Szabad Újság, 1993. július (1. évfolyam, 1-4. szám)

1993-07-14 / 2. szám

1993. július 14• sz. SZABAD ÚJSÁG 3 Elhárították a kereskedelmi világháború veszélyét Legendás szamurájokká váltak? A Hetek tokiói csúcsértekezlete meglepő huszárvágással kezdődött, amely a világsajtó szalagcímeiben kivívta a résztvevők számára a „legendás sza­murájok” elnevezést A világkereskedelem történetének legnagyobb ará­nyú vámcsökkentésében állapodtak meg, ami kétségtelenül hozzájárult egy világméretű kereskedelmi háború veszélyének elhárításához. Termé­szetesen a nagyvonalú keretmegállapodások megvalósításának gyakorla­ta lesz a döntő. Ezért a józan Helmut Kohl Tokióban is megismételte kedvenc mondását: „Mindenkinek otthon kell elvégeznie a házi feladatát”. És ezért van a címünkben kérdőjel is. A három napos csúcsértekezlet első napján az Egyesült Államok, Japán, Nagy-Britannia, Németország, Francia­­ország, Olaszország és Kanada vezetői megnyitották a GATT (Általános Vám­tarifa és Kereskedelmi Egyezmény) uruguayi, hét éve tartó fordulójának si­keres befejezése előtt az utat. Globális vámtarifa- csökkentésben, illetve vám­mentességben állapodtak meg Eszerint nyolc léteiben bevezetik a vámmentességet és további négy tételben 50 százalékkal csökkentik a vámokat. Ez bennünket is érint, hiszen Csehszlovákia, és így utód­államként Szlovákia is egyike a GATT 114 tagállamának. A lépés lendületet ad a világkereskedelemnek, felmérések szerint évente 100 milliárd dolláros élénkülést eredményezhet. Még jelentő­sebb talán az, hogy a vámcsökkentés nyomán 1,4 millió új munkahely jöhet létre. Ez biztató még akkor is, ha az in­tézkedés nem lép azonnal életbe, mert azt előbb a GATT 114 tagállamának Genfben jóvá kell hagynia. Számunkra figyelemre méltó, hogy a vámmentesség a mezőgazdasági gépekre is vonatkozik, ami közvetve a hadiipar átépítésének üte­mén is lendíthet A Hetek legnagyobb gondja kétség­telenül a munkanélküliség óriási ará­nya volt. A záróközlemény szerint a hét országban a 23 milliós munkanél­küliség már elfogadhatatlan helyzetet te­remtett Ez is egyik motívuma volt an­nak, hogy az említett vám-megállapo­­dást elfogadták. De elfogadták Clin­ton amerikai elnök javaslatát is, hogy idén ősszel rendezzenek csúcsértekez­letet a foglalkoztatottságról, amely of­­fenzívát hirdetne a munkanélküliség el­len. Szorgalmazták, reformálják meg a munkaerőpiacot. Ez azért fontos kér­dés, mert a munkanélküliség felduzza­dása az általános recessziós fejlődésbe a „szabályos” gazdasági világválság ele­meit hozza be. Pedig a világ már meg volt győződve ,arról hogy az általános gazdasági világválság ellenszerét az em­beriség megtalálta, hiszen a huszas évek végén keletkezett válság azóta nem is­métlődött meg. Szó esett a csúcstalálkozón a boszniai helyzetről is, amelyet a Hetek sem tud­tak orvosolni. Abban állapodtak meg, hogy csak olyan területi változásokba egyeznek bele, amelyekkel a konfliktus­ban szereplő felek is egyetértenek. Már Muto Kabun japán külügyminiszternek is feltűnt, hogy ez nem elég, mert a szembenálló felek semmiben sem tud­nak megegyezni. Ezért még egy monda­tot fűztek a nyilatkozathoz, amely sze­rint a hatalmak hajlandók esetleg had­erőt is kiküldeni a helyszínre azzal a cél­lal, hogy a katonák segítsék a 836 számú BT-határozat megvalósítását, amely a vé­dett övezetekre vonatkozik Álalalánosan szóltak arról, hogy erélyesebb lépéseket is tesznek. Hát, ez nem sok. Izraelt is felszólították, tartsa be az ENSZ-hatá­­rozatokat a megszállt területekről. Ezért sem kellett volna Tokióba utazni. Érdekesebb, hogy a Biztonsági Ta­nács struktúrájának átszervezését is ajánlották a Hetek. Japán és Németor­szág ismét lépést tett afelé, hogy a BT ál­landó tagjává váljon. A nagy hírveréssel várt orosz részvé­telnek indoka is, értelme is volt. Csak az eredmény volt olyan kicsi, hogy a címol­dalakról a belső oldalakra szorította a világlapokban. A csúcs előtt 40-nél is több milliárdról, majd 20 egynéhány milliárdos segélyről beszéltek. Ez le­csökkent 4 milliárdra, s amit Jelcin végül hazavihet, az 3 milliárd dollár, többnyire hitelben. Ez a privatizálást segítő alap többcélú: 500 millió dollár a műszaki fejlesztést és a befektetéseket szolgálja, egy milliárd az exporthitel, ugyancsak egy milliárd segítség a nagyvállalatok privatizálásához. Érdekes az utolsó fél milliárd küldetése: a körzetek privatizá­lására adták A szocialista építés jelleg­zetessége volt ugyanis az egy körzet — egy nagyvállalat rendszer. A privatizálás során egy-egy nagyvállalat felszámolása vagy felaprózása szükségszerűen a kör­zet termelési struktúrájának összeomlá­sához vezet. Ezt megakadályozandó ad­ták a fél milliárdot. Talán azért, hogy ebből tanuljanak meg ésszerűen privati­zálni. A legközelebbi csúcstalálkozó Ná­polyban lesz. A Hetek már nem kívánnak további találkozóikon nagy jelentőségű döntéseket hozni, inkább elbeszélgetni, egyeztetni A további csúcstalálkozókra meghívták Jelcint is. Bátsy Géza Kurdisztán sohasem lesz önálló állam? Kíméletlen szépasszony Tansu Ciller török miniszterelnök­asszony hivatalba lépése után szinte azonnal megmutatta, hogy legalább annyira keménykezű, mint amilyen csi­nos. Nemrég parancsot adott a török fegyveres erőknek, hogy kezdjék el a nyári offenzívát az ország keleti és dél­keleti vidékein. Tíz török tartományban megerősítette a rendkívüli állapotot. A kurd gerillák elleni harc kíméletlen, éppúgy, mint a kurdok fegyveres akciói. Naponta 10-20 török katona és kurd fegyveres veszti életét, és ez így megy 1984 óta. A kilenc év alatt 6300-an hal­tak meg. Persze, ez az adat csupán a PKK ( Kurd Dolgozók Pártja ) marxista szervezet által vezetett harc időszakát foglalja magában. A kurdok önállósági törekvései és harcai sokkal régebbiek, a múlt századra, sőt még régebbre nyúl­nak vissza. Ősi nép a kurd, a régi görögök kar­­duhoknak vagy gordiuszoknak nevezték őket. Nemcsak a híres gordiuszi csomót sikerült megoldhatatlanul megkötniük, hanem saját sorsukat is. Hazájuk olyan térségben fekszik, amelyben kibogozha­tatlanul fonódnak össze 3-4 állam érde­kei. Irán nyugati részén, Irak északi ré­szén, Törökország keleti részén az Ör­mény-fennsíkon és az orosz kaukázu­­sontúli terület egy részén élnek kurdok. Volt ilyen szétszórtan élő nemzet más is, például az örmények. Törökországban kiirtották őket, de a volt Szovjetunió ke­retében mégis létrejött az örmény köz­társaság, igaz, szent hegyüket, az Arará­­tot a jereváni repülőtér felől nézhetik csak, mert az a török határon belül ma­gasodik. Kurd köztársaság létrehozásá­ra azonban a szovjetek sem vállalkoztak. A kurdoktól mindenki tart. Főfoglalko­zásuk ugyanis a fegyverviselés. Akinek nincs fegyvere, nem is veszik ember­számba. Aki ismeri a kurd szellemet, megdöbbenten nézte annak idején a te­levízióban azokat a jeleneteket, amelyek során kurd férfiak halomra dobálták fegyvereiket, hogy az ENSZ élelmiszer­segélyéhez juttassák családjukat. Irak­ban yperittel irtották őket, az utcán ful­ladtak meg nők, gyermekek, férfiak, és testüket a maró harci gáz perzselte fel­­ismerhetetlenné. Éheztették őket, ezért Törökország felé vonultak, de kegyetle­nül visszaűzték a menekülőket. Télen a hegyekben pusztította őket a fagy és az éhség, s nem utolsósorban a lövedékek. Élnek még kurdok Szíriában, Pakisz­tánban, Afganisztánban is. Összesen 6-7 millió a lélekszámúk. Szinte hihetetlen, hogy sem az első, sem a második világháború után — ami­kor a nagy birodalmak keretében élő nemzetek sorozatban önállósultak — a kurdoknak nem jutott állam. Pedig egy­folytában küzdöttek érte és küzdenek ma is. Sorstragédiájuk, hogy olyan álla­mok területén élnek, amelyek gyakran szembenállnak egymással, sőt háborúz­nak is (Irak-Irán). Ezért a kurdok kép­telenek összefogni, túl sok határ választ­ja el őket egymástól, nemrég még vas­függöny is. A nagyhatalmaknak így ké­nyelmes. „Saját” kurdjaikkai minden ál­lam külön-külön úgy-ahogy megbirkó­zik, de egy egységes Kurdisztánnal már nehezebb lenne zöld ágra vergődni. Ké­nyes stratégiai helyen lenne ez a Kur­disztán, amelyhez mind Irán, mind Tö­rökország, mind Irak és a többiek ra­gaszkodnak és területükből nem áldoz­nak fel a kurdok számára egy tapodtat sem. Meg aztán: kinek kellene a mai vi­lágban egy új palesztin-izraeli konflik­tus, amely ugyancsak egy új állam létre­jöttével kezdődött? így tehát a világ elnézi a kurdok elle­ni hadjáratokat, a kurdok pedig kelle­metlenkednek, gyilkolnak, bombákat robbantgatnak, rendőrőrszobákat repí­tenek a levegőbe. Talán az egyiptomi iszlám fundamentalisták módszerére is áttérnek és Törökország turista köz­pontjaitól rettentik el a márkát hozó tu­ristákat. Bár a legutóbbi antalayai, 23 sebesült áldozatot követelő turista-elle­nes merényletet állítólag nem a kurdok követték el... A hadijelentések folytatódnak. A hí­rek közük, hogy 5—10 rendőrt öltek meg és „sok kurd fegyverest”. A kurd áldozatokról pontos szám ritkán jelenik meg, mert hátha az emberjog-védelme­­zők „felfújnák” az ügyet. Maradjon a vi­lág abban a tudatban, hogy csak a kur­dok kegyetlenek. ÁDÁM PÉTER A világ hét legfejlettebb államá­nak csúcsértekezletén a találko­zó vendéglátóját sikerült képze­letben vallatóra fognunk. Mjja­­zava Kiicsi temérdek tennivaló­ja ellenére válaszolt, amikor megtudta, hogy csupán a magyar nyelvű lapok írják helyesen a nevét, mert a japánon kívül egyedül a ma­gyarban írják először a vezetéknevet és csak azután a keresztnevet. Ön már lemondott a kormányfői tisztségről, mégis vendéglátója a He­teknek. Ez először van így... — Dehogy először, mindig is én vol­tam a főnök. Nem tudja, hogy bárki is volt a miniszterelnöki székben, min­dig én mozgattam az eseményeket? Tehát igaz, hogy ön a japán politika szürke eminenciása? — Ez egy érthetetlen európai kifeje­zés. Kérdezzen mást. Nem tart attól, hogy az amerikaiak korlátozzák a japán termékek beho­zatalát? — Bilinek még nincs nagy gyakorlata, de azt az ősi japán közmondást, hogy a pénz beszél... azért ő is is­meri. Van világválság? — Persze, hogy van, én csinál­tam. De használjon inkább más kifejezéseket, mint a recesszió meg gazgasági nehézségek. Van kiút a recesszióból? — Természetesen van. Csak erre ne tőlünk kérjék a pénzt azok a lusták, akik nem tudják maguk előteremteni. Mégis öntől akarják kicsikarni a pénzt — Tőlem? Én már nem vagyok mi­niszterelnök! V.G. Nagyvilág Óriási fejlődés 46 év alatt „Az eddigi kudarcok ellenére Anglia kormánya megpróbálja Palesztina jövőjé­nek kérdését újból napirendre tűzni. Az angolok meghívták a zsidók és arabok képviselőit Londonba. A két fél merev álláspontja miatt azonban ez a konferen­cia sem kecsegtet a mindenki számára megnyugtató és elfogadható egyezmény gyors megkötésének reményével.” A fenti hír 1947. január 4-én jelent meg a Der Spiegel című német lapban. Amennyiben Angliát USA-val, Londont pedig Washingtonnal helyettesítjük, ak­kor ez a hír akár a nemrég lezajlott washingtoni arab—izraeli béketárgyalások 10. fordulójáról is szólhatna. Ennyi történt 46 év alatt. Magyarjárás Tatárországban Göncz Árpád magyar államfő oroszországi útjának volt itthoni vonatkozása is. A Borissz Jelcin orosz elnökkel folytatót eszmecsere során a két elnök megálla­pította, hogy a levéltárak feltárása folytatódik. Ennek kapcsán Jelcin elnök átadta az Esterházy János és Bethlen István sorsára vonatkozó orosz levéltári doku­mentumokat. Az Esterházy Jánosra vonatkozó dokumentumok bizonyára felkel­tik a szlovákiai magyar kutatók érdeklődését is. Remélhetőleg a szlovák történé­szek sem hagyják kihasználatlanul a kínálkozó alkalmat az újonnan feltárt tények megismerésére. A Tatarsztánban tett látogatás és a Mintimer Sajmijev elnökkel folytatott megbeszélések Magyarország számára kecsegtető eredményeket jeleztek a gaz­dasági kapcsolatok fejlesztése terén. Ha nem is kárpótlás a tatárjárásért, de ér­tékké változhat ez a „magyarjárás Tatárországban”. Kofasztrájk, amely figyelmeztet A magyarországi ún. kofasztrájk apró hír, de külföldről nézve felettébb figyel­meztető. Mint ismeretes, a múlt hét elején a budapesti piaci árusok munka­­besszüntetést kezdeményeztek tiltakozásul a számlaadási kötelezettség ellen. A számlaadási kötelezettséget törvény írja elő Magyarországon, s most érvényesí­teni próbálják a piaci standokon is. Ez azért érdekes, mert a bürokratikus eljá­rások iránt rendkívül fogékony itthoni hivatalok az ilyesmit — még ha magyar találmány is — szívesen ellesik és lemásolják. A számlaadási kötelezettség logi­kus, adóhivatali és pénzügyminisztériumi szempontból szükséges is, csak éppen tipikus íróasztal mellett született, könyökvédős eljárás jellegzetes, megvalósítha­tatlan megnyilvánulása. Hogy enyhítsenek a helyzeten, kitalálták, a nem rendszeresen árusítóknak nem kell számlát adniuk, csak még kérdés, ki minősül nem rendszeresen árusító­nak. Persze jól jön az államkasszának, ha a piaci ügyletek adója ellenőrizhetővé válik. De a standokon ez nem megy. Mert nemcsak a kofát sújtja, aki piszmog a számlával, de a vásárlót is, akinek várnia kell. Lehet, hogy Magyarországon nem érzékelik annyira e jelenség veszélyét, mint nálunk, ahol annyi mindent kitaláltak már, hogy az embereknek sorakozniuk kelljen. Bármiért. Fogadni mernék, hogy ráharapnak idehaza is, és bevezetik a sorakozást a póréhagymáért és a petrezse­lyemért is. Kasztrendszer Romániában? A Romania Libera című lap cikket közölt arról, hogyan kellene megoldani az országirányító elit nevelését. Eszerint 255 553 embert kellene kiválogatni, akik külön államigazgatási réteget alkotnának. Ezek elitképzésben részesülnének kü­lönféle fokon. Az alapkádereket, a helyi tisztviselői gárdát 230 ezer ember alkot­ná, 23 ezer az irányító értelmiséget, 2300 a magasabb beosztású vezetőket, 230 a parlamenti képviselőket és 23 lenne a miniszterek száma. A cikkben ez a fel­osztás nem is olyan lényeges, mert ilyen szamárlétra magától is kialakul a köz­­igazgatásban, a lényeg a csodálatos számszerűsítés és a 23-as számhoz való ra­gaszkodás minden „kasztnál”. A felülről irányításos módszer a jellemző benne. Igen emlékeztet valamire... Te jó ég, csak nem ezt járnak tanulmányozni Romá­niába a szlovák küldöttségek? Akkor már inkább a bulgáriai módszert kellene elsajátítani, ahol a parlamentben azt javasolta valaki, hogy a képviselők kötele­zően vessék alá magukat pszichiátriai és pszichológiai vizsgálatnak. Persze ebből sem lett semmi. Brzezinski Szlovákia esélytelenségéről Zbigniew Brzezinski, Carter elnök egykori nemzetbiztonsági tanácsadója pozso­nyi látogatása után Bécsbe utazott, ahol interjút adott Zentai Péternek, a Nép­szabadság tudósítójának. A többi közt kijelentette: „Magyarországot Lengyelor­szággal, Csehországgal és Szlovéniával együtt abban az országcsoportban látom, amely szinte bizonyosan sikerrel alakul át demokráciává. A többi volt kommu­nista ország esetében vagy nagynak ítélem meg a sikertelenség kockázatát, pél­dául Oroszországban, Horvátországban, Szlovákiában, vagy éppenséggel a ku­darc bekövetkeztét tartom igazán valószínűnek például Szerbiában vagy Moldá­viában. Brzezinski megerősítette, hogy a NATO-ba való belépésre egyelőre csak Lengyelországnak van esélye, mert az észak-atlanti szövetségnek ehhez geopoli­tikai érdeke fűződik: nem akarja, hogy keleti határai Németországnál húzódja­nak. Brzezinski szerint tehát nem túl valószínű, hogy nálunk demokrácia lesz. De akkor mi? Első eset, hogy az embargó segített Haiti elűzött elnöke Jean-Berfrand Aristide, aki száműzetésben él, egyezményt írt alá, amely lehetővé teszi számára, hogy visszatérjen országában, és október 30-ától visszavegye a hatalmat. A paktumot az elnök és a helyét bitorló Raoul Cedras tábornok között az ENSZ közvetítette. Cedras tábornok 1991 szeptem­berében hajtotta végre a puccsot, és megdöntötte a demokratikusan megválasz­tott elnök hatalmát. Haitiből akkor menekülni kezdtek az emberek, az ENSZ embargót hirdetett a Cedras vezetése alatt álló ország ellen. Haiti nem tud meglenni az USA nélkül, s ha az USA elszigeteli, akor összeomlik. Az összeomlás küszöbén Cedras tábor­nok jobb belátásra kényszerült. Az USA befolyási övezetében a dél- és közép­amerikai puccsok óta jól tudják, hogy szomszédos nagyhatalommal ujjat húzni veszélyes. De így is két évig tartott, míg az embargó hatása megmutatkozott. A megállapodást most a hírügynökségek „történelminek” minősítik. Történelmi annyiban, hogy először hozott eredményt az embargó. Csak reménykedni lehet, hogy másutt is beválik. ÁP. hírszemléje Képzelt interjú A világválságról

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents