Szabad Újság, 1993. augusztus (1. évfolyam, 5-8. szám)

1993-08-18 / 7. szám

1993. augusztus 18• sz.

SZABAD ÚJSÁG

A rejtélyes Pogány vár

A Magyar Értelmező Kéziszótár szerint a monda eseményhez, személyhez, helyhez fűződő, történeti és mesés elemeket tartalmazó szájhagyomány, illetve ilyen elbeszélés. A Medvesalja felett fekvő Pogányvárhoz egy egész mondakör fűződik. Egykor a fosztóban vagy a fonóban egész estén át mesélték a szebbnélszebb pogányvári mondákat. A történetek különböző személyekről és ál-A Pogányhegy vulkanikus eredetű kősziklái

latokról szóltak. Egy közös vonásuk mégis volt, nevezetesen az, hogy a történet középpontjában minden esetben a kincs volt: a Pogányvár kincse.

Bizony sokan igyekeztek már megkeresni ezt a kincset. Átkutatták a hegy barlangjait is. A tudomány eddig nem tulajdonított kellő figyelmet ennek a tájnak. Alig végeztek nagyobb kutatásokat ezen a területen. A Cseres-hegység Tájvédelmi Körzet dolgozói ez évben kezdték meg kétéves kutatási programjukat, amelynek keretén belül teljes leltárt készítenek a Pogányvár-hegység természeti kincseiről. A program egyik legjelentősebb és legnagyobb akciójára július végén került sor, s elsősorban is geomorfológiai és geológiai kutatásokra irányult. A barlang-biológiai kutatásokat Pomichal Richárd biológus végezte a mikológiái (gombatani) kutatásokat pedig két csehországi gombaszakértő hajtotta végre. A barlangfeltárásokban a rimaszombati Hatvani István

nevét viselő cserkészcsapat néhány tagja segédkezett. A barlangfelméréseket Gaál József barlangkutató és Gaál Lajos geológus végezték. A kutatók tábort vertek, s négy teljes napot töltöttek a Pogányvárat körülvevő erdőben. Velük együtt én is nekivágtam a meredek hegyoldalnak. A perem felé közeledve óvatosan szedtük a lábunkat. A föld úgy dobogott alattunk, mintha hídon haladtunk volna keresztül. A Pogányvár-tetöre érve hatalmas sík terület fogadott bennünket. Tulajdonképpen nem először tettem meg oda az utat és nem is az első napomat töltöttem a titokzatos hegyen, amelyről azt is beszélik, hogy a sőregi, a somoskői, az ajnácskői és a salgói vár alagútjai torkollnak ide — innen a sok üreg. Mások szerint a pogányok vájtak itt maguknak valaha barlangokat, s bennük rejtőzködtek. Valószínűbb az az állítás, amely szerint a tatárok elől menekültek fel a hegyre a környék lakosai és a természet által vájt barlangokban húzták meg

Ebben az évben eddig tizenkét barlangot találtak és mértek fel a Gaál testvérek, amelyek közül a leghosszabb 151 méteres. Ezek mind a Pogány vár déli részén lévő kőtengerből nyílnak. A barlangokból állati eredetű csontok, és az ember jelenlétéről tanúskodó cserépedények kerültek elő. Egy medvesaljai fiú a napokban kőbaltát talált az egyik üregben. Ez a tárgy most a Gömöri Múzeumban látható.

„ Tanulmányozd a múltat, mint útmutatást a jövőre nézve" — tartja egy régi kínai mondás, nos lássuk milyen „kincs” került még elő a föld alól. A négy nap alatt öt újabb barlangot tártak fel, amelyekben Pomichal Richárd biológus — tudományos célokra — férgeket gyűjtött.

— „ Előkerültek földigiliszták,

ikerszelvényesek, százlábúak, araszolás lepkék, csigák és néhány ugróvillás’’ — tájékoztatott a biológus. — Két olyan pókfajtát is találtam, amelyekkel eddigi kutatásaim során még nem találkoztam, bár az az igazság, hogy vulkanikus vidéken első alkalommal kutatok".

A kutatás természetesen folytatódik, s amint azt Gaál Lajos geológus, a Cseres-hegység Tájvédelmi Körzet dolgozója elmondta, kutatásaik során további három olyan barlangra bukkantak, amelyet eddig még

meredeken a mélybe nyúlik, közülük az egyik bejárata huzatos, hideg levegő áramlik rajta kifelé, a másik kettőből nem. A barlangászok — amint azt Gaál Lajos elmondta — rövid időn belül feltárják ezeket a barlangokat is.

FARKAS OTTÓ

magukat. nem sikerült feltárni. Mind a három

Hasonló üregek szép számban találhatók a hegyoldalban (a szerző felvétele)

Az elmúlt rendszer „vívmányainak” egyike volt az egésznapos iskola, ahol napközi otthonok, klubok működtek. Rengeteg negatívumuk volt, s ezeket működésük „virágkorában” sem sikerült kiszűrni. Sok ellentmondás gátolta azt, hogy a gyerekek valóban felszabadultan, jó kedvvel, játszva gazdagíthassák személyiségüket. A tanító póttanítást, a szülő teljes felkészülést, a gyerek kikapcsolódást várt a napközitől, a nea kivételnek) a munkában vagy éppen a munkanélküli segélyen tengődve, a felelős emberek pedig elfeledkeznek a felnövekvő nemzedékről — nem tudatosítva azt, hogy a fejlett államok is az ifjúság nevelésével kezdték fejlettségük megalapozását (lásd. Japán). Pár esztendeje egyik híres-hírhedt személyiségünk a kínai pedagógiát állította példaképül, ahol nem is az egésznapos, hanem a bentlakásos képzést már hat éves kortól

Szükség van-e napközire?

velő pedig hol ide, hol oda kapott a zsúfolt osztályteremben, mert a „kirakatiskolákon” kívül számtalan napközi nehéz feltételek mellett működött. A magyar napközik számára még magyar nyelvű tanterv sem készült, amelyi legalább az irodalmi tevékenységet segítette volna. Sőt a foglalkozási terminológiát sem fordították le magyar nyelvre, így a nebulók a „spolocensko-prospesná cinnost’” vagy a „prírodovedná cinnost’’’ témakörében tevékenykedtek.

A negatívumok mellett azonban voltak eredmények is. A szülők biztos helyen tudhatták csemetéiket, nem csellengtek az utcán gyermekeik, s a házi feladat is elkészült. Kultúrműsorok, nagyszerű kiruccanások, önfeledet játékdélutánok is jellemezték s jelentették a napközit. Most úgy tűnik, ennek hamarosan vége.

A változások hajnalán még reménykedtek a nevelők, hogy az ő gondjaik is meghallgatásra találnak. A valóságban az történik, hogy a napköziket lassan becsukják, a nevelőket elbocsátják, a gyerekek pedig céltalan kóborlásra, erő- és bátorságfitogtató kerékpározásra vagy tartalmaltan unatkozásra kárhoztatják. A nagyon zsenge, .jóllehet egyre erősödő cserkészmozgalmon kívül semmi szabadidős szórakozás sem mutatkozik a gyerekek számára. A szülők továbbra is idegeskedhetnek (tisztelet

kezdik (!) —, most meg azt mondják, nem kell a napközi.

Nem tudom elfogadni a napközinek azt a változatát, ahol „gyermekklub” (klub detí) elnevezésen érdekköri tevékenységet folytatnak — nincs kötelező megjelenés, s a gyerekek kedvük szerint válogathatnak a programok között. Kisebb iskolákban mód sincs ennek megvalósítására. Hogyan tudja ellenőrizni a szülő, hogy valójában hol van, mit csinál a gyereke, ha önkéntes megjelenés alapján történik mindez? S hogyan tudja ellenőrizni a nevelő, hogy minden gyerek elfoglalta-e a helyét, nem él-e vissza a helyzettel, s nem vonja-e ki magát a felügyelet alól?

Meggyőződésem, hogy a napközire szükség van — átgondolt szervezés, megfelelő anyagi és technikai feltételek, s nem utolsó sorban az ideális 15-20 fős létszám mellett bizonyosan hasznára lenne a jelenlegi társadalomnak (is). Délutánonként fáradt gyerekek érkeznek a napközibe, ezért a körültekintő szervezkedés és az említett feltételek biztosítása elengedhetetlen.

Csak bízni tudok abban, hogy a napköziket nem szüntetik meg azért, hogy megtakarítsák egy-egy nevelő bérét, hanem fenntartják azokat, mert a napközikre ma is nagy szükség van.

BOHÁK VALÉRIA

A nélkülözhetetlen száz könyv

Cselényi László rovata 12.

A Talmud

„Akinek tudása több, mint a jótettei, mihez hasonlít? Oly fához, amelynek sok az ága, de kevés a gyökere; ha vihar támad, kitépi és gyökerestül kiforgatja. Erre mondja az írás: "O- lyan lesz, mint a magányos fa a pusztaságban; amely nem érzi a jó idők beköszöntését és kiaszottan teng a sivatagban, lakatlan, szikes földön”. De akinek több a jótette, mint a tudása, az olyan fához hasonlít, amelynek kevés az ága és sok a gyökere; mégha a világ minden vihara is rátámadna, nem mozdítaná el a helyéről... "

Az óhéber irodalom, tudjuk, az Ószövetség. Ezt mi, lévén, hogy az egyetemes civilizációnak s a keresztény gondolatnak egyként az alapműve, külön tárgyaltuk, tüstént sorozatunk legelején. Ám a héber irodalomnak korántsem ez az egyetlen alkotása. még ha úgy fogjuk is föl azt, mint egy egész irodalmat, ezer esztendő termésének a reprezentatív antológiáját. Az óhéber irodalomnak csupán egyik korszaka volt az ószövetségi könyvek kora, s ez az i.e. a XIII. századtól az I. századig tartott.

A másik nagy korszak az ún. talmudi korszak volt. S ha az Ószövetséget „elbitorolhatta” a zsidóktól az egész keresztény (s nemcsak keresztény) civilizáció, a héberek másik nagy könyve, a Talmud már egyedül csakis a zsidó szellem tulajdona.

„A Talmud hatalmas fóliánsaiban a zsidó szellem évezredes termékei rétegződtek le. És mert a zsidóságnak sok volt az ellensége, minden korban akadtak, akik Talmudon keresztül akarták annak alkotóját, a zsidó népet támadni. Hamis beállítások és tudatos félremagyarázások csóváit dobálták ellene és gyakran lobogtak a máglyán Talmud tiszta lapjai, melyekről a zsidó etika fénye, az ősi zsidó szellem ereje áradt" — írja a nemrég újra megjelent „Magyar Talmud” reptint kiadásban Molnár Ernő dr. S hogy voltaképpen mi a Talmud?

Á szóbeli tan felhasználásával az

i. sz. első két századában állították össze az első héber törvénykódexet, a Misnát. Rajta kívül még két, félhivatalos gyűjtemény ismeretes: a Barajta és a Toszefta. A talmudi korszak a III-IV. században megteremtette a Misna magyarázatát a Gemárát. A kettő együtt (mármint a Misna és a Gemára) alkotja a Talmudot, amelynek 63 traktátusa arám nyelven készült.

„ Istenem, mielőtt megvoltam, nem voltam rá érdemes, hogy meglegyek és most, hogy megvagyok, mintha meg se volnék. Por vagyok én életemben, hát még halálom után! Lásd, itt állok előtted, egy korsó, mely tele szégyennel és gyalázattal. Legyen a Te akaratod Örökkévaló, Istenem, hogy ne vétkezzem többé soha; s amit már vétkeztem előtted, semmisítsd meg nagy irgalmadban, de ne csapások és nehéz betegségek útján" — hangzik Raba imája az „Aldásmondatok” könyvéből. A Talmudnak ez a könyve az áldásmondatokról és a köznapi imádságokról szól és noha a Talmud első Rendjének, a VETÉSEK RENDJÉNEK élén áll, tartalmánál fogva az egész Talmud bevezető könyvének tekinthetjük.

A Talmud többi könyvének tartalma is változatos: törvényi részek, történelmi visszaemlékezések, mezőgazdasági leírások, orvostudományi jegyzetek, folklorisztikus elemek (mesék, mondák, legendák, példák, közmondások). A nem törvényi rész gyűjtőneve aggáda, amely a széppróza kezdetét jelenti. Ezt fejlesztette tovább a midrás-irodalom.

E most magyarul is újra megjelent Talmud fordításnak egyébként, túl a magyarításon, az a legnagyobb értéke, hogy jó hatvan oldalnyi, összesen tizenkét szakember tollából származó bevezető tanulmány igyekszik eligazítani a mai olvasót a Talmud bonyolult világában.

Mi a Talmud? — Az Agárdáról — A Palesztinái Talmud — A Miena — Toszifta — Talmud — A Talmud és fordításai — A Talmud törvényfejtő szabályai — A zsidó vallástörvény könyvek — Az ókori zsidó irodalom -— Á Talmud bölcsei — A hagyomány eredete és megőrzése — íme, az eligazító tanulmányok listája, dr. Babies Antal e kiadáshoz írott előszavát nem is említve.

„A Talmud bölcseit, akik a Misnában vannak megnevezve, tonnáknak, kik a Gemárában vannak megemlítve, amoráknak nevezzük — tudjuk meg dr. Goldberger Izidor főrabbi tanulmányából (”A Talmud bölcsei"). S megtudjuk még, hogy „ lényegileg semmi különbség nincsen a tanna és a gemára között. Csupán az, hogy a tanna csak a bibliának függése alatt áll, míg az amorának a biblián kívül (így, kis b-vel) még a misnát is tudnia kell. Az évszázados zsidó egyébb szokásokat mindkettőnek egyenlő mértékben figyelembe kell vennie ”.

S hogy mit jelent (mit jelenthet) a mai olvasó számára a Talmud? Azon túl, hogy egyike a világirodalom úgynevezett szent könyveinek (a száz között bizonyosan ott a helye), így az általános műveltség alapkincsei közé tartozik, e kisebbségi, faji, vallási részekre szakadozott s egymás iránt újra egyre intoleránsabb korban talán tájékozódni is segít a zsidóság lényegének megértésében. Mert, hogy az előbbi idézetet folytassuk: „... amint az Írás mondja: "Olyan lesz, mint a forrás mellé ültetett fa, amely patak

mentén terjeszti ki gyökereit, amely nem érzi meg, hogy beáll a hőség, levele üde marad, nem aggódik a szárazságtól és nem szűnik meg gyümölcsöt teremni" (Jeremiás 17,8).

S ha már a zsidóknál s az óhéber irodalomnál tartunk, említsük még meg néhány írójukat, alkotásukat, hisz aligha kerül rájuk többé sor „portyánkon”. S említsük mindenekelőtt az ún. Holttengeri tekercseket, ezt az 1947-ben fölfedezett szöveggyűjteményt, amelyben megtalálták a Biblia legrégibb héber kéziratait, a II. század első feléből pedig előkerült Bar Kochbának, az utolsó zsidó szabadságharc vezérének irattára.

S ha csak egy-két szóval is, meg kell még emlékeznünk Philonról és Josephus Flaviusról, e Rómában élt két zsidó szerzőről, a filozófusról és a történetíróról, a Zsidó háború és A zsidók története írójáról, továbbá az ezer évvel később élt középkori filozófusról, Maimonidészről, hogy csak a legnagyobbakat említsem.

S végül szólnunk kell a Zohárról, a kabbalisztikus irodalom egy későbbi, XIII. századi főművéről, amelynek magyarítása, talán nem véletlenül, épp mostanában jelent meg újra magyar nyelven. Ám végül is mindennek a csúcsa a Talmud. Búcsúzzunk ennek szavaival az óhéber irodalom évezredeitől:

„ Vajha tetszenék neked, ó. Örökkévaló, őseim Istene, hogy ne keljen gyűlölet senkinek szivében miellenünk és a mi szivünkben sem keljen senki ellen irigység. Legyen a te tanod a mi életünk és hallgasd meg imáinkat! ”