Szabad Újság, 1993. június (3. évfolyam, 125-150. szám)
1993-06-07 / 130. szám
/ Michal Kováé a pápánál is mm KÖZÉLETI ÉS GAZDASÁGI NAPILAP Három nap Olaszhonban HÉTFŐ 1993. június 7. III. évfolyam 130. szám Ára 3 korona Michal Kovác köztársasági elnök hivatalos látogatásra tegnap Rómába utazott, ahol a gépe röviddel tíz óra után landolt. Az elnök és felesége kíséretében van Jozef Moravcík külügyminiszter is. A háromnapos hivatalos látogatás során Michal Kováé találkozik Oscar Luigi Scalfaro olasz köztársasági elnökkel, Carlo Azeglio. Ciampi miniszterelnökkel, Giorgo Napolitanóval, az olasz képviselőház elnökével és Giovanni Spadolinival. a szenátus elnökével. Ezenkívül a köztársasági elnök megbeszélést folytat az olasz ipari kamara képviselőivel, valamint az ország gazdasági életének további jelentős személyiségeivel. Micahl Kováé mai programjának kétségkívül legfontosabb pontját jelenti II. János Pál pápával történő találkozója. Ezúttal kerül sor az Olaszország és Szlovákia közötti első szerződés aláírására, s ez a dokumentum a baráti kapcsolatok és az együttműködés nemzetközi célkitűzéseit tartalmazza. Michal Kováé és kísérete a tegnapi nap során meglátogatta a római Cyril és Metód Intézetet, majd szentmisén vett részt, amelyet Jozef Tomko érsek celebrált. A délután folyamán megtekintette az olasz fővárost és találkozott az Olaszországban élő szlovákok képviselőivel is. Takarékoskodni minden áron! Meciar stabil parlamentet akar Lehetséges a koalíció Vladimír Meciar kormányfő szombaton úgy nyilatkozott a szlovák sajtóirodának, hogy idő előtti képviselőválasztásokra nincs szükség. Véleménye szerint stabilizálni kell a jelenlegi parlamentet, javítani annak munkaerkölcsét, fokozni a képviselők hozzáértését, s kerülni a konfrontációt Meéiar a jelenlegi parlamenti rendszer hibájául rója fel, hogy a legfelsőbb törvényhozási szervben olyan politikai szubjektumok is jelen lehetnek, amelyek a választásokon nem mérettettek meg. Szerinte nem erkölcsös, ha egy képviselő, aki egy bizonyos párt színeiben indult a választásokon és elkötelezte magát, hogy a választások egy csoportjának érdekeit képviseli, megszegi ezt a kötelességét és függetlennek nyilvánítja magát. Ezért van politikai káosz, amely parlamenti válsággá fajulhat. Pártja ezért szorgalmazza majd az új parlamenti tanácskozási rend törvénybe iktatását. Tagadta a kormányfő, hogy kormányválság lenne készülőben még akkor is, ha bizonyos személyi változásokat kell eszközölni a kabinetben. Nem zárta ki annak lehetőségét sem, hogy koalíciós kormány jöjjön létre. Megemlítette, hogy a DBP ajánlatot kapott a nyílt koalícióra, amit az elutasított. Olvasóink figyelmébe Felhívjuk Kedves Olvasóink Figyelmét arra, hogy e héttől kezdődően a Szabad Újság bővített, tizenkét oldalas száma nem pénteken, hanem szerdán jelenik meg. Bízunk abban, hogy szerdánként is kedvelni fogják. A SZERKESZTŐSÉG A kormányfő érintette a Nemzetközi Valutaalap missziójának szlovákiai tárgyalásait is, és úgy nyilatkozott, hogy az IMF szakértői szerint a szlovák kormány rendkívüli teljesítményeket produkál, feladatait időben teljesíti, ami az említettek csodálatát vívta ki. Éppen ezért Szlovákia nem késheti le a számára kínálkozó lehetőségeket, amelyek — szavai szerint — óriásiak. Meéiar szólt Ján Carnogursky egyik közelmúltban tett kijelentéséről, amely szerint a kormányfőt az USA-ban kioktatták, hogy az általa választott út Szlovákiát a fejlődő országok közé vezeti. Szerinte Őamogursky kijelentését felesleges kommentálni, hiszen az ő kormánya mintegy 60-80 milliárd koronás hiányt hagyott az új kabinetre, amiből az máig nem tudott talpra állni, s azt is megemlítette, hogy a KDM programjában szerepel a korona leértékelése is. Magáról Camogurskyról pedig kijelentette: „Eleve ellene vagyok, hogy Ján Carnogursky adja fel KDM elnöki tisztségét, mert amíg ő ott lesz, addig pártja garantáltan semmilyen választásokat sem tud megnyernL..” Lenin Dallasban... A texasi fővárosban a Goff vendéglő előtt áll Leninnek az a betonszobra, amely korábban, 40 évig egy odesszai gyár előtt „díszelgett”. Harvey Gough, a vendéglő tulajdonosa tavaly júliusban vette meg szuvenírként (Fotó: TA SR/AP) Kárpátok Eurorégió Deáki látnivalók Medence és sztriptíz A deáki termálfürdő üzemeltetője, a Deáki Községi Hivatal évről évre bővíti szolgáltatásainak számát a vendégek becsalogatására. Területén immár két úszómedence és két gyermekmedence áll a látogatók rendelkezésére. Üdülőházaik és kempingük több ezer turista elszállásolására képesek. Ezenkívül van tenisz- és röplabdapálya, biliárdterem. Az unatkozó vendégek esténként a diszkóban vagy az éjjeli klubban — ahol sztriptízprogram is várja őket — csaphatják agyon felesleges idejüket. Gazdaság és kooperáció Nyitrán az Affokomplex kiállítási területén tegnap befejeződött a 10. nemzetközi kutyakiállítás, amelyen csaknem kétezer ebet vonultatlak fel tenyésztőik Képünkön az egyik díjazott (TA SR-felvétel) Senki sem vitatja, a recessziós Nyugat-Európa már évek óta gazdasági gondokkal küzd. Több országban tíz százalék körül van a munkanélküliség, a korábbinál nagyobb arányokat ölt az infláció, s a kis- és középvállalkozók mezőnyében tavaly csődrekordok születtek. Mégis, a sok panaszt hallva — és ismerve a mi bajainkat — nem egy hazai közgazdász sóhajt fel önkéntelenül: Istenem, add nekünk az ő gondjaikat! Mert bizonyára nem könnyű ott sem, de itt sokkal, sokkal nehezebb. Kelet-Európa csalódott a földrész nyugati felében. Csalódott, mert sok ígéret reménykedésre serkentő hitegetés maradt, és a legtöbbet jelentő kölcsönös kereskedelem kétirányú útjáról megint csak kiderült, hogy túlságosan is egyirányú. Leginkább a visegrádi négyek bizakodtak abban, hogy a fejlett nyugat-európai országok kitárják piacaik kapuit előttük, legalábbis az eddigi keleti irányú igénytelenségtől megkímélt, nem túlságosan nagy számú, nyugaton is versenyképes termékük előtt. Balgaság volt abban bizakodni, hogy a nyolcvankilences fordulat után irántunk szimpátiával eltelt politikusi Nyugat rá tudja bírni kemény konkurenciában edződött piacgazdaságát, mutasson nagyvonalúságot és vendégszeretetet a Ezzel a címmel zajlott az a tanácskozás, amelyet a nagykaposi Vállalkozásfejlesztési Alapítvány és a város önkormányzata szervezett. Amint azt Bodnár Tibor, Nagykapos polgármestere bevezetőjében elmondta, a találkozás elsődleges célja a környék gazdasági fellendítésének elősegítése volt. Szavai szerint ezt az első találkozót A Nyugat dilemmája keletről érkező piachódítók iránt, esetleg hanyatt-homlok rohanjon tőkét befektetni a leomlott vasfüggöny mögötti tájakra, hogy majd az onnan érkező dömpinggel még jobban megkeserítse üzleti életét túltermeléstől roskadozó piacán. Ugyanúgy oktalanság volt abban remélhetőleg több hasonló is követi majd, nemcsak Szlovákiában, hanem az Eurorégió más érintett államaiban: Csehországban, Magyarországon, Ukrajnában és Lengyelországban is. Az előadások sorát dr. Molnár Miklósné, Heves megye képviselője nyitotta meg, aki az európai regionális társulások keletkezéséről és küldetéséről beszélt. Anion Ondrej, a New York-i székhelyű Kelet—Nyugat Intézet képviselője az információcsere fontosságát emelte ki. Elmondta, hogy az intézet csak támogathat bizonyos folyamatokat, illetve kezdeményezéseket. Azt is hozzátette, hogy a Kelet—Nyugat Intézet a Kárpátok Eurorégiót életképes társulásnak (Folytatás a 2. oldalon) A nyugati „rossznyelvek” ma már sejteni engedik, hogy ez a kapcsolatteremtő igyekezet nem volt ám annyira önzetlen, mint láthattuk és vélhettük. A rejtett szándék állítólag az volt benne, hogy a saját közösködésükben némileg tétovázó nyugati „tizenkettek” meg-Segíteni, de hogyan!? reménykedni, hogy a tömött bugyellárisú nyugati országok márka- vagy dollármilliárdokat adományoznak a szegény keleti rokonoknak elavult technikával és technológiával nyűglődő gazdaságuk talpra állítására. Akik ilyesmire számítottak, nem ismerik a nyereségorientált vállalkozások természetét, és most többszörösen csalódottak. Persze az is igaz lehet, hogy kiábrándultságuknak nemcsak tudatlanságuk az oka. Mert mihely eltűnt a vasfüggöny, igen biztató, sokat ígérő kijelentések is elhangzottak. Például: Az elszigeteltség súlyos évtizedei után végre eljött az ideje annak, hogy a keleti rokonokat viszszasegítsük az európai országok nagy családjába. Aránylag gyorsan létrejöttek az együttműködési és társulási szerződések, s megindult a sűrű vendégjárás a földrész két fele között. Volt tehát lelkesítő kezdeményezés és reménykedést tápláló szólam is. érezzék a nagyobb szükségét tömörülésük szilárdabb összekovácsolásának, az Európai Közösség valódi integrációjának. A bizonyos hátsó szándék gyanúját ébreszti az a körülmény is, hogy noha a brüsszeli közösségi bizottság már megkötötte a társulási szerződést a közép- és kelet-európai országok többségével, arról semmi határozottat nem hajlandó nyilatkozni, hogy mikor lesz időszerű teljes tagságuk. Elképzelhető, sőt nagyon valószínű, hogy az időpont megjelölése bonyolult feladat, viszont a közösséghez való teljes jogú csatlakozás feltételeinek kimunkálását már talán el lehetne kezdeni. Ami a közép- és kelet-európai országoknak most valóban segítene, az a fizetőképes nyugat-európai piac elérhetővé tétele. Egyfelől úgy, hogy a Nyu. gat lemond a velünk szemben gyakorolt protekcionizmusról, tehát nem védelmezi mindenáron saját termelőit szigorított importkvótákkal és vámokkal, másfelől pedig úgy, hogy a piácain és általában a világpiacon kevésbé érvényesülő kelet- és közép-európai termékeket legalább viszonylag előnyös hitelekkel és korszerű technológiával segíti fejleszteni. Sajnos az, amit eddig tapasztalhattunk, nem mutat egyértelműen ilyen előzékenységet. Nem kell másra, csak a közép-európai országokkal szemben meghirdetett hús- és tejembargóra utalni, aminek állítólag a száj- és körömfájás meg az okmányok meghamisítása volt az oka. Legyen a kifogás ilyen vagy olyan, a piacháború utózöngéje mindenképpen az, hogy a Nyugatnak minden ürügy jól jön a keleti behozatalt korlátozó protekcionizmus alkalmazásához. Hasonló indítékok sejtenek fel a keleti acélexporttal szemben tett intézkedésekben is, hiszen a nyugati termelők sirámai aligha vehetők túlságosan komolyan akkor, amikor a keletről származó acél a Közös Piac országaiban termelt mennyiségnek még az öt százalékát sem éri el. Akinek a Kelet és a Nyugat közötti nyitás eddig előnyére vált, az mindenképpen a Nyugat, mert termékben és technológiában olyan a kínálata, amely után a versenyképességben sokkal gyengébb Kelet kapva kap. Csak tudjon fizetni is! (Folytatás a 2. oldalon)
