Szabad Újság, 1993. április (3. évfolyam, 76-100. szám)
1993-04-08 / 82. szám
1 1993. április 8. Napjaink Szabad ÚJSÁG 5 A kölcsönös vádaskodás nem segít Szlovákiának Szükség van az őszinte párbeszédre (Folytatás az 1. oldalról)- Nem gondolja, hogy Meciar magatartását az is befolyásolta, hogy mozgalma nagyszombati kongresszusán szinte feladatul adta a köztársasági elnöknek az ilyen találkozó megszervezését, helyettesítendő a kormánykoalíciós szerződéseket? Netán az, hogy Michal Kovác végül is csak felfüggesztette tagságát a mozgalomban, amelyet alapított s egy hónappal ezelőtt még aleinöke volt Meciarnak?- Nem tudok igennel válaszolni, de azt sem mondom, hogy nem. Én úgy érzem, a köztársasági elnök két hatalmas malomkő közt őrlődik. Egyrészt bizonyos nyomás nehezedik rá a párbeszédet, a széles körű politikai és társadalmi konszenzust akarók oldaláról, akik nem egy elvtelen és logikátlan „nagy ősszeborulást“ akarnak, hanem valóban felelősséget éreznek Szlovákia jövője iránt. Általános és részkérdésekben is - például az ágazati szakszervezetek szakemberei - segítséget tudnának nyújtani a transzformációból és Szlovákia önállósulásából fakadó gondok megoldásában, de segítő szándékukat „politizálgatnak csupán" legyintéssel lesöpri a kormány az asztalról. Egyébként meggyőződésem, hogy maga a köztársasági elnök is inkább az ilyen, szakmai értelemben vett konszenzusra törekszik, törekedne, mintsem a kormány által gyakorolt elutasító, fennhéjázó magatartásra. Másfelől viszont valóban ott van a mozgalom, s még inkább Vladimir Meciar, aki közismerten gyakran alkalmazza a „vagy ő, vagy én“ zsarolási módszert, amivel egyre erősödik pozíciója, s ezzel nem tud mit tenni Michal Kováé. S még egy gondolat. Nem szabad elfelejteni, hogy Szlovákia parlamentáris demokráciát épít, ahol a köztársasági elnöknek eleve kisebb a szerepe, mint akár a parlamenté, akár a kormányé. Mondom, más parlamentáris demokráciákban is így van ez. Csakhogy emlékeznünk kell még a szlovák alkotmány vitájára, arra, hogy, mi kivonultunk az alkotmány megszavazása előtt a tanácsteremből, s az akkori vádaskodások és híresztelések ellenére nem csupán a kisebbségi jogok hézagos és sértő megfogalmazása miatt. Mi állásfoglalásunkban - amelyet az Együttélés Politikai Mozgalom képviselőivel közösen dolgoztunk ki és adtunk be - rámutattunk többek között az alaptörvény azon hiányosságaira is, amelyek mostanság egyre erőteljesebben jelentkeznek a gyakorlatban. Név szerint például a gazdaságát és vagyoni jogviszonyait taglaló cikkelyre - mára szinte teljesen leállt a privatizáció, a vállalkozói szféra pedig hátrányos helyzetbe került az állami nagyüzemekkel szemben -, illetve a végrehajtó hatalom közti megosztás egyenetlenségére, arra, hogy a kormány szinte teljhatalmat kapott az alkotmány által. Ilyen értelemben is mondom tehát azt, hogy a köztársasági elnök jószándéka, vagy csak szándéka ellenére sem tud sokat tenni a kialakult, most már nemcsak gazdasági és szociális szempontból, hanem politikailag is feszült helyzetben.- Ellentmondani látszik ennek a ténynek az, hogy Michal Kováé igen sikeres csehországi látogatás után hívta össze a hatpárti találkozót, ahol még arra is ígéretet kapott, hogy a cseh kormányzat rövidesen egyenrangúsítja a vagyonjegyes privatizációban részt vevő, Csehországban „befektető“ szlovákiai állampolgárokat. Meg az is, hogy a közvélemény-kutatások eredményei szerint márciusban a politikusok népszerűségi listáján Michal Kovác megelőzte Vladimír Meciar kormányfőt.- Én nem kötném össze a két dolgot. A köztársasági elnök csehországi látogatását ugyanis hosszabb ideje tartó szakmai megbeszélések,, egyeztetések előzték meg, a vitás kérdések megoldása mind Szlovákiát, mind Csehországot sürgeti. S nemcsak belpolitikai szempontból, hanem külpolitikai, s talán még inkább külgazdasági megfontolásokból is. A nyugateurópai országok ugyan elfogadták Csehszlovákia felosztásának a tényét, de elsősorban annak békés volta miatt, miközben többször is kifejtették, kár a közös államért. A nyugati tőke pedig egyenesen tartózkodóan fogadta ezt a megoldást, ami azért érthető, mert nem mindegy számukra, hogy egy öt- és egy tízmilliós piacban kell gondolkodniuk, vagy egy 15 milliósban. A tisztázatlan vámrendszer, a Nyugatot is érintő tranzitszállítás, a vagyonjegyek befagyasztása külgazdasági szempontból olyan tényezők voltak nézetem szerint, amelyekre mindkét ország ráfizetett, s nehéz lenne megmondani, mennyi millió vagy milliárd koronával. Ezért gondolom azt, hogy az események szerencsés találkozása volt az elnök sikeresnek mondott csehországi útja. Ami viszont a népszerűséget illeti: sajnos, az nem jár politikai hatalommal. Michal Kovác népszerű lehet, hiszen magam is mondtam, érzésem szerint jószándékkal próbál nyitott lenni, párbeszédet kezdeményezni, konszenzust teremteni. Az emberek nagy többségének elege van a politikai csatározásokból, az állandó vádaskodásokból, a múlt hibáira hivatkozásokból, na meg abból, hogy Meőiar kormányfő alig bukott meg az első választási időszakban, máris tudta a receptet, hogyan lehet azonnal jobb életet biztosítani Szlovákiában. Addig valahogy erre a receptre maga sem jött rá, ráadásul most újra kiderült, hogy igazából mégsem volt használható a beígért gyógymód. A polgárokat kétszer nem lehet becsapni. Legalábbis én remélem, hogy nem...-Térjünk még vissza a hatpárti találkozóra. Szóba került-e a köztársasági elnöki hivatal kiépítése kapcsán egy kisebbségi részleg kialakítása, amelyre egyébként Michal Kovác ígéretet tett beiktatása napján, s ha igen, felajániott-e ebben valamilyen posztot a magyar kereszténydemokratáknak?- Tulajdonképpen ez így nem került szóba. A köztársasági elnök inkább egy olyan bizottság felállításában gondolkodott, amit éppenséggel ad hoc bizottságnak is nevezhetnék. Elképzelései szerint ennek az lett volna a feladata, hogy a megfevő jogrend értelmében vizsgálja meg az egyes jelzett porblémákat, a törvények esetleges be nem tartását. Koalíciós partnerünkkel, az Együttélés jelenlévő képviselőivel együtt azonban ezt viszszautasítottuk, annak ellenére, hogy ezt korábban nem beszéltük meg. Nem is tehettük, hiszen nem tudtuk, hogy egyáltalán szóba kerül ilyen bizottság létrehozásának a lehetősége. Csakhogy: ha elfogadjuk ezt a javaslatot, előállhatott volna egy olyan állapot, hogy a bejelentések nyomán a bizottság intézkedik, a meglévő jogrend alapján és értelmében, s el lehetett volna mondani: uraim, ezt is megoldottuk, minden rendben van. Szerintünk pedig alapvetőbb problémák vannak Szlovákiában annál, hogy beírják-e a magyar keresztnevet, vagy sem, kiteszik-e a magyar falunévtáblát, vagy nem. Ezért javasoltuk azt, hogy egy komparatív bizottság jöjjön létre- s bevallom, ezt korábbi megbeszéléseink alapján terjesztettük elő -, amely a nemzetközi jogszabályok és dokumentumok értelmében vizsgálja a mi jogrendünket, s annak alapján születik meg majd később egy új törvényes alap a kisebbségi jogok témakörében. Ezt a javaslatunkat később a köztársasági elnök elfogadta, ami tulajdonképpen az egyetlen kézzelfogható és számunkra elfogadható eredménye a tanácskozásnak.- Említette, elnök úr, hogy Meciar kormányfő kifogásolta magyarországi aktivitásaikat, amelyekből valóban elég sok volt az elmúlt néhány héten. Végül is mi volt ezen látogatások célja?- Meciar úr nemcsak magyarországi aktivitásainkat kifogásolta, hanem egyáltalán külpolitikai lépéseinket. Ezzel kapcsolatban viszont két dolgot is el kell mondanom. Az egyik az, hogy az MKDM immár megfigyelői státust kapott az EUCD-ben, vagyis az Európai Kereszténydemokrata Unióban, s feltehetőleg júniusban megkapja ugyanezt az EDU-ban, azaz az Európai Demokratikus Unióban. Ez eleve kötelezettségekkel jár, ez eleve azt jelenti, programunk megvalósításáért tett lépéseinkről be kell számolnunk. A másik dolog pedig az, hogy mi itthon is keressük az együttműködés lehetőségeit, itthon is folytatunk párbeszédeket szlovák parlamenti és parlamenten kívül rekedt politikai erőkkel, csakhogy nem mindenütt járunk sikerrel, mint például a kormányzó Meciar-mozgalomnál sem értünk el eddig semmit. Úgy is mondhatnám, hellyel-közzel rákényszerítenek bennünket e meg nem értéssel, avagy elutasító magatartással arra, hogy külföldön keressünk meghallgattatásunkra befogadó készséget. Ami viszont Magyarországot illeti, én teljesen természetesnek tartom, hogy külföldi partnereink között ők is ott vannak. Sőt, azt tartanám természetellenesnek, ha ezen belül is nem ők lennének az első helyen. Egyébként: Szlovákia külpolitikájában- a kormány és a parlament által is elfogadottan - a szomszédos államokkal kialakítandó kiváló, baráti és jószomszédi viszony van deklarálva, s ha mi ehhez Magyarország irányában hozzá tudunk járulni, akkor csak a rosszindulat diktálhatja az ilyen aktivitások bírálatát. Megint más oldalról megközelítve a dolgot: a magyar kormány is deklarálta, s az ellenzék is támogatta a magyar külpolitika azon szándékát, hogy a határontúli magyarok esetében azokat az elképzeléseket karolja fel a budapesti kormánypolitika, amelyeket maguk a szomszédos országokban élő magyarok, azok politikai képviselői fogalmaztak meg igényként. Természetes tehát, hogy informáljuk őket elképzeléseinkről, s nem is tagadjuk, azzal a szándékkal, hogy ha szükséges, nemzetközi szinten támogassák azt. Ugyanakkor az is természetes, hogy igényeinkkel mind nemzetközi szinten, mind Magyarországon csak akkor járunk sikerrel, ha a szóhasználattól kezdve az általános politikai célok megfogalmazásáig összhangban vagyunk a nemzetközi jogszabályokkal, nemzetközi fórumok ajánlásaival és ezen ajánlások megfogalmazásával. Ugyanakkor hazai politikai életünkben új fordulatok is megjelentek, mint a társnemzet, nemzeti közösség stb., amelyeket illik konzultálni, még saját magunk tisztánlátása miatt is. Utolsóként említem ugyan, de nem mellékes kérdés, hogy Magyarország messze előttünk jár a rendszerváltás és a gazdasági transzformáció végrehajtásában, van tehát mit tanulni tőlük. Sőt, Magyarországon már mozgótőke is van, amely a regionális együttműködés megvalósítása esetén Szlovákiában is működhet. Magyarországi látogatásainknak tehát ezek voltak a céljai. S ha ebből valami árt Szlovákiának, akkor az nem a mi aktivitásunk volt, hanem az ezzel kapcsolatban kieszelt, alaptalan vádaskodások.- Köszönöm a beszélgetést. NESZMÉRI SÁNDOR A somorjai és a szenei járás Somorjai járás: 35 139 lakos, 26 560 magyar (75i58%) Szenei járás 29 816 lakos, 14 175 magyar (4754%) A Szabad Újság március 20-i számában megjelent az Együttélés javaslata a magyarlakta Dél- Szlovákia területi és közigazgatási felosztására. Most sorozatban közöljük a mozgalomnak az egyes járások kialakítására vonatkozó elképzelését - térképvázlat formájában.
