Szabad Újság, 1993. május (3. évfolyam, 101-123. szám)

1993-05-28 / 122. szám

6 Szabad ÚJSÁG Gazda szerviz 1993. május 28. Hogy kell helyesen ivartalanítani? vagyis a hashártya kitüremkedésében • 4.) 1. ivartalanítás módszer (leírás a szövegben) A szabadföldi paprika termesztése Egyre kevesebb kertészkedő vállalkozik a paprika szabadföldi termesztésére, mivel eladásra kifi­zetődőbb a fólia alatti termesztés, a korai termés magasabb ára miatt. A fűszerpaprika azonban csak sza­badföldön termeszthető. Igaz, hogy ápolása során több hibát is véthet a termelő, illetve a mostani időjárási viszonyok mellett különféle beteg­ségek támadhatják meg a paprikát. Napégés A bogyókon szürkésbarna, ké­sőbb folt keletkezik. (Felnyúlt pa­lánták kiültetése esetén a száron is mutatkozhat napégés okozta ezüs­tös szövetelhalás.) Az elpusztult termésfalon szaprofiton Alternaria­­fajok zöldesbarna, később fekete színű bevonata jelenik meg. Ez a betegség nagy melegben, száraz­ságban gyakori. A levelek közül ki­álló, vékony héjú paprikák káro­sodnak nagyobb mértékben. Védekezés: A túlzott felmele­gedés kerülése, egyenletes vízel­látás. Csüngő termésű fajták ter­mesztése. Homokverés Laza homoktalajon, erős szél következtében a durva homok­­szemcsék a leveleken, a paprikán súlyos sérüléseket okozhatnak, sőt, a fiatal növényeket el is pusz­títják. Jégverés A jégszemcsék a növények le­veleit kilyuggatják, elroncsolják. A virágokat, fiatal hajtásokat letörik, a termésen felületi sérüléseket okozhatnak vagy egészen átlyu­kaszthatják a paprika húsát. A paprika ödémája Elsősorban a hajtatásban for­dul elő. A levél színén apró, sár­gászöld foltok, a fonákon dudo­rok jelennek meg, a szártőnél szintén kis fehér dudorok látha­tók. Oka a kelleténél nagyobb ví­zellátás, a sok pára, kevés fény. A nagyüzemi sertéstartás időszaká­ban az ivartalanítás, vagyis a miskáro­­lás mestersége és gondja az állatorvos­ra vagy az általa felügyelt egy-két szak­emberre hárult. Igaz, hogy régebben, a házi sertéstartás korában sem értett hozzá minden gazdaember. Hiszen ügyesség, tudás, vagyis szakértelem nélkül több kárt okozhat, mint hasznot aki megpróbálkozik a malacok ivartala­­n'rtásával. Ma azonban, amikor újra kialakulnak a házi sertéstartás feltételei, nem árt, ha az állatorvoson kívül a gazdaember is tudja ennek fontos műveletnek a „titka­it”, s ha a gyakorlatban nem is kény­szerül mindig arra, hogy egyedül vé­gezze, azért fontos, hogy ha kell, el tudja végezni ezt a „műtétet" A tisztaság minden tevékenység leg­főbb alapfeltétele. Különösen fontos ez a sertésfiaztatóban, amikor a malacokat ivartalanítani akarja az állattenyésztő. Elsősorban a kanmalac anatómiai adottságait kell ismernie, valamint a normálistól eltérő jelenségeket. A herék és a mellékherék — ha minden rend­ben van — a malac születésétől kezdve (párosával) vándorolnak a hasüregből a lágyékgyűrűn és a lágyékcsatornán keresztül a herezacskóba. Roncsoltheréjűség A sertések öröklött betegségei közül a herezacskó roncsolódása (törése) a leggyakoribb. Ez a túlságosan tág lá­­gyékgyűrű és lágyékcsatorna esetében a herékkel és a mellékherékkel együtt a bélkacsok és a bélcsatorna apróbb ré­szeinek a herezacskóba kerülését idéz­heti elő. Minél szilárdabb halmazállapotú a felvett táplálék, ezáltal a bélraktus tartal­ma, annál erőteljesebb a herezacskó tá­gulása (lásd az ábrán). A roncsoltheréjű­ség jól felismerhető, ha a malacot fel­emeljük a fülénél fogva. A hasfal megfe­­szülése és a malac sivalkodása követ­keztében a bélkacsok jól kitapinthatóvá válnak a herezacskóban. Ha a malacot a hátsó lábánál fogva felemeljük, a bélka­­csokakat visszajuttathatjuk a hasüregbe. • 5.) 2. ivartalanítás/' módszer (leírás a szövegben) • 6.) Tartás és fogás fiatalabb mala­cok esetében Védekezés: Csökkensük az ön­tözést, lazítsuk fel a talajt. A paprika felrepedezése Előidézője az egyenletlen vízellá­tás. Ha tartós vízhiány után bősé­ges vízhez jutnak a növények, a paprika termésfala a belső nyomá­sának hatására felrepedezhet. Ez a jelenség egyenletes vízellátással el­kerülhető. Még egy tanács paprikatermelőknek: Sokan úgy vélik, hogy öntözés­sel növelhetik a leszedett, aladott paprika súlyát. Ezzel valóban nyerhetnek néhány kilót. De — ha öntözés után szedik a paprikát, a növény törékennyé válik, s gyak­ran egész bokrok vagy nagy ágak törnek le — tehát több lesz a kár, mint a vélt haszon. Ezért a gon­dos és jó kertész nem öntöz köz­vetlenül a paprika szedés előtt! Belső (rejtett) kanság Normális esetben a herék és a mel­lékherék a születéstől fogva vándorol­nak a hasüregen keresztül a herezacs­kóba. Ha a herék leszállását (többek között) a szűk lágyékgyűrű vagy a túl rövid ondóvezeték megakadályozza, akkor az egyik (vagy mindkét) here a hasüregben rekedhet. A nemi hormo­nok, az androgén és az ösztrogén ter­melés ugyan lelassul, de gyakran ez mégis elegendő ahhoz, hogy a nemi mirigyek funkciói megmaradjanak, így a nemi ösztön és a kanra olyannyira jellemző szag. Ezt a rejtett kanságot mindenképpen ki kell szűrni, mivel a kanszagú sertéshús élvezhetetlen, sem házi fogyasztásra, sem értékesítésre nem alkalmas. Hímnősség A malac fejlődése során fellépő hor­monális zavarok elszórtan a herék és a petefészek kétneműségéhez vezethet­nek. A here fejlettségének foka és a későbbi hormontermelés határozza meg végérvényesen a külsődleges ne­mi jegyeket. Ha ez a hormontermelés gyengébb, akkor gyakran található a hüvelynyílás szögletében egy megnö­vekedett klitorisz, amely néha pénisz­­formájú is lehet. A húgyvezeték ebben az esetben ív alakúvá válik, ha a malac vizel. Nem ritka a hasban az erősen korcsosodott, dús szőrzetű fityma kép­ződése sem. A kétnemű (hermafrodita) sertéseknél a herék fejlettségétől függ a nemre jellemző szag kialakulása, illetve ha több sertést tartanak egy ólban, ak­kor ezek az alomtársakat üldözik, mint­ha meg akarnák hágni. Az ivartalanítás időpontja Az állatvédelmi szempontokat a mű­tét elvégzésének technikai-gyakorlati feltételeit és a seb begyógyulásának időtartamát figyelembe véve a legjobb a malacot már kéthetes korában ivarta­lanítani. Ilyenkor a legkönnyebb befog­ni, a roncsolt heréjűeket könnyű felis­merni. A tartást és az ivartalanítást egyetlen személy is el tudja végezni. Eszközök A „miskároló késnek” feltétlenül cse­rélhető pengéjűnek kell lennie. Készen­létben kell tartani még egy csipeszt és egy ollószerű (kapocs-) artériaelszorítót. FONTOS SZABÁLYOK Soha ne ivartalanítsunk, ha az alomban akut megbetegedés tapasz­talható! A malac heretájékát tisztítsuk meg és töröljük szárazra! Az ivartalanítást végző személy csak tiszta és száraz kézzel nyúljon az állat­hoz! Az ivartalanítással keletkezett sebet csak steril eszközökkel (késsel) érint­sük! Talajjelző Indikátomövényeknek is nevezik őket. A talaj minőségét a rajta élő termé­szetes növényzet jelzi. Egyes növényfa­jok életében bizonyos sók, illetve ionok különös szerepet játszanak, ezért csak olyan talajon élnek, amely ezeket az ionokat tartalmazza. Ennek következté­ben a talajok jellemzésekor és felisme­résekor növénytakaró igen jó segítséget nyújt. Azok a jellegzetes vonások, ame­lyek az egyes növények, illetve növény­­társulások életfeltételeit és a talajjal szemben támasztott igényeit meghatá­rozzák, a következők: Szárazságtűrés Azok a talajok, amelyek nem tudják megtartani, meleg, napos időben any­­nyira felmelegednek, hogy rajtuk csak a legigénytelenebb, vizet nélkülöző növé­nyek képesek megélni. Ilyenek a ho­mokbuckákon pl. a fedélrozsnok (Bro­­mus tectorum L), a naprózsa (Fuma­­na vulgaris Sprach.), mészkő-dolomit kopárokon pl. a prémes gyöngy perje (Melica ciliata L), a büszke napvirag (Helianthemum canum L Baumg.) Nedvességtűrő képesség Nyirkos, bő nedvességet tartalmazó talajokon csak azok a növények élhet­nek, amelyek életműködésükhöz sok vizet igényelnek. Nedves réti talajokon él pl. a mocsári kosbor (Orchis pa­lustris Jacq.), a mezei zsurló (Equise­­tum arvense L). Sótűrés Szikes talajokon — a bennük felhal­mozott káros nátriumsók következté-Ivartalanítás A bőrt csak akkor lehet könnyen és biztosan lefejteni a herékről, ha megfe­szül. Ezért nagyon fontos, hogyan tart­juk a malacot. 1. módszer: A malac hátsó lábait alulról megragadjuk, miközben hü­velykujjunkkal a heréket a lágyék tájé­káról a farok irányába nyomjuk. A kés hegyét közvetlenül a hüvelykujj körme fölött szúrjuk be. A herezacskó külső és belső hártyáját egyetlen vágással vá­lasztjuk szét. Ha elég erős a nyomás, a herék a vágóéllel haránt irányban kive­hetőek. Ez a módszer azért jó, mert a vágás természetszerűleg olyan mély lesz, hogy az állatok hasra fordítva a sebváladék teljesen kifolyik 2. módszer: A malacok a hát irányá­ból a medence tájékán fogjuk meg, a heréket a hüvelykujjal a lágyék tójáról a farok irányába nyomjuk. Ügyeljünk, hogy a vágásnál a herezacskó a hasüreg irá­nyában kellően nyitva legyen. A herék kivétele ebben az esetben is a vágóéi nyomásával és húzásával történik. Lehetséges hibák Mellékhere- és heredarabok ma­radnak kfvágatlanul. Az ondóvezeté­keket olyan hosszúra hagyják, hogy kilógnak a sebből és akadályozzák annak gyógyulását. A vágás túl ma­gas, tehát a farok irányába hajlik, így a sebváladék nem tud kifolyni. A seb kezelése Normális esetben nem szükséges a sebet kezelni, ilyenkor elegendő egy antibiotikum tartalmú sebspray vagy a sebhintőpor alkamazása. A tiszta kéz és a tiszta eszközök a biztosítékai, hogy a seb nem fertőződik el, ezért az alapfel­tételt mindenképpen szabályként kell elfogadni. e 7.) A „nehéz” malacot a lába között becsíptetik, és csak azután vágják ki A „Top Agrar Extra” nyomán növények ben — csak azok a növények életképe­sek, amelyeknek életműködését ki­­sebb-nagyobb sótartalom nem zavarja. Kellő óvatossággal a növényzetből a szikesek minőségére is lehet következ­tetni (sótűrő növények, szikjelző növé­nyek). A javítandó szikes talajon pl. a sovány csenkesz (Festuca pseudo­­vina Hackel ap.Wiesb.), a szikipoz­­dor (Podospermum canum C. A. Mey.) fordul elő. Nehezen javítható szikes talajon pl. a sóvirág (Limoni­­um gmelini (Wild) O.), sziki ősziró­zsa (Aster pannonicus Jacq.), a tel­jesen rossz szikes talajokon pí. a bá­­rányparéj camphorosma annua Pall.) az uralkodó növény, illetve növénytár­sulás. Savanyúság Kilúgozott savanyú talajokon kifeje­zetten a savanyúságot tűrő növények honosodnak meg. Nedves savanyú réti talajon pl. juhsóska (Rumex acetosel­­la L), tápanyagszegény, erősen sava­nyú erdőségi talajokon pl. a szőrfű (Nardus stricta L) laza, savanyú réti homokon pl. a kékcsillag (jasione montana L). Mésztűrő képesség Az előzőekkel szemben vannak olyan talajok, amelyeknek szénsavas­­mész-tartalma nagy. Ezeken a talajokon csak a mészkedvelő növények (mész­­jelző növények) élnek meg. Meszes, lápos réti talajon pl. a kékperje (Moli­na! courulea (L.) Much.), laza meszes homokon pl. a báránypirosrtó (AI kan­na tinctoria (L) Tausch).

Next

/
Thumbnails
Contents