Szabad Újság, 1993. április (3. évfolyam, 76-100. szám)
1993-04-06 / 80. szám
4 Szabad ÚJSÁG Gazdaság 1993. április 6. Illúziók nélkül a nyugati mezőgazdaságról Nagy-Britannia sem ebből él Akárhogy is: a vita a hazai mezőgazdaság további sorsáról folyik. Érvek és ellenérvek hangoznak el. Tény: sokan szeretnék, ha Szlovákia mezőgazdaságában minden maradna a régiben, tehát az 1990 előtti állapotban, amikor még „nem gyűrűzhetett be a nemzetközi hatás“ gazdaságunkba, s ha nagyon rosszul mentek a dolgok, mindig adott volt a lehetőség, hogy önellátásra rendezkedjünk be. Az elmúlt három évben változott a világ nálunk is. Olyannyira, hogy a mezőgazdaság éppen most agonizál. Azok, akik megoldást keresnek, gyakran nyúlnak nyugati példákhoz, főleg ha az állami támogatások mértékét akarják demonstrálni. Egy rendszerből kiragadott adat azonban magában véve nem sokat mond. Hogy közelebb jussunk a nyugati mezőgazdaság lényegéhez, az alábbiakban tágabb összefüggéseket, sokkal több adatot tárunk olvasóink elé. Azért is, mert sajnos, a világ nagyobbik fele az ott érvényes játékszabályok szerint működik, tehát ha Szlovákia fel akar zárkózni Európához, előbb-utóbb neki is érvényesítenie kell e játékszabályokat. A brit mezőgazdaság azért jó példa a mi esetünkben, mert nagyjából megfelel a volt csehszlovákiai természeti adottságoknak és a lakosság fogyasztási szokásai is összevethetők. Nos, a mezőgazdaság nemzetgazdaságban betöltött szerepéről nagymértékben árulkodik, hogy a bruttó hazai termék hány százalékát teszi ki. Minél alacsonyabb ez az érték, annál fontosabb, megbecsültebb az agrárszektor az adott országban. A fejlett országokban Nagy- Britanniában és az USA-ban a legalacsonyabb ez az érték. Az USÁ-ban 1991-ben 2 százalékot tett ki, míg Nagy-Britanniában mindössze 1,3 százalékot. Ezek az értékek azóta tovább csökkentek. Hasonló képet mutat a mezőgazdaságban dolgozók létszámának alakulása is. Nagy-Britanniában 1980-82-ben a gazdaságilag aktív állampolgárok 2,6 százaléka foglalkozott földműveléssel, 1988-tól azonban már csak 2,1 százalékot tesz ki ez az arány. Abszolút számokban kifejezve 552 ezer dolgozója van az ágazatnak, ami egy harmaddal kevesebb, mint a csehszlovák valóság, holott Nagy-Britanniának 57,52 millió lakosa van. A mérsékelt égövi élelmiszerek és takarmányok termelésében a britek nem önellátók. 1980-82-ben még a fogyasztás 75,7 százalékát termelték meg maguk, 1991-ben már csak a 73,8 százalékát. Ha az importált élelmiszerek és takarmányok mennyiségét is figyelembe vesszük, csak a fogyasztás 58,2 százalékát termelték meg országon belül. Az önellátás alacsony mértéke nem csupán a behozatal előtt nyitott gazdaság számlájára írható. Viszonylag kevés a mezőgazdasági földterület is az országban, 18,5 millió hektár, ami az ország összterületének 77 százaléka. A szántóföld ebből is csak 38,3 százalékot tesz ki. Körülbelül 63 ezer hektár a 6617 hektár szántóföldből ugar. 1991-ben a szántóföldeken az alábbi növényeket termelték: búza 40,0% árpa 28,1 % repce 8,9% cukorrépa 3,9% borsó, bab 4,1% kertészet 4,0% egyéb termékek 10,9% Az állattenyésztésben a szarvasmarha-állomány 1991 folyamán 12,059 millióról 11,971 millióra csökkent, ebből a tejtehenek állománya 2,847 millióról 2,765 millióra. A vágómarha-állomány 1,595 millióról 1,670 millióra nőtt. Jellemző, hogy gyarapodott a juhállomány, mely egyedeinek száma már eléri a 43 milliót. A sertésállomány nagyjából olyan, mint nálunk, 7,659 millió. A baromfimennyiség 1991-ben 126,355 milliót tett ki. A farmergazdaságok jelentős változáson nem estek át a legutóbbi öt év alatt. Az átlagosan megművelt terület csak 1,2 hektárral növekedett, 1991-ben így 70,9 hektárt tett ki. Nagy-Britannia mezőgazdaságának két harmadát a 100 hektárnál nagyobb farmergazdaságok teszik ki. A foglalkoztatást tekintve a legutóbbi öt év fejlődése azt mutatja, fokozatosan csökken a teljes munkaidőben dolgozók létszáma, miközben növekszik az alkalmi és részmunkaidős foglalkoztatottak száma. Tíz éve 89 ezer részmunkaidős alkalmazott volt a brit mezőgazdaságban, ma 94 ezren vannak. A főfoglalkozású dolgozók száma 1980-82-ben 206 ezer volt, 1991-ben már csak 176 ezer. Az 1985-ös árszínvonalon a mezőgazdasági tőke 23 670 millió fontsterlinget tett ki, 1991- ben pedig 23 716 milliót. A mezőgazdasági termékek árszínvonala 1991-ben a korábbi esztendőhöz képest két ponttal esett -111,4 %-ot tett ki, míg az 1990-es 113,3-at, ha az 1985-ös árakat vesszük 100 százaléknak. A csökkenés az állattenyésztésben bekövetkezett jelentős értékesítési árcsökkenés számlájára írható, mivel a növénytermesztési árak már harmadik esztendeje növekednek. A költségnövekedés 1991-ben 4 pontot tett ki, s 1985-höz képest elérte a 120,9 százalékot. 1991-ben kedvező volt a növénytermesztés alakulása. Búzából 7,2 tonnás átlagos hektárhozam mellett 14 333 ezer tonnát termeltek, ami az ország fogyasztásának 125,1 százalékát tette ki. Árpából 5,5 tonnás átlaghozam mellett 7707 ezer tonnát (130%), zabból 5,2 tonnás termésátlag mellett 545 ezer tonnát (101%), repcéből 2,9 tonnás termésátlag mellett 1308 ezer tonnát (100%), cukorrépából 40,3 tonnás termésátlag mellett 7900 ezer tonnát (61%), burgonyából 37,2 tonnás termésátlag mellett 5827 ezer tonnát (90%) termeltek, tehát növényi termékekből szinte önellátó volt az ország. A hústermelésben - a füstöltárut kivéve - szintén megközelítőleg önellátó volt Nagy-Britannia. A tejtúltermelés azonban fokozódott, így 2 százalékos termeléscsökkentést kellett elrendelni. gazdálkodó farmerek eladósodottsága 29 százalékos, a saját földön gazdálkodóké 11 százalékos, míg a vegyes tulajdonú farmergazdaságoké 14 százalék. Walesben ezek az arányok 19 - 8 és 13 százalékot tesznek ki, Skóciában a bérelt és vegyes tulajdonú gazdaságok eladósodottsága 20 százalék körüli, a saját farmergazdaságoké 17 százalékos. Észak-írországban szinte csak saját farmergazdaságok vannak, ezek betáblázottsága 6 százalékos. Az 1991-92-es pénzügyi évben a köztámogatások, melyeket az agrárszektor kapott, 9,2 százalékkal növekedtek és 2,086 milliárd fontsterlinget tettek ki. A dotáció mértéke így megközelítette a 15 százalékot. A köztámogatások az alábbi módon oszlottak meg: A legnagyobb tételt a piacszabályozásra fordított összeg teszi ki. A közkiadások 83,2 százalékát erre fordítják. Az összeg döntő hányadát az Európai Közösség Intervenciós Tanácsa nyújtja - 1,324 milliárd fontsterlinget, a brit földművelési minisztérium csak 0,411 milliárddal járul hozzá. A földművelési minisztérium 0,038 milliárd fontot a gyapjútermelóknek fizet ki a garantált árak keretében. További támogatási jogcím a farmok korszerűsítése és a földalapvédelem 10 alcsoportba osztva; erre 0,069 milliárd fontot fordít a minisztérium. A negyedik jogcím a preferált régiók agrártermelésének támogatása - összesen 0,190 milliárd fonttal. Az ötödik csoportot az egyéb jogcímek képezik, 0,052 milliárd font értékben. Az összeg felét azok kapták, akik hajlandók voltak ugaroltatni szántóföldjeiket, 0,011 milliárd fontot pedig azok, akik ökológiailag érzékeny területeken gazdálkodtak Részletes dotációelemzés után világos, hogy a legtöbb köztámogatást a szarvasmarha- és juhtenyésztés kapja, ezekre a területekre a támogatásnak szintén mindegyik kategóriájából folyik be a pénz. A dotációkat azonban különféleképpen folyósítják. A tejtermelők intervenciós felvásárlás útján jutnak hozzá (eladás, raktározási költségek, exporttámogatás, kereskedelmi intézkedések stb ), vagy különbözeti díjként, esetleg a termelés leállítása fejében folyósított térítésként. Eladósodott országok Hogyan is állunk? A kelet-európai országok - a Szovjetuniót is beleértve - eladósodottsága 1985 és 1987 között évi 13 százalékkal nőtt. Az azóta eltelt öt év során ez 7 százalékra mérséklődött. Egy-egy országot véve a külső eladósodottság mértéke - konvertibilis valutában - leginkább Bulgáriában növekedett, összesen 202 százalékkal. A volt Szovjetunióban 115 százalékkal, a volt Csehszlovákiában 113 százalékkal, Magyarországon 63, Lengyelországban 60 százalékkal. Románia 40 százalékkal csökkentette adósságállományát, Jugoszlávia pedig 13 százalékkal. A tavalyi év végén a kelet-európai országok eladósodottsága 193 milliárd dollárt tett ki, ami 10 milliárdos növekedést jelent 1991-hez képest. A legnagyobb adós a volt Szovjetunió 80 milliárd dolláros tartozással, ót Lengyelország követi 47, majd Magyarország 23 milliárd dollárral. A volt Jugoszlávia adósságállománya 16 milliárd, Bulgáriáé 13 milliárd, a volt Csehszlovákiáé 10 milliárd, Romániáé 4 milliárd dollár. A térség egy lakosára vett átlag tavaly meghaladta a 450 dollárt, miközben a magyar átlag 2200, a bolgár 1400, a lengyel 1220, a volt jugoszláv állampolgároké 700, a volt csehszlovákiaiaké 630, a volt szovjeteké 260, a románoké 170 dollár. Hétéves összevetés alapján tavaly ez az érték a lengyelek esetében csökkent, a magyarokéban stagnálni kezdett (nem emelkedett), a többiek esetében növekedett. Az adósságállomány és a kivitel összevetéséből az 1991-es adatok alapján az derül ki, hogy ha hitelek törlesztésére fordítanák az egyes országok teljes külkereskedelmi bevételét, Bulgária és Lengyelország 39 hónap alatt törlesztené, Magyarország 26 hónap alatt, a volt Szovjetunió 17 hónap alatt, a volt Jugoszlávia 13, a volt Csehszlovákia és Románia 10 hónap alatt. A nyugati piacokra tavaly az előző évinél is többet exportált Magyarország, Csehszlovákia és Lengyelország, így az ö esélyeik tovább javultak. Romlott viszont a volt Szovjetunió és a balkáni államok helyzete. A kelet-európai országok legnagyobb hitelezői közé tartozik a Világbank és a Nemzetközi Valutaalap, mely a tavaly folyósított hitelek - összesen 8,6 milliárd dollár - 55 százalékát adta. 1991 -ben ez az arány 62 százalék volt.-hn Csak hosszú távon Az Általános Kereskedelmi és Vámtarifa Egyezmény (GATT) éves jelentése szerint szerte a világon tapasztalható, hogy a csökkenő termelés mellett minden jelentősebb ország a növekvő kivitelre törekszik. Elsősorban tehát termékeinek keres piacot, nem exportál technológiákat, nem kezd külföldön hosszú távú nagyberuházásokba. A szakértők szerint erre csak jóval később kerül majd sor. Akkor, amikor kialakul az új gazdasági rendszer a fejlett országokban is, mivel a pillanatnyi legégetőbb kérdés az általános recesszió megfordítása. Térségünk országait ez a magatartás különösen sújtja. A tőkehiányos posztszocialista országok gazdasági szerkezetváltásához elengedhetetlen lenne a hosszú távú megtérüléssel befektetett nyugati tőke, mivel itt nincsenek stratégiai jellegű nyersanyagforrások, amelyeket könnyen pénzzé lehetne tenni még a mostani ínséges időkben is. A kommunikációs hálózat, az utak, vasutak, telefonhálózatok fejletlensége miatt még a földrajzi helyzetükből származó előnyöket sem tudják hasznosítani ezek az államok. Még a volt Szovjetunió országainak kereskedelmi mutatói is drasztikusan romlottak, holott Oroszország hatalmas nyersanyagkészletekkel rendelkezik s a volt kommunista birodalom külkereskedelmének háromnegyedét bonyolítja le. Energiaexportja az egykori KGST- országokról a nyugati piacokra irányult át, mivel a fejlett országok adják a orosz import felét, mégis kiszorult a világ 25 legjelentősebb energiahordozó-exportőre közül. A hozzáférhető adatok alapján Oroszország kevesebb terméket exportál, mint Norvégia és kevesebb terméket visz be piacára, mint Portugália. A „gazdasági távolság“ felszámolását előmozdító közlekedési beruházásoknak az előrejelzések szerint az idei év sem kedvez. Térségünknek duplán nem. A GATT szakértői két lehetőséget látnak a világkereskedelem számára: az egyik a teljes piaci nyitás, a liberalizációs szabályok minél nagyobb arányú érvényesítése, a GATT uruguayi fordulóján hozott döntések általános elfogadása. Ennek alapján ugyanis inflációmentesen, a kereskedelmen keresztül tudnák az országok élénkíteni a termelő szférát különböző támogatásokkal. Igaz, ez megint a nagyoknak, az erőseknek kedvezne . -ts-1991-ben az agrárszektor tiszta jövedelme 2,168 milliárd fontsterlinget tett ki, ami 6 százalékkal kevesebb, mint az 1990-es jövedelem A farmergazdaságok jövedelmi viszonyainak alakulását jellemzi, hogy amennyiben a saját családtagok által elvégzett munkáért a bérmunkások tarifája szerint munkadíjat számolnak fel, az összjövedelemből ezt levonva 1,224 fontsterling jövedelem marad. A farmerek nyeresége tehát 1991-ben az előző évihez képest 13,7 százalékkal csökkent. 1980 óta ez a legalacsonyabb érték. A bérmunkások bére évente növekszik, 1991-ben a kifizetett bérek 1,674 milliárd fontot tettek ki, tehát 37 százalékkal többet, mint amennyi a farmerek összbevétele volt. A heti munkaidő 1991-ben az előző tíz év legalacsonyabb átlagát érte el: 46,7 óra volt. A heti bér 1990-ben 186,1 font, 1991-ben 202,2 font volt. 1985-höz képest a bérek 1991-ben 106,9 százalékot tettek ki. Egy hektár föld értéke a tulajdonviszonytól és Nagy-Britannia tartományaitól is függ. Angliában egy hektár saját föld 1990-ben 4683 fontot, egy hektár bérelt föld 2132 fontot ért; Walesben a saját föld 3145 fontot, Skóciában 1440-et, Észak-írországban 3464 fontot ért. A haszonbérbe kiadott földet tehát a tulajdonos jóval alacsonyabb áron tudja eladni, mint a saját tulajdonban és művelésben lévőt. Az eladósodottság mértéke is érdekes képet mutat. Angliában a haszonbérbe vett földeken Mi szűrhető le a fentiekből? Az, hogy a fejlett piacgazdaságokban nem feltétlenül cél a teljes önellátás; hogy az EK országai hozzájárulnak az agrárágazat jövedelmezésének növeléséhez; hogy az EK és az állam szabályozó intézkedésekkel alakítja az agrárpiacot; hogy a termelési költségek és a termékek ára közt egyre nő a különbség, mindez természetesen, nem pedig differenciáltan; az állam hozzájárul a termelési szerkezet, illetve a mezőgazdasági nyersanyagok feldolgozásának bővítéséhez, esetleg a mezőgazdasági vállalkozás nem mezőgazdasági termeléssel való jobb jövedelmezőségének megteremtéséhez, hogy javítsa az agrárszféra alaptermelésének esélyeit; a nagy jövedelmezőségű gazdálkodás a megművelt terület növekedésével jár együtt; a bérmunkások bére növekszik, miközben a farmergazdaság jövedelme csökken; hogy a teljesen privatizált mezőgazdasági termelésben sem növekszik meg szélsőségesen az alkalmazottak munkaideje; hogy a haszonbérbe vett földeken gazdálkodók eladósodottsága nagyobb mértékű, mint a saját földeken gazdálkodóké; hogy egyre nagyobb mértékű az együttműködés az egyes gazdaságok közt, s bár a brit mezőgazdaságra nem jellemzők a földműves-szövetkezetek, mechanizációs, felvásárlási és értékesítési szövetkezeteket alapítanak; hogy a mezőgazdaság csak korlátozott számú munkahelyet biztosít. Feldolgozta: -ngyr-Fotó: Farkas Ottó
