Szabad Újság, 1993. április (3. évfolyam, 76-100. szám)

1993-04-09 / 83. szám

KÖZÉLETI ÉS GAZDASÁGI NAPILAP PÉNTEK 1993. április 9. Ili. évfolyam 83. szám Ára 3 korona «DWfkKACNt POLNOHOSPOOMSB INFORMACnÍ Sí KSölSKO ípeci*t. A vízügyi szakemberek»» sor Ján LLíúch külügyi államtitkár teg­nap sajtótájékoztatót tartott a brüsszeli kormányszintű tárgyalásokról Magyar­­országgal a bősi vízlépcsóról. Brüsszel­ben arról írtak alá a tárgyalófelek szer­ződést, hogy a vitát a hágai Nemzetközi Bíróság elé fogják teijeszteni, de elő­ször a kidolgozott javaslatokat az egyes országok parlamentjeinek kell jóvá­hagyniuk. Megegyezés született arról is, hogy Hágában irodát hoznak létre, melynek munkájába főleg a szakértőket vonják be. Továbbá, mivel a bíróság végleges döntése 3-4 év múlva várható, addig Magyarország nem fog követelni előze­tes intézkedéseket. Az ügyet a hágai bíróság elé csak abban az esetben teijeszthetik, ha mindkét fél kötelezi magát, a bíróság döntését figyelembe fogják venni és ezért a döntést megegyezés formájában fogják ratifikálni. Szlovákia a bíróság döntését három kérdésben várja: Ma­gyarországnak joga volt-e az 1977-es szerződés alapján leállítani az építke­zést; Szlovákia törvényesen járt-e el, amikor 1992-ben a részleges üzemelte­téshez folyamodott; milyen következ­ményei lesznek Szlovákia részére a bí­róság döntésének. Liáúch végül leszögezte: Szlovákia részére az erőmű üzemeltetése elsőren­dű feladat, a magyar fél a tárgyalásokon megértését nyilvánította ki és foglalko­zik a problémával. Szlovákia optimista lehet, de főleg realista. HAJDÚ ISTVÁN Az Együttélés—MKDM koalíció vezetői Michal Kováénál A jószándék megvan... Michal Kovái szlovák köztársasági elnök tegnap fogadta az Együttélés—Ma­gyar Kereszténydemokrata Mozgalom vezetőinek küldöttségét A találkozóra azért került sor, mert az elmúlt héten a parlamenti pártok vezetőinek megbe­szélésein Meciar kormányfő megvádolta a parlament magyar képviselőit, ami­ért azok — állítólag — hátráltatják Szlovákia Európa Tanácsi tagságát, s ezt Duray Miklós kifogásolta, s kérte, találkozhassanak az elnökkel. A tegnap délutáni megbeszélésen az Együttélés Politikai Mozgalmat Duray Miklós elnök és Duka Zólyomi Árpád elnök képviselték, az MKDM részéről pedig Farkas Pál alelnök, Csáky Pál frakcióvezető és Bárdos Gyula szóvivő voltak jelen. Végülis a találkozó létre­jöttét indokló kérdés megvitatására nem került sor, mert Michal Kováénak eddig Meéiar kormányfő nem adta át az említett találkozó írásos feljegyzéseit, s az elnöknek nem volt azt ideje érdem­ben áttanulmányozni. A tanácskozás végén a magyar koalí-Nos, úgy tűnik, az est beálltával elpil­ledt a dinamizmus, mert a tárgyalások siralmas eredményt hoztak. A 9 megtár­gyalt szerződésből végül mindössze négyet sikerült parafálniuk a pénzügy­­minisztereknek, Július Tóthnak és vendé­gének, Ivan Koéárníknak. Ezek a szerző­dések is a „kevésbé érdekesek” közé tar­toznak — a volt Csehszlovákia kétoldalú kapcsolataiból fakadó passzívumokra és aktívumokra vonatkoznak, ezekből is le­számítva a volt Szovjetunió és a volt Cseh­szlovákia közötti követeléseket —, míg a legfontosabbakban lényegében nem is kö­zeledtek az álláspontok. Július Tóth pénzügyminiszter szerint a volt Csehszlovák Állami Bank vagyoná­nak felosztásáról azért nem született meg­állapodás, mert a vagyonkimutatás és a gazdálkodásból származó kintlevőségek­­aktfvumok nincsenek megfelelő doku­mentumokkal alátámasztva, hasonló a ció vezetői hangsúlyozták, mindenkép­pen értékelendő, hogy ez a megbeszélés kulturált légkörben folyt, mindenki vé­leményt nyilváníthatott anélkül, hogy szavába vágtak vagy „lehurrogták” vol­na. Pozitív körülményként kell azt is elkönyvelni, hogy Michal Kováé meg­ígérte, segít a kérdést megoldani. Megállapodás született arról, hogy a kisebbségi kerékasztalra május elején kerülne sor, s azon feltehetően 18—20 résztvevővel számolnak. Ezen részt ven­nének a magyar politikai pártok és moz­galmak, a Csemadok, valamint a peda­helyzet néhány cseh követeléssel Szlováki­ával szemben is, illetve számtalan doku­mentumot olyan későn kaptak kézhez, hogy felelőtlenség lett volna azokkal kap­csolatban végső álláspontot kialakítani. Azt is bejelentette, további dokumentu­mokat kémek a esetiektől a folytatandó szakértői tárgyalásokra, ami egyúttal azt is jelenti, április 15-én biztosan nem írja alá a két kormányfő a végső vagyonelosztási megállapodást. Mindebből persze az is következik, hogy a szlovákiai polgárok, akik vagyon­jegyeiket Csehországban fektették be, április 15-ig szintén nem válhatnak — jogos — vagyonuk tulajdonosává. Hogy ez mikor történhet meg, nehéz megjó­solni, minthogy Július Tóth szerint „tartson a vagyonelosztás akár további hetven évig, számunkra az a fontos, hogy ezen Szlovákia ne vesszen egy fil­lért sem”. -Is­gógusszövetség képviselői, s hasonló „felállásban” lenne jelen a többi nemze­ti kisebbség is. Kivételt képez a roma kisebbség, amelyet kulturális szinten képviselnének, hiszen akadnak olyan roma szervezetek is, amelyek ezt az et­nikumot nem tekintik nemzetiségnek. Az említett kerekasztal előtt a köz­­társasági elnök egy tanulmányt szándé­kozik kidolgoztatni e kérdésről, amelyet összegeznének, majd véleményeznének a parlamenti pártok, s tisztáznák mi a közös, s mi az, amiben eltérőek a néze­tek, s politikai megoldást igényelnének. Amely kérdésekben nem sikerülne dű­lőre jutni, azt egy független szakem­bercsoport véleményezné, amely össze­hasonlítaná a szlovákiai jogrendet és az európai, a hasonló kérdésekben már ki­alakult jogrenddel. Ha ez meglesz, ak­kor ezt fel lehetne használni a nemzeti­ségi kerekasztal tanácskozásainál. Az elnök kíváncsi arra is, hogy miként vélekednek a nemzetiségi kérdésről a más nemzetiségűek, hiszen a magyar kisebbség kialakulásának történelmi előzményei egészen másak, mint a többiek esetében, s a legnagyobb létszámú. Tehát a fentiek alapján a jószándék az elnök részéről megvan. Más kérdés, hogy pusztán csak annyi, az kevés... (m) Hússtop Nyugat felé A volt KGST tagországaiból tilos az állati eredetű termékek (hús, hús- és tejtermékek) és élő állatok kivitele az Európai Közösség országaiba. A korlá­tozó rendeletet az Európai Közösség állat-egészségügyi szakosztálya adta ki tegnap megelőzési okokból. A tilalom 1993. május 10-éig érvényes. A párizsi Nemzetközi Járványügyi Szervezet ellenőrei a múlt hét óta vizsgálatokat végeztek Szlovákiában, Csehországban, Magyarországon és Szlovéniában, hogy nem veszélyezte­ti-e az állatállományt száj- és köröm­fájás. A vizsgálatok eredményei ne­gatívak voltak. (?) Tegnap rendkívüli ülést tartott a szlovák kormány, amelynek legfontosabb pontja a csődtörvény elfogadása volt. Nos, végül nem szü­letett meg, mert a beadványt átdol­gozták, s csak a jövő heti szerdai ülé­sen születik végső döntés. A mosta­ni változás legfontosabb eleme az, hogy egyes vállalatok esetében — amennyiben a túlélésre minimális esély is van — a csőd kihirdetését megelőzné az egyeztető tárgyalás. Ezt Jaroslav Kubecka gazdasági miniszter indokolta. Elmondta, ily módon elkerülhető az, hogy a cső­dölő vállalat magával rántsa hitele­zőit, a prosperáló üzemeket is, ami az egész pénzügyi rendszer össze­omlását jelenthetné. A kormányülésen módosították az adótörvényt is, amelynek viszont az a lényege, hogy segítse a vállalko­zókat, a fiatalokat, óvja az elesette­ket, viszont megfelelő szigorral bün-A Magyar Polgári Párt tegnapi sajtó­­tájékoztatóján pozitívan értékelte, hogy végre sikerült aláírni Bős ügyében a szlovák—magyar alávetési nyilatkoza­tot. Lehetséges, hogy ez is hozzájárul a szlovák—magyar viszony javulásához. A Magyar Köztársaság támogatja Szlová­kia felvételét az Európa Tanácsba. Az MPP szintén érdekelt abban, hogy Szlo­vákiát a lehető legrövidebb időn belül felvegyék az ET-be. A továbbiakban A Nagy László, a párt elnöke a surányi memorandummal foglal­kozott. A memorandumban a szlovák nyel­vet mint államnyelvet integráló tényezőnek nevezik a szerzők, az MPP szerint viszont integráló tényezőnek inkább a politikai kultúra, a gazdasági fellendülés, a jólét megteremtése kell hogy legyen, a nyelv csupán kommunikációs eszköz. A párt a tesse azokat, akik adózhatnának, de megpróbálnak a kötelezettségek alól kibújni. Végérvényesítette a kormány a közép-szlovákiai bankrendszer fej­lesztéséről szóló projektet, s eldön ­tötte, a térség fejlődését szolgáló in­tézmény székhelye Besztercebánya lesz. Pozitívan értékelte a kormány az elmúlt két hét külpolitikai aktivi­tásait, valamint tudomásul vette Jú­lius Tóth beszámolóját a vagyone­losztási tárgyalásokról, jóváhagyva a szlovák fél lépéseit. Az ülésre rányomta bélyegét Ja­roslav Kubeöka jelentése, mely sze­rint a szlovák ipar termelékenysége tavaly 14,1 százalékkal csökkent, s ez a tendencia nem állt meg az idén sem. A gazdasági miniszter egyúttal bejelentette azt is, az ország valuta­­tartalékai kritikus szintre csökken­tek. (Folytatás a 2. oldalon) memorandum egyetlen pontjával ért egyet, amelyben az arányos képviseletet igénylik az aláírók a helyi önkormányza­tokban. Az államvédelmi törvény beve­zetését a szocializmusba való visszaté­résnek lehet tekinteni. A Nagy László ironikusan megjegyezte, hogy amennyi­ben Szlovákia nemzetközi szervezetek tagjává kíván válni, akkor ezt a memo­randumot küldje el ezen szervezetek­nek. Ezeknek a pontoknak a betartása világos jelzés lenne a világ számára a szlovákiai viszonyokról. Az egészségügy és az iskolaügy terü­letén történt elbocsátásokról az MPP elnöke úgy nyilatkozott, hogy nem lehet szakmai okokra hivatkozni, hiszen min­den esetben tehetséges, nagytudású szakembereket mozdítottak el helyük­ről. -yj-Április 15-én sem lesz szerződés Tovább tart a vagyonháború Tegnapi számunkban a korai lapzárta miatt nem tudtunk beszámolni a cseh és a szlovák vagyonelosztási csoport munkájának eredményéről, mindössze arról, mindkét fél optimistán ült asztalhoz, s a kora estig tartó megbeszéléseket dinamikusnak nevezték. Még nincs csődtörvény Az MPP a szlovák—magyar viszonyról •=---------------. V g". -M.^)'w-Europa messze van Gróf Széchenyi István-emléktáblát avattak zsef, a Széchenyi Társaság elnö- életét annak szentelte, hogy meg­­ke, Molnár Imre, a Rákóczi Sző- tartsa a sorvadásnak indult nemze­­vetség főtitkára, valamint magyar tét, megmentse a magyarságot, ki­parlamenti képviselőink, Duka fejlessze és megőrizze nemzeti sa-Emlékőrző relief Szerdán, április 7-én leplez­­lék le gróf Széchenyi Ist­ván emléktábláját Ipolyságon, ha­lálának 133. évfordulóján^ a h’elyi városi hivatal, a helyi Szondy György Alapítvány és a magyar­­országi Széchenyi Társaság ren­dezésében. A domborművet a Fegyveme­­ki Ferenc Egyházi Alapiskola homlokfalán helyezték el, ahol 1830-ban gróf Széchenyi Istvánt megválasztották Hont megye tisz­teletbeli táblabírájává. A domborművet dr. Zsolnay Ernő, Ipolyság polgármestere fel­kérésére Frantiiek Mikloíko parlamenti képviselő és Kálmán Attila, a Magyar Kulturális Mi­nisztérium államtitkára leplezte le. Az ünnepi aktuson jelen voltak még többek között dr. Tóth Jó­„ *1 L l Zólyomi Árpád és Csáky Pál. A tábla leleplezése alkalmából beszédet mondott Duka Zólyomi Árpád is. Ebből idézünk. „Az emberiség egy nemzetét megtartani, sajátságait mint erek­lyét megőrizni s szeplőtelen minő­ségében kifejteni, nemesíteni erőit, erényeit, s így egészen új, eddig nem ismert alakokban kiképezve, végcéljához, az emberiség feldicsőí­téséhez vezetni" — vallotta életcél­jaként gróf Széchenyi István. Egész játságait, jobbá, nemesebbé és em­berebbé tegye a magyart. A „legnagyobb magyarra” em­lékezünk halálának évfordulóján. Arra a kimagasló egyéniségre, aki megérezte és tudta, hogy egy nemzet csak akkor válik naggyá és elpusztíthatatlanná, ha tudásá­ban, maradandó alkotásaiban és gazdasági szilárdságában mutat­kozik meg ereje. Mindehhez magas szintű szel­lemi fundamentumra van szük­ség. Nyilván Széchenyi István is tudatában volt ennek, amikor 1825. november 3-án az alsótáb­lai nemesség ülésén felajánlotta birtokának egyévi jövedelmét, azaz 60 ezer forintot a Magyar Tudományos Akadémia alapítá­sára. Tudatában volt annak, hogy milyen mérhetetlen nagy jelentő­sége van a tanulásnak, a nemzet művelésének. Amikor Széchenyi István jó barátjával, báró Wesselényi Mik­lóssal 1822-ben Angliába utazott, hogy tanulmányokat végezzen, s kibővítse látókörét, szomorúan döbbent rá, hogy milyen nagy a különbség Franciaország és Ang­lia jogrendje, demokratikus élete és Magyarország középkori világa között — s ekkor mindketten fo­gadalmat tettek, hogy minden erejüket hazájuk felvirágoztatásá­ra fordítják. Jó példa, kihívás ez a mának, hiszen ma is hasonló a helyzet. Nyugat-Európa demok­ráciája, jogrendje példaképünk lehet. Ez a világ bebizonyította, hogy míg a keleti tömb államai a „kommunizmussal” akarták biz­tosítani az emberek, a polgárok egyenlőségét és az úgynevezett boldog jövőt, addig Nyugat-Euró­pa következetes, ésszerű munká­val a gazdasági és szociális alapok kifejlesztésével, a jólét megköze­lítésével jutottak el az elfogadha: tó demokrácia szintjére. És most nekünk is erre kell törekednünk. Az emberi és szabadságjogokból kiindulva — különös tekintettel a nemzetiségi jogokra — érhető csak el fokozatosan valódi de­mokrácia: az új emberi értékrend kialakítása, a szilárd gazdasági alapok megteremtése, illetve a jól működő piacgazdaság az igazi de­mokrácia alapkövetelményei. Az ipolysági emléktábla fel­avatásával adózzunk a Kárpát­medence e kiemelkedő egyénisé­gének. Széchenyi nemcsak az új nemzeti életet, megújhodást je­lentő korszakot indított el, ha­nem tanítása és munkái irányt szabtak a későbbi nemzedék munkájának is. Ezért fogadjuk el jövőnk útmutatójául Széchenyi István szavait: „Dolgozni és mun­kálni kell naponta és szüntelen. Van becse, felette nagy becse a szónak is, nem tagadhatni, de a tett, százezrek egy célra törekvő tett emelheti ki nemzetünket fe­lette alacsony állásából.”-turczi­c.

Next

/
Thumbnails
Contents