Szabad Újság, 1993. május (3. évfolyam, 101-123. szám)
1993-05-29 / 123. szám
1993. május 29. Tükör Szabad ÚJSÁG 5 „Nem az embereket, hanem életfeltételeiket kell normalizálni!“ Az állam bácsi rosszul gyámkodott A mentálisan sérültek érdekeit védelmező, Brüsszelben székelő liga komolyan és céltudatosan készíti fel a világ valamennyi testvérszervezetét az 1994-re meghirdetett, a család nemzetközi évére. Mária Sustákovától, a Mentálisan Sérültek Szlovákiai Szövetségének elnökétől megtudtuk, hogy a szülők által 1980-ban létrehozott és tíz éven át önkéntesek jóvoltából működő szövetség is eleget kíván tenni e felszólításnak. Hogy miért tekintik az ebben a betegségben szenvedők önrendelkezési jogának kivívását, valamint az intézményesített nevelés leépítésének feladatát családi jellegű problémának? A gyermek világra jövetele (az esetek többségében) örömmel és reménnyel tölti el a szülőket. Elképzelhetjük, mekkora lehet ezek után a megrökönyödésük, amikor az orvosi rendelőben közük velük, hogy gyermekük fejlődése során szellemi rendellenességekre kell számítaniuk. A szülőknek e korai időszakban a szomorú ténnyel való fájdalmas azonosulás idején lenne szükségük első ízben olyan szakemberre, aki segítene a rájuk háruló - egész életüket végigkísérő - nehézségekkel való higgadt szembesülésben. Sajnos ma még hiányzik az ilyen jellegű speciális szaktanácsadás. A mentálisan sérültek szövetsége éppen ezért e területen kívánja elkezdeni a családokkal, a mentálisan sérült gyermekeket ápoló szülőkkel az együttműködést; az idei konferenciájukon elhangzottak erről tettek tanúbizonyságot. A szövetség a legnagyobb hangsúlyt a gyerekek oktatására helyezi. Az elmúlt évek gyakorlatát nem lehet tovább folytatni, hiszen azokkal kapcsolatban számos bírálat hangzott el. A legtöbben azt kifogásolták, hogy a speciális iskolákban a pedagógusok, csakúgy, mint más oktatásügyi létesítményekben, szigorúan a tanrendhez kénytelenek igazodni - ez a beteg gyerekek esetében csaknem lehetetlen. ,,A mentálisan sérült tanulók egy része fejlett érzékekkel, kézügyességgel, jó hallással rendelkezik, ezért elsősorban egyéni képzésükre kellene odafigyelni. Fiamat elutasították a kisegítő iskolából, ennek ellenére tovább képeztettem, mert nagyon jó hallása van. Jelenleg a konzervatóriumi felvé-Zürichben él, ám Magyarországon született, és tizenhét éves koráig itt is nevelkedett Szuhányi Mária. 1956- ban, a forradalom bukása után elhagyta az országot. Olaszországi kitérőt követően Svájcba került, férjhez ment, gyerekei születtek. Adler individuálpszichológiája fogta meg olyan tartósan, és hatásosan, hogy lélektani diplomát szerzett. Ma a zürichi Alfred Adler Intézet oktatója, felnőttképzést, pár- és családterápiát folytat, önálló intézetet és rendelőt nyitott Zürichben. Mostanában az individuálpszichológia magyarországi elterjesztésén fáradozik.- Úgy kezdődött - meséli hogy a Magyar Pszichológiai Társaság az egyik kongresszusára meghívta a külföldön dolgozó magyar pszichológusokat is. Bemutattam az adleri individuálpszichológia alkalmazásának tanácsadási és terápiás lehetőségeit. Köztük a családterápiát.- Mi a lényege?- Adler szerint nem a gyereket kell pszichológushoz vinni, aki őt majd meggyógyítja, hanem az egész családdal kell foglalkozni. Nálunk, Svájcban ez úgy történik, hogy a szülő telefonál: baj van a gyerekkel. Megkérem, hogy a családból minél többen jöjjenek el, lehetőleg az egész család. A beszélgetések során feltárul a csateli vizsgára készül - mondotta Oravcová asszony, akit ebben a zsolnai dr. Soha Holúbková is megerősített Ő azokról a gyerekekről is szóit, akiket, mivel nem nevelhetők, egész éves intézetekbe - úgynevezett elfekvőkbe - zárnak, ahol még arra sincs módjuk, hogy az önellátáshoz szükséges alapműveleteket elsajátítsák. ,,Az oktatásügy jelenleg 23 ezer csökkent szellemi képességű gyermekről gondoskodik: 20 speciális óvodában, 190 különleges, illetve kisegítő iskolában, és 23 speciális, védett műhelyekkel ellátott szakmunkásképzőben biztosítja az oktatásukat. Szükség van ugyan némi változtatásokra az oktatás koncepciójában, de már megtettük az első lépéseket. Ezek közül kiemelném azt, hogy ezentúl a szülők a gyermek 10 éves koráig dönthetnek arról, vajon oktatható-e vagy sem, és a beíratott gyermek számára a tanulás lehetőségét 18 éves korig hosszabbítottuk meg. Ezt követően 2, illetve 3 éves szakoktatásban vehetnek részt. Családi iskolákat nyitunk, ahová azok a mentálisan sérült gyermekek is jelentkezhetnek, akik nem végezték el a kisegítő iskola valamennyi osztályát. A rendes iskolákban speciális osztályokat nyitunk, ahol az idegen nyelv és a számítástechnika alapjait sajátíthatják el ezek a tanulók. Ez már az integrációs program részét képezi" - tájékoztatta a konferencia résztvevőit dr. Gregué, az oktatási minisztérium képviselője, aki többek között elmondta, hogy az iskolaügyi ládi kapcsolatok egész rendszere. Sokkal gyorsabb módszer, mint az egyéni terápia, mert az utóbbinál harminc óra után mutatkozik némi eredmény. Az individuálpszichológiára épített családterápia hatására öt-hat óra elmúltával egészséges kommunikáció indulhat el a családtagok között, lényeges változás áll be a családi kapcsolatokban, és a család önmagát gyógyítja.- Hogyan fogadják tanácsait a szülök? Nem bizalmatlanul? Nem ellenségesek?- Nem. Ellenkezőleg, nagyon hálásak, mert általában már mindent megpróbáltak, mielőtt hozzánk fordultak. Kétségbe vannak esve, sőt, félnek, hogy leszidom őket. Elmagyarázom, hogy szülőnek lenni is egy foglalkozás, mint bármi más, amit tanulni kell. Ám senki sem tanítja. A szülők gyakran csak akkor döbbennek rá saját felelősségükre.- Mit tanácsol a pedagógusoknak?- A tanárnak elsősorban saját beállítódását kell felülvizsgálnia. El kell hinnie, hogy minden gyerek szívesebben lenne jó, mint rossz. Ha a gyerek szabadon választhat, biztosan a jót fogja választani. Ám, ha a jó utat zárva találja, akkor áttér - Adler szavaival - az élet „nem hasznos oldalára". A „rossz“ gyerek valójában csak maminisztérium a 4 milliárdos hiány ellenére 13 millió koronát bocsátott ezen létesítmények rendelkezésére speciális segédeszközök vásárlása céljából. Ebből az összegből jut majd az óvodáknak és iskoláknak a gyermekbútorokat és játékokat gyártó Unifa cég termékeire - a kézügyességet igénylő Imago játéktáblákat, a kárpittal bevont ülőalkalmatosságokat s kipárnázott hintalovakat a konferencia alkalmával rendezett kiállításon mutatták be. A mentálisan sérültek szövetségének tagjai elsősorban védenceik életre való alkalmasságának elismerését szorgalmazzák. Elmondásuk szerint sem a jog, sem az intézmények, sőt a lakosság és a környezet sem tesz különbséget a mentálisan sérültek és az elmebetegek között. Dr. Mária Sustáková a szövetség elnöke rámutatott arra, hogy a betegek jogainak érvényre juttatását csak úgy fogadhatja el a nyilvánosság, ha szövetségük nem csak a szakemberek és önkéntesen együttműködő szülök bázisára épül. Az oktatási, valamint munkaügyi minisztériumok képviselői részvételükkel, javaslataikkal biztosították a szövetséget támogatásukról. Az egészségügyi minisztérium nem képviseltette magát, bár a jelenlévők tartogattak néhány kérdést e tárca címére is. Dr. Stanislav Koneőny gára akarja felhívni a figyelmet, mert létszükséglete, hogy ráfigyeljenek - még szidalmak, büntetések árán is. Ez is elviselhetőbb számára, mint a közöny, a rideg kirekesztés. Már születése percétől szüksége van arra, hogy valakihez tartozzon. Ha nem tartozhat csoporthoz, közösséghez, lételemét vonjuk meg tőle.- A gyerek negatív viselkedésének tehát nemcsak oka, hanem célja is van. Az adleri pszichológia szükségképpen tehát optimista?- Pontosan. A gyerek nem azért agresszív az iskolában, mert az anyja évekkel korábban rosszul bánt vele, ez meg sem fordul a fejében, hanem azért, mert valamit el akar érni viselkedésével. A gyerek és a nevelő szándéka találkozhat. Az individuálpszichológia valóban optimista, kijelenti, hogy a jövő szabad. Adler volt az első, aki ezt kimondta, ő hitt a nevelésben. Az adleri pszichológia kiiktatja a versenyt az oktatásból, mert az kirekeszt, a veszteseket kudarcra kárhoztatja. Nem egymás ellen, hanem egymásért kell harcolni a közösségben. Adler szerint a gyereket nem másokkal, hanem csak önmagával szabad öszszehasonlitani. Az első világháború utáni Bécsben Spiel professzor segítségével kísérleti iskolát nyitott. Kulcsár és Máday professzorok munkássága révén a két háború között a magyar a munkaügyi minisztérium képviseletében felolvasta Olga Keltosová levelét, aki köszöntötte a konferencia résztvevőit. Dr. Koneőny beszédében utalt arra, hogy szükség van a mentálisan sérültek intézeti rendszerének leépítésére, valamint, hogy a múltban a meg nem értés falai vették körül a szellemileg fogyatékosok érzelmekkel teli világát. A munkaügyi minisztériumot több beteg gyermek szülője támadta felszólalásában, mivel a „részben tehetetlen" diagnózissal megbélyegzettek esetében az őket ápoló szülők nem jogosultak állami támogatásra (1870 korona), mert csak a magatehetetlen, fekvő betegeket ismerik el teljes ápolásra szoruló betegeknek. A mentálisan sérülteket viszont a legtöbb esetben ugyancsak nem lehet hosszabb ideig magukra hagyni. Az e betegségben szenvedő fiatalt a tanácsadóból a munkaügyi hivatalba küldik, ahol természetesen nem tudja elfogadni a felkínált állást, hiszen azt nem tudja a követelményeknek megfelelően betölteni. Ezzel viszont azt éri el, hogy a munkaügyi hivatal is leveszi róla védő kezét. A konferencián, amelyen a szövetség keretében működő 28 kirendeltség önálló jogi szubjektivitásának megteremtéséről is tárgyaltak, a betegek feletti gyámság kérdését is napirendre tűzték. A tanácskozás résztvevői ósaknem egyhangúlag támogatták az intézményrendszer átépítését. Az intézetbe zárt mentálisan fogyatékos emberektől ugyanis jogellenesen megvonták az önrendelkezési jogot, és a továbbiakban az állam - adott esetben az intézet - vállalta a gyám szerepét. Az olyan sokat emlegetett integrációs folyamatot az oktatásügyben szükséges reformokon túl a mentálisan sérült felnőtt egyének esetében is érvényre kell juttatni. Közülük sokan örülnének egy saját otthonnak, szobának, akár egy szociális vagy karitatív panzióban. Ahhoz, hogy munkában és az élet más területein is érvényesülhessenek, a mi segítésünkre az egészséges emberek jóindulatára van szükségük. Szeretetükben, ragaszkodásukban könnyen felismerhetjük emberi értékeiket. iskolákban is ismertté vált az adleri pszichológiára épült nevelés. Sajnos, mára elfelejtőben van, újra fel kell fedezni.- Magyarországon milyen tapasztalatokat szerzett?- Rengeteg a probléma az emberi kapcsolatokban, a családban, a nevelésben. Egyszerű és gyors segítségre van szükség. Az adleri pszichológia alkalmazása gyors és egyszerű. Az itteni kiképzésben részt vesz mintegy harminc pedagógus. Az első négy blokk - „bevezetés az individuálpszichológiába, az ismeretek elmélyítése, a tanácsadás és terápia, valamint a nevelés" - elvégzése után szakdolgozatot írnak. Két dolgozat már beérkezett. Az egyiket egy óvónő, a másikat egy mamutiskola igazgatója készítette. Ők máris az alkalmazás gyakorlati eredményeiről számoltak be. Az első reakció a kívülálló részéről természetesen a hitetlenkedés. Ám a pedagógusok két-három hónap után hozzák az eredményeket. Nekik már nem kell bizonygatni semmit. A gyerekek hálája bizonyít.- Hol lehet Önt - saját kifejezésével élve - a legegyszerűbben és leggyorsabban elérni?- A svájci címemen: Mária Kennes-sey-Szuhányi, Institut Kenessey AG, Seefeldstrasse 120, 8008 Zürich. Telefon: 01/383 95 58, fax: 01/ 720 50 15. (Köznevelés) asszimilációt nem lehet megállítani, a világ minden országában folyamatban van. Aki szégyellj nemzetiségét, az már nem is tartozik ahhoz a nemzethez többé. Az a magyar anya, aki gyermekét más nemzet iskolájába íratja, se magyar többé. Persze sokszor egyéb körülmények is közrejátszanak. A fontos, hogy a vegyes házasságokban előre megegyezzenek a házastársak. A magyarság fennmaradása csak akkor biztosított, ha harcolunk is érte. Ne legyen hát a kisebbség saját nemzetének sírásója. Az én történetem talán nem egy szülőnek, pedagógusnak szolgál okulásul. Ha csak magyar iskolában tanultam volna, ma talán író vagy költő is lehetnék. Az anyanyelven való tanítás, tanulás nemcsak nyelvi, elvi, hanem Az anyanyelvi tanítás kérdéseiről lelkiismereti kérdés is. Szlovák faluban születtem, ahol nem éltek magyarok. így szüleim kénytelenek voltak szlovák iskolába járatni. Az első osztályban szinte soha meg sem szólaltam. A tanító néni szerencsére tudott magyarul, és nagyon türelmes volt hozzám. Hamarosan megtanultam szlovákul, sőt jó tanulóvá váltam. Az ötödik osztály utolsó hónapjait azonban - 1939-ben - már magyar iskolában fejeztem be. A magyar gimnáziumban kezdetben voltak bizony nehézségeim, beszéddel, helyesírással és a fogalmazással. Évekbe került, mire magánszorgalommal felzárkózhattam a többihez, sőt jobb tanuló lettem, mint azok, akik kezdettől fogva magyar iskolába jártak. A magyar nyelv alapjainak hiányát főleg az idegen nyelvek tanulásakor és az érettségikor éreztem igazán, de előfordul, hogy még most is érzem. 1945-ben hiába tüntettünk a magyar iskolák, gimnáziumok megnyitásáért. Végül is Magyarországon érettségiztem. Az érettségin a kötelező magyar, latin és német nyelven kívül még egy idegen nyelvből kellett vizsgázni. Annak ellenére, hogy tanultam franciául és olaszul is, a szlovák nyelvet választottam. A többinél ugyanis hiányzott a nyelvtani alap. A pedagógiai főiskolát távúton végeztem Pozsonyban, szlovák nyelven. Tanáraim még magyar nyelven is kérték tőlem a szakkifejezéseket, mert magyar iskolán tanítottam. Az államvizsgáig bizony sok szlovák tanító és hallgató nem jutott el. 1960 után abban az iskolában, ahol tanítottam, olyan kísérletek voltak, hogy aki mindkét nyelvet bírta, az magyar és szlovák osztályban is taníthatott, mert közös igazgatóságunk volt. Ez a kísérlet azonban csak részben volt eredményes. Az idősebbik lányomat akkor szlovák iskolába írattam, az édesanyja - aki még máig sem tud szlovákul - is így akarta, mert a gyermek előzőleg szlovák óvodába járt. Sajnos nem volt túlságosan jó tanuló. Ugyan kitűnően rajzolt, tornázott, énekelt, zongorán játszott, mégsem vették fel az óvónőképzőbe, hogy miért, nem részletezem. Tanulmányait szlovák gimnáziumban folytatta. A szülői értekezleten osztályfőnőknője sohasem említette, hogy valamelyik tantárgyból gyenge lenne. Az érettségin mégis megbuktatták - szlovák nyelvből. Pozsonyban sikeresen felvételizett az egészségügyi szakiskolán, ám a tanulmányait nem kezdhette el, mert nem volt meg az érettségi bizonyítványa. Mivel a pótvizsga csak szeptemberben volt, csak egy év múlva folytathatta volna tanulmányait, amikor már kizökkent a tanulásból. Ez lett hát a szlovák iskolába járatás eredménye. Ismertem olyan szülőt, aki gyerekét a szlovák iskola néhány osztálya elvégzése után még időben átíratta magyar iskolába. A fiatalabbik lányom magyar iskolában tanult. Kitűnő tanuló volt. Amikor otthon hangosan tanulta és szavalta a magyar írók (Petőfi, Arany stb.) verseit, idősebbik lányom szomorúan megjegyezte: kár, hogy ő nem tanulhatott ilyen szép verseket... A fiatalabbik lányom megtanult szlovákul is, és érvényesült, az idősebbik nem. Ehhez felesleges kommentárt fűzni. írásommal nem szeretnék senkit sem befolyásolni vagy bármire is rábeszélni. Végül is mindenkinek magának kell eldöntenie, hogy gyermekét milyen iskolába Íratja. B. L. Az oktatásügyi tárca jóvoltából az Unifa cég berendezései és játékai a mentálisan sérült gyerekekhez is eljutnak ezután. SZÁZ ILDIKÓ A gyerekkori agresszivitásnak nem oka, hanem célja van Beszélgetés SZUHÁNYI MÁRIA individuálpszichológussal
