Szabad Újság, 1993. június (3. évfolyam, 125-150. szám)
1993-06-30 / 150. szám
MAGAZIN KÖZÉLETI ÉS GAZDASÁGI NAPILAP SZÍNES musormelleklet SZERDA 1993. Június 30. Ili. évfolyam 150. szám Szombattól péntekig 18 tévé- és 3 rádióadó programja Megbukott a „jóléti társadalom” elmélete Szociális program kell Európának „Mi más lehetne célunk, mint az összes többi küldöttnek: elérni, hogy Európa országaiban az eddiginél sokkal többet foglalkozzanak a szociális kérdésekkel, mint eddig. Bízom abban is, hogy régiónk kérdései lesznek leginkább a konferencia középpontjában, már csak azért is, mert a konferencia Pozsonyban van, bár azt is tudom, nem az a célja, hogy a volt szocialista országok problémáit kezelje" — mondta Surján László a szlovák sajtóiroda munkatársának a tegnap folytatódott szociálisügyi miniszterek tárgyalásainak megkezdése előtt. Az immár két napja tartó konferencia, amely harmadik alkalommal rendeződik — és először az európai reformfolyamatok betetőződése óta — alapvetően arra a kérdésre keresi a választ, mit lehet tenni Európa különböző országaiban azért, hogy a szociális feszültségeket minimalizálják, illetve elérjék azt az állapotot, amely egykoron a Jóléti társadalom” megteremtésének lehetőségét vetette fel elméleti szinten, ám közben megbukott a gyakorlatban, ugyanakkor nem vetette el egyetlen ország sem, s főként nem az „emberi” társadalom. A legnagyobb gondot egyelőre — Európában — a munkanélküliség jelenti. Nemcsak maga a tény, hogy az emberek nem tudják elviselni a kiszolgáltatottságnak ezt a formáját és változatát, hanem az is, hogy ebből az állapotból fakadóan az emberek óriási része él a létminimum, illetve a szociális minimum alatt. Különösen nagy gond az a megjelentek szerint, hogy a mintegy négymillió embert érintő probléma elsősorban az ifjú nemzedéket sújtja, s ezzel a jövő generációk sorsa is — úgy tűnik — megpecsételődött. Mert az európai országok szociális minisztereinek többsége szerint láncreakció a szociális rászorultság, pontosabban a szociális kiszolgáltatottság, amely a jelen politikai-gazdasági körülmények közepette olyan hatású, hogy generációkra határozza meg egyegy család életét. Surján László megállapítását — mármint a mostani konferencia nem egyértelműen a kelet—közép-európai országok problémájának megoldását tűzte célul — támasztotta alá Michal Kováé, a Szlovák Köztársaság elnöke is, aki beszédében — amelyet a nyitónapon mondott el — azt hangsúlyozta: térségünk szociális helyzete csak azért rosszabb és tűnik veszélyesebbnek, mint a nyugateurópai országok állapota az adott kérdésben, mert mi az elmúlt negyven év során szinte nem is találkoztunk olyan lelki problémákkal, mint a munkanélküliség lehetősége, avagy a teljes kiszolgáltatottság egy-egy ipari ágazat megszűnése, recessziója miatt. A valóság, persze, más volt, a kiszolgáltatottság más dimenziókban volt jelen, ami igazából most derül ki. A konferencia résztvevői azonban bíznak abban, hogy mostani tárgyalásuk határkő lesz az európai országok szociális politikájában. A „reális szocializmus” összeomlása ugyanis eleve megváltoztatja az egyes országok hozzáállását ehhez a kérdéshez, hiszen immár nem lehet a kérdést politikai szintre emelni, azaz a két egymással szemben álló társadalmi rendszer előnyei-hátrányai alapján kijátszani. A kérdés középpontjában maradt hát az ember — függetlenül attól, Európa melyik részében él. N.S. TA SR-felvétel Ma bezárnak az iskolák (és lapunk is) Kellemes vakációt, gyermekeink! Több mint egymillió harminchétezer diák veszi át ma bizonyítványát Szlovákia általános és középiskoláiban, valamint szakmunkásképző intézeteiben. Köztük hozzávetőleg 75 ezren a magyar tanítási nyelvű iskolákban és osztályokban, amelyekben — reméljük — ma 9 órakor egy percre kivétel nélkül megszólalnak a csengők: azért, hogy szeptemberben is magyar tanítási nyelvű iskolákban találkozhassunk. Tanév vége van. Napilapunk befejezi pályafutását. Szerkesztői — minden szomorúságuk ellenére — kémek minden magyar szülőt, akinek fontos a magyar iskola, a vakáció két hónapja alatt se feledkezzen meg arról: Csak amit önként feladunk, azt veszíthetjük el. Legyen rá intő példa lapunk sorsa is. N. GYURKOVITS RÓZA Megváltozik címünk Tájékoztatjuk olvasóinkat 1993. július elsejétől — a hirdetési iroda kivételével — megváltozik szerkesztőségünk címe. Az új dm: Szabad Újság szerkesztősége, P.O.BQX 43, Michalská 9, 814 99 Bratislava. Új telefonszámaink egyelőre: 333.091,333 012 Telefax: 334 215. Üzeneteket, közleményeket, hirdetéseket július végéig a szerkesztőség eddigi telefonszámán (210-39-98) és ^axszámán (210-39-92) is fogadunk. A nemzetiségi kérdésről is tárgyaltak Kravcsuk-Kovác találkozó Michal Kovác szlovák államfő kíséretével tegnap reggel hivatalos látogatásra az Ukrán Köztársaságba utazott A kijevi repülőtéren a vendéget Anatolij Zlenko ukrán külügyminiszter üdvözölte. Még tegnap délelőtt a kijevi Mária-palotában megkezdődtek a tárgyalások Ukrajna és Szlovákia elnökei között A szlovák államfő azután koszorút helyezett el az Ismeretlen katona sírjánál. Az államfői tárgyalásokról Michal Kováé kijelentette, hogy tájékoztatta vendéglátóját a szlovákiai politikai helyzetről, a gazdasági átalakulás folyamatáról és a nemzetiségi politika megvalósításáról. Ezzel kapcsolatban megemlítette, hogy Szlovákiának az európai nemzetközi intézményekhez való csatlakozása ügyében több EBEÉ küldöttség és az Európa Tanács képviselői is jártak Szlovákiában, s a kisebbségek helyzetével kapcsolatban alapvetően pozitívan nyilatkoztak. Szlovákia Európa Tanácsba történő felvételével kapcsolatba Michal Kováé megemlítette, hogy az ügyben telefonon tárgyalt Antall József magyar kormányfővel is. A ruszinok kérdésével kapcsolatban kijelentette, hogy Szlovákia tiszteletben tartja e nemzetiség létezését Szlovákiában, de ennek nem tulajdonít politikai jelentőséget és Szlovákiában egyetlen politikai erő sem vonja kétségbe az ország keleti határait. Kováé megállapította, hogy Ukrajna nagy és gazdaságilag ígéretteljes szomszéd, amely a jövőben bizonyára jelentős szerepet tölt be az európai és világpolitikában. (Folytatás a 3. oldalon) Újabb levél az Európa Tanácsnak k magyarok lesznek a rosszak Tegnapi szokásos sajtóértekezletén a Magyar Kereszténydemokrata Mozgalom elnöke, Sugár Béla nyomatékosan felhívta a szlovák sajtó munkatársainak figyelmét arra a tényre, hogy a szlovákiai magyar politikai pártok újabb levelet küldtek az Európa Tanácsnak Szlovákia felvéteti kérelmének elbírálása alkalmából „Ebben azonban ismét a valós helyzetet tártuk az ET elé, tehát azt hozzuk tudtára a szervezetnek, hogy a magyar koalíció által beterjesztett parlamenti határozati javaslatot obstruálta a Nemzeti Tanács; hogy nem szavazta meg a kompromisszumos határozati javaslatot sem, sót az ET szakértőinek tételes ajánlásáit megismétlő pontokat — a névhasználatról, a helységnevek használatáról pL —is elutasította"—mondta az elnök Ne legyen meglepődve senki, ha az ET-től hazatérő szlovák küldöttség ismét beszámol a szlovákiai magyarok „orvtámadásáról”. Az MKDM elnöke azt is kifejtette: a kisebbség parlamenti képviselete és pártjai tisztában vannak azzal, bármilyen döntés születik is az Európa Tanácsban, őket kemény vádak és támadások érik majd. Ha Szlovákiát felveszik a tagok közé, úgy fogja értékelni az ország vezetése, hogy neki volt igaza, mert lám, Szlovákiában minden jó és tökéletes, csak a magyarok akadékoskodtak. Ha elhalasztják az ország felvételét, akkor annak a magyarok lesznek az okai. Újságírói kérdésekre válaszolva Bugár Béla kitért arra, hogy a ruszin-ukrán közösségnek is vannak javaslatai a nevek anyakönyvezését illetően. Készül az ő javaslatuk is, mely kimondaná, hogy a ruszin és ukrán nemzetiségű szülők gyermekeit anyanyelvükön, cirill betűs írásmóddal anyakönyveznék. Csütörtökön az Együttélés székházában tartanak újabb megbeszélést a kormányon kívüli parlamenti pártok. Az MKDM reméli, hogy ezen már nem vesz részt a Szlovák Nemzeti Párt, vagy legfeljebb addig, míg bejelenti végleges döntését. Egy fenékkel ugyanis nem lehet egyszerre két széken ülni. SZNP már elkötelezte magát a DSZM mellett.-ts-Búcsúzkodni akkor sem jó, ha bizonyosak lehetünk a mielőbbi viszontlátásban. Az elválás keserűségét nem veszi el, csak enyhíti az új találkozás öröme. A napilap egy időre elköszön az olvasótól, de nem hagy maga után tátongó űrt, felkínálja ritkábban jelentkező és karcsúbbra méretezett hasonmását, a hetilapot. Szabad-e ezt tennie olvasóival, barátaival és munkatársaival a napilap Szabad Újságnak — kérdezik azok, akiknek hiányozni fog, mert mindennapjukhoz tartozott, mert nem hivalkodó, nem túlságosan bizakodó, de szorgalommal és odaadással munkálkodó szellemi műhelyében felfedezték a másság varázsát, a jelenlétéből adódó többletet. A válasz természetesen az, hogy nem szabad. De mit tegyünk, ha ennél nagyobb úr a kell. Meg kell tennünk, mert igazodnunk kell a kiadás és bevétel egyensúlyt parancsoló, kíméletlen követelményéhez. Az egyensúly felborulhat ideig-óráig, csak huzamosan nem, mert a hitelezők megértése is véges, és a nemes célt elismerő adományozó jóindulatának is határt szaba kurtára sikeredett lehetőség. Időleges és részleges visszavonulásunk köszönő üzenetre kötelez. Először is azok címére, akiknek volt bátorságuk merészet gondolni és cselekedni, s a cselekvésben mindvégig kitartani, noha a sűrűn jelentkező gondok sokszor feladásra késztettek. Az indulás a legjózanabb racionalitás ítélete szerint is ígéretesnek volt mondható, hiszen a beidegződésekhez nem kötődő, szellemiségében felszabadullabb és újat hozó második hazai magyar napilap létjogosultsága megalapozottnak tűnt. A „kell az új” meggyőződéséből fakadt az összeverbuválódolt gárda elszántsága, összefogása és lelkesedése. S hogy az eredmény nem volt akármilyen, bizonyítják az immár sárguló űjságoldalak. A lendület akkor kezdett megtöredezni, amikor kiderült, meghódított piacra kell betörni, ráadásul akkor, amikor a vásárlóerőt a ragályként terjedő pénztelenség apasztja. A példányszám emelkedő és eső, vagyis jócskán hullámzó görbéjét magyarázandó talán mégis akkor járunk legközelebb az igazsághoz, ha a napilap most következő szünetelését mégsem csak a potenciális újságvásárló anyagi nehézségeivel és a piac viszonylagos telítettségével indokoljuk, hanem azzal is, hogy a lap a szerkesztőségi és terjesztői fogyatékosságok miatt nem vívott ki magának akkor hírnevet, amekkora elindítói és munkatársai elképzeléseiben és vágyaiban élt, s amekkora a hátrányos helyzetből induló versenytárs esélyt adó pozíciójának megszerzéséhez elegendő lett volna. Itt derült ki a különbség a cselekvés szándéka és eredménye között, jóllehet ma sincs megmondhatója, hogy pontosan milyennek kellett volna lennie annak a lapnak, amely az olvasók nagyobb hányadának tetszését elnyeri. Némileg áltatjuk magunkat vele, de ha a szlovákiai magyarok újságolvasásra és -vásárlásra kész létszámát, valamint a hazai (nemcsak magyar) sajtókínálatot vesszük alapul, tulajdonképpen nem is annyira kicsi az a hányad, amely lapunkat érdemesnek tartotta a megvételre. A köszönő üzenet további címzettjei ezért mindenképpen az olvasók, hiszen az olykor felemásra sikerült szerkesztői kísérlet és különösen a lap tavalyi tizenöt napos kényszerű megjelenési szünete nagyon próbára tette megértésüket és ragaszkodásukat. Mondom, valójában nem voltak kevesen, ha a lehetséges arányokat és a lap túlságosan rövid, alig két és fél éves jelenlétét számításba véve viszonyítunk. Ha lap- és versenytársunk monopolhelyzetben eltöltött negyven évét a mi lapunk két és fél évével vetjük össze, az arány 16:1, viszont a két lap példányszámának aránya csak 6:1. Sajnos a javunkra billenő aránymérleg, bár jelzi, nem dolgoztunk rosszul, nem tud megvigasztalni igazán. Mert egyben azt is mutatja, a mai mostoha körülmények között nagyjából hol húzódik a gazdaságos lapkiadás alsó határa. A napilap Szabad Újságnak nem volt negyven éve, sem elegendő pénze ahhoz, hogy az alsó lépcsőfokra felküzdhesse magát. Ezért kényszerül most átmenetileg visszavonulásra, reménykedve anyagi helyzetének a napi újraindulást lehetővé tevő fordulatában. A megállásra szorító kell keserűségében csak az jelent csipetnyi vigaszt, hogy a napilap elmaradása — már most akár közadakozásban is segítséget kínáló, aggódó levélírók tanúsítják — hiányérzetet támaszt az olvasóban. Ezt a hamar jelentkező hiányérzetet a hetilap Szabad Újságnak lesz tiszte és feladata legalább részben elnémítani. Meggyőződésem, akik a hiánypótló és ezúttal is az olvasó szíves jóindulatába ajánlott hetilapot írják és szerkesztik majd, mindent elkövetnek azért, hogy a napilap újramegjelenésél is szolgáló küldetését becsülettel betöltse. Hűséges olvasóink ragaszkodása segítse a hetilap Szabad Újságot! SZABÓ GÉZA Elköszön a napilap Közép'Európában a nagyvonalúság még nem járható ül
