Szabad Újság, 1993. június (3. évfolyam, 125-150. szám)
1993-06-07 / 130. szám
Mozaik 1993. június 7. Az egykori szovjet államfő Csernobilra emlékezik Uram, miért sújtasz haragoddal? 6 Szabad ÍIJSÁG________________ Nyikolaj Rizskov, a peresztrojka miniszterelnöke, aki ezt a posztot gyakorlatilag 1990 végéig töltötte be, személyesen irányította a helyszínen is a csernobili robbanás után a mentési munkákat. Majd a következmények felszámolása végett létesített operatív bizottságnak is maga az akkori szovjet miniszterelnök volt a vezetője. Néhány részletet közlünk a csernobili atomerőműrobbanás hetedik évfodulóján A peresztrojka, az árulások története című, tavaly megjelent s magyarra még át nem ültetett Rizskov-emlékiratból. Mindig ateistának tekintettem magam, de akkor egy pillanatig az agyamba villant, hogy most Istenhez kell folyamodni: Uram, miért sújtasz ennyire bennünket haragoddal... Április 26-a abban az évben szombatra esett. Már éppen munkába indultam volna, amikor hirtelen felberregett a különösen fontos üzenetekre fenntartott telefon. Anatolij Majorec energetikai miniszter volt a vonalban.- Elnézést a zavarásért - mondta remegő hangon de úgy látszik, a csernobili atomerőműből hívtak fel vésztelefonon.- Úgy látszik? Vagy pedig valóban Csernobil jelentkezett? - vágtam közbe. - Tájékoztasson a részletekről.- Nem tudok részleteket. Folyamatosan hívjuk Csernobilt. Az órámra pillantottam.- Fél óra múlva a dolgozószobámban leszek. Remélem, ennyi idő elegendő lesz arra, hogy összeköttetést teremtsen és kiderítse, mi történt. Mondják, a veszély pillanatában kezd működni az ember hatodik érzéke. Nem tudom, nálam mi jött éppen működésbe, de a Kreml felé menet csak ezt a telefonhívást mérlegeltem, és lejátszottam valamennyi változatát az ügynek. Ám mindaz a rossz, amit elképzeltem, végtelenül távol volt a valóságtól. Az ember, úgy látszik, igyekszik elvetni a legrosszabb lehetőséget ... Amint beléptem a szobámba, azonnal közvetlenül kapcsolták az energetikai minisztert.- Mi történt? - kérdeztem. S a válasz ez volt: Április 26-án éjjel 1 óra 23 perc 40 másodperckor a csernobili atomerőmű negyedik blokkjában hatalmas robbanást észleltek. Ezután tűzvész keletkezett. Igyekeztem pontosítani a választ, mert még mindig nem adtam fel a reményt.- Hol volt a robbanás? A gépteremben?- Nem - felelte Majorec. - A reaktorban. A reaktorrobanás - iszonyat. A reaktorban tomboló tűzvész még ennél is rémesebb. Egy-kettő-háromnégy... Súlyos veszély: az állomás éjszakai kódjeleiből kivehető volt, hogy fennáll a nukleáris és a sugárkatasztrófa, pusztítottak a lángok és kétségtelenül történt robbanás. Egyszerűen lehetetlen számba venni a közeli és távolsági következményeket. Bizonyára ekkor, ebben a pillanatban jutott eszembe Isten. Nyugtalan lélek vagyok, nem tudok főnöki karosszékből vezetni. Saját szememmel szeretek meggyőződni mindarról, ami történt. Csernobilből szakadatlanul áradt az új és még újabb információ. S esze ágába se juthatott akkor bárkinek, hogy eltitkoljon előlem valamit, amit tud. Dehát mindez telefon- és papirinformáció volt. Kétség kínozott, vajon mindenről helyes értesülések birtokában vagyok-e. S május elsején, amikor Ligacsov megkeresett, elhatároztuk, hogy elrepülünk Kijevbe. Betartva a szolgálati utat, jelentettük elhatározásunkat Gorbacsovnak. Rögtön és feltétel nélkül támogatásáról biztosított: utazzanak csak, mondta, a helyszínen kell körülnézni. Őszintén szólva, azt vártam, hogy a párt- és államfő velünk tart. Ám nem tett említést efféle szándékról. Nem mentünk be Kijevbe. Minél előbb Csernobilba akartunk jutni. De egyhamar mégsem kerültünk a helyszínre. Útközben meg kellett állnunk minden olyan - ökológiailag nem szennyezett - lakókörzetben, ahová Pripjatynak, az atomerőmű városának lakóit telepítették. Sok kérdést intéztek ugyan hozzánk, de bármily meglepő ez szupertájékozott korunkban, az emberek nyugodtak maradtak. A mából nézve ez egyáltalán nem tölt el örömmel, mert világos, hogy e nyugalom a tudatlanság szülötte volt. A robbanás ugyan megijesztette az embereket, ám ez a rémület csak pillanatokig tartott. A vész igazából lassan hatolt a lakosság tudatába. Elháríthatatlanul közeledett ez a vész, de a szem semmit sem vett észre. A sugárzás felfoghatatlan. Időre volt szükségük az embereknek, hogy igazából megérezzék, mi történt. Emlékszem egy anyókára, aki csak azt hajtogatta panaszosan: „Ilyen krumplit egyszerűen ebek harmincadjára hagyni... Magammal akartam hozni egy zsákra valót, s nem megtiltották ezek! Azzal, hogy szennyezett. De milyen szennyről fecsegnek? A krumpli az krumpli, és kész...“ Volt egy kérdés, amelyről nekünk, moszkvaiaknak kellett a helyszínen döntenünk: mekkora legyen a sugárzásveszélyes tiltott zóna, ahonnan a lakosságot ki kellett telepíteni. Úgy határoztunk, hogyha a Csernobilt feltételező pont körül kört rajzolunk, a sugárnak harminc kilométeresnek kell lennie. Az lesz a zóna.- Ebből a körzetből ki kell telepíteni mindenkit - jelentettem ki.- A zóna egész területéről? - kérdezte valaki.- Igen, mindenhonnan, kivétel nélkül - válaszoltam. - És végre kell hajtani ezt az utasítást halasztás és ellentmondás nélkül... A zónában 186 település maradt lakatlanul... M. H. Forró lesz az orosz nyár Az orosz elnök, Borisz Jelcin mostanában ugyancsak elfoglalt. Amióta az első szabad választásokon Oroszország élére került, alig maradt ideje kedvenc sportja, a tenisz számára. Ehelyett asztal mellett viv egyre keményebb csatákat a régi rend híveivel - s ha meg is izzad, egyelőre nem adja fel a küzdelmet. Nem egy csatából került ki győztesen, de a harc még folyik. A tét: Oroszország jövője. S hogy a harcot nem csak békés eszközökkel lehet megvívni, arra memento a május 1-jei moszkvai vérontás. (r) árom sávban hömpölyög a gépkocsiáradat. A trolibusz megállójában a tömegből egy aprócska, öt év körüli kislány válik ki, s megszólít:- Néni, hogyan kell a Priorhoz menni?- Egyedül vagy? - kérdezek vissza.- Igen!-Gyere, elviszlek, megmutatom. A gyerekkéz bizalommal simul a tenyerembe. A két megállónyi távolságon sok mindent megtudok Évikéről és családjáról. Anyuka a három hónapos öcsikével van otthon. A talpraesett lányka pedig a papával randevúzik az áruház főbejárata előtt. Fodros szoknyát szeretnének venni.- Hol laktok?- Püspökin.-Az jó messze van - mondom döbbenten. Epizód- Igen, de nekem már van bérletem is! - mutatja diadalmasan a műanyag tasakot.- Hány éves vagy?-Hat leszek, de oviba nem járok, mert az öcsire kell vigyáznom - darálja gyermeki közvetlenséggel. Megérkeztünk. A papával megbeszélt találkozó időpontjáig még jó néhány perc hátravan.- Ülj le erre a padra, és itt várd meg az apukádat! Ne fogadj el senkitől semmit, és ne menj el sehová, bárki bármit is ígér neked! - próbálom óvatosságra inteni.- Ha elmegyek, az nem a néni baja lesz, hanem az enyém. Különben is, apukám azt mondta, hogy én már önálló nagylány vagyok! - néz rám félrehajtott fejjel, nagy fekete szemével, aztán mint a megzavart gyík az avarban úgy tűnik el a sokaságban.- Talán túlságosan is önálló vagy- pillantok utána egy kicsit nyugtalanul. (duda) Mad’ari — svine — prec! Hangulatkeltés - röplappal A napokban Kassan a Műszaki Egyetem épületegyüttesének parkosított részén tömegesen jelentek meg a Magyarok - disznók - el! szlovák nyelvű, buszjegynagyságú cetlik. Szomorú bizonyítéka ez a szlovák médiák és politikusi megnyilvánulások hatékonyságának. Hiszen már ünnepnapnak számít, ha a szlovák sajtótermékekben nem találunk burkolt vagy nyílt magyarellenes kirohanást. A felelőtlen szerzők tömegével árasztják el a lapokat hamis vagy szelektív történelmi eszmefuttatásokkal, és sokszor nem riadnak vissza a kútfőidomítástól sem. Ezeknek a grafomániásoknak a lelkén szárad a másság iránti tolerancia hiánya, amely 1918 után ezen a tájon úgy elszaporodott, hogy már pavlovi reflexként működik. Óriási kár, mert mindenkinek tudatosítania kellene, hogy akarva akaratlanul saját nemzetének képviselője, ha úgy tetszik, nagykövete, és éppen az egyének megnyilvánulásain keresztül ítélik' meg a nemzetet. Krokodilkönnyeket ugyan lehet hullatni vagy törölgetni a képernyő nyilvánossága előtt, de a tények ellenében nagyon nehéz hazugságokkal elfedni a történteket. A fent említett, kék filctollal készített „útjelzötáblák“ nem Európa felé mutatnak! Balassa Zoltán A halál torkából menekült Szó szerint a halál torkából ragadták ki azt a kétéves kisfiút, akit egy háromméteres piton támadott meg. Az óriáskígyó lábainál fogva ragadta meg a gyereket, s már derékig elnyelte, amikor egy közelben tartózkodó rendőr követ ragadott, s teljes erejéből ütnl-verní kezdte az állatot. A kígyó szerencsére elengedte, jobban mondva kiköpte áldozatát. Szinte csodával határos módon a kisgyereknek nem esett baja. Az eset egyébként Kenyában történt. (r) Elmaradt a világrekord Forma-l brekiéhél A kaliforniai Angels Camp városkában a minap zajló hagyományos béka-távolugróverseny fináléján 50 „versenyző“ vett részt. Kvako, a győztes azonban 5,94 méteres teljesítményével nem ugrotta túl az 1986- os világrekordot. A „rekord békacomb-díj" tehát - 5000 amerikai dollár - nem kerül kifizetésre. A ma már hagyományosnak számító You can croak versenyt 1928-ban alapították Angels Camp lakói. Az ötletet egyébként Mark Twain-től „lopták“ (zs) Hitler - a páparabló XII. Pius pápa az újkori történelem azon alakjai közé tartozik, akinek életéről a mai napig nem sok mindent tudunk. Pontifikátusának, azaz pápaságának egy része éppen a II. világháború idejére esett - s ez az az időszak, amivel kapcsolatosan a legtöbb kérdés felmerül. Különösen sűrű homály fedi a Vatikán és a Harmadik Birodalom viszonyát - ezzel kapcsolatban szinte napirenden kerülnek napvilágra újabb és újabb, eleddig ismeretlen adatok, tények. A sajtó szerint pl. olyan titkos dokumentumok kerültek nemrégiben elő, amelyek egyértelműen bizonyítják Hitler páparablási szándékát. A pápát abban az esetben hurcolták volna Németországba, ha az SS főpapok ellen irányuló vatikáni tisztogató akcióját siker koronázta volna. .. (r) Sok só és zsír, kevés folyadék Az elméletet Szlovákiában minden tíz évben kidolgoznak egy ajánlott tápanyag-fogyasztási koncepciót. Legutóbb 1988-ban adtak közre egy ilyen dokumentumot, amelynek alapján viszonyíthatunk manapság is. De az előző esztendők mutatóit is érdemes összevetni a legújabb normával, illetve annak néhány összetevőjével. A viszonyításból többek között fény derül arra, hogy 1988-ban 25 százalékkal több tápenergiát „fogyasztottunk", mint az a legutóbb közreadott normában megengedett. Tavalyelőtt ez a plusz már „csak" 14 százalékos volt. Hogy miből is szerezzük az energiát? Fehérjékből, zsírokból és szacharidokból. A legutóbbi kimutatásokból kiderült, hogy fehérjéből húsz százalékkal fogyasztottunk többet a normánál. Ez nem is lenne baj. Csakhogy az energiafelvétel szempontjából már elgondolkodtató ez a tény, ugyanis ha több energiát veszünk fel a kelleténél- automatikusan beindul az „elhízási folyamat“ is. Az állati eredetű fehérjékből 36 százalékkal fogyasztottunk többet a szükségesnél, míg a növényi eredetúekböl mintegy három százalékkal. Mindez az 1988-as évre vonatkoztatható. 1991-ben - mivel ezt a két esztendőt viszonyítjuk a legutóbb kiadott normákhoz - már jelentős mértékben javult a fehérjefogyasztás. A bökkenő a dologban azonban az, hogy az állati eredetű fehérjék domináltak, pedig az lenne az ideális, ha az arány a növényi eredetű fehérjékkel 1:1 lenne. A szacharidfogyasztással tavalyelőtt tulajdonképpen hasonló volt a helyzet. A normát ilyen téren sem léptük túl, de sok egyszerű cukrot (répacukrot) fogyasztunk, míg relatíve kevés ún. komplex szacharidot - keményítőt. A zsírfogyasztás egy külön fejezet. Ezen a téren nagyon rossz a helyzet. A normát 62 százalékkal (!) léptük túl 1991-ben - s ez egy valóban komoly figyelmeztetés! Nagyon érdekesek a mutatók a vitamin- és az ásványianyagfogyasztással kapcsolatosan is. A szükséges vasnak például mintegy 86 százalékát fogyasztjuk, de ami ennél jóval aggasztóbb- a szervezet számára nagyon fontos kalcium fogyasztását illetően vagy tíz százalékkal vagyunk norma alatt. Ez mindenekelőtt a gyermekek fejlődése szempontjából kedvezőtlen mutató. A- vitaminból is sokkal kevesebbet fogyasztunk, mint amennyit kellemár tudjuk ne - mindössze 74 százalékot. B,-vitaminból nyolc százalékkal vagyunk a norma alatt. Érdekes a C-vitamin fogyasztásával kapcsolatos helyzet. A szlovákiai norma ugyanis teljesen más adatot tüntet fel, mint mondjuk az angliai vagy az egyesült államokbeli. Ott több szakember napi 30 milligrammot javasol ebből a vitaminból, a hazai szakemberek közül többen 90-100 milligrammot. Ha azt követjük figyelemmel, hogy ne jelentkezzenek a hipovitaminózis különféle tünetei, akkor elegendő a napi 30 milligramm. De ha a C-vitamint a fehér vérsejtekkel kapcsolatban vizsgáljuk, kiderül, hogy a harminc milligramm kevés naponta. Egyébként is a C-vitamin az egyetlen, amely nem túladagolható. Komoly probléma, hogy nem fogyasztunk elegendő folyadékot. Nem tudatosítjuk kellőképpen, hogy a szomjúság tulajdonképpen az egyik legjelentősebb „jelzőberendezése" a szervezetnek. Ugyanis testünk víztartalmától sok minden függ. Befolyásolja többek között a vérkeringést, a szív, valamint a vesék működését is. Éppen ezért fogyasszunk naponta legalább 2,5 liter folyadékot, de melegebb időben ennél többet is! Igyunk minél több tiszta vizet, a gyermekek étkezés közben is. Sok családban bevált módszer, hogy a gyereknek csak akkor adnak inni, ha megeszi az ebédet vagy a vacsorát. Ez a felfogás igencsak téves! S ami ugyancsak komoly figyelmeztetés: háromszor annyi sót fogyasztunk, mint amennyire szervezetünknek szüksége van! Erre is módfelett ügyeljünk! Az alábbi táblázat szintén nagyon érdekes adatokat vázol fel: Miből mennyit fogyasztott Szlovákia lakossága? (egy főre számítva) Élelmiszer 1985 1989 1992 hús 79 kg 84 kg 70 kg tej és tejterm. 240 kg 253 kg 190 kg tojás 345 db 354 db 320 db zsírok 24,9 kg 24,5 kg 22,2 kg gabonafélék .106 kg 112 kg 104 kg hüvelyesek 1,7 kg 1,9 kg 2,2 kg (feldolgozta: susla)
