Szabad Újság, 1993. május (3. évfolyam, 101-123. szám)
1993-05-04 / 102. szám
0\\ /?/ ufw.á)-^' hf-ty 1993. május 4. U*. ______L Kultúra DUBA GYULA:-; Műsonka az ablakban Mostanában ritkán találkozunk, írók, hogy elbeszélgessünk. Mindenki egyedül küzd témáival, magányában harcol lelke fantomjaival. Nemrégen mégis összejöttünk és érdekes beszélgetést folytattunk korunk furcsaságairól. Az idő mindig sok emberi balgaságot termelt, de napjainkban a nagy posztliberális és neoszürrealista pezsgésben felülmúlni Öreg pozsonyi házban lakom, annak utcai frontján, az épület két szárnya hátra nyúlik az udvarba. Konyhaablakom a szűk udvarra és a kopott, szürke szárnyépületekre néz. Ügy magasodnak az udvar fölé, mintha össze akarnának borulni. Történetem szempontjából fontos, hogy a konyhaabfekból jól látom az utcai lakások ablakait. Egyébként sivár látvány, télen akár egy kaszárnya, nyáron pedig öregotthon, az ablakokban nyugdíjasok könyökölnek és szívják a friss levegőt. Galambok és vércsék köröznek a ház felett. De nem ezt akarom mondani... Hanem hogy ősztől tavaszig a konyhaablakot amolyan alkalmi hűtőszekrényként használjuk. Az udvari ablakot ritkán éri napsütés, mindig hűvösek. Ott tárolok egy-két palack sört, feleségem a zacskóstejet és a papírba csomagolt felvágottat, néha fél üveg bor, máskor üdítő áll az ablakban. Nincs ebben semmi rendkívüli! A régi rendszer szürke egyenlősége uniformizálta az ablakokat, papírban felvágott, tej, sör, esetleg limonádé, ennyi a választék! El kell még mondanom, hogy a szomszédom előtt, aki akkor egyszerű műszaki hivatalnok volt, egyenlőség ide, polgártársi viszony oda, mégis volt bizonyos respektusom. Költő voltam bizonyos elismerésre késztette őt, némi különtiszteletre, mely a művésznek szólt, mindig előzékenyen megsüvegelt, előre köszönt és bizalmasan érdeklődött, hogylétem iránt. Néha a magas politikával kapcsolatos kérdéseket is feltett és komolyan meghallgatta tömör fejtegetéseimet. A kinyomtatott név, a megjelent vers az újságban és a feltételezett tiszteletdíj, melyet a laikus mindig többnek hisz, mint amennyi a valóságban, mindez, előnyösen megkülönböztetett a többi szomszédtól. Titokban talán arra is gondolt, hogy bejáratos lehetek a Központba, magas helyeken talán jó ismerőseim vannak, hiszen a költőket a titkárok is olvassák! Ennek ellenére ablakaink ugyanazon képet mutatták, sör, tej, felvágott... A nevezetes novemberi nómenklatúraváltás után fokozatosan minden megváltozott. A szomszédom vállalkozó lett, én költő maradtam! Ő vállalkozott, én költöttem, egyre több verset és egyre kevesebb pénzt. A honorárium nem jött, hiszen tudjátok, rátarti a tiszteletdíj, mint a menyasszony, néha bűvölni kell, mint mágus a kobrát látszik önmagát. Egy tárgyias költő mesélte az alábbi történetet. Az illető a lírában az objektív személytelenségre és arra esküszik, hogy a versben úgy oldódik fel a lírai én, mint ecetes vízben a szódabikarbóna s pezsegni kezd. így lesz a vers! Története pedig, melyen aztán sokat hümmögtünk és töprengtünk, a következő: kurenciaharc ereje megközelíti az etnikai tisztogatások iszonyát! Vállalkozó szomszédom két ablaka mintegy válaszul nagyvonalú gesztusomra, mellyel a téli cipőmet feláldoztam a családi reprezentáció oltárán, tehát ez a két egyszerű, kopott keret egy világvárosi csemegekereskedés és egy egzotikus gyümölcsösbolt képét vette fel. Szívszorító újdonságai: rőtszakállú kókuszdió, vérvörösbélű spanyol narancs, csendes-óceáni cápahússzeletek, ciprusi füge, enyhén füstölt szürkemedve (grizzly)-talp, néhány palack fehér madeira-bor, díszes csomagolású skót whisky, öt tábla Nestlé csokoládé és három narancssárga, kétliteres Sprite üdítő. A szomszéd egy tekintélyes papírdobozt is kitett az ablakba és nagy fekete betűkkel ráírta: Édes és sós, nyugati keksz! A másik papírdoboz pedig ezt a feliratot viselte: Mediterrán borkorcsolya és osztrigatöpörtyű. A kihívás megtörtént, nem volt mit tenni! Baráti kölcsönt vettünk fel, hogy kiegyenlíthessük a családi reputáció mérlegét. A konyhapénzalapunk nullára zuhant és családi költségvetésünket szörnyű kollapszus fenyegette. Szerzeményeink: magyar libamájkonzervek, szicíliai polippecsenye, Szaharái szántott tevepúp, pácolt délamerikai tapírtappancsok és ízletes skót kesztyűbedudálás, aztán rajnai borok, olasz vermutok és diszkrét Gorbatschow-vodka. Ügyes feleségem reklámkirakattá varázsolta a konyhaablakot. Akkor azonban már komolyan neheztelt a vállalkozó szomszédra.- Meglátod, a majom megteszi, hogy magára húzza az amerikai bőrdzsekijét, meg a kovbojcsizmáit, Schmitt-sapkát tesz a fejére és kiül az ablakba, a másik ablakban pedig a felesége trónol a török irhabundájában! Fogadok, hogy rövidesen megjelennek a szárnyas betétek és a porontyuk Liberó pelenkái! A ház előtt pedig egy nyugati luxusautó áll majd, és én akkor a mélybe vetem magam! Keserű szájízzel mutattam neki egy vaskos irattartót, az összegyűjtött, közlendő verseimet és hangomban elfojtott szenvedéllyel így beszéltem: -Nézd, mennyi vers... mennyi pénz! Mily sok potenciális tiszteletdíj! Egész vagyon... Ki tudnám számítani, végösszege tízezrekre rúgna s akkor még nem számítottam a fordításokat! Dehát... nem kell, nem megy, s ha vagy kihúzni a szerkesztőségből, mint tehénből a borjút, amely keresztben fekszik az anyja hasában. (Köitőbarátunk híres volt eredeti hasonlatairól és merész képeiről!) Meg kell azonban mondanom, hogy nemcsak a verspiac változott, hanem egyéb piacok is. Az utcákat elöntötte a déligyümölcs, a hentesüzleteket a téliszalámi és a csemegeboltokat a márkás italok. Életünkben beállt az a furcsa korszak, amikor mindent meg kellett ízlelnünk, mindent ki kellett próbálnunk, ezért erőnkön és lehetőségeinken felül költekeztünk. (Valószínűleg ilyen esetekre vonatkozik a bölcs népi mondás: Vígan megyünk tönkre!) Az új helyzetre elsőnek a szomszédom reagált. Talán kötelességének érezte, hogy tegyen valamit, végül is ő a vállalkozó! Egy reggelre (pedig nem Mikulás napja volt!) kitett az ablakába két drága dobozostejet, egy egész rúd téliszalámit, négy pár aranybarna házikolbászt, kötött hálóban sok-sok narancsot és egy üveg pezsgőt. A feleségem elsápadt, amikor meglátta, és kétségbeesetten suttogta:- De hiszen ez rettenetes... valamit tennünk kell! Jól tudtam ón, hogy tennünk kell valamit, a szívem mégis összeszorult, íetörten rebegtem nagyon halkan:- Cipőt akartam magamnak venni télire...-Az öreg cipőd még egészen jó, - kissé kopott, de a talpa még nem lyukas és a sarka alig ferde - mondta bizonytalanul nejem. Nagy nájlontáskákkal, ketten mentünk bevásárolni. Sorra jártuk az üzleteket. Vettünk két rúd magyar szalámit, egy kiló prágai sonkát egészben, két dobozostejet, három kiló élénksárga banánt és két barnapikkelyes ananászt. Az italboltban vásároltunk egy nagy üveg olasz vörösbort, egy Amaro aperitifet és egy francia pezsgőt. Színes dobozokban vettünk osztrák és svájci sajtokat, és egy fél ementálit. Nehezen vittük haza, és mindent az ablakba tettünk. Nőmről kiderült, hogy született kirakattervező, modern álommá varázsolta a konyhaablakunkat, én pedig azért kaptam dicséretet, mert önfeláldozó vagyok, lemondtam a téli cipőről és a család érdekében mindent megteszek. A piacgazdálkodó társadalom törvényei azonban kegyetlenek, és a kon-Alapítvány a faluban A minisztérium nem akar iskolát Új alapítvány létrejöttéről értesültem a minap Nagyráskán. Céljairól a kezdeményezés elindítójával, Pándy Árpád református lelkésszel és Hatvanyi Lászlóval beszélgettem:- Ahhoz, hogy másoknak segíthessünk, először saját magunkon kell segíteni - mondja Pándy Árpád - Minden gyülekezet nehéz anyagi helyzetben van, így nehéz bármilyen kulturális eseményt megszervezni. Ezen kívánunk segíteni alapítványunk létrehozásával. Tervezett rendezvényeinkkel elsősorban a gyerekeket, az ifjúságot szeretnénk megcélozni.- Vannak már konkrét terveik?- Augusztus második hetében ifjúsági tábort szervezünk a községben, amelynek kettős célja lesz: az egyik a hit elmélyítése, tehát az evangelizáció, a másik: bevonni a gyerekeket az aktív kulturális tevékenységbe. Akár úgy, hogy a táborozás ideje alatt összehozhatnánk egy előadást, amivel aztán fellépnének a környező falvakban. Ezenkívül népművészeti programot, egyháztörténeti előadást is tervezünk, természetesen úgy, hogy ez a gyerekek számára is érdekes legyen.- Mint hallottam, egyházi iskola létrehozását is tervezik...- Ezt az ötletet már egy éve próbáljuk megvalósítani. Nemrég kaptuk meg a minisztérium állásfoglalását: anyagi okokra hivatkozva elutasították a kérvényünket- A minisztérium engedélyén kívül mi hiányzik ahhoz, hogy szeptemberben megnyíljon ez az iskola?- Minden feltétel adott. Épület van, ennek fenntartási költségeit az önkormányzat vállalta. A tervet az egyház illetékesei is támogatják, sőt vállalták, hogy a tanszerek egy részét is beszerzik. Az iskola megnyitásának már tavaly sem lett volna akadálya.- A szülök szívesen íratnák gyereküket egyházi iskolába?-A falu lakossága egyértelműen támogatja az iskola megnyitásának tervét. Nagyráskán a hetvenes évek óta nincs kisiskola, a gyerekek jelenleg Nagykaposra, Vajánba, illetve Abarára járnak. De hiába küldözgetjük a kérvényeket, a folyamodványokat ... Jelenleg nem tehetünk mást, mint várunk. Talán parlamenti képviselőink segítenek...- Én már nem nagyon bízom abban, hogy az iskola az idén megnyílik- kapcsolódik a beszélgetésbe Hatvanyi László, az Együttélés körzeti titkára. - Kicsi a valószínűsége, hogy az ilyen és az ehhez hasonló kérdésekben megváltozna a kormány álláspontja. Az ország szegényedik, már az óvodák fenntartási költségeit is az önkormányzatokra hárítják. Az oktatásügyi minisztérium csak a pedagógusok fizetését és a tanulók étkezési költségének egy részét fedezi. A tanszereket, játékokat a falu fizeti, az állam ugyanakkor csak pár ezer koronával járul hozzá a települések költségvetéséhez. Az alapítvány létrehozói további terveikről is beszámoltak. Szeretnék felújítani a faluban álló régi házat, amely nemcsak az alapítvány székhelyéül szolgálna, hanem lakóhelyként is a remélhetőleg hagyományossá váló tábor ifjú lakói számára. Idővel akár ifjúsági ház is lehetne, ahol a gyerekek hasznosan, tartalmasán tölthetnék el a szabadidejüket. Ezt a célt szolgálná a falu határában fekvő holtág melletti térség füvesítése, halastó kiépítése is. Az alapítvány folyószámláján remélhetőleg összegyűlik annyi pénz, hogy a szép tervek valóra válhassanak. TÓTH FERENC Szabad ÚJSÁG 5 f hegy is, nem jön érte pénz. Azért ne 'félj, a harcot nem adjuk fel, a család becsülete fennmarad, mindent megteszek értetek, betörök, ha kell... Eszembe jutott Ruzsicska barátom, aki kellékes a színháznál. A szomszéd újabb, észbontó akciója után meglátogattam Ruzsicskát. Kölcsönöztem a kelléktárból papírmasséból készült műsonkát, egész füstölt disznólábat és néhány rúd műszalámit, gyönyörű vinyettákkal. Aztán különféle feliratú palack-imitációkat és olyan ragyogó, színes műdéligyümölcsöket, amelyek szebbek voltak, mint az eredetiek. Örült a szív és felmelegedett a tekintet, amikor vógigsimogatta őket! Nőm újrarendezte az ablak-kirakatot, s én a szomszéd ablaka mögött megpillantottam ellenfelünk szomorú arcát. Egy ideje rossz bőrben van, rogyadozva jár, örökkévalóság, míg a korlátba kapaszkodva felér a lépcsőkön, szenvedőn néz és alig köszön. Nagyon igénybe veszi a pénzcsinálás, a mai vállalkozó élete sem fenékig tejfel! Megnyugodtunk, bírjuk a szabad versenyt, a színpadi kellékek gyönyörűen mutatnak az ablakban, a fazekunkba pedig senki nem lát. Utóbbi időben pezsgő szódabikarbónát iszom, használ a gyomromnak és ecet még elérhető áron kapható. Egy éjszakai vihar váratlanul és sokkoló eredménnyel oldotta meg az áldatlan konkurenciaharcot. A szomszéd ablakairól letépte a védőrácsot, és az ablakpárkányon pompázó csemegéket, üvegeket és élelmiszereket az udvar mélyébe söpörte. A mi dolgaink a két ablak között voltak. Hallottuk éjszaka az üvegcsörömpölést, a vasrácsok zuhanását, a tompa puffanásokat és repesztő hasadásokat, mint amikor kemény tárgyak a kövekre hullanak és ott darabokra törnek. Reggel a szomszéd látomásos arca megjelent az üres ablakban, olyan volt, mint egy végső tettére készülő ámokfutóé. Munkába menet megnéztem ablaka alatt a roncsokat. Az üvegcserepeken semmi nedv, semmi drága folyadék nyoma, a márkás üvegek egytől-egyig üresek lehettek. Fából faragott és olajfestékkel színezett sonkák és szalámirudak, gipszből és műanyagból készített déligyümölcsök törmelékei. Csupa hamisítvány, talmi fény, előállításuk is tökéletlen, minő szegényes csillogás! Délután, üres ablakainkon kihajolva megbeszéltük a történteket.- Hát, mivel is vállalkozik, szomszéd úr? - kérdeztem szívélyesen.- Vállalkoznék én, de megfojt az adótörvény - válaszolta keserűen -, hetek óta ezeket fabrikáltam... - mutatott a mélybe, ahol a talmi ragyogás törmelékei hevertek.- A vers is - mondtam -, a kutyának se kell! Dehát akkor hol az igazi sonka, a francia pezsgő meg a kaviár?-Ott- mutatott egy második emeleti ablakra, nézze csak! A szomszéd most költözött, termékeny, igaz ember, nézze az ablakát! Két rúd Pick szalámi, fehéren penészes, néhány szál gyulai kolbász, két palack könnyű, portugál vinkó, Pepsi cola, Tschibo kávé, kosárban déligyümölcs és - láss csodát világ! - valódi, gyönyörű almák, eredeti Jonathán.- Uj lakó... komoly férfi, országgyűlési képviselő - mondta.-Az más... - válaszoltam - így igazán érthető... A költő befejezte történetét, és kiszürcsölte kávéscsészéjéből a zaccot. Várakozóan nézett ránk, na, mit szóltok, nagyokosok?! Elismerően bólogattunk. Igen, korunk néha valóban rendkívüli történeteket komponál, ha úgy tartja kedve!----CSON TOS \SU_MOS:~ Szép régi szokás: a házak előtt, Ahol leány van, álljanak fenyők, Ha május virrad, kikelet hava, Ha dalolni kezd a szív madara. Haj, valamikor vittem én is fát, Tettem ágára piros pántlikát. S keblembe rejtettem a madarat, Mely dalba kezdett ott a fa alatt. Tegnap elnéztem: ahogy este lett, Elindult fiam, cél az égeres. Vágott egy fát és ültette oda, Hol áll Zsókáék kapuoszlopa. Elnéztem hosszan, öröm s bú között. Az időt mértem, amely elszökött - De itt a madár, az a hajdani, Dalát fiam már kezdi hallani. y minden szerdán 24 oldalas színes MAGAZIN melléklettel jelenik meg. A Tele Magazinban: Magyar TV1, Magyar TV2, RTL, SAT 1, PRO 7, 3 SAT, Osztrák 1, Osztrák 2, DSF, TV5, SZTV1, SZTV 2, Super Channel, MTV, Eurosport, Duna TV A lap közli a Magyar Rádió egész heti műsorát, minden számban színészképek, rejtvények és receptek. a szerdai szám ára csupán 5 korona Szabad Újság + Tele Magazin Műsor egész hétre Ez az, amit keresek!
