Szabad Újság, 1993. június (3. évfolyam, 125-150. szám)
1993-06-05 / 129. szám
4 Szabad ÚJSÁG Tallózó 1993. június 5. Interjú az Európa Tanács főtitkárával, Catherine Lalumiére asszonnyal Az etnikai tisztaság értelmetlenség JAN KOBYLÁK, VLADISLAV MALY rajza, MOSTY Beszélgetés Soha Cechovával, a MOSTY főszerkesztőjével Nemcsak a cseh-szlovák híd szerepéi vállaljuk MOSTY (hidak) egy hetilap neve, amely nemrég ünnepelte első születésnapját. Szlovákiában és Csehországban is megjelenik. A lapról és a vele összefüggd dolgokról érdeklődünk Sofia Cechovánál, a lap főszerkesztőjénél. Az Európa Tanács az első páneurópai intézmény, 1949. május 5-én alapították. Ma 29 tagja van, Strasbourgban székel. Az európai megértés eszközeként tartják számon, főleg mint az emberi jogok védelmezőjét. Minden egyén, aki hazájában kimerített minden jogi lehetőséget és saját állama elleni panaszával az intézményhez fordulhat, perét az Európai Emberjogi Bíróságnál megnyerheti. Az Emberjogi Megállapodáson kívül azonban a tagállamok további 145 megállapodás betartására kötelezték magukat. Ezek érintik a jogállamiság elveit, a kisebbségi jogokat, a szociális és kulturális jogokat egészen az információk védelméig. Az Európa Tanács a gazdaság és a védelem kérdésein kívül az élet minden területével foglalkozik. Igen bonyolult a szerkezete, fő tengelyében a Külügyminiszterek Tanácsa és a Képviselők Parlamenti Testületé foglal helyet. Szimbóluma 1955 óta a tizenkét arany csillag azúrkék mezőben (a csillagok száma változatlan, mert a tökélyt jelképezi a tizenkettes szám). Ezt a szimbólumot az Európai Közösség 1986-ban átvette. A tárgyalási nyelv az angol és a francia. Az évi költségvetés 930 millió frank. • A cseh külügyminiszter minapi látogatása idején ön úgy nyilatkozott, hogy Csehország ,,rövidesen" az Európa Tanács tagja lehet. Ezt hogyan értelmezi?- Rövidesen azt jelenti, hogy optimista vagyok. Nem látom akadályát, hogy a Cseh Köztársaságot felvegyék. Amennyiben nem történik valami rendkívüli, a döntés június végén megszülethet. A felvétel a Tanácsba nem verseny, rendszerint legalább egy évre van szükség, míg a formális feltételeket teljesítik. Csehország kérvényét január elsején adta be, s ha júniusban elfogadják, akkor ez rekordhatáridőnek számít. • Ez ígéretteljesen hangzik, de derülátó légkör már régebben van, s márciusban mégis bizonytalan időre elhalasztották a cseh és a szlovák felvételi kérelmet. Mi volt ennek az oka?- A két országról készült jelentések akkor éppencsak elkészültek, hiányzott néhány részlet és nem volt alkalmas az időpont a procedúra befejezésére. Mindnyájan azt kívánták, hogy az önök köztársaságát Szlovákiával egyidőben vegyék fel. Ez a régión belüli stabilitást szolgálja, s különben is a szövetségi állam idején kapcsolataink egyaránt jók voltak mind a cseh, mind a szlovák országrésszel. Ez csupán óhaj volt, nem követelmény. Amennyiben most kitűnne, hogy az egyik köztársaság felkészült, a másik még nem, csak az egyiket vennénk fel. • A cseh politikusok nehezen viselik, ha a külföld a Cseh és a Szlovák Köztársaságot valamiképpen egy kalap alá veszi. A Tanácsban ez a megközelítés még fennáll?- A nemzetközi közösség és a Tanács a bársonyos válást vette figyelembe, de természetesen mindkét országot szuverén államnak tekinti. A közös létet nem lehet kitörölni. Az önök országának sorsa kihat Szlovákiáéra és fordítva. Lehetetlen, sőt, veszélyes lenne, ha az egyik köztársasággal folytatott tárgyalások során figyelmen kívül hagynánk a másikat. Ha valamilyen döntést hozunk bármely országgal kapcsolatban, akkor felmérjük ennek hatását szomszédaira is. Európában nem élünk elszigetelten, itt mindnyájan össze vagyunk fonódva. • Mennyire lehet súlyos akadálya Szlovákia felvételének a magyar kisebbség helyzete és a problémák a magyar nyelvhasználattal?- Ez az ügy megkövetelte, hogy a szlovák képviselőket felkérjük bizonyos magyarázatra és biztosítékok nyújtására. Minden okom megvan rá, hogy feltételezzem, ezt néhány héten belül megkapjuk. A szlovák kormány kötelezte magát, hogy javít néhány vitatható törvény szövegén. A magyar nyelv használatáról és egyéb kérdésekről van szó. A szlovák képviselők megígérték, hogy a magyar kisebbség követelményeinek elébe mennek. • Európában ma feléled a nacionalizmus szelleme. Hogyan látja a kisebbségek helyzetét és jogait, ezen belül az önrendelkezési jogot, amely végül is a Csehszlovák Köztársaság válásához vezetett?- Az önrendelkezési jog alapvető jog, bármiféle korlátozása szóba sem LIDOVEIMOVINY * • jöhet. Ehhez azonban csak végső esetben lenne szabad nyúlni. Többnyire a jobb, ha a határokon belül találják meg a megoldást, mintha a határokat megváltoztatják. Vegyük az önök esetét: önállóság az önrendelkezési jog alapján. A nemzetközi közösség és a Tanács ezt elfogadta, de nem rejtettem véka alá, hogy ez szomorúvá tett bennünket, sőt, némi nyugtalanságot is keltett. Amikor földrészünkön a szövetkezés nyer teret, nyugtalanító, ha egységes egészek széthullanak. Részünkről az ilyen válásokat nem ösztönözzük, az integrációt támogatjuk, az egy határon belüli együttélés formáit. A kulturálisan, etnikailag és vallásilag plurális társadalmak hívei vagyunk. Ezek olyan államok, amelyek külső határait a történelem alakította bizonyos időszakokban, de célunk az, hogy itt a lakosság mindennemű különbözőség ellenére együtt élhessen. Ezért tulajdonítunk nagy jelentőséget a kisebbségi jogoknak, mert az elnyomott kisebbségek boldogtalannak érzik magukat és hajlanak arra, hogy önállóságot követeljenek. Viszont ott, ahol a kisebbségekkel jól bánnak, ahol elégedettek, ott az önállóság szóba sem kerül. • Szembeötlő példája a kisebbségekkel szembeni rossz eljárásnak a volt Jugoszlávia. Lát valamiféle megoldást, amelynek legalább reménye lenne a sikerre?-Az első feltétel a tűzszünet. Ha érvényesül, politikai megállapodásokra lesz szükség. A megállapodás után a harmadik szakasz a felújítás. Itt érvényesülniük kell majd azoknak az elveknek, amelyeket eddig teljes egészükben megszegtek. Gondolok elsősorban az etnikai különbözőségre. Az etnikai tisztogatás gondolata nemcsak szörnyszülött, de Európában értelmetlen is. • Az egy etnikumú egységeknek tehát nincs esélyük?- Nincs. Rengeteg vegyes házasság létezik itt. Horvátok, muzulmánok, szerbek házasodtak egymás közt. Az etnikai tisztogatás azt jelentené, hogy a választóvonalat a családokon belül kellene megvonni. A városokban és a falvakban az emberek megszokták az együttélést: Szarajevó például rendkívül vegyes volt mind etnikai, mint vallási tekintetben. Az egyik utcában mecset, pravoszláv templom, katolikus templom volt, s mellette zsidók éltek. Ezt „kitisztítani“ azt jelentené, hogy soha véget nem érő lakosságcseréket kellene végrehajtani, családi megrázkódtatásokat okozni, tehát valami szörnyűséget csinálni. Ha majd elhallgatnak a fegyverek, megszületik a politikai megállapodás, s létrejönnek egy működő társadalom feltételei, újból be kell vezetni a nemzetiségi, vallási és kulturális többszínüség elvét. Európában egyetlen olyan ország sincs, amely e tekintetben „tiszta“ lenne. A faji tisztaság esztelenség, s az etnikai? Mi az? Mindegyikünk más, egyéniségünk van, mindenki megválaszthatja vallását és életmódját a másik elismerése és tolerálása alapján. • Nem érzi úgy, hogy ma, amikor Jugoszláviában füleket vágnak le, hasakat metszenek fel és a legállatibb kegyetlenségeket követik el, értelmetlen dolog tiszteletről, toleranciáról beszélni?- A borzalmakat tekintve ez persze lehetetlennek tűnhet. Nemrég volt a varsói gettófelkelés évfordulója. Akkor is történtek állatias kegyetlenségek, de a háború után az emberek mégis az újjáépítés, a közös élet, a másik elismerése mellett döntöttek. A zsidók sohasem felejtik el a történteket, de megértették, hogy kezet kell nyújtaniuk. A náci Németország egész Európában kegyetlenkedett, s ma mégis a németek barátai lettünk. Nem felejtettünk, de új fejezetet kezdtünk. • Milyen kilátásai vannak Európa egyesítésének Maastricht után?- Maastricht valamiféle kiegészítője a Romai Szerződésnek, amely a Közösség alapjait lerakja. Javasolja az Európai Unió létrehozását, valamiféle állam fölötti államot. Ha ez a vállalkozás sikerül, remek lesz, de ez sok fáradságot követel még. Az államoknak nagy a tehetetlenségi erejük. Az Európai Unió azt is jelenti, hogy hozzá kell nyúlni a nemzeti indentitáshoz. Az önrendelkezés egy részének átruházása ellen mindenki védekezik. Ezért van olyan ellenállás a maastrichti szerződéssel szemben. Azt kívánom, hogy elmúljon ez az ellenállás. Olyasmi alakul, ami még nem volt, prométheuszi tett ez, az akarat és az intelligencia müve. A legfontosabb azonban a béke. A többi már variáció ugyanarra a témára. PETR JANYŐKA • Hogyan értékeli a Mosty eddig megtett útját?- Az első év lényegében a szimpátiák megnyerésének éve volt. Nagy sikernek tekintem, hogy a Mosty által hirdetett gondolatokhoz sok nagynevű értelmiségi csatlakozott mind Csehországból, mind Szlovákiából. A rendszeres párbeszédeken kívül be szeretnénk mutatni a cseh, az osztrák, a magyar elismert tehetséges személyiségeket, mert egész Közép-Európára orientálódunk. 1993 május végéig 58 lapszámunk jelent meg és a népszerű emberek mellett olyanokkal is megismerkedhetett az olvasó, akiket eddig nem ismert. • Nem érzi úgy, hogy a Mosty az értelmiségiek számára vonzó elsősorban, és az egyszerű embereket nem köti le tartalma?- Nem. Naponta érkeznek kérges kézzel írt levelek szerkesztőségünkbe és igen bölcs életfelfogásról, nagyszerű megfigyelőképességről tanúskodnak. Nem véletlen, hogy az olvasói leveleknek nagyobb teret adunk, mint sok más lap. Érthető, hogy a legkülönfélébb politikai beállítottságú olvasót igyekszünk megnyerni. Nem akarunk azonban híd szerepet betölteni csak a csehek és szlovákok között, kultúrált módon szeretnénk áthidalni mindenSlovensky denník Tüdővé noviny pre Slovensko fajta különbözőséget. Jelentősnek tartom például azt a párbeszédet, amelyet Dominik Hrusovsky püspök és Pavol Traubner pozsonyi ideggyógyász között szerveztünk meg. Egyikük élete javát a Vatikánban élte át, a másik a B'nai B'rith zsidó egylet elnöke. A párbeszéd azzal kezdődött, hogy ellentmondtak egymásnak az 1935-45 évek között létezett szlovák állammal kapcsolatban, és azzal fejeződött be, hogy mindketten vállalnák az összekötő tiszt szerepét, ha megnemértés jelenne meg a szlovákiai zsidók és katolikusok közt. Ezt nagy sikernek könyvelem el. Valóban olyan híd akarunk lenni, amely szembenálló partokat köt össze. • Attól tartok, hogy önt szlovákellenességgel vádolhatnák meg...- Vádolhatnak, amivel akarnak, a fontos az, hogy a vád igaz-e. Elfogadtuk a realitást, hogy a föderáció megszűnt. S ezért ma arra törekszünk, hogy a jó cseh-szlovák kölcsönös viszonyt mentsük, amit persze mind a cseh, mind a szlovák kormány megígért. Közvetlen és távlati célunk ellenállni olyan törekvéseknek, mint amilyenek a volt Jugoszláviában a poklot hozták létre. Cseh-szlovák hévcégéket szervezünk, amelyeken az emberek barátokra lelhetnek a másik köztársaságból. Eddig már vagy tíz ilyen rendezvényünk volt. Szellemesnek tartjuk az ötletet valamiféle szellemi parlament létre hozására, amit a cseh humorista Jirí Suchy talált ki. Ezzel, mint mondja, ki akarja játszani azt, hogy az idők nem kedveznek nekünk, s mégse ütközzünk törvénybe. E parlament képviselőit bárki jelölheti, aki képviselő akar benne, legyen az szlovák, cseh, vagy magyar. Ez a képzeletbeli parlament közös kulturális érdekeket védene, s olyasmit is elérhetne, mint a közös televíziós adás. • Nem találkoznak lapjuk terjesztésénél problémákkal? Például azzal, hogy a trafikos készakarva a pult alá dugja lapjukat?- Nem tudom az ilyet bizonyítani. De magamnak és a szerkesztőségnek is sokáig tartott, míg tudatára ébredtünk, hogy vannak emberek, akik képesek megtenni azt, ami számunkra felfoghatatlan - azaz lefizetni az újságárusokat, hogy egyes kiadványokat ne árusítsanak, tehát ne rakják ki a pultra és azután remitendaként könyveljék el. Jogos a gyanú,-hogy a Mostyval éppen ez történik... JURAJ KRÁL (Rövidítve) A TALLÓZÓ oldalon megjelentetett írások nem tükrözik szükségszerűen a szerkesztőség véleményét, csupán áttekintést adnak arról, mit írnak más lapok. Egyes cikkeket természetesen rövidítve közlünk. Az európaiak NŐVÉ SLOVO továbbra is különbözőek ** Az egységes Európára történő törekvések ellenére, az egységes szabályok szerint vezetett lakosság dacára az öreg földrész emberei továbbra is igencsak különbözőek. A legfrissebb elemzések szerint a görögök érthetelen okból minden más európai nemzetnél többet költenek arany vásárlására. Az osztrákok kétszer annyit költenek porszívók beszerzésére, mint a németek. A belgák és luxemburgiak vásárolják a legtöbb vasalót A legnagyobb költségeik a svájciaknak vannak. A legkevesebbet a görögök és a portugálok költenek, annak ellenére, hogy éppen ezekben az államokban emelkedtek az utóbbi öt évben a leginkább az árak Az írek szeretik és legnagyobb mértékben fogyasztják a krumplit. A franciák háromszor annyi bort isznak meg, mint amennyi az európai átlag. Az olaszok a legtöbbet cipók és robogók vásárlására költik. Érthetően, mindez csak Nyugat-Európára vonatkozik, a közép- és kelet-európai reformállamok nélkül. Mi ugyanis az ö elképzeléseiket jócskán összekuszálnánk. Óhajokon és cinizmuson alapuló határok Nem az Egyesült Államok feladata, hogy biztosítékokat nyújtson olyan államnak, amelynek a lakói nem akarnak közösen élni. Boszniában a nemzeti csoportosulások közötti háborút a horvátországi és szerbiai hozzátartozók segítik. Sok szempontból a jugoszláviai polgárháború folytatásáról van szó, amelynek vaskézzel 1945-ben a kommunisták vetettek véget. A mai polgárháborút azok a határok is segítették kirobbantani, amelyek nem feleltek meg a nemzeti realitásoknak. Egy olyan állam túlélése, amely lakóinak fele nem akar ott élni - ez nem erkölcsi érték. A szerbek és horvátok politikája arra irányul, hogy Boszniát elosszák és részeit saját államukhoz csatolják. A muzulmánok politikája arra irányul, hogy megszerezzék Boszniát és Hercegovinát, s arra vegyék rá az Egyesült Államokat és Nyugat-Európát, hogy ezt tegye meg helyettük, ha már ók maguk nem képesek erre. Célja-e a Nyugatnak, hogy győzelemre segítse a muzulmánokat a szerbekkel és a horvátokkal szemben? Célja-e, hogy rákényszerítsék Szerbiát és Horvátországot is egy olyan állam elfogadására, amelyet annak polgárai sem akarnak? Boszniát és Hercegovinát a politikusok óhajai és cinizmusa hozta létre. Az ország felosztása Szerbia és Horvátország között Szarajevó környékén egy kis muzulmán állam létrehozását tenné lehetővé, valamiféle balkáni Monacót, amely nemzetközi biztosítékokat kapna. Ez azonban a lakosság áttelepítését követelné és sok nehézséget okozna. A történelem sok ilyen példát ismer: például több millió német kitelepítését Csehszlovákiából az ország biztonságának megőrzése érdekében. The New York Times
