Szabad Újság, 1993. július (1. évfolyam, 1-4. szám)
1993-07-28 / 4. szám
KÖZÉLETI ÉS GAZDASÁGI HETILAP A PLUSZ 1 n El Ll 1993 Július 28. I. évfolyam Ára 5 korona 4 MAGAZIN Munkája elismeréséül — leváltás! (2) Alomkép: Oroszországi Egyesült Államok (3) Segítenek a vidéki véradók (5) A tulajdon és a nyugalom őrei (7) Fullánkos méhészkesergő (8) Az aszály aratott (9) Az alacsony vérnyomás (11) A férfiak erotikus jelzései (12) Bemutató a Bástyában (13) Négy aranyérem nem úszhat el (14) Gabonatermesztők értékesítési és megélési gondjai A változékonnyá vált júliusi időjárás, az egymást követő kisebb-nagyobb •ísök nem segítették az aratókat, viszont annál jobban kedveztek az őszi érésű növényeknek. Bár a rövidebbhosszabb kényszerpihenők miatt a tervezettnél lassabban fogyott az aratnivaló, a legtöbb helyen idejében befejezték, illetve rövidesen befejezik az aratást. Volt idő, amikor ilyentájt fellélegezett a földműves. Az őszi magágyak előkészítéséig, a vetésig és a betakarításig maradt némi ideje a pihenésre, s ha voltak is anyagi gondjai, aratás után megszűntek, mivel az év folyamán először nagyobb bevételhez jutott. A munkákat illetően most is hasonló a helyzet, a pihenés rövid időszaka azonban nem lesz gondtalan. A szokásosnál kevesebb termést úgy kellene értékesíteni, hogy a pénzből legalább az őszi mezei munkák elvégzésére fussa. Ez azonban csak remény. A termesztők szerint az idei hektárhozamok mellett esetenként legfeljebb a négyezer koronás tonnánkénti ár fedezné a termelési költségeket, de ennyit a búzáért most senki sem ad. Esetleg később, így a termelők egy része inkább kivár. Feltéve, hogy pénztelensége nem kényszeríti a gabona azonnali eladására. Az aratásról és a gabonapiaci kilátásokról az elmúlt hét felezőjén érdeklődtem. A 710 hektár aratni valóból az Alsószeli Mezőgazdasági Szövetkezetben még három napra való állt lábon, így Mot’ovsky János elnök csak megközelítően pontos adatokkal szolgált. A búza négy és az árpa 4,5 tonnás átlaga messze elmarad a sokéves átlagtól, akárcsak a borsó két tonnájával. Termésüket a termény forgalmazó vállalatnak adják el, miután ugyanazt az árat fizeti, mint az Állami Piacszabályozási Alap. Ha kifizetik idei tartozásaikat a banknak és a takarmánykeverékeket gyártó üzemnek, az őszi munkák elvégzésére alig marad valami. Hacsak nem sikerül előleget felvenniük a napraforgó termésére. Mikóczi Alojz, nagyfödémesi magángazda az aratás felénél tartott. Tizenegy vagon élelmiszer-ipari búzát adott el, tonnáját 3500 koronáért, de az idei átlagtermés mellett ez is csak minimális jövedelmet jelent. Még szerencse, hogy az időjárás kedvezett, és a búza valóban jó minőségű. A búzához hasonlóan az árpát is a terményforgalmazó vállalatnak adja el, tonnáját 2900 koronáért. Ez már része az alakuló üzleti kapcsolatnak. Újabban ugyanis állattenyésztéssel is foglalkozik, és a takarmánykeverékeket a terményforgalmazó vállalatnál várásolja. Elmondta még, hogy saját kombájnjával aratott, s ahogy ideje engedi, magángazda társainak is segít. Minden kérést azonban nem győz teljesíteni. Azért nem, mert ő egy hektár learatásáért lényegesen kevesebbet kér, mint a mezőgazdasági üzemek. Az elmúlt hét közepéig a Dunaszerdahelyi Terményforgalmazó Vállalat megközelítően 30 ezer tonna gabonát vásárolt meg, ami a tavalyi mennyiségnek közel a fele. A gabona harminc százaléka még lábon állt, így a vásár folytatódott, de Viola József igazgató azzal számol, hogy a tavalyi mennyiséget nem érik el. A termelők egy része ugyanis kivár abban a reményben, hogy az ár magasabb lesz. Annak ellenére, hogy áraikat már most is a Piacszabályozási Alap áraihoz igazították. Az élelmiszer-ipari búza tonnájáért 3500 koronát fizetnek, míg a takarmánybúzáért 300, az árpáért pedig 2900 koronát. A búza 80-85 százalékánál a sikértartalom 23-30 százalék között mozog, így kevesebb a takarmánybúza, de ez az elmúlt időszakban lehullott csapadék után már nem fog gondot okozni. A kukorica jó, szép termést ígér, pótolja majd a takarmánybúzát. Azonos árak mellett a termelők a Piacszabályozási Alappal szemben előnyben részesítik a takarmányforgalmazó vállalatot, mivel a takarmánykeverékek által ez utóbbival állnak üzleti kapcsolatban. Hasonlóan gondolkodik a magángazdálkodók többsége is, különösen azt követően, hogy a vállalata felvett hitelből azonnal és készpénzzel fizet. A Naszvadi Mezőgazdasági Szövetkezetben még hét napra való gabona állt lábon. A homokos területen a búza 2,1, az árpa 2,4 tonnát adott hektáronként, de a kötöttebb talajokon is 30-40 százalékos lesz a termeléskiesés. Saját tisztítójuk és szárítójuk van, így a termést elraktározzák és kivárják a jobb árajánlatot. Mária Országhová föagronómus ezt egyszerűen túlélési kényszernek nevezte, hiszen a szántó már két éve nem látott műtrágyát, és az idén ezt pótolni kell, tehát szükségük van a pénzre. Más mezőgazdasági üzemekhez hasonlóan gabonája nagyobb részét a Dunamocsi Mezőgazdasági Szövetkezet is a terményforgalmazó vállalatnak adja el. Az aratást az elmúlt hét közepén befejezték, de ahogy Kiss Sándor elnök elmondta, ezzel anyagi gondjaik nem oldódtak meg. Május 5-e és július 15-e között jóformán nem volt mérhető csapadék, így könnyű talajaikon az 1947-es aszálynál is nagyobb szárazságban a búza 2,8-3 tonna határátlaggal fizetett. Ennek eladási ára pedig a termelési költséget sem ellensúlyozza. Marad tehát a pénzhiány, még szerencse, hogy a korai burgonya és a zöldségkertészet hoz valamit a konyhára, pontosabban a szövetkezet számlájára. Különösen a Dunamocson megtermesztett zöldség lett Szlovákiaszerte keresett áru. Többek között azért is, mert az itt vásárló viszonteladók folyamatosan 5-6, sőt még ennél is több zöldségféle közül válogathatnak. EGRI FERENC PARLAMENTI HULLÁMVERÉSEK A szlovák parlament 20. ülése többszörös megszakításával, egymásbacsúszásával, júniusból júliusba nyúlásával, minden bizonnyal be ment volna a történelembe, ráadásul olyan események övezték, mint Szlovákia felvétele az Európa Tanácsba, a névhasználati törvény elfogadása majd a kormány általi elutasítása — az alkotmány szerint a köztársasági elnökön keresztül átdolgozásra visszaterjesztve a parlamentbe —, na és a fennmaradt fontos végrahajtói hatalmi funkciók elosztása. Az eredmény ismeretes, a Demokratikus Szlovákiáért Mozgalom immár minden fontos hatalmi intézményt elfoglalt. Nem is ez volt az érdekes igazából, hanem az, ahogy a kormánykoalíciós tárgyalások ütemének megfelelően „hullámzott” a parlament, az, ahogy a két érintett mozgalom képviselői komoly pártfegyelmet tanúsítva „csak azért is elvből” kiindulva hol egymásnak feszültek, hol pedig figyelmen kívül hagyva minden argumentumot, szavazógépként támogatók egymást. Ahogy például a névhasználati törvény és a földtörvény a nemzetiek akarata ellenére ment át a DSZM jóvoltából is, és fordítva, a főiskolai törvénymódosítást annak ellenére utasította el a parlament, hogy közben az összes módosító javaslat a beterjesztők akarata szerint fogadtatott el. Csakhogy a nemzetiek nem értettek egyet a törvénnyel, a koalíciós tárgyalások éppen a legközelebb hozták Meéiar és Cérnák álláspontjait, így aztán a végső szavazáson a kormányzó mozgalom képviselői leendő partnereik mellé álltak. Lehetne, persze, arról is beszélni, ez a helyes, a parlamentben döntsön az ésszerűség, a logika, s a társadalom érdekében, demokratikusan, a választópolgárok javát szolgálva szülessenek meg a törvények, s ne a párttérdekek domináljanak. S ha így lenne, jó is lenne! Csakhogy aki közelebbről is megfigyelheti a parlamenti munkát, az láthatja azt is, a legtöbb dolog a folyosókon dől el, sőt, olykor azon kívül, egy-egy telefonhívás után, amelyet követően futótűzként terjed el, kinek hogyan kell szavaznia. S az utolsó korty kávé kihörpintése a parlament büféjében vagy folyosóján a külső szemlélőnek már jelzi, átmegy-e a törvény, vagy nem. Akkorra ugyanis „véletlenül” egymásra találnak, csoportokba verődnek az érintett mozgalmak képviselői szinte ignorálva korábbi társaikat. A szavazásra pedig visszaszédelegnek a terembe, s nyomják a gombot, szavaznak, ahogy azt valaki eldöntötte, megtelefonálta, „kiszivárogtatta”. Most, hogy megszakadtak a koalíciós tárgyalások, jó, hogy parlamenti szünet van. Különösen azután, hogy „kiszivárogtatták”, még puccs is készült a 20. és 21. ülésen. (Erről véleményeket lapunk 4. oldalán közlünk.) Mert a helyzet valószínűleg odáig „demokratizálódott” volna, hogy a képviselők még kávéjukat is elszigetelten ihatták volna csak. N.S. Az ET a kisebbségi jogok hatékonyabb betartatásán munkálkodik CA THER1NE LAL UMIÉRE FŐTITKÁR NYILA TKOZA TA — Főtitkár asszony, milyen benyomásokkal távozik a Közép-európai Kezdeményezés budapesti csúcstalálkozójáról, s milyennek ítéli meg a szervezet jövőjét? Szükségesnek tart-e Európában efféle együttműködéseket? — A Közép-európai Kezdeményezés jó ötlet, mégpedig azért, mert valós szükségletnek felel meg. Az Európa Tanács általában bátorítja a térségeken belüli együttműködéseket, amelyekben a szomszédos országok fejlesztik kapcsolataikat, s kölcsönös érdekük a párbeszéd, a közös tervek megvalósítása. Ami a középeurópai államok együttműködését illeti, nyilvánvaló, hogy ezeknek az országoknak szükségük van a dialógusra, a kapcsolatokra. Az 1989 utáni időszakban, amikor az Európa Tanács kapcsolatokat kezdett kiépíteni a volt kommunista országokkal, meglepetéssel tapasztaltuk, hogy ezen államoknak nincs kialakult viszonyuk egymással, s nem is ismerik jól a másikat. Az önkényuralmi renés-zer eltűnése után így igazán szükséges, hogy újjjáépítsék kapcsolataikat, állandólegyenapárbeszédük. — Hogy milyen lesz a szervezet jövője, azt nem könnyű megjósolni. Az igaz, hogy minél jobban kitágítják az intézmény földrajzi kereteit, annál kevésbé lesz „egynemű” a szervezet. Ezt nagyon jól tudjuk az Európa Tanács példájából. Ez azonban nem áthidalhatatlan probléma, bár működési gondokat eredményezhet, s a különböző érdekek összeegyeztetése időnként keserves feladat. Azt a kérdést is fel kell tenni továbbá, hogy ez a kezdeményezés mit adhat a földrész többi részének. E téren nincs különösebb aggodalmam, mert amit a budapesti találkozó két napján hallottam, tükrözi, hogy a résztvevők fejleszteni kívánják viszonyukat a Nyugattal, különös tekintettel az Európai Közösségre s az Európai Tanácsra is. — Hogyan tud az Európa Tanács hozzájárulni olyan, néha igen súlyos viták elsimításához, amelyek például jelenleg is tapasztalhatók a KeK-tagállamok között, megkérdőjelezve az együttműködési lehetőségeket? — Az Európai Tanácsnak vannak eszközei erre, de csak bizonyos területeken. Nincs módunk beleszólni katonai kérdésekbe, s gazdasági problémákba is csak igen korlátozottan. Ezzel szemben komoly felhatalmazásunk van a politikai intézményrendszerek, a jogalkotás és -alkalmazás, valamint az emberi kisebbségi jogok tiszteletben tartásának területén, s úgy hiszem, ezekben a témákban igen hasznosak vagyunk. (Folytatás a 4. oldalon)
