Szabad Újság, 1993. május (3. évfolyam, 101-123. szám)

1993-05-11 / 107. szám

1993. május 11. Napjaink Szabad ÚJSÁG 5 ,,Kifordítom, befordítom, mégis bunda a bunda“, avagy: Ki kit asszimilál a vegyes lakosságú területeken? Tegnap közölt cikkünkben (Bársonyos etni­kai tisztogatás szlovák módra) a szlovák tan­ügyi hatóság által kezdeményezett ún. alterna­tív iskolák létrehozásának hátterével foglal­koztunk. Mint a feltárt hivatalos anyagokból kielemezhettük, ezeknek egyetlen célja van: az anyanyelvi oktatás, ezen keresztül pedig a nem szlovák anyanyelvű polgárok nyelvének elsor­vasztása, a nyelvváltás előmozdítása a szlová­kiai magyar kisebbség esetében is. Kétségtelen, hogy a nyelvváltás és az azt követő nemzetváltás bevett formája a kisebb­ségi kérdés megoldásának szerte a világban. Inkább számít „standard“ módszernek, mint a kisebbségi önkormányzat vagy autonómia biztosítása. Amikor azonban egy ilyen célú rendelet bevezetéséről van szó, minden hata­lom arra törekszik, hogy azt az adott kisebb­séggel úgy fogadtassa el, mintha áldást oszta­na neki. Nem mindegy, mennyiért fűtjük ki lakóhelyiségeinket A Racioenergia ’93 szakkiállításon láttuk Lakás(át)építőknek ajánljuk A közelmúltban RACIOENERGIA '93 címmel Pozsonyban, a Művelődési és Pihenőpark pavilonjaiban energetikai szakkiállí­tás zajlott. A nemzetközi, termékbemutatóval egybekötött, immár harmadik alkalommal megrendezett vásáron az energia és a tüze­lőanyagok ésszerű kihasználására szolgáló gépeket, berendezése­ket vehettek szemügyre a látogatók. íme két termék a kínálatból. GÁZKAZÁN, KONVEKTOR Szlovákiában évtizedek óta folyik a lélektani harc a magyarok megtöré­se érdekében. A hatvanas évektől kezdve az e területen élő magyar nemzetiségű állampolgárok értékelé­sének legfőbb kritériuma a szlovák nyelvtudás. És ahogy a napjainkban is tapasztalható nyilatkozatokból kitűnik: egy szlovákiai magyar soha nem tud kellő mértékben szlovákul. A rend­szerváltás óta sem olvastam a sajtó­ban vagy hallottam az elektromos saj­tóban olyan álláspontot, hogy azért egyes magyarok kifogástalanul be­szélnek szlovákul, sőt nemcsak be­szélnek, írnak, előadnak, tanítanak is. Azt sem veri nagydobra senki, amit majd' tizenöt éve boldogult Ondrus professzor a Komensky Egyetem fo­lyosóján nekünk, magyar hallgatóknak vágott a fejünkhöz - miközben állam­vizsgánk eredményhirdetését vártuk a szlovák tanszéken hogy mégis felháborító, hogy az irodalmi szlovák nyelvet csak azok beszélik, akiknek nem a szlovák az anyanyelvűk. Igaz, azért azt is hozzátette, hazai magyart nem venne fel a szlovák tanszékre, mert miattunk nem kerülnek be a szlo­vák nemzetiségű végzősök tanítani a magyar iskolákba. Pedig abban az időben még senki nem akart felmérést készíteni a magyar iskolában tanító tanítók szlovák nyelvtudásáról, sem attesztációs vizsgákat nem akart tör­vénybe iktatni számukra. Ha tehát rólunk van szó, rögtön felzeng a kórus: meg kell őket tanítani szlovákul. És szorosan ehhez kapcso­lódva felhangzik a másik bevett vád: a dél-szlovákiai magyarok elnyomják az ott élő szlovákokat; az ott élő szlo­vák gyermekek magyar óvodába, is­kolába kénytelenek járni. S erre a mi­nisztérium illetékesei is híven bólogat­nak, pedig ók pontosan tudják, mi a helyzet. Jelentést készítettek róla, mely egyértelműen bizonyítja; növek­vő ütemben asszimilálódunk mi ma­gyarok is; csak éppen azt szeretnék, ha ez az ütem még gyorsabb lenne... Nézzük hát most, mit mondanak a minisztérium kisebbségi iskolákról szóló tájékoztató tényei! Tények a magyar iskolákról Dél-Szlovákia 13 járásában, vala­mint Kassán és Pozsonyban él akkora lélekszámú magyarság, hogy óvodáik, iskoláik is vannak. A nemzetiségileg vegyesen lakott területnek nevezett térség lakóinak 71,49 százaléka szlo­vák nemzetiségű, 25,33 százaléka pe­dig magyarnak vallja magát. Ennek a magyarságnak 413 magyar tannyel­vű óvodája, 297 alapiskolája, 21 gim­náziuma, 25 szakközépiskolája, 33 szakmunkásképzője van. Közös igaz­gatásúként további 129 óvodát, 29 alapiskolát, 8 gimnáziumot, 19 szak­­középiskolát és 24 szakmunkásképzőt tartanak nyilván. Az 1992-93-as tan­évben ebből négy egyházi alapiskola­ként, egy-egy egyházi, illetve magán gimnáziumként, két magán szakkö­zépiskolaként és három magán szak­munkásképzőként működött. A nemzetiségi óvodák helyzetét taglaló fejezetben az áll, hogy az 1992-93-as tanévben magyar nevelé­si nyelvű 284 önálló igazgatású óvoda és 129 közös igazgatású, ezekben 646 osztályban összesen 12 982 gyermek tanul. A nevelési nyelvet a szülő tünteti fel az óvodai felvételi kérelmen, amely kérésnek mindig ele­get tesznek az igazgatók, ha azt a fel­vehetők létszáma lehetővé teszi. Kü­lön leszögezi a minisztériumi tájékoz­tató, hogy ,,a vegyes lakosságú terü­letek minden járásában tapasztalható kísérőjelenség, hogy a szlovák szülők, illetve a vegyes házasságban élő szü­lök egy része magyar nevelési nyelvű osztályba íratja gyermekeit. Az 1991-92-es tanévben 641 szlovák nemzetiségű gyermek (0,9 %) járt magyar nevelési nyelvű osztályba, mi­közben 5325 magyar nemzetiségű gyermek (27,79 %) szlovák óvodai osztályt látogatott. Ezen állapot leg­főbb oka a szülök szabad választása a nevelési nyelv tekintetében, bár nem zárható ki teljesen annak a hatása, milyen távol van a lakhelytől az óhaj­tott nevelési nyelvű ntézmény, eset­leg annak teljes hiánya az adott tele­pülésen vagy lakótelepen. A legnagyobb eltérések a szülök nemzetisége és óvodás gyermekük óvodájának nevelési nyelve közt Po­zsonyban, a Pozsony-vidéki, a Galán­­tai, a Komáromi, a Töketerebesi, a Rozsnyói, az Érsekújvári és a Rima­­szombati járásban tapasztalhatók. Ugyanakkor az összes többi járásban is jóval kevesebb a magyar tannyelvű óvodába járó gyermekek aránya, mint magyar nemzetiségű szüleik aránya az adott járás összlakosságának összetételében. Ennek oka a szülök már említett szabad választásán kívül abban is keresendő, hogy a magyar lakosság zöme falun él, ahol általában véve kevesebb az óvodába járatott gyermek". A továbbiakban a kívánt nevelési nyelv elérésének akadálya­ként az elemzés készítője felhozza, hogy a városi lakótelepeken gyakran nyitnak csak szlovák, vagy csak ma­gyar óvodát, s a közelség miatt a szülő inkább lemond gyermeke anyanyelvi neveléséről. Szlovákiában működik 52 vegyes nevelési nyelvű - szlovák-magyar- óvodai osztály, amit a minisztérium humánusnak tart, bár ez az óvónőkre nézve igényesebb munkát követel meg. Mivel azonban sok szülő kifogá­solja a kétnyelvűséget, a minisztérium új óvodai koncepciója már nem enge­délyezi a nevelés ezen formáját. Az 1992-93-as tanévben p 268 önál­ló és 29 közös igazgatású szlovákiai magyar alapiskola 2125 osztályába 47 347 tanuló jár. „Az 1991- 92-es tanévben 223 szlovák nemzeti­ségű gyermek (0,16%) járt magyar tanítási nyelvű iskolába, 346 szlovák gyermek pedig (0,25 %)ukrántannyel­­vű iskolába. A magyar nemzetiségű iskolaköteles gyermekek közül 14 506 járt szlovák iskolába (22,99 %). A ma­gyar iskolába járó szlovák gyermekek legtöbbje vegyes - magyar-szlovák- házasságból származik, esetenként előfordul, hogy szlovák szülők íratják magyar iskolába gyermeküket annak ellenére, hogy lakhelyükön van szlovák iskola is. A szlovák iskolába járó ma­gyar gyermekek szüleinek döntését az a remény motiválja, hogy így távlatilag nagyobb érvényesülési lehetőséget biztosítanak gyermeküknek, illetve hogy vegyes házasságban élnek, ese­tenként pedig az, hogy gyermekük már szlovák óvodába járt.“ Mivel a minisztériumi elemzés a su­­rányi maticások memorandumaira és vádjaira próbált választ adni, arra is kitér, milyen hatással van a tannyelv megválasztására, ha nincs az adott településen egyik, vagy másik tan­nyelvű iskola. Nem zárja ki, hogy a szülő olykor „önkéntesen kényte­len“ gyermekét nem anyanyelvű isko­lába íratni, de „ezt a hatást számokkal nem lehet kifejezni“ a szerzők szerint. A 13 önálló magyar gimnáziumba és a 8 további közös igazgatású gimnázium magyar osztályaiba 4454 diák jár a idei tanévben. Az 1991-92- es tanévben 21 szlovák nemzetiségű diák járt magyar, 1122 magyar nem­zetiségű diák pedig szlovák tannyelvű gimnáziumba. Szakközépiskola-há­lózatunkban a 6 magyar tannyelvűbe, illetve további 19 iskola magyar osztá­lyaiba 4951 magyar nemzetiségű diák jár. Az 1991-92-es tanévben szlovák szakközépiskolába 1753 magyar diák járt. A legszövevényesebb a helyzet a szakmunkásképzőkben. Az idei tanévben 9 magyar tannyelvű szak­munkásképző létezik, 19 továbbiban pedig vannak vegyes, magyar-szlo­vák tannyelvű osztályok. Ezekben összesen 11 006 magyar nemzetisé­gű fiatal tanul. A minisztérium szerint a szakmunkásképzőkben tanulhat aránylag is a legkevesebb magyar nemzetiségű diák az anyanyelvén. Ezt a tényt a korábbi iskolafenntartók, az ágazati minisztériumok rovására írja, melyeknek többletkiadást jelentett vol­na a magyar nyelvű képzés biztosítá­sa. „További ok volt, hogy a fenntartók féltek tőle, hogy a magyar tanítási nyelvű osztályokban végzett szakem­bereket nyelvi okokból csak saját ré­giójukban alkalmazhatják. A miniszté­rium továbbra is szorgalmazza, hogy az ún. kommunikatív - tehát kapcso­latteremtő, beszédet is megkövetelő - szakmákat a jövőben is csak szlovák tannyelvű szakiskolákban lehessen tanulni. A huszonöt magyar iskolába járó szlovák szakközépiskolással és 21 gimnazistával szemben 105 szlo­vák diákot mutat ki az elemzés a ma­gyar szakmunkásképzőkben (illetve az említett vegyes tannyelvű osztá­lyokban), s ezt a tényt a szakképzés sajátosságaival magyarázza, bár egyáltalán nem tartja megfelelőnek. Megjegyzem: ugyanakkor nem tesz említést az anyag arról, hány magyar fiatal tanul szlovák szakmunkáskép­zőben, illetve az említett 19 iskola vegyes tannyelvű osztályaiban. Ha összegezni akarjuk a fentieket, nem mindig járunk sikerrel. Sok eset­ben ugyanis összehasonlíthatatlan ér­tékeket kellene egymással összeha­sonlítanunk. E számok esetében is érvényes, ami minden adathalmaz, statisztikai kimutatás esetében: hogy sok mindent megmutat, de elfedi a tel­jes valóságot. Egy valamire azonban jó ez az elemzés. Annak bizonyítására, hogy amikor a dél-szlovákiai szlovákság el­­magyarosításának rémével ijesztgetik a szlovák nemzetet, s folyik a magyar kisebbség elleni hisztériakeltés, ezek az adatok nyilvánosságra kerüljenek. Ezek birtokában talán egyszerűbben eldönthető a kérdés: ki kit asszimilál Dél-Szlovákiában. Egy kis kitérő Azt mondtam, pontatlanok a fenti adatok. Nos, azok. Mivel csak a beve­zetőben említett 13 járás és két város területén fellelhető tanintézmények ál­lapotait rögzítik. így eshet meg, hogy a középiskolás korosztályú magyar gyermekek közül szőrén-szálán eltű­nik néhány ezer, s hogy az általános iskolás korú gyermekekre vonatkozó adatokból is sokan hiányoznak. Azok, akik Szlovákia szórvány-magyarjai. Miközben ugyanebben a statisztiká­ban szerepelnek az esetleges szór­­ványhelyzetú szlovákok. Ritka, de van ilyen is. A legutolsó népszámlálási adatok szerint Dobfeneken pl. 1 szlo­vák nemzetiségű ember él. Poprádon, Ólublón, Késmárkon valamivel több magyar. Ez utóbbiak esetében senki nem szabadkozik azért, hogy nem járhatnak magyar iskolába, és senki nem is lép fel ilyen igényekkel. Jogtip­­rásként zászlajára tűzni ilyesmit pedig csak a nacionalista elvakultság képes. Hogy a nacionalizmus mennyire vak, annak szép példája az a 346 szlovák nemzetiségű gyermek, aki uk­rán iskolába jár. Róluk ugyanis az alábbiakat írja a minisztériumi elem­zés: „Ami a 346 szlovák nemzetiségű gyermeket illeti, aki ukrán tannyelvű iskolába jár, szinte mind beszél ukrá­nul vagy rutén nyelven, s mind érdek­lődik eredeti etnikai kultúrája, ha­gyományai és szokásai ápolása iránt, de különféle bonyolult tények, főleg összetett történelmi fejlődésük (nemzeti dezorientáltság, nyelvi viták, vallási ellentétek) következtében már szlovák nemzetiségűnek vallják ma­gukat.“ No comment. N. GYURKOVITS RÓZA (Holnap arról, mit kell tennünk, hogy megmaradhassunk magyarnak és isko­láink is megmaradhassanak.) Az egyik kft. többek között gáztüze­lésű kazánokat és konvektorokat aján­lott megvételre. Mint megtudtuk, a ma­gáncég nem csupán forgalmazza a rendkívül takarékos szerkezeteket, hanem azok teljes, azaz egész szlová­kiai garanciális és garancián túli szer­vizelését, tehát a pótalkatrészekkel történő ellátását is felvállalta. A Magyarországon készülő Hőterm gázkazánok családi házak, középüle­tek és többek között mezőgazdasági építmények fűtésére egyaránt kivá­lóan alkalmasak. A kazánok acélle­mezből készülnek. Nem csupán föld­gázzal, hanem - átépítés után- egyéb gázok felhasználásával is működtethetők. A működést saját ter­melésű hővel üzemelő nyomásszabá­lyozó automatika irányítja. A nyolcvan kilowattnál nagyobb tel­jesítményre képes típusoknál hősza­bályozó és termoelektromos égésbiz­tosító garantálja a zavartalan és biz­tonságos üzemelést. Emellett pedig- s ma már ez is rendkívül lényeges szempont - kimondottan energiataka-A Thermlux ablakok - a legújabb csúcstechnológia alapján - jobbára belföldi alapanyagból, történetesen fá­ból készülnek és családi házak, továb­bá lakóházak és középületek számára egyaránt hasznosíthatók. További elő­nyük, hogy rendkívül esztétikus lát­ványt nyújtanak, hasznosságuk kivált­képp magas, az átlagkeresethez mér­ten elfogadható árért szerezhetők be, s a gyártók állítása szerint helytállnak a piacon is. A termékek hőszigetelő képessége ugyancsak remek, a helyiségekben nagyon jó akusztikát biztosítanak. El­lenállnak a legerősebb záporesőnek is, s valósággal megszűrik az erős zajokat. Mindemellett: nem igényelnek A ház szeme az ablak rékos. S az ára is elfogadható. A 25 ES típus például 500 köbméter, a 120 ES típus pedig már 2500 köb­méter légtér kifűtésére alkalmas. A szállító ipolysági cég az ugyan­csak magyarországi FÉG Konvektor Gyártó Kft. gázfűtő készülékeit is me­legen ajánlotta. A zárt égésterű fali kivitelezésű és kéménybeköthető kon­vektorok kiválóan alkalmasak lakások és lakószoba méretű helyiségek fűté­sére. A GFK gázfűtökészülékek hő­cserélője zománcozott acéllemezből készül. A kéményes készülékek újsze­rű kialakításával lehetővé vált, hogy azok a falhoz az eddig megszokottnál lényegesen közelebb kerüljenek, így helyigényük jelentősen csökkent. A termoelektromos égésbiztosítás, he­­lyiséghőmérséklet-szabályozás CR 6 típusú nyomásszabályozó automatiká­­val történik. A készülékek áramlásos, azaz kon­­vekciós hőt szolgálnak, innen szárma­zik a konvektor elnevezés. A FÉG gázkonvektor régi és új épületekbe egyaránt beépíthető. különösebb gondoskodást, ápolást, jól tisztíthatok, könnyen kezelhetők, és sokféle alakzatban kaphatók, de a gyártók hajlandók külön megrende­léseket is felvenni. A Thermo Plus több lépcsőben nyitható-csukható betétablak az épü­letek modernizálására szolgál. Külön előnye, hogy az eredeti fakeretes ab­lak helyére is könnyen, olcsón és bontás nélkül is beszerelhető. Nyáron meggátolja a helyiség túlhevítődését, alkalmazásával két-három fokkal csökken a belső légtér hőmérséklete. A típust a skandináv államokban mór eredményesen alkalmazzák. ZOLCZER LÁSZLÓ (A szerző felvételei) NYÍLÁSZÁRÓ SZERKEZETEK

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents