Szabad Újság, 1993. június (3. évfolyam, 125-150. szám)
1993-06-30 / 150. szám
4 Szabad ÍJJSÁG Gazdaság-Kultúra 1993. június 30. Amikor & gyalogos rozoga kerékpárra ül Somorján, családi házának emeleti szobájában beszélgetünk. Gaál Sándor olyan ember, akivel percek alatt jó kapcsolatot lehet teremteni, mégis nehezen jutunk el találkozásunk lényegéhez: sajátos és ritkaságszámba menő magángazdálkodásához. Ahhoz, hogy megértsük a jelent, szóba kell hozni a múltat. A föld vonzásában eltöltött évtizedeket, és az évekkel ezelőtt történt kényszerkitérőt, amikor a volt földműves-szövetkezeti elnöknek szembe kellett néznie az újrakezdés ezernyi gondjával. Az események egybeesésének köszönhetően a bizonytalanság és a töprengés időszaka nem tartott soká. Hazai tészta olasz kontrája- Tudtam, újat kell kezdenem, de csak olyasmi jöhetett szóba, ami az ősi mesterségtől nincs messze. Kapóra jött, hogy az olaszok a kemónybúza hasznosításának apropóján tésztakészítőgép-bemutatót tartottak. Ebben lehetőséget láttam. A durum búza lisztjéből tojás hozzáadása nélkül készíthető tészta. Ez a termék összhangban van az egészséges táplálkozás igényeivel, mivel nincs hatással a koleszterin szintjére. így lett a földművelőből a föld termékét feldolgozó vállalkozó. A nagymegyeri családi házban kialakított kisüzemben egy műszak alatt 100-160 kilogramm száraz tészta készül. Metélt, kocka, kagyló, levestészta, tarhonya, spagetti és makaróni változatban, egy része tojás nélkül, másik része hagyományos búzalisztből, tojás hozzáadásával. Ez utóbbit a piac igényli, pontosabban a háziasszonyok, mivel sokuk számára még mindig nem a táplálkozás ésszerűsége a fő szempont, hanem a tészta szép sárga színe, ami közismerten a tojás érdeme, a tojás pedig a koleszterin hordozója.- Megélhetésünk, mint sokaké, nehéz. Önmagunkra, házunkra a korábbiaknál lényegesen kevesebbet költünk, de a vállalkozás eredményei feledtetik a nehézségeket. Koleszterinmentes tésztáimat üzemi konyhák és iskolai étkezdék nagyban vásárolják, több magánboltos állandó rendelőm. Ha eladói körutamról üres kocsival térek haza, a jól végzett munka feletti öröm hatása alatt útközben sokszor azon veszem magam észre, hogy kedvelt dalaimat dúdolgatom. Ilyenkor még problémáit, bosszúságait is elfelejti. Például azt, hogy van járási Jednota, amelyik a Gaál-tésztát húszhónapos kérelmezés után sem engedi be a boltjaiba. Annál, inkább az olaszt. így a külhoni termelő nemcsak saját államának exporttámogató dotációjával nyer elsőbbséget a hazaival szemben, hanem kereskedőink külföldiek felé való kacsingatásával (maroktartásával?) is. Ilyen, eleve egyenlőtlen verseny mellett nem csoda, hogy a vállalkozás lassan gyarapszik, sőt a tésztaüzemre felvett hitel kései törlesztése miatt már megemelt kamatot fizet. Párjanincs magángazdasági forma A külföldi tésztagyártók előnye, az egyre erősödő hazai konkurencia, a hitel ellenében zálogba adott családi ház vagy a földhöz való ragaszkodás, illetve mindez együtt (?) hozta, hogy az idén teljesen új, járatlan útra tért.- Olyan ez, mint amikor a gyalogos rozoga kerékpárra ül, és ráadásul a terep is göröngyös - minősiti tettét és elhatározását a rá jellemző humorral. Ha nem ülne előttem, nem látnám ősz haját, nem árulná el, hogy ötvenhatodik életévét tapossa, akkor talán olyat se kérdeznék, amin láthatóan elgondolkodik, fontolgatja mit válaszoljon.- A világ változik, túl korai lenne, ha az események tétlen szemlélőjévé válnék. Pályakezdő állatorvos fiam, már munkaviszonyban lévő lányom áll mögöttem, így másodlagos kérdés, hogy amit elkezdtem, azt milyen mértékben tudom valóra váltani. Tény és való, újabb vállalkozásom nem tipikus. Földtulajdon, gépek és gazdasági udvarra alkalmas hely nélkül valóban szokatlan a magángazdálkodás. Én ennek ellenére megpróbálom. Nem kizárt, hogy példája nyomán mások is hasonló elhatározásra jutnak. Vagy azért, mert úgy alakul a helyzet, vagy mert ilyesmire kényszerítik őket a körülmények. Gaál Sándor esetében úgy alakult a helyzet. Örökség útján és haszonbérlet ellenében hozzájutott huszonnégy hektár szántóhoz, amit újabb bérbevétellel rövidesen megdupláz. A jelenlegi tésztakészítő iparosból, ha mindjárt nem is hivatalosan, de lelke mélyén földművelő lesz.- Ötvenhektáros városi magángazda - mondom, s ezen jót nevet, hogy még kék szeme is belecsillog.- Saját gazdaságom fogom menedzselni, főiskolai végzettségem, szakmai ismereteim és gyakorlati tapasztalataim alapján. A gépek, eszközök, gazdasági udvar hiánya nem akadály. Tudom, hogy mikor milyen munkát kell elvégezni, amit szolgáltatásként megrendelek. Ismerem az úgymond menő műtrágyákat, növényvédő szereket, a világranglétra élén álló fajtákat és hibrideket. A termés betakarítását, utókezelését és tárolását is szolgáltatással oldom meg. Ha mindenképpen nevén kellene neveznem magángazdálkodásomat, akkor céltudatos értéktermelésnek mondanám. Alapvető követelmény, hogy a föld művelésével megtérüljön a haszonbér és a szolgáltatások ára. Előzetes számításaim szerint közepes termésnél már elérhető haszon, de természetesen az a lehetőség is benne van a kosárban, hogy adott évben csak kiadásaim térülnek meg, a szervezésért, munkámért semmit sem kapok, a család pedig a tésztaüzem jövedelméből lesz kénytelen megélni. Csődeljárás idején Nem véletlenül adom közre Gaál Sándor terveit, elképzeléseit. Bár nála nem játszott szerepet, egyetért a gondolattal, hogy hasonló megoldást kényszerítő körülmények is eredményezhetnek. Törvény már van, így előbb vagy utóbb mezőgazdasági üzem ellen lefolytatott csődeljárás is lesz, aminek eredményeként gazdátlan marad a föld. Pontosabban a tulajdonosok nyakába szakad, akiknek nagy része vajmi keveset, esetenként pedig semmit sem ért a földműveléshez. Ilyenkor léphet a színre a hozzá hasonló bátor és hozzáértő személy, aki mer belevágni, de pénz hiányában a bérbe vett föld megműveléséhez szükséges gépeket és eszközöket nem tudja megvenni.- Abban, hogy fokozatosan kialakulnak és megerősödnek a magángazdaságok, teret hódít a farmergazdálkodás, ma már senki sem kételkedik. Egyesek visszatartó, de inkább késleltető okként emlegetik a gépek és a felszerelés hiányát. Az is tény, hogy az induláshoz szükséges eszközök megvásárlására rengeteg pénz kell, ami nincs, és hitelt is nehezen kap az ember. Példámmal talán sikerül bebizonyítanom, hogy egy másfajta kezdési lehetőség is van. A gépek, felszerelés és egyéb kiegészítők fokozatosan is beszerezhetők, s addig szolgáltatások igénybevételével pótolhatók. Szerintem a mezőgazdasági üzemek is felébrednek, és piacgazdasági alapon szolgáltatásokkal sietnek a földművelők kisegítésére, mellettük pedig megjelenik a faluban a magánvállalkozó, aki bizonyos mezei munkák felvállalásából fog megélni. Beszélgetésünk végén átlapozom jegyzetfüzetem teleírt oldalait, hogy közösen megkeressük azt, ami teljessé teszi Gaál Sándor portréját. A Csallóközben sokan ismerik, és előfordulhatna, hogy valakik magángazda elképzeléseit félreértelmezik. Tudni kell róla, hogy nem az egyoldalúság és nem a vagy-vagy híve. Ellenzi, hogy az új vállalkozási formák elterjedése a mezőgazdaságban a versenyképes nagyüzemek szétverésével járjon együtt. Szerinte nem a szövetkezeti forma a rossz, hanem a politikának köszönhetően a közgazdászok és a jogászok követtek el mulasztást, mert nem alakították ki az ember és a munka szoros érdekkapcsolatát. Nézete szerint a magángazdaságokat úgy kell beindítani, hogy az ne jelentsen visszalépést. Az érdekelt ne a saját kárán tanulja meg, hogy gabona után szemes kukoricát milyen technológiai és növényvédelmi eljárások mellett vethet, ha nem akar félig üres sorokban gyönyörködni. Amit most csinál, az nehéz, de a saját ura, s folytatni akarja. Hisz vállalkozása és magángazdálkodása sikerében, még akkor is, ha a maga választotta úton egyelőre sok a kérdőjel és a bizonytalanság. A problémákat szerinte a politikától elszakítva, szigorúan gazdasági szempontok alapján kell megoldani, többek között megfelelő rendeletekkel és a vállalkozást ösztönző jogszabályokkal. Külön kiemeli, amikor ő vállalkozásról beszél, valamennyi forma azonos érvényesülési lehetőségére gondol. £GR| FERENC A nélkülözhetetlen Száz Könyv Cselényi László rovata Homérosz és a görög költészet ,,Amint a világ egy csodával, a világteremtéssel kezdődik, hasonlóképp az irodalomtörténet első ténye is csoda és egyben egy világ teremtése. Homérosz eposzai a legrégibb irodalmi emlékek, mindjárt a legtökéletesebb művek közé tartoznak és eljövendő évezredek számára mintául szolgálnak a költészetnek" - írja Szerb Antal. A modern európai civilizáció két pilléren nyugszik: a kereszténységen, ill. az ezt megalapozó Biblián, valamint a homéroszi eposzokon. Máig vita tárgya: élt-e egyáltalán Homérosz, hogy egy Homérosz volt-e vagy kettő, netán ennél is több, s hogy mikor élt, hol született (már az ókorban hét város versenyzett dicsőségéért) stb., stb. Ma kb. így áll a Homéroszkérdés: Az semmiképpen sem igaz, hogy sok Homérosz lett volna (mintha 10 lángelmét könnyebb lenne elképzelni egy korban, mint egyet, jegyzi meg egy történetíró). Az is bizonyos, hogy a költők (nem egyszerű kompilátor(ok) volt(ak), aki(k) rapszódosz-társaik énekeit egybegyűjtötté(k) csupán, mint, mondjuk, Lönrott a Kalevalát. És az is bizonyos immár, hogy az Iliászt és az Odüsszeiát nem egyazon szerző írta, hogy a Himnuszokról vagy a Békaegérharcról ne is szóljunk. Ma az tűnik a legvalószínűbbnek, hogy az Iliászt az i. e. Vili. század elején írta valaki (mondjuk Homérosz I ), az Odüsszeiát pedig másfél-két évszázaddal később, legvalószínűbben a VII. század végén Homérosz II. Ez a Homérosz azonban nemcsak ismerte, hanem mintának használta az Iliászt, ennek szellemében írta tovább a nagy történetet. A homéroszi Himnuszokat s a Békaegérharc c. Homéroszparódiát, bizonyíthatóan mások írták és jóval később a két nagy eposznál. „A kritikusok egyetértenek abban - írta dr. Johson - hogy minden költő közül az epikus müvek költője viszi el a pálmát. Mert az epikus költemény oly képességek együttesét föltételezi, melyek külön-külön is elegendők bármely más irodalmi mű megalkotásához" — írja John Finlay az „Odüszszeus világa“ című monográfiájában, s így folytatja: ,, Johnson John Miltonra, az angol költőre gondolt, kinek életrajzát e szavakkal fejezte be: Müve csak azért nem a legnagyobb a hősköltemények közül, mert nem az első. A legnagyobb címét örök időkre Homérosz nyerte el, akit a görögök egyszerűen így neveztek: a költő. “ Homérosz eposzait, ha eltekintünk időmértékes voltuktól, úgy olvashatjuk ma is, mintha nemrég írták volna őket, mondjuk a múlt században. Ez a remekművek titka. Az, hogy kortalanok. Egy ötven-hatvan évvel ezelőtt írt regény jobban elavult mára, mint az Odüsszeia. Amit a három évezreddel ezelőtti görög (s nemcsak görög!) világnál tudunk, mindennapjairól, történelméről, mítoszairól, földrajzáról, azt kilencven százalékban az Iliászból, az Odüsszeiából meg a Himnuszokból tudjuk. Ahogy az Ó- és Újtestamentum is, láttuk, alapjául szolgál minden későbbi tudásnak, még a mai régészet is a bibliai szövegek nyomán indul kutatni a közelkelet évezredeinek a titkait, ahogy száz évvel ezelőtt Schliemann is, a német kereskedő Homérosz nyomán kezdte kutatni, szinte vaktában Tróját, s meg is találta, nem is egyet, hanem tüstént nyolc Tróját, rétegről rétegre szállva alá a nagyhírű város múltjába. S mindez egy (vagy két) költő nyomában. „Hogy Agamemnón történetét mennyire kell ténynek elfogadnunk - idézi Finlay professzor Ch. Newtont - és milyen próba által különíthetjük el egymástól azt, ami csupán kitalálás és azt, amit mitikus tepet mögött az igazi történelem maradványaként fedezhetünk föl ebben vagy abban a görög legendában, ezeket a problémákat mind ez ideig nem sikerült megoldani, hiába fordítottak rájuk annyi erudíciós és kritikai gondolkodást... Csaknem száz év telt el - teszi hozzá Finlay -, s e következtetést a legkevésbé szkeptikusnak kell tartanunk". Mi magyarok különösen szerencsés helyzetben vagyunk Homéroszt illetően Devecseri Gábor alig fél évszázada készült remek Homérosz-fordítása nemcsak korszerű, jól olvasható magyarítás, hanem pontos és hűséges is. (Köztudott, hogy a franciák például máig sima prózában fordítják még a világirodalom legnagyobb remekeit is, máig képtelenek az időmértékes művek átköltésére, s teszi ugyan ezt bizony sok civilizált nép.) „Az eposz szabályait a homéroszi költeményekből vonták le. Az Iliász alapján, amely a trójai háború tíz esztendejéből mondja el 51 nap történetét, megállapították, hogy az eposz olyan nagyszabású költemény, amelynek tárgya az egész nemzet sorsára kiható esemény" - írja Benedek Marcell Az olvasás művészetében. S tüstént hozzáteszi: „Már az Odüsszeiára nem illik ez a meghatározás: ez egy embernek, a Trója alól haza igyekvő Odüsszeusznak hosszas hányattatásáéit mondja el. Inkább regényes történet - vagy egyszerűen mese -, mint hősköltemény. “ Homérosznak, mint tudjuk, óriási hatása volt az utókorra. Mindenekelőtt Vergilius Aeneisén keresztül. A Homérosz-követő római ugyanis a kereszténység preferált költője lévén (minthogy állítólag megjósolta Krisztus születését híres eklogájában), az egész középkor legnagyobb tekintélye volt (Dante is őt teszi meg másvilági kalauzául Színjátékában). Vergiliuson, Tasson át egész a mi Zrínyink Szigeti veszedelméig ér az Iliász vak rapszódoszának hatása. Egy másik vonalon, az Odüsszeia regényes vonalán meg egészen Joyce-ig, a modern irodalom legnagyobb regényéig. Joyce Ulyssese ugyanis nem más, mint pontos mása s egyben paródiája az Odüsszeiának (a rómaiak hívták, mint közismert Odüsszeuszt Ulyssesnek). Homérosz mellett természetesen minden más görög költő elhomályosul. Pedig a hellén költészet így is jelentős, annak ellenére, hogy nemcsak az epika, hanem a dráma vagy a filozófia csúcsaival sem veheti föl a versenyt. Itt vannak mindenekelőtt a már említett homéroszi himnuszok, nemcsak a görög, hanem az egész egyetemes mitológia alappillérei. S itt van Hésziodosz, az Istenek születése (Theogónia) és a Munkák és napok pásztorköltője. S a közvetlen lírikusok között is akadnak olyan nagy költők, mint Szappho, nemcsak a görög, hanem a világlíra legnyagyobb ösköltője, s Anakreon a bordalok évezredeken át oly gyakran utánzott énekese. S itt van Pindarosz, az ódák évezredekre mintát adó lírikusa. Mindez az archaikus-klasszikus korszakból az ókori Görögországnak (Hellásznak). A harmadik nagy kor, a hellenizmus kora. Ekkorra, mint tudjuk, a görög szellem már hanyatlóban van, s fokozatosan adja át erejét Rómának. Ám előbb még átadja maradék energiáit prózában, filozófiában lírában egyaránt. E hellenista lírikusok közül legismertebb a szerelmi vagy pásztorköltészet, az ún. bukolika legnagyobb énekese, Teokritosz. Nem kevésbé híres hellénista költő az Alexandriai könyvtár tudós lírikusa, Kalllmakhosz. A görög lírából olvasható magyarul is egy pompás antológia A Világirodalom remekei sorozatban. A munkadaloktól Apollodórosz Argónautikájáig, Héra és Leandrosz felénk is ismert történetéig s Pál apostol szeretethimnuszáig mind olvasható benne, amirői itt szóltunk.
