Szabad Újság, 1993. április (3. évfolyam, 76-100. szám)

1993-04-10 / 84. szám

iüg>-feSPOOAM«. f i mm KÖZÉLETI ÉS GAZDASÁGI NAPILAP Nyolcmilliós megtakarítás Az elnök bérezési javaslata Mint ismeretes, a Szlovák Köztársaság elnöke, Michal Kovác a szlovák kormányfő javaslatára mégis visszaadta a parlamentnek a képviselők által legutóbbi- ülésen jóváhagyott bérezésről szóló határozatot. A köztársasági elnök azonban konstruktívan állt hozzá az ügy intézéséhez, ezért a határo­zat visszaadásával párhuzamosan javaslatot is tett az általa elfogadható­nak tartott megoldásra. Az alábbiakban közöljük e javaslat sajtóiroda által kiadott változatát. SZOMBAT 1993. április 10. évfolyam 84. szám Ára 3 korona Az alapfizetés az átlagbér 2,7-szere­­se, s ne háromszorosa legyen, a különfé­le kiadásokért fizetett adómentes jutta­tást pedig felére, illetve 60 százalékára csökkentsék. Az alkotmánybíróság el­nökének, alelnökének, bfráinak, a Leg­felső Ellenrőző Hivatal (számvevőszék) alkalmazottainak és saját magának a fi­zetését azonnal oldják meg, ami pedig a képviselőket, a kormánytagokat s a töb­bi bfrát illeti — a törvény 1993. július elsejétől lépjen érvénybe. A fizetéseket a választási időszak lejárta utáni harma­dik hónapig fizessék. Az eredeti törvénnyel szemben a módosítás 8 millió korona évi megtaka­rítást jelentene. A parlament képviselői összesen 565 ezer, a kormány 84 ezer, az alkotmánybíróság 25 ezer, a köztár­sasági elnök 8 ezer, a Legfelső Ellenőr­ző Hivatal elnöke pedig ezer koronával kisebb fizetést kapna havonta. Verset csak a szív teremthet Lesz, nem lesz koalíció? A pénzügyminisztérium figyelmeztet Történelminek nevezett találkozó Milan Kriaíko és függetlenjeinek kilé­pése a Demokratikus Szlovákiáén Moz­galomból egészen más dimenziót adott a régóta tervezett és tegnap megvalósult DSZM—Demokratikus Baloldal Párt­ja találkozójának Néhányon enyhe túl­zással történelminek nevezték a péntek délutáni tanácskozást. Pedig Vladimír Meéiar a találkozó előtt a sajtóirodának és a rádiónak nyilat­kozva világosan elmondta, szó sincs koalí­ciós tárgyalásokról. A kormányfő szerint a legfontosabb kérdés a találkozón a kiala­kult politikai helyzet értékelése lesz, s en­nek fogja részét képezni a kormány eddigi munkájáról kidolgozott elemzés, illetve az önálló Szlovákiára kidolgozott, pontosí­tott kormányprogram. Peter Weks, a Demokratikus Baloldal Pártjának elnöke konzultatív megbeszélé­seket vár. Ezen belül is autentikus helyzet­­jelentést vár Vladimír Meőiartól a moz­galmán belül kialakult állapotokról. Milan Ftáénlk, a DBP parlamenti frakcióvezetője szintén a találkozó előtt nyilatkozva mondta el a rádiónak, hogy távolról sem ért egyet Roman Zelenay kijelentésével, mely szerint a függetlenek kiválásával semmi nem történt, s a Meä-Húsvétra megnyílnak a határok Tekintettel a húsvéti ünnepekre, ide­iglenes határátkelőhelyek nyílnak a szlovák—magyar határszakaszon a kö­vetkező helyeken: Szálkán (Érsekújvári járás) április 10—12-én 8-tól 17 óráig, Helembán (Érsekújvári járás) április 11—12-én szintén 8-tól és 17 óráig, és Tajtin (Rimaszombati járás) április 11- én 8-tól 18 óráig. ar-kormány továbbra is élvezi a parlament többségének bizalmát. Kifejtette, ami most a szlovák parlamentben van, az a legklasszikusabb értelemben vett kisebb­ségi kormányzás. „Ez igen jelentős válto­zás a két-három héttel ezelőtti helyzethez viszonyítva. A DSZM immár rákényszerül a nyitásra! ”—jelentette ki Ftáénik. A találkozó aztán a két politikai erő vezetőinek előzetés információit igazol­ta. A lapzártánkkor kiadott komüniké leszögezi, hogy a tárgyalás nyílt és tárgy­szerű volt, s mindkét fél alapvető célja a A csütörtöki rendkívüli kormányülés után sajtótájékoztatót tartott Meőiar kormányfő. Ézűttal azonban nemcsak a kormány napirendjéről és döntéseiről tájékoztatta az újságírókat, hanem kü­lönböző események hátterét is megpró­bálta megvilágítani. KúaZko visszahívását indokolva — kissé megkésve — elmondta többek kö­zött, hogy a volt külügyminiszter „fegy­verkereskedelembe keveredett”, ráadá­sul lepaktált a kereszténydemokrata mozgalommal, s velük együtt vissza akar­ta állítani az egységes Csehszlovákiát. Őamogurskyéknak Küaiko „elcsábítá­sán” kívül további „bűnei” is vannak, amelyeket Szlovákia és a szlovák nemzet ellen követtek el. Egyrészt külföldön is azt hirdetik a kormányfő szerint, hogy a közös állam megteremtésén fáradoznak, más­részt pedig kulturális és oktatási autonó­miát ígértek a magyaroknak. Ebben pedig külön veszélyes, ugyebár, hogy a kor­mányfő nem tud elképzelni ilyen fajta szlovákiai politikai stabilitás megtartá­sa. A DBP konstruktív ellenzék narad, úgy fogja tánogatni a kormányt, hogy az egyes minisztériumok munkáját külön is értékelheti. Megállapodtak abban, hogy rendszeres pártközi találkozókat tartanak majd, s együtt fog működni a két politikai erő parlamenti frakciója is. A DSZM felkínálta a DBP-nek a szak­ember-delegálás lehetőségét az egyes minisztériumokba, a kormány tanács­adó szerveibe, valamint a külügyi szol­gálatba. önrendelkezést területi autonómia nélkül. Hogy a párt közi viszonyok mit keres­nek egy kormányülés után tartott sajtótá­jékoztatón, amelyet ráadásul a gazdasági kérdésekhez hívtak össze, nem sokan ér­tették a teremben. Lehet, hogy a kor­mányfő értelmezte a kérdést úgy, hogy „sajtótájékoztató, mint sajtótájékoztató”, s mindezt egy nappal korábban mozgal­ma tájékoztatóján akarta elmondani, csak azon nem vett részt. De hát lelke rajta! Az viszont már igen furcsa dolog, hogy a szlovák közvélemény előtt politi­kai partnerei lejáratására a kormányfő megint a cseh és magyar veszélyeztetett­ség rémképét húzza elő, mégha ezúttal finomabb, diplomatikusabb formában is, mint tette azt korábban. A válasz nem marad(hatot)t el. A rá­diónak nyilatkozva Ján Őamogursky azt bizonygatta, hogy Léván az MKDM által szervezett KDM—MKDM—MKDNP találkozón arról tárgyaltak, hogyan lehet­ne íddolgozni olyan autonómia-tervezetet, Feltámadás, jó reménység A bőrünkre vitáznak---------­A kormányfő újabb Latrok között — értetlenül Húsvét van. Isten visszakapja földre küldött fiát tőlünk, latroktól, akik hiá­ba, soha nem leszünk jobbak... Akár­hányszor is teszünk fogadalmat, hogy többé már nem vétkezünk, mindig újra­kezdjük, kitartóan. Nincs olyan soha többé, amelyet újra meg újra meg ne ismételnénk, hogy megint eljussunk a felismerésig: mi az, amit megtenni, megengedni nem szabad embernek. A keresztény hagyományaira, erköl­cseire oly büszke Európa magába szállt, áhitatos, imádságos. Harangjai Rómába mentek. Tompa kolompolással járja végig az utat, melyet a Megváltó járt végig majd kétezer éve, a bölcsőtől a keresztfáig. Bé­­külékeny az ember. Önmagával szemben legalábbis. Igyekszik bűneit elfelejteni, otthagyni a golgotái stáció tövénél. Végül is Európa, a jó öreg Európa visszatér konzervatív-keresztényi hagyományaihoz, egyre kevesebb a szocialista vagy szociál­demokrata kormány országaiban, nem ré­mít ördögi vörös isten réme. Csak a zava­rodottság. Mit kezdjen az ember a rásza­kadt végtelen szabadsággal? A jó öreg Európa, mely a civilizáció bölcsője, a ke­resztény erkölcsök és értékek őrzője, leg­veszélyesebb tűzfészke is a világnak. Bár­mely pillanatban lángra kaphat az egész kontinens, pedig még ötven éve sincs, hogy kimondatott: soha többé. A szabadság furcsa dolog. Van, aki­ben vérszomjas indulatokat ébreszt. Krisztus egykori népe — amikor szaba­don választhatott, maga hozhatott ítéle­tet — egy torokként üvöltött: feszítsd meg őt. S nem sok változott azóta sem. Pedig Európa tudja, a szabadság nem azt jelenti, hogy bármit szabad. És mégis. Feltámadásra várunk. Jó reménység­gel, de félelemmel is eltelve. Idén is indulnak békemenetek. Idén is elhang­zott a felhívás: a szombatról vasárnapra virradó éjszakán minden jóakaratú em­ber állítson égő gyertyát ablakába, őr­tüzet a bosznai szenvedőknek. Jelet, hogy lélekben velük érez, vagy legalább gondol rájuk. Bosznia népe már máso­dik háborús húsvétját üli. Európa a má­sodik vérző feltámadás-ünnepet. Tehe­tetlenül, tétován, szégyenkezőn és tűr­ve, hogy pszichiáter-elnök az elszaba­dult, felhecceit tömeggel végrehajtassa, amit kieszelt, miközben mossa kezeit. Feltámadásra várunk. De abban re­ménykedve, a Jelenések könyve betelje­sülésének ideje még nem érkezett el, az Apokalipszis még várat magára, s hogy ott is megtörténik a misztérium, az iste­ni csoda, ahol szenvedéstől elcsigázott, meggyötört, megalázott emberek ver­gődnek hétköznapi apokalipszisok ten­gerében. Békességért kiáltva. Húsvétra készül a keresztény Euró­pa... N. Gyurkovits Róza Haza a A Szlovák Köztársaság Pénzügy­minisztériuma figyelmezteti a polgárokat, a szlovák és cseh pénzügyminisztériumok, valamint a Szlovák Nemzeti Bank és a Cseh Nemzeti Bank közt 1993. február 4-én kötött egyezmény devizaügyletekről szóló 5. cikkelyére. Eszerint a Szlovák Köztársaság területén (a Cseh Köztár­saság területén úgyszintén) állandó lak­hellyel rendelkező természetes személyek az egyezmény érvénybe lépésétől számítva három hónapig, azaz 1993. május 4-éig elszólásai amelyet nemcsak a szlovákiai magyarok­ra, hanem a magyarországi szlovákokra is értelmezni lehetne, ráadásul mindkét or­szágban egyként lenne kivitelezhető a ki­talált forma. Tagadta viszont a KDM el­nöke, hogy bármit is ígértek volna a ma­gyaroknak. Ivan áimko ugyanezen mozgalom al­­elnöke viszont a sajtóirodának nyilatko­zott. Általa közölte a nagyvilággal, hogy decemberben végérvényesen lemond­tak a közös államról, nem igaz tehát, hogy lepaktáltak volna a csehekkel, a magyaroknak pedig végképp semmit nem ígértek. Ivan Simko azonban nem­csak védekezett, hanem azt is mondta, hogy „Meéiar úr ismét tudatosan igaz­talant igyekszik elhinteni a bizalmat­lanság és a gyűlölet magját. Érthető, hogy amikor ő és kormánya elveszti a dolgok menete felett az ellenőrzést, megijed. Ám semmilyen félelem nem jogosítja őt fel arra, hogy hazug módon övön alul üssön”. -is­pénzt! szabadon átutalhatják a Cseh Köztársaság területén bejegyzett bankokban maradt koronaszámláikat a Szlovák Köztársaság területén bejegyzett bankokba. A futó­számlák esetében ez azt jelenti, hogy a tulajdonosnak személyesen kell megjelen­nie a csehországi bankban, ahol a számlát nyitotta és átutalási utasítással kéri a banktól számlája megszüntetését és pén­zének átutalását cseh koronában valame­lyik Szlovákiában bejegyzett bankban nyi­tott számlájára. Az említett határidő, azaz 1993. május 4-e, után ezen pénzek Szlová­kiába utalásához szükségessé válik a Cseh Nemzeti Bank devizaengedélye a deviza­­törvény, valamint az azóta kiadott előírá­sok értelmében az állandó külföldi lak­hellyel rendelkező személyek számlái kül­földi számlának minősülnek. A Szlovák Állami Takarékszövetkezet és kirendelt­ségei a Cseh Állami Takarékszövetkezet betétkönyvének felmutatása esetén vállal­ják a polgár pénzátutalásának közvetítését a Szlovák Köztársaságba, s így nem kell a csehországi takarékpénztárban személye­sen megjelennie. A határidős kamatbetét a május 4-ei határidő lejárta után is szabadon átutal­ható. Erre a betét tulajdonosának a ha­táridő lejárta utáni egy hónapon belül lesz lehetősége. Ezután a tranzakcióhoz szintén a Cseh Nemzeti Bank devizaen­gedélyére lesz szükség. Ha valamelyik csehországi bank az említett határidőig megtagadná a sza­bad, devizaengedély nélküli átutalást (zárolja a számlát) a polgárnak a Cseh Nemzeti Bankhoz kell fordulnia írás­ban. Cím: íeská národná banka, Na Pfíkopé 28, 110 03 Praha 1, oddelenie bankového dohfadu.

Next

/
Thumbnails
Contents