Szabad Újság, 1993. május (3. évfolyam, 101-123. szám)
1993-05-19 / 114. szám
Napjaink Szabad ÚJSÁG 5 Új(abb) regionális társulás alakult Kisközségek nagy szövetsége? ÍH) 1993. május 19. .z Nehéz csata után és előtt Ki kell használnunk a nemzetközi támogatást 1993. május 12-én az Európa Tanács Parlamenti Közgyűlésének Politikai Bizottsága úgy döntött, támogatja Szlovákia felvételét az Európa Tanácsba. Ez Szlovákia szempontjából jelentős határozat volt, hiszen az elmúlt években nem történt meg, hogy a közgyűlés visszautasította volna a Politikai Bizottság javaslatát. Sikeresek voltak tehát a szlovák diplomácia erőfeszítései, hiszen a döntés előtt gyakran lehetett hallani olyan véleményt, hogy míg Csehország felvételének nem lesz akadálya a júniusi-júliusi közgyűlésen, Szlovákiáról elhalaszthatják a szavazást. Ám a szlovákiai magyar politika-diplomácia is sikerként könyvelheti el a strassbourgi döntést, hiszen a Politikai Bizottság támogató állásfoglalásában megfogalmazott feltételek a Szlovákiában számbeli kisebbségben élő nemzeti közösségek jogainak kiszélesítésére és betartására kötelezi a szlovák kormányzatot az Európa Tanács Parlamenti Közgyűlésének 1201-es Ajánlása alapján. A döntés hátteréről, az állásfoglalás adta lehetőségekről nyilatkozott lapunknak DURAY MIKLÓS, az Együttélés Politikai Mozgalom elnöke.- Az elmúlt hónapokban számtalan külföldi bizottság járt Szlovákiában, vizsgálták a szlovákiai helyzetet az európa tanácsi feltételek alapján. Több pozitív, néhány negatív megállapítás után immár született egy döntés, amelyet szinte véglegesnek lehet tekinteni. Önök szerint, információik alapján mi van a döntés hátterében?- Az elmúlt hónapokban komoly politikai bokszmérkőzés zajlott Szlovákia felvételéért az Európa Tanácsba. A szlovák kormányzat mindent megtett azért, hogy a lehető legrövidebb időn belül és minden új feltétel nélkül lehessen az ország a Tanács tagja, ami természetes és érhető. Értesüléseink szerint elsősorban az Európa Tanács hivatalnokait sikerült meggyőznie a kormányzatnak, hiszen tudjuk azt is, hogy mind a főtitkár, Lalumiére asszony, mind pedig a politikai titkár, Füriére úr Ígéretet tett, hogy Szlovákia feltételek nélkül lesz tagja az Európa Tanácsnak. Jellemző, hogy amikor Szlovákiában jártak a raportőrök, szinte kerülték a velünk való találkozást, sőt, maga Lalumiére asszony is úgy intézte az elmúlt időszakban közép-európai látogatásait, hogy Szlovákiában csak nagyon rövid időre állhasson meg, szinte lemondva korábbi ígéretéről, a helyzet objektív felülvizsgálásának a lehetőségéről. Nem valósult meg az a találkozó sem, amelyet egyébként megígért; nem találkozott a szlovákiai magyar politikai erők vezetőivel és parlamenti képviselőinkkel, a konkrét időpontban küldött maga helyett mást. Ebből arra lehet következtetni, hogy az Európa Tanács hivatali részében van egy meggyőződés, mely szerint bármilyen is Szlovákia jogrendszere és politikája, fel kell venni a Tanácsba. Ez ütközött a politikai bizottság meggyőződésével és néhány európai ország álláspontjával. De itt is két részre oszlottak az érintettek. Míg az angol, a brit politikához közelebb álló országok a felvétel elnapolását és szigorú feltételeket szorgalmaztak, addig a német politika és támogatói a feltétel nélküli gyors felvételt javasolták. Egészen pontos információink vannak arról, hogy maga Kohl kancellár szorgalmazta, hogy Szlovákiát még májusban vegyék fel, míg a brit diplomaták a mi követeléseink mögé sorakoztak fel. Ez talán annak tudható be, hogy miután nyilvánvalóvá vált Csehszlovákia kettéválása, partnereket kezdtünk keresni a különböző európai szervezetek és intézmények tagjai között, s míg az angol politikai körökkel nagyon jó kapcsolatot sikerült kialakítanunk, addig a németekkel, minden igyekezetünk ellenére, egyszer sem sikerült találkoznunk.- A politikai bizottság döntése előtt a miniszterek bizottsága hallgatta meg a szlovák külügyminisztert, Jozef Moravcíkot, aki strassbourgi útja után a sajtónak nyilatkozva négy feltételt említett, kimondottan a szlovákiai magyarokra vonatkoztatva. A magyar keresztnevek anyakönyvezését, a helység- és utcanevek használatát a helyi lakosság anyanyelve szerint, az ország közigazgatási elrendezését, valamint az iskolaügyi és kulturális autonómiát. A politikai bizottság némiképp változtatott ezen a feltételrendszeren. Hogyan és miért?- A politikai bizottság rövid néhány nap alatt valóban módosított a feltétel'/U U. ") rendszeren. Az említett négy követelésből megmaradt a magyar vezeték- és keresztnevek használati joga, valamint a helység- és utcanevek, a középületek megjelölése és egyéb információk két- vagy többnyelvű használata. A harmadik kérdés, a területi átrendezés mint evidencia került az állásfoglalásba olyan megfogalmazásban, hogy bármilyen lesz is Szlovákia területi felosztása, a kisebbségi jogok be lesznek tartva. A negyedik kérdéskör a politikai bizottság állásfoglalásában elveszett, vagyis a kulturális és iskolaügyi autonómiát nem emeli ki az állásfoglalás, viszont van egy nagyon komoly támpont az állásfoglalásban, mégpedig az idén február elsején az Európa Tanács Parlamenti Közgyűlése által hozott 1201-es Ajánlás, amely az eddigi összes dokumentum közül a legegyértelműbben fogalmazza meg a betartandó kisebbségi jogokat. Ennek az Ajánlásnak az idén ősszel kellene az Emberi Jogok Európai Konvenciójának dokumentumává, csatolt jegyzőkönyvévé válnia, amelyet aztán kötelező érvénnyel kellene betartania minden országnak.- A politikai bizottság viszont Szlovákiával kapcsolatban többször is hangsúlyozza az 1201-es Ajánlást. Mi mindent fogalmaz meg ez az Ajánlás, s mit jelenthet ez a gyakorlatban a szlovákiai magyarság szemontjából?- A politikai bizottság a feltétel megfogalmazásával olyan mederbe próbálja terelni Szlovákiát, a szlovák kormányzatot, amelyből nem tud kitérni a kisebbségi jogrendszer tökéletesítése, a jogok betartása nélkül. Az Ajánlásba foglaltakon kívül ugyanis kötelezi Szlovákiát arra, hogy amennyiben megszegi a jogokat, polgárai, kisebbégi szervezetei az Emberi Jogok Európai Bíróságához fordulhatnak, s Szlovákia elismeri e bíróság felsőbbségét, ezzel összefüggésben pedig Szlovákia elismeri minden ember jogaként az Emberi Jogok Európai Bíróságához történő személyenkénti kereset benyújtásának a lehetőségét. Ami az 1201-es Ajánlást illeti, egy hosszabb dokumentumról van szó, amely több fejezetben és cikkelyben fogalmazza meg azt, milyen ismérvei vannak a nemzeti kisebbségnek, ezen kisebbségekkel szemben milyen eljárás tilos, mely alapjogok illetik meg a kisebbséghez tartozó polgárokat és milyen garanciák szükségesek a többség-kisebbség viszonyának rendezettségéhez egy adott ország határain belül. Egy interjú keretében nehéz ismertetni az egész dokumentumot, ezért csak néhány megfogalmazására hívnám fel a figyelmet. A 3. cikkely 2. pontja például kimondja, hogy a nemzeti kisebbséghez tartozó bármely személy egyénileg vagy másokkal társulva gyakorolhatja és élvezheti jogait, a 6. cikkely pedig leszögezi, hogy a kisebbséghez tartozó személyeknek jogukban áll létrehozni saját szervezeteiket, a politikai pártokat is beleértve. Az én olvasatomban ezek a kitételek a kollektív jogok megfogalmazását jelentik, különösen akkor érzem ezt így, ha figyelembe veszem még a 7. cikkely 3. pontját is, amely szerint a jelentős mértékben nemzeti kisebbség lakta körzetekben a kisebbséghez tartozó személyek jogosultak anyanyelvűk használatára a közigazgatási szervekkel való érintkezések, valamint a bírósági és jogügyi eljárások során, illetve a 8. cikkelyt, amely kimondja az anyar/- > / JUj ^ nyelvi művelődés jogát, illetve azt, hogy a kisebbségek létrehozhatnak saját iskolákat és oktatási, illetve képzési intézményeket. De még ezeknél is többet mond a 11. cikkely, amely szerint amennyiben az országosan számbeli kisebbség egy adott területen többséget alkot, joga van létrehozni autonóm közigazgatási szerveket, avagy joga van a különleges státuszhoz. Ezek az elképzelések, ajánlások teljesen összhangban vannak a mi törekvéseinkkel, a kérdés csupán az, mennyire tudjuk kihasználni támaszként ezt a nemzetközi dokumentumot ahhoz, hogy Szlovákia törvényalkotása teljes egészében igazodjon cikkelyeihez, s ezen jogainkat mihamarabb gyakorolhassuk. Mert úgy gondolom, az ajánlások és feltételek ellenére sem lesz könnyű mindezt átültetni a szlovák parlamentben. Úgy is mondhatnám, a politikai csatározásnak még távolról sincs vége.-Talán támpontot nyújthat az is, hogy a szlovák kormányzat elfogadta az Európai Biztonsági és Együttműködési Értekezlet kisebbségi főbiztosának azt a javaslatát, hogy Szlovákiában az elkövetkező két évben rendszeres vizsgálatokat fognak tartani nemzetközi bizottságok az emberi szabadság- és kisebbségi jogok betartása kapcsán. Ilyen körülmények között ön menynyire tartja fontosnak politikai mozgalmaink nemzetközi aktivitását?-Ahogy mondtam, az adott, úgy vélem, kedvező feltételekkel itthon kell élnünk. A lehető legrövidebb időn belül be kell nyújtanunk azokat a törvénymódosító javaslatainkat, amelyeket mindeddig visszautasítottak, illetve néhány újat is, amely a mostani nemzetközi állásfoglalás értelmében nehezen lesz visszautasítható. Mindenképpen szeretnénk elérni - a benesi dekrétumok hatályon kívül helyezését, ami automatikusan lehetővé tenné a restitúciós és a földtörvény módosítását is, amelyek jelenlegi formájukban hátrányos gazdasági helyzetbe szorítják a szlovákiai magyarokat. A benesi dekrétumok eltörlése jó esélyt adna ahhoz is, hogy végre kinyissuk a deportált, meghurcolt magyarok jogi-erkölcsi és anyagi kártérítésének a kérdését is, hiszen az elmúlt néhány hónapban szinte megfeledkeztünk azokról, akiket emberi mivoltukban megalázva, marhavagonokban Csehországba vittek szinte rabszolga módjára, munkára. Kemény is kitartó munka vár mozgalmainkra, képviselőinkre. Ugyanakkor igen fontosnak tartom azt, hogy rendszeres külpolitikai munkát végezzünk, új partnereket keressünk elképzeléseink támogatására. Nem szabad elfelejteni, hogy az európa tanácsi tagság mellett Szlovákia társult tagja kíván lenni az Európai Közösségnek is. Hadd idézzem ezzel kapcsolatban Habsburg Ottó szavait, amelyeket alig 10 nappal ezelőtt mondott el Nagyváradon. A nagy nemzetközi tekintélynek örvendő politikus leszögezte, hogy „szigorú és komolyan ellenőrzött előfeltételei vannak annak, hogy a kelet-közép-európai országok és a szovjet utódállamok csatlakozhassanak az Európai Közösséghez“. Majd felsorolta, hogy ezen követelések közé tartozik a parlamentáris demokrácia, mint jogalkotási és államigazgatási gyakorlat, az emberi jogok európai normák szerinti szavatolása, beleértve azt is, hogy az eddig kisebbségnek nevezett és így is kezelt etnikai közösségek államalkotó társnemzetiségként szerepeljenek az érintett ország jogrendjében és gyakorlatában. Csak megjegyzem, hogy ezeket az elveket nemrég, február végén az Együttélés közgyűlése is megfogalmazta, Habsburg Ottó szavai pedig arra biztatnak, ösztönöznek bennünket, hogy nemzetközi színtéren is képviseljük, szorgalmazzuk elképzeléseinket. Tudjuk, hogy ez sem lesz egyszerű, s még ha igazat adnak is nekünk, teljes sikerre nem számíthatunk. Végülis a politika a kompromiszszumok művészete. A mi esetünkben az a lényeg, hogy helyesen határozzuk meg a fontossági sorrendet, jól érezzünk rá, melyik igényünkre van fogadókészség, s melyik az a kérdés, amelyet a felvetésen túl nem szabad erőltetni, boncolgatni, nehogy a létkérdésekben szerzett támogatást is elveszítsük. Úgy gondolom, eddigi politizálásunk során sikerült a megfelelő mértékeket megtalálni, s bízom benne, ezután sem lesz ez másként.- Köszönöm az információkat és a tájékoztatást. NESZMÉRI SÁNDOR Március tizenkettekidén a Nagykürtösi járásban új(abb) regionális társulás jött létre. A Csábon alakult érdekvédelmi szövetség valójában az ezernél alacsonyabb lélekszámú köz(ös)ségek társulása. Az új szerveződés elnökévé a jelenlévő polgármesterek - titkos szavazással - Pavel Kollár pribélyi polgármestert választották. Helyettese pedig Csalár polgármestere, Oravec János lett. A regionális társulás székhelye Pribély kisközség.- Önkéntes alapon szerveződő társulásról van szó - tudtam meg az egyesület alelnökétől -, érdekvédelmi szervezet vagyunk, politikai pártoktól és mozgalmaktól függetlenül működünk. Elsődleges célunk a járás kisközségei törvényes jogainak és érdekeinek a minél hatékonyabb és hathatósabb védelme, az apróbb települések közötti kapcsolatoknak, együttműködéseknek a szorosabbá tétele. A társulás életrehivásának az ötlete épp Oravec Jánostól származik.-Az elképzelés megfogalmazásakor arra gondoltam - magyarázta a minap -, hogy közösen többet el lehet érni, intézni, s ha többen lépünk fel bizonyos, már-már intézményesített visszaélések ellen, eredményesebbek lehetünk... Kilencven óta létezett ugyan egy regionális társulás a járásban, ám az, ahogy mondani szokás, nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket. Szeretnék elérni, mondta még, hogy ne csupán egyes „kiválasztott“, kiváltságos falvak jussanak támogatáshoz, hanem minden település kapjon bizonyos összeget az állami segítségből. így volt ez az „átkosban“ is, mint most: aki adott, kapott is. De mit csináljon az a falu, amelyiknek egyszerűen nincs miből adnia?-A régi kapcsolatok nem szűntek meg - panaszolta a társulás alelnökévé választott polgármester -, az elvtársak ma is összetartanak... Közművesíteni kellene a falunkat, de hiába kilincseltem az illetékes hivatalokban, senki sem foglalkozott érdemben a kérelemmel. Beadványomra senki sem reagált. Bízom abban, hogy ha együtt emeljük fel a minket is megillető jogokért a szavunkat, erősebb lesz a hangunk, s majd messzebbre elhallatszik. A falufejlesztésre előirányzott közpénzek igazságtalan állami elosztása ellen, említette továbbá Oravec János, a járás huszonöt községi hivatalának a vezetője által jóváhagyott tiltakozó levelet, petíciót küldtek a pénzügyminisztérium címére, de választ sem kaptak. A polgármesterek azt nehezményezték leginkább, hogy nem azok kaptak az anyagi javakból, akiket leginkább megilletett volna. Oda, ahol nincs közművesítés, kultúrház, óvoda, általános iskola, orvosi rendelő vagy megfelelő ravatalozó, nem sok állami segítség érkezett. Egyes polgármesterek kinyomozták; hol, melyik községi hivatal, menynyi pénzt kapott az elosztáskor. A vezetők saját kocsijukkal járták a járás településeit.- Szeretnénk - szögezte le a társulás alelnöke -, ha a legközelebbi elosztáskor, már csak a későbbi sértődések, vádaskodások elkerülése végett is, közösen dönthetnénk arról, ki mennyit kapjon a felhasználható tételből. Egyébként amikor petíciónkat elküldtük, a jelenlegi köztársasági elnök volt a pénzügyminiszter. Még csak válaszra sem méltatott bennünket. Mi az a huszonöt ,,kis falu"? S kit érdekelnek az ügyeik? Ki ér rá ilyen ,,apróságokra" is odafigyelni? Pedig hát szerintem a kis falvakban élők is sokat jelenthetnek a választásokkor! Oravec János nem helyesli az ország új területi felosztására irányuló törekvéseket sem.- Személyesen én elítélem a ravaszul kifundált tervezetet - fogalmazott erélyesen amely amellett, hogy minket, magyarokat megpróbál területi egységünkben megbontani, a régi kerületi nemzeti bizottságokat szeretné visszaállítani. Ezáltal nem csökken majd, hanem éppen ellenkezőleg, bővül az állami apparátus, amelkedik az apparátcsikok száma... A demokrácia játékszabályai szerint kellene ezt a problémát is megoldani. Bizonyos törvények meghozatala előtt ki kellene kérni az érintettek, az aprófaluk, a nagyobb települések meg a városok lakóinak a véleményét is az elsősorban őket érintő kérdésekben. A társulás képviselői, az önálló jogi személyként bejegyzett szervezet nevében eredményesen képviselték regionális szervezetüket a falvak és városok társulásainak országos tanácskozásán.- Tehát- lelkendezett a polgármester -, már tudnak rólunk, s indulásnak ez nem is rossz. Elhatároztuk, hogy nem hagyunk magunkkal packázni, ha nem látunk érdekeink védelmére egyéb megoldást, akár a parlament elé is leülünk, s tiltakozó akcióba kezdünk. Oravec János három évvel ezelőtt, polgármesterré választásakor megfogadta, hogy számára csakis egyféle igazság fog létezni. Az az igazság, amely az átlagember érdekeit védelmezi. S ígéretéhez azóta is hű maradt. A regionális társulás tagjai nem azt nézik, ki magyar, ki szlovák, hisz a gondjaink a magyar és a szlovák falvak polgármestereinek nagyjából azonosak. Kitűzött céljuk közös: segíteni akarnak magukon, egymáson. ZOLCZER LÁSZLÓ Közművesítésre az apróbb falvakban is égető szükség lenne (A szerző felvételei) A
