Szabad Újság, 1993. május (3. évfolyam, 101-123. szám)
1993-05-24 / 118. szám
1993. május 24. Interjú szabad ÚJSÁG 5 Akupunktúra Úri passzió vagy luxusszolgáltatás? • Megmondaná kérem a nevét?- Igen. Sümegh Gabriella, tanítónő vagyok. • Elmondaná, milyen panaszokkal fordult a doktor úrhoz?- Allergiás panaszokkal három évvel ezelőtt. Azóta három alkalommal kaptam kezelést: az első kezelés után néhány hónap múlva visszatérlek a panaszaim, a másodikat követően még hosszabb idő után tért vissza az allergiám, a harmadik után, tavaly tavasszal végleg elmúltak panaszaim. • És most ismét itt van?- Igen, mert tavaly a hátgerincemben középtájon fájdalmaim voltak, amelyek kisugároztak a vállamba és a fejemre is. A kezelőorvosomtól korábban kaptam rá gyógyszert, amely akkor használt is, de a fájdalmak visszatértek. Ez az akupunktúrás kezelés nekem sokkal jobban megfelel, mert nem kell gyógyszert szednem, amelynek mellékhatása is van. Olyan szempontból is jó ez a kezelés, hogy bármit is gyógyítanak, bizonyos fokig kihat az idegrendszerre, és javítja az általános erőnlétet - a kezeléssel együttjár egy általános regenerálódás. Ha valami probléma van, először ide jövök, és a doktor úr megmondja, hogy az adott bajt hogyan lehet kezelni, gyógyítani, és azt is megmondja, ha a bajt nem lehet akupunktúrával meggyógyítani. • Mennyire fájdalmas a kezelés?- Nem fájdalmas, inkább kicsit kellemetlen. Rossz érzés, amikor az ember várja, hogy beleszúrják a tűt. Én egyébkén soha nem láttam még, mert mindig becsuktam a szemem. Mikor először idejöttem, akkor még én sem hittem, hogy megszabadulok a bajomtól. Az önmegvalósító pedadógus < A diákok partnereink Sümegh Gabriella tanítónővel talán sohasem találkoztam volna, ha a sors és a betegség össze nem hoz bennünket dr. Herdics János komáromi akupunktúrás központjába. A doktor rendkívül elfoglalt, sok a páciense, mégis talál annyi időt, hogy elbeszélgessen velem. • Doktor úr, milyen az akupunktúra helyzete manapság?- Nehéz erre válaszolni. Az akupunktúrát az ötvenes évektől hivatalos gyógyászati módszerként tartják számon. Huzavonák jelenleg a társadalombiztosítás körül vannak. A létszámleépítés folytán a komáromi központban ketten maradtunk - nekünk kell megoldani az összes feladatot a mérésektől kezdve az adminisztráción át a betegek felügyeletéig, ami nem könnyű. Körülbelül egy hónappal ezelőtt egy központi intézkedés látott napvilágot, amely szerint az akupunktúra standard feletti módszer, tehát luxus, ezért a társadalombiztosítás ennek költségeit nem viseli. A kerületi kórház nem hajlandó tovább fönntartani a kerületi akupunktúrás osztályt Pozsonyban. Mivel az országban ezen kívül még Nyitrán, Pozsonypüspökin és nálunk, Komáromban működik ilyen központ, a kerületinek a megszűnése automatikusan magával vonta volna valamenynyinek a likvidálását, hiszen erre nincs külön költségvetési keret. Miután első megdöbbenésünkből magunkhoz tértünk, a leghatározottabban tiltakoztunk a döntés ellen, és a minisztériumhoz fordultunk. Kiderült, hogy a minisztérium erről a dologról mit sem tud: az akciót azonnal leállította. Az akupunktúrás gyógyítás teljes koncepcióját újratárgyalják, és ennek alapján döntenek további sorsáról, abban az esetben, ha a szakértői testület, amely a különböző szakok országos képviselőiből áll, úgy döntene, hogy standard felettiek vagyunk, ez a gyógymód automatikusan kiesik a társadalombiztosításból. Ennek meglehetősen tragikus következményei lehetnek, elveszítjük például jelenlegi helyiségeinket a termálfürdő épületében, hiszen a kórház képtelen fizetni a bérleti díjat. Gyakorlatilag előbb vagy utóbb megszűnnénk. Az egyik oldalon megspórolunk néhány fizetést, némi bérleti díjat; az viszont senkit sem érdekel, hogy a másik oldalon a három-négy akupunktúrás központnak köszönhetően hatalmas összeget spórolunk meg a gyógyszereken. Csak találomra említenék meg néhány esetet. Ilyen például a gerincbetegségek problematikája vagy például az ülőideg-bántalmak - a páciens rendszerint óriási fájdalmakkal küzd, s hosszú, hetekig tartó kórházi kezelésre szorul, ami bizony nem olcsó mulatság. Ezzel szemben a mi költségeinket alaposan összeszámolva egy kezelésre 17,50 korona esik; a gyógyítás 10-12 kezelést igényel. Gyógyszeres kezelés esetén a beteg hónapokig betegállományban van, és az így keletkezett kár több ezer koronában mérhető. Vagy vegyünk egy másik esetet, egy övsömört, ami nagyon kellemetlen vírusos betegség. A vírus magát az idegszálat támadja meg. Ez szintén hatalmas fájdalmakkal és hosszú munkaképtelenséggel jár, ezzel szemben nálunk a kezelése maximum nyolc napig tart. Gyógyszeres módszerekkel ennek a betegségnek a kezelése minimum nyolc hetet igényel, nem beszélve a gyógyszerek áráról s a mellékhatásokról, amelyek elkerülhetetlenek. A betegség utóhatásait a páciens még hosszú ideig érzi. Mindez az akupunktúrás kezelésnél elmarad. A hozzánk kerülő gerincbántalmakkal szenvedőknek a 80 százalékát megmentjük az operációtól. 13-14 kezeléssel a páciens talpra állítható. Emlékszem egy fiatal, 35-36 éves mérnökre, aki, amikor hozzám került, már két gerincműtéten esett át. Ennek ellenére olyan fájdalmai voltak, hogy már éjszaka is injekciózni kellett. A harmadik-negyedik kezelés után minden fájdalomcsillapítót nélkülözni tudott, és 14-15 kelezéssel sikerült meggyógyítani. Az elmúlt két év alatt már csak fél évenként jelenik meg nálam, háromnégy preventív kezelésre anélkül, hogy panaszai lennének. • Mennyire fejlődő tudományról van szó, és hol tart ön a kutatásban?-Tizenhárom éve dolgozom egy kutatáson és egy mérési módszeren; az akupunktúrás pályákat mérem, és abból készítek különböző számításokat, amiből kikövetkeztetem a kezelést. Szerénytelenség nélkül állíthatom, hogy módszereink nem maradnak el az európai, de úgy hiszem a világszínvonaltól sem. • Hogyan és mikor kezdett akupunktúrával foglalkozni?-1980-ban tizenegy év körzeti orvosi praxis után lehetőségem nyílt arra, hogy az egészségügyi minisztérium megbízottjaként kimenjek Líbiába. Közben adódott egy másik lehetőség is. Mongóliában orvost kerestek egy nemzetközi expedíció részére; a gerinctájéki megbetegedésekkel akkor már magam is foglalkoztam, és amikor megtudtam, hogy mód nyílik az akupunktúra „tudományának" elsajátítására, azonnal jelentkeztem. Mongóliában négy évig gyakoroltam az akupunktúrás kezelést, és vizsgát is tettem belőle, amit mindenhol elismernek. Éveket töltöttem a Góbi sivatagban, és szakadó verítékben, könyvvel a kezemben, mindent megtettem azért, hogy minél többet elsajátíthassak az akupunktúrából. Ezt a tudást hoztam haza, és alkalmazom, gyarapítóm a mai napig is. • Előbb az anyagi nehézségekről beszéltünk... Nem gondol esetleg privatizációra?-A helyi önkormányzattól - amellyel nagyon jó kapcsolatban vagyok -, most kaptam egy telket. El is határoztam, hogy akár mindenemet kockára teszem, és építek egy házat, amelyben helyet kaphatna egy minden szempontból megfelelő akupunktúrás központ. Csakhogy a dolognak anyagi vetülete van, ami elsősorban a betegek számára jelent hátrányt. Számításaim szerint egy kezelés mintegy 130 koronába kerülne; ha mérésre is szükség van, akkor esetenként a költségek 195 koronára rúgnának. A jelenlegi viszonyokat figyelembe véve ez egy átlagembernek aligha lenne megfizethető, és az akupunktúrás kezelés valóban a legfelső, gazdagabb réteg luxusprivilégiumává válna. A társadalombiztosítás megszüntetése totális visszafejlődést jelentene, hiszen az az alig 300 orvos, aki ma Szlovákiában akupunktúrás kezelés alkalmazására képes, teljesen leáll, és nem fejlődik tovább. Kinek lesz ez jó? Eddig a beszélgetés, szeretnék a végére valami biztatót, reménykeltőt írni a rászorulóknak - de nem tudok. Hátha valaki más tud...?! BEKE ISTVÁN Cservenka Jánost, az első szlovákiai magyar magánszaktanintézet megalapítóját nagykaposi látogatása alkalmával kérdeztem, hogyan látja az iskola helyzetét annak három éves működése után?- Egy ilyen intézmény létrehozása nem egyszerű dolog - kezdi az igazgató. - A minisztériumi engedély megszerzése nemcsak rendkívül hosszadalmas, hanem egyszersmind megalázó is. Az erre vonatkozó törvény nagyon sok olyan kitételt tartalmaz, amelyek nem a magán-, hanem az állami iskoláknak kedveznek. Ugyanazt várják el tőlünk is, mint egy negyven éve működő szakmunkásképző intézettől, vagyis hogy ugyanolyan tárgyi és anyagi körülményeket biztosítsunk, és ugyanolyan konzervatív pedagógusokat alkalmazzunk, mint az állami oktatásban. A pedagógust nem vörös diplomával képzelem el. A gyakorlatban ugyan képzett szakemberekre, de elsősorban Emberekre, nagybetűvel írott Emberekre van szükség.- Sikerült ilyen Embereket találni?- Induláskor elsősorban régi ismerőseimet, volt pedagógustársaimat kerestem föl, akikről feltételeztem, hogy megfelelnek a modern oktatási követelményeknek. Tízen kezdtünk, de a tíz emberből mára már csak négy maradt. Voltak, akik önként távoztak, de voltak, akiket el kellett küldenem. Aztán mégiscsak sikerült tizenhét olyan pedagógust találnom, akik megfelelnek az elvárásaimnak, miközben nem adják fel saját elveiket sem. Ez utóbbit nem is kívánom senkitől, csak azt akarom, hogy mindenki a saját emberségét, egyéniségét hozza.- Milyenek az elvárások a diákokkal szemben?- Magániskoláról lévén szó, a szüleik tandíjat fizetnek azért, hogy gyerekeik tanulhassanak. A tanulás tehát mindenkinek a saját érdeke. Ugyanakkor minden egyes kollégától elvárom: a diákokat tartsa tiszteletben, fogadja el egyenrangú partnerként. Az ő véleményüket ugyanúgy tisztelem, mint a társaim vagy akár a saját magam véleményét. Ezért adjuk meg nekik azt a lehetőséget is például, hogy az iskolán belül más szakmát tanulhassanak, ha úgy érzik, hogy az számukra jobban megfelel. Az iskolakerülés a szlovákiai átlaggal összehasonlítva nálunk minimálisnak mondható. Persze, elsősorban a diákok véleményét kellene meghallgatni, de én úgy tapasztalom, hogy vidáman és örömmel jönnek iskolába.- Jelenleg hány tanulója van az iskolának, és milyen szakokat, szakmákat oktatnak?- A mostani iskolaévben nyolcszázon fölül van a tanulók száma. Tavaly négyszázharminchat, az első évben pedig négyszáz tanulónk volt, akiket ötszáz jelentkező közül választottunk ki. Már Gútán, Nagymegyeren és Dunaszerdahelyen is vannak kihelyezett osztályaink. Úgy tervezem, hogy ezek az osztályok később önálló iskolákká válnak. Az ún. attraktív szakmákra összpontosítunk. Lányok részére fodrászatot, szabás-varrást és kozmetikát tanítunk, fiúknak pedig az autójavító, villanyszerelő, asztalos és festőmázoló szakmákat, illetve újabban pék, cukrász, pincér és szakács szakokat. Igazán nem akarok ágálni mondjuk a gépész szakma ellen, de tény és való, hogy egyre kevesebb fémmegmunkálóra vagy szövő- és fonólányra lesz szükség. Ennek a jelenségnek a pedagógustársadalomban is profilváltozáshoz kell vezetnie.- Az önök iskolájának anyagi alapjait teljes egészében állami támogatás nélkül teremtették meg?- Az állami támogatással kezdettől fogva gondjaink voltak. Az első félévben egyetlen koronát sem kaptunk, szeptemberben az Együttélés 100 ezres adományának köszönhetően indulhatott az oktatás. Később a minisztérium, illetve a tanügyi hivatal egy gyerekre hetven korona támogatást szavazott meg, azaz 700 koronát egy évre. A következő évben tévedésből 900 ezer koronát utaltak át a számlánkra, ami rendkívül jól jött az iskola felszerelésének beszerzésekor, de a bíróság úgy döntött, hogy ezt a pénzt vissza kell fizetnünk, ami meg is történt. Az állami támogatás évi összege jelenleg 400 korona tanulónként.- A diákok oktatási költségeinek ez hány százaléka?- A mi iskolánkban, csakúgy mint az állami iskolákban egy tanuló képzése 2500-2800 koronába kerül. Az állami támogatás ennek jelenleg körülbelül az egyhatoda. Ebből tanszereket vásárolunk. Ami a tandíjat illeti, az első félévben 500, majd 750 korona volt. Ha színvonalasan akarunk oktatni, márpedig azt akarjuk, ehhez az iskolának még körülbelül ezerötszáz koronát kell hozzátennie. Arra törekszünk, hogy a tandíjat mielőbb két-háromszáz koronára csökkentsük. El kell érnünk, hogy a költségek sokkal kisebbek legyenek, mint az állami iskolákban, de mindemellett sokkal többet tudjunk érte nyújtani. A magániskolára ne az legyen a jellemző, hogy az oktatásért tandíjat kell fizetni, hanem elsősorban az, hogy színvonalasabb az oktatói-nevelői tevékenység. Az iskolának szolgáltató, intézménnyé kell válnia, ahol nem munkanélkülieket képeznek, hanem olyan szakembereket, í ,akik a képesítés megszerzése után el tudnak helyezkedni.- Az önök által oktatott szakmák iránt olyan nagy az érdeklődés, hogy a felvételizők között szlovák nemzetiségű diákok is akadnak...- Így igaz. Minden eddigi évfolyamban voltak olyan jelentkezők, akik alig beszélték a magyar nyelvet. Ha hajlandóságot mutat a szakma iránt, ez nem lehet akadály. Nyelvekből és közismereti tárgyakból nem buktatunk, de annál nagyobb hangsúlyt helyezünk a szakmai ismeretekre. A tisztességes, becsületes szakembert nem a nyelvismerete alapján ítélik majd meg. Sem Szlovákiában, sem pedig másutt a világon.- Mit tanácsolna azoknak, akik magániskolát szeretnének létrehozni?- Magániskola alapítását elsősorban azoknak ajánlanám, akik szeretnék megvalósítani önmagukat. Mióta megnyitottam az iskolát, szabadabb embernek érzem magam, annak ellenére, hogy kétszer-háromszor annyit dolgozom, mint korábban. Bárkivel szívesen megosztom tapasztalataimat, mert minden igyekezetemmel egy szilárd magyar iskolahálózat létrehozására törekszem, amelyben megférnek egymás mellett az állami, az egyházi és a magániskolák.- Köszönöm a beszélgetést. (\ TÓTH FERENC Közelebb a támogatottakhoz A Rákóczi Szövetség következetesen törekszik arra, hogy kapcsolatrendszerét elsősorban a határmenti régiókban erősítse meg. Érvényes ez az általa létrehozott Magyar Kultúráért Alapítványra is. A városi alapítványok létrehozásának elsődleges célja, hogy a régiókra, annak képviselőire bízzák annak eldöntését, hogy mikor, hol és mi kívánja az adott helyzetben leginkább a támogatást. Mind a Rákóczi Szövetség, mind az alapítvány vezetésében változások történtek a közelmúltban. Az alapítvány kuratóriumának elnöke Zöld Ferenc, tagjai Balázs György, Bállá Gyula, Kun Ferencz, Molnár Imre és Selmeczi Elek, főállású titkára pedig Simén András lett. A közeljövő feladatai és a szorosabb együttműködés kialakításának lehetőségei voltak a fő témái annak a találkozónak, melyet a Szövetség Nógrád megyei szervezete rendezett Salgótarján közelében a karancsaljai üdülőben. A Szövetség részéről többek között jelen volt Halzl József, Molnár Imre, Simén András, Vígh Károly, Földi Ferenc (a Nográd megyei Szervezet elnöke), Szlovákiából a Losonci és Nagykürtösi járás Csemadok-szervezeteinek képviselői. A Rákóczi Szövetség jelenlévő tagjaitól többek között megtudtuk, hogy rövidesen nyelvtanfolyamokat indítanak, és lesz Rákóczi-vetélkedő is, elsősorban szlovákiai magyarok részére. Megalakult a magyar-szlovák vegyesbizottság „magyar része", amely Dávid Zoltán vezetésével a demográfiai felmérésekkel foglalkozik. A további vizsgálandó témakörök között szerepel az oktatásügy, kultúra, jogrendszer és a gazdaság. PUNTIGAN JÓZSEF. A komáromi akupunktúrás központban ketten maradtak. A felvételen Herdics doktor és az egészségügyi nővér
