Szabad Újság, 1993. május (3. évfolyam, 101-123. szám)

1993-05-04 / 102. szám

0\\ /?/ ufw.á)-^' hf-ty 1993. május 4. U*. ______L Kultúra DUBA GYULA:-; Műsonka az ablakban Mostanában ritkán találkozunk, írók, hogy elbe­szélgessünk. Mindenki egyedül küzd témáival, ma­gányában harcol lelke fantomjaival. Nemrégen mégis összejöttünk és érdekes beszélgetést folytat­tunk korunk furcsaságairól. Az idő mindig sok embe­ri balgaságot termelt, de napjainkban a nagy posztli­berális és neoszürrealista pezsgésben felülmúlni Öreg pozsonyi házban lakom, an­nak utcai frontján, az épület két szár­nya hátra nyúlik az udvarba. Konyhaablakom a szűk udvarra és a kopott, szürke szárnyépületekre néz. Ügy magasodnak az udvar fölé, mintha össze akarnának borulni. Tör­ténetem szempontjából fontos, hogy a konyhaabfekból jól látom az utcai lakások ablakait. Egyébként sivár lát­vány, télen akár egy kaszárnya, nyá­ron pedig öregotthon, az ablakokban nyugdíjasok könyökölnek és szívják a friss levegőt. Galambok és vércsék köröznek a ház felett. De nem ezt akarom mondani... Hanem hogy ősz­től tavaszig a konyhaablakot amolyan alkalmi hűtőszekrényként használjuk. Az udvari ablakot ritkán éri napsütés, mindig hűvösek. Ott tárolok egy-két palack sört, feleségem a zacskóstejet és a papírba csomagolt felvágottat, néha fél üveg bor, máskor üdítő áll az ablakban. Nincs ebben semmi rendkí­vüli! A régi rendszer szürke egyenlő­sége uniformizálta az ablakokat, pa­pírban felvágott, tej, sör, esetleg limo­nádé, ennyi a választék! El kell még mondanom, hogy a szomszédom előtt, aki akkor egyszerű műszaki hi­vatalnok volt, egyenlőség ide, polgár­társi viszony oda, mégis volt bizonyos respektusom. Költő voltam bizonyos elismerésre késztette őt, némi külön­­tiszteletre, mely a művésznek szólt, mindig előzékenyen megsüvegelt, elő­re köszönt és bizalmasan érdeklődött, hogylétem iránt. Néha a magas politi­kával kapcsolatos kérdéseket is feltett és komolyan meghallgatta tömör fejte­getéseimet. A kinyomtatott név, a megjelent vers az újságban és a fel­tételezett tiszteletdíj, melyet a laikus mindig többnek hisz, mint amennyi a valóságban, mindez, előnyösen megkülönböztetett a többi szomszéd­tól. Titokban talán arra is gondolt, hogy bejáratos lehetek a Központba, magas helyeken talán jó ismerőseim vannak, hiszen a költőket a titkárok is olvassák! Ennek ellenére ablakaink ugyanazon képet mutatták, sör, tej, felvágott... A nevezetes novemberi nómenkla­túraváltás után fokozatosan minden megváltozott. A szomszédom vállalko­zó lett, én költő maradtam! Ő vállalko­zott, én költöttem, egyre több verset és egyre kevesebb pénzt. A honorá­rium nem jött, hiszen tudjátok, rátarti a tiszteletdíj, mint a menyasszony, néha bűvölni kell, mint mágus a kobrát látszik önmagát. Egy tárgyias költő mesélte az alábbi történetet. Az illető a lírában az objektív személytelenségre és arra esküszik, hogy a vers­ben úgy oldódik fel a lírai én, mint ecetes vízben a szódabikarbóna s pezsegni kezd. így lesz a vers! Története pedig, melyen aztán sokat hümmögtünk és töprengtünk, a következő: kurenciaharc ereje megközelíti az et­nikai tisztogatások iszonyát! Vállalkozó szomszédom két ablaka mintegy válaszul nagyvonalú gesztu­somra, mellyel a téli cipőmet feláldoz­tam a családi reprezentáció oltárán, tehát ez a két egyszerű, kopott keret egy világvárosi csemegekereskedés és egy egzotikus gyümölcsösbolt ké­pét vette fel. Szívszorító újdonságai: rőtszakállú kókuszdió, vérvörösbélű spanyol narancs, csendes-óceáni cá­pahússzeletek, ciprusi füge, enyhén füstölt szürkemedve (grizzly)-talp, né­hány palack fehér madeira-bor, díszes csomagolású skót whisky, öt tábla Nestlé csokoládé és három narancs­­sárga, kétliteres Sprite üdítő. A szom­széd egy tekintélyes papírdobozt is kitett az ablakba és nagy fekete betűk­kel ráírta: Édes és sós, nyugati keksz! A másik papírdoboz pedig ezt a felira­tot viselte: Mediterrán borkorcsolya és osztrigatöpörtyű. A kihívás megtörtént, nem volt mit tenni! Baráti kölcsönt vettünk fel, hogy kiegyenlíthessük a családi reputáció mérlegét. A konyhapénzalapunk nullá­ra zuhant és családi költségvetésün­ket szörnyű kollapszus fenyegette. Szerzeményeink: magyar libamájkon­zervek, szicíliai polippecsenye, Szaha­rái szántott tevepúp, pácolt délameri­kai tapírtappancsok és ízletes skót kesztyűbedudálás, aztán rajnai borok, olasz vermutok és diszkrét Gor­­batschow-vodka. Ügyes feleségem reklámkirakattá varázsolta a konyhaablakot. Akkor azonban már komolyan ne­heztelt a vállalkozó szomszédra.- Meglátod, a majom megteszi, hogy magára húzza az amerikai bőr­dzsekijét, meg a kovbojcsizmáit, Schmitt-sapkát tesz a fejére és kiül az ablakba, a másik ablakban pedig a fe­lesége trónol a török irhabundájában! Fogadok, hogy rövidesen megjelen­nek a szárnyas betétek és a porontyuk Liberó pelenkái! A ház előtt pedig egy nyugati luxusautó áll majd, és én ak­kor a mélybe vetem magam! Keserű szájízzel mutattam neki egy vaskos irattartót, az összegyűjtött, közlendő verseimet és hangomban el­fojtott szenvedéllyel így beszéltem: -Nézd, mennyi vers... mennyi pénz! Mily sok potenciális tiszteletdíj! Egész vagyon... Ki tudnám számítani, végösszege tízezrekre rúgna s akkor még nem számítottam a fordításokat! Dehát... nem kell, nem megy, s ha vagy kihúzni a szerkesztőségből, mint tehénből a borjút, amely keresztben fekszik az anyja hasában. (Köitőbará­­tunk híres volt eredeti hasonlatairól és merész képeiről!) Meg kell azonban mondanom, hogy nemcsak a verspiac változott, hanem egyéb piacok is. Az utcákat elöntötte a déligyümölcs, a hentesüzleteket a téliszalámi és a csemegeboltokat a márkás italok. Életünkben beállt az a furcsa korszak, amikor mindent meg kellett ízlelnünk, mindent ki kellett próbálnunk, ezért erőnkön és lehetőségeinken felül köl­tekeztünk. (Valószínűleg ilyen esetek­re vonatkozik a bölcs népi mondás: Vígan megyünk tönkre!) Az új helyzetre elsőnek a szomszé­dom reagált. Talán kötelességének érezte, hogy tegyen valamit, végül is ő a vállalkozó! Egy reggelre (pedig nem Mikulás napja volt!) kitett az abla­kába két drága dobozostejet, egy egész rúd téliszalámit, négy pár aranybarna házikolbászt, kötött háló­ban sok-sok narancsot és egy üveg pezsgőt. A feleségem elsápadt, ami­kor meglátta, és kétségbeesetten sut­togta:- De hiszen ez rettenetes... valamit tennünk kell! Jól tudtam ón, hogy tennünk kell valamit, a szívem mégis összeszorult, íetörten rebegtem nagyon halkan:- Cipőt akartam magamnak venni télire...-Az öreg cipőd még egészen jó, - kissé kopott, de a talpa még nem lyukas és a sarka alig ferde - mondta bizonytalanul nejem. Nagy nájlontáskákkal, ketten men­tünk bevásárolni. Sorra jártuk az üzle­teket. Vettünk két rúd magyar szalá­mit, egy kiló prágai sonkát egészben, két dobozostejet, három kiló élénksár­ga banánt és két barnapikkelyes ana­nászt. Az italboltban vásároltunk egy nagy üveg olasz vörösbort, egy Amaro aperitifet és egy francia pezsgőt. Szí­nes dobozokban vettünk osztrák és svájci sajtokat, és egy fél ementálit. Nehezen vittük haza, és mindent az ablakba tettünk. Nőmről kiderült, hogy született kirakattervező, modern á­­lommá varázsolta a konyhaablakun­kat, én pedig azért kaptam dicséretet, mert önfeláldozó vagyok, lemondtam a téli cipőről és a család érdekében mindent megteszek. A piacgazdálkodó társadalom törvé­nyei azonban kegyetlenek, és a kon-Alapítvány a faluban A minisztérium nem akar iskolát Új alapítvány létrejöttéről értesül­tem a minap Nagyráskán. Céljairól a kezdeményezés elindítójával, Pándy Árpád református lelkésszel és Hatva­­nyi Lászlóval beszélgettem:- Ahhoz, hogy másoknak segíthes­sünk, először saját magunkon kell se­gíteni - mondja Pándy Árpád - Min­den gyülekezet nehéz anyagi helyzet­ben van, így nehéz bármilyen kulturá­lis eseményt megszervezni. Ezen kí­vánunk segíteni alapítványunk létre­hozásával. Tervezett rendezvényeink­kel elsősorban a gyerekeket, az ifjúsá­got szeretnénk megcélozni.- Vannak már konkrét terveik?- Augusztus második hetében ifjú­sági tábort szervezünk a községben, amelynek kettős célja lesz: az egyik a hit elmélyítése, tehát az evangelizá­­ció, a másik: bevonni a gyerekeket az aktív kulturális tevékenységbe. Akár úgy, hogy a táborozás ideje alatt összehozhatnánk egy előadást, ami­vel aztán fellépnének a környező fal­vakban. Ezenkívül népművészeti programot, egyháztörténeti előadást is tervezünk, természetesen úgy, hogy ez a gyerekek számára is érdekes legyen.- Mint hallottam, egyházi iskola létrehozását is tervezik...- Ezt az ötletet már egy éve próbál­juk megvalósítani. Nemrég kaptuk meg a minisztérium állásfoglalását: anyagi okokra hivatkozva elutasították a kérvényünket- A minisztérium engedélyén kí­vül mi hiányzik ahhoz, hogy szep­temberben megnyíljon ez az iskola?- Minden feltétel adott. Épület van, ennek fenntartási költségeit az önkor­mányzat vállalta. A tervet az egyház illetékesei is támogatják, sőt vállalták, hogy a tanszerek egy részét is beszer­zik. Az iskola megnyitásának már ta­valy sem lett volna akadálya.- A szülök szívesen íratnák gye­reküket egyházi iskolába?-A falu lakossága egyértelműen támogatja az iskola megnyitásának tervét. Nagyráskán a hetvenes évek óta nincs kisiskola, a gyerekek jelen­leg Nagykaposra, Vajánba, illetve Abarára járnak. De hiába küldözgetjük a kérvényeket, a folyamodványokat ... Jelenleg nem tehetünk mást, mint vá­runk. Talán parlamenti képviselőink segítenek...- Én már nem nagyon bízom ab­ban, hogy az iskola az idén megnyílik- kapcsolódik a beszélgetésbe Hatva­­nyi László, az Együttélés körzeti titká­ra. - Kicsi a valószínűsége, hogy az ilyen és az ehhez hasonló kérdések­ben megváltozna a kormány állás­pontja. Az ország szegényedik, már az óvodák fenntartási költségeit is az önkormányzatokra hárítják. Az okta­tásügyi minisztérium csak a pedagó­gusok fizetését és a tanulók étkezési költségének egy részét fedezi. A tan­szereket, játékokat a falu fizeti, az állam ugyanakkor csak pár ezer koro­nával járul hozzá a települések költ­ségvetéséhez. Az alapítvány létrehozói további terveikről is beszámoltak. Szeretnék felújítani a faluban álló régi házat, amely nemcsak az alapítvány székhe­lyéül szolgálna, hanem lakóhelyként is a remélhetőleg hagyományossá váló tábor ifjú lakói számára. Idővel akár ifjúsági ház is lehetne, ahol a gyerekek hasznosan, tartalmasán tölthetnék el a szabadidejüket. Ezt a célt szolgálná a falu határában fekvő holtág melletti térség füvesítése, halastó kiépítése is. Az alapítvány folyószámláján remél­hetőleg összegyűlik annyi pénz, hogy a szép tervek valóra válhassanak. TÓTH FERENC Szabad ÚJSÁG 5 f hegy is, nem jön érte pénz. Azért ne 'félj, a harcot nem adjuk fel, a család becsülete fennmarad, mindent megte­szek értetek, betörök, ha kell... Eszembe jutott Ruzsicska barátom, aki kellékes a színháznál. A szomszéd újabb, észbontó akciója után megláto­gattam Ruzsicskát. Kölcsönöztem a kelléktárból papírmasséból készült műsonkát, egész füstölt disznólábat és néhány rúd műszalámit, gyönyörű vinyettákkal. Aztán különféle feliratú palack-imitációkat és olyan ragyogó, színes műdéligyümölcsöket, amelyek szebbek voltak, mint az eredetiek. Örült a szív és felmelegedett a tekin­tet, amikor vógigsimogatta őket! Nőm újrarendezte az ablak-kiraka­tot, s én a szomszéd ablaka mögött megpillantottam ellenfelünk szomorú arcát. Egy ideje rossz bőrben van, rogyadozva jár, örökkévalóság, míg a korlátba kapaszkodva felér a lépcső­kön, szenvedőn néz és alig köszön. Nagyon igénybe veszi a pénzcsinálás, a mai vállalkozó élete sem fenékig tejfel! Megnyugodtunk, bírjuk a szabad versenyt, a színpadi kellékek gyönyö­rűen mutatnak az ablakban, a faze­kunkba pedig senki nem lát. Utóbbi időben pezsgő szódabikarbónát iszom, használ a gyomromnak és ecet még elérhető áron kapható. Egy éjszakai vihar váratlanul és sokkoló eredménnyel oldotta meg az áldatlan konkurenciaharcot. A szom­széd ablakairól letépte a védőrácsot, és az ablakpárkányon pompázó cse­megéket, üvegeket és élelmiszereket az udvar mélyébe söpörte. A mi dol­gaink a két ablak között voltak. Hallot­tuk éjszaka az üvegcsörömpölést, a vasrácsok zuhanását, a tompa puf­fanásokat és repesztő hasadásokat, mint amikor kemény tárgyak a kövekre hullanak és ott darabokra törnek. Reggel a szomszéd látomásos arca megjelent az üres ablakban, olyan volt, mint egy végső tettére készülő ámokfutóé. Munkába menet megnéztem ablaka alatt a roncsokat. Az üvegcserepeken semmi nedv, semmi drága folyadék nyoma, a márkás üvegek egytől-egyig üresek lehettek. Fából faragott és olaj­festékkel színezett sonkák és szalámi­­rudak, gipszből és műanyagból készí­tett déligyümölcsök törmelékei. Csupa hamisítvány, talmi fény, előállításuk is tökéletlen, minő szegényes csillogás! Délután, üres ablakainkon kihajolva megbeszéltük a történteket.- Hát, mivel is vállalkozik, szom­széd úr? - kérdeztem szívélyesen.- Vállalkoznék én, de megfojt az adótörvény - válaszolta keserűen -, hetek óta ezeket fabrikáltam... - mu­tatott a mélybe, ahol a talmi ragyogás törmelékei hevertek.- A vers is - mondtam -, a kutyának se kell! Dehát akkor hol az igazi son­ka, a francia pezsgő meg a kaviár?-Ott- mutatott egy második eme­leti ablakra, nézze csak! A szomszéd most költözött, termékeny, igaz em­ber, nézze az ablakát! Két rúd Pick szalámi, fehéren pené­szes, néhány szál gyulai kolbász, két palack könnyű, portugál vinkó, Pepsi cola, Tschibo kávé, kosárban déligyü­mölcs és - láss csodát világ! - valódi, gyönyörű almák, eredeti Jonathán.- Uj lakó... komoly férfi, országgyű­lési képviselő - mondta.-Az más... - válaszoltam - így igazán érthető... A költő befejezte történetét, és ki­­szürcsölte kávéscsészéjéből a zaccot. Várakozóan nézett ránk, na, mit szól­tok, nagyokosok?! Elismerően bólogattunk. Igen, ko­runk néha valóban rendkívüli történe­teket komponál, ha úgy tartja kedve!----CSON TOS \SU_MOS:~ Szép régi szokás: a házak előtt, Ahol leány van, álljanak fenyők, Ha május virrad, kikelet hava, Ha dalolni kezd a szív madara. Haj, valamikor vittem én is fát, Tettem ágára piros pántlikát. S keblembe rejtettem a madarat, Mely dalba kezdett ott a fa alatt. Tegnap elnéztem: ahogy este lett, Elindult fiam, cél az égeres. Vágott egy fát és ültette oda, Hol áll Zsókáék kapuoszlopa. Elnéztem hosszan, öröm s bú között. Az időt mértem, amely elszökött - De itt a madár, az a hajdani, Dalát fiam már kezdi hallani. y minden szerdán 24 oldalas színes MAGAZIN melléklettel jelenik meg. A Tele Maga­zinban: Magyar TV1, Magyar TV2, RTL, SAT 1, PRO 7, 3 SAT, Osztrák 1, Osztrák 2, DSF, TV5, SZTV1, SZTV 2, Super Chan­nel, MTV, Eurosport, Duna TV A lap közli a Magyar Rádió egész heti műsorát, minden számban színészképek, rejtvények és receptek. a szerdai szám ára csupán 5 korona Szabad Újság + Tele Magazin Műsor egész hétre Ez az, amit keresek!

Next

/
Thumbnails
Contents