Szabad Újság, 1993. május (3. évfolyam, 101-123. szám)
1993-05-06 / 104. szám
) / U (h ^*~L - íu^ct ,S J <±. t^^Cy^-C- iJ-J £^°St^o /L sLS^J 1993. május 6. ^S\/^rO ^UC J í^lX. Napjaink Szabad ÚJSÁG 5 SZÉLJEGYZETEK A területi önigazgatás és a társnemzet-koncepció kérdésköréhez ~°P~K 15. Dokumentumaink r7 \jjt/ ,lAy L f'/l/* vont évfolyamokkal újraélesztett kisiskolák - egyebek közt az átkos buszozsorsához Hasznos gyakorlat, hogy jelentéseink, memorandumaink, petícióink, egyszóval: dokumentumaink sorra eljutnak a legfontosabb nemzetközi fórumokhoz, így Brüsszelbe, Strassbourgba stb. De magam is vallom, hogy az intézményeken túl (ahol természetesen ugyancsak számit, melyik kézbe nyújtjuk át az írásos anyagot), a szervezeti fórumokon túl: jól megválogatott, ha tetszik: „grammozva mérlegelt" személyiségekhez: felénk (is) hajló személyiségekhez is juttassuk el beadványaink, dokumentumaink anyagát - neves politikusoktól, befolyásos közíróktól, tudósítóktól kezdve a világlapok ismert publicistáiig. (Jacques Delors vagy éppen Catherine Lalumiére asszony igen ismert és elismert személyiségek ugyan, ám az ö tevékenységüket vagy ígéreteiket azon keresztül kellene megítélni: aggódnak-e vajon a sok vonatkozásban csángó sorsú provanszálokért? Vagy: megfordultak-e kisebbségi ügyekben a dünkircheni flamandok között? Eszükbe jut-e olykor a mostoha sorsnak kitett s ködbe vesző Bretonföld kelta őslakossága? Igen, ott, náluk, otthon, Franciaországban: cserélnének-e „bőrt", sorsot a biarritzi vagy ustaritzi ,,francia“ baszkokkal? 16. Jeszenszky külügyminiszter nemrég elejtett szavaihoz Az államalkotók, mármint a mieink figyelmébe: Az 1867-es kiegyezés paragrafusait nem a mával, hanem az akkori idők Európájával kell összevetni! Az idő tájt azok a magyar - nemzetiségeket is közelről érintő - törvények kimagaslóan a csúcsot jelentették a kontinensen, s csak a svájci törvények viselik el a velük való megmérettetést. Az angol demokrácia járt már az időben is - legalábbis több vonatkozásban - Európában az élen, miközben a parlament által hozott törvények tiltották és üldözték pl. a walesi cymru-kelta nyelvet Nagy-Britanniában S hogy miként bántak ugyanekkor Oroszországban a más ajkúakkal, főleg a lengyelekkel és az ukránokkal, nem kell részletezni. Sem Chopin vagy Sevcsenko leveleit idézni... Csák Ibolyának, az 1936-os berlini olimpián elért aranyérmes, 160 cm-es magasugró eredményét ostobaság volna a szöuli vagy a barcelonai eredményekhez hasonlítani... 17. Óvodák, kisiskolák Mind a társnemzet-, mind pedig az autonómia-koncepcióban egy pillanatra sem szabad megfeledkeznünk elárvult és gyérülö óvodáink helyzetéről, rendkívüli fontosságot hordozó ügyéről. Jövőnk meghatározó mértékben: a felvilágosult szülőkön, a jól kiépített iskolahálózatunkon, nemkülönben a jól felkészült és lelkes pedagógusainkon múlik. De tudatosítanunk kell azt is, hogy iskolahálózatunk fundamentuma az óvoda, a magyar óvodahálózat! Óvodáinkat is majd jövendő autonómiánk elkötelezett magyar felügyelő és istápoló szerveire, annak nagy gonddal kiépített hálózatára kell bízni. Ahol a szükség úgy diktálja, ott 8-10 gyermekkel is nyílhassanak óvodák, illetve - hasonló limittel - összetatást kiiktatandó. Bővebb teret és figyelmet e jövőnk alakulását döntő mértékben meghatározó kérdésnek! 18. A területrendezésről és Zoboraljáról Nem véletlen, hogy az új, a készülő területi-közigazgatási felosztás, elrendezés ennyit vajúdik. Homály is fedi, sok találgatás övezi. Nem vitás, hogy a gondok egyikét a déli határ menti területek-járások-megyék megrajzolása okozza. Ismerve a viszonyokat, intézményeinket, parlamentünk szavazó masinériáját, megtörténhet, hogy például a Csallóköz területét háromba vágják, elosztva darabjait a Nyitrai, a Pozsonyi és a Nagyszombati kerületek vagy megyék között. Márpedig ezt mindenképpen meg kell(ene) akadályozni, kivált, hogy országunk jogot formál az európaiság zászlajának lobogtatására, követésére! Elejét kell(ene) venni annak is, hogy - például - a zoboralji magyar nyelvsziget (enklávé) falvait, főleg a széleken - Lédec, Nyitranagykér stb. - más-más járáshoz ollózzák szét (a Nyitrain kívül pl. az Aranyosmaróti járáshoz, a Surányihoz, az Érsekújvárihoz, netán a Verebélyihez)! Ez ugyanis visszafordíthatatlanul felgyorsítaná az amúgy is siettetett asszimilációs folyamatot. Egyébként a zoboraljai magyarság (21 falu) sorsának rendezéséhez az észak-olaszországi ladin pélJa, a követendő ladin minta a legkézenfekvőbb. Az etnikum széli falvak lenyesegetését máshol is meg kell akadályozni. Keleten, Nagykapos vonzáskörzetéhez tartozó több magyar falvat a Nagymihályi járáshoz, illetve a Tőketerebesi körzethez csatoltak. Ilyen Hegyi, Kisráska, Imreg, Szürnyeg is. Ezt a ,,hibát" korrigálni kell! Hasonló kilátásoktól kell megvédeni a csallóközi Éberhardot, Szemetet, Gútort stb. (Gútor eredeti etnikai összetételét új „központi" telkesítési tervek is jócskán fenyegetik.) A veszélyeztetett és véghelyzetbe került falvakat hosszan sorolhatnánk. Véletlen-e, hogy a mohi atomerőmű helyének kijelölésével is magyar falvat töröltek el a föld színéről? A szórványmagyarság sorsát - Pozsonytól, Pozsonypüspökitöl kezdve Felsökirályin át Kassáig és a keleti végekig - leginkább a carringtoni elvek alapján lehet rendezni. 19. Faluenklávék Egyes faluenklávékat (szigetfalvakat) kivételesen és helyi kezdeményezésre a távolabbi, de azonos nyelvűetnikumú járáshoz is lehessen közigazgatásilag csatolni. Ilyen megoldásra elég sok a példa. A belgát említeném: flamand enklávé a vallon területen, illetve vallon enklávé a flamand területen - mindkettő az ún. anyaetnikum területéhez tartozik közigazgatásilag. Egyetlen példapár a mi vidékünkről: az utóbbi években hirtelen szlovákosodó (iskola, óvoda!), de eredetileg szinte színmagyar Felsökirályi és a szlovák Kúrál (Kuralany). 20. Regionális térképtervezet A napilapjainkban közzétett regionális térképtervezet a magyarlakta Dél-Szlovákia területi és közigazgatási felosztásáról, amely tervezet egyúttal rég várt keretet szab kialakítandó területi autonómiánkhoz: reális, megalapozott és pragmatikus, nem a történelmi, hanem a valós helyzetből indul ki, arra épül. Elfogadása esetén, s ehhez joggal füzünk reményeket: medrükbe húzódhatnak az indulatok, helyükre kerülnek a dolgok - lendületet adva, alapot teremtve a kölcsönös bizalomnak, a két érintett fél közötti megbékélésnek. 21. Emelt fő és egyenrangúság Az autonómia létrejöttével, kihirdetésével, azaz deklarálásával párhuzamosan nyilváníttassék (a két alkotmányban is) egyenjogú, államalkotó társnemzetté a szlovákiai magyar nemzetrész. Az ukrán-ruszin hasonlóképpen. 22. A kassai kormányprogramról A kassai kormányprogramnak valójában kit kellett volna - ha már egyszer megtörtént, szövegében megfogalmazódott, ahogy megfogalmazódott... -, elítélnie? Kit kellett volna valójában megbélyegeznie? Kollektive szankcionálnia? Kollektive meghurcolnia, kollektive büntetnie? Mert a kérdésben a kérdések kérdése: Ki verte szét, kik verték szét a köztársaságot? Kik az elkövetők? Kik verték szét Csehszlovákiát, „Versailles legszebb rózsáját"? Kinek a jóvoltából szűnt meg s tűnt el Európa fogalomtárából Csehszlovákia? Az 1939. március 14-én reggel még létező Csehszlovákia? A büntetést, az ostorcsapásokat nem az elkövetőre, nem az igazi (a ma bárki által identifikálható) tettesre mérték, osztották ki, aki mellesleg Európában elsőként, már 1942-ben likvidálta, ráadásul önerőből (nem valamiféle idegen megszálló hatalom megfellebbezhetetlen ukázára, hanem: önerőből, önbuzgalomból s elsőnek!) likvidálta országa zsidóságát, nem az igazi tettesnek, aki mellesleg 1939 szeptemberében Hitler és Sztálin társaságában hullarablóként s harmadikként mart-harapott bele a mártír Lengyelország testébe! Nem annak az igazi elkövetőnek osztották ki a büntetést, aki mellesleg a náci seregek oldalán - megedzödve a dél-lengyelországi frontokon - elsőként vágott neki Ukrajnának. Nem az igazi tettesre mérték ki a büntetést, hanem Fábry Zoltán népére. S Fábry Zoltán máról holnapra hontalanná lett népe, a bűnbak, amelyre - mellesleg - még a fasizmus vádját is rákenték (ráadásul az igazi elkövetők kenték rá, akik valóban fasiszták voltak, fasiszták a legfelső réverendáig!), a vétlen vádlott, aki bár megszólalt, hiába szólalt meg! Hiába tiltakozott, hiába dörömbölt annyi ajtón, minden illetékesnek vélt helyen! Sehol, senki nem állt igaza, ártatlansága mellé! Miközben az igazi tettes, az elkövető, a bűnös elkerült minden felelősségre vonást, sőt aki időközben annyi mindenből inkább profitált. Közben mind a mai napig még csak bocsánatot sem kért, még csak sajnálkozásának sem adott hangot, egy mozdulattal, egy biccenéssel sem jelezte lelkiismeretfurdalását a miatta, sőt ráadásul általa megtaposott mártír közösségnek, Fábry Zoltán népének! És mégis, mindeneknek ellenére mi hajiadók vagyunk megbocsátani. Mi nem vagyunk Milosevics vagy Funar népe! De előbb valaki az érintett fél részéről s nevében végre vállalkozzék egy pardonra, egy bocsánatkérö gesztusra a történtekért. Igen, legalább egy jeladó mea culpára. URBÁN GYÖRGY Népfőiskolák Észak- Európában Az utóbbi években Magyarországon egyre nagyobb hangsúlyt helyeznek a hajdani népfőiskolái mozgalom felvirágoztatására. A soproni Németh László Közép-európai Népi Akadémia munkatársai igyekeznek átvenni a már másfél évszázados múlttal rendelkező dán és norvég mozgalom tapasztalatait is. A márciusi soproni rendezvénysorozat két északi vendégét: Öle Borgát, a Népfőiskolák Nemzetközi Szövetségének elnökét és Ariid Mikkelsent, a Norvég Népfőiskolái Szövetség elnökét az északi haladó hagyományokról, ill. tevékenységükről faggattam: O. B.: - A dán népfőiskolái mozgalom története 1844-ben kezdődött, amikor a haladó értelmiségiek szerették volna felvértezni a parasztságot olyan tulajdonságokkal, amelyek birtokában kezükbe vehették volna sorsuly ill. a társadalom irányítását, azaz, hogy a parlamentben is meg tudják állni a helyüket. Tehát céljuk nem valamiféle specifikus képzés volt, hanem a beilleszkedés segítsége a demokratikus társadalomba. Azonban az alapműveltségen kívül részben valamiféle speciális képzést is nyújtottak - nem feledkeztek meg e kettősség fontosságáról. Eleinte nehezen indult be a mozgalom, mivel nehezen tudtak hatni a parasztságra, amely megszokta, hogy addig a földesurak irányítása 1 szerint élt. Kezdetben teljes mértékben önellátóak voltak, majd 1890-től már részleges állami támogatáshoz is jutottak. Nem akartak anyagilag teljesen az államtól függeni, mert akkor elvesztették volna a függetlenségüket. Az idők folyamán megváltozott a népfőiskolái hallgatóság összetétele, főleg századunk 60-as, 70-es éveitől kezdve a városi lakosság is bekapcsolódott tevékenységünkbe. Ennek köszönhetően nagyobb mértékben sikerült bevonnunk a tömegeket a társadalmi problémák megoldásába. Az egyes népfőiskolák saját program szerint működnek, specializálódtak különféle területekre. Akadtak, amelyek a munkásosztály haladó hagyományai felé orientálódtak, mások az ősi dán hagyományok ápolását tartják fő céljuknak, a továbbiak környezetvédelmi programmal rendelkeznek stb. A népfőiskolái hallgatóság 10-15 %-át külföldi diákok képezik - az ő befogadásuk terén is pozitív irányú változásokról számolhatunk be. A. M.: - Hozzánk, Norvégiába elég nehéz körülmények között jutottak el a dán mozgalmat megalapító Grundtvig gondolatai. 1864-ben sikerült létrehozni az első norvég népfőiskolát, amelynek haladó eszméit főleg az egyházi személyek ellenezték. Azután az I. világháború kitöréséig fokozatosan nálunk is gyökeret eresztett ez a mozgalom. Tulajdonképpen nálunk is a parasztok tevékenységének megszervezéséről volt szó. Továbbá a parlamentáris rendszer kialakulásáért vívott harc egyik eszköze volt. Akkoriban a norvégok Svédországgal éltek politikai egységben, és a népfőiskolái mozgalom a függetlenségért vívott harc egyik eszköze lett. A mozgalom szervezőinek egyik fő célkitűzése volt az anyanyelv visszaszerzése, a svéd és a dán igától való megszabadulás. Főleg a baloldali orientációjú pártok támogatták ezt a mozgalmat, míg a jobboldali konzervatívok túl radikálisnak, veszélyesnek tartották ezt a szervezkedést. Az I. világháború idején egyre inkább megnőtt a munkásosztály szerepe a mozgalomban, és a szervezők kezdték elveszíteni kapcsolatukat az időközben hatalomra jutott osztályokkal. Amíg kezdetben főként férfiak szervezkedtek, a századfordulótól kezdve a nők is egyre nagyobb létszámban kapcsolódtak be a mozgalom tevékenységébe, mivel addigra már egyenrangúvá váltak. A jelenlegi népfőiskolások átlagéletkora 20 év, és csak 18 éven felüliek lehetnek a mozgalom tagjai. Tevékenységi körünk nagyon széles, felöleli a környezetvédelmet, az alternatív sportokat, a zenei és a színházi életet stb. Mivel nálunk nagy a munkanélküliség, ezért sok olyan diák, aki nem jutott be az egyetemre, ill. nem kapott állást, kapcsolódik be munkánkba. Tevékenységünk megértése végett még megemlíteném, hogy a grundtvigi gondolatot két részre lehet bontani: az egyházi és az oktatási eszmékre. Mivel a bibliai fundamentalisták kezdettől fogva mozgalmunk ádáz ellenzői voltak, ezért 1893-ban egy hozzánk hasonló szervezetet hoztak létre, ami az ún. keresztény norvég vonalat viszi tovább, mi pedig inkább az oktatásra helyezzük a fő hangsúlyt. Rendszeres kapcsolatban állunk a grundtvigi eszméket képviselő dán mozgalommal.- Az észak-európai demokratikus államokra jellemző a társadalmi jólét és az emberi jogok biztosítása. Ennek ellenére továbbra is szükség van a népfőiskolákra? O. B.: - Igen, továbbra is szükség van rájuk, ugyanis a demokratikus vívmányok ellenére is állandó vita folyik a társadalom különböző eszméket valló csoportjai között. Úgy látom, hogy még mindig tanulnunk kell a demokráciát... Jelenleg főleg a toleranciára kéne nevelnünk az embereket, mivel egyre több problémánk adódik például a menekültek befogadása terén. A. M.: - Én is azt vallom, hogy a népfőiskolákra továbbra is nagy szükség van, akár az önismeret elsajátítása, akár a társadalmi problémák megoldása szempontjából. Hiszen problémák mindig voltak, vannak és lesznek...- Miért nyújtanak segítő kezet egy ketet-közép-európai ország népfőiskolái mozgalmának kibontakoztatásához? O. B.: - A magyarok iránti rokonszenvemet egy ’56-os magyar disszidens barátom ébresztette fel. Továbbá úgy gondolom, hogy a magyar és a dán népben sok rokon vonás van, például mindkettőben megvan a szabadságigény- és -szeretet, illetve az egymásra figyelés igénye. Magyarország mindig szoros kapcsolatot tartott fenn a német, főleg osztrák kultúrával, és ez a kulturális háttér minket is nagyon befolyásolt a segítségnyújtás során. Rengeteg rokon vonás van a magyar és a dán kulturális örökség között is, amire akkor jöttem rá, amikor a Magyar Nemzeti Múzeum festménygyűjteményét szemrevételeztem. Persze, mi nem akarjuk ráerőltetni a magyarokra saját tapasztalatainkat, hiszen ők más társadalmi-politikai viszonyok között élnek, de szívesen segítünk, ha tudunk. A. M.: - Az én segítő szándékom annak köszönhető, hogy hallottam a rádióban Nagy Imre 56-os beszédét, ami mély benyomást tett rám. Azóta egyre jobban érdekel a magyarság sorsa.- Önök szerint tájainkon milyen az esély a népfőiskolái mozgalom, ill. a valódi demokrácia kibontakozására? O. B.: - Azt hiszem, hogy nagyon jó, és az emberek egyre inkább öntudatra ébrednek, megpróbálják befolyásolni a társadalmi-politikai eseményeket. Mindez főleg azután sikerülhet, ha térségükben enyhülnek a polgárháborús és egyéb feszültségek. Nemcsak bizakodni, de ennek érdekében egyre inkább tenni kell - nemcsak a politikusok döntéseire hagyatkozni! A. M.: - A kelet-közép-európai népek fő feladata, hogy a centralizált társadalmat átalakítsák kapitalistává, ill. hogy valamilyen szabadpiaci rendszert hozzanak létre. Ez rendkívül nehéz feladat, de optimistán kell hozzáállni a megoldáshoz! Hiszen itt olyasmit próbálnak véghezvinni, ami mifelénk szokatlan probléma, ugyanis a demokráciának mindig szoros kapcsolata volt a kapitalizmussal Észak- Európában. Pontosan e nehéz feladat megoldása során hárulhat óriási feladat a népfőiskolákra, ezért okvetlenül támogatni kell e mozgalom felvirágoztatását! MISKÓ ILDIKÓ
