Szabad Újság, 1993. június (3. évfolyam, 125-150. szám)
1993-06-11 / 134. szám
<1 ót o 1/f 0# A köztársasági elnöknek megígérték Képviselik Szlovákia érdekeit KÖZÉLETI ÉS GAZDASÁGI NAPILAP PÉNTEK 1993. június 11. Ili. évfolyam 134. szám Ára 3 korona Közel kéthetes vizsgálódás után elkészült a Nemzetközi Valutaalap missziója előzetes zárójelentésével, amellyel szinte lapzártánkkal egyidöben rendkívüli ülésen ismerkedik a szlovák kormány. A zárójelentés lényegi kérdéseiről azonban tájékoztatták tegnap a misszió tagjai Midial Kováé köztársasági elnököt is. A találkozón Michal Kováé elmondta a misszió tagjainak, hogy Szlovákia elemi érdekei közé tartozik jó kapcsolatokat kiépíteni a valutaalappal, s minden szándéka az országnak, hogy a lehető legrövidebb időn belül megkössék azt az alapszerződést, amely „kaput nyit Szlovákia előtt a világ pénzintézeteibe" A Nemzetközi Valutaalap küldöttségének vezetője, Emanuel Zervoudakis igen pozitívan értékelte a köztársasági elnökkel folytatott tárgyalásokat. Elmondta, hosszú évek óta végez hasonló „misszionáriusi" munkát, ám arra még nem volt példa, hogy ilyen magas szintű „kitüntetésben" legyen részük. Kifejtette azt is, vizsgálódásuk során mindenütt igen készségesen álltak rendelkezésükre, minden igényelt dokumentumot és a hozzájáró magyarázatot megkapták. Bejelentette, a misszió tagjai valamennyien elégedettek voltak, ezért Szlovákia számíthat arra, hogy Washingtonban személyükben igen komoly képviseletet szerzett az ország A vizsgálódás konkrét eredményeiről általánosságban annyit jegyzett meg, hogy voltak ugyan nézeteltérések, bizonyos kérdésekben mások a megközelítés alapkérdései, ám ezeket tisztázni tudták, legalább is olyan mértékben, hogy nyilvánvalóvá váltak a konkrét adatok. Zetvoudakis szerint beszámolójuk sokkal több pozitívumot tartalmaz, mint a korábbi misszió jelentése Szegény Ifflwesek szegény aratása A kormány vállalja az öntözés kiadásait A szárazság nagy úr Hogy valami megnyugtató is legyen Az utcára (állítólag) nem dobhatnak ki A nem mindennapi szárazság miatt 26-30 százalékos veszteséget várnak a szakemberek a mezőgazdaságban, amely már egyébként is, az ilyen „egyharmados” csapás nélkül, korábban térdre került. Sztrájkokra, petíciókra és sok minden egyébre szükség volt ennek ellenére ahhoz, hogy a kormány és a mezőgazdasági tárca végre lépjen. Nos, lépett! Peter Baco földgazdálkodási miniszter tegnap aláírta azt a dokumentumot, amely lehetővé teszi a szövetkezetek és más mezőgazdasági egységek számára teljes egészében kihasználni az öntözési kapacitásukat, s nemcsak a vizet fizeti ki helyettük a kormányzat, hanem az egyéb kiadásokat is, mint a villamosenergia, üzemanyag, stb. Mindezt Vincent Bireä. a földgazdálkodási minisztérium mezőgazdasági szekciójának igazgatója közölte a szlovák sajtóiroda képviselőjével. Azt is ő mondta el, hogy az évszázad „szárazsági csúcsát” eddig az 1947-es nyár tartotta, a jelenlegi állapotok azonban még az akkoriaknál is rosszabbak. Az igazgató szerint a szakemberek úgy vélik, a kormány döntése kissé későn született meg, de a maximális kapacitások kihasználása mellett az említett harminc százaléknyi veszteséget a felére lehet csökkenteni, annak ellenére, hogy a gabonafélék esetében az intenzív öntözés is már csak ott lesz hatásos, ahol eddig is öntöztek. Vincent BíreS szerint még az is fontos, hogy a termelő egységek ne várjanak sem a körlevélre, sem a kiadások megtérítésének garanciáira, hanem azonnal kezdjenek el öntözni, hiszen biztosan visszakapják a befektetett összeget. Tegnap Pozsonyban a kormányhivatalban sajtóértekezletet tartottak, melynek témája újfent a lakások megvásárlása volt. Mint köztudott — s lapunkban is informáltunk róla —, a szlovák kormány keddi ülésén elfogadta a parlament lakástörvény-tervezetét. Természetesen jó néhány kiegészítéssel, hozzáfűzéssel, így még június folyamán ismét az SZK Nemzeti Tanácsán a sor jóvá kell hagynia a törvényt. Abban az esetben pedig július elsejétől lehetővé válik a lakások árusítása, ületve megvásárlása. A tegnapi sajtótájékoztatón ott kellett volna lennie Július Tóth pénzügyminiszternek is. Csakhogy ő „nem érezte jól magát”, s így nem lehetett részese az összejövetelnek. A pénzügyminisztériumot így „csak” két hölgy, Helena Strbíková. valamint Jaroslava Zányová képviselte. Többek között hangoztatták, hogy az elfogadásra váró törvény lehetővé teszi valamennyi lakástulajdonos számára a lakások és a nem lakásra szánt helyiségek eladását. Azon véleményüknek is haingot adtak, hogy sok-sok huzavonát követően úgy néz ki, végre megoldódik egy igencsak égető probléma- A kormányjavaslat alapján a lakásokat csakis a bérlék vásárolhatják meg Kivételt mindez alól azok képeznek, akik már több mint 6 havi lakbérrel tartoznak, s adósságukat a törvény hatályba lépését követő három hónapon belül sem képesek (hajlandó?) megtéríteni. Természetesen senkit sem lehet arra kényszeríteni, hogy megvegye a lakást, amelyben mind ez ideig bérlő. Ebből természetszerűleg adódik, hogy egy házon belül lesznek tulajdonosok és lesznek bérlők is. Minden bizonnyal nem kevés probléma adódik majd ebből kifolyólag a közös helyiségek használatát illetően is. Szóval az a kérdés, a parlament hogyan reagál a kormány által módosított törvénytervezetre. Előfordulhat, hogy több változtatást is eszközölnek. A sajtóértekezleten részt vett pénzügyminisztériumi szakemberek véleménye szerint minden bizonnyal nagyon sokan meg szeretnék vásárolni a lakásokat Becslésekre egyikük sem vállalkozott ugyan, de azt is leszögezték, mindenekelőtt az időseknek lesznek gondjaik ilyen térem Ki tudja? Lehet, hogy amikor konkrét lépésekre kerül majd sor, egészen más lesz az ábra. Nem kevesü(n)k meglepetésére... De hogy valami megnyugtató is legyen: a hölgyek leszögezték, az utcára nem dobhatnak ki bennünket. Ez is valami... SUSLA BÉLA Kuöera szerint agyrém, Fiiegei viszont a részleteit is tudja A báránybőrbe bújt farkas szirénhangja Ludovít Fiiegei úr, a Szlovák Köztársaság oktatási minisztérinma nemzeti kisebbségek művelődésének főosztály-vezetője, úgy látszik, mégsem olyan szőrösszívű, amilyennek lapunk munkatársával szemben mutatkozott. Szerkesztőségünknek ugyanis még a minisztérium adatait sem volt hajlandó kiadni arról, hogy a magyarok és szlovákok által vegyesen lakott területeken — települések szerint — hány és milyen tannyelvű iskola van. Attól tartott, visszaélnénk az adatokkal, kiszakítanánk őket szövegkörnyezetükből. Nos, Riegel úr most megszólalt Nyilatkozott a Szlovák Köztársaság Hírügynökségének ugyanerről a kérdésről. Abból az alkalomból, hogy az SZK kormányának Nemzetiségi Tanácsa nem hagyta jóvá június 4-én az általuk kidolgozott tervezetet, mely az alábbi névre hallgat: „Iskolaalapítási, is kola üzemel te tési és Iskolai intézménylenniartákl noveilizált alapelvek az SZK nemzetiségileg vegyesen lakott területein” Riegel úr nyilatkozata szerint ez a „novella” senkinek a jogait nem nyirbálná meg, sőt a Szlovákiában élő nemzetiségek óhajainak kíván teret nyitni. Csupán a magyarok elöljárói vannak ellene, s azt akarják, hogy a tervezet legyen visszavonva, mert megakadályozná, hogy a magyar tanulók az eddig hagyományos terjedelemben tanulják magyar nyelven az iskolai tantárgyakat. A többi nemzetiség képviselői Riegel úr szerint nagyon is elégedettek a tervezettel, hiszen számukra az nem tartalmaz semmi újat. Nekik már most is csak olyan nemzetiségi iskoláik vannak, ahol az anyanyelvűkén kívül minden más tantárgyat szlovákul tanulnak (kivéve itt-ott a zenét, a földrajzot). Riegel úr szerint most az a legfontosabb, hogy a tervezetet a laikusok, az egyszerű magyar emberek számára érthető nyelven propagálni kezdjék, s akkor nem lehet baj vele. Mert akkor a legmegátalkodottabb magyar ember is megérti majd, milyen áldás lesz gyermekének, ha a szlovák nyelv óráján kívül más fontos tantárgyak oktatása során is a szlovák nyelv tökéletes elsajátításával foglalkozhat. „Ez a dokumentum nem sérti azon szülők érdekeit, akik azt akarják, hogy gyermekeik az eddigi terjedelemben tanulják a tantárgyakat anyanyelvűkén, de kedvében akar járni azoknak a szülőknek is, akik azt óhajtanák, hogy gyermekeik csak a tantárgyak egy részét tanulják magyarul, a többit pedig szlcvákul, mint ahogy az az ukrán tanynyelvű iskolákban szokásos. Nem korlátozza hát a magyarok jogait, csak további művelődési lehetőséget nyújt nekik. (Folytatás a 2. oldalon) A képen látható kalácsszerűség nem más, mint az összepréselt százkoronások kötege. Nemsokára ez vár a P. O. Hviezdoslav képével díszített tízkoronásokra is, amelyek július 15-ig fizetőeszközök. Utána már csak a bankok váltják be. (TA SR-felvétele) Minden igaz. Válságos pillanatokban az írástudók varázsszavakkal űzték el a gonoszt, vagy próbálták azt megszelídíteni. Ezek a varázsszavak a lelkiismeret szavai, a meggyőződéses hité. A szavak emberléptékűek, emberméretűek. Olyanok mint: igazság, arányosság, ellenállás. Oktatásügyünk a második évezred vége felé válságba került. Valamiféle kelepce ez, a homogén győztes (?!) tehetetlenségéből, felkészületlenségéből — netán a kisebbség iránti aggódásából, féltéséből (?!) — következik, a félművelt és szakbarbár ember veszedelmes egyéniség-gyűlöletéből, az eredeti elvetéséből, elfogadhatatlanságából táplálkozik. Az igazság mindenkor és mindenben igazságot kér: munkában, felelősségben, magatartásban, a szavakban. Az Igazság IGE, mely kezdetben vala. Istentől eredt, de az emberre bízatott, hogy éljen vele a maga és embertársai javára. Manapság senki sem tudja, mikor hangzik a hatalom szájából Igaz, mikor annak ellenkezője. Az Ige viszont bennünk, az EMBER-ben lakik. Tehát minden Ige igaz. Igaz az, hogy hazudik a hatalom, mikor azzal hiteget, hogy ne féljek, nem akarja elsorvasztani a magyar iskolákat, csak jót akar a magyar gyermeknek: tanuljon meg elsősorban államnyelvül, ez a legfőbb tudomány. Igaz az, hogy az ördögi koncepció régen nagykorú, hiszen 30 évig készülődött, majd kihordták, megszülték, s kiderült, Pezlár-szagú. Miért is ne? Visszarendeződünk! De lehet ezt már múlt időben is mondani. A népet szolgáló gyermeket elfelejteni anyanyelvét, kultúráját, s a tiszta forrást, melyben naponta megfürdetheti, tisztára mosdathatja a mások által sárral befröcskölt ezeréves szavakat, édesszülője szavait. A hatalom tudja az igazságot (másképp nem hazudna), de nem mondja: a kultúra életforma, a kultúra anyanyelv. Persze nem mindenkinek engedve meg ez életformát. Majd ő megmondja helyettem is (rólam és nélkülem), mitől épül ő, sorvadok én. Csak az ördögi filozófiát nem értem: mivolt valakiknek. Most formálódó köztársaságunk fóbiákkal küszködik. E félelmek közös ismertetőjegye, hogy nem tudja elviselni a másságot. Nem tudja, hogy a másság gazdagság. Kísérletként tér vissza az „I have a dream”-szimptóma is. Igen, mindenkinek van álma, mely megvalósulása elégedettebbé tenné az egyént. De az én, kisebbségi álmom nem egyezik a hatalom álmával a közoktatás rendszerét, tartalmát, kivitelét, demokratizálását tekintve. Ne a idat nehezen viselem. Naponta nem hiszem, hogy műveltségem, örömöm, mosolyom érdekében cselekszel. Ha ez a célod, állj meg, hallgass meg, figyelj ránk! Mi szólunk, ha valami fáj, jelezzük, ha bánt a jogtalanság. Figyelj! Most szólunk! Vedd az üzenetet! Ne dönts rólunk, nélkülünk! Ha olvastad a Bibliát, ismerned kell az erőszakról szóló bölcs Igét! kóláink, melyek nyelvéről szülő és állampolgárként szabadon dönthetnek gyermekem és gyökereim érdekében. Ez minden ember egyedüli elvitathatatlan joga. Olyan, mint az élethez, örömhöz, boldogsághoz való jog. Emberi, arányos. A gyermek részére akkor arányos az iskola, ha a tudományokon és a nevelésen kívül biztosítja érdeklődése alternatív Előre visszafelé, avagy az alternatív elsorvasztás iskolája úr (a/ miniszter szó jelentése ez! — de csak a jelentése!) tagadta, nem hallott az újszülöttről, mely most nagyon is helyét követeli a magyar iskolákban. Megszületett tehát a koncepció (melyet annyira titkoltak, mint szégyenét a megejtett leány); magyar—szlovák, avagy miegymás nyelvű iskola közül választhat a kedves magyar szülő. A miegymás nyelvű az a bizonyos alternatív kétnyelvű, mely megtanítja a gyermeKet „seígyül, seúgyul”. Amely megtanítja a magyar ért jó az neki, ha a szlovákiai magyar pallérozatlan marad? Dehogynem, értem én: állam- vagy miféle nyelven megtanul a gyermek (mintha a magyar iskolában nem tanulna meg!), hogy mit? — ki kíváncsi rá? Negyven-valahány évig kit érdekelt tájainkon a színvonal, ki emelt szót a félműveltség, szakbarbárság ellen tiltakozva nemzedékek nevében? Kit érdekelt, hogy „műveltségünk” csak tévé- és sajtóműveltség? Évtizedekig tévesztgetjük össze az informáltságot a műveltséggel. Ez is jó eCt hierarchia legfelső polcán kuporgó mondja meg nekem, mitől lehetek boldogabb, ha netán pillanatnyilag a legboldogabb volnék is. A demokrácia alulról építkezik (hiába, ez a sajátossága), ennek értelmében a fölkentek is máshol találtatnak, mint pár évvel ezelőtt. A fölkentek tartják a létrát a hatalom alatt. Mi lesz, ha belefáradnak a teherbe? Önkény, európai létemre meg tudom bocsátani neked, hogy engem, mint kisebbséget fölösleges luxusként kezelsz, de hazudozása-A művelt európai az igazságon programjait, ha az iskola a heti kívül ismeri a második varázsszót * óraszámok fékentartásával lélekis: arányosság. „Arányosnak lenni ben szabad, testileg fejlett ifjúsáannyi, mint jogot tudni, hogy csak got nevel, ha az iskolapad nem lesz gályarabság, de a gyermeki örömök helyszíne, a gyermeki alkotóképességet az igazán szép, csak az igazán emberi, ami arányos” — mondja Mária. Az ember rangja elleni sértés a szertelenség és az aránytalanság. A múlt-hiányban szenvedő hatalmak komplexusaikat a gigantomániában élték ki: valami maradjon utánuk! A humanista arányos. Mi tudjuk jogaink mértékét. (Mérik-e a jogokat, vagy a jog mindenkit egyformán megillet?) Mindennapi munkánk jogán nem kell több, mint anyanyelvi kultúránk, eseményeink ápolása, anyanyelvűnk gyakorlása; kellenek isha megilleti a legelőkelőbb hely. A kétnyelvű alternatív torzszülött ennek ellenkezőjéről győz meg. A harmadik varázsszó; ellenállás. Tudás, meggyőződés, bátorság, egyenes gerinc kell hozzá. Megállás és leeövekelés, mértéktudatosítás: eddig és nem tovább. Lehet ezt csendben is tenni, némán. Erő kell hozzá, hatalmas belső erő. Neked mondjam? Te ezt mind tudod, magyar pedagógus, magyar szülő! ÁDÁM ZITA V A