Szabad Újság, 1993. augusztus (1. évfolyam, 5-8. szám)
1993-08-25 / 8. szám
4 SZABAD ÚJSÁG 1993. augusztus 25• sz. OSZTÁSHARC A VÉGEKEN Delet harangoznak, amikor kiszállok a templom előtt megálló autóbuszból. Mint később megtudom, néhány éve a harangok megrepedtek bánatukban, ezért újat kellett öntetni a helyükbe. A kissé fülsértőén ércesre hangolt harangokat húsvét után szentelték fel örökös szolgálattételre... Zsákutcában Battyánban vagyunk, az ukrán határhoz közel elterülő bodrogközi kisközségben. Innen már nem vezetnek tovább utak. Az idevezetök pedig olyan kátyúsak, hogy az autóbuszok vezetőit a hideg is kirázza, amikor a sokat ingázó falulakókkal közlekednek. A battyániak még a kőhaj ításnyira lévő Agcsernyőbe is tízkilométeres kerülővel jutnak el. Az évtizedek óta tartó kérésből, ígérgetésből mindössze egy gyengén megalapozott földút született, amely csak száraz időjárás esetén használható a magasabb alvázú autókkal. A hegyvidéki panorámához szokott szemlélőknek szokatlan látványt jelent a tiszta időben kitárulkozó, még a hetedik falu templomtornyát is megmutató látóhatár. Most is idelátszik a leleszi prépostság öreg templomának a tornya meg a délutáni alkonyfényben sziluettjével elbűvölő helmeci Nagyhegy. Észak felől a vajáni hőerőmű mérget okádó kéményóriásai sötétlenek kísérteties felkiáltójelekként a tájban. A keletre nyíló végtelenben már csak kopár mezők és szélben hajladozó fasorok váltogatják egymást, magukba rejtvén azt az ormótlan vasfüggönyt, amelynek szúrós szögesdrótjait ma is eleven tüskékként fájlalja nemcsak az itt élő nép, hanem egész Európa. A szocivilág virágai Ez a hajdan jómódú település totális vesztese lett az osztályharcot követő osztásharcnak. Elszigetelődött, elszegényedett, népessége is alaposan megfogyatkozott. Szabó László, a község polgármestere ekként vélekedik a siralmas helyzetről. — Battyán előző vezetői keménykötésű ideológusok is voltak. Ténykedésüket az a vezéreszme hatotta át, miszerint a szocializmust a kapitalizmus romjain építve kell felvirágoztatni. Ennek az elvnek megfelelően Az Európát és a világot politikailag kettészelő vasfüggönyt itt törtük át 1989 augusztusában. Következményeként omlott össze modern korunk egyik legbünösebb rendszere: a kommunizmus. Noha jobbára vértelenül zajlott le a művelet, a romok tömkelegé maradt utána: a megtépázott emberi sorsok és kapcsolatok, a felforgatott értékrendünk, az emberi gyengeség szülte galádságok, a megtorolhatatlan bűnök és a jóvátehetetlen szenvedések sokasága, a jog értékcsökkenése, a gyanakvás, a szeretet hiánya, az egyén, a személyiség, a közösség és a nemzet méltóságának eljelentéktelenedése és megtépázottsága. A ma új szenvedései, nélkülözései, megpróbáltatásai is innen erednek. A károk sokasága nagyrészt helyrehozhatatlan, egy részét pedig csak az idő múlása fogja feledtetni. Közép-Európa nemzetei azonban nem bűntelenek. kálváriájukhoz maguk is hozzájárultak. A világunkat kettéosztó vasfüggöny lerombolása után, a térségünkben élő nemzetek, társadalmaink ismételt újjászülctési korszakában megleljük-e a módját hetvenöt év szenvedései jóvátételének? Le tudjuk-e rombolni azt a vasfüggönyt, amelyet századunkban Közép-Európa nemzetei közé húzott a félreértelmezett nemzeteszme? Le tudjuk-e rombolni a további vasfüggönyt, mely a magyar nemzet számbelileg kisebbségi közösségként élő részeit és nemzetünk tömbjét elválasztja egymástól? A magyarságért felelősen gondolkodók magatartását, politikáját, tevékenységét a kommunizmus bukása leromboltak mindent, amit az itt élő nép évszázadokon át létrehozott. A magánkezdeményezéseknek még a gondolatát is kiirtották. Itt valóságos kommunizmus dúlt a környező települések szocializmusához képest. Ezzel magyarázható, hogy amíg például esernyőben vagy Tárkányban már a rendszerváltás idején sem volt idegen a maszekolás, addig nálunk csak nehezen tudtuk magunkat kioldozni az ideológiai kényszerzubbonyból. Az említett községek a földek visszaigénylésében is előbbre vannak, mivel már eddig is sok géppel („magántraktorokkal") rendelkeznek. Minálunk még csak két erőgép van magántulajdonban. Sokan emiatt nem merik kivonni földjüket az állami gazdaság „keze alól”, mert nincs, amivel megműveljék. A termőföld jelenlegi használóinak a szolgáltatásai pedig sokak számára megfizethetetlen, így aligha lehet(ne) itt jövedelmező farmergazdálkodást űzni. Lekezelő protekcionizmus A szabad választásokon végre hatalomra jutó helybéliek számba vehették az örökségüket: a falu környékét elborító szeméthegyeket, a temető köré vont düledező kerítést meg a feelött is a kiegyensúlyozottság és a józanság jellemezte. Egyszerre küzdöttük a politikai elnyomás ellen, a nemzeti értékek megtartásáért, a polgári szabadságjogokért és az önrendelkezés elvének érvényesítéséért. Ehhez a magatartáshoz kötődnek a magyarság kisebbségben élő közösségeinek politikai szervezetei is. Ez jelenti a folyamatosságot a múlt és a jelen között és a szellemi egyetemességet a különböző politikai közegben élő magyarság számára. Szervezeteink mentesek a türelmetlenségtől és a szélsőséges radikalizmustól. A Magyarországgal szomszédos országokban élő őshonos magyarság helyzetének számukra megfelelő rendezése. szabad kapcsolatuk az anyanemzettel nélkülözhetetlen Közép- Európa békéje, egyensúlya és biztonsága szempontjából. Ezért a magyar kormány és a Kárpátmedence határokkal elválasztott magyar nemzeti közösségeinek legitim politikai szervezetei tevékenységükkel Európa biztonságának és stabilitásának megszilárdításához járulnak hozzá. Annak a gondolatiságnak a nyomdokait követik, melyet másfél évtizeddel a világrendeket egy mástól elhatároló vasfüggöny lerombolása előtt Helsinkiben egyezményben rögzített az észak-atlanti térség és az akkori Szovjetunió harmincöt állama: az európai biztonság és az együttműködés érdekében nyitottá kell válniuk az országoknak, le kell mondaniuk felségjoguk egy részéről és a határok korábbi stratégiai jelentőségét le kell fokozni a közigazgatási határok szintjére. Helsinkiben mondták ki jetlenül megkezdett gázvezeték-építést. Azóta kijelölték a központi szeméttelepet, amelyhez még utat kell építeni. Egyelőre ki-ki maga hordja oda alkalmi járművön a telkén felgyülemlő hasznavehetetlen hulladékot. A hajdan Királyhelmecről idejáró „emenvéelnöknő” irányítása alatt kontárul megépített temetőkerítést is szeretnék hamarosan felújítani. Erre azonban csak azt követően kerülhet sor, ha befejezik az önerőből végzett gázművesítést, amelynek Szabó László elmondásában külön fejezetet érdemlő históriája van. — Mind kiderült, a megkezdett munkálatokra még az építkezési engedély sem volt elintézve. Ezt utólagosan pótoltuk, majd vártuk a befejezéshez szükséges százszor megígért állami támogatást. Mindhiába. A gázmüvek egyszerűen indoklás nélkül elállt a támogatásunktól. A környezetvédelmi alapból jogosultságunk ellenére sem kaptuk meg a várt hozzájárulást. Királyhelmec és Nagykapos körzetének azon „magyar” települései, amely a vajáni erőmű szennyeződésének elviseléséért igényeltek volna afféle kárpótlás gyanánti juttatást — egy sokszorosított formanyomtatványon kapták kézhez az elutasító választ pontosabban a döntést a nulla összegű „támogatásról”. Holott — bizonyíthatóan! — vannak egyéb elbírálás alá eső települések is. Ezek ha nem szenvednek is (annyira) ettől a szennyezéstől, az igényüket is később adták be. mégis részesültek állami támogatásban. Volt amelyik 5 millió koronát kapott. Megcsúfolva és meghazudtolva ezzel azt a kormányhatározatot amely kimondta, hogy elsődleges a megkezdett építkezések befejezését fogják pénzelni. Az állampolitika rangjára emelt hazugság kárvallottjai azért nem tehetnek mást. minthogy az egyéb célokra szánt összegekből igyekeznek kiizadni a gázbevezetés költségeit. Mi az elmúlt években 500 ezer koronát, az idén pedig további másfél milliót áldoztunk jövőbeni energiavezetékünkre. Még a szabályzót is nekünk kellett megvásárolnunk! Ha váratlan események nem húzzák ke1975-ben, évtizedek hallgatása után először, hogy nincsenek kizárólagos állami belügyek. Még a nemzeti kisebbségek, az évtizedes tabu-téma, azaz az államhatárokkal érzéketlenül szétdarabolt nemzetrészek jogos érdekei előtt is átjárhatóvá kell tenni a határokat. A politikai vasfüggöny lerombolása után azonban maradtak az előítéletekből, az örökölt ellenszenvekből, a kommunizmus által gátolt megtisztulás miatt el nem távolított szennyből és az új hatalmi szándékokból emelt falak, amelyeket ugyancsak le kell rombolnunk, ha nem akarunk ismét a totalitarizmus áldozataivá válni. Közép-Európa ettől a tehertől visszahúzva kullog minduntalan Európa szerekere mögött. A Kárpátmedencében élő magyarság az egységesülő Európán belül képzeli el a jövőjét és az európai integrációs folyamat térségünkre való kiterjedésétől várja annak a politikai, gazdasági, szociális és kulturális jogi és intézményi keretnek a kialakulását és megszilárdulását, amelyen belül szabadon élhetnek és* érintkezhetnek azok. akik magyarnak vallják magukat. Európa vérkeringésébe való újrakötődésünk politikai akadályainak elhárulása után meg kell szüntetnünk az újraintegáródást gátló nemzeti előítéleteket is. A több mint ezeréves nemzeti kötelékeket és az új nemzet érzelmeket kell összeegyeztetni. Látván, hogy a nemzeti-hatalmi hagyományok a nemzetállameszme mily módon gátolja a nyugateurópai integrádóládást is. joggal resztül számnításainkat, akkor szeptemberben pontot tehetünk a három esztendeje tartó munkálatok végére. S ezzel ki is ürült a bukszánk. Terméketlen költségvetés Miután beavattak a falu anyagi helyzetébe. már csak feltételes módban fogalmazva kérdezhettem, mire költenék a pénzüket a továbbiakban? Mi az, amire a lakosság áhítozik, és otthonérzetének elmélyülése érdekében jogosan is igényel? — A legfontosabb dolgok lassan meglennének — kapom a választ. A gázról már beszéltem. A vízről csak annyit, hogy most ismét van. Ugyanis, a térség vízellátását szolgáló kiscsernyői kutak megnyitása után a battányi kutakból eltűnt a víz, ezért kénytenelek voltak bennünket is rákapcsolni a hálózatra. Azóta öntözésre is ivóvizet használunk. Következő lépésként a kánál izációval foglalkozunk, s csupán a tervek elkészítése 160 ezer koroná(nk)ba kerül majd. Mintegy ötkilométeres elhanyagolt úthálózat tartozik a község tulajdonába. Ezek rendbetételére is sok-sok pénzre van szükség. A falu parkosításának a tervét már nem is említem. Mert a költségvetésünk egyszerűen nem bírja el az igényeket, az elképzeléseinket. Az állami gazdaság félmillió koronával tartozik. Az erdőgazdaság sem tudja kifizetni a részükről esedékes lokalizációs illetéket... Üres a Duo-Espresso A falu utcáit járva szemembe ötlenek a fehér és lila virágokat ontó rózsafák, amelyeket a Balaton partjáról származtatott ide egy ott üdülő battyáni. Ugyanakkor feltűnt, hogy a valamikor egy igazi gróf birtokolta kastélykert siralmas állapotban van. A magyar alapiskola ódon épülete éppen „vakációját” tölti. Falai között gyakran elhangzott az utóbbi öt-hat esztendő alatt, hogy az állam új iskolát építtet a faluban, de „természetesen” ebből sem lett semmi. Az utamba eső Duo-Espressó-ba is mondhatjuk, hogy ez nem egyszerű feladat. A magyar nemzet kisebbségben élő közösségeinek politikai szervezeti ennek a tudatában alakítják programjukat és törekszenek a modern demokrácia alapelveinek tiszteletben tartásával a demokratikus jog- és intézményrendszer kereteinek folyamatos továbbfejlesztésével bővíteni közösségeik törvényes jogait. Vezérlő eszméjük a hazához való jog kivívása, valamint annak a folyamatnak a lassítása és visszafordítása, amely a magyar közösségeket erőszakosan távolítja egymástól, a kisebbségben élő részeit Magyarországhoz képest társadalmilag lefokozza, amely hátrányos és még hátrányosabb művelődési. gazdasági és szociális feltételeket teremt számunkra azzal is, hogy az egyik országban a háború vérfürdője taszítja őket, a másik országban menekülésre készteti, máshol koldusbotra juttatja vagy anyanyelvűktől akarja megfosztani őket. Mi azt valljuk, hogy egy adott országban kisebbségben élő nemzeti közösségek helyzete egyik legfontosabb fokmérője az ott érvényesülő demokráciának. Ezért úgy véljük, hogy ebben Szlovénia jár leginkább elöl pozitív példaként. Tudatában vagyunk annak is. hogy a mai Közép-Európa az átalakuló világ történelmi laboratóriumi kísérlete. Ha itt csődöt mond a nemzetek közötti kiegyezés kísérlete, akkor másutt ez a folyamat akár olyan vérfürdőbe is fulladhat, mint az a volt Jugoszlávia területén történik. Ezért mi a történelmi újkor eddigi hagyományaitól eltérő megoldást javasolunk: A decentralizáció, az önkormányzat és a szubszidiaritás elve alpján váljon Közép-Európa a történelmileg és fizikailag is egymásrautalt nemzetek egyenrangú és partneri viszonyán alapuló közösségévé, a társnemzetek társadalmának közösségévé, amelyben az egyéni jogok és a csoportjogok, a személyi betérek. Barliéová Ildikó csaplárosné Martin városából vetődött ide, a környéken munkálkodó férje után. Kilenc év alatt jól megtanult magyarul, s miután a ReStaurácia áruba bocsátotta az itt működő üzletét, kaptak az alkalmon. Kicsit rendbetették az épületet, a hátsó fertályában pedig egy klubszerű helyiséget rendeztek be a szórakozni vágyó fiatalok (fiúk és lányok) számára. Délelőttönként, és a „sokadik napokon” bizony gyéren látogatják az andalító muzsikával és az intim világítással kedélyessé varázsolt szórakozóhelyet, de esténként és hétvégenként azért benépesülnek a búfelejtésre berendezett helyiségek. Zsellérsor(s)ban Az utcára kilépve szinte belebotlok egy arra haladó cigány házaspárba. A 31 éves Lakatos Györgytől és feleségétől értesülök a falu talán legfájóbb gondjáról: a megoldatlan „cigánykérdésről”. — Tizenöt éves korom óta takarmányozóként dolgoztam a helyi állami gazdaságban, ahol a silókipárolgástól asztmát kaptam. Egy éve elbocsátottak a munkahelyemről. Egy gyerekünk van, akire 420 korona gyermekgondozási-segélyt kapunk. Ezenkívül mindössze 700 korona szociális juttatásban részesülünk havonta. Ebből kell megélnünk. De nemcsak mi vagyunk ilyen helyzetben. A falu cigányságát semmittevésre kárhoztatták. Tudomásom szerint senkinek nincsen munkája. Sokan putrikban laknak, és éheznek. Ha ráviszi őket a kényszer, lopni is eljárnak... Mivel a polgármestert már nem találom otthon. Szabó Lajos képviselőtől kérek magyarázatot. — A község 1141 lakosából 300 cigány származású. Két táborban húzzák meg magukat. Egy-két kivételtől eltekintve valamennyien munkanélküliek. Az éjszaka beálltával aztán megindul egy sohasem tapasztalt „népvándorlás". A táborok megelevenednek, s elindul ki-ki a maga beszerző útjára... Hát így állunk velük... — zárja mondandólát a képviselő. korcsmáros László jogok és a csoportok autonóm jogai természetszerűleg egészítik ki egymást. Ennek megvalósulása nyithat teret Közép-Európa óhajtott békéje előtt. Tisztában vagyunk azzal, hogy a kisebbségi és közösségi jogok teljeskörű érvényesülése és nemzeti közösségeink politikai alanyiságának kiteljesedése csak fokozatosan teremthető meg a többségi nemzethez tartozók legjobb szándéka esetén is. Az őshonos nemzeti közösségekhez tartozók azonban joggal igénylik a többségiekkel közösen kidolgozott együttélési programot és a megvalósulásába vetett megalapozott reményt. amelyet a kölcsönösségnek, a jogok visszavonhatatlanságának kell megalapoznia. Ezzel a megbékélést sugárzó eszmével induljunk neki az emberhez méltó élet kiteljesedését akadályozó további vasfüggönyök lebontásának. Tölly Julianna, Galambos Iréneusz (Burgenlandi Magyar Kultúregyesület). Duray Miklós (Együttélés, Szlovákia). Szabó Rezső (Csemadok. Szlovákia), Pasza Árpád (Horvátországi Magyarok Demokratikus Közössége), Fodó Sándor (Kárpátaljai Magyarok Kulturális Szövetsége. Ukrajna). Csáky Pál (Magyar Kereszténydemokrata Mozgalom. Szlovákia), Pozsonec Mária, Göncz László (Muravidéki Magyarok Nemzetiségi Közössége. Szlovénia). Takács Csaba, Bodó Barna (Romániai Magyar Demokrata Szövetség, Románia). Ágoston András (Vajdasági Magyarok Demokratikus Közössége. Szerbia). Jeszenszky Géza (a Magyar Köztársaság külügyminisztere). Kodolányi Gyula (a Magyar Köztársaság miniszterelnöke külpolitikai főtanácsosa). Entz Géza (a Magyar Köztársaság Kormánya Határontúli Magyarok Hivatalának elnöke). Nahimi Péter (a Magyar Demokrata Fórum ügyvezető elnöke). Borsányi Zoltán (a Magyar Demokrata Fórum Soproni Szervezete elnöke). Soproni Nyilatkozat Bontsunk le minden vasfüggönyt! A Páneurópai Piknik 4. évfordulóján, augusztus 14-én Sopronban megtartott összejövetelen Duray Miklós, az EPM elnöke olvasta fel az alábbi nyilatkozatot, melyet mind a magyarországi magyarok, mind az anyaországon kívül élő magyar szervezetek képviselői aláírtak annak jeléül, hogy ezt közös dokumentumnak tartják.
