Szabad Újság, 1993. május (3. évfolyam, 101-123. szám)

1993-05-14 / 110. szám

1993. május 14. 6 Szabad ÚJSÁG Gazda szerviz Báránynevelés Vashiány okozta malacvérszegénység Az egészséges bárány szüle­tése után rövid időn belül talpra áll és szopik. Tennivalók: A 18-20 Cel8lus-fokos hő­mérséklet biztosítása; Az újszülött lélegzésének el­lenőrzése. Esetleges légzési za­varoknál: orr-, szájüreg kitisztítá­sa, nyelv húzogatása, hidegvizes leöntés, elülső lábak tornáztatása (mesterséges lélegeztetés); Az újszülött küldőkének ke­zelése: ha a köldökzsinór nem szakadt el, 8 centiméter hosszban lezúzni, körülbelül egy percig szé­les szájú üvegben lévő szárító-fer­tőtlenítő oldatba mártani. Alapvető fontosságú, hogy a bárány az élete első 12 órájában minél több föcstejhez jusson: ez ellenanyagokat, vitaminokat tartal­maz, elősegíti a bélszurok eltávo­lítását is. Az első napon a báránynak mi­nimálisan 0,2 liter föcstejet ki kell szopnia ahhoz, hogy „elindulása" megfelelő legyen I Fontos a gyengédség, a tü­relem! Ahol ezek nincse:,ek meg, gyakoribb a korai bá^anyelhullás is. Kevés helyen láttam, pedig iga­zán megtérülne: amíg ellós után a bárány fel nem áll, előkészítjük az anyát az első szoptatásra. A tőgy környéki gyapjúfürtöket levágjuk, a tőgyet langyos vízzel megmos­suk, fertőtlenítjük. A legtöbb anya megtanítja bárá­nyát szopni, de előfordul, hogy az nem tűri a szoptatást: lehet, hogy a tőgyben nagy a tejnyomás, ilyenkor kíméletesen „előfejjük”. Az előhasi anyákat gyakran nyugtatni kell, ha szükséges, az egyik hátulsó láb fel­emelésével helyben tartjuk, míg bá­ránya szopik. Egy-két ilyen kísérlet után már nincs gond. A bárány gyomra kicsi, ezért gyakran szo­pik. Az a jó, ha ezt bármikor meg­teheti (az elletőrekeszben állandó­an anyja mellett lehet). A szopá­sok száma egyébként az első hé­ten naponta körülbelül 30. Ha bármely okból Ízesíte­nünk kell, vagyis dajkaságba kell adnunk (anya elhullása, anya betegsége, kevés tej, hibás tőgy, hármas ikrek), ezt az ellés után azonnal tegyük meg, mert 4-6 óra múlva az anya már nem fo­gad be más bárányt. Könnyebb a befogadás, ha az idegen bárányt a fogadó anya ellési váladékával bekenjük, ha a saját bárányt a dajkaságba adottal bun­dájuknál fogva összedörzsöljük, ha valamilyen szagos anyaggal (szesz, fokhagymás vb) mind a bá­rányt, mind az anya orrát bekenjük. Az ikresítésre értelemszerűen ott van lehetőség, ahol egy időben több ellés van. Csak egyforma korú bárányokat lehet ikresíteni. A bárány szoptatásának csúcsidőszaka reggel, a kora dél­utáni órákban és éjszaka van. Egy-egy szopás 2-3 percig tart. A szopások száma a kor előreha­ladtával csökken, de napi meg­oszlásuk nem változik. Az „egyke" bárány mind a két tőgybimbót szopja, az ikerbárányoknak rend­szerint „saját" tőgybimbójuk van. Ahhoz, hogy minél kevesebb legyen a bárányok és a növendé­kek emésztőszervi megbetegedé­se és minél jobb legyen a súly­­gyarapodásuk, figyelembe kell vennünk, hogy az előgyomrok működése csak 4-5 hetes korban kezdődik, ekkor indul meg a ké­­rődzés is. Sok helyen a bárányo­kat végig az anyjukkal tartják. Azokban a gazdaságokban, ahol árutermelés folyik (gyapjúter­melés, bárány hizlalás), érdemes a bárányokat az anyjuktól elválasz­tani, méghozzá szakszerűen, azért is, hogy az anyákat minél sű­rűbben, lehetőleg évenként két­­szer-háromszor elletni tudjuk. Élete első hetében a bárány anyjával együtt külön rekeszben van. Ez idő alatt összeszoknak, az idősebb bárányok pedig nem zaklatják a még fiatal, gyenge ál­latokat a szopásban. Nagyobb állományokban az első hét után „óvodáztassunk”; a fogadtatókat összenyitjuk, ide he­lyezzük az indítótápot, a bárány­­szénát, az ivóvizet és a nyalósót. A bárányóvodában a bujta­tórács méretei miatt csak a bárá­nyok juthatnak be, az anyák nem. Ok a rácson kívül, de azért bárányaik közelében vannak. A bárányok szopáshoz még bár­mikor kimehetnek. Háromhetes kor után a bankák „bárányisko­lába” kerülnek: itt már nem szophatnak bármikor, eleinte csak az anyák etetésének idejé­re, később pedig 4-5 órára kü­lönzárjuk őket, hogy minél előbb hozzászokjanak az önálló élet­hez, a szilárd takarmányokhoz, a „bendősítóshez”. Az elkülönítés később egész éjszakára, majd egész napra szól. Az, hogy a szoptatást mikor szüntetjük meg véglegesen, nem­csak az életkortól, hanem a takar­mányozási lehetőségektől és ter­melési céljainktól is függ. Ha sűrűn elletünk, netán fejünk vagy tejesbárányt értékesítünk, esetleg választott bárányt hizla­lunk, akkor is várjunk addig, amíg a bárány testsúlya a születésinek legalább háromszorosa, vagy ad­dig, amíg napi tápfogyasztása a 30 dekagrammot el nem éri! A fenti módszerrel a jól előké­szített anyák nagy súllyal született bárányai már 30-35 napúkra elvá­laszthatók. Dr. Böő István Az egyik leggyakoribb malac­betegség a vashiány miatti vér­szegénység, a 3-6 hetes malacok elhullásának egyharmad részét ez okozza. A megfelelő vaspótlással ellátott állatok mintegy 20-25 szá­zalékkal nagyobb testtömeg-gya­rapodást produkálnak az első hó­napban. A vas több szempontból is fontos a szervezet megfelelő működéséhez, így központi sze­repet játszik a vörösvórsejt-képző­­désben és több enzim működésé­ben. A nem megfelelő ellátás ese­tén vérszegénység alakul ki, leg­többször a zártan tartott sertések­nél. Az intenzíven fejlődő, húster­melő fajtáknak ugyanis jóval na­gyobb a vasigényük, és a legelés­sel, turkálással történő vasfelvételt a tartástechnológia korlátozza. A tünetek a 2-3 hetes állatok­ban jelentkeznek. Ez némileg mó­dosulhat, ha a tejjel a malacok az átlagosnál is kevesebb vashoz jutnak, vagy ha a vasszükségletet részben tudjuk csak fedezni. Az előbbi esetben a vashiányos vér­szegénység korábban jelentkezik, az utóbbi esetben viszont később és enyhébb formában. Az eddig egészségesnek mu­tatkozó malacok étvágytalanná, elesetté válnak. Később a legyen­gült szervezetben különféle kór­okozók telepedhetnek meg, tüdő­­, bőrgyulladást okozhatnak. Első­sorban az ilyen szövődményes esetek végződhetnek elhullással. A vashiányos vérszegénység megelőzésének több módja is is­meretes. A legegyszerűbb a ter­mészetes (házi) mód, amikor a malacok számára lápföldet, vörö­sagyagot, barnaszénport adunk. Ezeket ízesíthetjük pörkölt árpá­val, darával, spenóttal. Adagolá­sukkal a kocák vasellátottsága növelhető, de a tejjel ürülő vas mennyisége ilyen módon számot­tevően nem változik, mivel a fel­vett többletvas a bélsárral ürül. A vastartalmú takarmánykiegészítőt a malacok részére is biztosítani kell, például a kocák csecsbimbó­jára szórással vagy a szilárd táplá­lékkal. A harmadik módszer a vas­tartalmú injekciók alkalmazása. Ezek mérgezést is okozhatnak, ezért feltétlenül állatorvos által vagy állatorvosi útmutatás alapján alkal­mazhatók. M.G. Macskagyökér Gyógynövénykert A gyógynövények ma reneszánszukat élik, de úgy is fogalmazhatunk, hogy divatba jöttek. Általános jelenség, hogy az emberek elfordul­nak a kémiai úton gyártott gyógyszerektől, és természetes gyógymódhoz folyamodnak. Hosszú sorok állnak a gyógynövény szakbol­tokban, de ma már az sem ritkaság, ha valaki saját szedésű, sőt termesztésű növényekkel gyógyítja önmagát és családját. Ezt a termé­szetes igényt ismerte fel Lenchós Ottó, aki egy gyógynövónykertet létesített, tele hasznosabb­nál hasznosabb növényekkel. A kert 2500 négyzetméteren terül el, Buda­pesten, a XI. kerületben, a Mikes Kelemen ut­cában. Lenchós Ottó nagyon érti a szakmáját, hiszen több évtizede gyógynövényekkel fog­lalkozik, és a konténeres növények vásárlói­nak díjmentesen szaktanácsot is ad. Főleg azokat várja ide pénteken 14 órától vasárnap estig, akik saját kertjükbe, erkélyükre szeretné­nek gyógynövényeket ültetni, hogy a saját ter­mésből főzzenek például gyógyteát. A kert máris nyitva áll, 15-20 gyógynövény várja az érdeklődőket. Itt van például az angelika (Angelica ar­­changelica), amely kétéves növény, és a mélyfekvésű, jó vízgazdálkodású, tápanyag­ban gazdag talajokon fejlődik jól. A konténer­ből kiemelt növényeket 60 x 30 centiméter sor- és tőtávolságra kell ültetni. Teáját emésztést segítő, ótvágyjavító és széthajtó hatása miatt fogyasztják. Illóolaja javítja a vese működését, gyomorsavképző, külsőleg pedig reuma elleni bedörzsölő szer. A macskagyökér (Valerina officinalis) évelő, gyökeréért termesztett növény. A mólyrótű, jó vízgazdálkodású, tápanyaggal jól ellátott, közópkötött, barna, homokos ta­lajokat szereti, napfény- és vízigényes. Az el­ső óv végén kitermelt tiszta, száraz gyökér­ből készül a drog, amely nyugtatja az ideg­­rendszert, megszünteti a félelemórzetet és a szorongást. Ingerlékenység, álmatlanság, az idegi alapon fellépő szívpanaszok esetén gyógyító hatású. A bazsalikom (Oclmum basalikum) egyé­ves, víz-, napfény- és melegigónyes növény. Virágzó, föld feletti hajtásait vágják le 5-6 cen­timéter csonk meghagyásával, ezt megszán­ják, majd a virágot és a levelet a szárról lemor­zsolják. A szakirodalom szerint a bazsalikom drogja köhögóscsillapító, ótvágyjavító, vizelet- és széklethajtó, mint fűszert levesek, főzelé­kek, mártások, saláták és húsételek ízesítésére ajánlatos használni. A kerti kakukkfű (Thymus vulgaris) me­legkedvelő, fényigónyes, szárazságtűrő nö­vény, a közópkötött, jó táperőben lévő talajo­kat kedveli. A konténerből kiemelt növényeket 50 x 25 centiméter sor- és tőtávolságra kell ül­tetni. Virágzáskor, napos időben a föld feletti növényi részt 4-5 centiméter szár meghagyá­sával vágják le, és vékonyan terítve, szellős, árnyékos helyen szárítják, majd morzsolják. A kakukkfű baktérium- és gombaölő hatású, te­ája légúti betegségekre, erős köhögésre, to­rokfájásra gyógyító hatású, és javítja az étvá­gyat is. Az orvosi zsálya (Salvia officinalis) éve­lő, melegkedvelő, szárazságtűrő gyógynö­vény, a meszes, közópkötött talajokban díszük a legjobban. Hajtásait a virágzás idején vágják le, leveleit azonnal lefosztják, majd vékonyan terítve, szellős, árnyékos helyen szárítják. Teá­ját szájbetegségek, torokgyulladás esetén öb­lögetésre ajánlatos használni. Belsőleg bélhu­rut és izzadás ellen hatásos. Aranyeres pana­szok esetén a rendszeres ülőfürdő egyik alko­tó eleme. Mint fűszer, a rozmaring levelével együtt a baromfi- és vadhúsok, máj, főtt és sült halételek, olaszos főtt tészták ízesítésére alkal­mas. A borsos menta (Mentha piperita) az egyik legfontosabb, sokoldalúan hasznosítha­tó gyógynövény. Meleg-, tápanyag- és vízigó­­nyes, a jó vízgazdálkodású, barna, homok- és közópkötött talajokat kedveli. A konténerből ki­emelt növényeket 60 x 30 centiméter sor- és tőtávolságra ültetjük, majd a föld alatti sarjak­­kal terjednek el. A leveléből készült teát epe­hajtó hatása miatt az epével és az epehólyag­gal kapcsolatos megbetegedések, fájdalmak csillapítása céljából fogyasztják. Ismert a görcsoldó, fertőtlenítő, baktériumölő hatása, de számtalan kozmetikai és édesipari termék ízesítője is. E néhány gyógynövény részletesebb be­mutatásával, reméljük sikerült felkelteni hazai kertószkedőink, gyógynövénykedvelőink ér­deklődését is, ha Budapesten járnak, keressék fel a gyógynövénykertószetet! (Pethés) Majoránna Orvosi zsálya Körömvirág Bazsalikom Borsos menta

Next

/
Thumbnails
Contents