Szabad Újság, 1993. május (3. évfolyam, 101-123. szám)
1993-05-13 / 109. szám
6 Szabad ÚJSÁG Napjaink 1993. május 13. Már nálunk is kapható az életvíz Több, mint találmány Minden emberben, így minden társadalomban ott rejtőzik az újtól való irtózás. Hiszen annyiszor csalatkoztunk igaznak beállított eszmékben, hittételekben, hogy nem csodá, ha nem hisszük el: a kitaposott utakon kívül más út is van. Az utóbbi néhány évben az egykori keleti blokk emberét valósággal „megrohamozták“ az eddig tiltott eszmék, úgyhogy jelenleg a bőség zavarával küzdünk. A közelmúltban még sarlatánnak tartott természetgyógyászok szabad kezet kaptak, s ma már alig van köztünk olyan, akinek ne lenne ilyen vagy olyan tapasztalata az ún. csodaszerekkel. Alig pár héttel ezelőtt egy közeli ismerősöm megajándékozott egy könyvvel, Hargitai Károly Életvíz című munkájával. A szerző egy zseniális japán találmányról ír, a pi-vízről, amely - remélhetőleg - a közeljövőben radikálisan megváltoztatja az életünket. Az egész ügy akkor vált számomra érdekessé, mikor megtudtam, ahhoz, hogy e csodaszert kipróbáljam, nem kell a Távol-Keletre utaznom, hiszen előállításával már Szlovákiában is foglalkoznak, mégpedig Galántán, s a Biolife Kft. jóvoltából mi is részesülhetünk jótékony hatásából. Szabó Tibor, a kft. ügyvezető igazgatója tavaly olvasott először az életvízről, majd egy véletlen találkozásnak köszönhetően megismerkedett dr. Fülöp Lászlóval, a pi-víz magyarországi meghonosítójával. Ekkor született az ötlet: egy magyar-szlovák vegyes vállalat megalapítása. Annak ellenére, hogy még mindig rengeteg bürokratikus intézkedés nehezíti egy új vállalat bejegyzését, egy új szer forgalmazásának jóváhagyásáról nem is beszélve, Szlovákiában jóval hamarabb vált forgalmazhatóvá a pi-víz, mint déli szomszédainknál. Szabó Tibort, a galántai irodájában kerestem fel, s miután elfogyasztottunk egy csésze pi-vízből készített kávét, az új szerről faggattam.- A pi-víz több mint negyvenévi kemény és alapos kutatómunka eredménye. Nemcsak víz, hanem egy teljesen új tudomány és technológia, új piac, gazdaság és életforma, egy teljesen más világ előhírnöke is. A klinikai kísérletek bebizonyították, hogy elősegíti a gyulladásos betegségek gyors gyógyulását, megakadályozza a szövődmények kialakulását, rendszeres fogyasztása javítja a szervezet ellenálló képességét, csökkenti a fáradékonyságot, jótékony hatással van az idegrendszerre, így javítja az általános közérzetet, s további jó tulajdonságait még órákig sorolhatnám. • Hogyan állítható elő ez a szer, és miben különbözik a közönséges víztől?- Az életvíz forrásvíz tisztaságú, baktériummentes, kalciummal dúsított és biológiai energiával feltöltött folyadék. Általában a csapvízből állítjuk elő a Life Energy készülékkel. A víztisztítást a japán gyártmányú készülék öt szakaszban végzi. Először egy aktív szénszűrő kiszűri a rossz szagokat, a zavarosságokat, a gázokat és a rozsdát. Nagy előnye ennek a szerkezetnek, hogy a vezetékes vízben túltengő klórt is nagymértékben eltávolítja. A második szakaszban a szűrést természetes vagy műkorall végzi. Itt stabilizálódik a víz lúgossága, illetve savassága, azaz stabilizálódik a víz pH-értéke. A harmadik szakasz az ún. natúr fázis, ekkor természetes aktív mész segítségével a természetes forrásvízhez hasonló folyadék készítése megy végbe. Ez a víz a sejt működése szempontjából maximálisan megfelelő állapotú. • Az az érzésem, hogy ettől a szűrésmódtól a közönséges csapvíz még nem válhat csodaszerré. Gondolom, valaminek még lennie kell, ami a szükséges pluszt hozzáadja a H20-hoz.- Valóban, a dolog lényege csak a szűrés után következik. Erről sokat nem beszélhetek, hiszen ez egy japán találmány, szabadalom. Hogy némi fogalmunk legyen, mi is történik az utolsó két szakaszban, annyit elárulhatok, a készülék az átáramló vizet az aktiváló rész segítségével gyenge, mágnesszerű pi-mezőkben energetikailag feltölti. A feltöltést követően a folyadék már bioaktív, alkalmassá vált élő szervezetek aurájának bioenergiával való ellátására. • Ez nagyon tudományosan hangzott, tehát mire is jó ez a gép?- Egyrészt megszűri a vizet, másrészt bioenergiával tölti fel azt s feldúsítja. Az életvíz rendszeres fogyasztásával egy optimális egészségmegőrző stádiumot lehet kialakítani. Az emberre gyakorolt hatásáról már beszéltünk. Ha növényeket öntözünk ezzel a folyadékkal, akkor a növények 30 százalékkal több termést hoznak. Ez természetesen fajonként, sőt fajtánként eltérő. Legalább 40 százalékkal nagyobb lesz az első osztályú termések aránya. Rezisztensek lesznek vírusok, baktériumok, gombák ellen. Érdekesség, hogy a vágott virágok 5-10 nappal tovább frissek maradnak a pi-vízben. • Van-e lehetőség az életvíz felhasználására az állattenyésztésben?-Természetesen. A kísérletek során fantasztikus eredményeket értek el. Az állatoknál adott testtömeg-gyarapodáshoz mintegy 25 százalékkal kevesebb takarmányt kell felhasználni. Az egyedek a legtöbb betegséggel szemben ellenállóak lesznek. Gyakorlatilag pl. sertésnél ammóniaszag-mentes lesz az alom. • Az önök vállalata milyen formában terjeszti ezt a találmányt?- Körülbelül 200 új technológiát ismerünk. Az ivóvíz előállítására jelenleg két különböző teljesítményű gépet forgalmazunk, elsősorban szállodák, üzemi konyhák részére. A közeljövőben szeretnénk beindítani a pi-vizes üdítőitalok gyártását, s ha nem jön valami közbe, a nyár közepétől Európában elsőként piacra dobjuk a pi-sört. • Rögtön adódik a kérdés: vajon az egyszerű ember megengedheti-e majd magának, hogy nap mint nap fogyassza az életvizet?-Terveink szerint az általunk gyártott üdítőitalok olcsóbbak lesznek a nálunk ismerteknél. Mint már említettem, új technológiákat kínálunk a mezőgazdasági vállalkozók számára. Ne feledjük, csak a biotermelésnek van jövője. Amennyiben valakit érdekelne az életvíz s annak felhasználhatósági köre, forduljon irodánkhoz: Biolife Kft. Galánta, Augusztus 29. utca, a telefonszám: 0707/45-45. NÉMA LÁSZLÓ O_lovákia déli járásaiban a háztáji zöldségtermesz-OZ. tés már sok évre visszamenően jelentős jövedelemkiegészítő forrás. A Komáromi járásban például a megtermesztett zöldségnek csak 20-30 százaléka fogy el helyben. A fennmaradó részt a járás területén kívül értékesítik, sajnos egyre több bonyodalom közepette. Gondot okoz, hogy a piac minden korábbinál bizonytalanabb, és a jövedelmezőség is csökkent. A termesztő a múlthoz viszonyítva kiadásaihoz mérten lényegesen kisebb bevételt ér el, mivel termékeit a bolti árnál kétszer, sőt háromszor olcsóbban kénytelen eladni. Alighanem azoknak van igazuk, akik szerint a problémákat csakis a zöldségértékesítés új, a piacgazdasággal összhangban álló formáival lehet megoldani, hogy a jövedelem arányos része ismét azoké legyen, akik a legnagyobb rizikót vállalják, vagyis a termesztőké. A Komáromi járásban legutóbb figyelemre méltó kezdeményezéssel rukkolt ki a regionális Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Kamara. A részletekről Lovász Károly mérnökkel, a kamara igazgatójával beszélgettem. Elképzeléseik megértéséhez a múltat és a jelent is ismerni kell, ezért induljunk ki abból, ami volt és ami van. A zöldség felvásárlása és szállítása sosem volt problémamentes. Az évekkel ezelőtti formailag tökéletes, de gyakorlatilag keveset érő szervezettséget kiegészítette néhány szabály, ami a hiányokat elviselhetőbbé tette. Az állam a felvásárló és a bolti árakat is szabályozta, így nem számított, hogy a zöldség a termelőtől a fogyasztóig hány kézen megy keresztül. Arányosan oszlott meg a piaci veszteség is. A zöldségtermelők és a helyi kertbarátszervezetek, illetve ezek és az adott régióban tevékenykedő felvásárló szervezetek között megkötött adásvételi szerződések bár valódi céljukat nem szolgálták, a dömpingkínálatok és a testvéri megértésen alapuló KGST- behozatalok idején szerepet kaptak. A járások szerint doigozó felvásárló szervezetek - a Jednota, a Kertészeti és Szolgáltató Vállalat és a Zelenina - a nem átvett többletet a Kertbarátok Szlovákiai Szövetsége helyi szervezetei között a leszerződött mennyiségek arányában elosztották, így a termesztőket ért kár megoszlott. Mindez egy olyan termelői biztonságot jelentett, ami a termesztőket egyben elkényeztette. A választék, egy-egy termék piaci jelenlétének időtartama és a minőség másodrendű szempont lett, mivel a régiók szerint szervezett felvásárlás és eladás a konkurenciát kizárta. Időközben a helyzet gyökeresen megváltozott. Az eladásra termesztett zöldséget magánvállalkozók szállítják, akik a falukon maszek felvásárlókat foglalkoztatnak. A zöldség a boltba további, az adott körzetben dolgozó nagy- és kisvállalkozókon keresztül jut el. A felvásárlási és a bolti ár is szabad, így a termelőtől a fogyasztóig annyiszor (négyszer-ötször) emelkedik a zöldség ára, ahány kézen keresztülmegy. Ezért (is) van, hogy a zöldséget többszörösen drágábban vesszük annál, amit azért a termesztő kapott. További nagy változás, hogy megszűnt a járásokközségek szerint szervezett felvásárlás. Mindenki oft vesz, ahol tud, és annak adja el termékét, akinek tudja, illetve aki többet ad érte. A zöldségkereskedelem két végén álló termesztő, illetve forgalmazó (boltos) nincs kapcsolatban, egymásról semmit sem tudnak. A termelőnek halvány fogalma sincs a piaci igényekről, de a forgalmazó is a sötétben tapogatózik. Nem tudja, mikor, miből és milyen lesz a kínálat. A forgalmazókhoz hasonlóan a zöldségkereskedelmet, főleg a behozatalt irányító szervek is tájékozatlanok. Megfelelő adatok hiányában képtelenek a kereslet-kínálat Zolczer László illusztrációs felvétele Komáromi zöldségtervek Adatbank és tőzsde előzetes felmérésére, így azt sem tudják, hogy a zöldségtermelők érdekeinek védelmére milyen kereskedelmi jellegű intézkedéseket kell meghozni, hogy az ellátás elfogadható szinten maradjon, és a kínálatot meghaladó kereslet miatt ne váljanak irreálissá az árak. A Komáromi Regionális Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Kamara elöljárósága januárban elemezte a zöldségtermelés helyzetét.- A termelés arányai járásunkban szükségessé teszik, hogy az értékesítéssel a piacgazdaság feltételei között tervszerűen foglalkozzunk. Elhatároztuk, hogy a kamara felvállalja a termelők védelmét. Szerintünk mindenekelőtt két alapvető problémát kell megoldani. A piacvédelmet és a felvásárlási árak kérdését, hogy a termelő, aki a legnagyobb rizikót vállalja, a haszonból megkapja az őt megillető részt. A piacvédelem az illetékes minisztériumok feladata, de a segítséget tőlünk várják. Ahhoz, hogy bizonyos termékekre kivethessenek vámpótlékot, elrendeljenek időszakos behozatali tilalmat, vagy a behozatalt külön engedélyhez kössék, tudniuk kell, hogy mikor, milyen zöldségféléből milyen lesz a hazai kínálat. Ezeket az adatokat tőlünk várják, de ilyesmi nekünk sem áll rendelkezésünkre. Ezért felkértük a járás legnagyobb helyi kertbarát-szervezeteit, hogy segítsenek a felmérésben, de a felkértek közül az összesítések elkészítésére csak egy szervezet vállalkozott. Az igazgató szerint kezdeményezésük ennek ellenére nem volt hiábavaló. Az adatbank ugyan nem állt össze, viszont igazolódott a gyanú, hogy a kamara tagságának összetétele mögött az érdektelenségnél is komolyabb okokat kell látni. A kamara 62 tagja között többségben vannak a jogi személyek. A magángazdák közül csak nyolcán jelentkeztek tagnak, annak ellenére, hogy tavaly 305 magángazda kért és kapott a járásban állami támogatást. A helyi kertbarát-szervezetek közül csak egy tagja a kamarának. Mindebből adódik, hogy a magángazdák és a háztáji zöldségtermelők a kamarai tagságot nem tartják fontosnak, és a feleslegesnek tartott szerv kezdeményezését is figyelmen kívül hagyták. Szerepet játszhatott az érdektelenségben az is, hogy a zöldségtermelés adatbankjának elkészítésére a kamara azokat a helyi kertbarát-szervezeteket kérte fel, amelyek tevékenységükben passzívak lettek. Sőt az sem kizárt, hogy elvesztették a helyi zöldségtermelők bizalmát, mivel a zöldség felvásárlásában betöltött szerepük megszűnt és tevékenységük megújítására képtelenek voltak. Az alapszervezetek részéről is lehet bizonyos „direkt" elzárkózás. Miután nem foglalkoznak zöldségfelvásárlással, s így ebből hasznuk sincs, a helyi zöldségtermelés felmérését is felesleges nyűgnek tartják. Végül, de nem utolsósorban az is elképzelhető, hogy a kamara zöldségtermelőket segítő kezdeményezése a termelők érdektelensége miatt bukott meg. Azon egyszerű oknál fogva, hogy annak, akinek termékeit „összeírják“, nyilvántartásba veszik, bizonyos eladási kötelezettségei is vannak. Ez pedig szervezetten történik, az adásvételnek írásos nyoma van, s az ilyen jövedelmet már nem lehet az adózástól megmenekíteni. Azt a bevételt, pénzt viszont igen, amit a faluban megjelenő alkalmi felvásárlóktól kap kézből kézbe, mindennemű elismervény nélkül a zöldségtermelő. ...a karaván hatad Paradox helyzet. Egy kezdeményezés azok ellenállása miatt fut zátonyra, akiket hoszabb távon szolgálnia kellene. A kamara ennek ellenére nem adta fel reményét, hogy előbb-utóbb, megfelelő felvilágosító munka eredményeként a zöldségtermelők is belátják, a szabályozott zöldségpiac és kereskedelem nagyobb biztonságot jelent s többet ér annál, amit az adózástól megmenekített bevétel hoz a konyhára.- Annak ellenére, hogy a zöldségtermelőket nem sikerül összefogni, s így az adatbank sem állt össze, célunkról nem mondtunk le - hangsúlyozta az igazgató. - Sőt épp fordítva, már egy további, még nagyobb szervezettséget igénylő és több munkát adó elképzelésünk valóra váltásán fáradozunk. A vezetőség legutóbbi ülésén megvitattuk egy zöldségtőzsde létrehozásának lehetőségeit, és ilyen céllal felvettük a kapcsolatot a Kereskedelmi és Ipari Kamarával. Az idevonatkozó jogszabály lehetővé teszi, hogy Komáromban vagy a környéken zöldség, gyümölcs és virág forgalmazására hagyományos terménytőzsdét hozzunk létre. Elképzelésünk szerint a járásban megtermesztett zöldség mintegy fele a tőzsdén keresztül kerülne eladásra. A vásárlók a helyi vállalkozók és az ország különböző helyein érdekelt forgalmazóknak dolgozó brókerek lennének. Az üzlet közvetlenül a termelők és a vevők között jönne létre, egy központi helyen s nem elszigetelten a községekben. így a kereslet-kínálat szerint alakuló árak reálisabbak lennének. Az igazgató szerint a regionális tőzsde fegyelmet s rendszert vinne a zöldségtermesztésbe és -kereskedelembe. Ismerné a piaci igényeket és ezeket jelezné a termelőnek, illetve felmérné és ismertetné az előzetes kínálatot. Amolyan kapocs lenne a termelő és a forgalmazó között, visszahozná a termelői biztonságot. Ahhoz, hogy az előző regionális terménytőzsde, esetleg épp Komáromban nyissa meg kapuit, természetesen még rengeteg munkát kell elvégezni. A kamara igazgatója ennek ellenére bizakodik. A külföldi tapasztalatokat is kamatcztatva lehetségesnek tartja, hogy az elképzelést két év alatt valóra váltsák. EGRI FERENC
