Szabad Újság, 1993. május (3. évfolyam, 101-123. szám)
1993-05-21 / 116. szám
Gazda szerviz 6 SzabadtJSÁG 1993. május 21. A textilipar örvendetes módon világszerte ismét a természetes alapanyagok felé fordult, így a juh termékei Közül a gyapjú szerepe növekszik, még akkor is, ha a piaci viszonyok és a juhtartás gazdaságossága pillanatnyilag nem ezt tükrözik. Azt, hogy egy juh mennyi és milyen minőségű gyapjút termel, genetikai adottságai (fajta) határozzák meg, de függ ez az ivartól, az életkortól és a környzeti hatásoktól is. Az utóbbiak közül a tartástól és a takarmányozástól. Természetesen az is szerepet játszik, mikor, hogyan nyírjuk meg a juhokat és milyen a gyapjú kezelése. Korábban azt mondtuk, ahhoz hogy az anya megfelelően fejlett, életerős bárányt hozzon a világra és azt fel is tudja nevelni, fontos a takarmányozás minősége legalább a vemhesség utolsó harmadában. A gyapjúhozamot ugyanis már a születés előtti állapot is befolyásolja. A kültakaró szálképletei a bőr mélyebb rétegében, az irhában lévő szőrtüszőkből fejlődik ki. Az elsődleges szőrtüszők már a méhen belüli életben, a 2-3 hónapos juhmagzat bőrében kialakulnak, a másodlagos szőrtüszők egy része a vemhesség 90. napjától kezdődően indul fejlődésnek, más részük a születés utáni második-negyedik héten, vóglages kialakulásuk pedig a bárányok tápláltságától függően, esetleg 8-10 hónapos korukig is eltarthat. A tüszők száma, sűrűsége elsősorban a fajtától függ, sőt fajták szerint lényegesen eltérő, de ha a vemhesség utolsó szakaszában hiányos a takarmányozás, vagy a bárány növekedés alatti takarmányozása nem megfelelő, a gyapjúhozam is kisebb lesz. A gyapjú számos tulajdonsága (mennyiség, finomság, tömöttség, hosszúság, szín, fény stb.) és a gyapjúszálak értékmérői (vastagság, simulékonyság, nyithatóság, zsugorodóképesség, rugalmasság, belszerkezet stb.) közül most csak azok vonatkozásait érinthetjük, amelyek a juhász gyakorlati munkájával leginkább öszszefüggnek. Fajta: a gyapjúhozam és -minőség legfontosabb meghatározója. Legtöbb tiszta gyapjút a hoszszú gyapjas angol fajták és azok merióval keresztezett fajtaváltozatai adják. A merinók bundájában több a zsír, kevesebb a tiszta gyapjú. Meg kell magyaráznunk a tiszta gyapjú fogalmat: A gyapjúhozamot a zsírban nyírt gyapjú tömege, az úgynevezett nyírótömeg adja. Ez - a fajtától függően - egy anyától 1,5-15 kilogramm között változhat, fésűsmerinónál például 4-6 kg. A nyírótömeg a gyapjún kívül még a vizet, gyapjúzsírt, szerves és szervetlen szennyeződéseket is tartalmaz. A tiszta gyapjút úgy kapjuk meg, hogy a zsírban nyírt, nyers gyapjút eiőáztatják, mossák, öblítik, centrifugálják, előszárftják, majd 100-105 Celsius-fokon szárítják. A gyapjúzsír a bőrben lévő faggyú és verejtókmirigyek váladékának a keveréke. Szükséges, mert védi a gyapjúszálakat az esőtől, nedvességtől, direkt napfénytől, portól, bélsártól, kórokozóktól; (A zsíros gyapjú száraz helyen évekig raktározható.) Kedvezőtlen, mert termelése a szervezettől egyrészt tápláló anyagot von el, másrészt sok szennyeződóst tart vissza, romlik a rendementérték, a kimosásához használt szerek rongálják a gyapjúszálakat. Rendement (ejtsd: randmen): azt mutatja, hogy egységnyi zsíros gyapjúból hány százalék 17 százalékos nedvességtartalmú tiszta gyapjú nyerhető. A gyapjúzsír egyébként legtöbb a nyak, a törzsoldal és a végbél környéki gyapjúban. A parlagi fahtáj gyapjúzsírja könnyebben oldódik, mint a merinóé, emellett kevesebb is (pl.: a rackabundában 6-7%, a merioéban 12-16%). A kosok gyapjúzsírja tömörebb, ragadósabb mint az anyáké. A tartós istállózás növeli a gyapjúzsír mennyiségét. Ivar: a kosok nagyobb mennyiségű gyapjút adnak az Elfelejtett mértékegységek Ekealja, nyí, pászta A földmérés metrikus rendszerének elterjedése előtt sokféle mértékegységet használtak a gazdák területeik nagyságának meghatározására A legismertebb és a legutóbbi időkig is használatos hold például honfoglaláskori mérték. Eredetileg az egy ekével egy nap alatt felszántott területet jelölték így. Később háromféle holdméret terjedt el. Ismert volt a magyar (2,3 hektár), a kataszteri (1,73 hektár) és királyi hold (1,18 hektár). A hold kisebb egységeként funkcionált a négyszögöl, amely 3,596 négyzetméternyi területet jelentett. Az ekealja is a honfoglalás előtti időszakból származik. Akkora területet jelöl, mint amennyit egy gazda egy ekével egy gazdasági esztendőben meg tudott művelni. Ugyancsak a honfoglaláskori mód és földmérték volt a nyí vagy a nyilas. Megszabták a közös terület nagyságát, valamint a használatra jogosultak számát, s ezek alapján meghatározták az egységek, a nyilak területét, amely így mindig változhatott. Sorsolással, azaz nyílvonással döntötték el a kiosztási sorrendet. Az elnevezés és az eszköz a fegyvertől származott. A 17. században a nyílvesszőket már név és cédula helyettesítette. Általában egy nyíl 30-60 holdnyi területnagyságot jelentett. Használatos volt országosan a kapaalja vagy kapás mérték, a szőlőterületek nagyságának megjelölésére. Tulajdonképpen egy kapával egy nap alatt megkapált szőlőterületet jelölt. A kaszaalja vagy kaszás egy kaszával egy nap alatt megkaszált területet jelölt. A Tisza vidékén honos rétmérték volt a kerékalja A kerékfordulás alapján mérték meg a hosszúságot. Alapja a kerek kerülete, azaz 3,58 méter. Nagy előnye volt, hogy használatával ingoványos területet kocsiról viszonmylag könnyen fel lehetett mérni. A kerékfordulás alapján számították ki a kerékalját, ami általában 600-1200 négyszögöl között változott. A szőlőművelés módszeréből alakult ki egyes borvidékeken az út mértéke, ami két tőkesor közti területet határozott meg. Becsült nagysága 8,5 négyszögöl. A dűlő nagysága 1 holdnyi volt. Érdemes megemlíteni az Alföldön több művelési ágban is elterjedt mértéket, a láncot. Hosszmértékből alakult át területnagyság-meghatározónak. Egy lánc 23 méter hosszú. Területértékelésnél általában 1,2—1,7 holdat jelentett. A felsoroltakon kívül természetesen számos mértékanyáknál, viszont a szálfinomság durvább. Életkor: a gyapjúszálak 2-3 éves korig vastagodnak, utána vékonyodnak, de ez mikronban is alig kifejezhető. Merinónál a nyírótömeg általában 3 éves korig nő, 7 éves kor után rohamosan csökken. A báránygyapjúban kevesebb a zsír, könnyebben kimosható. Ikerellós: bár az ikrek születési tömege kisebb, érdemes felnevelni őket, mert a nyírótömeg nem kisebb. A nyírás előtt élő állatokon végzett bundaminősítést bonitálásnak nevezzük. Évszázadokon keresztül ez volt a gyapjú mennyiségi és minőségi elbírásának egyedüli módszere. Jelentősége ma sem lebecsülendő, mert a hibás bundaszerkezetű állatokat ekkor lehet megjelölni és a nyírás után a tenyésztésből ki lehet zárni. Nyírás: a juhászat „aratása”. A mi éghajlatunkon a bunda májusban a „legnehezebb”, a legelőre hajtás időpontja miatt mégis célszerűbb, ha a kihajtás előtt nyírunk. Miért? Azért, mert az átmenet nélküli tartásváltoztatás és takarmányozás (istállóból legelőre) gyakran hasmenéssel jár, a vegbéltájóki gyapjún koloncosodást okoz, de a gyapjú szálátmérője is másként alakul a legelőn, mint az istállózás végső, gyakran szűkös takarmányozási viszonyai mellett. A márciusi nyírás korai, az állatok megfázhatnak, a tejelés is kedvezőtlenül befolyásolhatja, a bunda nyárra újra tetemes lesz, nehezebben viselik így a nagy meleget. Erősen párás, esős időben ne nyírjunk! Áz idősebb, vemhes anyákkal kíméletesen bánjunk, s mivel a nyírás erős stresszhatást vált ki, közvetlenül a berreatetés előtt se nyírjunk! Nyírás előtt a bundát a takarmány- vagy növényi szennyeződéstől (pl. bogáncs) meg kell tisztítani. Jó, ha a nyírást a fürösztós azonnal követi, nemcsak a külső élősködők miatt, hanem azért is, mert így a bunda felszínén kialakult zsíros zárórétegből is megszabadul az állat. M.G. egység volt használatos, például a barázda, a boglya, a szekér, a fertály, a gyalog, a kötél, a pászta és a porció. Tapasztalatcsere Házi túró- és Ahogyan azt már sorozatunk bevezető részében közöltük, a házi túró- és sajtkészltéshez szükséges oltóanyagokat kisebb adagokban is beszerezhetik az érdeklődők a Zsolnai Tejfeldolgozó Kutatóintézetben (Vyskumny ústav mliekárensky, tlllna). Ennek az előállítása azonos, bármilyen sajtot is akarunk előállítani. Tetszés szerint keverhetjük a tehéntejet a juhtejjel vagy a kecsketejjel, de készíthetünk külön tehén-, juh-, vagy kecskesajtot is. A tejet 48 órán át 5—6 fokos hőmérsékletű helyen tároljuk, majd 72 C-ra hevítjük. Ezután lehűtjük 30—20 C-ra. Ekkor annyi oltóenzimet adunk hozzá, hogy 30—40 percen belül kicsapja a tejfehérjét. Az oltóenzimet felforralt, langyosra hűtött vízbe keversajtkészítés ve tesszük a tejbe úgy, hogy 1 rész oltóanyaghoz 10 rész vizet veszünk. Egyúttal a tejhez keverjük a tiszta sajtkultúrát is, pl. tejfölös sajt érleléséhez. Alaposan elkeverjük, majd a tejet tartalmazó edényt lefödjük. Ha 30 percnél korábban megalszik a tej, akkor keserű lesz a sajt, ha csak 60 perc múltán alszik meg, akkora kazein-túró nem lesz elég szilárd. Mivel a tej minősége változó, jó, ha minden hónapban próbaoltást végzünk, hogy a megfelelő arányokat tudjuk kialakítani. Beoltás után a tejfehérje a térhálós gélt alkot, a tej megalszik. A fehérje alapú alvadók tejzsírt, tejcukrot, ásványi sókat és savót zár magába. Az alvadók aprítása elősegíti a savó eltávolítását és növeli az alvadók szilárdságát. Az alvadók formázása és préselése adja meg a sajtok jellegzetes alakját. Hogy viszonyítani tudjon a házi sajtkészítésben járatlanabb gazda is, jó, ha tudja, hogy 100 kg tehéntejből 9—15 kg, juhtejből 15-20 kg sajt készíthető.. A tenyészsertések kiválasztása Ahhoz, hogy a sertéstartás eredményes és jövedelmező legyen, jól kell megválasztani a fajtát és az egyedet. Különösen a tenyószsertós vásárlásakor kell nagyon figyelmesnek lennünk, de a hizlalásra alkalmas malac vételénél is ismerni kell azokat a külső jeleket, küllemi tulajdonságokat és a genetikai, örökletes tulajdonságokat, melyek alapján remélhetjük, hogy az Igényünknek megfelelő állatot vásárolunk. Legalább 60-80 kilogrammos egyedeket célszerű megvásárolni, mert ezek már jobban mutatják formájukat, fejlettségüket, egészségi állapotukat. Jó tenyészetben nagyobb a biztosíték arra, hogy ott következetes tenyésztői munka folyik, megfelelő nyilvántartások vannak, melyekből látható a süldő szüleinek termelési szintje, származása Ezekből következtethetünk arra, hogy a vásárlandó tenyószszüldőtől milyen eredményt várhatunk. Lehetőleg olyan koca malacaiból válasszunk, amely 4-8 fialás átlagában, fialásonként 12- 13 malacot hozott a világra azoknak legalább 85—90 százalékát leválasztotta, s ezek kiegyenlítetten, jól fejlettek voltak, majd jó takarmány-hasznosítással, életük során napi 650-880 gramm gyarapodást értek el. A küllemi tulajdonságok megítéléséhez hozzáértő szem kell. A testalakulás bírálatához ismerni kell a fajta sajátos jegyeit, formáit. Az intenzív fajtákra (nagy fehér, lapály, észt stb.) jellemző a hosszú törzs, az igen jó izmoltság, a könnyű fej és csontozat. Az állat testrészeinek formája, fejlettsége, egymáshoz viszonyított aránya a szervezet jó működőképességét segíti elő. A tápláltsági állapot (kondíció) feleljen meg a süldő korának, fajtájának. A beszőrösödött, „levegős", púpos hátú malac nem sok jót ígér. Az ingerlékeny, ijedt állattól nehéz kezelhetőséget várhatunk. A nyugodt koca malacai, süldői biztosan jobban fognak termelni. A termelékenységre is lehet következtetni a külső jegyek alapján. Meg keli nézni, hogy a kocasüldőnek legalább 12 csecsbimbója és egészséges párája legyen. Kansüldőnól tapintással kell meggyőződni a jól fejlett herékről. A sertések tartása és jövedelmezősége döntően füag növekedési erélyűktől és takarmányértékesftési képességüktől. A gerezna kikészítése Azoknak szeretnénk segítséget nyújtani, akiknek van kedvük, idejük a gereznák kikészítésére. Magam is próbálkozom ezzel már több éve. Persze még nagyon sok tanulnivalóm van, de az eddig szerzett tapasztalataimat szívesen megosztom az érdeklődőkkel. A gyárban vagy a szakembereknél készített prémek minőségét, megfelelő eszközök és gépek nélkül az otthoni körülmények között nagyon nehéz még csak megközelíteni is. A munkák végzésében fontos a sorrend és a művelethez szükséges idő betartása. Mosás A nyers gereznát először mossuk. Langyos vízben, állandó öblítéssel tisztítjuk a gereznát Mosószerként zsíralkohoFszulfátokat használjunk, amelyek ekősegítik a gyapjúzsír oldódását Mosás után a felszívott vizet nyomkodjuk ki. Soha ne csavarjuk, mert a szőrtüszők könnyen károsodnak. Húsolás A felesleges húst csíramaradványokat tompa élű késsel eltávolítjuk. A húsolást a szőr lefutásával ellentétes irányú mozdulatokkal végezzük, ezzel is kíméljük a szőrtüszők épségét Törés Hengeres felületen nyújtjuk a bőrt ezáltal a sejtek mérete nő, s a csávázó levelet könnyebben felveszi. A bőrt itt is a szőr lefutásával ellentétes irányba mozgassuk. Csávázás A gereznát helyezzük a csávázó lébe. A csávázás ideje a bőrtípustól függ, meg keil találni az optimális időt, mert a túlzott csévázással a szőrszálak meglazulnak és kihullanak. A csávázásra használt levek lehetnek erjesztett vagy savas csávalevek. Erjesztett csávalé készítéséhez búzakorpát hazsnáljunk. A csávzás folyamán gázok fejlődnek, amelyek fellazítják a bőr szöveteit a keményítő cukorrá bontódik le, a cukrot a tejsavbaktériumok tejsavvá erjesztik. A tejsav a nagy fehórjemoiekulákat bontja, kisebb fehórjeszerű molekulák keletkeznek. A nagyobb molekulák a bőrben maradnak, a kisebbek kioldódnak a csávázólóben. Zsírozás Szutfurátt olajokat használhatunk hozzá. A bőr rostjai közé hatolva azokat körülfogja, megakadályozza egymáshoz tapadásukat. Ezután ismét pihentetni kell a bőrt néhány napig, ezalatt a zsírzóanyag jobban behatol a bőrbe. Nyújtás, kaszálás A bőr felőli részt tompa élű késsel nyújtjuk. Viszonylag sok időt vesz igénybe ez a művelet Főleg a gerincvonal mentén végezzük a szőr lefutásával ellentétes irányban. Cserzés Ez a végleges tartósítás. Cserzőanyagként a kővetkezőket használhatjuk fel: — timsó: 1—2 napig — tannin: fák kérgéből nyerhető. A fák (főleg a tölgy) kérgét aprítjuk, őröljük, majd áztatjuk. Az aztatólé már tartalmazni fogja a csersavat — formalin — gyors, olcsó, hátránya, hogy kissé törékennyé teszi a bőrt — halzsír, halolaj. E hosszadalmasnak tűnő folyamat helyettesíthető egyszerűbb és gyorsabb módszerrel. Gyorsabb eljárás Sót és lisztet 1:1 arányban keverjük vízzel pépszerűvé. Például 0,5 kg sót a bőr nagyságától, számától függően. A bőrt mosás, húsolás, nyújtás után feszítsük ki, és 3—5 mm vastagságban a masszát kenjük rá. 2—3 hát alatt ez tésztaszerűvé szárad, ezt tördeljük le. (Napon és fűtőtesten tilos szárítani.) A bőrön maradt tésztamorzsákat tompa élű késsel távolítsuk el. Ezt kővetően csiszolópapírra! a legfelső bőrréteget csiszoljuk le finoman a szőr lefutásával ellentétes irányban, majd törjük és nyújtjuk a bőrt Végül glicerinolajjal átitatott vattával dörzsöljük át. Szakács István
