Szabad Újság, 1993. június (3. évfolyam, 125-150. szám)

1993-06-11 / 134. szám

<1 ót o 1/f 0# A köztársasági elnöknek megígérték Képviselik Szlovákia érdekeit KÖZÉLETI ÉS GAZDASÁGI NAPILAP PÉNTEK 1993. június 11. Ili. évfolyam 134. szám Ára 3 korona Közel kéthetes vizsgálódás után elké­szült a Nemzetközi Valutaalap missziója e­­lőzetes zárójelentésével, amellyel szinte lap­zártánkkal egyidöben rendkívüli ülésen is­merkedik a szlovák kormány. A zárójelentés lényegi kérdéseiről azon­ban tájékoztatták tegnap a misszió tagjai Midial Kováé köztársasági elnököt is. A találkozón Michal Kováé elmondta a misszió tagjainak, hogy Szlovákia elemi ér­dekei közé tartozik jó kapcsolatokat kiépí­teni a valutaalappal, s minden szándéka az országnak, hogy a lehető legrövidebb időn belül megkössék azt az alapszerződést, amely „kaput nyit Szlovákia előtt a világ pénzintézeteibe" A Nemzetközi Valutaalap küldöttségé­nek vezetője, Emanuel Zervoudakis igen pozitívan értékelte a köztársasági elnökkel folytatott tárgyalásokat. Elmondta, hosszú évek óta végez hasonló „misszionáriusi" munkát, ám arra még nem volt példa, hogy ilyen magas szintű „kitüntetésben" legyen ré­szük. Kifejtette azt is, vizsgálódásuk során mindenütt igen készségesen álltak rendelke­zésükre, minden igényelt dokumentumot és a hozzájáró magyarázatot megkapták. Bejelen­tette, a misszió tagjai valamennyien elégedet­tek voltak, ezért Szlovákia számíthat arra, hogy Washingtonban személyükben igen ko­moly képviseletet szerzett az ország A vizsgálódás konkrét eredményeiről ál­talánosságban annyit jegyzett meg, hogy voltak ugyan nézeteltérések, bizonyos kér­désekben mások a megközelítés alapkérdé­sei, ám ezeket tisztázni tudták, legalább is olyan mértékben, hogy nyilvánvalóvá váltak a konkrét adatok. Zetvoudakis szerint be­számolójuk sokkal több pozitívumot tartal­maz, mint a korábbi misszió jelentése Szegény Ifflwesek szegény aratása A kormány vállalja az öntözés kiadásait A szárazság nagy úr Hogy valami megnyugtató is legyen Az utcára (állítólag) nem dobhatnak ki A nem mindennapi szárazság miatt 26-30 százalékos veszteséget várnak a szakemberek a mezőgazdaságban, amely már egyébként is, az ilyen „egy­harmados” csapás nélkül, korábban térdre került. Sztrájkokra, petíciókra és sok min­den egyébre szükség volt ennek ellenére ahhoz, hogy a kormány és a mezőgazda­­sági tárca végre lépjen. Nos, lépett! Pe­ter Baco földgazdálkodási miniszter teg­nap aláírta azt a dokumentumot, amely lehetővé teszi a szövetkezetek és más mezőgazdasági egységek számára teljes egészében kihasználni az öntözési kapa­citásukat, s nemcsak a vizet fizeti ki he­lyettük a kormányzat, hanem az egyéb kiadásokat is, mint a villamosenergia, üzemanyag, stb. Mindezt Vincent Bireä. a földgazdálkodási minisztérium mező­­gazdasági szekciójának igazgatója kö­zölte a szlovák sajtóiroda képviselőjével. Azt is ő mondta el, hogy az évszázad „szárazsági csúcsát” eddig az 1947-es nyár tartotta, a jelenlegi állapotok azon­ban még az akkoriaknál is rosszabbak. Az igazgató szerint a szakemberek úgy vélik, a kormány döntése kissé későn született meg, de a maximális kapacitá­sok kihasználása mellett az említett har­minc százaléknyi veszteséget a felére le­het csökkenteni, annak ellenére, hogy a gabonafélék esetében az intenzív öntö­zés is már csak ott lesz hatásos, ahol ed­dig is öntöztek. Vincent BíreS szerint még az is fontos, hogy a termelő egységek ne várjanak sem a körlevélre, sem a ki­adások megtérítésének garanciáira, hanem azonnal kezdjenek el öntözni, hiszen biztosan visszakapják a befek­tetett összeget. Tegnap Pozsonyban a kormányhivatal­ban sajtóértekezletet tartottak, melynek té­mája újfent a lakások megvásárlása volt. Mint köztudott — s lapunkban is informál­tunk róla —, a szlovák kormány keddi ülé­sén elfogadta a parlament lakástörvény-ter­vezetét. Természetesen jó néhány kiegészí­téssel, hozzáfűzéssel, így még június folya­mán ismét az SZK Nemzeti Tanácsán a sor jóvá kell hagynia a törvényt. Abban az eset­ben pedig július elsejétől lehetővé válik a lakások árusítása, ületve megvásárlása. A tegnapi sajtótájékoztatón ott kellett volna lennie Július Tóth pénzügy­miniszternek is. Csakhogy ő „nem érezte jól magát”, s így nem lehetett részese az össze­jövetelnek. A pénzügyminisztériumot így „csak” két hölgy, Helena Strbíková. vala­mint Jaroslava Zányová képviselte. Többek között hangoztatták, hogy az el­fogadásra váró törvény lehetővé teszi vala­mennyi lakástulajdonos számára a lakások és a nem lakásra szánt helyiségek eladását. Azon véleményüknek is haingot adtak, hogy sok-sok huzavonát követően úgy néz ki, végre megoldódik egy igencsak égető probléma- A kormányjavaslat alapján a lakásokat csakis a bérlék vásárolhatják meg Kivételt mindez alól azok képeznek, akik már több mint 6 havi lakbérrel tartoznak, s adósságukat a törvény hatályba lépését követő három hónapon belül sem képesek (hajlandó?) megtéríteni. Természetesen senkit sem lehet arra kényszeríteni, hogy megvegye a lakást, amelyben mind ez ideig bérlő. Ebből termé­szetszerűleg adódik, hogy egy házon belül lesznek tulajdonosok és lesznek bérlők is. Minden bizonnyal nem kevés probléma adódik majd ebből kifolyólag a közös helyi­ségek használatát illetően is. Szóval az a kérdés, a parlament hogyan reagál a kormány által módosított törvényter­vezetre. Előfordulhat, hogy több változtatást is eszközölnek. A sajtóértekezleten részt vett pénzügyminisztériumi szakemberek vélemé­nye szerint minden bizonnyal nagyon sokan meg szeretnék vásárolni a lakásokat Becslé­sekre egyikük sem vállalkozott ugyan, de azt is leszögezték, mindenekelőtt az időseknek lesznek gondjaik ilyen térem Ki tudja? Lehet, hogy amikor konkrét lépésekre kerül majd sor, egészen más lesz az ábra. Nem kevesü(n)k meglepetésére... De hogy valami megnyugtató is legyen: a hölgyek leszögezték, az utcára nem dob­hatnak ki bennünket. Ez is valami... SUSLA BÉLA Kuöera szerint agyrém, Fiiegei viszont a részleteit is tudja A báránybőrbe bújt farkas szirénhangja Ludovít Fiiegei úr, a Szlovák Köztár­saság oktatási minisztérinma nemzeti ki­sebbségek művelődésének főosztály-veze­tője, úgy látszik, mégsem olyan szőrösszívű, amilyennek lapunk munkatársával szemben mutatkozott. Szerkesztőségünknek ugyanis még a minisztérium adatait sem volt hajlan­dó kiadni arról, hogy a magyarok és szlová­kok által vegyesen lakott területeken — te­lepülések szerint — hány és milyen tannyel­vű iskola van. Attól tartott, visszaélnénk az adatokkal, kiszakítanánk őket szövegkör­nyezetükből. Nos, Riegel úr most megszó­lalt Nyilatkozott a Szlovák Köztársaság Hírügynökségének ugyanerről a kérdésről. Abból az alkalomból, hogy az SZK kor­mányának Nemzetiségi Tanácsa nem hagy­ta jóvá június 4-én az általuk kidolgozott tervezetet, mely az alábbi névre hallgat: „Is­kolaalapítási, is kola üzemel te tési és Iskolai intézménylenniartákl noveilizált alapelvek az SZK nemzetiségileg vegyesen lakott te­rületein” Riegel úr nyilatkozata szerint ez a „no­vella” senkinek a jogait nem nyirbálná meg, sőt a Szlovákiában élő nemzetiségek óhaja­inak kíván teret nyitni. Csupán a magyarok elöljárói vannak ellene, s azt akarják, hogy a tervezet legyen visszavonva, mert megaka­dályozná, hogy a magyar tanulók az eddig hagyományos terjedelemben tanulják ma­gyar nyelven az iskolai tantárgyakat. A többi nemzetiség képviselői Riegel úr szerint na­gyon is elégedettek a tervezettel, hiszen szá­mukra az nem tartalmaz semmi újat. Nekik már most is csak olyan nemzetiségi iskoláik vannak, ahol az anyanyelvűkén kívül min­den más tantárgyat szlovákul tanulnak (ki­véve itt-ott a zenét, a földrajzot). Riegel úr szerint most az a legfontosabb, hogy a ter­vezetet a laikusok, az egyszerű magyar em­berek számára érthető nyelven propagálni kezdjék, s akkor nem lehet baj vele. Mert akkor a legmegátalkodottabb magyar em­ber is megérti majd, milyen áldás lesz gyer­mekének, ha a szlovák nyelv óráján kívül más fontos tantárgyak oktatása során is a szlovák nyelv tökéletes elsajátításával foglal­kozhat. „Ez a dokumentum nem sérti azon szülők érdekeit, akik azt akarják, hogy gyer­mekeik az eddigi terjedelemben tanulják a tantárgyakat anyanyelvűkén, de kedvében akar járni azoknak a szülőknek is, akik azt óhajtanák, hogy gyermekeik csak a tantár­gyak egy részét tanulják magyarul, a többit pedig szlcvákul, mint ahogy az az ukrán tany­­nyelvű iskolákban szokásos. Nem korlátoz­za hát a magyarok jogait, csak további mű­velődési lehetőséget nyújt nekik. (Folytatás a 2. oldalon) A képen látható kalácsszerűség nem más, mint az összepréselt százkoronások kötege. Nemsokára ez vár a P. O. Hviezdoslav képével díszített tízkoronásokra is, amelyek július 15-ig fizetőeszközök. Utána már csak a bankok váltják be. (TA SR-felvétele) Minden igaz. Válságos pillanatokban az írástudók varázsszavakkal űzték el a gonoszt, vagy próbálták azt megszelídíteni. Ezek a varázs­szavak a lelkiismeret szavai, a meggyőződéses hité. A szavak emberléptékűek, em­­berméretűek. Olyanok mint: igaz­ság, arányosság, ellenállás. Oktatásügyünk a második évezred vége felé válságba került. Valamiféle kelepce ez, a homo­gén győztes (?!) tehetetlenségé­ből, felkészületlenségéből — ne­tán a kisebbség iránti aggódásá­ból, féltéséből (?!) — követke­zik, a félművelt és szakbarbár ember veszedelmes egyéniség-gyűlöletéből, az eredeti elvetéséből, elfogadhatatlanságá­ból táplálkozik. Az igazság mindenkor és min­denben igazságot kér: munkában, felelősségben, magatartásban, a szavakban. Az Igazság IGE, mely kezdetben vala. Istentől eredt, de az emberre bízatott, hogy éljen vele a maga és embertársai javára. Manapság senki sem tudja, mi­kor hangzik a hatalom szájából Igaz, mikor annak ellenkezője. Az Ige viszont bennünk, az EMBER-ben lakik. Tehát minden Ige igaz. Igaz az, hogy hazudik a hatalom, mikor azzal hiteget, hogy ne fél­jek, nem akarja elsorvasztani a magyar iskolákat, csak jót akar a magyar gyermeknek: tanuljon meg elsősorban államnyelvül, ez a legfőbb tudomány. Igaz az, hogy az ördögi kon­cepció régen nagykorú, hiszen 30 évig készülődött, majd kihordták, megszülték, s kiderült, Pezlár-sza­­gú. Miért is ne? Visszarendező­dünk! De lehet ezt már múlt idő­ben is mondani. A népet szolgáló gyermeket elfelejteni anyanyel­vét, kultúráját, s a tiszta forrást, melyben naponta megfürdetheti, tisztára mosdathatja a mások által sárral befröcskölt ezeréves szava­kat, édesszülője szavait. A hatalom tudja az igazságot (másképp nem hazudna), de nem mondja: a kultúra életforma, a kultúra anyanyelv. Persze nem mindenkinek engedve meg ez életformát. Majd ő megmondja helyettem is (rólam és nélkülem), mitől épül ő, sorvadok én. Csak az ördögi filozófiát nem értem: mi­volt valakiknek. Most formálódó köztár­saságunk fóbiákkal küszködik. E félelmek közös ismertetőjegye, hogy nem tudja elviselni a mássá­got. Nem tudja, hogy a másság gazdagság. Kísérletként tér vissza az „I have a dream”-szimptóma is. Igen, mindenkinek van álma, mely megvalósulása elégedetteb­bé tenné az egyént. De az én, ki­sebbségi álmom nem egyezik a hatalom álmával a közoktatás rendszerét, tartalmát, kivitelét, demokratizálását tekintve. Ne a idat nehezen viselem. Naponta nem hiszem, hogy műveltségem, örömöm, mosolyom érdekében cselekszel. Ha ez a célod, állj meg, hallgass meg, figyelj ránk! Mi szó­lunk, ha valami fáj, jelezzük, ha bánt a jogtalanság. Figyelj! Most szólunk! Vedd az üzenetet! Ne dönts rólunk, nélkülünk! Ha ol­vastad a Bibliát, ismerned kell az erőszakról szóló bölcs Igét! kóláink, melyek nyelvéről szülő és állampolgárként szabadon dönt­hetnek gyermekem és gyökereim érdekében. Ez minden ember egyedüli elvitathatatlan joga. Olyan, mint az élethez, örömhöz, boldogsághoz való jog. Emberi, arányos. A gyermek részére akkor arányos az iskola, ha a tudo­mányokon és a nevelésen kívül biztosítja érdeklődése alternatív Előre visszafelé, avagy az alternatív elsorvasztás iskolája úr (a/ miniszter szó jelentése ez! — de csak a jelentése!) tagadta, nem hallott az újszülöttről, mely most nagyon is helyét követeli a magyar iskolákban. Megszületett tehát a koncep­ció (melyet annyira titkoltak, mint szégyenét a megejtett le­ány); magyar—szlovák, avagy mi­egymás nyelvű iskola közül vá­laszthat a kedves magyar szülő. A miegymás nyelvű az a bizonyos al­ternatív kétnyelvű, mely megta­nítja a gyermeKet „seígyül, seú­­gyul”. Amely megtanítja a magyar ért jó az neki, ha a szlovákiai ma­gyar pallérozatlan marad? De­hogynem, értem én: állam- vagy miféle nyelven megtanul a gyer­mek (mintha a magyar iskolában nem tanulna meg!), hogy mit? — ki kíváncsi rá? Negyven-valahány évig kit érdekelt tájainkon a szín­vonal, ki emelt szót a félművelt­ség, szakbarbárság ellen tiltakoz­va nemzedékek nevében? Kit ér­dekelt, hogy „műveltségünk” csak tévé- és sajtóműveltség? Évtize­dekig tévesztgetjük össze az infor­máltságot a műveltséggel. Ez is jó eCt hierarchia legfelső polcán kupor­gó mondja meg nekem, mitől le­hetek boldogabb, ha netán pilla­natnyilag a legboldogabb volnék is. A demokrácia alulról építkezik (hiába, ez a sajátossága), ennek értelmében a fölkentek is máshol találtatnak, mint pár évvel ezelőtt. A fölkentek tartják a létrát a ha­talom alatt. Mi lesz, ha belefárad­nak a teherbe? Önkény, európai létemre meg tudom bocsátani neked, hogy en­gem, mint kisebbséget fölösleges luxusként kezelsz, de hazudozása-A művelt európai az igazságon programjait, ha az iskola a heti kívül ismeri a második varázsszót * óraszámok fékentartásával lélek­­is: arányosság. „Arányosnak lenni ben szabad, testileg fejlett ifjúsá­­annyi, mint jogot tudni, hogy csak got nevel, ha az iskolapad nem lesz gálya­rabság, de a gyermeki örömök helyszíne, a gyermeki alkotóképességet az igazán szép, csak az igazán em­beri, ami arányos” — mondja Má­ria. Az ember rangja elleni sértés a szertelenség és az aránytalan­ság. A múlt-hiányban szenvedő hatalmak komplexusaikat a gigan­tomániában élték ki: valami ma­radjon utánuk! A humanista ará­nyos. Mi tudjuk jogaink mértékét. (Mérik-e a jogokat, vagy a jog mindenkit egyformán megillet?) Mindennapi munkánk jogán nem kell több, mint anyanyelvi kultú­ránk, eseményeink ápolása, anya­nyelvűnk gyakorlása; kellenek is­ha megilleti a legelőkelőbb hely. A kétnyelvű alternatív torzszülött ennek ellenkezőjéről győz meg. A harmadik varázsszó; ellenál­lás. Tudás, meggyőződés, bátor­ság, egyenes gerinc kell hozzá. Megállás és leeövekelés, mérték­tudatosítás: eddig és nem tovább. Lehet ezt csendben is tenni, né­mán. Erő kell hozzá, hatalmas belső erő. Neked mondjam? Te ezt mind tudod, magyar pedagó­gus, magyar szülő! ÁDÁM ZITA V A

Next

/
Thumbnails
Contents