Szabad Újság, 1993. szeptember (1. évfolyam, 9-13. szám)
1993-09-08 / 10. szám
6 SZABAD ÚJSÁG 1993. szeptember 8.• sz. Ne szólj szám, nem fáj fejem? MUNKÁSSORS ’93 A MUNKANÉLKÜLISÉG — a lélekbúvárok tapasztalatai, a rideg statisztikai adatok és a munkaügyi hivatalok dolgozói bizonyítják — a középkorosztályhoz tartozókat, az életük delénél tartó „negyveneseket” sújtja leginkább. A „pórul járt” családoknál egymást érik a civakodások, a perpatvarok, a létbizonytalanság felőrli kicsik és nagyok idegeit, házasságok futhatnak zátonyra, boldog családok mehetnek tönkre. Az önhibájukon kívül állás és kereseti lehetőség nélkül maradó, erejük teljében lévő férfiak, családapák lába alól könnyen kicsúszhat a talaj. Nagyon sokan nehezen viselik el. hogy feleségük fizetéséből éljenek, „az asszony” keresetére legyenek ráutalva, hirtelen fölöslegesnek érzik magukat, egy idő után az alkoholban keresnek vigaszt, végső elkeseredésükben pedig szörnyű, visszafordíthatatlan cselekedetre szánják el magukat. Nos. az Ipoly mentén sem rózsás a helyzet, Ipolyság és Nagykürtös környékén is sok s egyre több a munkanélküli. Ipolybalogon például már a lakosok majd 24 százaléka állástalan. És sajnos, szinte esélyük sincs az elhelyezkedésre, hisz a környéken nincs valamirevaló, sok embert foglalkoztató gyár, ipari létesítmény, az üzemek jószerével csak vegetálnak, s a mezőgazdasági szövetkezetek, állami gazdaságok legtöbbje is a tönk szélére sodródott... Mindig a pénz! Nászali István élete delén jár: 44 éves. Munkás. Világéletében a két keze munkájával kereste a kenyérrevalót. Még van állása, még dolgozik. Egyelőre. Dolgozik, de nem keres, ugyanis már hónapok óta nem kapott fizetést... A nyurga középkorú férfi az alapiskola befejezése után szakiskolába jelentkezett, mezőgazdasági géplakatos lett. Taníttatása költségeit a balogi földműves-szövetkezet felvállalta, ezért a szakmunkás-bizonyítvány megszerzése után a közösben kellett dolgoznia. A szövetkezet másik két szövetkezettel egyesült, a központi szerelőműhely Inámban volt, neki oda kellett ingáznia. Műszakokra járt, kerékpáron vagy motoron utazgatott a munkahelyére. A fizetést kevesellte. mindössze 1600 koronát keresett, hát búcsút mondott a gazdaságnak, s Zólyomba, az útépítő vállalathoz szegődött. Fiatal volt, tapasztalatlan, csőbe húzták, kimustrált munkagépet kapott. Heti munkára járt, közben megnősült, a 2200 korona fizetésből nem sokat lehetett megtakarítani, hát három és fél év után más munkahely után nézett. Családjához közelebb akart kerülni, ezért otthon, a járásban keresett állást. A nagykürtösi mezőgazdasági építövállalatnál kötött ki. Úgy hitte, szülőfalujában, Ipolybalogon dolgozhat majd, szerencsétlenségére azonban a járás túlsó szögletébe helyezték. Hajnalok hajnalán kelt, késő estére ért csak haza, zsúfolt autóbuszokon utazott, még mindig nem keresett két és fél ezret sem, ezért ismét munkahelyet változtatott. Csehországban ment. Építkezésen dolgozott, jól keresett, végre elégedett lehetett a fizetésével. Távol volt ugyan a családjától, de nem volt más választása. Második gyermeküket várták, kellett a pénz, száz helye volt minden fillérnek. Édesapja már nem élt, csak magára számíthatott, nem igen volt kire támaszkodnia. Megtudta, hogy Szlovákiában is alakult (mező)gazdasági épületek építésére szakosodó társulás. A szervező nagy pénzt ígért, István nem kérette soká magát. Munkába lépése előtt három nappal meghalt a vállalkozó. Még jó, hogy a be sem indult céget „átvette” a zólyomi Agrostav. Tíz évig hetente csak egy alkalommal láthatta a családját, szépen cseperedő leánykáit, Beátát és Mónikát. Viszont havonta négy és fél. ötezer koronát keresett. Nyolcvankilenc derekára azonban már nagyon kevés lett a munka, s egyre alacsonyabb lett a fizetés is. Az évek múlását a csontjaiban is érző családapa egy losonci útépítő vállalathoz jelentkezett. Mintegy háromezer-ötszázat keresett csak, azonban minden nap otthon lehetett. Kilencvenkettő júniusában a volt igazgató megvette a vállalatot, s Utak-Hidak néven út- és hídépítő magáncéget alapított. S tulajdonképpen ezzel kezdődött István kálváriája... Hallgatni arany? Az új tulajdonos egy idő után nem tudott vagy nem akart fizetni alkalmazottainak. Úgy látszott, gyorsan „elfelejtette”, hogy munkásai bérből és fizetésből élnek. A dolgozókat télen, januárban és februárban szabadságra küldte. Akadozik a munka, ér-Dolgozunk —panaszolja Nászali István —, de fizetést nem kapunk (A szerző felvétele) veit, ezért nem tud teljes fizetést adni senkinek. Ekkor szorult össze István gyomra először félelmében. Mi lesz vele s a családjával, ha nem kereshet? A cégnél az első komolyabb rostálásra, munkaerő-elbocsátásra 92 októberében került sor. Az emberek egyre komorabb arccal jártak munkába, szólni, fennhangon zúgolódni azonban senki sem mert, mindenki félt, hogy ha kinyitja a száját, útilaput kötnek a talpa alá. István nem érti, miért nem állt s áll ki ma sem mellettük a szakszervezet. Azaz sejti, csak nem tudja bizonyítani. Meggyőződése ugyanis, hogy az új tulajdonos „lekenyerezte” a tisztségviselőt. Nem kaptak már munkaruhát, munkavédelmi eszközöket, tisztálkodószereket sem, de, üsse kő, gondolta, fő, hogy a munkaviszony megmaradt. Március elején állhatott ismét munkába. A fizetést hónapról hónapra egyre később, több nap eltolódással kapták kézhez. De legalább megkapták. Egy ideig. Mert június óta Ladislav Sandula mérnök csak alamizsnát adott egyre jobban követelőző alkalmazottainak. A munkások mindössze augusztus hatodikán kaptak 600 korona „átalányelőlegef’. Az igazgató június óta egyre húzta-halasztotta a bérek ■■kifizetését. Először azt ígérte, június tizenötödike után kapják meg az alkalmazottak a pénzüket. Aztán meg azt mondta, július húszadika körül, az elmaradt júniusi fizetéssel együtt, mind a két havi bérüket egyszerre kapják majd kézhez. Rohantak a napok, a munkások egyre türelmetlenebbé váltak, a beígért fizetésnek azonban bottal üthették a nyomát. Közben azért mindenki tovább dolgozott. Istvánék részlege Nagykürtös előtt egy öt kilométer hosszú útszakaszt épített tovább. Sokáig még egymás között sem mertek panaszkodni a munkások. Féltették a munkahelyüket. Mert még mindig reménykedtek. Meg aztán az is megfordult a fejükben, hogy ha követelőzni merészelnek, egykettőre az utcán találhatják magukat, s akkor elvesztik a munkanélküli-segélyre való jogosultságukat is. Egyszer azonban csak betelt, sőt ki is csorbult a pohár. Az egyre elkeseredettebb emberek elhatározták, nem tűrnek tovább, s augusztus tizenhatodikán a losonci és a rimaszombati részlegeken dolgozó kollégáikkal együtt „tiszteletüket tették” a direktor úrnál. Kint a bárány, bent a farkas István június óta nem kapott fizetést, sőt a családi pótlékot sem kapta meg. Pedig hát kellene neki(k) a pénz nagyon. De hát kinek nem? Az idősebb lányuk 16 éves, a fiatalabbik 14. Mind a ketten tanulnak, Beáta a rimaszombati kereskedelmi akadémia harmadikos diákja, a húga pedig most kezdett a losonci pedagógiai középiskolában. A család kénytelen volt a bankba tett megtakarított pénzhez nyúlni, hogy a leányoknak a szükséges tanszereket megvásárolhassák. Apjuknak a könnye is kicsordult, amikor elbúcsúzott tőlük. Lehet, villant át agyán a gondolat, hogy karácsonyra már végleg haza kell vinnie őket? Nem is csodálja, hogy felesége egyre türelmetlenebb, egyre többször kérdezi, mikor hoz már haza végre egy kis pénzt? A vitákat, veszekedéseket hallották a gyerekeik is. Az idén szinte semmilyen divatos új holmit nem vásárolhattak a lányoknak sem. Még isteni szerencse, sóhajtozik a hoppon maradt „családfenntartó”, hogy a feleségem dolgozik, az ö 2300-2400 koronányi havi keresetéből élnek valamennyien. Rossz ember vagyok én, kérdezgeti egy-egy perpatvar után élete párjától, nem iszom, nem kártyázom, nem dohányzóm. tehetek én arról, ho^y ilyen helyzetbe kerültem? Nászali Istvánt megviselték,az elmúlt hónapok eseményei. Legutóbb augusztus utolsó előtti napján jártak a munkások az igazgatónál. A falhoz csapjuk, a lelkét js kiszorítjuk belőle, ha nem fizet, fő-; gadkoztak a legdühösebbek. Legalább száz ember gyűlt össze a cég udvarán. Két héttel korábban azt az ígéretet kapták, hogy legkésőbb augusztus végén felvehetik elmaradt fizetésüket. Ehelyett azonban a hónap huszonhetedikén csak újabb alamizsnát, 1000 koronát kaptak fejenként. A direktor kijelentette, a munkásoknak a munkaidő alatt nincs joguk tiltakozó gyűlésekre járni. A munkaszerződést megszegők ellen pedig szankciót fog alkalmazni. S kiüzent, hogy ne csináljanak cirkuszt, és ne rontsák cége hírnevét. Hát nem gyönyörű? Nem csoda, ha az egybegyűltek szitkozódni kezdtek. Lassan már szégyenek hazamenni, kiabálta egy idősebb szaki, csak marjuk egymást az asszonnyal, a kilátástalanság felőrli az idegeinket... — Valósággal menekülök a család elöl — vágta rá a társa —, állandóan ingerült vagyok, attól félek, kilyukad a gyomrom. Ügyesek az öklüket rázták. Többen közülük már harminc éve dolgoznak útépítő cégnél. Sok mindent mondtak: — Miből fizessem a lakbért? — Miből vegyek a gyerekeknek írószereket? — Miből fizessem a tartásdíjat? Szegény ember, elvált felesége is a cég alkalmazottja. István egyik munkatársa kénytelen volt a csemetéit a szüleihez vinni, mert képtelen volt elég élelmet vásárolni nekik. — Az urak szórakoznak — hallatszott a tömegből —, mi meg dögöljünk éhen?! Az igazgató sokáig dajkamesével áltatta munkásait. Eladom az aszfaltkészítö gépeket, sőt az egész telepet, ismételgette, s az árából rendezem a tartozásokat. Az emberek tudni vélik, hogy nem olyan szegény, mint amilyennek mondja magát, hisz pazar autója van, s repülőgépet bérel. Valamelyik minisztériumban. rebesgetik, igen csak jó „keresztapja” lehet... Akinek nem tetszik... Állítólag ma nyolcadikán az üzemben újabb elbocsátásokra kerül sor. Szabadulni akar az üzem a hangoskodóktól? István is fél. Tizenötödikén, persze megint csak állítólag, minden munkás maradéktalanul megkapja az összes elmaradt bérét. A dolgozók azonban már nem hisznek Ladislav Sandula mérnöknek. Igaz, nem is lehet csodálni... Olyan részén élünk a világnak, ahol az átlagos évi csapadékmennyiség még optimális eloszlás mellett sem elegendő a magas termésátlagok eléréséhez. A hiányzó csapadékot pótolni kell. Tervszerű, rendszeres és gazdaságos öntözéssel. Mindez hatványozottan érvényes aszály idején. Olyan évben, amilyen az idei és a vele összefüggő, most már többéves száraz periódus volt. Az éves és az ezen belüli időszakos vízhiány a termelés hatékonyságát csökkenti, mennyiségi és minőségi veszteségeket okoz. A vízhiány miatt ugyanis nemcsak a hozam kisebb, hanem az Irrisalón ’93 Azoknak, akik hatékonyan akarnak öntözni igényes piacokon eladhatatlan lesz a termés. Az olyan kifogások, hogy apró az alma vagy magas a nitráttartalom, mert szárazság volt, aligha hatják meg a kereskedőt. Ha úgy vesszük, hogy mindez az érem egyik oldala, akkor szólni kell a másikról is. A mesterséges csapadékpótlás többletkiadást jelent, és a piacgazdaságban a pluszköltség jogosultságát elsősorban megtérülésének mértéke indokolja. Az öntözés esetében a pluszköltségek megtérülését egyrészt a több és jobb minőségű termés, másrészt a víz kijuttatásával járó rezsiköltség határozza meg. Ezúttal az utóbbiról lesz szó. A Pozsonyi Öntözőgazdálkodási Kutatóintézet 1993. szeptember 13-én és 16-án hidasi kísérleti telepén már harmadik alkalommal rendezi meg öntözőgazdálkodási bemutatóját. A kétnapos rendezvényre tizenkét hazai, kilenc külföldi céget képviselő szervezetet, és a világ különböző részeiből harmincöt, többek között osztrák, izraeli, olasz, német, görög és magyar kiállítót hívtak meg. Együtt lesz tehát mindaz, ami a hatékony öntözés feltétele. A kétnapos bemutatón az érdeklődők reggel kilenctől délután hat óráig működés közben tekinthetik meg a szántóföldi, kertészeti és gyümölcskultúrák öntözésére alkalmas berendezéseket s ezek vízelosztó tartozékait. A hagyományosak mellett bemutatják a különleges kultúrák öntözésére, a klimatizálásra és a mikroöntözésre alkalmas szórófejeket, valamint a csepegtető öntözés különböző típusait. A vízellátás automatizálására szolgáló berendezések, a talajnedvesség mérésére alkalmas műszerek, a vízszivattyúk különböző típusai, valamint az öntözés kiegészítő eszközei is bővítik a választékot. A kísérleti telepen a látogatók megtekinthetik az öntözéssel termesztett kultúrákat, az öntözéssel és a termesztéssel kapcsolatos problémákra pedig tudományos meglapozottságú magyarázatot kapnak. Ilyen vonatkozásban különösen figyelemre méltóak a csepegtető öntözéssel kapcsolatos látnivalók. A többcélú és többéves kutatás eredményei különösen a fólia alatt paprikát és paradicsomot termesztők számára lehetnek értékesek. A rendszerbe foglalt tapasztalatok nemcsak általános jellegűek, hanem a termesztésre ajánlott legjobb fajták szerint is hozzáférhetők. Olyan ismeretek ezek, amelyek birtokában az egyébként is legolcsóbb öntözési mód még hatékonyabbá tehető. Lényeges még, hogy a látogatók a kiállított öntözőberendezéseket a helyszínen megvásárolhajták. illetve megrendelhetik. Végül — amit manapság már valóban ritkán mondhatunk el —, az érdeklődők a kiállítást ingyen tekinthetik meg. (egri) ZOLCZER LÁSZLÓ Al /Aj z Európai Közösség tagországaiban idestova mindennapos az o- Hyan élelmiszer, amelybe beleavatkozhattak géntechnikailag. Ezért úgy tartják, hogy a termelőknek bizonyos fokon érteniük kell a tudomány e nyelvét, s piacra is csak ennek ismeretében vihetik termékeiket. A géntechnika fiatal tudomány, valószínűleg nem ismeretes még valamennyi kockázata. A gének az öröklődő tulajdonságok hordozói, a géntechnika segítségével az egyes öröklődési információhordozókat kimetszhetik, és a kívánt szervezetek sejtjeinek sejtmagjába bevihetik. Ez a módszer így magától értetődően a tenyésztésben nyitott új utakat, lehetővé téve, hogy mesterséges úton átlépjék a természet határait. Alkalmazási területe a mezőgazdaságban: enzimológiailag értékesebb takarmányok, oltóanyagok előállítása, a hozamnövelő hormonoktól a betegségeknek, rovarkártevőknek ellenálló növényfajták előállítása éppúgy, mint a r Étkek és gének biológiai növényvédelem. A géntechnika bevezetésének további területe a herbicid-rezisztens növények szaporítása, olyan növényfajták létrehozása, amelyek képesek a nitrogént közvetlenül a levegőből asszimilálni, s ezzel kiküszöbölhetővé tenni a túlságosan sok műtrágya kiszórását. A géntechnika szakembereit foglalkoztatja olyan újabb gabonafajták előállítása, amelyek a mostoha időjárást jól tűrik, hideg éghajlaton vagy sovány talajon is jó hozamot és minőséget adnak. A géntechnikának különösen széles az alkalmazási köre a zöldség- és gyümölcstermesztésben. Olyan fajtákat kell a tudománynak előállítania, amelyek a hagyományosnál jóval hosszabb ideig tárolhatók. Elsődleges alkalmazási lehetőség az élelmiszerként felhasznált egyes növények és állatok direkt géntechnikai megváltoztatása. Ennek egyik útja-módja a némelyik országban „zöldségtechnika” néven ismert módszer, amelyet a hebricid- és vírusellenálló cukorrépafajták előállítására alkalmaztak. Az élelmiszeripar területén a sör, a bor, a joghurt, a sajt gyártásában mikroorganizmusok működnek közre. Újdonság, hogy ezek előállításakor olyan természetes anyagokat használnak fel, mint a borjúgyomorból származó oltóanyag, amelyet ugyancsak a géntechnika segítségével alkalmaznak. Ä géntechnikával az élelmiszer-adalékok előállításánál is találkozhatunk. Gazdasági számítások szerint a kétezredik esztendőre a világban a géntechnikával az említett területeken 40 milliárd ECU értéket állítanak majd elő, s ez az. 1989-es évhez viszonyítva 1600-szoros növekedés. M. M.
