Szabad Újság, 1993. június (3. évfolyam, 125-150. szám)
1993-06-15 / 137. szám
A / wzwses/na KNIZNICA úsek periodik 0 ^-ííuií^s^í^iT'éciá^ A Demokrata Párt sajtótájékoztatójáról mui KÖZÉLETI ÉS GAZDASÁGI NAPILAP Antidemokratikus lépések KEDD 1993. Június 15. III. évfolyam 137. szám Ára 3 korona A kormányfő további sikertelen és antidemokratikus lépésének nevezte Martin Kvetkoi a Demokrata Pán tiszteletbeli elnöke tegnapi sajtótájékoztatójukon a kormányfő azon kijelentését, mely szerint az eljövendő koalíciós kormányban csak azok a pártok és mozgalmak kapnak helyet, akik az önálló Szlovákia megalakításában részt vettek (lásd Demokratikus Szlovákiáén Mozgalom és a Szlovák Nemzeti Pán). Ezzel a kijelentéssel Vladimir Mellár diszkriminálta a többi pártot, amelyek tudomásul vették és elismerik az önálló Szlovák állam létét Martin Kvetko ugyancsak kritikus hangnemben nyilatkozott arról, hogy a szociális biztosításról szóló törvényt, amelyet a parlament elfogadott, a miniszterelnök nem írta alá. A helyzetet szerinte a parlamentnek, mint a kormány felett álló szervnek kellene megoldania. A DP végrehajtó bizottságának tagja és a Csehszlovák Bizottság elnöke, Vladimir Pavle beszámolt arról, hogy a bizottságot már regisztrálták, van programja és alapszabálya is. Legközelebb augusztus 29-éré, vagyis a Szlovák Nemzeti Felkelés tiszteletére szerveznek ünnepséget. Arra a kérdésre, hogy a párt melyik cseh pártot tartja partnerének és szellemiségéhez a legközelebb állónak, Pavle a Polgári Demokrata Pártot nevezte meg, amellyel a Demokrata Párt most készül felvenni a kapcsolatot. (vida) Kárpát-medencei kiekesztősd Batta István állásfoglalása a bécsi emberjogi konferencián Megoldás a társnemzeti viszony A bécsi Emberjogi Konferenciának számos kísérőrendezvénye van, bár leglényegesebb része a plenáris ülés, melyen a hivatalos kormányküldöttségek vesznek részt, a kormányon kívüli szervezetek is tartanak Bécsben üléseket, tanácskozásokat Az Emberjogi Konferencia rendezvényeinek résztvevői közt van a bécsi székhelyű Közép-európai Magyar Nemzeti Közösségek Uniója, melynek égisze alatt az Együttélés kép„Ma szinte minden ország területén fellelhetők számbeli kisebbségben élő nemzeti közösségek (nemzeti vagy nyelvi kisebbségek, etnikai csoportok). Számos konfliktus forrását is jelentik, elsősorban azokban az országokban, ahol a 18. század végétől uralkodó európai nemzetállam-eszme jegyében csak a többséget tekintik államalkotónak. Ez egyrészt az emberi jogok megsértéséhez vezet, másrészt megtagadja a kisebbségi közösségektől, mint csoporttól és a csoportot alkotó egyénektől az identitásuk megőrzésére való jogot. Szenteljünk figyelmet azoknak az eseteknek, amikor egy nemzet részei viselői is ott lesznek a Konferencia nyilvános rendezvényein. Az alábbiakban a nagy figyelmet keltett felszólalást olvashatják: Vasárnap kora este a Liberális Internacionálé emberjogi bizottsága tartott tanácskozást Ezen felszólalt Batta István, az EPM országos vezetőségi tagja, s összeurópai összefüggésekben taglalta a társnemzeti viszonyt, mint a kisebbségi kérdés egy lehetséges meg Budapesten az Együttélés Entz Géza, a Határontúli Magyarok Hivatalának elnöke budapesti látogatásra hívta meg az Együttélés képviselőit. Duray Miklós, Duka Zólyomi Árpád, Kvarda József, Andróssy Ferenc és Fehér Miklós a mozgalom képviseletében ma tesz eleget a meghívásnak. A találkozóra lapunk hasábjain még visszatérünk. úgy kerültek kisebbségi helyzetbe, hogy háborús cselekmény, vagy nemzetközi döntések megváltoztatták az államhatárokat, és mind a terület, mind a lakossága egy új (etnikailag idegen) állam fennhatósága alá került. Az ilyen helyzetet az alapvető szabadságjogok megsértésének is kell tekinteni, mivelhogy az illető lakosság hozzájárulása nélkül mások döntöttek róluk. Ez komoly konfliktusok forrása is, ezért ezt a kérdést egyértelműen olyan biztonságpolitikai kérdésnek kell tekinteni, melynek megoldatlansága akár fegyveres konfliktusokhoz is vezethet. Nem csak azon a területen veszélyezteti a biztonságot, ahol ezek a kisebbségi nemzetközi közösségek élnek, hanem kihathatnak az egész kontinens biztonságára, békéjére és gazdasági életére. Több kísérlet történt a 20. század során a kisebbségi kérdés megoldására, de eddig még a kisebbségi jogokat sem sikerült egyételműen megfogalmazni. Kiderült azt is, hogy a kérdés ilyen megközelítése nem vezet megoldáshoz, mert a kisebbségi jogok bármilyen szintű megadása a kisebbségi közösségek állampolgári másodrendűségét kodifikálja. A tanulság ebből a kisebbségek számára (de megszívlelendő a kormányzatok számára is), hogy az eddigi törekvésektől minőségileg eltérő: a kölcsönösségen alapuló megoldást kell találni. A népcsoportok helyzete nem függhet folyamatosan és esetenként a többségiek jó vagy rossz szándékától. Meg kell teremteni intézményesített egyenrangúságukat és annak állandó, megkérdőjelezhetetlen, visszavonhatatlan jogi garanciáit. Hol tehát a megoldás? Tulajdonképpen két — bár végeredményében egyetlen — út kínálkozik: politikai célkitűzésként a társnemzeti viszony megteremtése, amely a mindennapok valóságában területi önkormányzatban és a személyi autonómiában nyilvánulna meg. E megoldásnak a következő szempontokat kell figyelembe vennie: 1. Legyen csökkenthető az új totalitarizmus és a destabilizálódás veszélye. 2. A megoldás legyen példaértékű minden hasonló helyzetben levő népcsoport számára. 3. Csökkentse az államban a többségi nemzethez tartozó állampolgárok félelmét az állam szuverenitásának veszélyeztetettségétől. 4. Épüljün a teljes állampolgári egyenjogúságra és a különböző nemzetekhez tartozó népcsoportok egyenrangúságára, partneri viszonyára. (Folytatás a 2. oldalon) Bécsben megkezdődött az emberjogi világkonferencia Szlovákia a szabad társadalmat támogatja Tegnap Bécsben megkezdődött a II. emberjogi világkonferencia, melyet Butrosz Gall ENSZ-főtitkár nyitott meg. A konferencia két hétig tart és elnökévé a vendéglátó ország külügyminiszterét, Alois Mockot választották meg. A szakértők és a küldöttek már a konferencia megkezdése előtt figyelmeztettek az emberi jogok kérdésének bonyolultságára és érzékenységére. Olyan kételyek is elhangzottak, hogy a konferencia nem lesz képes a zárónyilatkozat szövegének elfogadására. Maga Butrosz Gáli ENSZ-főtitkár figyelmeztetett annak veszélyére, hogy a bécsi konferencia politikai konferenciává változhatna, ha az emberi jogokkal nem általánosságban, de konkrét esetek alapján tárgyalna. A konferencián üdvözlő beszédet mondott Thomas Klestil Ausztria elnöke és Franz Vranitzky osztrák szövetségi kancellár is. Michal Kováé Szlovákia elnöke is beszédet mondott a bécsi nemzetközi embetjogi konferencián. Többek között a következőket mondta: „Szlovákia elkötelezte magát az emberi jogok iránt és az emberi jogok alapokmányát beiktatta alkotmányába. Ez komoly feladat volt, hisz nemrég még nálunk olyan rendszer uralkodott, mely megsértette az emberi jogokat a kommunista ideológia nevében. Szlovákia a szabad társadalom alapjait támogatja: a többpárti demokráciát, a piacgazdaságot és az emberi jogok betartását. (Folytatás a 3. oldalon) Orvosok és betegek találkozása Új klub születik A Szklerózis Multiplex Szlovákiai Szövetsége megújuló reménnyel tölti el azt a közel ötezer beteget, akik e ma még nem gyógyítható betegségben szenvednek. A szövetség az érdekvédelmi munkán kívül a „Remény” szaklap hasábjain foglalkozik a betegek mindennapi gondjaival. Az érintettek levelei azt bizonyítják, hogy a szövetség munkája és az általa kiadott lap megkönnyíti a terhet, amelyet immár életük végéig kénytelenek lesznek viselni. Valóban így lenne? Továbbra is csupán a betegek és az érdekvédelmüket vállaló laikusok szövetsége lesz az SZMSZSZ? Amint azt Hradflek Tibortól, a szövetség elnökétől megtudtuk, jelenleg Szlovákia-szerte tíz öntevékeny klub működik, ahol a betegek kezelőorvosuk védnöksége alatt találkoznak. A szövetség tagjai számára nevelői-rekondíciós kezeltetéseket biztosít. A legközelebbire Csúzon kerül sor. A szövetség elnökétől megtudtuk, hogy holnap, azaz június 16-án kerül sor Komáromban a szklerózis multiplex betegeinek újabb klubavatójára, ahol a betegeken és támogatóikon kívül részt vesz dr. Viola neurológus, és az újonnan alakuló klub tagjai kultúrműsorral várják azokat, akik támogatni kívánják a ma még nem gyógyítható betegség érintettjeinek ösztönző kezdeményezéseit. (száz) Száz éve halt meg Erkel Ferenc ~/f/l Furcsa, de igaz; Erkel Ferenc művei a külföld számára „lefordíthatatlanok”, akárcsak Arany János vagy Vörösmarty költészete. Míg a nagy európai zenei vérkeringésbe késve bekapcsolódó népek nemzeti operáinak szerzői — Glinka, Muszorgszkij, Borogyin, Moniuszko, Smetana — bevonultak a köztudatba, a magyar nemzeti opera megteremtője kimaradt belőle. Szabolcs Bence szerint azért, mivel „a 19. század magyar zenéje szellemileg és földrajzilag egyaránt megmaradt perifériának. Nem volt egészen Európa, s nem volt egészen Magyarország; mindkettőért elindult, de mindkettő felé megállón a félúton”. Ez csak egyike, de a legvalószínűbbike a sokféle magyarázatnak. Sajnálkozzunk Erkel elmaradt világhíre miatt? Aligha szükséges. Nemcsak azért, mert egyszer talán Erkelt is felfedezi magának a világ (kortársának, a Magyarországon is alig játszott Mosonyi Mihálynak a műveiből épp most jelentet meg briliáns válogatást CD-lemezeken egy hongkongi cég), hanem egyszerűen azért, mert Erkel is szerves része annak az egyetemes szellemi áramkörnek amelyben a nagy elődöktől kapott impulzusok átformálódva és új erőre kapva adnak lendületet a következő generációknak. Hogy milyen impulzusokat kapott nemzedékek sora Erkeltől, felsorolni is sok. A múlt század magyar zenei életének generációk mulasztását pótló mindenese volt, szinte valamennyi számottevő, ma is működő zenei intézmény — Filharmóniai Társulat, Zeneakadémia, Operaház — fő kezdeményezője, szervezője, irányítója, robotosa. Kitűnő karmester, akinek nevéhez olyan művek magyarországi bemutatója fűződik, mint Wagner Tannhäusere és Gounod Faustja, ragyogó zongoraművész, Liszt után kora legnagyobb magyar virtuóza, aki még nyolcvan éves korában is bámulatosan adja elő Mozart d-moll zongoraversenyét, tudását továbbadni képes, áldozatkész pedagógus, aki a Zeneakadémia igazgatói tisztjéről kora maitt lemondva hetvenhét évesen is folytatja tanári munkáját. S hogy a szellemi áramkörről, kapott és továbbadott impulzusokról szólva mennyire nem képletes dologról van szó, bizonyítja, hogy Erkel Ferenc fia, László, aki apjától kapta első zongoraóráit, 1892/93-ban Bartók Béla zongoratanára volt Pozsonyban, abban a városban, ahol a valószínűleg német származású Erkelek neve a 15. századtól a 18-ig megszakítás nélkül szerepel az irattárak aktáiban és öt nemzedéknyi muzsikus Erkelt tartanak számon az elsárgult iratok. S noha a nagyapa, Erkel József, Wenckheim gróf szolgálatába állva a koronázó városból Gyulára költözött, fia, ifjabb Erkel József gyermekét, Ferencet, a későbbi nagy zeneszerzőt Pozsonyba, a bencések gimnáziumába küldte tanulni, ahol zenetanára a morva származású, európai hírű kontrapunktista, a Beethovennel is kapcsolatban álló zeneszerző, Klein Henrik lett. Erkel 1822-től 1825-ig diákoskodott Pozsonyban, itt született első műve, a Litánia zenekari kísérettel, melynek kézirata elveszett. Gyakran orgonáit a Notre Dame zárda miséin, két nagynénje ugyanis ott volt apáca. Úttörő szervezői, pedagógusi, karmesteri tevékenysége és ragyogó zongoraművészete révén Erkel akkor is helyet érdemelne a magyar zenetörténetben, ha történetesen nem lett volna zeneszerző. De szerencsénkre az volt, s a magyar operairodalomban olyat alkotott, amit csak megközelíteni is óriási kihívást jelent minden újabb komponistanemzedék szánjára. Izig-vérig politikus művész volt, mindig akkor szólalt meg, amikor nemzetének a legnagyobb szüksége volt rá. A Himnusz dallama és a Hunyadi László „Meghalt a cselszövő” kezdetű kórusa a szabadságharc katonáit lelkesítette, a Bánk bán a Bach-korszak legsötétebb napjaiban rázta fel a letargiába hullott magyarságot, a kiegyezés illúziójára Dózsa György szellemének felidézésével felet, a konszolidáció minden áron felejteni akarása ellen a Névtelen hősök honvédsirató muzsikájával tiltakozott. Joggal mondta róla Vajda János: „akadhat idővel még nagyobb zeneköltő, de nagyobb érdemű nem”. VOJTEK KATALIN A nemzet zenei napszámosa
