Szabad Újság, 1993. szeptember (1. évfolyam, 9-13. szám)
1993-09-01 / 9. szám
12 SZABAD ÚJSÁG 1993. szeptember 1.• sz. ♦ Természetgyógyászat Az étvágytalanság fitoterápiás kezelése Az étvágytalanság csak akkor betegség, ha hosszabb ideig tart. Általában más betegségek tünete. Nem mindig veszélyes. Ha pl. olyan egyénnél lép fel, akinek súlyfeleslege van, még hasznos is lehet, ha egy ideig kevesebbet eszik a szokásosnál, mert ezáltal legalább lefogy. Az étvágytalanság kezelésénél a természetgyógyász elsősorban az étvágytalanság okát kutatja, s csak azután ad tanácsot a gyógymód alkalmazását illetően. A kiváltó ok megszüntetésével a betegség is megszűnik. Étvágytalanság főként két okból alakulhat ki: I. LELKI BETEGSÉG. Az életunt, depressziós, csalódott és szomorú emberek gyakran étvágytalanok. Az ilyen embernek elsősorban az életmódján,, a gondolkodásán kell változtatni. Értelmet kell adni az életnek, s pozitív gondolkodásra tanítani. Ezerjófű (Centaurium erytraea, zemezlc mensia) A gyógynövények közül a nyugtató és feszültségoldó hatásúakat ajánlhatjuk. Ilyen pl. a citromfű, a galagonya, macskagyökér, szurokfű, bazsalikom, komló, valamint a kálmos gyökér. Teakeverék Hozzávalók: 20 g citromfű, 30 g macskagyökér, 20 g ezerjófű, 30 g fekete ürömfű. Elkészítés, adagolás: 1 teáskanálnyi mennyiséget 2 dl vízzel leforrázunk. 15 percig ázni hagyjuk, leszűrjük, majd étkezés előtt 20 perccel fofyasztjuk (édesítés nélkül). (A tea észülhet csak citromfűből is, amelynek keserű anyaga nemcsak étvágyjavító, hanem „zöld diazepamként” az idegeket is megnyutatja.) II. GYOMORRONTÁS. Gyomorrontáskor a gyomorfal gyulladásba jön, s gyomorhurut keletkezik. A gyomorrontást ételek, alkohol, de gyógyszerek is előidézhetik. A gyomorrontást okozó szert tehát ki kell iktatni. Vannak persze kivételek is, mint pl. az antibiotikumos szirupok miatt kialakult étvágytalanság a gyerekeknél. Az antibiotikum szedését, ha már elkezdtük, legalább öt napig folytatni kell. A gyógyszereket ezért legjobb étkezés után bevenni, s ha lehet. hideg tejjel leöblíteni. A Tetraciklin. Oxymykoin, Deoxymykoin esetében a tej nem alkalmazható, ezekre a szódabikarbónás vizet vagy pezsgöporból készül üdítőt igyunk. Gyomorrontáskor a következő Gyógynövényeket ajánljuk: apróojtorján, ürömfű, ezerjófű, pemetefű, sárga tárnics, vidrafű, orvosi zsálya, gyermekláncfű, kakukkfű, citromfű, narancshéj. Receptek 1. Hozzávalók: 20 g ezerjófű, 30 g gyermekláncfű (az egész növény a gyökerével együtt), 30 g kakukkfű, 20 g fehér ürömfű. 1 evőkanálnyi mennyiséget (javulás esetén egy teáskanálnyit, gyerekeknél pedig csak egy kávéskanálnyit) 2 dl vízzel leforrázunk, 15 percig ázni hagyjuk, leszűrjük, és édesítés nélkül, mindig 20 perccel evés előtt fogyasztjuk el. 2. Hozzávalók: 20 g kálmos gyökér, 30 g fehér ürömfű, 20 g borókabogyó, 30 g vidrafű vagy ezerjófű. 1 teáskanálnyi mennyiséget 2 dl vízzel leforrázunk, 15 percig ázni hagyjuk, majd leszűrjük, s naponta három alkalommal édesítés nélkül, 20 perccel étkezés előtt isszuk. DR. NAGY GÉZA Linda a kalocsnis demokráciában avagy Riminiben bikiniben Ha valaki olyan üzemben dolgozik, mint a SZLOVÁK HAJÓGYÁR, annak negyvenévenként egyszer megadatik néhány napot eltöltenie az Adria gyöngyszemének tartott Riminiben, Olaszországban. Az utazás autóbusszal díjtalan, és mivel visszafelé elromlik az autóbusz, visszaérkezés bizonytalan. STANISLAV MIKULÁSEK prágai pedagóguspalánta, másodállásban idegenvezető, bár olaszul nem beszél, nagyon felkészült. Szinte percenként megkérdezi, ki hogy érzi magát, egész úton hűtött üdítőitalokat, cseh sört, kávét, teát, kakaót, sőt még levest is kínál a buszon. Nem hiányzik az elmaradhatatlan videó sem a szokásos házikészítésű programmal. Riminibe szombat délelőtt érkezünk, és a nap hétágra süt. A lehető leggyorsabban kicseréljük a szálláshelyet a hazaigyekvőkkel, sőt, zuhanyozás után a fehérneműt is, és irány a tenger. Nem nehéz megtalálni, hiszen mindenki oda igyekszik, így a kétszobás, konyhás, fürdőszobás apartmanok hamar kiürülnek. Napernyők alatt A rekkenő délutáni hőségben tárt ajtókkal, csupa virág, csupa zöld pompában szunyókálnak a tengerparti szállodák, közöttük-alattuk kihaltak az üzletek, éttermek, fagylaltozók. A parton 40 kilométeres hosszúságban húzódik a homokos föveny, a strand, tarka napemyőrengeteggel, nyugágyerdővel. Humánus megoldás, hogy a csóró „szórványturistákra’' is gondoltak, mert a bérelhető rész és a tenger között 25 méteres sávban megengedett a nomád fürdőzés is. Ez tulajdonképpen a „szocialista” és a diákszektor. Szembetűnik, hogy hiába vettük fel a hazai ipar legszeb úszónadrágjait, a „fecskeszabásúakat", aki valamit is ad magára, Riminiben fürdőzés közben is hosszú, térdig érő bermudában hancúrozik. Alatta persze szintén ott van a fecske — ki tudja minek. Amennyire konzervatív a férfiak öltözete, annyira haladó a hölgyeké. Főleg lefelé haladó. A többség bikiniben fürdik,-napozik, amelynek felső részét hanyagul elfelejtik felvenni. s ez meglehetősen kényes dolog. Mert bár egyeseknél teljesen felesleges is lenne (hiszen úgysincs mit beletenni), vannak viszont, akiknek szigorúan előírnám,a melltartó viselését — kimondottan egészségügyi szempontból (hogy megkíméljék köldöküket a kisebesedéstől). Kevés az olyan, akinél a félbikini több, mint az egész. Esti fényár A pajzán, parázna gondolatok, amelyek talán az utazás fáradalmaitól lepik el az embert, estére elröppennek. A kivilágítás ünnepi, a tömeg óriási, másra kell és érdemes figyelni. Tízezrek sétálnak, tolonganak kusza összevisszaságban a megszámlálhatatlan üzlet, játékterem, kávézó, fagylaltozó között. Mindenki vidám, derűs, és mintha mindenki énekelne. Felszabadultan árad a rendkívül dallamos olasz beszéd. A járda ismeretlen fogalom. Mindenfajta forgalom, közlekedés, békés hullámzásban és valami módon rendezetten az úttesten zajlik. Rendőr nem igen van, mégsincs baleset, rejtély, hogy hogyan csinálják... Savanyú a szőlő... Arról, hogy a pápa hazájában járunk, az is tanúskodik, hogy a szemérmetlen szexhullámnak nyoma sincs. Se erotikus folyóirat, se pomómozi, se pucérkodás, se kazetta, s ez szinte meglepő. Úgy látszik, a pomóáramlatot a szabadság szele átfújta hozzánk. Az öltözködésen kívül még egy dolog különböztet meg bennünket a nyugatiaktól, az, hogy minden vásárlás és kirakat előtt hosszasan számolgatunk: a koronát márkára, a márkát lírára, oda-vissza, „retúr”. Sajnos, az eredmény bármely irányban lehangoló. Példának okáért egy sör négyezer líra, egy pizza hatezer... Igaz, a helyi legalacsonyabbnak számító fizetések is egymillió líra körül vannak, ami nagyjából huszonötezer korona. Á pénzváltás (ha van pénzünk), nagyon egyszerű: miután a bankok bezártak, a pénzváltó automaták végzik. Én is megpróbálkozom. Az én automatám elég válogatós. A tízmárkást bevette, de könnyűnek találta. mert csak kivasalta és visszadobta. Csak az ötvenest ismeri el pénznek, egyem a lelkét. Mivel lírám már van, irány a fagylaltozó, ahol csak óvatosan tobzódom az élvezetekben, mivel a legkisebb „szociadag” is kétezer líra. Nem méricskélik gombócokban, csak egy lapáttal, úgy „ahogy esik, úgy puffan” módra odakenik a tölcsérbe. Minél nagyobb a lapát, annál költségesebb a mulatság. így, ha fagylalt van is, lapát nincs, ami a mi ízlésünknek (meg pénztárcánknak) megfelelne. Olcsón lehet szórakozni viszont a játéktermekben, ahol különböző, rafinált módon kitalált automatákon próbálhat szerencsét az ember — megszámlálhatatlan van belőlük. San Marino-i kárpótlás A napok gyorsan telnek, a magunkkal bumlizott elemózsia velünk egyenes arányban fogy. A látnivalók hatására a nappalokat éjjel háromig meghosszabbítjuk. Kiáztatott tagjaink kis pihenésre vágynak, változatosságra. Elhatároztuk, hogy a huszonöt kilométerre fekvő SAN MARINÓBA látogatunk a járati busszal. Az „ősállam” nemcsak Olaszországban, de az egész világon kuriózumnak számít. Fellegekbe nyúló magasságban, egy hegytetőn „csücsül” hatvanegynéhány négyzetkilométeren — afféle város, illetve városállam, amelynek huszonnyolcezer lakosát önálló parlament irányítja. Félévenként tűznek ki választásokat, így a korrupció szinte ismeretlen fogalom. Annál ismertebb viszont az idegenforgalom, amelynek szinte minden alá van rendelve. A kormánypalota előtti őrség az egyik legérdekesebb látványosság. Bemenni csak pénzért lehet, de a palota elptti őrrel bárki lefényképezkedhet. Érdemes is, mert lezser palotaelengaciája, operettjelmeze, hozzá a kalocsniszerű „klumpával” ritkaszép összhangot ad. Nemcsak a jelmez, a viselkedés is lezser. Bár nem elegyedik szóba a pór néppel a katona, és bizonyára szuronyos puskája sincs megtöltve, azért nem áll mozdulatlan pózban. Bele lehet karolni, meg lehet tapogatni... A bazárdömping szép, tarka, tetszetős. Sok az arany. Olaszországban nem divat az ócskaság. Finom kidolgozású láncok, karkötők, fülbevalók, függelékek készülnek kizárólag tizennyolc karátos aranyból — persze az ennek megfelelő árban. Ajándék lónak... A kíváncsiság bevisz az egyik üzletbe, ahol váratlan fordulatként honfitársnőmre találok. A huszonöt év körüli szőke hölgy szlovákul szól hozzám. Készségesen megmutat mindent (persze csak az árukínálatból), és pár dolgot meg is tudok róla. Délelőtt van, kevés még a vevő, van idő beszélgetésre is. Pozsonyi kislány, beszél németül és olaszul, szlovákul és magyarul. San Marinoba hirdetés útján került, és mivel mostanában sok a volt szocialista országokból idezarándokoló turista, jó hasznát veszik az üzletben nyelvtudásának. Lindának hívják, és a nagymamája a Komáromi járás egyik kis falujában lakik. Címet cserélünk, és sokáig örülünk még egymásnak. Emlékül ellát díszes prospektusokkal, és egy ötszázlírással, amelynek a felirata Republica San Marino. Lám, a kalocsnis demokráciának önálló pénzverdéje is van! Jó érzés fog el, valahányszor A San Marino-i parlament épülete előtt kezembe kerül ez az aprócska fémpénz. Eszembe juttatja a szédületes kilátást a vár fokáról, a tengerparti homok forróságát, a víz sós ízét, és talán még a tél közepén is kisiklik majd az „emlékzsákból” a nyár csodás, szikrázóan forró lehelete. Benne, mint a palackból szabaduló szellem, ott kavarog a fagylalt íze, a butikok tarkasága, a sör hűvössége és Linda mosolya, amely eljutott a kalocsnis szuperdemokráciába... BEKE ISTVÁN „Nem álmodok csodaszépet” töltésen csomókban nőtt a fű. A fák mutatták az utat. Feltűntek a kis falu szélső házai. Messze voltam a várostól, az emberektől. Ilyen helyre jár, aki a jövőjére kíváncsi. Az öreg jósnő „azután” évek hosszú sora alatt begyakorolt szöveggel bocsátott útnak. A sorstól, amelyet megjósolt, messze kerültem... A régi tavaszi délelőtt egy bárban jutott eszembe. A kánikula elől menekültem oda. Kavartam a kávét és Évát figyeltem. Másik hely, másik jósnő. Hol a kártyákat hol a vele szemben ülő középkorú hölgy arcát, hol engem nézett. Reménykedtem, hogy beenged a világába. Ma nem jósoltatni jöttem. Miatta. Nemsokára mellém ült. — Adottság ez, vagy adomány? — Erre születni kell, sehol sem tanítják. sokat kell ezzel élni. Nehéz sorom volt, amíg idáig jutottam. Tizennyolc éves lehettem, amikor először jósoltam, mégpedig a szüleimnek. Minden úgy történt, ahogy előre láttam. Gondolkodtam, mi történhetett, azt hittem, véletlen volt; végül elmentem egy jósnöhöz, aki azt mondta: tudok jósolni. Azután én jósoltam neki... Mindenkiben ott van a hatodik érzék, csak nem vesszük észre. Magamnak sohasem jósolok, mert sok mindent kitalálnék, olyat is, ami nem igaz. Másokkal jósoltatok, de nem mindig teljesül a jóslat. „Ha itt nem megy, elköltözöm máshová” — Tegyük fel, hogy ön kiválasztott. De mi van akkor, ha egy fogadatlan prókátor kezd jósolgatni? — Előfordulhat, mint minden ezen a világon. A jósokat gyakran érik támadások, éppen olyanok részéről, akik nem ülnek oda, és nem jósoltatnak. — Miért éppen egy bárban jósol? — Jó ötletnek tartom. Itt áll a főutcán. nem valami eldugott helyen. Nincs annyi pénzem, hogy ezt egy külön házban csináljam. Próbálkozom. Ha itt nem megy, elköltözöm máshová. Csak nem mindjg fogadnak szívesen az emberek. Úgy érzem, Szlovákiában a jóslásgyakorlást mostohagyerekként kezelik, nem úgy, ..mint mondjuk Magyarországon vagy Németországban. Azokban az országokban minden nagyobb városban működik jós. „A betegségemmel megbékéltem” — A gyermekkorára emlékszik? — Szüleim régen elváltak. Két testvérem van. Együtt iakunk, próbáljuk összehangolni magánéletünket, világainkat. Nem bíznak bennem a testvéreim. Csak anyám hisz bennem. Sohasem voltak igazi barátaim. Mindig lenéztek a betegségem miatt. Csak mostanában kezdenek rám figyelni. A betegségemmel különben megbékéltem. Feltettem a kérdést, miért pont én. Amióta tudom a választ, megnyugodtam. Most nem akarom a régi sebeket felszaggatni. — Szeret az emberek között? — Érdekelnek a gondjaik, mert az emberek érdekesek, és segítségre van szükségük. Nem mindenki jósoltat, néha csak úgy beszélgetünk. Az egyik vendégemnek maga a „lelkek tudora" adta meg a címemet. Persze, nem akarok senkit megbántani. — Jók az emberek? — Néha sírnak jóslás közben. Ha látom a halált, néni mondom meg, a nagy operáció közeledtét sem. Csak segíteni szabad az embereken! Gondolja, hogy elviselnék a rossz hírt! — Szerintem nem mindegyikük. — Szüleim nagyon keményen neveltek. Nem mondom, hogy vertek. Magamtól jöttem rá. milyen jó szeretetet adni! A betegek tudnak szeretni. Az egészséges emberek elfelejtettek szeretni. Mert megvan a legnagyobb kincsük,, az egészség. — Önnek mi a legnagyobb kincse? — A szeretet, amelyet nyújthatok. Az emberek, ha hozzám jönnek, néha félnek. Olyankor abbahagyom. Fel kell oldanom a feszültséget. A jövőjüktöl félnek. Lesz-e mit enni, [esz-e hol aludni... „Egymagám nem tudom helyrehozni a világot” — Mi vár ránk? — Rossz jövő, de ezt úgy is tudja. — Mi a küldetése? — Azt nem árulhatom el! Dehogyis, semmiképp... — Pedig érzem, hogy van. — Egymagám nem tudom helyreállítani a yilágot. Most nagyon nincs rendben. Én mindenkinek megbocsátok. Az erő bennem van. — A jóslásból fakadó hatalomé? — Minden embernek van saját belső e.reje, hatalmas. Biztosan van. — Álmodik? — Régi emlékképek jönnek elő. Nem álmodok csodaszépet. Nem lehetnek szép álmaim, amíg az emberek nem boldogok. Mindenki fut az álmai u.tán. Nem szabad egyedül szaladni! Én ezt szeretném. — Én sem álmodok csodaszépet. A kemény küzdés az, ami, nekünk rendeltetett a túléléshez. Éva már tudja. Beszélget, gyógyít. Közben elfogy a cigarettám. Ma nem jósoltatni jöttem. Az üveg falon túl lassan sötétedik. Mikor leszek végre kíyáncsj a lövőmre? SZÉL JÁNÖS Tóth Lehel illusztrációs felvétele
