. Ilyen mű például a japánok első nagy klasszikus müve, a Kodzsiki, amely N. Konrad szerint nemcsak a sintoizmusnak s így az egész japán nemzetnek a szent könyve, s nemcsak elsőrendű forrásértékű alapkő Japán ősrégi történelméhez, s nemcsak a japán mitológiához s valláshoz, hanem az egész japán mentalitáshoz való kulcs. Segítségével jutunk legközelebb ahhoz, ami igazán japán a mai Japánban. — Akkor jártam a premontrei gimnáziumba, amikor Kassa hazatért, tehát 1938 és 1945 között. Kassán csak a gimnázium negyedik osztályát jártam ki, így 1945 után Miskolcon fejeztem be tanulmányaimat, majd 1950-ben Révkomáromban érettségiztem. miután ott megnyílt az első magyar gimnázium. — Mi hozta a találkozóra? — Az ifjúság legszebb emlékei, amelyek az alma materhez kötnek. Abban az időben nemcsak a diákélet, hanem magyarságunk is összekötött. Báncsiky László, nyugalmazott osztályvezető Budapestről: — Nagyon jó nevelést kaptunk. 1938-tól 1944-ig laktunk Kassán, azután kiutasítottak minket. Egy kis csomaggal kellett elhagynunk otthonunkat. Polnisch Ferenc. 98 éves öregdiák eltűnődött: — Nem az én érdemem, hogy itt vagyok, az Úristené, hogy ittfelejtett. Én ez alatt a rövid kis élet alatt, 1895-től. sok mindent éltem át. 1905- ben kezdtem ebbe a gimnáziumba járni Mécs Lászlóval, a későbbi papköltővel együtt. Pappá szentelésén is ott voltam. Nem is sejtettem, hogy a kilencvenkilencedik év küszöbén itt lehetek „diáktársaim" között. Sok emléket gyűjtöttem össze. Miskolcon születtem, mivel anyám éppen útban volt hazafelé. Egész családunk kassai. Szegeden élt egy nagynéném, és ott láttam II. Rákóczi Ferenc hamvainak hazahozatalát. Mint tizenegy éves kölyök éppen a szegedi állomáson voltam. Fél Szeged kint volt. Elképzelhetetlen tömeg. A hatodik vágányra jött be a szerelvény. A katonaság és a rendör-Lényegében ugyanez mondható a japán irodalom következő nagy korszakának, a X-XI. századnak a műveiről is. Ez már voltaképpen a klasszikus kor, sok szempontból a csúcs, a beteljesedés. Reprezentatív műfaja pedig a napló, illetve a regény — pontosabban, ahogy már hangsúlyoztuk, a regény-terjedelmű elbeszélés, mese vagy történet. A japánok ezt monogatarinak hívják, ami egyszerűen elbeszélést jelent. Jellemzője. hogy nagyrészt nők művelik, így maradt fenn a világirodalom talán két legnagyobb nöírójának a neve és műve, a Sónagnoné és a Muraszakié. Sónagnon a klasszikus japán napló reprezentáns képviselője, müve, az ún. Párnahéj-jegyzetek a kor legkiválóbb dokumentuma, részletei magyarul is olvashatók a „ Párnakönyv ” című antológiában, amely Sónagnon jegyzetei mellett tartalmazza még jó néhány kor- és pályatársnőjének a feljegyzéseit, így a Muraszaki naplóját. Páratlan értékű dokumentumok ezek. segítségükkel szinte karnyújtásnyi közelébe jutunk az ezer év előtti japán udvari életnek, a japán mindennapoknak. Voltaképpen, mint már említettük, nem más, mint egy óriási napló Muraszaki müve, a Gendzsi regénye is. Sokan nem tudják, hogy ez a kitűnő könyv, a világirodalom egyik legfontosabb prózai remeke, olvasható teljes terjedelmében (három kötetben) magyarul is, mégpedig kitűnő fordításban. Nem kisebb írástudó vállalkozott magyarítására — igaz. hogy csak angol közvetítéssel —, mint Hamvas Béla. Fordítása a hatvanas évek elején látott napvilágot a népszerű Világirodalom Klasszikusai so-A nélkülözhetetlen száz könyv Cselényi László rovata 16. Muraszaki: Gendzsi regénye ség kötéllel megerősített kordonját a tömeg pillanatok alatt áttörte. Mindenki megrohanta a kocsikat. A kocsi nem látszott a sok virágtól. Egy levelet én is eltulajdonítottam emlékbe. Mit számít az ember kora a világtörténelemben? E száz év alatt hová fejlődött a világ!? Az első kassai közúti közlekedési eszköz a lóvasút volt. Ez 1891-től 97-ig működött. Még arra is emlékszem, hogy kétéves koromban ezen a lóvasúton utaztam. Fényképem is van róla. Szegeden láttam felszállni az első francia repülőgépet. Elcsodálkoztunk. Lehetséges-e, hogy a földről ekkora súly felemelkedjen, és még azt sem látni, hogy mitől... Tanulhatna a mai világ abból, hogy mint kellett dolgoznunk akkor, és hogyan lazsálnak ma az emberek, és hogyan teszik tönkre gazdaságilag az államokat. Kilián Árpád, budapesti testnevelő tanár, rehabilitációja után lett egyetemi docens: — Az első évfolyamban voltam 38/39-ben. Már régen, tíz éve találkoztam a társaimmal. Osztályunkból kevesen, csak öten maradtunk, ha jól számolom. Csak volt tanáromat, Duruttya Istvánt ismertem meg. Húsz éven át, 1939-ig Kassán laktunk, azóta Pesten élek. Mégis ez a két évtized számít. Úgy tűnik, mintha ez lenne a több. A barátok közül már senkivel sem találkoztam. Néhányan még élnek valahol, de a szűk baráti körből csak én maradtam meg. A hangulat, amely akkor e falak között élt, visszahív, de most hiába keresem, nem találom. Ezt szomorúan konstatálom. Az emberek már nem olyan toleránsak egymással szemben, mint az én időmben, amikor nem számított ki milyen vallású, nemzetiségű. Még az sem, hogy milyen politikai felfogású. Nekem mindenféle barátom volt. mégis jól megvoltunk. Ez juttatja eszembe a délszláv helyzetet, ahol gyilkolják egymást a volt barátok. Az a legrosszabb, hogy az ember leélt egy életet — mondhatom, hogy nehéz munka közepette — és akkor a vége, a finis sem sikerül. Nem mondhatjuk, na végre, célba értünk! BALASSA ZOLTÁN rozatban Philipp Berta gondozásában. De mi is voltaképpen ez a Gendzsi-történet? Első 44 fejezete Gendzsi Hi karú császári herceg szerelmi kalandjait tárgyalja, a 10 zárófejezet pedig a herceg törvénytelen fiának, Kaoru hercegnek nőügyeiről szól. Egy háromkötetes, többezer oldalas „mese” történetét persze elég nehéz lenne elmondani, s még részletét sem idézhetjük, mint versek esetében, inkább idézzük Muraszaki Naplójának egy részletét, ízelítőül e kitűnő írónő stílusának érzékeltetésére: „Szeretem a hóesést látni, és napról napra abban reménykedem, hogy havazni kezd, mielőtt őfelsége visszatérne az udvarhoz. Akkor hirtelen haza kellett mennem. Két nappal megérkezésem után a hó valóban esni kezdett. De ebben a sivár környezetben még a hó is kevés élvezetet szerez nekem. Most az ismerős ablak előtt ülve figyelem, hogyan rakódik le a ház előtt álló bokrokra, és élénken felidéződnek lelkemben a tanácstalanság és nyomorúság évei! Akkor is itt ültem hosszú órákon át ugyanennél az ablaknál, és minden nap olyan volt, mint az előtte való, legfeljebb abban különbözött, hogy az előző nap óta valamennyi virág kinyílt vagy lehullott, egy új énekesmadár érkezett vagy repült el. így figyeltem a tavaszok múlását, láttam, hogyan változnak az egek, hogyan kel fel a hold; láttam ugyanazokat az ágakat fagytól fehéren vagy hóval borítottan. És egész idő alatt mindegyre csak azt kérdeztem magamtól: Mit tartogat számomra a jövő? Hogyan végződik mindez? ” Mint ma már jól tudjuk, úgy vég-Akét hónapos szünet után újra beindult az élet a Komáromi Jókai Színházban. Az ünnepélyes évadnyitón BEKE SÁNDOR igazgató elmondta, hogy a 93/94-es évad — a tervek szerint — rendhagyónak fog számítani, mert szellemiségében lényegesen különbözni fog az eddigiektől. E különbség a racionalitás felé történő irányváltásban jelentkezik majd. Örvendetesnek minősítette, hogy a Jókai Színház az anyagi nehézségek ellenére is meg tudta tartani művészi nívóját, amelyet — az igazgató szavai szerint — ebben az évben egy fokkal magasabbra kívánnak emelni. Nyitott a Jókai Színház Ennek érdekében szükséges a művészegyüttes fiatal tehetségekkel való bővítése — elsősorban a pozsonyi Színművészeti Főiskola hallgatóira és a színházi stúdió növendékeire számítanak majd. A hallottakból az is kitűnt, hogy a színház magyarországi vendégjátékai alkalmával bemutatott produkciók kedvező fogadtatásra találtak az ottani sajtóban. Ennek köszönhetően a színházi szakma a komáromi Jókai Színházat ma a legjobb magyar színházak között tartja számon . A 93/94-es évad első bemutatójára október 1-jén kerül sor Déry—Presser—Adamis: Képzelt riport egy amerikai popfesztiválról című darabjának színrevitelével. A későbbiekben Brecht: A szecsuáni jólélek és Goldoni: Két úr szolgája szerepel még a színház műsortervében. A főiskolások közreműködésével és Kazimir Károly segítségével kerül majd a nagyérdemű elé Móricz Zsigmondtól a Csibe. Régi adósságát törleszti a színház Csukás István-Kocsák Tibor Kuriburi című zenés mesejátékának műsorra tűzésével -— ezzel elsősorban a gyerekek kedvében szeretnének járni. Természetesen az idei évad sem múlik el a győri Nemzeti Színház vendégszereplése nélkül. A győri társulat az idén Barillet-Grédy-Nádas: A kaktusz virága majd a későbbiekben Kálmán-Szenes-lnnocent: A montmartre-i ibolya című produkcióval örvendezteti meg a komáromi közönséget. A. FEKETE ZOLTÁN ződött, hogy a kesergő udvarhölgy, a kegyvesztett Muraszaki Sibiu, megírta minden idők egyik legszebb történetét, neve fennmaradt, s a legnagyobb írók sorában emlegetik. Azonban nemcsak őt. A régi Japán irodalma nemcsak mítoszgyűjteményekből, nemcsak naplókból s monogatarikból áll. A japán költészet reprezentáns műfaja, mindenki tudja, az ötsoros, rövid lírai vers, a haiku. Számtalan haikugyüjteménye van a japánoknak, leghíresebb a „Tízezer levél" c. antológia. Minthogy regényrészletet nem tudunk közölni, álljon itt egy tipikus japán vers. Kosztolányi Dezső magyarításában. A címe: Száműzetés: „Evezve a Nyolcvan Sziget felé a tengeren, a végtelen mezőben ring csónakom, a vízbe elveszöen. Száműzött a Császár. Jámbor halászok, halászbárkák, beszéljetek felőlem". A régi Japán egy másik, világhírű, reprezentáns műfaja az ún. no-szinház. A vallási szertartásokból alakult ki — mintegy 800 maradt fenn, s közel kétszáz ma is állandóan szerepel a több ezernyire tehető no-drámából. Mindezt „függelékként” s bevezetésképp a Gendzsi regényének olvasásához. Mert végül is mindaz, amit itt elmondtunk, kedvcsináló szeretne lenni. A mai olvasó, még ha felülemelkedik is a bestsellereken, általában megelégszik a XIX. századi regénnyel. írásunk, ahogy egész sorozatunk is, azt szeretné elhitetni, hogy ezen túl is van értékes, s nemcsak értékes, hanem érdekes irodalmi mű. Japántól Dél-Amerikáig, a Gendzsi regényétől a Száz év magányig.
