Szabad Újság, 1993. június (3. évfolyam, 125-150. szám)
1993-06-19 / 141. szám
4 Szabad ÚJSÁG Tallózó 1993. június 19. A NEWSWEEK felvétele, New York adói testületé dolgozott ki. Ennek helyeslése azt a veszélyt rejti magában, hogy a viszszatartó erő eredménytelensége esetén belenyugszunk a ténybe, hogy kölcsönös atomcsapásokkal egész nemzeteket lehet kiirtani. A Biztonsági Tanácsnak ezzel kapcsolatban egy kényszerítő intézkedési tervet kellene kidolgoznia. Eszerint: • Az ENSZ BT-nek döntenie kellene arról, hogy minden országnak, amely nem rendelkezik nukleáris, biológiai és vegyifegyverrel, éppúgy mint cirkáló rakétákkal, az ilyen fegyverek kifejlesztése és beszerzése tilos. Amely ország ezt a tilalmat megszegi, szigorú gazdasági szankciókkal sújtható. Ha a szankciók nem hoznák meg a kívánt eredményt, az ENSZ-csapatokat meg kell bízni, hogy az ilyen fegyvereket gyártó berendezéseket semmisítsék meg. • Azoknak az országoknak, amelyek rendelkeznek ilyen fegyverekkel, s azoknak is, amelyek nemhivatalosan birtokolják őket, mint pl. India, Pakisztán és Izrael, kötelezően ellenőrzéseknek kell alávetniük magukat, s arra kötelezni őket, hogy aláírják a szerződést, amely tiltja az atomfegyver elsőként való alkalmazását. BOBÉRT McNAMARA, az USA volt védelmi minisztere Bomba, amelytől a győztes is meghal A bevethetetlen fegyver problémája Számos szakértő mélyreható elemzesek alaptan arra a meggyőződésre jutott, hogy az atomfegyverek felhalmozása lényegében értelmetlen, mert nem növeli az országok biztonságát, sőt, nem is akadályozza meg a hagyományos háborúkat, amelyek tovább dúlnak az atomernyő alatt is. Valóban lehanyatlott az atomfegyverek kora? Erre Vladimir Ivanovics Szlopcsenko vezérőrnagy orosz katonai analitikus válaszol. • Mi történik egyáltalán? Oroszország felszámolja harcászati atomrakétáit, most pedig a hadászati rakétákat készül ócskavasba küldeni... A Varsói Szerződés nem létezik, a Szovjetunió fegyveres erői széthullottak. Mi történik, ha kitör a háború?-Sokan úgy vélik, hogy a legutóbbi megállapodások az atomfegyverek leszereléséről növelték az USA és a Nyugat kato-. nai erejét. Mások szerint Oroszország atomfegyverei képezik az utolsó erőt, amely képes biztosítani az egyensúlyt a világban. Ez azonban nem így van. A Nyugat nem lett erősebb és Oroszország nem lett gyengébb. Napirenden van az összes atomhatalom nukleáris fegyvereinek minimálisra való csökkentése. Atomfegyverekkel nem lehet védekezni, ezek mérhetetlen erejű támadó fegyverek. • Több nemzedék élt abban a hitben, hogy éppen az atomfegyverek megjelenése tartotta vissza a világot a véres háborúktól.-1945 után 170 háborús konfliktus volt, s ma is folytatódnak. Ezekben a háborúkban több mint 20 millió ember vesztette életét. Mint látható az atomfegyverek létezése egyetlen konfliktust sem fékezett meg. Viszont először történik meg, hogy a háborúk az emberiség általános és teljes megsemmisülése veszélyének árnyékában zajlanak. Egyre nyilvánvalóbb, hogy az atomfegyver-versengés zsákutcába jutott: atomfegyver túl sok van és bevetésük lehetetlen. • Azt mondja, hogy az atomfegyverek bevetése lehetetlen. Az atomháború veszélye tehát mondvacsinált valami?- Többször volt olyan helyzet, hogy a világ az atomháború küszöbére került. 1946-1947-re tervezték az ún. Pincher terv megvalósítását, ami 20 szovjet város megsemmisítését tűzte ki célul. A negyvenes évek végén a Dropshort terv már 180 atombomba bevetésével számolt. 1954-ben a Fö-terv már 730 atombomba ledobásáról szólt. De az ötvenes évek közepe táján éppen az amerikaiak jöttek rá elsőként, hogy az atomfegyverek halmozása nem növeli a biztonságot Ez volt az első józan szemlélet az atombombák számáról. • Akkor miért ment bele a fegyverkezési versenybe az USA?- Az USA vezetése még a mi volt vezetőinknél is jobban foglya a hadiipari tömörülésnek. Az atomprogramok „élő" pénzt jelentenek és ezeket a legerősebb lobby szorgalmazza. Az egyetlen, amiben különbség volt az az, hogy az USA gazdag, megengedhette magának a versenyt, mi Radioaktív hulladék az óceánokban pedig szegények vagyunk. Ez óriási mértékben megfeszítette gazdaságunk húrját és végül ez lett egyik oka a Szovjetunió széthullásának. • Fura lenne viszont, ha a Szovjetunió akkor az atomfegyver-készletek amerikai növelésére harckocsik és Kalasnyikovok gyártásának fokozásával válaszolt volna. Hiszen minden fegyverre csak hasonlóval lehet válaszolni...- Ez igaz a hagyományos' fegyverek esetében. De az atomfegyvereket - s ez ma már a politikusok többsége számára világos KOMCOHOIIbCKAft nPABAfl- nem lehet háborúban alkalmazni. A győztes az atomháborúban szintén meghal, csak valamivel később és sokkal nagyobb kínok között. Ezért fennél a veszélye, hogy az atomernyö alatt egy meggyőződés alakul ki, miszerint hagyományos háborúkat a megtorlás veszélye nélkül lehet folytatni, hiszen nem kockáztatja meg senki, hogy a hagyományos háború atomháborúvá fejlődjön. Az atomfegyverek létezése óta minden háborúban ezek a fegyverek a statiszták szerepét töltötték be. 1945 óta az atomfegyverekkel rendelkező államok már sok háborúban vettek részt. • Tehát nyugodtan áthatunk, atomháború nem lesz?- Nem egészen így van. Kissé korai lenne kizárni az atomháború elméleti veszélyét is. Az „atomklub“ tagjai, az USA, Oroszország, Nagy Britannia, Franciaország és Kína már elvetették a atompárbaj lehetőségét, de az új atomhatalmak elképzeléseit még homály fedi. A közeljövőben kb. 15 országnak lesz atomfegyvere és a világ atomeröi sokrétűek lesznek. • Melyek ezek az államok?- Minden jel arra mutat, hogy atomfegyvere és a hozzá való célbajuttatási eszköze van Izraelnek (kb. 100 egység), a Dél- Afrikai Köztársaság és India 20-20 atomfegyverrel rendelkezik, Pakisztán 4-gyel. Közel állnak saját bombájuk létrehozásához Brazília és Argentína is. Szerintem az öböl-háború célja nem Kuvait felszabadítása volt, hanem annak megakadályozása, hogy Irak elkészíthesse saját atomfegyvereit. • Elvarázsolt körbe jutottunk - az atomfegyvereket nem lehet bevetni, de egyre több ország rendelkezik velük. Van ebből kiút?- Ha a kör bezárul, az atomfegyverek elveszítik fékező szerepüket a háborúk ki-NŐVÉ SLOVO A veszély nem múlt el Sok biztonsági szakértő úgy véli, hogy az első és a második egyezmény aláírása a hadászati atomfegyverek számának csökkentéséről lehetővé teszi hosszabb szünet beiktatását a nukleáris fegyverek ellenőrzésében. Ez helytelen nézet. A világon kb. 40 000 atomrobbanófej van, romboló erejük összesen egymilliószor nagyobb, mint a Hirosimára ledobott atombombáé volt. Még a START-1 és START-2 után is - amelyet George Bush és Borisz Jelcin írtak alá - valószínűtlen, hogy az öt hivatalos atomhatalom - az USA, Oroszország, Franciaország, Nagy Britannia és Kína - 2003-ig tízezer alá csökkentenék atomfegyverkészleteit. Mindaddig az atomháború veszélye kisebb lesz ugyan, de nem múlik el. A kockázat csökkentésére erélyesebb lépéseket kell tenni. Az 1962. évi kubai válság szemléltetően megmutatta a hibalehetőségeket és hibaforrásokat. Akkor a válság minden résztvevője a téves információk, rossz döntések és tévedések áldozata volt. Feltételezhető, hogy az emberi tévedés és az atomfegyverek létezése olyan kombináció, amely szükségszerűen atomkatasztrófához vezet. Ezért arra kellene törekednünk, hogy visszatérjünk az atomfegyvermentes világhoz. Egy, vagy néhány atomhatalom - esetleg egy nemzetközi atomügyi hatóság - megtarthatna egy csekély atom-DIEÄZEIT fegyver-készletet, legfeljebb 10-20 atomrobbanófejet, hogy így védekezhessenek azon államok zsarolása ellen, amelyek kifejleszthetnének hasonló fegyvert. Egyre több vezető politikus és katonai szakember vallja, hogy az atomfegyverek problémájának megközelítése radikális változásokat követel. Sokan az atomfegyver-mentes világ gondolatának hívei - ilyen Les Aspin amerikai védelmi miniszter. Mások még mindig úgy vélik, hogy az atomfegyverekkel való fenyegetettség megóv a hagyományos fegyverekkel vívott háborótól. Ezt az álláspontot tükrözte például az egy évvel ezelőtt kidolgozott jelentés „Az atomfegyverek szerepéről az új világrendben“, amelyet az akkori amerikai védelmi miniszter tanácsrobbanásában. Az ellenség megfélemlítése atomfegyverekkel nemcsak nélkülözi a realitást, de egyenesen abszurd. Ez már nem katonai, hanem pszichológiai kérdés. Jogosan nagy a félelem az atomfegyverek bevetésétől. De az emberiség megszokja az atomfegyver árnyékát, s ezért tovább kell ijesztgetni. Ha már 100 bombától nem fél, 900-at kell gyártani, ha ezertől sem fél, tízezret, és így tovább. Az atomfegyverkészletek halmozása csökkenti az egymás iránti bizalmat. Létre jött egy újabb elvarázsolt kör. A nukleáris elriasztás a régi erőpolitika maradványa. A rombolás elől az atomhatalom sem tud kitérni. Az atomeró gyarapítása tehát nem fokozza a biztonságot, ellenkezőleg, veszélyezteti. Az atomfegyver-készletek súlyos teherré váltak, amely egyre érezhetőbb. Csak egyetlen kiút van: az atomfegyverkezés leállítása. Ez a fegyverfajta kiúttalan és utolsó évtizedeit éli. Világos, helyettük a hagyományos, ám felette pontos fegyverek lépnek színre. A teljes atomleszerelés megvalósítása igen nehéz. Valamiféle atombiztosítékra szükség van még. Ha Oroszországnak 50-100 atomfegyvere marad és ebből akárcsak öt képes elérni a lehetséges ellenfél területét, akkor ez elég nagy visszatartó erő. A világ politikai változásaiban az atomhatalmaknak az együttműködés formáit kell keresniük. Oroszország és az USA jó példát mutatott a START-2 egyezménnyel, s kívánatos, hogy az atomklub többi tagja is csatlakozzék ehhez. Első lépésként a földi indítású atomfegyver-készletek csökkentését lehetne megtenni. A. HOHOLOV Egy atomrobbanófej a sok közül. Ukrajna atomfegyverei és az USA offenzívája A Nemzetközi Atomenergia Ügynökségnek most újra változtatnia kell becslésein. Azt feltételezte ugyanis, hogy a 12 „atomállam“ 1946 és 1982 között a világóceánokba 1,24 millió Curie sugárzás-értékű radioaktív anyagot süllyesztett. A legújabb adatok azonban arról tanúskodnak, hogy ez az érték a valóságban háromszorosa a feltételezettnek. A jobb tájékozódás kedvéért: 1 Curie egy gramm rádium sugárzásának felel meg, ami azt jelenti, hogy 37 milliárd atom bomlik fel másodpercenként. A Tomszk-7 atomerőműben történt baleset a közelmúltban 10 Curie-t szabadított fel. A világtengerek legnagyobb szennyezője a Szovjetunió volt Az orosz szakértők most közzé tették, hogy 2,5 millió Curie sugárértékű radioaktív hulladékot süllyesztettek az óceánokba. Ez az adat magában foglalja a 18 atomtengeralattjáró és atomjégtörő reaktorainak anyagát is. 16 közülük a Karél-tengerben végezte, kettő pedig a Japán-tengerben. Pontosan nem tudható, hogy a radioaktív szennyeződés hol került a tengerekbe, milyen jelenlegi állapota, mennyi radioaktivitás éri a tengervizet. Amennyiben megsérül a beton, amelybe a hulladékot ágyazták, nagy veszély keletkezik az érintett térségekben. A világtengerek azonban olyan kiterjedtek, hogy globális szenynyeződés veszélye nem fenyeget. Ennek ellenére már néhány nemzetközi expedíció indult megvizsgálni, milyen az elsüllyedt reaktorok állapota. Vizsgálják az egyéb radioaktív hulladékot is a tengerekben. Lehet, hogy szükséges lesz kiemelni ezeket a veszélyforrásokat a tengerből. Ezt robotok segítségével végzik el. Ám akkor felmerül az új kérdés: mi történjék a hulladékkal azután? Az Egyesült Államok az utóbbi időben egyre aktívabban szorgalmazza az Ukrajna területén elhelyezett atomfegyverek vitás kérdése megoldásának ügyét. Ez tükrözi: az amerikaiak tartanak attól, hogy a fejlődés ellenőrizhetetlen irányt vesz, s ezt meg akarják előzni Ukrán területen 176 interkontinentális ballisztikus rakéta van 1240 robbanófejjel. Kijev a gyakorlatban nem ellenőrzi ezeket, e fegyverek bevetéséről - s ez műszakilag biztosított - csak Moszkvában dönthetnek. Ukrajna jogkörei abból a kötelezettségből fakadnak, miszerint egyetértése nélkül az atomfegyverek nem vethetők be. Időről időre azonban hallatszanak olyan hangok, amelyek szerint Kijev rövid időn belül képes lesz átvenni az ellenőrzést. Az amerikai hírszerző szolgálat szerint - ezt az International Herald Tribune közölte - Ukrajna 12-18 hónapon belül képes lesz az atomfegyverek vezérlésére. Műszaki kérdésről van szó: a számítógépes irányító rendszerekbe kell behatolni úgy, hogy a rakétákat célra irányíthassák és kilöhessék. Számos szakértő nem hiszi, hogy Ukrajna erre képes lenne Az oroszok azonba úgy vélik, hogy az ukránok a feltételezettnél rövidebb idő alatt képesek megszerezni az ellenőrzést az atomrakéták fölött. Kijev biztosítékokat követel Nyilvánvaló, bogy az amerikaiak tartanak az ilyen távlattól és azt követelik Ukrajnától, ratifikálja a START-1 egyezményt a hadászati rakéták számának csökkentéséről, s csatlakozzék az atomsorompó egyezményhez. Kijev a múltban ezt már megígérte, de az ukrán politikusok közt szaporodnak az olyan hangok, amelyek szerint atomfegyverek nélkül az ország védtelen lesz Moszkvával szemben és ráadásul csökken nemzetközi tekintélye. Azt hangoztatják, hogy csak a védelmi erő birtokában lehet biztosítani a Nyugat pénzügyi és gazdasági támogatását. Ezért Ukrajna biztonsági garanciákat követel. Washington hajlandó ilyen garanciákat RLOÍPRAVO adni, de sokan ennek ellenére hitetlenkednek. Kucsma kormányfő kijelentette, hogy nem szabad megismételni Gorbacsov hibáit, azaz vakon bízni abban, hogy a Nyugat majd segít. Latolgatják azt a lehetőséget is, hogy a START-1 egyezmény ratifikálása után Ukrajna megtartana magának 46 atomrakétát, amelyekre a szerződés állítólag nem vonatkozik, s még vár egy kicsit az atomsorompó egyezmény elfogadásával. Több képviselő továbbra is hangoztatja, Ukrajnának atomhatalomnak kell maradnia annak ellenére is, hogy a jövőben majd lemond a rakéták tulajdonjogáról. (Meg kell jegyezni, hogy a harcászati - taktikai - atomfegyvereket Ukrajnából már kivonták, hogy Oroszországban megsemmisítsék őket). Az oroszok elégedetlenek A legutóbbi amerikai kezdeményezések az ukránokat némiképp mégis megnyugtatták. Az USA azt javasolja, hogy az atomrobbanófejeket válasszák le a rakétákról és ideiglenesen tárolják őket Ukrajnában nemzetközi ellenőrzés alatt. Ez bizonyos biztonsági garanciát jelentene és egyben lehetetlenné tenné, hogy Kijev ellenőrzése alá vegye az atomfegyvert. Ezt kiegészítik széleskörű katonai együttműködéssel az USA és Ukrajna között. Az ukrán kifogásokat most az elégedettség váltotta fel, ám a biztonság jövője Ukrajna belső fejlődésének alakulásától függ. Aki elégedetlen, az az orosz védelmi miniszter, Pavel Gracsov. Az amerikai tervről azt mondta, hogy az atomrobbanófejek, amelyek a Szovjetunió széthullása után Ukrajnában maradtak orosz tulajdont képeznek, tehát továbbra is orosz ellenőrzés alatt kell hagyni őket. Úgy tűnik tehát, hogy az USA-nak nagy diplomáciai igyekezetre lesz szüksége a bizalmatlanság eloszlatására mind Moszkvában, mind Kijevben. Ha ez sikerül, egy igen veszélyes feszültség szűnik meg. JAN ZIZKA A TALLÓZÓ oldalon megjelentetett írások nem tükrözik szükségszerűen a szerkesztőség véleményét, csupán áttekintést adnak arról, mit írnak más lapok. Egyes cikkeket természetesen rövidítve közlünk.
